Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

IM. SZEPTEMBER IS.

N A Pi 0

Wf: Y A M I ID X

■ Árasba jön a falusi em- ” bér; erős ember, sokat égette a nap: zsírjában sült még a Húsa, arca barázdáit pedig mélyebbre vájták a verej- tékcseppek. Az egész ember: a szeme és az. arca, a szája és keze mozdulat ja tanácsot kér. Három helyen van 9 hold földje és hogy nehezebb Legyen az ő baja: éppen kilenc családja van. Apró, nagyok, vegyeskésen van gyerek a parasztportán. Tanácsért megy a városba: hogyan hagyja el földeit? Felesége meghalt, a gyerekek egyike, másika jussolni akar, többen pedig azt ajánlották: adja be a földeket.

Utqs ember szól közbe: ás- . mert 6 egy falubélit', arcnak hat családja volt, mind a hat jussolt a két hold földből. Az egyik fiú hosszú vetőgépe a szomszéd földjét is vetette, olyan keskenyek voltak már a földek. A falusi ember hallgat, évódik magában: 2—3 falu mellett is elszalad a vonat, amikor megszólal: ^Akár visz- sza'is fordulhatnék. Esztendők óta új, hosszú vetőgépre fájt a fogam, de hát a szomszédomét ne vesse”. — maga csak-csák, de a maga unokája lesz bajban, aki azt a keskeny földet még keskenyebbre hasítja” — mondja az utas. — A falusi leszáll és annyit mond, hogy megmásult az elhatározása, nem lesz jussólás. így hát megnézi a, várost és hazasiet araink

fjT örülszaiadtarn■ egy->két országot, de hát arra sok pénz kell: a motorkerékpár: gond, csupa alkatrészgond. Az autó: gond, gond. Lementünk a Balatonra, a Po- lo-bárban vacsoráztunk, aztán másnap néztük, miből megyünk tovább, hol alszunk? A szállás előre elveszi az ember kedvét: voltunk egy helyen, egy ötvenest akasztott le a házigazda egy alvásért. „Kintről?- hazajön, — ha jól összeszámolja, alig volt nagy élményei nagy szórakozása. Most fedezem fel ezt a várost, a fürdőt és ez embereVáracri Zseni:

Öröm&k kaebf e.

(Magvető Könyvkiadó)

A rftnefe asszonya, Várnai Zseni, az ismert kommunista Scöltőno ezúttal egy mesekönyvet . tett le asztalunkra, amely feleiteknek, ., gyermekeknek egyaránt örömére szolgál. A kötet' meséi .többnyire évtizedekkel ezelőtt íródtak, s amint a szerző mondja — nem is azzal a céllal, bogy könyvalakban megjelenjenek, csupán „házi használatra**

Most azonban, hogy a kötet elhagyta a nyomdát — mindenkié lesznek ezek az írások, akik olvassák őket és szeretik a mesék csodálatos világát;

Amikor kezembe vettem a kötetet — Önkéntelenül is egy ősz tanító szavai jutottak eszembe, aki hetven éves korában is rajongott a szép mesékért, mert csodálatos szerelemmel szerette a jó meséket, az ifjúsági irodalom e sajátos műfaját. Mintha még most is a fülemben csengenének szavai:

„Nincs igazabb és nincs szebb a, meséknél, mert bennük egy-egy nép vágyálmai élnek, s ha valóságban remény telén is a küszködésük — a mesében mindig beteljesedik a kívánságuk.*

S ez a megállapítás így igaz Várnai Zseni meséire is. Az örömök Kertjének minden egyes meséje mélyen a társadalmi életben gyökerezik.

A tizenhárom mese legszebb darabjai;, az Örömök Kertje, A balga óriás. Az erdei ember meséje és az Igazlátó király.

A balga óriás arról szól, hogy egyszer régen, amikor még kevés ember élt a földön, a nagyerejű óriás boldogan élt Szorgalmasan ■ dolgozott, s a keze nyomán hullámzó vetések, virágzó veteményeskertek támadtak. Bőségben élt mindaddig, amíg .meg nem jelent a gonosz törpe a szomszédságában. Az álnok törpe rászed te a jószívű és jóhiszemű őrin ást arra, hogy művelje meg az ő földjét is, mert ő gyenge és nehezen boldogul vele. A törpe annyira, behízelegte magát az óriásnál, hogy az már többet dolgozott a földjén, mint a 'sajátján és egy szép napon csík a, rabszolgája lett. A törpe bilincsre verte egyik lábát és .kezét, hogy az óriás örökre r.r.bsfó!sája légyen..

.Az óriás, csali: ekkor ébredt rá Hogy . mennyire - gáládul bánt. el, vele a ,gonosz törpe. Egyszer azonban az óriások nemzetségében egy nagyeszű gyerek született, aki rájött, hogy a bilincseket össze lehet tömi és fellázította az egész óriás nemzetséget a törpék ellen,' megdöntötték önkényes hatalmukat.

Heißt gyesek ne ismcene

erről * meséről népünk tortér netére? Várnai Zseni foteról- íokra ismerteti meg a. gyermeki lelkekkel a társadalmi igazságokat; Az 6 meséinek a hősei mind munkás- és paraszt gyerekek, akik azért indulnak harcba, hogy eljuthassanak az örömök kertjeibe és elkophassak munkában törődött édesapjuknak azt a virágot, amelytől jóságos arcuk egy napon kividül; •

, A mesék olvasása köziben, a gyerekek megismerkednek a mesekirály: Hans Ghirtian Andersen életével is.

Várnai Zseni meséiben a magyar népmesék értékes motívumait ötvözi új tartalommal és költői nyelvvel. Az örömök Kertjét nyugodtan oda tehetjük Andersen, Ba- zsov, Benedek Elek mesés- könyvei mellé, gyermekeink mindig szívesen fogják olvasni a bájos nyelvezetű, megható meséket;

Hamar Imre

Izet: itthon a legjobb. Az is felfedezésem, hogy ezt felfedeztem.

*

IS épzeld el, szembe jött velem egy ember, néz rám, néz, aztán ekkorát köpött — ni!” Megáll, kosaras karját széttárja, mutatva: mekkorát köpött előtte az ember. — „Nem tudod, miért?” Barátnője tudja'; azonnal rávágja: „Talán a ruhád miatt”.

— „Ugyan” — legyint bosz- szúsan. — „Divatos vagyok, leérlek”. — És végignéz magán: válláról unos-untalan le akar esni az elől-hátul mélyen kivágott blúz, halásznadrágjából lelóg a pertli és tüsarkú cipőjét egyre rángatja a puha aszfaltból. Csikófrizurája feje tetejére hullik vissza. Ä kopás ember morog: „Kinek tetszik ez a maskara? Nekem nem?’

— Megint köpni akart, de aztán csak legyintett és ment tovább.

*

Tlangosan olvassa űz em- bér a levelet, jó az, ha ember látja is, hallja is, amit írt. — „Strand után a fodrász- . nőhöz rohantál; egész nap 1 -magadat vizsgálgattad: szép vagy-e? Szép és hódító voltál, de 10 éve mondod; nem érek rá; ott a kasztröCban a maradék. —- Se mosrd, se a gyerekekkel törődni nem értél ^á.

— „Jó, jó, édesapám, kevesebb szövegel?: t— „Jó,.jó,-ismerem a süket dumádat” -« ezeket vágtad a fejemhez. ~ Levelemet is félredobod; nem olvastál te se levelet, se újságot, se könyvet; magadat nézted. —■ A bíróság előtt én fogok beszélni, a válása, az se lesz jó, mivel nálad maradnak a gyerekek. — Azt se tudom, mit tegyek. — Egy másik asszonyra teszek szert. <— De hátha az is ilyen lesz? Te hódító voltál és milyenné lettél? Ma nem alszom otthon: a nyári csillagos ég alatt fogok kószálni.-.? Eddig olvasta a levelet, aztán hangosan mondta: „Eh, alá sem írom; a nevemet is visszaveszem tőle”.

— Holnapután a posta ilyen levelet visz egy hódító asz- szonynák,

<M. Gy4

Nikel szky Géza:

Á Zsolnay-gyár művészete

A pécsi városi tanács kiadásában jelent meg a napokban Nikelszfky Géza: A Zsolnay- gyár művészete című könyve. A ma 81 éves művész a század fordulón lépett a Zsolnay-gyár kötelékébe. Több mint fél évszázadot töltött ott munkában. Könyve rendkívül értékes és pótolhatalan kerámia-történeti anyagot ad tudtunkra, s eze két az adatokat életre is kelti élményeinek, emlékezéseinek elevenségével;

Aki figyelemmel olvassa sO rait, lassanként megtelítődik azzal a nemes alázattal, amelyet e könyv szerzője viselt szívében, tetteiben és munkájában a mesterségtudó ember és a művészet iránt; Korunknak azon „öregjei“ közé tartozik Nikelszky, akiket dédelgetnünk kell, akiknek tapasztalatait, munkásságuk tanulságát és emlékeit tíz körömmel kell kikaparnunk a feledés tűnő hamujából. Mert egyre kevesebben vannak már életben azok közül, akik a távolabbi múltban vették át fiatalon és lelkesen a haladás fáklyáját s most szerényen és megfáradva nyújtják át nekünk;

Az olvasó talán meg fog lepődni azon — s úgy lehet furcsa kettősségnek érzi majd — hogy a szerző a Zsolnay-gyár sikereit, művészetének nagyszerű pályáját szinte rajongó lelkesedéssel kíséri — majd pedig átmenet nélkül mutat rá e fényes küllem árnyoldalára, a gyári munkásság szociá lis körülményeinek felfedésével. Nikelszky nem híve a vattába burkolt tényközlésnek. Nem kereste az áthidaló magyarázatot, a békéltető egyes- séget a két világ — a művészet fejlődése és a munkásság helyzete — között, mint ahogyan nem volt ilyesmi a valóságban sem. A kapitalizmus korának eleven ábráját adja s éppen ezzel a rideg, magyarázat nélküli valósággal közvetíti könyvének társadalomtörténeti hitelességét.

Bolom György tej fajara

i 1 '

Monda a tnoUáosi tokátoktól

Régen, amikor a törökök elfoglalták Mohácsot, a sokacok mindannyian a szigetre menekültek, mert nem akartak fejet hajtani az ellenségnek. Csapatot szerveztek és a szigetről ki-ki csaptak a törökre, amikor az lopott marhákat hajtott. Szétugrasztották a megszeppent „bugyogósokat” és az állatokat visszaadták síró gazdáiknak.

A felkelő sokacctk vezére rúna bácsi volt, az öreg látnok. Egyik este, amikor tábor- tűméi melegedtek a sokacok a Du na hűvössége ellen, Tuna bácsi a parti füzes fölött fényes jelet látott. Szemét az éjszakába meresztette és a _ halotti csöndben jósolt. Ettől a naptól kezdve aztán reménykedve várták a sokacok, hogy hamarosan vége lesz számiki- vetettségüknek.

Ugyanebben az időben élt egy Bubrek Mátyás ’ nevű legény Mohácson, aki szerelmes volt a szép Ankába. Ugyanebbe a lányba volt szerelmes Simó is. Simó gazdag legény volt, Bubrek szegény. Simát nem szerették az emberek, mert tudták róla, hogy kémkedik' a töröknek. Nem szerette Anlka sem, félt tőle. Annál jobban szerettek Mátyást, aki jó volt mindenkihez, mint a falat kenyér.

Sünó ravaszsághoz folyamodott, hogy Ankát megszerezne. A töröknél beárulta Bubrekgt, bogy lázit; mi*» Kuga torok

vezér elhatározta, hogy Mátyást elfogja és megöli.

Egy este fonó volt Ankáék- nál. Sok legény jött össze. • Ott volt Bubrek is. Énekeltek, játszottak. Egyszer nyílik az ajtó és Simó lép be rajta Kugával, hogy Mátyást elvigyék. De Mátyás résen volt. Előkapta pisztolyát és ott azonmód agyonlőtte Simót is meg Kugát is;

Bubrek még azon az éjszaka a szigetre menekült Tuna bácsihoz, aki örömmel fogadta a legényt. Hát amikor még azt is elmondta Bubrek, mi kényszerítette, hogy ilyen sietősen idejöjjön:

— Bár ezt én szerettem volna megtenni, de így is jó. Bebizonyítottad, hogy vezérnek születtél. Vedd át tőlem a ve- zérséget.

Tuna bácsi megfúvatta a kürtöt, erre a köréjük sereglett lázadó sokacok . egyöntetűen Mátyást vezérükké vá- Laszto^ák.

Ezen az éjszakán Tuna bácsi. álmot látott: egy szörny- alak jött feléje; szarvai voltak, két lábon járt, de mégis inkább állat volt, mint ember. Nagy fogai kiálltak szájából, testét sűrű szőr borította. Futott előle árkon-bdknon, mígnem rémületében felébredt.

Tuna bácsi reggel aztán szép sorjában elmondta Mátyásnak, hogy mit álmodott Szépen kiszínezte, mint futott az ijedtségtől a saörnyalak

íróasztala mellett, csütörtökön, a késő esti órákban még cikket írt a magyar— román barátságról. De pénteken már nem vehetett tolla kezébe, a halál mindörökre kicsavarta. Pedig még alkotni, szervezni’, irányítani, új írónemzedéket nevelni, tanítani akart ez a hetvenhét éves, őszhajú férfi, a magyar irodalmi élet nesztora.;.-Fáradhatatlan munkabírás, agilitás, aktivitás jellemezte Bölöni György Kossuth-' díjas írót, az Irodalmi Tanács és á Magyar Pen Club elnökét, az Irodalmi Alap igazgatóját, az „Élet és Irodalom“ főszerkesztőjét. Mindenütt ott volt, ahol a haladó maigyar irodalmat kellett képviselni vagy terjeszteni. Idős kora ellenére sem rettent vissza a hosszú, fáradságos utazástól, ha arról volt szó, hogy még közvetlenebb kapcsolatot teremtsen az Iro da lomkedvelő közönséggel:

Ez évben a fővárosból kétszer is ellátogatott Pécsre, hogv megismerkedjen, elbeszélgessen, vitatkozzon a me- csekalji város íróival, olvasó táborával. A Magyar Könyv Ünnepi Hetén megjelent a pécsi könyvsátrakbam és ez év télutóján ott volt a Liszt Ferenc hangversenyterein pódiumán is, egykori harcostársa: Ady Endre halálának negyvenedik évfordulójára rendezett irodalmi emlék-estexic

És vajon kiföl is beszélhetett volna, ha nem a forradalmár költő, Ady Endréről, akivel egy megyében született, ugyanannak az iskolának a padjaiban ült, mellette volt Párizsban, amikor

tragikus betegsége rászakadt és ott állt a forradalom viharában, halálos ágya mellett is. Ady korát élte nemcsak mint barát, de mint újságíró és harcos társa is. Éppen ezért Pécsett, ^hol egykor a Vigadó termeben Ady Endre saját versét szavalta valamikor, nem is le-, betett méltóbb megemlékező a nagy költőről, mint Bölöni György: „Az igazi Ady“ szer zője.

S most hangja elnémul többé nem látogathat sí, Pécsre, nem elnökölhet a Pen Club ülésein, az „Élet és Irodalom“ szerkesztőségében ár ván maradt egy íróasztal... Örökre lehunyta saemét a forradalmi munkásmozgalom régi harcosa, az egykori emigráns, a szöágysági kormánybiztos főispán-jelölt, a párt és az irodalom hűséges katonája. És szeptember 14- én, hétfőn délután fél 2-kor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — amely saját halottjának tekinti — az irodalmi élet bel- és külföldi mnnkatásai- val együtt elkíséri ugyanoda, ahol egykori harcos fegyvertársa: Ady Endre nyugszik, a-Kerepesi úti temetőbe.

Napfényes őszi délutánon, örökre búcsút vesaoefc egy igaz embertől ás irodalmi ha bér helyett, as ász virágait helyezik e? eófoantjára, fejfájása»«

József

Nem azért volt vezér Mátyás, hogy ne találja ki, mire céloz az öreg

Ettől a naptól kezdve aztán éjt nappallá téve dolgozták a sokacok: fából álarcokat faragtak, szarvakat ragasztottak rá; kifordították bundájukat, gatyájukat teletömték szalmával, derekukra kolompot kötöttek. — Aztán kiegyenesítették kaszájukat; buzogányokat, kerepüket csín általi s éjfélikor átúsztak á Dunán. Volt a török táborban riadalom, amikor kinyitották szemüket és vi- gyorgó, szőrős szarvas, kolom- pos sátánok öldököl téli. őket. A törökök azt hitték, maga Lucifer jött fel a pokolból ördögeivel. A nagy ijedtségtől futásnak eredték, csapot-papot hagyva, szaladtak egészen a Dráván tűiig.

De még ott sem álltak meg. Elmondták a Dráván túli törököknek, milyen sátánok üldözik őket. Azok is megijedtek és sátorfájukat felszedve futottak egészen Törökországig

Bubrek Mátyás elvehette most már szíve választottját, Ankát és a sokacok visszatelepedhettek Mohácsra.

Ennek a győzelemnek a tiszteletére öltöznek a sokacok farsangkor maszkába.

Pantyata Mia elbeszélése nyomán: . , . v

Vueskics Lajos

Pál József:

MECSEKI VÁZLATOK

A kilátó is él, ón láttam,

S körötte folyton sóéi KTjm*g / Lábánál erdő. Erdő? — Tengeri Tenger, ha nem ss hiszitek,

Ises fény veri itt viasza a kacagást s lent, mélyen a szikláik alatt* az udvarokban kutyáiként nyüszít a gond, hogy megkötve otthon maradt,

Legalább zseblámpát hoztatok volna, jön a buktatás meredek.

Végre a hold! — vagy csak léggömbjét szöktette fel és most grr egy gyerek?

Bezzegh Zoltán:

Gyümölcsszedő