Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

»59. OKTÓBER 10. NAPLÖ 3 A „kis“ dolgok és a bizalom A porcelángyárban a leg­utóbbi pártnapon, ahol a Köz­ponti Bizottság kongresszusi és az ötéves tervről szóló irányelveit ismertették a gyár dolgozóival, közel négyszázan jelentek meg. Azt mondja Vörös Márton elvtárs, az üze­mi pártalapszervezet titkára, hogy nagyon régen voltak ilyen sokan együtt pártnapon. Általában százötven-kétszázán szoktak megjelenni, pedig ez­előtt is fontos dolgokról esett szó a pártnapokon és akkor is éppúgy hívták az embere­ket, mint most Ez a nagyszámú érdeklődő sokmindent jelent. Jelenti egy­részt azt, hogy az emberek érdeklődnek az iránt, hogy a párt milyen célkitűzések alap­ján, milyen célok felé kívánja vezetni az országot, érdeklőd­nek az emberek az ötéves terv feladatai iránt és érdekli őket, milyen irányelvek alapján ta­nácskozik majd a párt VII. kongresszusa; Ez az érdeklődés mind e mellett tükrözi azt is, hogy az emberek nemcsak egyszerűen kíváncsiskodók módjára kísé­rik figyelemmel a párt tevé­kenységét, nem csupán kíván­csiságból érdeklik őket a Köz­ponti Bizottság irányelvei; ha­nem bíznak a pártban, bizalommal fogadják a tézise­ket, tudva, hogy azok nem egyszerűen elpuíogtatott frázi­sok, hanem éppúgy megvaló­sulnak majd, mint ahogyan eddig is valóra váltak a párt célkitűzései. A párt iránti bizalmat az eltelt három esztendő tapasz­talatai megerősítették az em­berekben. Az eltelt évek meg­tanították az embereket arra, hogy a párt politikája nem az ígérgetések politikája, ha­nem a tettek politikája, a nép jólétének, az ország felvirág­zásának érdekében folytatott szakadatlan munka. A nagy, országos politika mellett az üzemi alapszerve­zet mindennapi munkája is része — igen fontos része — a párt politikájának. Az üzemi alapszervezet munkája nyo- mán. hogy népszerűén mond­juk; „váltódik fel aprópénzre a politika”. Egy-egy üzemben, vagy gyárban bár történnek néha országos hírű események, s az üzem az egész ország ér­deklődésének a homloktéréibe kerül, legtöbbször egyszerű, mindennapi dolgok történnek csak. így szokták ezt monda­ni: nem történik nálunk sem­mi. Termelünk, dolgozunk, igyekszünk. Ezek mögött az egyszerű dolgok, a mindennapi termelőmunka, a mindennapi igyekezet mögött azonban sok minden meghúzódik. Sok ap­ró, látszólag egyszerű, min­dennapi, úgymond szürke ese­mény zajlik le nap mint nap a gyárban, a műhelyekben, amelyekben állást kell foglal­ni az üzemi pártszervezetnek, véleményt kell mondaniok a kommunistáknak, dönteniük kell egy-egy kérdés megoldá­sát illetően. És ezekből a „kis” dolgokból, mint apró mozaik­kockákból áll össze az embe­rekben egy kép, ezekből von­nak le következtetéseket. Ami­kor azt vallják: mi bízunk a párt politikájában, ezekre a kis dolgokra is gondolnak. Milyenek esek 0 „kis“ dolgok? Itt van például Fuksz János esete. Már hosszú évek óta a korongosműhelyben dolgozik. Előkészítőmunkás. A korongos műhelyben ő kezeli a legna­gyobb „hublikat”, azokat a gipszformákat, amelyekbe a nyers masszát bele kell dön­gölni, hogy mielőtt a korong­ra kerülnek, felvegye a leg­megfelelőbb formát. Az övé a műhelyben a legnehezebb mun ka. Mondják, hogy amikor be­teg volt, akkor ketten helyet­tesítették, mert nem akadt erős ember, aki végigcsinálja az ő munkáját. Az órabére vi­szont Fuksz Jánosnak is épp­úgy volt megállapítva, mint a többi élőkészítőmunkásé. Nos a végén a pártszervezet állás- foglalása alapján rendezték az 5 órabérét és magasabban ál­lapítottak meg, mint a kisebb hublikkal dolgozó többi mun­kásét. Azóta Fuksz János szin­te kettőzött igyekezettel dolgo­zik, és mindenki láthatta azt is, hogy valóban érvényesül az elv a korong06műhelyben is: aki nehezebb munkát végez, több bért is kap, és még a műhelyben sem szólamként je­lentkezik ez az elv; Hasonló eset volt a szigetelő mérőben a sapka zással. A sap- kázás nagy erőkifejtést igény­lő fizikai munka. A szigetelők­re kerülő vas sapkákba cemen tes habarcsot kell tölteni és úgy rácsavami a szigetelőtes­tekre. Ezen a munkahelyen sok nő is dolgozott. Bizony ne­hezen tudták csak teljesíteni a tervüket, kimerültek a mun­kában, egyhangú vélemény alakult ki, hogy a sapkázás férfiaknak való munka; Ebben az, esetben is állást foglalt az üzemi pártszervezet. Határozatot hoztak, hogy ezt a nehéz testi munkát lehetőleg csak férfiakkal végeztessék, a munkásnőket pedig osszák be olyan munkára, amelyet na­gyobb testi erőkifejtés nélkül is el tudnak végezni. A harmadik eset éppen nap­jainkban játszódott le. A por­celángyárban dolgozó szülők­nek is gondot okoz az általá­nos iskolát végzett gyerekek •nunkábaállítása. Rendelet biztosítja viszont azt, hogy a tizennégy és tizen­A n.versvastermelésbcn új nagyolvasztók építése nélkül a S™ k®hók á‘fp,tésével és az ércdarabod tás keKtr?1,“ 958- fVÍ, mU“6 tonnáról 1,6 millió tonnára ércdúsítóula termelést. Üzembe kell helyezni a rudabányai felha^í'- °koznl keU a vastermelésben a hazai kohókoksz MOW, 1*ílt és chhez hét év att 315 ezer tonnáról mintegy ezer tonnára kell emelni a kohókoksz-termelést. (A* ötévé» terv irányelveiből.) nyolc év közötti fiatalokat fog­lalkoztathatják az üzemek csökkentett munkaidőben. A pártszervezet javaslatára most a porcelángyárban is biz­tosítanak helyet a rövidített munkaidőben dolgozni kívánó fiatalok részére. Januárban húsz fiatal már munkába is állhat. A pártszervezet ezen túl bizottságot is szervez, amely felméri majd a helyzetet, be­szélgetnek a szülőkkel, ki sze­retné, ha a fia, vagy lánya ny­modon a gyárba kerülne és dolgozhatna. Segítenek a gaz­dasági és műszaki vezetőknek is meghatározni azt, hogy me­lyik műhelyekben alkalmazzák a fiatalokat. Ezzel egyszersmind a gyár munkásutánpótlása is biztosít­va lesz, hiszen a munkából ki­öregedett és nyugdíjba vonuló munkások helyett elsősorban ezek közül a fiatalok közül ke­rülnek ki a törzsgárda' új tag­jai. Ezek lennének azok a „kis" dolgok, amelyek alig-alig tűn­nek fel a mindennapi munká­ban, de amelyek a párt politi­kájának egy-egy kis részét, — de igen fontos részét — képe­zik, és amelyek napról napra áráról órára erősítik az embe­reknek a párt politikájába ve­tett bizalmát. A le^orszcrlli orvosi möszereMel látják el a bányavidék kórházait A baranyai bányavidék 'kór­házait a legkorszerűbb orvosi műszerekkel látják el az egész ségűgyi hatóságok. A pécsbá- nyai kórház például a közel­múltban kapta meg az elektro- kardiofonograf nevű berende­zést, amely minden eddigi ha­sonló műszernél tökéleteseb­ben működik. Az elektrokardiofonografot szívvizsgálatóknál használják, s megbízhatósága mellett lénye­ges időt és anyagot takaríta­nak meg vele. A készülék használható a szittkózisos meg betegedések mértékének meg­állapítására, valamint az ér­rendszer megbetegedésének ki vizsgálására a balisztograf se­gítségével. Tizenkét zenetörténeti előadás Ebben a tanévben — a töb­bi kollégiumhoz hasonlóan — tizenkét zenetörténeti előadás hangzik el. Neves pécsi szak­emberek tartják, élő zenei és hanglemez-szemléltetéssel egy­bekötve. A három tanévre be­osztott anyag harmadik része következik: a késő romantika ég korunk zenéje. A sorozat Erkel Ferenc ope­ráinak ismertetésével kezdő­dik. Ezt követi a magyar hangvensenydalok elemzése, hiszi Ferenctől napjainkig, majd két népzenei előadás, amely áttekintést nyújt a ma­gyar, a rokon- és a szomszéd­népek népzenéjéről. Utána a francia és olasz operák világá­ban tesz a hallgatóság érdekes körsétát, a Faust-tól Respighi Láng-jáig. Következik R'- chard Strauss, Mahler, Wolf, továbbá a késő-orosz és szov­jet zenének ismertetése. Ismét két előadásban: a klasszikus és a magyar operett kialaku­lásával s e műfaj virágba bo­rulásával ismerkedik meg a hallgatóság. A tizenegyedik előadást Bartók, Kodály és legkiválóbb tanítványaiknak szenteli az előadó. Befejezésül arról hallunk, hogy mit adott Pécs a zenei művelődésnek. Az előadásokat minden má­sodik szerdán este pontosan fél 7 órai kezdettel tartjuk a Bartók Klubban. Az előadások nyilvánosak, minden érdeklő­dőt szívesen lát a titkárság. Előadók: Agöcsy László, Heinz Fülöp, Horváth Mihály, Sípos Éva, Tillai Aurél, Vági Ist­vánná, Veres Endre, Vönöczky Endre és Vönöczky Endréné. Megkezdték munkájukat a lIT-szakosztályok [, A Baranya megyei TIT ve­zetőségi ülésekkel és előadói konferenciáikkal indította be a szakosztályok működését. A NYELV- ÉS IRODALMI SZAKOSZTÁLY „Anyanyelvi műveltségünk“ címmel rendezett országos kon ferenciát, amelynek fő felada­ta az anyanyelvi ismeretter­jesztés volt. A konferenciát a Magyar Tudományos Akr.dé- mia Nyelv- és Irodalomtudo­mányi Osztályának és a Ma­gyar Nyelvtudományi Társaság nak, valamint a budapesti Mű­szaki Egyetem és a Pécsi Pe­dagógiai Főiskola közreműkö­désével október 2-án, 3-án és 4-én tartották a TIT pécsi Bar­tók Klubjában. A konferen­cián harmincán vettek részt és az ország minden megyéje képviseltette magát; A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Fizikai Szak­osztálya október 10. és 12-én tartja az országos előadói kon­ferenciát a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztá­lyával és a Pécs városi Tanács Művelődésügyi Osztályával kö­zösen. A konferencián részt vesz­nek az ország neves fizikusai: dr. Jeges Károly, a TIT fizikai szakosztályának elnöke, Marx György Kossuth-díjas egyete­mi docens, a fizikai tudomá­nyok doktora, Szabó János egyetemi adjunktus, Róka Ge­deon, az országos csillagászati szakosztály titkára, dr. Ernszt Jenő, Kossuth-díjas egyetemi tanár, Fáy Gyula, a Hőtechni­A harkányi fürdő bővítését tervezik A hűvös őszi szél ellenére nyolc-tíz fejet látunk úszni a Harkányi Fürdővállalat me­dencéjében. — Meg se érezzük a hideget — mondja a hatalmas termetű fürdővendág — jó lenne, ha egész télen ittmaradhatnánk! Mint később a vállalat igaz­gatójától megtudtuk, erre is növekednek a lehetőségek. Mi­után már teljesítették két és félmilliós tervüket, a vállalat a jövő évi bővítési lehetősége­ket vette számításba. így 184 000 forintos költségvetés készült a Kossuth-fürdő télie- sítlésére. Az eddig nyitott fo­lyosót beüvegezik. Tervbe vet­ték a vállfás öltöző bővítését, sőt a forgalom növekedése miatt téliesíteni fogják a stran dót is. Kibővül az Ilona-für- do előcsarnoka. Egy külön­álló épületben pedig melegvi­zes zuhanyozót létesítenek. 46 000 forintért egy kerti trak­tort vett a vállalat, hogy el­tűnjön a fürdő telepéről a ló­fogat. Ez a költségvetés még természetesen nem elfogadott, de a fürdő növekvő forgalma feltétlenül igényli. A kórházban újságolták: — Tizenhat millió forint összegben a fürdőház felújí­tását és a kórház befogadó- képességének 58 fővél való nö­velését tervezik. kai Kutató Intézet tudományo» munkatársa, Fényes Imre egye térni docens, a fiziWai tudomá­nyok doktora és más neves személyiségek. A FILOZÓFIAI, BIOLÓGIAI, POLITIKAI SZAKOSZTÁ­LYOK együttes ülést tartottak, ahol a pécsi munkásakadémiák programját tárgyalták meg és a tématervezést állították ösz- sze. Céljuk a modem ember tudományos világképének ki­alakítása. ( A művészeti szakosztályok vezetőségi ülésén a művészek filozófiai képzéséről, valamint a munkások között végzendő művészeti munkákról tárgyal­taik! Október íl-én nyitják meg a Bartók Klubban Ba Hő­nyi László festőművész kiállí­tását. A Földrajzi Szakosztály ok­tóber 13-án tartja meg a XVs negyedévi földrajzi szakülését, amelyen dr. Borai Ákos az északmecseki bányák gazda­ságföldrajzi kapcsolatait érté­keli, dr. Gertiig Béla az ókori és a középkori ember világ­képének kialakulásáról tart előadást, dr. Lovász György oedig Délnyugat-Dunántúl fel­színi fejlődését ismerteti; AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKOSZTÁLY vezetősége a termelőszövetke­zeti községek egyészségügyi felvilágosítását tűzte ki cél uh SzaWmai jellegű élménybeszá­molókkal egybekötött előadá­sokat külföldön, járt pécsi or­vosok tartanak; A jogászok elhatározták a jogi ismeretterjesztés to­vábbfejlesztését a termelő­szövetkezeti községekben. —< Felhasználják a nemrég meg­jelent és általuk készített „Ter­melőszövetkezetek SZTK, hi­tel és pénzgazdálkodása” című kiadványukat. A szakosztályok ezenkívül segítik a járási és a körzeti előadói munkaközösségeket s irányítják azok működését A Baranya megyei TIT már 1599 előadást tartott ebben az évben, amit 114 235 ember hallgatott meg. Az egy elő­adásra eső átlag magasan fe­lette van az országos átlagnak. (H. I.) Nagy tettekre készülnek Mintha az ember tenye­rével a vizet akarná víz alá nyomni, oly sikertelen a szót hallhatóan kipréselni a dübör­gő gépek zajában. Csattognak a szövőállványok karjai, óriási fehér lányhajnak látszó fona­lat fonnak szálanként a jobbra- bálra repülő orsók. Ezer és ezer méter selyem gömbölyö- dik a hengerekre, meleget le­hel arcunkba a piros fejken­dős lány, Czifra Jolán válasza. — Bizony sokat sírtam, míg megtanultam szőni. — Nagyon nehéz munka le­het, s ezek szerint nem is ér­demes csinálni?!... — Jaj, dehogynem! Én na­gyon szeretem munkámat. Fü­redi József né sokat vesződött velem, mire megtanított. Olyan kis ügyetlen voltam. De hát ... tizenhat éves vagyok és csak pár hónapja dolgozom itt a Mohácsi Selyemszövő­gyárban. Felveti a fejét és kihúzza magát. — Az elmúlt két hétben azonban már 96.7 százalékos minőséget is elértem. Ezután prémiumot is kapunk. Kovács Kati a földszinten ugyanezen a gépen 100 száza­lékra szövi a selymet, azaz munkája már teljes egészében 1. osztályú minőségű. Igaz, hogy ő régebben dolgozik az üzemben. — Enyém is 100 százalék büszkélkedik Bánhegyivé .— pedig csak három hónapja ta­nulok. — Fiatal házaspárok egy év alatt berendezik lakásukat. Konyhabútort vesznek, háztar­tási gépet, — mondja később Németh-Varga Petemé párttit­kár. — Az igyekvő szövőnők megkeresnek 1300—1400 forin­tot. Férjük 1600—1700-at. Nem mondom, hogy nincsenek most problémáik, de hát hol van ez a régitől? — Mióta dolgozik az elv­társnő ebben a gyárban? — Tizenhárom éves korom óta. A meleg barnaszemű asszony kinéz az ablakon a Du nára, mely méltóságteljesen hömpölyög a gyár piros tégla épületének lábainál. Nagyon sok víz elfolyt itt, mig a rész­vénytársaság urai helyett Czifra Jolán, Kovács Kati és a többiek lettek a gyár gaz­dái. Abban az időben 80—85 munkás dolgozott itt, évente 50—60 ezer méter selymet szőt­tek. Ma egy évben 2 millió mé­ter fölött gyárt a 332 tulajdo­nos. Nyolcvannégy gép zaka­tolt a munkatermekben, ma 126. Unos-untlg, úgyszólván tor­kig ért a munka, melynek eredményéből csak a puszta megélhetésre tellett. Ma nem­csak az anyagiakban fejező­dik ki a munka elismerése, ha nem büszkeség dolga is. Vit­rinben áll a finom damaszt abrosz, porcelánkészlet és még sok más ajándéktárgy, melyet a kongresszusi merseny élenjá­rói vesznek át az év végén. Nem volt könnyű méterenként felszőni az ötágú élüzem csilla­got a gyár homlokzatára, de az ügyeskezű asszonyok, lányok szorgalma csak odahelyezte és most már nem is akarják egy­hamar levenni. Ezt bizonyítja % III. negyedév eredménye is, mert termelési tervüket négy­zetméterben 101 százalékraki ■szállítási tervüket 101 száza­lékra teljesítették. A 111. ne­gyedévben egyébként 29 ezer négyzetméterrel több nyers­árút gyártottak, mint az előző három hónapban. A tervezett 67.6 százalékos minőséggel szemben 81.5 százalékot értek el Gertii József né Pém.ui az utolsó két hétben 760 mé­ter anyagot szőtt le és minősé­gileg is kifogástalan munkát végzett, mert mind a 760 mé­ter anyaga 100 százalékos, I. osztályú volt. Tóth Ilona 719 métert 90 százalékra, Csóka Katalin 1016 métert 95.2 száza­lékra szőtte le. A gyár nem új gépekkel dolgozik, s mégis tar­tani tudja kiváló minőségi eredményeit. A műszaki gárda Szűcs László főmérnök, Kiss Ferenc 1., Zöldi Pál, Koltai La jós, Tóth Gyula, Kiss Ferenc 11. és Becker Ferenc műveze­tők a technológiai fegyelem be tartásával, a szervezett TMK- munkával elérték, hogy a gé­pek termelékenysége mégis emelkedett. A kongresszusi i verseny nem palatáblára írt kötelesség a Mohéiért Selyem- gyárban, hanem eleven élő va­lóság, amelynek segítségével növelik a termelést, csökken­tik önköltségüket. A szövődé (Hl.) például 84.20 százalékos minőségi kihozatallal első lett ugyan, de a szövődé (11) 84 százaléka a fej fej melletti ha- idást bizonyítja. Nemrég 34 lányt iskoláztak is szakmunkásképzésre, az emeleti terem egyik része a *anulók munkahelye. Czifra Jo Ián és Bánhegyi Jánosné ered­ményei azt mutatják, hogy a régi szakmunkások igyekezete hamar átplántálódik a fiata­lokba. Nem lenne teljes a kép, ha nem írnánk meg, hogy a Duna parti élüzem igazgatója is asz- szony, a párttitkárja is az, és dolgozói nagy része hasonló­képpen. Valamikor a derék munkavégzésre Vörösmarty szavait használták, amikor di­cséretképpen kijelentette: „Ez jó mulatság, férfi munka volt“. A selyemgyár asszonyai sem maradnak el ettől, sőt sok üzemünknek a megyében pél­dául szolgálhatnak. A Duna lágyan f0dro­:ódik medrében, himbália a fehér testű hajókat, fel-fel kacsint a piros téglás épület­tömbre. melynek munkatermei ben „titokban“ nagy dologra készülnek, arra, hogy az él­üzem cím mellé kitűzhessék év végén a megyei pártbizottság vörös vándor zászlaját is. SZÜTS ISTVAJJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents