Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

Hruscsov elvtárs sajtóértekezlete

az Egyesült Államokba teendő utazásáról

(Folytatás az 1. oldalról)

sek a béke biztosításának kérdésében, közös álláspontra helyezkednek és bizalommal vannak egymás iránt.

Az amerikai tudósító egy másik kérdésére válaszolva Hruscsov kijelentette: az Eisenhower elnökkel sorra kerülő tanácskozáson nem helyettesíthetik, s nem Is zárják ki a csúcstalálkozót. Ezeken a megbeszéléseken elsősorban a két országot érdeklő kérdésekről lesz szó. A csúcstalálkozó rendkívül hasznos lehet és ezért a kétoldalú megbeszélés csak elősegítheti a nagy fontosságú tanácskozás létrejöttét.

Újabb kérdésre válaszolva Hruscsov kijelentette, Berlin státusában a tárgyalások be- befejeztéig nem várható különösebb változás.

Egy amerikai tudósító szóvá- tette, hogy a nyugati sajtó Nixon moszkvai televíziós beszéde nyomán sokat ír a békés egymás mellett élés kérdéséről. Mint ismeretes, az Egyesült Államok alelnöke ezt a kifejezést nem tartotta helyesnek.

Hruscsov mosolyogva válaszolt: örültem, hogy Nixon úr használja ezt a kifejezést. Eddig ugyanis nehezen ejtette ki a „békés egymás mellett élés” szavakat, ma viszont már oroszul is tudja e szavak jelentését. Ez mindenképpen hasznos.

A kérdések egy része a látogatás várható programjára vonatkozott. Hruscsov azt mondotta, mindeddig nem dolgozták ki a látogatás programját és a megbeszéléseken sorra- kerülő kérdéseket. Lehetséges, hogy körútja alkalmával ugyanazokat a városokat keresi fel, ahol Mikojan és Kozlov miniszterelnökhelyettesek már jártak. „Szívesen megtekinteném az Egyesült Államok mezőgazdasági vidékeit, mert igen nagyra értékelem az Egyesült Államok mezőgazdaságát, éppúgy, mint az amerikai munkásokat és mérnököket. Sokat tanultunk annakidején az Egyesült Államoktól és most is van mit tanulnunk, de egyúttal van már olyan is, amire mi taníthatjuk meg az Egyesült Államokat” — mondotta a szovjet kormányfő.

Megkérdezték, szándékozik-e Hruscsov beszédet mondani az Egyesült Államok kongresszusában. Azt felelte: ilyen igény egyelőre még nem vetődött fel és nincs tisztában azzal sem, ülésezik-e látogatása idején a kongresszus.

Az újságírók kérdéseire válaszolva Hruscsov részletesen foglalkozott néhány külföldi visszhanggal. A Die Welt című nyugatnémet lap tudósítója megkérdezte, ismeri-e a szovjet kormányfő Adenauer kancellár nyilatkozatát.

Olvastam az erről szóló jelentést — válaszolta Hruscsov, s kijelentette: ez a nyilatkozat disszonáns hangot üt meg az általános nemzetközi helyzetben, eltér valamennyi kormányfő és államférfi megnyilvánulásától. Adenauer lejelentette, jó hogy az Egyesült Államok elnöke meghívta a szovjet miniszterelnököt, mert így Hruscsov — úgymond — meggyőződhet az Egyesült Államok erejéről. Az Egyesült Államok elnökének nyilvánvalóan nem ilyen elképzelései voltak. Nem Amerika erejét akarja fitogtatni előttem, hanem arra törekszik, hogy barátságos egyetértésben megbeszéléseket folytassunk egymással a béke biztosításának módozatairól.”

A tudósítók megkérdezték: Hajlandó-e Hruscsov amerikai útja alkalmával ellátogatni az Egyesült Királyságba, illetve Kanadába. A szovjet kormányfő kijelentette: Szívesen látogatna el ismét Angliába, „de — mondotta mosolyogva — a közlekedési eszközök ma íhár olyan fejlettek, hogy nem szükséges az utat megszakítana

Több tudósító kérdezte, milyen helyet foglalhat el a tárgyalásokon a német kérdés, illetve a berlini probléma.

„A legfontosabb pillanatnyilag az, hogy felszámoljuk a második világháború maradványait — válaszolta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. — Ezért döntő jelentősége van annak, hogy megkössük a békeszerződést a két német állammal, vagy ha létrejön, az egységes német állammal, illetve a német konföderációval. Ez a kérdések kérdése. A berlini probléma csupán ennek következménye. A békeszerződés a gordiusi csomó, amelyet meg kell oldani. Berlin kérdése minket kevéssé érint: csupán azt javasoljuk, hogy szüntessük meg a második világháború mindén káros maradványát.”

E pillanatban kevés a remény arra, hogy az egységes Németország a közeljövőben létrejöjjön — folytatta. — Ezért a realitás azt diktálja, hogy a két Németországgal kössük meg a békeszerződést és ezzel megoldjuk a berlini kérdést is. Nyugat-Berlin kapitalista terület egy szocialista ország közepén. Itt a megoldás csak az lehet, hogy Berlin szabad város legyen, s szavatolják kapcsolatait más területekkel.

A jelen pillanatban nem látok más kiutat, hiszen nem remélhetjük, hogy Adenauer úr beleegyezzék a két Németország egyesítésébe „szocialista alapon", de úgy vélekedünk, Ulbricht és Grotewohl elv- tánsak sem egyeznek bele abba, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban megsemmi

süljenek a szocialista vívmányok.

Hruscsov hangoztatta, ellent mondásos az a nyugati álláspont, hogy harcolni Ikell Berlin — úgymond — békéjének biztosításáért és közben nem kell aláírni a német béke- szerződést. Ez azt jelenti, hogy megmarad a kanóc, amelyet még a második világháborúban gyújtottak meg és amely a puskaporos hordóhoz vezet. A feladat az, hogy eloltsuk ezt a kanócot, felszámoljuk a második világháború maradványait. Ez döntő lesz a béke biztosítása szempontjából — mondotta.

A Drapeau Rouge tudósítójának válaszolva Hruscsov kifejtette, furcsa logika azt állítani, hogy a két nagyhatalom megegyezése veszélyeztetheti a kis országokat. Elsősorban a kis országokra káros és veszélyes a jelenlegi feszültség, mivel a kis országok súlyosan szenvednének egy esetlegés háborúban.

Az Humanité tudósítója meg kérdezte a szovjet miniszter- elnököt, mi a véleménye arról, hogy Franciaország nukleáris kísérleteket készít elő a Szaharában, akkor, amikor a nemzetközi tárgyalásokon meg egyezés jöhet létre a nukleáris kísérletek megtiltásáról. Hruscsov kijelentette, nem az új fegyverek gyártójára, hanem a fegyverek és a kísérletek eltiltását célzó megállapodásra kell törekedni. Egy másik kérdésre válaszolva Hruscsov szóM az úgynevezett Bonn—Párizs-ten- gelyről.

„Volt más ilyen tengely is — jelentette ki. — Még emléke- keziink rá, hogy a Berlin— Róma és a Berlin—Tokió tengely hogyan tört szét. Mennyivel jobb sors várhat egy Párizs

—Bonn, vagy egy Róma—Bonn tengelyre? Ha ennek a tengelynek az egyik végén Bonn van, ez azt jelenti, hogy a tengely agresszív erőkkel van összeköttetésben. Mindenesetre furcsa, hogy éppen Franciaország törekszik ilyen tengely kialakítására, holott ez az ország nem egyszer esett áldozatul a német militarizmusnak. A francia vezetők tudhatnák, hogy az ilyen házasság nem vezet jóra.

Az Associated Press amerikai hírügynökség tudósítója megkérdezte, készített-e szovjet kormány előzetes tervet Eisenhower elnök utiprog- ramjára, nem szándékoznak-a az elnököt egy rakéta-kilövö- helyre is elvinni.

Hruscsov válaszában kijelentette, nem éppen békés célnak látszanék, ha rakétatámaszpontokat mutogatnának egymásnak az államférfiak. A találkozásnak egészen más a célja. Az, hogy biztosítsák a világ tartós békéjét.

Hangsúlyozta: a két államférfi személyes megbeszéléseit jó, őszinte és baráti légkörben kell megtartani. A szovjet fél célja az, hogy biztosítsa ezt a légkört és ezzel is megmutassa: nem akar rosszat partnerének.

A sajtókonferencia végén kijelentette, nyílt szívvel indul az Egyesült Államokba. Célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a hidegháború felszámolásához, jobb megértést biztosítson az Egyesült Államok és a Szovjetunió között és ezzel elősegítse a világ békéjének biztosítását.

A tudósítók kérdéseire válaszolva a szovjet kormányfő elmondotta, hogy csütörtökön rövid szabadságra utazik a Fekete-tenger mellé és ott készül fel amerikai utazására.

Révai József elvtársat augusztus 7-én temetik

A Révai József elvtárs temetésének megrendezésére alakult bizottság közleménye: Révai József elvtársat, a forradalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosát, a Magyar Kommunista Párt alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját, 1959. aug. 7- én, .pénteken 14 órától a magyar munkásmozgalom nagy halottainak emlékműve előtt ravatalozzák fel.

Temetése ugyanott 16.30 órakor lesz.

Indonéz kereskedelmi küldöttség- érkezeit Magyarországára

Ismail M. Tajeb, az indonéz külügyminisztérium nemzetközi gazdasági kapcsolatok osztálya főnökének vezetésével, négytagú indonéz kereskedelmi küldöttség érkezett Budapestre. A vendégeket a ferihegyi repülőtéren a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium vezető munkatársai fogadták.

A küldöttség tagjai látogatást tettek Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettesnél.

SOHA TÖBBÉ HIROSIMÁT!

1945 augusztus 6-án reggel nyolc óra 15 perckor felrobbant az első atombomba Hirosima felett. Tizennégy éve ennek. Tizennégy éve, de még ma is szedi áldozatait ez a bomba. A ledobáskor százezer ember pusztult el és az egész város szinte a föld színével lett egyenlő. Még ma sem tudjuk azonban azoknak a számát, akiket ezután követel áldozatul. Most ennek a szomorú eseménynek az évfordulóján nem mehetünk el szó nélkül Hirosima tragédiája mellett. Nem hagyhatjuk szó nélkül már csak azért sem, mert most már mind több reményünk lehet arra, hogy ez sehol nem Ismétlődhet meg többé.

Az emberek milliói követelik a földön: szüntessék be az atombómba-kísérleteket. A nemzetközi békemozgalom mindenekelőtt az atom- és hidrogénfegyverek törvényen kívül helyezését követeli. Ezt a veszedelmet, mely az emberiség feje fölött függ. Ezeknek a megtiltásával a legnagyobb veszélyt háríthatjuk el. Ezért kell most Ismét megemlékeznünk erről a tragikus évfordulóról. Mindenkit fenyeget a veszély. Minden embernek kötelessége, hogy küzdjön ellene. A Szovjetunió komoly lépeseket tett az „atomveszély” elhárítására. Beszüntette a kísérleteket. A békeszerető népek pedig egységesen felsorakoznak a Szovjetunió mögött és követelik; mindörökre tiltsák meg az atombomba-kísérleteket. Támogatják a Szovjetuniónak erre vonatkozó javaslatait.

Ami pedig e harc kilátásait Illeti, mindegyre biztatóbbak az eredmények. Az imperialista hatalmaknak is meg kell hajolniok az emberek millióinak követelése előtt.

Nem akarunk Ismét Hirosimát! Nemet kiáltunk az atomkalandorok felé. Most ezen a napon ismét felemeljük szavunkat. S nemcsak itt, de mindenütt az egész világon zúg ez a nem. Aláírásokat gyűjtenek Párizsban. Tüntetéseket rendeznek Nyugat-Németországban. Az amerikai dolgozók tömegei követelik az atomfegyverek betiltását. A népek akaratát semmibe vevők befogják a fülüket. De ezzel nem változtathatnak a tényeken. Nekik is be kell látnlok, hová vezet ez az út. Hirosima és Nagaszaki tragédiája fenyegeti az emberiséget és egyúttal int is: Ne tovább. Két út áll az emberiség előtt. Az egyik — az atomháború útja — mérhetetlen pusztításhoz, ártatlan milliók halálához vezet. A másik út a béke útja, amely az atomenergia békés felhasználását, az emberiség soha nem remélt felemelkedését, legszebb álmai valóra válását jelenti. Nem kétséges, az emberek milliói melyiket választják. Száz és százmilliók követelik, hogy az emberiség legnagyobb felfedezését, az atom titkának megfejtését ne a pusztítás, hanem az élet, az emberiség beláthatatlan fejlődésének szolgálatába állítsák.

Most a hirosimai atomtámadás évfordulóján erre kell gondolnunk. Ezért kell felemelnünk Ismét szavunkat és kiáltani újra és újra: Nem! Nem! Nem! Soha többé Hirosimát!

Vélemények Hruscsov elvtárs amerikai útjáról

A világsajtó nagy terjedelemben foglalkozik Hruscsov, szovjet miniszterelnök amerikai és Eisenhower elnök tervezett szovjetimióbeli látogatásával. A külföldi lapokban egyre-másra nyilatkoznak a diplomaták, a politikusok, s mindenki egyöntetűen a háború óta eltelt időszak legfontosabb eseményének tartja a találkozót,

Hogyan vélekednek a mi dolgozóink Hruscsov elv társ amerikai útjáról?

— Tegnap ugyanis Erzsébet telepen voltam jelölőgyűlésen, — mondotta dr. Pallai Lászlóné, a városi tanács főelőadója, — ahol szó szót 'követve, rövidesen erről a kölcsönös látogatásról kezdtünk beszélgetni. A munkások elmondották, hogy a két államférfi látogatását igen fontos eseménynek tartják .

— Én Hruscsov és Eisenhower elnök baráti látogatását

a világbéke megteremtéséért vívott harc egyik legdöntőbb tényezőjének tekintem. • Mindenképpen jót várok, ettől a látogatástól és jót vár minden egyszerű ember, még azok is, akik nem politizálnak. Mert a békét minden becsületes ember akarja;

Visnyei János bácsi, az ÉM. Parkettagyár dolgozója rendszere« újságolvasó. Amikor ezzel eldicsekedett, megkérdeztük véleményét Hruscsov elvtárs amerikai útjáról.

— Nagyon fontos találkozó lesz, ahogy meg tudom Ítélni — mondta Visnyei bácsi. :— Én 1929-ben, amikor a nagy válság volt, kimentem Ama- rikába. Három évig kint voltam. A kanadai Montreálbar, amikor 12 ezer ember felvonult munkát kérni, én is közöttük lépegettem. De bizony munkát nem adtak. Akkor mentem át az Egyesült Államokba. Ott sem volt sokkal jobb a helyzet, három év múl62.

Leontyev és Gorosko abban a pillanatban ért az üteghez, amikor a német tüzérségi előkészítés befejeződött. A por leülepedett, a füst szétoszlott, de még nem ült el a tartós idegfeszültség után fellépő izgalom. A löveg mellett egy katona állt, hevesen gesztikulált, a nyakát rángatta, * zavart, de mégis vidám arccal beszélt, néha meg valósággal kiabált.

— Belemerítjük az ételbe a kanalat, a szánkhoz akarjuk vinni, amikor nyakunkon a lövedék. De honnan a fenéből jött, még csak nem is hallotta senki.

— A neked szánt lövedéket sohase hallod — bizonygatta a lövegparancsnok olyan elégedetten, mintha a legkellemesebb dologról folyna a be- mélgetés. — A másnak szánt

lövedéket már messziről hallani, de az, amelyik melletted fog becsapódni, hangtalanul röpül.

— Igen, igen — bólongatott a katona, oda sem hallgatva. — Gondoltuk, megebédelünk. Mondom, hogy éppen belemerítettem a kanalat, amikor nagyot villant. Úgy a falhoz csapott, hogy szikrázott a szemem. Guszev meg csak nyög: „Jaj, jaj!" Odarohantam hozzá, de már kikészült. Krav- csuk meg se mukkant. Én középütt álltam..;

És ismét, ki tudja hányadszor, megtapogatta és végiq- simogatta a köpenyét, amelyet összeszabdaltak a szilánkok s nem azon csodálkozott, hogy két társát megölte a robbanás, hanem azon, hogy ő hogyan ,hogy nem, életben maradt.

Megsebesült. Ezért kiabált és rángatta « nyakát. Ezt valamennyien látták, csak még ö nem vette észre izgalmában.

A lövészárok másik végén Arhipov térdelt: sebesültet kötözött be, egy fiatal legénykét, aki rémülten, kerekre tágult szemmel nézte, és nyögött, nem annyira a fájdalomtól, mint inkább félelmében, hogy ez bármely pillanatban bekövetkezhet. Arhipov tudta ezt és úgy beszélt vele, mint egy gyerekkel.

— Olyan katona nincs is a világon, aki még nem sebesült meg. A gyalogosba annyiszor csapódnak szilánkok meg golyók, hogy a végén lepattannak róla.

Végzett a kötözéssel, megcsomózta és munkájával elégedetten csak ennyit mondott:

— Készen is van. Viseld egészséggel! Ahol a csont ösz- szeforr, még erősebb lesz.

Nem messze tőlük Orlov szakaszvezető, a szépfiú, aki attól az ütegtől jött hozzájuk, amelyet a tarikok az elmúlt napon megsemmisítettek, hátát lustán a lövészárok mellvédjének vetve, a gitárját hangolta. Ekkor váratlanul akna sivításra figyeltek fel. A lö- vegárokban gyors mozgás támadt, majd megszűnt. Mielőtt az akna robbant volna, az utolsó, jól kiszámított pillanatban — nem előbb és nem később — Arhipov lehajolt és elfedte a sebesültet. Egyedül Orlov állt, mint addig, hányaveti testtartásban, háttal a robbanásnak. Csak ujjal „álltak meg nyugtalanul a húrokon.

Arhipov kétkedve pillantott rá.

— Mit nézel, barátom? — kiáltott fel Orlov, s kihívóan rákacsintott.

— Azt nézem, milyen bátor fickó vagy. Az akna viszont ostoba és vak, nem törődik ezzel, nem tekint sem érdemet, sem rangot.

Orlov lenézően mosolygott, felvett a földről egy forró szilánkot s kezében méregette. Gúnyosan megszólalt:

— Már annyi fémet pazaroltak rám, hogy három akadémikus sem tudná összeszámolni. Érted? Ha ezt a fémhulladékot összeszednék és beolvasztanák, elég lenne egy tankhadosztályra. Úgy bizony, a németeknek kevesebb van mittam egy hadosztállyal. Érted most már?

A törzsőrmester ment el mellettük, akit Belícsenko a gyalogságtól vett át. Meghallotta azt, hogy „összeszámolni“ és megállt:

= Mit mondasz?

Mikor látta, hogy a dolog nem tartozik rá, gondterhelt arccal tovább ment, morgott és nézegetett valamit, a tüzérségi előkészítésből keletkezett károkat vette számba.

Leontyev a sok ember és ágyú láttán, mint mindenki, aki nincs tisztában a helyzettel, biztonságban érezte magát. Különösen az után a rettegés után, ami eddig a városon áthaladva kínozta.

Mindenekelőtt megkereste az ütegparancsnokot. Belicsen- ko a lövegárok szélén állt, lehajtott fejjel, fehér kozáksapkáját a tarkójára tolta. Elszánt, komor arccal kiabált a telefonba:

— Gurkin! Gurkin! Elúsztál?

Erős, izmos, a sötétben fehérlő, kinyújtott balkarját Tonya éppen átkötötte. Alig ért fel a válláig. Alulról az árokból a guggoló telefonista nézett fel az ütegparancsnokra, az arcáról akarta ellesni, szaladjon-e végig a vonalon, vagy pedig még várjon?

— Gurkin? — kérdezte gyorsan Belicsenko és türelmetlen pillantást vetett To- nydra, mintha ő tehetne arról, hogy Gurkin nem válaszol.

(FotyUstjuk)

va hazajöttem. Arra azonban jó volt kintlétem, hogy megismerjem Amerikát. Az Egyesült Államok nagy, gazdag ország. De nem mindenkinek gazdag. A Szovjetunió eredményeit abban az időben nagyon lenézték, az újságok fitymálva írtak az első ötéves tervről. Bezzeg, most amikor Nixon kint volt a Szovjetunióban, meggyőződhettek arról, hogy a Szovjetunió a sarkukban van. Pedig Amerika 146 évig építhette országát zavartalanul, a Szovjetunió meg csak 44 évig és közben egy borzalmas háborúval. Most már elismerik erejét az amerikaiak, azért hívták meg Hruscsov elvtársat vendégségbe. Jó szolgálatot tesz majd a békének, meglássák.

Pécs és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet bogádl vegyesboltjába azonnali belépésre boltvezetőt keres. Átlagos havi forgalom »0— 100 000 Ft. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés Pécs, József Attila utca. 40. Földmüvesszövetkezotl iro- da, *3»