Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

»59. SZEPTEMBER 29. NAPLÓ »si Szovjetuniót a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának érdekei vezérlik66 N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde az amerikai televízióban Washington (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember 27-én beszédet mondott az amerikai televízió- <"San. Beszédét így kezdte: ;Jó estét kívánok amerikai barátaim! Örülök, hogy Ihazautaz4som előtt beszélhetek Önök előtt. Megtetszettek nekünk az önök szép városai, csodálatos útjai, de főképp a barátságos, jóin­dulatú emberek. Ne vegyék szavaimat szokásos udvarias- sági formaságnak, vagy a ven­déglátó iránti tisztelet szokásos megny i 1 v ánulásának. sok tekintetben egyetértettünk mind a helyzet értékelésében, mind abban, hogy meg kell ja­vítani a viszonyt országaink között. önök megértik, hogy nem olyan könnyű kiküszöbölni 'ájnindazt, ami a hidegháború hosszú éved során rakódott le. Hánv olyan beszéd hangzott eh amely nem mozdította elő a viszony javulását, (hanem ellen kezőleg, éppen kiélezte. Ezért nem lehet a légkör rohamos megváltozására számítani; Az államaink közötti viszony megjavításának folyamata nagy erőfeszítéseket és tűrd met igényel; mindenekelőtt pedig szükséges­sé teszi, hogy mindkét fél olyan feltételeket kívánjon megteremteni, amelyek lehető­vé teszik az áttérést a jelenlegi feszült helyzetről a normális viszonyokra, később barátságra is, a világbéke megszilárdítása érdekében. i A v A Szovjetuniót, amelynek kormányát és népét képvi­selem, a béke és a népek kö­zötti barátság megSTÚárdítá- sának érdekei vezérük. Mindén erőfeszítést megtet­tünk és megteszünk a hideghá­ború megszüntetésére, orszá­gaink viszonyának megjavítá­sára. vi "idem nem kétséges, hogy Eisenhower úr őszintén a vi­A Szovjetunióban mindenki azt akarja, liogy békében éljünk, A Szovjetunió azt javasolta, hogy bűzznnk záróvonalat a második világháború alá Ezt meg lehet és meg kell nálunk mindenki a békés együttélés híve. önök nem gondolkoztak el ezen a kérdésen: ha mi és önök nem készülünk hadako­zásra, miért kell önöknek és nekünk annyi fegyver? Engem úgy tájékoztattak, hogy az Önök országa évente átlag több mint 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Mit is titkol­juk, mi ugyanezekre a célokra évente mintegy 25 milliárd 5 do'lárt költünk. Nem lehetne j jobban felhasználni a nép pén­zét'' Természetesen egy államnak nem könnyű rászánnia magát a leszerelésre, ha nem bizonyos afelől, hogy ugyanígy jár el a többi állam is. Mindegyik tart attól, hogy valaki megtámad­hatja. önök bizonyára tudják, hogy a szovjet kormány egy héttel ezelőtt javaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes lesze­relésről és a legszigorúbb, min­dent átfogó ellenőrzésről. Mire gondolunk? Az összes fegyveres erők teljes megszüntetésére, min­denfajta fegyverzet megsem­misítésére. beleértve az atom-, a hidrogén- és a ra- kétafegyvercket is. Az államoknak csupán szigo­rúan korlátozott rendőrségi kontingenseik maradnának? könnyű lőfegyverekkel. Ha vi­szont partnereink nem hajlan­dók ilyen messzemenő intézke­désekhez hozzájárulni, kezdet­ben készek vagyunk megái’r- podni rész’eges leszerelési ir tézkedésekben is. Örvendetes dolog, hogv sok államférfi és politikus figyel- l met tanúsít e javaslataink ' laánt és lépéseket tesz a nélkü­Azok az emberek, akik jár­tak a Szovjetunióban, minden bizonnyal beszámoltak arról a nagy rokonszenvről, amelyet a szovjet nép önök iránt érez, be számoltak arról, hogy békében és barátságban óhajt élni önök­kel. Most magammal viszem azt a meggyőződést, hogy Önök is ilyen érzéseket táplál­nak a szovjet emberek iránt. Ezt elmondom majd nekik. Igen kellemes beszélgetéseim voltak Dwight Eisenhower el­nökkel. Mindazokban a kérdé­sekben, amelyeket megbeszélé­seinkben érintettünk, szony megjavulását kívánja or szagaink között. Úgy látom, hogy az Egyesült Államok el­nökének körülményei bonyolul tabbak, mint az enyéim. Az Egyesült Államokban még nyíl ván befolyásosak azok az erők, amelyek akadályozzák orszá­gaink viszonyának megjavítá­sát, a nemzetközi feszültség enyhülését. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Véle­ményem szerint az egészséges gondolkodás végül is megad­ja a helyes irányvonalat a nem zetkőzi problémák megoldásá­hoz. Ez az egyedül helyes irányvonal pedig a hideghábo­rú felszámolása, a világ béke jé nek megszilárdítása; A nemzetközi feszültség meg szüntetése azonban nemcsak két állam erőfeszítéseitől függ, ehhez szükség van min den állam törekvésére és erő feszítéseire is. Nem lehet a világon addig megállapodottság és nyuga­lom, amig a két legnagyobb hatalom nincs rendben egy­mással. önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. Nos, mit csináljunk? Emiatt világmére­tű összecsapásig élezzük a dol­got? Vagy normális kapcsolat© kát létesítsünk és békében él- iünk, mindegyik a maga mód­ján? löáietetlen leszerelési megegye zés irányaiban. Sajnos, vannak még olyan emberek is, akik ra­gaszkodnak a hidegháborús időszak érveléséhez. Szeret­nénk remélni, hogy az Egye­sült Államok és más országok kormányai helyesen értelmezik békeszeretetből fakadó javasla­tainkat és a maguk részéről szintén megteszik a megfelelő lépéseket ugyanebben az irány ban. Az Önök elnökével folytatott megbeszéléseinkben behatóan megvitattuk ezt a problémát. Az elnöknek, akárcsak nekünk, gondot okoz az, hogy sehogyan sem sikerül véget vetni a lázas fegyverkezésnek. Abban a re­ményben térek haza, hogy az Egyesült Államok kormánya le tudja küzdeni az elavult elő­ítéleteket és előbb vagy utóbb az összes államokkal együtt megtaláljuk a helyes utat a leszerelés problémájának meg­oldása felé. Megvitattunk más, megér­lelődött kérdéseket is. Sok ilyen gyűlt össze. Elsősorban kiemelném a második világhá­ború maradványai megszünte­tésének problémáját. Sokan megkérdezik: miért nyugta­lanítja annyira a Szovjetuniót a második világháború marad­ványai megszüntetésének kér­dése? Hiszen ez már régi ügy. Megmondom önöknek nyíltan — mi nem félünk a német müitarizmustól de jól ismer­jük gálád szándékait és amely ösztönzi a revans-tö­rekvéseit. Azt akarom, hogy önök meg­értsenek engem; ha valaki békét akar, nem lehet fenntartani a háború maradványét. tenni a német békeszerződés aláírásával. Ellenfeleink olykor így ér­velnek: minthogy a háború egy egységes német állam el­len folyt, a békeszerződést is csak azután lehet megkötni, ha Németország újból egyesül. Tudott dolog azonban, hogy jelenleg ténylegesen két német állam létezik, mindegyik sajá­tos életformával. Sem az egyik, sem a másik német állam nem akar lemondani társadalmi rendszeréről. Erővel viszont nem kényszeríthetjük az egyik német államot arra, hogy tér­det hajtson a másik előtt. Ma­guk a németek egyezzenek meg, hogyan éljenek tovább, hogyan építsék kapcsolataikat. Nem jobb lenne további hu­zavona nélkül megkötni a bé­amelyet irántam, mint a szov­jet kormány feje iránt és a kíséretemben lévő elvtársak iránt tanúsítottak. Megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy az ame­rikai nép barátságra törek­szik népünkkel, és szereti a békét, szereti hazáját. Nagy gazdagságot hozott létre és magas az életszínvonala. A szovjet nép, akárcsak önök, szereti hazáját, békét akar, barátságban akar élni az önök népével, miként a világ min­den népével. A Szovjetunió népei a szo­cializmus győzelme révén nagy eredményeket vívtak ki. És Engedjék meg, hogy legalább röviden beszéljek országunk­ról, népének életéről, jövőbeli terveinkről. Remélem, önök megértenek engem, ha azt mondom, hogy az itt szerzett benyomások, még azok a dol­gok is, amelyek nekem tet­szettek önöknél, nem ingatták meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjetunió állami, gaz­dasági és társadalmi rendszere a legigazságosabb és a legha­ladóbb. A Szovjetunió a dolgozók ál­lama. Nálunk nincsenek tőké­sek. Gyáraink és üzemeink az egész nép tulajdonában van­nak. Az egész föld a maga kin­cseivel a népé. A parasztok kollektív gazdaságokban dol­goznak- Mindegyikük jövedel­me végzett munkájától és nem a befektetett tőkétől függ. A szocializmusban a dolgozó díjazását a társadalom ja­vára végzett munkájának mennyisége és minősége hatá­rozza meg. Amikor még tovább fejleszt­jük a termelést és még na­gyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérünk a javak kom­munista elosztására: akkor mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint részesül majd a jár vakból. Államunk alkotmánya való­ban a legdemokratikusabb al­kotmány. Biztosítja a törvény­hozó szervek általános, egyen­lő, egyenes és titkos megvá­lasztását, biztosítja az állam­polgárok jogát a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez. A forradalom előtt úgy volt akik megnyitották az utat e társadalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyanezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe. A munka emberei, a hatalmat kezükbe keszerződést a ikét német ál­lammal s ily módon eloltani a hamú mélyén levő parazsat, amíg nem lobban fel egy újabb tűzvész? A békeszerződés megkötése eloltaná a pattogó szikrákat Nyugat-Berlinben Is cs így normális helyzetet teremte­ne. A német békeszerződés meg­kötése, akárcsak a leszerelés kérdésének megoldása nem könnyű. De éppen azért, mert itt nehéz kérdésekről van szó, ezeket minden halogatás nél­kül meg kell oldani. Az önök országában tartóz­kodva, megismerkedtem az amerikai nép életével, legalább is annyira, amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehetséges volt. Sokat láttam és hallottam. Rendkívül bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok, mint önök, helyes úton közeledünk a leg­magasabb életszínvonal eléré­se felé. Erre törekszik né­pünk és ezt meg is valósítja!. A társadalmi és állami be­rendezkedés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy szocializ­musban vagy kapitalizmusban éljenek-e a népek — mind­egyik nép belügye. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy az államok ne avatkozzanak bele egymás belügyeibe. Ha mindegyik állam ezeket az elveket fogja szem előtt tartani, nem tornyosulnak majd különösebb nehézségek a béke biztosításának útján. nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt. A tör­ténelemben első ízben érvé­nyesítettük földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társadalmi tekintélye, aki jól dolgozik. Vegyék például a Szovjet­unióban a legfelső államhatal­mi szerv, a Legfelső Tanács összetételét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába összesen 1378 küldöttet választottak meg, közöttük 366 nőt. Több mint ezer küldött közvetlenül az ipari és a mezőgazdasági termelésben dolgozik — mun­kás, mérnök, kolhozparaszt, agrónomus. A többi küldött állami funkcionárius, közéleti személyiség, tudományos, kul­turális, irodalmi és művészeti kiválóság, tanító, orvos. Mint látják, az országban nincsenek tőkések, nincsenek képviselőik sem a Legfelső Tanácsban. A mi kormányunk olyan embe­rekből tevődik össze, akik a dolgozó nép soraiból kerülték ki. Ezután Hruscsov elvtárs ma­gáról beszélt, majd így foly­tatta: Mi, akik az idősebb nemze­dékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát mégis, hogy a szocialista út igazságosabb? Az emberiség évszázadokon keresztül úgy fejlődött, hogy a kisebbség sajátította ki a többség által létrehozott gazdaságot. Az emberek mindig kutatták a társadalom felépítésének olyan jobb formáját, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat véve, véget vetettek annak a törekvésnek, hogy egyesek má­sok rovására gazdagodjanak meg. Az emberi kapzsiság szörnyű dolog. Vajon volt-e olyan ecet, «miikor egy millio­mos nem akart milliárdos len­ed? Szeretném, ha helyesen érte­nének. Más dolog, amikor az embernek egy pár cipője van, és szeretné, ha két-három pár lenne, egy ruhája van, és sze­retne szert tenni többre, van egy háza és szebbet akar épí­teni magának. Ez jogos törek­vés. A szocializmus nem kor­látozza az emberek ízlését és szükségleteit. De egészen más do •log, amikor egy embernek'van gyára, és kettőt akar, rendelke­zik egy üzemmel és tizet akar szerezni. Világos ugyanis, hogy egy ember saját munká­jával nem tud megkeresni egy­millió, még kevésbé egymilli- árd dollárt, még családjával együtt sem, sőt még akkor sem, ha több élete lenne. Ebben az időszakban az önök pénzére átszámítva mintegy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaságba; Jelenleg az Egyesült Álla­mok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Orszá­guk mutatószámai a legmaga­sabb színvonalat jelzik a ka­pitalista világban. De vegyék figyelembe, hogy az iparfejlődés átlagos évi üteme a Szovjetunióban ha ramszar — ötször gyorsabb, mint önöknél, Ezért a leg­közelebbi 10—12 évben túl­szárnyaljuk az Egyesült Ál­lamokat mind az ipar abszo lut termelésében, mind pe­dig az egy főre eső terme­lésben- A mezőgazdaság vo­nalán sokkal előbb megold­juk ezt a feladatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik. Példa­képpen megemlítem, hogy az utolsó nyolc esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt. Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kap­nak, hogy azok területe fő­városunk egész forradalom­előtti lakásterületének egyne­gyedét is meghaladja. A kö­vetkező hét évben a városok­ban mintegy 15 millió lakást, a falvakban hétmillió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit je­lent, hogy ötven olyan vá­ros születik, mint például San Francisco. Nem felesleges tudni, hogy világviszonylatban nálunk leg­alacsonyabbak a lakbérek: alig érik el a családok költségve­tésének 4—5 százalékát. a szovjet emberek, Az Egyesült Államok tisztelt állampolgárai! Repülőgépünk néhány óra múlva elhagyja Amerika földjét. Szeretnék még egyszer köszönetét mon­dani az amerikai népnek, Ei­senhower elnöknek s az Egye­sült Államok kormányának az irántunk tanúsított vendég­szeretetért és trokanszenvért. Ezek a jó érzések és az irá­nyunkban megnyilvánult fi­gyelem véleményem szerint hazám népének szól. Mialatt az önök országában tartózkodtam, ezernyi üdvözlő levelet és táviratot kaptam amerikaiaktól. Ezek az üzene­tek baráti érzelmeket tolmá­csolnak a szovjet népnek. So­kan meghívtak engem és elv­társaimat, látogassuk meg őket, házaikban, találkozzunk csa­ládjukkal és gyermekeikkel. Szerettem volna mindenüvé elmenni, ahová meghívtak, de ez sajnos, lehetetlen, hosszú időre önöknél Hogy önök 'megértsék, miért vagyunk olyan büszkék szov­jet országunkra, szólnom kell néhány szót forradalomelőtü múltunkról. Akkor nagyon ne­hezen élt népünk: a lakosság közel 80 százaléka írástudat­lan volt, az éhínség és a beteg­ségek emberéletek millióit ra­gadták el Önök most jobban megértik, miért örülnek úgy a szovjet emberek annak, hogy hazájuk rövid idő alatt a világ második ipari hatalma lett. Iparunk termelését 3<i-szaro- sára növeltük, megszüntettük az írástudatlanságot cs évente majdnem háromszor annyi mérnököt képezünk, mint az Egyesült Államok, Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Gondoskodunk arról, hogy több kényelmes lakás legyen, hogy a szovjet emberek több, jó minőségű fogyasztási cikk­hez juthassanak. Nálunk a sza­vak és a cselekedetek között nincs eltérés. Az utóbbi 6 évben mezőgazdaságunk háromszo­rosára növelte a városi lakos­ságnak eladott hús, s több mint kétszeresére az eladott tej mennyiségét. A közeljövőben lemondunk* ismétlem, lemondunk arról, hogy bármiféle adót .szed­jünk a lakosságtól. Úgy vér lem, önök jól felismerik egy ilyen intézkedés jelentősé­gét. A Kommunista Párt, á szov- 5et kormány, a szakszervezetek gondoskodnak minden szovjet ember javáról; A szovjet embereknek new kell rettegnie például olyan jelenségtől, amilyen a munka­nélküliség. A szovjet közoktatási rend­szer erényei széles körben is­mertek. A szovjet iskolarend­szer neveltjei, a szovjet tudó­sok, mérnökök, technikusok "s munkások bámulatba ejtették a világot az első mesterséges holdakkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a „Szputnyik“ és „Lunyik" orosz szavakat lefordítás nél kül is megértik mindenütt a világon. Kétmillió tanító és közel négyszázezer orvos dolgozik, a szovjet emberek javára. önök feltehetik a kérdés»,: hát ott minden olyan jól és minden simán megy? Sajnos nem. Vannak nehézségeink, fogyatékosságaink és megoldat lan kérdéseink is. Biztosítha­tom önöket, hogy volna maradnom. Ilyesmire pedig, önök megértik ezt, nincs módom. Engedjék meg, hogy szívből jövő köszönetét mondjak mindazoknak, akik baráti meghívót küldtek, mind­azoknak, akik baráti érzel­meikről biztosítottak. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a re­ményemet, hogy az Egyesült Államokban tett látogatásunk és Dwight Eisenhower Szov­jetunióban teendő (látogatása nemcsak az amerikai és a szovjet nép szemében, hanem a világ minden népe szemé­ben azoknak a közös erőfe­szítéseknek kezdetét fogja je­lenteni, amelyek révén megta­láljuk az államaink kölcsönös közeledéséhez, az egyetemes béke megszilárdításához vezető utat. Good bye, good luck, Friends! (Viszontlátásra, minden jót. hálás vagyok a meleg szívélyességért és vendégszeretetért. A békés élethez jobban kell ismernünk egymást. Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnek, Len innék, Hét esztendő alatt megkétszerezzük ipari termelésünket fogyatékosságaink legélesebb és legkérlelhetetlcnebb bírálói mi magunk vagyunk Ehhez kellett barátaink!)

Next

/
Thumbnails
Contents