Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-22 / 222. szám

2

NAPEÖ

1959. SZEPTEMBER et

Hruscsov elvtárs

a Los Angelesit

(Folytatás az 1, oídalrőL)

Ezzel tulajdonképpen be is akartam fejezni beszédemet, de az előttem felszólalók érintettek néhány olyan kérdést, amelyekre nem lehet nem válaszolná. (Derültség, taps.)

Polgármester úr, Önhöz fordulok, a vendéglátóhoz. Beszédében ön azt mondotta, hogy mi el akarjuk önöket temetni, ön jól megvendégel engem és elvtársaimat, ezért hálásak vagyunk önöknek, de az igazságot mégis megmondom. Rendben van? (Taps)

Szeretném megkérdezni: miért tér vissza ön arra, mit Amerikába érkezésem után mindjárt az első beszédeimben megmagyaráztam? Azt hinné az ember, hogy a polgármesterek is olvasnak újságot, (nevetés a teremben, taps). Nálunk minden esetre olvasnak újságot a városi tanácselnökök. Ha nem olvasnak, előfordulhat, hogy a legközelebbi alkalommal nem választják meg őket. (Nevetés, taps)

Hölgyeim, uraim! Egyesek szemlátomást tovább óhajtanak haladni a.hidegháború és a fegyverkezési hajsza lovacskáján. Ha nem szándékoznak leszállni erről a lovacskáról, és nyeregben maradnak, — vajon hova viszi őket az a lé? Ha az ilyen emberek fegyverkezési hajszát és háborút akarnak, akkor üljenek csak ezen a lovon. Akkor mindenki számára

világos lesz. hogy semmiféle leszerelésről nem lehet szó. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza fokozódni fog. Ha Önök nem hajlandók a leszerelésre és folytatni élhajtják ezt a fegyverkezési hajszát, számunkra nem marad más kivezető út, minthogy folytatjuk a rakéta- gyártást, amely nádunk futószalagon történik.

Uraim! Gondolják meg komolyan, hova vezethet ez. Önök tudják, hogy jószámdékfcal jöttem ide, viszont önök közül egyesek szemlátomást tréfával akarják edütni a komoly dolgot. Ismétlem, igen komoly dolgokról van szó — a békéről és a háborúról, az emberek életéről és haláláról;

Baráti jobbot nyújtunk önök nek. Ha nem fogadják el, mondják meg nyíltan;

(Egy hang a teremből: Elfogadjuk!)

Hruscsov: Akkor ésszerűen kell megközelíteni azokat a kérdéseket, amelyeket tárgyalunk. A szavakkal nem lehet játszani. Túlságosan felelős posztom vagyunk, s a szójátékból igen siralmas következmények hárulhatnak népeinkre.

Hölgyeim és Uraim, minthogy az Önök polgármestere nyilván nem olvasta azt, amit Washingtonban mondottam, szeretném még egyszer megmagyarázni ott elhangzott szavaimat»

A legtöbb kürtös: béke lesz-e vagy háború?

Már mondottam, hogy az

„eltemetjük a kapitalizmust“, szavakat nem betű szerint kell érteni, ahogy az egyszerű sírásók értik, alak lapáttal a kezükben járnak; Sírokat ásnak és elhantolják a halottakat. Én az emberi társadalom fejlődésének kilátásaira gondoltam.

A kapitalizmust szükségképpen felváltja a szocializmus. A mi tanításunk szerint így lesz, az önöké szerint nem; Hogy mi igaz, éa mi nem, azt majd eldönti a történelem. Ismétlem — már tyúkszem nő a nyelvemen ettől az ismételgetéstől — önök kapitalizmusban étnek, mi pedig szocializmusban fogunk élni és a kommunizmust fogjuk építeni. Akinek a rendszere jobb, az győz. Sem mi önöket, sem önök minket nem fognak eltemetni. Éljenek maguknak egészségben, Isten legyen önökkel;

Hölgyeim és Uraim! Az önök elnöke népi azért hívott meg engem, hogy teát iszogassak, vagy felhörpintsek egy pohár konyakot; Vannak társaim, akikkel, ha akarnám, otthon is megtehetném ezt, nem kellene ezért több ezer kilóméterre repülni. Az elnök is megtehetné ezt, otthon, nélkülem. Számomra természetesen világos, hogy az Egyesült Államok elnöke nem fogadja el a kommunistáknak az emberi társadalom fejlődéséről vallott nézetét, úgy gondolom, hogy az elnök sem számít arra, hogy a kapitalizmus hívévé tehet engem.

Miért hívott meg engem

Eisenhower elnök az Egyesült Al’amofcba? Nyilván a bölcsesség sugallta, hogy ezt megtegye. avégett, hogy érintkezést találjon a Szovjetunióval és megegyezzék vele a békés élet ben. Tudjuk, hogy Önök nem tisztelik a kommunistákat. De mi szomszédok vagyunk. A Csendes-óceán elválaszt bennünket, de ugyanakkor össze is köti országainkat.

A kérdés most így áll: béke lesz-e országaink között vagy háború?

Nyíltan meg akarom mondani

önöknek,

nagyon nyugtalanít engem az a makacsság, amellyel az önök egyes politikusai

— hidegháborús állapot fenntartására törekvő politikusok

— tudatosan eltorzítják az általam kifejtett gondolatokat.

Válasszanak, együtt haladjunk-e a béke felé ,vagy folytassuk a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát.

Nem azért jöttem, hogy könyörögjek önöknek, nem kevésbé vagyunk erősek mint önök.

Már sokszor beszéltem az fJeresült Allamotihae és mér

egyszer sem használtam a . fegyver" még kevésbé a „rakéta“ szét

És ha ma ezt mégis Jdmondtam, értsék meg, nem volt más kivezető út számomra;

Egyesek talán szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy szegény rokonokként jöttünk ide és könyöradományként békét kérünk önöktől. Ne essenek tévedésbe. A békére minden népnek szüksége van. Ha a fegyverkezés hasznot hoz az önök monopóliumainak, ha azt, javasolják nekünk, hogy ne békés küzdőtéren, hanem a fegyvergyártásban versenyezzünk, ez megdöbbentő irányba vinne! Gondolják meg, hová vezethet ez és válasszanak! A kérdés most így áll: vagy a feszültség enyhülését, a hidegháború megszüntetését eredményezi találkozónk E'semhower elnökkel, vagy úgy válunk el, hogy nem értük el a kívánt eredményeket;

A Szovjetunió minisztertaná rsa elnökének az Egyesült Államokban tett látogatása ál- lamunk fejének első látogatása itt országaink egész történetében. És ennek ellenére eddig is éltünk, ha önök nem fogadják el a békéért, az országaink baráti kapcsolatainak megszilárdításáért vívott harcunk gondolatát, akkor talán haaa kell utaznunk, hadd tudta meg mindenki, ki akar valóban békét és barátságot és M akadályozza ezt.

önök azt mondták, hogy továbbra is úgy élnek, ahogy eddig éltek. De mindenki elő+t világos, hogy

jobb békében és barátságban élni, mint egymásnak szegezett rakéták mel'ett, jobb tiszta légkörben élni, amikor nyugodtan alszik az ember és tudja, hogy béke van ma, béke lesz holnan, hogy a béke tartós és állandó lesz.

Olykor, ilyesféle megjegyzések hallgatásakor, az a gondolatom támad; nem arra gondolt-e valaki az Egyesült Államokban, hogy meghívja TIruscsovot és itt „megleckéz- leti“, megmutatja neki az Egyesült Államok erejét és hatalmát, hogy egy kissé térdet hajtson. Ha egyes urak ígv ondo1 kodnak, mé'ységesen té- •■ednek. Nincs olyan messze hazarepülnünk innen. Ha ide az fit 12 órát tartott, innen talán ‘íz óra alatt hazaérünk. Hogy -ondo-lja, Tupolev élvtárs?

A. A. Tupolev: Igen Nv- kita SzergejevicS, annyi idő a1 att hazaérünk.

N. Sz. Hruscsov: Bemutatnp- önöknek — ez Tupolev akadé- ' mdkusnak, az Ismert repülőit »tervezőnek JL lM|

Úgy gondolom ésszerűbbek

leszünk és közös nevezőre jutunk. Valamennyiünknek békére kell törekednünk;

Most válaszolok Lodge úrnak a könyvcserét illető javaslatára. Ma, amikor repülőgépein jöttünk és eszmecserét folytattunk, ő megemlítette azt a gondolatot, hogy küldjük meg egymásnak az államaink történetével foglalkozó könyveket;

Erre vonatkozólag a következőket mondhatom: Beszéljünk nyíltan, önök a kapitalista világ képviselőd, mi a

szocialista világot képviseljük. Ezért nem mindenféle könyvünk felel meg Önöknek, mint ahogy az önök nem minden könyve felelne meg nekünk. Beszéljünk tehát nyíltan erről A dolog lényege az, hogy minden cserének nem rontania, hanem javítania kell viszonyunkat. Amikor egy ügyféllel állunk szemben, helyes elvhez kell tartani magunkat. Ha önök ma rossz árut szállítanak ügyfelüknek, az többé nem vásárolja meg árujukat. Mi a következő szabályt tartjuk szem előtt: tegyenek ajánlatot „áruikra*’ vonatkozóan és mi kiválasztjuk, amit megvásárolunk. Mi is megtesz- szük ajánlatunkat — ami tetszik önöknek vásárolják meg, ami nem tetszik — hagyják ott.“

Lodge úr javaslatával egyébként egyetértek. Csak gondoljanak arra, hogy ha megírják történelmüket, és ebben a történelemben a sorok közöt* saját ideológiájukat propagálják, az oroszok, az ukránok, a beloruszok, az üzfbégek, jói eligazodnak az ilyesmiben, hiszen a Szovjetunió minden népe művelt lett és nem fogják olvasni az ilyen amerikai kény veket.

A mi népünk csak azt vásárolja meg, ami megfelel neki ,mi pedig azt adjuk eb ami megfelel önöknek.

Jó ügyfelek akarunk lenni a kulturális árucserében is.

Ez nem ellenvetés Lodge úrnak. Ismétlem, egyetértek javaslatával, csak kifejtettem milyen alapon jöhet létre közöttünk megegyezés, Megköszönöm a figyelmet, sok sikert és boldogságot kívánok önöknek.

Hruscsov elvtárs válaszai

a lew York-i gazdasági klubban csütörtökön elhangzott kérdésekre

New York (TASZSZ). Csütörtökön a New York-i gazdasági klubban, miután Hruscsov befejezte beszédét, az elnöklő Woodman indítványozta, hogy térjenek át a kérdésekre és feleletekre.

Elsőnek a Look című folyóirat szerkesztője szólalt fel. Kérdése nyilvánvalóan provokációs jellegű volt, s arra irányult, hogy elvonja az egybegyűltek figyelmét a Hruscsov beszédében foglalt fő kérdésekről, amelyeket a Waldorf Astoria szálló legnagyobb termében összegyűlt nagyszámú vendég feszült figyelemmel hallgatott végig. A kérdező úgy tett, mintha nem tudná, hogyan lehet összeegyeztetni a tőkés és a szocialista államok békés együttélését a tudományos kommunizmus ama tételével, amely a kommunista eszmék elkerülhetetlen világméretű győzelmét mondja ki .Hruscsov így válaszolt:

Az, hogy ön ilyen kérdéseket tesz fél, s az, hogy bizonyos urak már előre nevetnek, mielőtt meghallgatnák válaszomat, csak azt mutatja, milyen rosszul ismerik a kérdés lényegét. Aki jól ismeri a történelmet, az tudja, hogy amikor az emberi társadalom a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetnél tartott, szintén harc folyt a régi és az új között. Az amerikai nép, más népekkel együtt, szintén harcolt az akkori idők tökéletesebb társadalmi formájáért. önök a rabszolgaság és a feudalizmus ellen harcoltak, haladásért küzdöttek a régi rendszer ellen, amely gátolta a termelőerők fejlődését, s végül is kivívták a győzelmet. Amikor az amerikai nép megteremtette a köztársaságot, a cári Oroszország félfeudális oiszág volt, jobbágyrendszerrel. Amerikában gyorsan fejlődött a gazdaság, a cári Orosz ország viszont jelentősen elmaradt gazdasági fejlődésben Amerika mögött. S ez érthető is, hiszen önöknél egy haladóbb társadalmi rendszer győzedelmeskedett. De a köztársasági Amerika akkor is békésen együtt élt a monarchikus Oroszországgal. Nem vívtak háborút egymás ellen.

Akkor hát ma, az emberiség új fejlődési szakaszán miért nem akarnak egyetérteni a kapitalista és a szocialista államok békés együttélésének eszméjével?

Közbekiáltás a karzatról: Nem konkrét válasz!

Hruscsov: Lehetséges, hogy önöknek nem tetszik a dolog lényege, de ilyen az emberi társadalom fejlődéstörténete. Csak azt tehetem hozzá, amit az egyszerű nép szokott ilyenkor mondani: ha egy hajadon gyermeket szül, de mégis lánynak akarja tartani magát, és a bírósághoz fordul, hogy elismerjék szüzességét, ez üdítsem változtat a dolog lényegén. S ha a bíróság el is ismerné a szüzességét, az már úgysem térhet vissza többé. (Derültség, taps.)

Azt hallom, hogy ön eay nagy folyóirat szerkesztője. Ez igaz is, ugye? Hát mondja meg, mit akar! Azt akarja, hogy én garantáljam, hogy 'az amerikai nép örök időkre tó«

kés társadalomban fog élni? Tőlem akar receptet kapni arra, hogyan lehet a kapitalizmust .megmenteni a pusztulástól? Nem vagyok orvos és nem is adhatok recepteket Az, hogy milyen rendszer lesz az ön országában, nem tőlem és nem is öntől függ. Ez az amerikai munkáson, az amerikai népen múlik, ők döntik majd el, milyen rendszert választanak. így hát ne is számítson, szerkesztő úr, idegcsillapítóra, ilyesmit úgy sem adhatok. Senki sem állíthatja meg a történelem kérlelhetetlen menetét! Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy mi elvből nem avatkozunk más országok belügyeibe, s viseljék önök a felelősséget saját hazájuk hely zetóért! (Hosszantartó taps.) i

M. Kelly (tudományos tanácsadó iparigazgatási kérdésekben): Szeretném tudni, milyen a szovjet kormány álláspontja az amerikai—szovjet kulturális és tudományos cserével kapcsolatban. Mit tudna mondani nekünk erről? Hruscsov: Elmondhatom, hogy tegnap már a külügyi bizottságban beszélgettem erről a szenátorokkal. A Szovjetunió állhatatosan szorgalmazza, hogy minden országgal, s így természetesen az Egyesült Államokkal is bővüljön a kulturális és tudományos csere. Megmondtam a szenátor uraknak, meglep minket, miért nem segít nekünk az amerikai külügyminisztérium és miért javasolja, hogy csökkentsük a csereakciót minden területen, különösen a kulturális, tudományos, diák- és egyéb küldöttségek cseréjét. Tehát ezt a kérdést az amerikai külügyminisztériumnak tessék feltenni. Kérdezzék csak meg, miért akarja szűkíteni kulturális kapcsolatainkat ahelyett, hogy bővítené. (Élénkség, laps.)

Woodman; Hruscsov úr, megköszönöm válaszát. A külügyminisztérium szóvivője itt van a teremben és reméljük, nyilatkozik majd erről a kérdésről. (Derültség, taps.)

Kelly: Engedjen meg még egy kérdést. Van-e olyan szán dék, hogy a Szovjetunió részletesen ismertesse a szovjet tudósok kutatási eredményeit? Az utóbbi időben gyakran találkoztunk szovjet tudósokkal és el vagyunk ragadtatva eredményeiktől. Nos, foglalkoznak-e azzal a gondolattal, hogy bővebben publikálják munlcájukat? Ez elősegítené a tudósok nemzetközi együttműködésének kiszélesítését.

Hruscsov: Tetszik nekem ez a kérdés. Érezni, hogy ügyszeretet sugallta. Nehéz lenne most megmondanom, hogy konkréten milyen munkáról van szó, hiszen ön is általános formában veti fel a kérdést. Mi a Szovjetunióban mindén tudományos munkát közölni igyekszünk, ha valóban nagy jelentőségű. Csak a honvédelmi jellegű titkos ku tatásokkal teszünk kivételt. Más országokban is ez a helyzet, beleértve az Egyesült Államokat. Jól tudjuk, hoay ha eay állam minder turWrníoyo'; kutatást titkosan keze! "Mát tudományos fejlődését“ fékezi. Mi pedig nem «bárunk ártani

magunknak. Szocialista társadalmunkban nincs konkur- rencia, s nincs félnivalónk attól, hogy egy kutató intézet közleményei egy másik intézetet megkárosíthatnak, ahogy ez a tőkés kutatócégekkel előfordul. Etekintetben előnyösebb helyzetben vagyunk, mint a tőkés rendszer.

Kelly: Kérdésem valóban túlságosan általános volt. Ezért hadd kérjem meg Ont, hogy a lehetőséghez képest gyorsítsa meg a nemzetközi geofizikai év szovjet kutatásainak nyilvánosságra hozatalát.

Hruscsov: Köszönöm e pontosabb megfogalmazást. Ha hazaérek, utánanézek a dolognak és igyekszem meggyorsítani a szóban forgó anyagok közzétételét. Ebben ugyanis semmiféle titkot nem látok. (Viharos taps.)

Woodman: Átadom a szót az egyik legnagyobb dohányipari cég vezetőjének.

Kérdés: Miért van az, hogy a Szovjetuniónak szánt rádióadásaink nem jutnak el a hallgatókhoz? (A dohányipari cég vezetője a kérdés további részében amellett kardoskodott, hogy a Szovjetunióban terjesz- szenek mindenféle burasoá kiadványt, s hogy minél szélesebb körben megszervezzék az Amerika Harígja és a hozzá hasonló rádióadások vételét.)

Hruscsov: Kérem, uraim, értelmezzék helyesen amit mondok. Az elnök meghívására érkeztem ide. Eisenhower úrral már legelső beszélgetéseinkben is megegyeztünk, hogy nem érintünk olyan kérdéseket, amelyek a két ország belügyei.

(A karzatról provokációs

közbekiáltások hallatszanak. Egyesek a teremben ülők közül is csatlakoznak a karzati hangokhoz.)

Hruscsov: Uraim, ha már meghívtak, hallgassanak meg figyelemmel. Ha erre nem tartanak igényt, akár abba is hagyhatom. Nem kérelmezőként jöttem az Egyesült Államokba. A nagy szovjet államot képviselem, azt a nagy népet, amely a Nagy Októberi Forradalmat vitte véghez. És semmiféle közbekiáltásokkal nem sikerül elhomályosítani ok azt, amit a mi nagy népünk elért, tett és tenni akar. (A teremben zajosan elítélik a közbekiáltókat.) Egyéb ként minden kérdésükre hajlandó vagyok válaszolni, ha lemondanak arról, hogy közbekiáltásaikkal megzavarjanak.

A mi népünk, a szovjet emberek dolga eldönteni mit és hogyan hallgasson a nép. Az ilyen kérdéseket maga a szovjet nép és kormánya dönti el, minden külső beavatkozás nélkül. S ez így lesz a jövőben is.

Önöknek nem tetszik, hogy a szovjet emberek nem hallgatják Amerika Hangja szov- ietellenes adásait, de hiszen önök maguk is elhallgattatnak bizonyos jó amerikai hangokat. Mi, szovjet emberek, mint sokan mások, szeretjük Amerikának azt a nagyszerű hangját. ame'ven Paul Robeson énekel Önölt pedig tudlak, hogy kormányuk hosszú éveken át nem engedte Hob ez ont külföldre vendégszerepelni. Hát miért hallgattatták ál «at

a hangot? Hiszen Paul Robeson hangja csodaszép és mi is örömmel hallgatjuk. Azt a hamis hangot pedig, amelyet önök a rádióban használnak, nem kívánjuk hallgatni. Más lesz a helyzet, ha az önök hangja egészséges és barátságos lesz. Az ilyen hangot nem fogjuk zavarni és örömmel meghallgatjuk. (Helyeslő közbekiáltások.)

Woodman: Köszönöm, miniszterelnök úr, hogy felszólalt, s hogy fáradtsága ellenére is türelmesen meghallgatta valamennyi kérdésünket, és részletesen válaszolt rájuk; Most pedig mondja meg: ha mi bebizonyítjuk, hogy nálunk jobb, mint a Szovjetunióban, akkor is harcolni fog a kapitalizmus ellen? Biztosítani szeretném önt, hogy a gazdasági klub tagjai készek békésen versengeni a szovjet emberekkel

(Hruscsov általános helyeslés közepette keményén kezet szorít Woodmannel, majd visz- szatér a szónoki emelvényre.)

Hruscsov: Uraim! A békés versengésben, amelyet önöknek javasolunk, mindenki jól jár. Ha az önök rendszere többet nyújt az embereknek és jobb életfeltételeket teremt, tágabb teret nyit a társadalom termelőerői fejlődésének, mint a szocializmus, akkor majd átjövök és itt kérek munkát; (Általános derültség, taps.) De most, uraim, önök nem tehetnek nekem ilyen ajánlatot, mert a kommunizmus nagy fi gye, amelynek szolgálatában állok, a legjobb és legnemesebb ügy! Hát akkor miért cseréljem fel valami másra? (Derültség.) Ha már most komolyra fordítjuk a szót, hát azért jöttem ide, hogy barátságot kössek az amerikai néppel. A szovjet emberek akarják ezt a barátságot és erősíteni kívánják együttműködésüket az amerikai néppel. Azt akarják, hogy megszilárduljon a világbéke.

Köszönöm figyelmüket; (Hosszantartó taps.)

*

Másnap, pénteken Woodman levelet intézett Hruscsov miniszterelnökhöz. A levélben elismerését és köszönetét tolmácsolta azért, hogy Hruscsov elment és felszólalt a klubban.

őszintén remélem, hogy nem keletkezett semmiféle félreértés amiatt, hogy egyesek a teremben udvariatlanul viselkedtek az ön válaszai közben. Gondolom, ön is látta, milyen kevesen voltak ezek.

*

Hruscsov válaszlevelében a többi között kijelentette:

— Csakúgy, mint On, én is jól tudom, hogy azok, akik barátságtalan közbekiáltásaikkal rontani akarták találkozónk légkörét, nem fejezik ki sem a gazdasági klubban képviselt üzleti körök, sem az amerikai nép véleményét, s ezért nem részesültek támogatásban ezen tekintélyes és komoly fórumon. önnel együtt én sem méltatom ezeket figyelemre.

Találkozónk jó volt. termékeny volt. s naivban e!ős?<?í- 'ette az Amerikai F.«y<»riilt Államok éi a Szövi»*"*!1-' kölcsönös megértését, barát- np- mogszilárdulásátj