Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
NAPLÓ 1959. SZEPTEMBER IS -A Nyárvégi képek János, a Zetor vezetője, Horváth Gyula meg Vince József, aki az elevátoron bőven csurgó zöldet villázza, teríti szét a pótkocsin, — Egyikét óra alatt meghordjuk így a takarmányt! — mondja Horváth Gyula. — így olcsóbb is, Könnyebb is. — teszi hozzá Luca Jáno3 és hogy az olcsóbbságot bizonyítsa, példának elmondja: azelőtt a Tangazdaságnak minden hold levágása nyolcvan forintjába Került. Ezt az ötven holdat minden alkalomnál 4 000 forintért vágták le és hol volt még az össze szedés meg a behordás? — Most lényegesen olcsóbb■ és gyorsabb és frissebben is kerül az állatok elé a zöld. , »• A Zetor tovább szalad és amint előbbre megy, nem messze tőle egy Super-Zetor bukkan a völgyből a dombra. Gzirják János ül rajta, ű is a tangazdasághoz tartozik. Most éppen tárcsáz. — Hogy megy a munka? — Jól! — -mondja miközben kattan a fényképezőgép. Mióta traktoros? . ...— Tíz ével hangzik a válasz, — Akkor már sokat szántba tott,.i — Sokat bizony, nem is tudnám megmondani hány ezer holdat. Egy biztos: nem szeretném ezt a területet, amit már megjártam géppel, most gyalog bejárni, de a termésének az árát azt viszont szeretném nevet és elindul gépével Azt mondja: sietni kell, hisz egy-kettőre itt a vetés ideje és ha most nem siet az .ember, akkor bizony megnézheti milyen lesz a termés jövőre. Igaza van! — állapítom meg miközben a sofőrünk egy felfedezést tesz. — Ablakok a szénakazlon! — mutat az egyik kazalra és fotóriporterünk gépe már kattan is. Érdekesek ezek az „ablakok", ezen keresztül sokkal jobban levegőzhet a széna. Kocsink tovább suhan. Ablakából bármerre tekintünk, mindenütt dolgozó embereket látni. Egyik helyen az Idei bő termést takarítják be, másik helyen már a jövő évi termést készítik elő: géppel, fogattal ki^ki a maga módján teremti meg a földön a jövő. évi‘termés alapjait. (SZALAD Munkáidétól ég a határ. 'Az út egyik oldalán burgonyát ásnak, a másik oldalán lovat biztatnak a barázdáiban, amott az utolsó kéve gabonát hajítják a kocsira* Szentlőrinc határában, az országút mentén suhogva rázA baranyai szövetkezeti Baranyában a tavasz folyamán mindegy. 130 falu dolgozó parasztsága térf.át együttesen a közös gazdálkodásra. Az új szövetkezeti községek 'lakói majdnem 140 000 holdaf. művelnek közösen. A öatooiria én egyéb terményeik betakarítása után a termelőszövetkezetek tagjai már megközelítő pontossággal látják, hogyan alakult az idei esztendő éíi előzetesen tervezni is tudnak a következő évre* ' Mintegy ötven szövetkezeti községben — a megye legjobb szakembereinek segítségével —■ már kialakították a nagyüzemi táblákat és. elkészítették az öt-'Uz évre . szóló vetésforgókat, így már most pontosan tudják a tagok, hogy jövőre mit Vetnek az egyes táblákba, hova telepítenek szőlőt, gyümölcsöst, höl létesítenek kertészetet, vagy halastavat. Húsz szövetkezeti községben majdnem 250 holdon lelopj tőnek például szőlőt. Az idén lett szövetkezeti község a szom szédos Babarc és Szajk is. A babarci Béke és a szajki Úttörő Termelőszövetkezet tervbe vette, hogy szőlőjüket egymásmellé telepítik: összesen 34 holdon. Tíznél több szövetkezeti község határában ültetnek gyümölcsfákat: körülbelül 150 holdon. A 2200 holdas bev- kesdl Kossuth Termelőszövetkezet egymaga ötven holdon akar gyümölcsöst telepíteni; Szederkényben és Mattyon egy-egymlllló forintén költséggel 50—60 holdas öntözéses kér tészetet alakítanak majd ki a tavasszal alakult Kaoasitca Gyöngye, Illetve a Jószerencsét Tsz tagjai. Szeptember második felében kezdődik a terület felmérése és a tervezési munka, amelyet a Pécsi Vízügyi Igazgatóság szakem béréi végeznek majd el. Alsó- mocsolád, Marok, Majs és Szűr szövetkezeti községekben tervek szerint — új halastavakat építenek jövőre: összesen mintegy nyolcvan holdon, fcődflc a fa üstöké ét apró hup. pandssal térítődik el a földön a szilva. Fürgekezű asszonyok, lányok kapkodják o termést. A Szigetvári Konzervgyárnak szállítják. Túrt Margit és Tankó Jenóné ládát cipelnek, egymásra rakják őket. Ládátor- nyokat látni minden fa alatt, Jó termés volt szilvából. «-» Másfél—két mázsát is fs- rázunk egy-eQy fáról — mondja Tankáné, miközben üres iádét vesz a kezébe. A szilvaszedőktől néhány méterre Zetor berreg. Vontatót és olyan fűkaszát cipel magával,. amely nemcsak lekaszálja, de azonnal a pótkocsira is száltitja az üdezöld szarvas- marhacsemegét', a , lucernát. Három ember van vele: Luca ri -- '"»»» tt t,;' s || UsftHroMS "rlsfeyy F WKBÍjft: áj ifV-— UJ MOANYAG-PRÉS géet vásároltak a Diósgyőri Gép Zártól a Szigetvárt Műszaki i Fémipari Vállalat vezetői z új gép átvétele már meg- irtént, héttőn valószínűleg ieg 1« érkezik Szigetvárra, s lŐreláthatélag még e héten Mthbehclyczik, Y- » jt ’ * v« ' N mátmék*. * Brtjí ® ® ® — Persze a pékeknek nincs könnyű szakmájuk. Nagy hőségben a homlok többet izzad, mint hűvösödik. A levegő sem oly jó, mint, a kertészeknek. A felelősség is nagyobb, mert paprikát csak nyáron, kenyeret mindennap esznek az emberek ... — Otthagyná-e Bálics Perl bácsi a kemencéket.?, Ül az öreg a széken,' egyik kezében a sapkája, másik üresen nyugszik oz asztalon, de alakja nyitott tenyerű mun- kásemberé, aki hu nem 1» fog semmit, mégis mintha mindig szerszámot szorítana. Kék. nyílt szemel vannak, a szarka- lábak mélyén liszt, a bőrében, fekete kabátjában, a lelkében is. Fehér hóesés harmincnyolc éven keresztül, nap mint nap. Liszt és liszt. Ez az öreg. — Hogy otthagynám-e a pékséget? ' ' ; Elmosolyodik, bélemosolyog az arcomba, hogy lám milyen fiatal Is vagyok, azért kérdezhetek ilyen bolondságokat, mert mit tudom én, hogy milyen volt. az a harmincnyolc esztendő a kemence mellett, a hunyó város hajnali kopogása harmincnyolc éven ét, a hírlapkihordóval, a zöldségessel; az utcaseprővel, a vasutassal való plrkadatl találkozás, nyak- leve* a mestertől, aztán két deci kocslsbor lemosni a lisztet, az egész életet. Elgyűrűzik arcán az emlék, mintha tóba követ dobna valaki, lassan megáll, komoly és szigorú lesz. — Az ember nem hagyhat csak úgy ott valamit! — Hát mR lehet szeretni ezen a szakmán? — Szép mesterség ez kérem, Nincs ennél szebb mesterség. Tisztább, mint az orvosé, cipészé... mindennél tisztább. Aztán mindjárt látni a munka eredményét is. Friss, jószagú a kenyér. Mindegyiket mindennap megnézem. Kedvem volna sokszor megcsókolni. •. Mint egy szép menyecskét.., Ma már sokfelé látom elhejigálva. Nem becsülik meg úgy* mint régen, — Mit ad a kenyérsütés havonta? .., , — Kétezren felül. — Ki hogyan iparkodik. — Szép pénz, s könnyebb-e? — Könnyebb. Azelőtt kézzel dagasztottunk, most géppel, a lisztet is.az szitálja, A kemencéket gázfűtésre szerelik át- Hatvanban egy nagy üzemet.építenék ezek... — Elbük hüvelykujjával a Széchenyi tér félé, tehát a tanácsot kell értenem alatta. — Az már szép lesz, igazán. Csupa gép, meg gép. Szívhatja mellette a pék a „kossuthokat”, — Fiatalok vannak-e? — Kevés. Mi pedig kiöregszünk. Száztizén vagyunk ösz- szesen pékek, de ennek fele hátra pillog már az ötven évre, Lassan kikopunk a munkából. Fiatalok jönnek, tudom, fitymálják majd a gépeket. Ezt. így kellene, azt így.,-. A pékek akkor már urak lesznek ... Pék urak... A iV-es üzemben Bálkg Ferenc munkahelyén púposra, magasra kelt a kenyér.- • s-r t# —-----------——....... Iádu l a Marxízmus-Leninizraus Esti Egyeteme Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Marxizmufl- Lenínizmus Esti .Egyetemé értesíti I„ ÍJU III, óvfolya? mos hallgatóit, hogy az ünnepélyes tanévnyitás 1959, szeptember . 14-én, hétfoó délután . ,.16 óralmr_,lész a pürtiskol.i . nágytermében (PamjanJcb ű, 24). Ä'tanévnyitón mlpden .hallgató megjelenése kötelező'. * " . ., . |.''%% v~,” "• ‘ * X, f ' r - V '< / ' ’ "4,r i-J í 4^. aS Aß >- ff ,:/*? ' • i ',, • l | 'fißmMMß?- ti*'- j Wßß. ! ¥» felI Mii * í ív’ \ ' V ^ mm BE ^ '» Ml tf»" m 1 •■ Z v* $ a 5i:‘■ ti Hajón, tevén, repülőn 'Y% <♦ M W*-' <***- * Jl ,** * ” [ß:%%] jbs. VII, Gizehbe érünk, hol a város határán már várnak ránk a kairól idegenvezetők. Felszáll a mi vezetőnk ks kövérkés, barna arcú, európai ruházatú, jókedélyű férfi, fején az elmaradhatatlan fezzel. Rögtön elmondja, hogy Abunak hívják, ami magyarul apust jelent, aztán elmesél egy jó viccet, amin 5 már á poén előtt nevetni kezd. Szó1 es jókedv-', harsány nevetése fe’rázza a kissé fáradt társaságot és így indulunk Kairó felé, hol először a múzeumot fogjuk megtekinteni. Gizeh teljesen összeépült Kairóval s ä két várost modern, kétirányú forgalomra épített széles műút köti össze ootorneon világítással a Wt oldalán. Valahogy nem tetszik ez r nagy modernség az ötezer éves piramisok közvetlen közelében, amiktől egyelőre távolodunk, mert magtekintésükre csak délután kerül sor. A Nílus völgyében haladunk, veteményes kertek, pálmafák, apró tanyaszerű házacskák közö11 Ez a völgy táp’álja Egyiptomot, ez az egyetlen termékeny zöld sáv Egyiptom lüktető ere, mely a kietlen sivatagon végig húzódik. Általában öntözéses gazdálkodás folyik, de helyenként még mindig a Nilus kétszeri áradása termékenyíti a földeket, •• Hamarosan meglátjuk a folyamot is és átkelünk rajta eay hídon keresztül. Utólag mindnyájan beváltottuk, hogy egy ki« csalódást okozott. Leírások nyomán úgy képzeltük, hogy hatalmasan; fenségesen, félelmetesen hömpölyög, rajt* törékeny vitorlások nyü/s hű sokasága cikázik fel-alá. Bizony nagyon szerényen öszszehúzva magát, csendesen folydogál és forgalma is elég gy#r. Két különböző helyen ia áthaladtunk rajta és Ugyanezen látvány fogadott, A belvárosba érve hatalmas felhőkarcolók között hf ladunk, melyeknek különböző színű erkélyei, igen élénkké teszik a városképet, az egyjk, Nílus oartján épült felhőkarcoló oly aránytalanul magas, alapkiter- i edéiséhea viszonyítva, hogy úgy néz ki, mint egy földbeszúrt bot, Autóbuszunk egy téren áll meg, a kairói múzeum előtt. Itt sem menekülhetünk meg a bazárárusok tolakodásától, kik rögtön megrohantak bennünket, Nincs most idő a lároválásra, alkúdozásra, minden pere drága, amit a mú- • zeumra szánt időből rabolunk el. Még egy perc és mesés műkincsekkel találjuk szembe ma gunkat. Kísebb-nagyobb szfinxek valóságos légióját találjuk — érdekes, hogy majdnem valamennyinek letört az orra, mintha csak a nagy gizehi szfinxszel akarna szolidaritást vállalni. Megtaláljuk az állati tostet öltött Istenek szobrait, a szent Ibis madarat, az Ápls bikát, a Hathor tehenet és a kutyafejet viselő istenségek egész sorát. Fáraók szobrai következnek. Kü'önböző dlna^tiák korából és mi á'málkodunk, hogy 3—4 cm- évvel ezelőtt, hogy tudtak ily tökétateset alkotni. Egy másik teremben csak múmiákat látunk, Egy ki* gyermek barnás-feketére száradt, kibontott múmiája, nagyrészt arannyal volt fedve. Órákig lehelne szemlélődni ogy-ogy teremben, hisz talán sohasem látjuk többet ezekét a mind művészi, mind mózeá- 11» szempontból felbecsülhetetlen értékű alkotásokat, de vezetőnk, Abu már egy másik teremben tapsol, fennhangon híva bennünket, új csodálatos látnivalókat mutatva. Felme- gyürtk az emeletre, hogy megtekintsük a főszámot! a világon egyedülálló Tut-Ench- Amon sírleletét. E fáraó 3200 évvel ezelőtt uralkodott és igen fiatalon halt meg. Sírját pár évtizede tárták fel, óriási szenzációt keltve az egész világon. Első teremben apró használati eszközei voltak kiállítva, ezen kívül összes szotoáiának, közvetlen hivatalnoíkaínaik, apró agyag, vagy márványszobroc*- kíxi, melyekkel együtt temették el. ö már nem tartott Igényt, hogy halálakor a szolgáit is megöljék és eltemessék vele ■ együtt, megelégedett a szobrocskákkal. Még gabona- magvakat 1» temettek el vele együtt, melyek kisül egy-kőt próbaképp elültetett szem, ki is csírázott, több mint 3000 év után. (Ezt állítólag megcáfolták, de Abu határozottan állítja, hogy igaz. Valamennyi eszköze aranyozva volt, de igen pok kö2te a Bzfnarany is. Művészi kivitelű trónszékéhez egv lábzsámoly tartozott, melyen a fáraó ellenségeinek szobrocskája volt klfaragva, jelképezvén afct, hogy 9 fáraó rajtuk tartja a lábát uralkodása dalt. Ezután egy kisebb teremben ékszerek következtek, csupa arany és drágakő, melyek között dió nagyságú is akad. Itt van a fényképről jól ismén Tut-Ench-Amon arcát borító színarany maszk, majd egy második szlnarany maszk, mely az előbbit borította. Még a kéz és a lábujjait Is aranytokba dugták. Belépünk egy nagyterembe, ahol koporsók vannak kiállítva. Mindegyik koporsót, egy másik nagyobbá tették és így a nyolcadik arany koporsó akkora volt, mint egy kisebb fajta szoba. .Egy kis asztalkára téved a 'Bzémünk, tiöl a fáraó aranyozott saruja pihen üvegbúra alatt. Semmi sem új a nap alatt, mert a ma divatos saruknak ősét mór Tüc- Ench-Amon is hordta. Egy utolsó pillantást • vetünk színarany kocsijára, majd valósággal lenyűgözve a nagy élménytől lépünk ki a múzeumból, hol a bejáratnál a folyton előreszaladó Abu már széles mosollyal vár bennünket és' ha- miskás szemhunyorítással kérdezi, vajon tetszett-e. • A múzeum kertjében lévő szfixnél elidőzünk egy kicsit, itt már lehet fényképezni. Mindenki mellé ül és úgy örö- kíttetl meg magát. A nap magasan jár, olyannyira, a fejünk felett van, hogy nem is tudjuk merre van dél, vajon milyen Irányban fogja folytatni az útját. Ha nem volna egy magas oszlop, aminek igen rövid kis árnyéka jelzi, hogy még nem süt teljesen a fejünk tetejére. 43 Celsius fok van árnyékban, ami itt közepes melegnek számít s ezt nekünk pécsieknek jól kell bírnunk, hisz Magyarországon Péc» tartja a hőrekordot 40.5 fokkal. Bírjuk is jól, mer* a levegő nem nyomott, nem páratelt. Kairóban sokszor egy óv alatt összesen nem esik annyi eső, mint nálunk egy zivatar alkalmával. Keresztül verekedj ük magunkat az utcai árusok tömeigén, kizárólag a coca-cola árussal bocsátkozunk alkuba egy-egy üveg hűsítő ital irányában, mert hiába vagyunk napon megedzett pécsiek, egy kis frissítő jól esik -tét piászterért.. Folytatjuk. Dr. Szólal István .
