Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

/

NAPLÓ

»50. OKTÓBER 28.

5

Munkások fóruma

Jobb szervezést, gondosabb tervezést!

A háziasszony se beszél a •zameeédokról, há a rántás égeti a kezét. Én is őszintén, a problémáinkról akarok pár szót szólni, a nyers őszinteség hangján, ahogy munkásember hez ülő.

Priskin István a nevem, hűtőszerelő vagyok a XlV-es Autójavító Vállalat 1. számú telepén. Kerek tíz éve dolgozom a vállalatnál, négyet ebből mint autószerelő, hatot hlint hűtőszerelő töltöttem el. Nagyon szeretem szakmámat, Pedig becsületes végzése nem könnyű feladat. Legtöbbször csapnivalóan rossiz hűtőket hoznak javítaná. Girbe-gurba lemezekkel, eldugult csatornákkal. Egynek-egynek súlya 80—90 kiló.

Havonta 29—30 darabot jattok meg. Kipótolom a hiány Jó részeket, a kisebb darabokból, amit más eldobna, fűtőtesteket »készítek. A hőelvezető lemez egyangetésére újítást dolgoztam ki, ami lerövidíti a javítási időt. Ezt az újításiamat országosan is bevezették.

A nagyon rossz állapotban lévő hűtőket én mindig megjavítom, nincs szívem eldobni, Pedig már sokan mondták, lökjem félre, nem fizetődik ki nekem, annyit babrálni vele. pehát a népgazdaságnak egy úyen hűtő ezerháromszáz forintjába kerül! Amikor mi a Kongresszusi vállalásaink teljesítéséért küzdünk, hogy sikeresein beindíthassuk az ötéves tervet, megengedhetjük •nagunkmak ezt a pazarlást?

Persze meg lehet úgy is ol- úam a dolgot, hogy a rejtett hibákat eltussolja az ember. Szépen befestik a hűtőt, aztán hadd vigye a megrendelő. Két "ét múlva meg hozzák vissza javítaná. Büszke vagyok arra, hogy az ónáltalam megjavított hűtők közül eggyel sem kellett Újból találkoznom. Dehát a többi autójavítónál mégis, hogyan oldják) meg ezt a problémát?

Felutaztam Budapestre az l-es számú Autójavítóhoz, gondoltam, tanulok valamit ‘ölük. Nézem a hűtőket, itt is, ott is lótszatjavítást végeztek íaítuk. Mindjárt megértet- tern, miért hozza a debreceni bíeg a szegedi igazgató hozmok javítaná kocsújának elérni ott hűtőjét:

De nemcsak az én szakmám van ffey. Némelyik mun- Kfcvégas«« olyan szűk a meg- ®űott idő, hogy nincs az a jó szakmunkás, ha a gépkocsi- 3avításban vénült is meg, hogy elvégezhesse arra az időre a "'Unkát, máskor meg nem tudjak mit kezdeni az idővel.

Jobb szervezést kérünk, s ebeknek a hibáknak kijavítá- B*t a jövő esztendőre:

Égetően szükségünk lenne bizonyos fajtájú alkatrészre. Elmegy a kocsi, lefut 300 kilométert, visszajön azzal: nincs! Két nap múlva felmegy és meghozza. Hát ne mondja senki, hogy a két nap alatt kelt ki valaki alól! Közben itt állnak az emberek és kérdezik, hogyan teljesíti majd a vállalat felajánlásait?

Gondosabb tervezéssel elkerülhetők lennének ezek a hibák, melyek néha kedvét sze gik az embernek. Reméljük, hogy a tervezés megjavításával foglalkozik majd a kongresszus is. Mi nagyon szeretnénk vállalásainkat teljesíteni. Szeretnénk többet adni népgazdaságunknak, mint most, mert tudjuk, hogy úgyis visszakapjuk:

— Is —

¿Je-CC&cfólLL

Á nyelvújítás vezéralakja

Amikor népünk a nagy magyar írónak, Kazinczy Ferencnek születése 200. évfordulóját ünnepli, kötelességünknek tartjuk pár szóval nyelvújítási harcáról is megemlékezni.

Martinovics Ignácnak és társainak kivégzése után nyilvánvalóvá válik, hogy a polgári haladás egyelőre csak az irodalom síkján törhet előre. Ezért foglalkoznak mindtöbben anyanyelvűnk kérdéseivel. Haladó szellemű politikusaink és íróink rádöbbennek nyel-, vünk elmaradottságára, szókincsének szegénységére. A nyelv kiműveléséért, megújításáért folytatott harcnak Kazinczy Ferenc lett csakhamar a vezére. Látja a bajt: „Készületlen minden — írja — lexikonunk (szókincsünk) szűk, szegény; grammatikánk habzó, hiányos, stilisztikánk feszes, ügyetlen,“4

Ezeken a súlyos bajokon akar segíteni Kazinczy, midőn Széphalomról megindítja nyelv újító mozgalmát. Ha valaki új szót alkot, vagy felújításra alkalmas tájszóval, régi szóval találkozik, előbb a széphalmi Mesterhez terjeszti be jóváhagyás végett. A hiba csak az, hogy. a nyelvújítók szóalkotásai között gyakran akadnak a nyelv törvényeivel ellenkező, szokatlan képzésű szavak. Hel- meczy Mihály, Kovacsóczy Mihály és Toldy Ferenc kihívóan merész újításaira még Kazinczy is kénytelen megjegyezni: „Valóságos őrjöngés, amit csinálnak.*•

Kazinczy felállítja nyelvújítási tételét: „A nyelv dolgában nem a szokás a fő törvény, hanem a nyelv ideálja, hogy a nyelv az legyen, aminek lenbe Illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit lélek gondol és érez.“ Toll- csatái, nyelvújítási harca hosz- szú küzdelem után meghozza

a sikert: Vörösmarty, Bajza, Kisfaludy magáévá teszi a nyelvújítók törekvéseit, s még az ellenfelek közül is sokan belátják álláspontjuk helytelenségét

Kazinczy szóalkotásaival és stílusújításaival minden kortársát felülmúlta. Uj szavait szókurtítással, szóképzéssel, szóösszetétellel, a meglévő szavak átalakításával, tájszók, régi szavak felújításával alkotta. Hogy ma kellőképpen ki tudjuk fejezni gondolatainkat, jórészben Kazinczynak és nyelvújítási harcának köszönhetjük. Szókincsünket ő is sok szóval gazdagította. Ilyen szavaink többek között: alak, badar, dereng, egyesület, egyetem, évkönyv, évsztík, felvonás, féltékeny, hálás, hölgy, kacér, máglya, mesterkélt, pongyola, részvét, sírkő, szellem, szorgalom, tesped, vándor, verseny.

Szóalkotásainál is fontosabbak stílusú jításai. Az előbb még nehézkes, merev stílust felváltja a sokszínűség és az árnyalati gazdagság. A csín és íz Kazinczy szótárában műveltséget és fejlett ízlést jelent. Ha valahol szép kifejezést, fordulatot olvas, azt lefordítja magyarra, hogy gazdagítsa vele nyelvünk kincsesházét

A Magyart: Nyelvújítás Szótára mintegy 10 000 nyelvújítási szót tartalmaz. E szavak tekintélyes hányada ma már az alapszókincs tartozéka. Képzeljük el milyen nehézkesen fejezhetnénk ki gondolatainkat a nyelvújítási szavak hiányában. Méltán írhatta ezért élete vége felé a nyelvújítási mozgalom vezére: „Az igazságos maradék mindenkinek megszabja érdemlett bérét, s amit hagyok, úgy hiszem, az hevíteni fog sziveket, mikor már nem leszek is.*

Dr. Tóth István*

Mindegy,

hogy melyik zsebünkből?

Nem kell hozzá mezőgazdasági szakembernek lenni, mindenki tudja, hogy a földek ter- mővétételében valamennyi trá gya közül a szervestrágya a legkiválóbb. Feldolgozását és tárolását országszerte a Szer- vestrágyagyűjtő Vállalat végzi. Éyekkel ezelőtt, bizonyos szervezetlenség következtében gyakran előfordult, hogy a Baranyában termelt és ott nagyon is igényelt szervestrágya jelentős részét az ország más vidékeire szállították. Illetékes felsőbb szervek állásfoglalása végül is megszüntette ezt a helyzetet. Általában nem is volt baj, egészen a legutóbbi napokig. Október 8-án ugyanis a 21. számú Autóközlekedési Vállalat távirátilag bejelentette a Pécsi Állami Gazdaságnak, hogy a fekáldaszállításra egy, kettőjük között korábban kötött szerződés értelmében biztosított teherautót visszavonja s a már októberben esedékes 2000 tonnányi anyagot sem szállítja eh Meg kell Jegyeznünk, hogy Baranyában a szervestrágya két legnagyobb igénylője a Pécsi és Villányi Állami Gazdaság. De maradjunk csak az előbbinél, melynek csaknem 2000 holdas gyümölcsösébe és szőlőibe kell sürgősen a fekália. A gazdaság saját gépkocsijaival is szállít, de mert ez kevés, hát szerződést kötött a 21. sz, AKÖV- vo*.

Történetünk azokkal az érvekkel folytatódik, melyekkel Borbás Géza és Horváth József fődiszpécser, a gépkocsik megvonását indokolták a gazdaság hivatalos küldötteinek. Tehát: a fekália bűzös, s anti- bigiénikus, hogy a forgőzsá- molyoe tehergépkocsik támasz tékának megigazításánál a gép kocsivezetőknek, illetőleg a segédszemélyzetnek a kocsi alá mászván, hozzá kell émje ahhoz a földhöz, melyre, tőzeges fekália szóródott. Továbbá: a rakodóhely megközelítése bonyolult, a szállítandó anyag cseppfolyós és kicsöpög .a kocsiból. A gazdaság két küldött je feljegyzésben számolt be a történtekről a gazdaság Igazgatójának Burgc.rt Róbertnek, s mindjárt hozzáfűzte véleményét is.

Ezek szériát: bár a tőzeges

fekália, valóban nem kellemes illatú, de tőzeggel éppen azért keverik, mert a bűzanyagok jelentős részét a tőzeg abszorbeálja. A fekália áruvá tételének, s szállításának ez nem• zétközíleg alkalmazott és elismert módja. A 21. AKÖV már a szóbanforgó szerződés előtt ü szállította ugyanezt a tékáidat éjszakai műszakban, méghozzá melegébb időben^ ami? hegytetőn lehetetlen közle*®dni. A szurdokban rejlő ^rpentin úton, amelyet mi is j Káig megemlegetünk, még ^‘kúszhatnak, a hegytetőn “bonban a grönlandi orkán , latt nem lehet járni. A be- "^boszlopok a tetőn azért soroznak, hogy télen az egy- váltó személyzet háson- súszva a hóban, fogózkodva f cölöpökbe, haladhasson az »mézet felé, míg fölötte az orNéhány nap múlva a Hóit (magyarul: Köves sík- vidéken barangoltunk, a keccserfolyók partképződéseit ■miuhnányozva. Az egyik tálján sok keresés utón elért ^önünket a telefonutasítáis, y°8y bármily eszközzel azon- m utazzunk vissza a fövá- a kétszázötven kitórné- levő Reykjavikba. t Szorongó érzéssel gondolok arra, mi történhetett, azonnali visszatérésre ¿mítottak föl bennünket. Sok m kilométerre hazulról az ¿"»“ért rögtön balsejtelmek váltják. Két itthon maradt Anyunkra gondoltunk elő- i~?r. s nyugtalanul kerestük a rmtonkapcsolatot az egyik iz- j.mii miniszterrel, aki állan- gondoskodott utunk ®- cfenek teljességéről; ''isszatérésünk oka megle- másnap, déli tíz órakor W^landi kormány vendége- kik? WT>Otóeépen a 1—<« ntáod* yáfosbűi Akarcyribe visznek bennünket néhány napra, hogy ennek az országrésznek fantasztikus szépségeit is megismerhessük.

Nem részletezem a továbbiakat. Autón vittek vissza bennünket még aznap Reykjavik- be. Másnap reggel kilenc órakor az izlandi utazási iroda igazgatója ünnepélyesen átadta a két repülőjegyet, oda és vissza, azzal, hogy minden kérdést a kultuszminiszter személyesen elintézett. Kaptunk emlékbe Izlandról szóló néhány svéd és angol nyelvű könyvet és már« vitt az autó a repülőtér felé;

Tíz óraikor az óriási négymotoros repülőgép elénk gördült, amelybe izlandiak, angolok, amerikaiak szálltak be. Már az induláskor olyan erős szélvihar volt, ltogy nem hittünk az utazásban.

Tíz perc múlva ezer méter magasságból néztünk le Reyk- javikra. Ettől kezdve utunk olyanná vált, aminek leírása az alattunk elterülő látvány nyomán alig lehetséges.

Izland nyolcvan százaléka lakatlan és járhatatlan. A szörnyű lévamezők összevissza dobált háznagyságú salakrögei, a lefolyástalan mord lapályok iszaptengerei, a® egymásba folyó hamvas tükörrel csillogó tavak láncai, a jégárakkal terpeszkedő gleccserek, vulkános völgyek gőzoszlopai úgy suhantak el alattunk« mintha álmunkban egy

óriási nyitott képeskönyv fölött repültünk volna. Amikor közeledett a közel 1700 méteres Láng gleccser, gépünk háromezer méter fölé emelkedett. Néha vattakönnyü felhőkben járva tűnt el a láthatár, majd a felhőfoezlányok között megdöbbentő valósággal. újra felénk csillogott három kilométer mélységben rejlő színes világ. A függőleges ezerméteres falak között taj- tékozva összetört folyók vízesései látszottak, mint finom tüllfüggönyök. Méregzöld tavak fenyegettek, zöldes*zürke lápokkal váltogatva, ahol ember a történelem folyamán nem járt, mert nem járhatott. Komor kráterek sötét öblei fölött zúgott a gép északkelet felé. Bent a fűtött géptestben nem éreztük a dermesztő hideget. Néha hó permetezett ablakunk körül, téli mesét idézve az augusztusi viharban. Néha a gép egy ágaskodó mozdulata, a szárnyak kőny- nyed billenése, az öt-hat méteres hirtelen esés sejttette, hogy vihar dúl odakünt, mialatt csinos izlandi lányok csokoládéval és tengeri betegséget űző cukorkákkal kánál- tak;

A megszakadt felhőkön át

aztán újra elénk tárult, tátongott a vad világ. A természet

erejének vulkánikus ekéjével felszántva borzalmas összevisszaságban terülték ed alattunk a lávamezők, néhol halványzölden az izlandi zuanó- val födötten. Fölöttük sötétkéken csillogtak a krátertavak és vörösre égett falakkal emelkedtek a kereikszájú kráterek. Itt kaphat az ember magyarázatot az izlandi sagák komor világáról. Ennek a tájnak nyomasztó közelségében, vulkánok egetfestő fényében születtek meg az Edda dalok.

Iszonyat és fönsóg ölelke- kezett a tengerből ősidőkben kiemelkedett vulkánikus sziget, Izland ködökbeve6ző arcán. Az idő suhant velünk, mint maga a gép. De zúgásával mégsem követhette a gondolatot, mely évek millióiba tévedve kereste Izland izzó lávabölcsőit, amikor még dús páfrányok zöldelltek a ma halott völgyekben. Amikor Dél- Európa még nem is létezett.

Csillogó kékség tört fel északon. Mintha álomból ébredne az- ember és képzelete szárnyaival gigászi függönyt emelne fel maga előtt.

Előttünk volt az új láthatár: az Északi Jeges-tenger, hűvös huMámeivad fjordok fekete falát verve, távolban feltűnő jéghegyeivel. Arra túl Jan Mayen szigete, a fókavadászok pihenője felé, ahol csak nyolc ember méri a viharokat és jelez veszélyt a bálnavadászok számára. És amelyen túl ott rejlik a nagy titok: az Északi PóHw;

dr. Vörös Mártim

kor az anyag bűzösebb volt.

„Akt mézzel kereskedik, az megnyalja az ujját, aki sáfránnyal, az megtörli“’ — tartja a közmondás, s valóban kissé furcsa, hogy éppen a tőzeges fekáliával beszórt földre ne tudnának papírt, vagy rongyot teríteni az AKÖV dolgozói, akik így cselekszenek bár milyen más esetben, ha a kocsi alá kell mászniok. A Pécsi Állami Gazdaság véleménye szerint a rakodóhelyet jól meg lehet közelíteni, de azt az eset leges közös megszemlélés után is fenntartott kívánságra szívesen átalakítják. Végül: a tőzeges fekália nem cseppfolyós, hanem szilárd halmaz- állapotú.

Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a Öl. AKÖV ezt az intézkedést a gépkocsivezetők szóbeli előterjesztése alapján hoz ta, s nem egyezett bele, hogy az állami gazdaság gépkocsiján a gazdaság képviselőivel a helyszínen vizsgálják meg a helyzetet

A Pécsi Rádió már október

9-d adásában foglalkozott az üggyel. Erre levélben válaszolt Herke Gyula, a 21. AKÖV igazgatója. Ebben hivatkozott a KPM 13 420/1948. sz. kormányrendelettel szabályozott Gépkocsi Ügyviteli Szabályzat egyik pontjára, mely szerint ilyen anyagot csak akkor fuvarozhat, ha „különleges feltételekben erre alkalmas jármüvei rendelkezik." S bár a magyar ipar — írja Hertae Gyula — már gyárt ilyen fe- káliaszállító gépkocsit, a 21-es AKÖV-nek még nincs belőle. Levelében még szemrehányást tesz az állami gazdaságoknak és a gépállomásoknak, mert trágya helyett ingóságokat, építkezési • anyagokat stb. 6zál Irtanak, majd kimondja, hogy: „...a 21-es AKÖV nem azért nem szállítja a fekáliát, mert nincs a raktáron rózsaolaj és sáfrányillat, hanem egyszerűen azért, mert mint feltételesen fuvarozható anyagot, erre alkalmas gépkocsi híján nem szállíthatja. Mi itt a meg oldás? Erre alkalmas kocsid szerzése, amiben segíthetne a Pécsi Állami Gazdaság is, ha mádképp nem, felettes szerveik révén Pécs területére kér nénelf szállítóeszközöket.“

Nos, kérésünkre a Baranya megyei Szervestrógyagyűjtő és Kereskedelmi Vállalat igazgatója Rumszauer József írásban küldött meg néhány érdekes adatot. A 21-es AKÖV 1957 augusztusában és szeptemberében összesen csaknem 5000 mázsa tőzeges fekáliát szállított el a Mecsekvidéki Állami Pincegazdaság ellendi és pécsi sző lőtelepére. 1958-ban a magánosoknak több mint 16 ezer mázsa tőzeges fekáliát adtak 1 el. ebből körülbelül 10 ezer mázsát a 21-es AKÖV szállított;

Kiváncsi az ember : mi lehet

hát az AKÖV magatartásának igazi indoka? A bűz, s a munkával járó kellemetlenségek mindeddig nem okoztak álmatlan éjszakát az AKÖV veze tőinek, hiszen a felsoroltakon kívül a Pécsi Állami Gazdaság n&k tavaly ősszel is szállítottak s már az idei szerződést is megkötötték. Az Igazgató ál tál említett 11 évvel ezelőtti rendeletet is bátran megszegték egészen mostanáig. Ráadásul: közös helyszíni szemlére, vizsgálatra sem voltaik kaphatók ... Ne találgassunk, mondjuk el inkább mire gyanakszanak az érdekelt felek?

A Pécsi Állami Gazdaság fekáliát szállító gépkocsivezetői megkapják a rendelkezések szerint járó büzpótlékot, az AKOV dolgozói nem. Aztán még valami: az állami gazdaságban úgy találták, hogy „a menetlevél türelmes“, s hogy az órabére® díjazás nem ösztönzi az AKÖV dolgozóit szorgosabb munkára, s így a lúlyszerintl díjazás mellett fog ’altak állást. Erre aztán az \KÖV leállt A gyanú logikus és indokoltnak látszik, már csak azért is, mert az AKÖV Igazgatójának "levele, — melyben fekáliaszál- Utó kocsik beszerzését javasolja — kiváló példa arra, ho ■gyan is születik est anyagi é+4

dekeltség elvéneik elhanyagol

lásából beruházási igény. De ha csak erről, s két vállalat torzsalkodásáról lenne szó, talán nem lenne érdemes ilyen hosszan foglalkoznunk az ügygyei. De a dolog következmé- nyei elég súlyosak.

A Pécsi Állami Gazdaságnak

csakúgy, mint a villányinak szerződése van a Szervestrá- gyagyűjtővel a fekália elszállítására. Mivel a lekötött meny- nyiséget saját erőből nem tudja elszállítani, — ipari szak- kifejezéssel szólva — kötbér- köteles helyzetbe kerül a Szer* vestrágyagyűjtővel szembenj Persze az a szerződés is köt* béres, amit az AKÖV és a gazdaság kötött egymással Hanem a fenti helyzet következtében a Szervestrágyagyüjtőnél már valóban nyakig vannak a fekáliában.-. i A raktárak tele vannak, a derítő is egyre telik, s lassan elébe kell nézni a veszélynek, hogy felvevő képességük csökkenni fog s akaratú- kon kívül is akadályozni fog* ják a köztisztasági munkát, Mivel a tőzegelés most a vállalatnál e kényszerű (átokból szünetel, tizenhat dolgozójuk visz haza, jóval kevesebb fizetést a szokottnál. íme egyetlen vállalat felelőtlen szerződés- bontása, szűklátókörűsége is a szomorú következmények milyen hosszú sorát vonhatja maga után. S íme: az anyagi ér- dekeltség elvének elhanyagolása legalábbis annyira helytelen, mint az az elmélet, hogy a népgazdaságnak sok zsebe van, mindegy, hogy melyikből hiányzik, s melyikbe kerül a pénz. A népgazdaságnak sokkal drágább lesz az a kevesebb, s rosszabb termésű szőlő, meg gyümölcs mely a Pécsi Állami Gazdaság kellően nem trágyázott földjein terem, mint amennyit az AKÖV néhány dolgozójának bűzpótlékára költenek. Az meg csak természetes, hogy a népgazdaság, sőt: az AKÖV is úgy járna jól, ha dolgozóik, nem az álldogálás- ban, hanem mondjuk a szállított áru tonnáiban volnának elsősorban anyagilag érdekeltek.

Reméljük, Illetékes szervek rövidesen megtalálják a módját, hogy néhány ezer hold föld Baranyában ne nélkülözze a szerves trágyát. Befejezésül azonban felelnünk kell egy kérdésre. A kérdést bárki feltehetné, aki tudja, hogy a Pécsi Állami Gazdaság egy 1200 holdas és egy másik 350 holdas területe éppen a pécs— siklósi vasútvonal mellett, Ócsárd, illetve Görcsöny vasútállomásának közelében fekszik. Nem lenne »okkal egyszerűbb vasúton számítani a tőzegeit fekáliát? Hiszen az említett területekre köves út sem vezet! A vasúti szállítás amellett sokkal olcsóbb, s szabaddá tenné az AKÖV, sőt az állami gazdaság gépkocsijait is. Nos, a MÁV készséggel vállalja a szállítást Pécsről mondjuk Kecskemétre vagy Szolnokra. Tehát olyan távolságra, melynek szállítási költségei talán magasabbra növelnék a trágya értékét, mint amennyi az alkalmazása révén nyert termelési többletérték. De Görcsönyre vagy Öcsárdra nem szállíthatják. Egy rendelkezés szerint ugyanis az őszi csúcsforgalom idején SO kilométeres körzeten belül nem szabad a szállítást elvállalniok. Ez az Intézkedés általában okvetlenül helyes, hiszen a legfontosabb forgalmi időszakban igyekszik megakadályozni a MÁV erőinek saétforgácsolódásáit. A rendelkezés már tavaly ősszel is érvényben volt, s talán nem irtana, a két év során összegyűlt tapasztalatot a gyakorlat tényénél ismét felülvizsgálni. Lehetnek esetek, kivételes feladatok — mint ez is — ahol ez az intézkedés nem segít, inkább hátráltat.

Ezt csaH azért eai’iteltlk m,

mert itt is a népgazdaság zsebéről van 6ZÓ. S bár a népgazdaságnak sok kisebb-na- gyobb zsebe van, mindenütt egyformán kell dolgoznunk azért, hogy ne fogyjon ki, ta- ggm teljék.

OrBhalua Iram