Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-26 / 226. szám

1959. SZEPTEMBER 26. NAPlö 3 Megjött a várva-várt eső! Teljes lendülettel folytatni kell a nagy őszi munkákat Az esős időjárás miatt meg­késett gabanabe takarítás és el­húzódó cséplések ellenére szép tember elején megyénkben is nagy lendülettel kezdték meg az őszi mezőgazdasági munká­kat; magágyelőkészítést, veté­seket. Itt-ott még zúgtak a cséplőgépek, de a dűlőkben ve­tették a rozsot, a keverékeket, csávázták az őszi árpát. A száraz csapadéktalan hó­nap azonban lefékezte a mun­ka kezdeti ütemét. A föld ki­száradt, kemény hantokat ho­zott fel az eke. A gépállomá­sok szakemberei panaszkod­tak; törik a szerkezet, fél na­ponként kell ekevasat cserél­ni. A termelőszövetkezeti ve­zetőket pedig az ily módon megdrágult gépi munkák kész­tették halogatásra, másrészt vonakodtak száraz talajba vet­ni, hátha nem csírázik ki a mag. Vagyis mindenki az esőt várta. A tervezett közel 60 000 hold őszi vetésből szeptember 20- jjj a gépállomások mindössze 621 holdat vetettek, és körülbelül ugyanennyit vé­geztek el lófogattal a terme­lőszövetkezetek. S bár ma még nem késtünk el a vetésekkel, ez a szám mégis alacsony és a további várakozás már komoly veszélyeket rejtegethet. A szá­raz meleg szeptember meg­gyorsította a kapásnövények érését. A burgonya szedését már a megye egész területén megkezdték s pár nap múlva sor kerül a kukoricára, majd hamarosan a cukorrépára is. A nagy terméseket ígérő ka­pások betakarítása csaknem akkora munkacsúcsot jelent a gazdaságokban, mint maga a gabonaaratás. Ráadásul ebben az időszakban kell az istálló- trásváí is kihordani és az őszi mélyszántást megkezdeni. A munkatorlódást a megkésett őszi. vetések még csak növelik és ha a tartós őszi esők meg­jönnek, különösen a munka­erőben szegény tenmelőszövet kezetek nehezen birkóznak majd meg a feladattal. Azok a termelőszövetkeze­tek jártak jól, amelyek idő­ben megkezdték a talajelő­készítést és a vetést. Ha a mag vízben szegény, de egyébként jól elmunkált, ül­epedett vetőágyba kerül, az első esőre kicsírázik, erőtelje­sebb. fejlettebb gyökérzettel, fagyállóbban megy a télbe, mint az a gabona, amelynek vetőágyát majd csak a jelzett eső után kezdik elkészíteni. Ezért a korai vetés a nagy ter­méseknek egyik fő kritériuma. Az őszi gabonák nagy részét ebben az évben is kapásnövé­nyek után vetik a termelőszö­vetkezetek. Ez a körülmény még indokoltabbá teszi a he­lyes és okszerű munkaszerve­zést, s minden pere alapos ki­használását. Különösen a gép­állomások feladata döntő eb­ben az időszakban is, hogy még az eddiginél is jobb gépki­használással, gépcsoportosí­tással. a nyújtott és kettős műszakok beiktatásával biz­tosítsák a nagy kapástermé­sek betakarítását és azt kö­vetően a folyamatos talaj- munkát és vetéseket Igen fontos szervezési szem­pont az is, hogy a terménye­ket elsősorban azokról a terü­letekről takarítsák be, ahová őszi kalászosok kerülnek. A traktorosok és gépek munkáját jelentősen megkönnyíti, hogy igen sok termelőszövetkezet­ben elvégezték a tagosítást és az ősszel már egybefüggő nagy táblákba vethetnek. A kései kapások gyors betakarítása azért is nagyon fontos, mert ha utánuk rögtön szántunk is. semmiképpen nem tudjuk megvárni, hogy a talaj egy hónapig üllepedjen. A friss szántásba vetett gabona kez­deti fejlődése meggyengül, hisz a vetés után üllepedő ta­laj zavarja a zsenge gyökér­Nő az újságolvasók száma a munkásszállásokon A Pécsi Szénbányászati röszt két munkásszállásán írtunk. Az Alkotmány utcRi s az István-aknai munkás- tthonokban. Megnéztük, ol- asnak-e a lakók újságokat? öglalkoznak-e a napilapok és folyóiratok terjesztésével. Néhány héttel ezelőtt az Al- otmány utcai otthon ötszáz ikója közül mindössze 20—25 lőfizetője volt a különböző apilapoknak. A lakók hagy ibbsége nem olvasott rend- deresen újságot. A tröszt árbizottsága felfigyelt erre. legbízták a gondnok elvtár- ikat az újságok terjesztésé- el. Azért esett a választás íjuk, mert a gondnokok állan- óan a lakók közt vannak, is- íerik őket. Másrészt vala- lennyien párttagok és így hi­ányos mértékig kötelességük i a‘ párt lapjainak terjesztése. . pártszervezet intézfcedésé- el lehetővé vált, hogy a szál­lók lakói a lakóhelyükön fi- ;cnek elő az újságokra. Evy hete szervezik az új elő­kelőket. Ez alatt a rövid idő i , < ;s szép eredményeket el. István-aknán Maros- V R'cftérd gondnok elv- j.-cRál 29 új előfizető jelent- Ennyien jelentkeztek, e 35-tel szaporodott a napi­toknak a száma, mert Virág eijos, Veres Mihály és még 5bb lakó két újságot is meg- endelt. Az Alkotmány utcai -/.álláson már több mint 50-en • zéltek elő különböző lapokra ev hét platt. — Ez a szám még emel ke­ik — mondja Filiszár János Ívtárs. aki egymaga több mint 0 előfizetést gyűjtött. István-aknán az új előfize- ők számát százra szeretné fel- ■melni Marosfalvi elvtárs. Ne- :i azért nehezebb ezt elérnie, nert az itt lakók még felét em érik el az Alkotmány ut- tai otthonénak és a régebbi ■lőfizetök is jóval többen van­— S0 százalékra akarom nö­velni a rendszeres újságolva­sók számát — mondja. — Ed­dig csak a lakók mintegy 30 százaiéi \x olvasott rendszere­sen és 10 százalék alkalom­szerűen, a többiek csak fonto­sabb eseménykor, mint most a holdrakéta célbaérkezésekor forgatták az újságokat. Az Alkotmány utcában is ezt tapasztaltuk, de fordított arányban. Az állandó olvasók száma 20 százalék körül mo­zog. A többség pedig csak rendszertelenül olvas újságot. Ezt szeretnék itt is megvál­toztatni 70—75 százalékos ál­landó olvasottságra az űj elő­fizetők szervezésével. Az újságok terjesztését úgy oldották meg, hogy a gond­nokok minden szobában be- szélegetnek az emberekkel. Ez a módszer nem a legmegfele­lőbb, mert így sok dolgozóval nem tudnak beszélni. Ezért határozták el; a szobabizal­miakat is segítségül hívják. Ök lesznek a szobák „újság­felelősei”. István-aknán ezt folyosónként alakítják ki. Ott főleg a KISZ-re támaszkodik a gondnok elvtárs. Kóbor György kiszista vállalta az új­ságok elosztását és az előfize­tési díjak összeszedését. Ter­mészetesen a terjesztésben is segít. Újságolvasó kön is ala­kítanak, ahol mindig megbe­szélik a megjelent fontosabb eseményeket, híreket. Nem fel­olvasva azt, hanem beszélgetés formájában tájékoztatják a munkásotthon lakóit. Ezzel is szeretnék a figyelmet az újság­olvasás fontosságára terelni. Egy hete indult meg aktí­van a terjesztés, de ez a fel­adat nem kampányszerű. Nem szabad elhanyagolni akkor sem, ha már elérték a 80—90 százalékos állandó úiságolva- sottságot is. Megelégedettek csak akkor lehetünk, ha min­den lakó és minden dolgozó rendszeresen olvassa a napi­lapokat zet fejlődését, azonkívül a ga­bona legérzékenyebb részét a bokrosodási csomót megfosztja a talajégy szükséges védelmé­től. A bokrosodási csomó a föld felszínére kerül és így a téli fagyok nagy károkat te­hetnek a gabonában. Ha a vetőágy üllepedését nem biztosíthatjuk, akkor eke helyett inkább tárcsával készítsük el a magágyat. A szakembereken most is nagy felelősség nyugszik és elsősorban az ő kötelességük megérteni, hogy az őszi veté­sek elvégzése most az egyik legnagyobb feladat és minden perc időveszteség a jövő évi termést, a kenyeret rövidíti meg. — Rné — A tartalom és a forma szerencsés találkozásának ered ménye ez a kitűnő film. Élet­tel telített csaknem minden kockája még akkor is, ha az az élet, amelyet bemutat — már halódó, rothadó élet, a kapitalista társadalom erkölcsi hanyatlásának képe. S éppen az a dicséretes ebben az alko­tásban, hogy kendőzetlen tár­sadalomkritikát nyújt, gondol­kodásra készteti a nézőt: va­jon mi lehet a vége annak a társadalomnak, amelyben kihal a morál, ahol ember ember­nek farkasa? Egy modern Pompadur, egy nagyvilági ktíkott, Rosemarie a főszereplője ennek a film­nek. Valóban ő? Tény, hogy körülötte forr, kavarog a cse­lekmény, s ha felületesen néz­zük, úgy tűnik, mintha ő irá- nyjtaná életét, ő lenne egye­Bővítik a Bíikkesdi-patak medrét A mintegy 30 kilométer hossza, bővizű Bükkösen patak esős idők­ben sok gondot okozott áradásaival. Megtörtént, hogy Bükkösd és Szentlőrinc között 300—too hold termőföldet öntött el. A Pécsi Vízügyi Igazgatóság megzabolázza a szeszélyes patakot. Javában folyik a me­derbővítés: ÍZ kilométeres szakasz már el is készült belőle. dúl hibás bukásában is. De mélyebb tartalma van ennek az alkotásnak annál, hogy csak ennek a hírhedté vált kurti­zánnak az életét lássuk meg. Csak terméke ő egy társada­lomnak, olyan társadalomnak, ahol nincs megállás az „egyéni érdek”, az üzlet, a pénz utáni hajszában. Egy egyszerű, de raffinált lány kiemelkedése környeze­téből, tündöklése és bukása — így is jellemezhető lenne Ro­semarie útja. Meg kell halnia, mert sokat tud azokról, akik­nek életéről semmit sem volna szabad tudnia. Azok gyilkol­ják meg, akik „karriert” fut­tatnak vele. Honnan „emel­kedik” ki Rosemarie? Nyomo­rult kis flapper, aki két férfi­vel járja a várost, énekel, tán­col — s a koldúsfillért meg­osztja társaival. A kartell- elnökök értekezletének szüne­tében az üzletemberek meg­pillantják s csaknem vala- mennyiükmek megtetszik. Csi­nos nő, szinte egymással ver­sengve akarják „felkarolni”. S Rosemarie elindul útján. Már nem a pincelakás ócska vaságya, hanem a legelőkelőbb luxushotelek paplanos ágyai várják. Szép ruhák, pénz, autó s ahogy egy olasz mondás a „dolce far niente” fejezi ki, az „édes semmittevés”, a gond­nélküli élet ünnepnapjait éli. Mit kell ezért tennie? Fogadni és szórakoztatni eltartóit, a pénzembereket, akik szívesen járnak hozzá pásztorórán). Eleinte „csak” ennyit. Később már mást is. Mert ezek a „ked vés öregurak” nem elégszenek meg ennyivel. Bármennyire is köti őket egymáshoz az üzleti barátság, titkon mindegyik a másik el taposásának alkalmá­ra vár. Mit csinál a másik kartell, mit tervez? — ez ér­dekli őket. S Rosemariet fel­használják ennek kikutatására. Hiszen maitressének ágyában a kartell-elnök is közléke­nyebb. Rosemarie teljesíti is kérésüket, s végül mindegyik­ről sókat tud, annyit, hogy WTf TTT?» t >-nr filmírót1 1111110170111101011011111111100101111101100111111011111111111101110011 !► Két asszony beszélget I A seHyei vasútál- I lomás is olyan mint Iái tatában a többiek. IA falon tájékoztatók, ►figyelmeztetés, sokszí ► nú, rikító plakát, ►mely a szerződéses ; hizlalásra hívja fei Jaz utasok figyelmét lés a plakát alatt két t asszony ül. Hangosan I beszélnek, úgy hogy I ha akarom, ha nem, I oda kell figyelnem. ► Mindkét asszony ►olyan hatvankörüli. ► — Ajaj, nehéz az félét! — sóhajt az jegyik. ; A másik bólint és I szinte minden átme- Inet nélkül egy közös Iismerősükről kezd be "szólni. — Azok jól élnek, — jegyzi meg — Tud­ja kevés olyan ember van, mint Erzsinek a férje. Mindent ráhagy a feleségére. — Bizony kevés ilyen van, mert a ^2 több férfi azt gondol­. ja, csak az a jó, amit - ő mond. E Csend következik. ► Az egyik asszonv ► őszibarackot törölg°i ► és ezt a műveletet fi­► gyeli a másik. ► — Bevezették ná­lunk a villanyt! >— szólal meg a barackot törülgető. — Én is azt gondoltam, hogy leg­jobb lesz, ha minde­nütt ég a villany. — Megcsinálták a szám­lát előre, az nem volt sok, de mire elkészül­tek a bevezetéssel majdnem a duplájá­ba került. — Hallja, mi is majdnem így jártunk a házzal. — Milyen házzal? — Hát házat épí­tettünk. — Ilyen idős kor­ban belefogtak ház­építésbe? — Hát mit csinál­junk. Tudja nagyon rozoga volt már. Meg aztán nem is a mi kedvünkért, a fiata­lok kedvéért. Nekik már nem ízlett a zsupptetős háziban lakni. — És most ott lak­nak az új háziban? — Affen ét! — Le­gyint a nénike. — Tudja azt gondoltuk, ''a megépítjük az úi bázat, akkor talán rom mennek el. De elmentek. először csak a fiam ment Pécsre, aztán a lá­nyom is. Pedig mi­lyen szép kétszoba- előszobás lakást épí­tettünk. Haza is jöt­téik, meg is nézték, aztán azt mondták: ne építsék tovább inkább segítsenek ne­künk Pécsett házat venni. De akkor már fújhatták, a ház kész volt. Mondtuk is ne­kik, hogy most már meg kell várni azt az időt amíg eladjuk a két hízót, meg a bi­kát, meg aztán a do­hányért is kapunk egy kis pénzt — leen­gedi a hangját, köze­lebb hajol a partne­réhez és elújságolja: — Tudja tavaly is volt 800 saroköl do­hányunk és 14 000 fo­rintot kaptunk érte — akkor majd hozzá­segítünk a pécsi la­káshoz. — Az a jó, ha a szülő tud segíteni a gyereken és nem for­dítva. Mert ismerek egy két olyan esetet, amikor a gyerek se­gítsége a szülőnek semmit sem ér. — Bizony! Mi is így gondolkodunk. A gye­rekek még a ház épí- téoénél nem segítet­tek, még egy szalma-1 szálat sem tettek « odébb. — Nem érnek rá. — Nekünk öregek-* nek mindenre rá kell érnünk. Ajaj nehéz * az élet! — sóhajt feli ismét a nénike és kij tudja közben talán 3 azon gondolkodik: jói lenne neki is nagy,« hármas ablakot vá-« gatni az utcafronton, bogy jobban bejöjjön a világosság. A pénztárnál köp- i pan a bélyegző, je­gyet váltanak az uta­sok. A két néni is mozdulna, de egyi­kük látja, hogy isme­rős megy a pénztár-« hoz. — Váltson nekünk is jegyet! — szólnak oda és ők még a visz- szalévő náhány per­cet is azzal töltik eV hogy elsírják egymás-; nak: milyen nehéz , ez az élet. Bizony nehéz. Hat­vanéves korig szal­matetős házban lak-' tak, most meg kény­telenek modern két- szoba, összkomfortos lakásban leélni a visz« szalévő éveket. « Saalai János« szinte egyik eltartójának sincs ihár titka előtte. S ezért kell meghalnia. Ha Rosemarie be­szél, az általános botrány lesz — mondják s közösen meg­állapodnak: a lánynak pusztul­nia kell. így végződött tehát a •nagy karrier”, ez jut sorsául annak, aki véletlenül bepil­lant az „úri világ” életmódjá­ba. A szereplők játéka, a ren­dező, de az operatőr is szerves egységbe fogja a filmet. Kitű­nő a fényképezés, hogy csak egy példát: az ablakon keresz­tül látni a kartell-elnökök ta­nácskozását. Egy hang sem szüremlik ki, s mégis érezni azt a feszített légkört, amely­ben éppen a „biznisz” szüle­tik. A rendező nem fukarko­dik a pikáns jelenetékkel sem, s javára írandó; ezek a jele­netek többségükben nem ön­célúak. Amit negatívumnak említhetünk, az Rosemarie két férfitársának nem mindig sze­rencsés jelenete, s ezek a ké­pek már-már a burleszk hatá­rát súrolják, elütnek áz egész film stílusától. Néha olyan barcarolát énekelnek, mint egy velencei gondolás — ép­pen nem olyan jelenetben, ahol ez szükséges lenne. Amiről néhány szóval külön meg kell emlékezni, az a film epilógusa. Ugyanúgy végződik, mint kezdődik, azzal a különb­séggel, hogy Rosemarie he­lyett egy másik nő jön be ugyanabba a szállodába, ahon­nan Rosemarie „karrierje” el­indult s a portás ugyanazok­kal a szavakkal fogadja; „Ma­ga itt nem várakozhat, maga miég a szálló előtt sem várhat senkit...” RoSPinarw csak egy volt a sok közül. Helyette jönnek az új rosemariek s a rosc- mariekat kitartó új üzletem­berek, elődeik hasonló erköl­csével, ugyanannak a társada­lomnak szülöttjei. Jönnek, de meddig? (Garay) Magyar küldöttség érkezett Pekingbe Peking (Uj Kína). Pénte­ken délután repülőgépen Mol­nár Eriknek, a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnökének ve­zetésével 15 tagú magyar kül­döttség érkezett Pekingbe. A küldöttség látogatást tesz Kí­nában és jelen lesz a Kínai Népköztársaság megalapításá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. A magyar vendégeket a re­pülőtéren Csu Vu, a Kínai- Magyar Baráti Társaság el­nöke, Liu Gsang-seng, a Kínai Országos Szakszervezeti Szö­vetség alelnöke, Vu Mao-szun, a Kínai Békebizottság főtitkár- helyettese és több más neves kínai személyiség fogadta. A fogadtatáson megjelent Nóg­rádi Sándor, Magyarország pe­kingi nagykövete is. A Pancsen láma Pekingbe érkezett Peking (MTI). Az Uj Kí­na hírügynökség jelentése sze­rint a Pancsen láma pénteken délelőtt különrepülőgépen Pe­kingbe érkezett., hogy részt vegyen a Kínai Népköztársa­ság 10. éves jubileumának üa» népségeim

Next

/
Thumbnails
Contents