Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

2 NAPLÓ 1959. OKTÓBER 1«. Követésre A matrózok dala méltó példa A mohácsi járásban is nagy az őszi munka torlódása. En­nek ellenére mégis a legjobban megy a vetés. Három, termelő- szövetkezet: a bári, a sombere- ki és a görcsönydobokai ter­melőszövetkezet a kongresz- szusl versenyen belül verseny­re hívta a járás termelőszövet­kezeteit. A verseny fő célja az, hogy ki tud több olyan családtagot mozgósítani az őszi munkák gyors elvégzésé­re, akik eddig nem dolgoztak a közösben. A járási tanács mezőgazdasági osztálya nagyon helyesen felkarolta ezt a moz­galmat és magára vállalta, hogy tizenötnaponként értéke­li, a verseny állását és az ér­tékelést eljuttatja a termelő- szövetkezeteknek. ‘ Más módon Is segíti a ter­melőszövetkezetek munkáját a mezőgazdasági osztály. Nem­rég felmérték mindenegyes termelőszövetkezetben az osz­tály dolgozói az őszi munka, a munkaerő és gépi ellátottság helyzetét és a tsz-ek vezetőivel közösen munkatervet készítet­tek erre az időszakra. Ahol úgy látták, hogy a termelőszö­vetkezet vezetősége egyedül nem képes' megbirkózni az összetorlódott feladatokkal oda az osztályról egy-egy szakem­bert jelöltek ki, hogy az a helyszínen segítsen a problé­mák megoldásában. A járási tanács mezőgazda­sági osztálya megvizsgálta a termelőszövetkezetek gazdasá­gi helyzetét is. Úgynevezett kis zárszámadásokat végeztek minden termelőszövetkezetben annak megállapítása érdeké­ben: eléri-e év végére a ter­melőszövetkezet munkaegysé­genként azt az összeget, amit betervezett. A tapasztalatok azt mutatják: a termelőszövet­kezetek egy részében meglesz a betervezett összeg más ré­szében viszont arra van szük­ség, hogy újabb állatokat ál­lítsanak be hizőba és más gazdasági intézkedéseket te­gyenek annak érdekében, hogy a gazdasági évről naptári év­re áttevő zárszámadásig elér­jék azt a munkaegységértéket, amit eredetileg beterveztek. Időjárás jelen íés Várható időjárás szombat es­tig: felhősebb idő, néhány he­lyen, inkább csak az ország déli felében eső. Mérsékelt ke­leti szét Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet délen 5—0, északon 2—5 fok között. Északkeleten helyen­ként talajmenti fagy. Legma­gasabb nappali hőmérséklet szombaton 13—16 fok között | NDK-film Kiél vörös matró­zainak hősköltemé- nye ez a film. Igaz emberek harcát lát­juk igaz ügyért, a békéért. 1917 őszének felele­venítésével kezdődik az alkotás. — Három éve tart már a hábo­rú, a szövetségesek gyűrűje bezárult Németország körül. A lakosság éhezik, a nyomor mind na­gyobb s egyre többen kérdezik: kinek hasz­nál a háború? Sokan tudják már az igaz­ságot: ez a gazdagok háborúja. Nagyon so­kan megértették az oroszországi Auróra cirkáló ágyúinak üze­netét. És azok akik ezt a felismerést terjesztették, a kivezető utat is megmutat­ták: békét kötni Oroszország­gal, ahonnan elűzték a cárt! S megkezdődik a matrózok szervezkedése, nem engedel­meskednek már parancsnokaik nak — matróztanácsot válasz­tanak. De nemcsak a matró­zok szervezkednek, hanem a német szociáldemokraták is. A matrózok, a munkások ügye — ellen. A küzdelem nehéz és sokrétű. Sokan veszítik életü­ket, sokat félrevezetnek a de­magóg szólamok. De mind többen és többen állnak a vö­rös zászlók alá, egyre többek szeméről tépi le a hályogot az árulás, új harcosok veszik át az elesettek kezéből a fegy­vert Nemcsak egyszerű történel­mi film „A matrózok dala.” Több, sokkal több ennél mind azok számára, akik helyesen tudják értékelni azt a nagy harcot, amelyet a kizsákmá­nyoltak vívtak elnyomóik el­len, azt a nagy küzdelmet, amelyben a német munkások forradalmi pártja a Német Kommunista Párt megalakult. Történelmi időszakot fogtak össze ebben a filmben. Az alkotók ’ láthatóan arra töre­kedtek, hogy ezekből a hősi időkből minél többet mutassa­nak be. Ezt bizonyítja az is, hogy a film jóval hosszabb, mint a filmek átlaghosszúsága Oly bő anyag állt az alkotók rendelkezésére, hogy futotta volna akár kétrészes film el­készítésére is. Amit a film elsődleges érde­mének tudhatunk be: az esz­mei mondanivaló nagyszerű­sége. A küzdelmen, a harcon keresztül annak a tudatosítása, hogy a munkások semmi kö­rülmények között nem tehet­nek engedményt az ellenségnek a kizsákmányolóiknak. A harc­ban a legkisebb megingás is végzetes lehet. Az eszmei mon­danivaló azonban még ennél is jobban kidomborodik annak megmutatásában, hogy nagyon nehéz a küzdelem a tőke el­len akkor, ha a harc élén nem áll egységes párt, ha ezt a harcot nem szervezetten vív­ják. S még egy: ez a film tu­datosítja a nézővel azt is, hogy nincs a világon még egy olyan erő, mint a proletárintemacio- naüzmus ereje. Kurt Maetzing és Günther Reisch a film rendezői külö­nösen az emberi jellemek be­mutatásában produkáltak ma­radandót. Az igaz ügyért kö­vetkezetesen kiálló és éleslá­tású matróz, az osztályának ügyét képviselő, de nem min­dig a helyes utat választó mat­róz, az áruló szociáldemokrata vezető, a könyörtelen, fondor­latos ellenség tipikus alakjai­nak bemutatása kiválóan si­került. A sikerben természete­sen oroszlán részesek az egyes jellemeket megformáló színé­szek. A törekvés a hősi napok sokrétű bemutatására azon­ban azzal a negatívummal járt, — Általános iskolát szervezett a Baranya megyei Építőipari Vállalat szakszerve­zeti bizottsága. Az iskola VI— VII—VIII. osztályába a válla­lat 40 dolgozója jelentkezett, — RÖVID IDŐN BELÜL felszerelik Mohácson a Ganz gyár által klészített emelőda­rut, mely a hajóik és uszályok kirakodását könnyíti meg. A daru alapozási munkáit már elkészítették a Mélyépítő Vál­lalat dolgozói. — A SVÁJCI piacon nemrég újtipusú karórák, jelentek meg, amelyek a levegő páratartal­ma alapján, előre jelzik az idő­járást, hogy a film egysége sokszor megtörik. Egy-két kevésbé lé­nyeges jelenet elhagyása a film egysége szempontjából sokat jelentett volna. A ren­dezők érdemének tudható be egy két szép gondolatnak a film nyelvére való átültetése. Ilyen például, amikor az egyik forradalmár matrózt kivégzik s ugyanezekben a pillanatokban felesége gyermeket szül. A munkásosztályt nem lehet el­pusztítani — mondja ez a je­lenet. A mondanivaló nagy­szerű, a megjelenítési módja azonban a naturalizmusba tor­kollik: túl hosszan mutatják be az asszony vajúdását. A matrózok dala című film lényegében valóra váltotta fel­adatát: emléket állítani a né­met munkásosztály harcainak hősi napjairól. Az NDK 10 éves fennállá­sának alkalmából készült ez a film bemutatásra. A matrózok dala a német filmgyártásnak a nagy ünnephez méltó alko­tása. (—ray) A LOTTŐ NYERŐSZÁMAI: A lottó 41. játékheti nyerő­számait pénteken Fehérgyar­maton sorsolta a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Erre a hétre 3,425 828 szelvényt küld­tek be a fogadók, s így egy- egy nyerőosztályra 1,284 685 forint jut. A kisorsolt nyerőszámok a következők: 4, 16, 33, 49, 84. — MŰVEZETŐI tanfolyamot szervezett a BM Építőipari Vál lalat, melyre 14 fő jelent­kezett, akikj a 8 hónapos tan­folyam elvégzése után műveze­tői képesítést nyernek. m H3KKIIE Hivatása: TRAKTOROS M íg a tsz-tagofc a tábla szélén szalonxiáznak, idősebb Rácz Béla a vontató gumikerekét pumpálja, hogy azzal se kelljen munka közben rabolni a drága perceket Az­tán egy mély lélegzetvétel, de- rékegyenesítés — reggel öt óta az első, — gyors mozdulat a gázkarral, és az elcsendesülő gép mellett lassan megindul a beszélgetés. — Mióta traktor«? — Kilenc éve. — Hosszú idő az egy ilyen rázós masinán?! — Hosszú — hagyja rá mo­solyogva Rácz Béla. Majd, mint aki csak most eszmél rá, mit is mondott, hozzá teszi: — Tizenöt éves koromban ültem először traktoron — meg szöktem az Iskolából, — van már annak huszonhat eszten­deje is. De még soha nem ju­tott eszembe, hogy ráz. — Biztos azért, mert szereti a szakmáját? — Szeretem. — Csak így egyszerűen mondja és moso­lyog is hozzá. Egyébként !s folyton mosolyog. S ha az em­ber nem tudná, hogy a tsz-ben és a környéken már szinte le­gendák járnak róla, hogy az emberek versenyeznek munká­jáért, el sem hinné, hogy ez a borost ásarcú, zömök, folyton mosolygó ember a megye egyik legjobb traktorosa. Pon­tosan amiatt a félszeg mosoly miatt nem hinné az ember, ami mögé mindent elrejt. Pe­dig Rácz Bélának nincs mit rejtegetnie. A nagyharsányi tsz agronómusa azt mondja róla: — Három éve dolgozik ná­lunk, de nagyon rosszul jár­nánk, ha egy szép napon el­menne. Tavasszal új Zetort vettünk és hívtuk, lépjen be a tsz-be. De a gépállomás ra­gaszkodott hozzá. Hiába nekik sincs még egy Rácz Bélájuk. Pedig volt. Hosszú ideig két Rácz Béla dolgozott a villányi gépállomáson, apa és fia. Az ifjabb Rácz is tizenöt éves ko­rában ült először traktorra és nemsokára versenyre kelt ap­jával. Az apa erről parányi büszkeséggel beszél: — Együtt dolgoztunk még a tavasszal is, itt a tsz-ben. Na­gyon kellett Iparkodnom, mert a gyerek folyton a sarkamban volt. ö 390 .normálholdat telje­sített a tavaszi idényben, én alig többet; 440-et. Most azon­ban szaktanfolyamra megy, aztán dömperes lesz a kőbá­nyánál. A ktoobb még Pécsett gimnazista, így hát egyikük sem lesz traktoros. Hja, a fia­talok! A nagyharsányi tsz-ben Rácz Bélán kívül négy fiatal traktoros dolgozik. Gyakran el romlik a gépük, olyankor fut­nak Béla bácsihoz, mert ha az ott van, szerelőt sem kell hív­ni, csak hozzányúl a géphez és az már indiul is. Persze ilyen­kor Béla bácsi elmarad a saját munkájával, de azért mindig szó nélkül segít. Néha mondja csak a fiataloknak: „Hiba, hi­ba.;; Az a legnagyobb hiba, hogy nincs szívetek a géphez“. És a fiatalok tisztelik az öreg traktorost, de egyáltalán nem megy a fejükbe, miért kell a szakmáért annyira rajongani. Mert igaz, hogy Béla bácsi so­kat keres, háromszor, négyszer annyit, mint ők. Az aratásban példáid egy hónapra 4000 fo­rintot kapott és ősszel is meg­keresi havonta a két és fél, há­romezret. De ha nem bajlódna annyit a fiatalokkal (azelőtt a fiával, mo6t meg velük), még többet is kereshetne. Miért esi nálja hát? Nem találják ki, hogy míg nekik a traktorosság csak foglalkozásuk, addig Rácz Bélának hivatása. És ez nagy különbség, ő maga talán még I ki sem mondta így ezt a szót; hivatásom, mégis mikor szak­májáról beszél, az embernek szinte kedve támad a trakto­rossághoz. — Meddig csinálja még? — kérdezzük tőle. — Amig csak bírom — fele­li. — Ha majd nem bírom to­vább a traktoron, elmegyek szerelőnek. Már többször is hívtak, de nem mentem. Kü­lönben, nem vagyok még öreg, ha kell, bármikor megduplá­zom még az évi tervemet. És valóban tavasszal, mikor kiszámították az évi tervét, (600 normálhold) Rácz Béla még 500 normálholdat vállalt hozzá, a pártkongresszus tisz­teletére. Október elejéig ebből már 950 normálholdat teljesí­tett. H ányszor akarták már Rácz Bélát „kiemelni“? Maga se tudja, ö azonban a körmö- sön maradt. Ha könnyebb mun ka van gumikerekeket rak a G—33-ösre, ha szántás van, körmöket, és nem veszi észre, hogy a traktor ráz, mert a traktor a legkezesebb munka­eszköz, ha szeretik és jól bán­nak vele K-a* 'Drétf a oarjy liatty aqLárp? Pécs városának egyik forgal­mas helyén áll ez a tábla. Hir­deti ország-világnak, hogy az Országos Műemléki Felügyelő­ség pécsi művezetősége itt és itt találtatik. A tábla előtt kerítés, me­lyet szerencsésen megtámoga­tott a vadul burjánzó gaz, kü­lönben lábunk elé esne. A táb­la mögött csupa „műemlék"! Kukaedények, vasdobozok, szemét és limlom. A tábla gazdái nyilván tré­fából állítják, hogy Pécsett a Kuka-edényék, a limlom és a szemét már a múlté. Itt van­nak eltemetve utolsó darabjai, hogy emléküket megőrizhes­sük. Vagy talán nem tréfának szánták7 Akkor viszont másra sem gondolhatunk, csak gon­datlanságra, hanyagságra. Ide­je lenne ezt a műemlékeket, de magát a műemléki felügye­lőséget is kicsúfoló táblát mi­előbb eltávolítani, vagy neta- lántán környezetét rendbe­hozni, — ts — Háziasszonyok klubja alakult Komlón Október 2-án a Május 1. művelődési ház új műszaki klubtermében gyűlték össze a komlói asszonyok, KlSZ-fiata- lok, hogy résztvegyenek a meg nyitó előadáson. A komlói vá­rosi nőtamács elnökségének ha­tározata szerint ugyanis Kom ión megalakult a háziasszo­nyok klubja. Háztartási, gyer­meknevelési és egészségügyi problémáikat vitatnak meg kö­tetlen beszélgetés formájában. Az ilyen megbeszélésen min­dig ré8etvesz egy-egy „szak­ember", egy előadó, aki felele­tet ad a vitás kérdésekre. A megnyitó előadáson Tóth Fe­renc zenetanár a zenéről és irodalomról tartott előadást; Művészi fáragású csillárjával, vitrinjei i kaposvári agyagiparosok saját építésű kandallójával, mezőkövesdi és matyó babáival, tündértarka szőtteseivel inkább népművé­szeti kiállításhoz hasonlatos, pedig csak Népművészeti és Házi- ipari Bolt a neve. Elhalt öreg mesterek, fafaragók, fazekasok, arcképei hunyorognak a vitrinekben, a polcokon, glédázó agyagkulacsokra, bokájokra, kun-poharakra, fa-szenlencékre, ahonnan a füles butellák, a kackiás Miska kancsók viisza- kacsintanak: — Imhol vagyunk, jó öreg Gerencsér Sebestyén, lát-e bennünket Antó bátyánk, idős Kapoli Antal. Nem veszett ám el Antó bácsi faragó bicskája, nem hült ki még Gerencsér Sebestyén égető kemencéje. A hetven felé ballagó „ifjú" Kapoli Antalnak csak úgy, mint Gerencsér Se- bestyénnek tanítványai, utódai élnek és alkotnak nemcsak Baranyában, de mindenütt, ahol a holt fába életet faragnak, ahol az agyagba lelket lehelnek. Persze, legtöbbjük nem úgy jelentkezik, mint a nyilvános­ságra törő képzőművészek, úgy kell őket megtalálni, hallo­másból felkutatni, mint Tóth Józsefet is, a városi tanács por­tását, aki saját gyönyörűségére faragja szebbnél szebb sze­lencéit, noha egyszer már felfedezték és elismerő oklevele is van a Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsé­gétől. De most csak azokról beszélünk, akik már közkinccsé tet­ték, hírnévre emelték a magyar népi művészet szebbnél szebb produktumait. Helyesebben azokról, akikkel itt találkoztunk, Kincses István „kincses’’ boltjában. Nemcsak boltvezető Kin­cses István, hanem műértő, múpártoló is. Elmondja, hogy igen sokszor csak a kíváncsiság csalogatja be a járókelőket és ő éppoly szívesen mutogatja, magyarázza a vázák, kancsók, fa- ragványok eredetét, mintha csak a tulajdona, a saját gyűjte­ményei lennének. Vannak olyan darabok is, mint a mono- grammos Kapoli-szelencék, a védett Gerencsér-vázák, amelyek e0V-egy darabjától fájó szívvel válik meg, de nagyon szereti a jriezőtúri Kántor-Szabó gelencsérek munkáit is. A tízhordós „lakodalmi kínálót!” meg a „csali háncsát", amely nemcsak boszorkányos Kézügyességükről tanúskodik, hanem csiklandós feliratával ősi magyar népköltészetünkre emlékeztet; „Csali kancsó vagyok, jó bort tartogatok. Van egy lyukam, találd meg, jó boromat igyad meg." Aztán sorra mutogatja a híres baranyai gyapjú falvédő­ket, a lakácsai párnákat, az ormánsági és csányoszrói szőtte­seket, a sárkösd szádákat, a kalocsai hímzéseket, a halasi csip­kéket, szinte az ország minden nevezetes kéziipari művészé­nek remekművét, ami ebben a csodálatos boltban látható, kap­ható. Es ami talán a legszebb az egészben, hogy a várótermi alkalmi árusításról, az utcasarkokról, a vásári ponyvákról végre kirakat mögé kerültek, méltó megbecsülésben részesül­nek kéziipari művészeink, népi hagyományainkat őrző és ép ölő alkotásai, 0— s—gy. —■)

Next

/
Thumbnails
Contents