Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Kádár János elvtárs beszéde

Népünk megtanult gazdálkodni és építeni

r (Folytatás, az 1, oldalról)

Ezután megállapította, hogy elért eredményeink, a termelés fejlődése, a népgazdaság egészséges arányainak kialakítása, a dolgozd nép életszínvonalának emelkedése — bizonyítják, hogy gazdálkodni, építeni is tud, megtanult népünk. Ennek az évnek nagy társadalmi eredménye az a nagy lépés, amelyet az ország a falu szocialista átalakítása útján tett előre. .

Jelenleg mintegy félmillió parasztember dolgozik az ország szövetkezeteiben — folytatta. — Több mint 1300 szövetkezeti község van már hazánkban, s az ország néhány megyéje — így Szolnok, Veszprém és más megyék — közel van ahhoz, hogy termelőszövetkezeti mc gyévé, fejlődjék. Az elmúlt félévben megszületett a Magyar Népköztársaság első termelőszövetkezeti megyéje: ' Győr-Sopron termelőszövetkezeti megyej

(Hosszantartó; nagy taps.) Elv- társaim! Ez történelmi tény és olyan esemény, amelyre büszkék lehetünk mindany- nyian, erről még az unokák is tudni fognaJc,

Kádár János a továbbiakban hangsúlyozta: sikereink között igen jelentős, hogy tavaly számottevően csökkentettük az ország külföldi adósságait. A mi hazánk gyönyörű ország, nagyszerű lehetőségeink vannak, a munkások, a parasztok, a tudósok, az értelmiségiek értenek a munkához, van tudásuk és tudnak is dolgozni. Dolgoznunk kell, s ha a maga területén mindenki helytáll, jó életünk lesz, saját erőnkből biztosíthatjuk a nép egészséges életét.

A párt által vezetett, a hatalom birtokában levő és azzal élni tudó nép a szocialista lelkesedés és az alkotókedv nagyszerű példáit mutatta acélműit időkben — folytatta.— Honnan van ez a növekvő szocialista lelkesedés és alkotókedv? Hát, többek között onnan, hogy van látszatja és értelme a munkának. Azt hiszem minden dolgozó ember tudja, hogy rendkívüli nehéz akadályokat Is le lehet küzdeni, amikor az ember látja a munkának és a harcnak az értelmét. S most van értelme és látszata a munkának! A tudat, hogy a nép önmagának dolgozik, ez az eredmények forrása. A szocialista lelkesedésnek óriási ereje van.

Az egész nép köszönettel és elismeréssel tartozik azoknak a százezreknek, akik ‘ magukévá tettek a Központi Bizottság márciusi felhívását — hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést — és már eddig több mint két és félmilliárd forint értékű felajánlást tettek a népgazdaság fejlesztésére.

És nemcsak Ígértek, hanem — mint a második negyedév eredményei is bizonyítják — hozzá is kezdtek á vállalás teljesítéséhez.

A párt és a kormány gazdaságpolitikája ' megvaló&ítható, helyes politika, látja- a célt is, az akadályokat is, amelyek a cél elérésének útjában állnak. ügy gondoljuk: a dolgozók lelkesedését, önbizalmát, munkakedvét az is erősíti, hogy a vezetés erősen tártja a kezében a kormányrudat.

A dolgozók látják, hogy amit a part és a kormány mond, amire ígéretet tesz, az meg is valósul, a vezetés betartja adott szavát! (Hosszantartó tapsi) Ismeretes, hogy a múlt év decemberében — egy széleskörű vizsgálat után — határozat született néhány kérdés megoldására, Felmerült az egyedülálló és gyermeket nevelő nők, problémája, a nyugdíjasok, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók helyzete. Láthatják, hogy a párt és a kormány betörőibe! űré betartotta azt, amit decemberben mondott, végrehajtotta a határozatot és a lehetőségek szerint könnyített; az érintett kategóriák helyzetén. Itt, ezen a gyűlésen teljes felelősséggel szeretném kijelentén!, hogy — mint most már Saját tapasztalatukból Is sokszor meggyőződhettek erről a dolgozók —: a magyar nép építhet pártunk. és kormányunk szavára, pártunk és kormányunk pedig bízik a népben, számít a néptömegek támogatására és minden elhatározásának szilárd alapja a népbe vetett bizalom. (Nagy taps.)

Pártunk kongresszusra készül

' 'Á kongresszus előkészítésének Idején, majd a kongresz- szuson a párt számiba veszi harcunk eddigi tapasztalatait, helyzetünket, lehetőségeinket és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el kell érnünk. Nem titkokat tárgyalunk a kongresszuson, r.nyílt választ adunk az 1954. tavaszán tartott pártkomgresz- szus óta felmerült nehéz kérdésekre ist

Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén elhatározta, hogy széles körben ismerteti népünkkel, mit tárgyal majd kongresszusunk.

Jóval a kongresszus előtt a széles közvélemény nyilvánossága elé ■ bocsátjuk azokat az alapokmányokat — így a kong resszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat — amelyeket a komgresz- szus megtárgyalj Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat. Pártunk kongresszusa nagy jelentőségű, hiszen pártunk az egész magyar társadalom életét vezető munkásosztály forradalmi pártja, kormányzó párt, a társadalom vezető ereje. Munkájáért, cselekedeteiért felelős az egész magyar népnek és a nemzetközi munkásosztálynak is; felelősek vagyunk, hogy hazánkban jól vigyük előre a szocialista forradalom ügyét. Bízunk abban, hogy; kongresszusunk, annak számvetése és az ott kitűzött célok új lendületet adnak a népgazdaság fejlesztésének, a kultúrának, a népjólétnek, az egész ország előrehaladásának.

Pártunk, amely negyven esztendeje harcol a szocialista, a kommunista társadalom megvalósításáért, ma határozottan és biztosan vezeti népünket a szocialista társadalom teljes felépítése felé, s most elmondhatjuk: ime ennek a nagy célnak a megvalósulása történelmileg már a látóhatáron van!

A párt egységes

A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradalmi munkáspártban lennie kell: a tennivalókat alaposan megvizsgáljuk, tüzetesen megvitatjuk és miután határoztunk, a határozatot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellenség, tanultunk a történelemből és a döntő pontot illetően nem «ngedünk senkinek.

Ä párt a munkásosztály, a nép pártja, politikai vonalával és sorsával senki nem játszhat. Nem engedünk holt dogmát csinálni a marxi zmus-lenini z- musból és nem tűrjük, hogy a párton belül t-, revizionista vagy egyéb címen — még egyszer támaszt találjon magának az osztályellenség.

És mert a pártban egység van, mert politikánk következetesem marxista-leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, helyesnek mond ható. A párt és a tömegek kapcsolat» jó, »-viszony őszinte, nyílt. - ■1

Jó a tömegekkel a kapcsola t

Nagyon fontos — és mi ezt mindenkor be akarjuk tartani — hogy mielőtt valami nagy feladat végrehajtásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tudják, hogy azt sem tartjuk titokban, ha komoly nehézségbe ütközünk: megmondjuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen nehézséggel találkoztunk. Hisszük, hogy a párt és a tömegek közötti nyílt, őszinte viszony, az összeforrottság ezt is megkívánja.

Siker van sok és az emberek — emberek. Ha elmondják egyszer, tízszer, százszor, hogy a párt vonala helyes, a

munkások dolgoznak, a parasztok, is előbbre vannak, akkor lassacskán egyes emberek fejében kezd kialakulni égy kis „gőz“ és az elbizakodottság helyenként megint kezdi felütni fejét a kommunisták soraiban is. Arra gondolunk: a kongresszus, a területi pártértekezletek és az alapszervi vezetőségválasztó gyűlések nagyszerű alkalmat nyújtanak ahhoz, hogyha van olyan ember— akinek a dicsőség már megint kezd a fejébe szállni — vegyék kicsit elő, önteltségét ,smirglizzék1’ meg és gyalulják le. (Derültség, nagy taps.)

Felszámoltuk a gyanakvást

A kommunisták és a pártor. kívüliek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Elmondhatjuk, hogy egész közéletünkben alapjában fel számoltuk a gyanakvás légkörét.

Talán emlékeznek még arra a nem egészséges helyzetre, amikor sok ember ellenséget kutatott a másikban. Mi megfordítottuk a dolgot és azt mondtuk: normális körülmények és normális viszonyok között száz ember közül 95—96 tisztességes és rendes. Van persze egykét haszontalan is, de a nép esküdt ellensége mégis, csak egy törpe kisebbség a normális emberek között. Ezért bízunk az emberekben. Dolgozz, mutasd meg mit tudsz, ember vagy-e a talpadon? Megtanultuk és ajánljuk mindenkinek, aki emberek sorsával foglalkozik — dolgozzék pártban, a tanácsban, oktatási intézményben, a népfrontban vagy másutt — hogy minden embert nézzenek teljes egészében! Nézzék 1 jótulajdonságait és hibáit, szándékait, mert há csak egyoldalúan nézik az embert, akkor vagy Istent csinálnak belőle — s őszintén szólva mi vagyunk most már kilencmillió nyolcszázezren, de isten ezek között nem sok van (derültség) — vagy pedig ördögöt látnak benne, pedig

ördög sincs olyan nagyon sok. Szigorú követelményeket kell támasztani, elvi, politikai követelményeket, és azt is, hogy munkáját mindenki becsülettel végezze el, de ehhez türelem is kelL Az emberek jó és rossz tulajdonságokat egyesítenek magukban. Mérlegeljék az egész embert és segítsenek neki leküzdeni hibáit.

Stabilitás a vezetésben

Általában abbahagytuk az emberek ide-oda cserélgetését és dobálásit.

Ebhez hozzátartozik az is, hogy a vezetőket se cserélgessük, A pártban és a kormányban most már lassan három esztendeje azonos összetételű a vezetés: Központi Bizottságunkból csak olyan elvtársak maradtak ki, akik sajnos meghaltak. A kormányban is egyedül a külügyminiszter személye változott, Horváth Imre elvtáns halála után. A stabilitáshoz hozzátartozik az is, hogy minden vezetőt megismerjenek, megszokják jó tulajdonságait, ismerjék hibáit; összhangban dolgozzanak vele. Ha valahol vezető vezetőt követ, ott hcva-tovább meg- zsvarednak az emberek és a- vezető sem tud beletanulni a

dolgába. Felszámoltuk a gya-! litást biztosítunk a vezetés- nakvás légkörét, egészében ben. Ezt a politikát kívánjuk mérlegeljük az embert, stabi- | folytatni.

Osztálypolitikánk helyes

Ami pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály.

Pártunk a munkásosztály forradalmi pártja, politikánk alapja pedig a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével.

Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre, őket. is bevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg talán nem is nagyon tudják, vagy nem is nagyon akarják segíteni a szocializmust. De ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről — mondjuk a cipő vagy a ruha rendbehozataláról — akikor hasznos munkát végeznek és á társadalom egyik szükségletét elégítik ki.

Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási embsTek, meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál, ök is különböző emberek.

Ha makacs ellenség és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni. Ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állampolgárt.

Ez a helyes politika. Olyan is van, aki még jobban megváltozott, akinek mondjuk gyermeke van és rájött arra, hogy

itt már nem lesz kapitalizmus. Szeretne nyugodtan élni és átgondolja. hogy a gyermekének is élnie kell, tehát igyekszik a munkájában. Az ilyen embert bátorítani kell, hogy a helyes úton járjon.

Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege. Mindez része annak a törekvésünknek, hogy. még jobban tömörítsük a nemzet minden alkotó erejét és aki képes becsületes munkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe.

Népfront-politikánk lényege: úgy véljük és valljuk, hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél és ennek megfelelően csak az egész dolgozó nép műveként jöhet létre. Helyes tehát és szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni e nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is.

Gondjaink — a hatalommal helyesen élő nép gondjai

Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hát gond, nehézség nincs már ebben az országban? Van gond is, van nehézség is. Ezek azonban egy1 igaz ügyet jól képviselő pórt és a hatalommal helyesen élő, saját szocialista életét építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, melyek a párt és a nép számára a szocializmus építése menetében jelentkeznek és amelyeket napról-napra, hó- napról-hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően

oldunk meg. Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben mór él, hassa át az evész munkásosztályt!

Jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell

A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld, a nemzet kincse, a nemzet vagyona. Ki hogyan gazdálkodik vele,

ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938-ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érti, hogy a különbség elég nagy és ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar

mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy a nép jobban, még jobban él jeti.

Legyen a mezőgazdaság korszerű, s amikor a parasztember a saját számvetését készíti, gondoljon arra is, mivel kell hozzájárulnia a nemzet ügyének előbbreviteléhez,

Van még igazítani valója az értelmiségnek

Az értelmiségnél is van még igazítani való. Dobi elvtársnak igaza, van,„amikor mondja, hogy elért eredményeinkben az értelmiség munkája is benne van. Különösen vonatkozik ez a műszakiakra, mérnökökre, kutatóikra, tudósokra és részben a művészekre is. Sok szép művészeti alkotás született a közelmúltban? Jó drámák, filmek, szobrok, kepék. Az írók is írnak. írnak jó regényeket és szép költeményeket. De azért van még igazítani valójá az értelmiségnek. Állítom, nincs az a magasrangú pártfunkcionárius, állami tisztviselő és nincs az a még olyan nagy író sem, aki valami szívességet tett a népnek azzal, hogy melléje állt és a szocializmus ügyét segíti. A dolog fordítva van: a párt és az állami emberek, a tudósok, a művészek és az- írók legyenek büszkék arra, hogy a nép ügyét segítik, hogy teljes meü- szólességgel állnak oda a szocializmus ügye mellé.

Ez a népi hatalom, még akkor is, amikor árnyék esett rá, ragyogóbb, dicsőbb és nagyszerűbb volt, mint a horthysta hatalom bármikor, bárhogyan Is kisminkelte magát.

(Helyeslés, nagy taps) És ezt

az értelmiségieknek is tudniok kelL Az igazság az: nem a nép.van azért, hogy egy írónak legyen valamiről innivalója. hanem fordítva: az író legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, »..nép harcát támogassa« ■ j

Az újságírók felelőssége

:s?-o ■

A közügyekkel foglalkozók, köztük az újságírók felelősségéről is beszélt Kádár János. Az újságírókról, most már elmondhatjuk, hogy a mi újság íróink, s eszerint Is dicsérjük, vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég rendesen foglalkoznak, ’ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az építés kérdéseinek tárgyalásánál. Mindenki tudja — mondotta — hogy vannak bizonyos hiányosságok. nehézségek, amelyeket még nem oldottunk meg. Az újságok egyszer megírják, hogy „jövőre már lesz“, aztán megírják „egy félév múlva már lesz", ismét máskor, hogy „a jövő héten lesz'1 és azután, hogy „múlt héten volt“. Ezek után előfordul néha, hogy a háziasszony kereste a KÖZÉRT-ben a sokszor meg ígért árut és az múlt héten sem volt. (Derültség). Azt kérjük tehát, hogy egy kicsit több

felelősséggel írjanak. Azután ha valami jó, nem kell arról hússzor írni. Egyszer kell írni, úgyis észreveszik az emberek, ha valami jó, sőt azt is észreveszik, ha valami rossz, még akikor is, ha az újságokban azt írták volna, hogy az jó. (De* rültség. Taps.) Megírták például: Megszűnt az üzletek felesleges átalakítása. Ez volt a címben. Gondoltam magamban, ez nagyszerű dolog, ideje is volna már. Azután megnézem, hogy mitől szűnt meg. Hát azt irják, hogy a fővárosi tanács illetékes osztálya kiadott egy körlevélét. Azért, nekünk már vannak történelmi tapasztalataink a körlevelekről. Attól, hogy azt kiadják, még nem oldódik meg rögtön a dolog, a megvalósulásáért sokat kell verekedni és harcolni. Ilyen értelemben gondolom én, hogy az újságírók még több felelősséggel írjanak;

Több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel!

A vezetésnél is lehet segíteni. Általában rendesen megy a munka, az igazgatók, tanácsemberek, vezető állami tisztviselők dolgoznak, de nem úgy, hogy a munkájukon ne lehetne javítani. Van egyes vezetőinkben bizonyosfajta tehetetlenség. A termelés lendületben van, de nem elég valamit csak megteremteni, el is kell juttatni azt a fogyasztóhoz, el is kell helyezni a külfödd piacon és itt még sok a javítani való;

Gyorsabban, jobban dolgozzunk, több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel!

A takarékosság is szükséges, Minden ember, aki közpénzt kezel — és sokan kezelnek közpénzt — bánjon oly tákaré- kosan a közpénzzel, hogy min den fillérrel el tudjon számolni. Ha saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha egy kicsit takarékos — különösen, mondjuk szombat délután — de ha közpénzről van szó, mindig

takarékosnak kell lennie, mert a nép munkájából alkotott érték szent ebben az országban!

A kommunistáknak, a pártszervezeteknek — folytatta Kádár János — többet kell fog lalkozniok a termeléssel, az építőmunkával. Szokják meg, hogy a munkáról nem elég csak beszélgetni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván, a hibák korrigálását. Bízunk abban, hogy pártszervezeteink a kongresz- szusra készülve sokat foglalkoznak az építőmurika egyes kérdéseivel«

A kommunisták, a pártszervezetek az iparban, a bányászatban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben éppen úgy, mint a kultúra területein. emeljék magasabbra a kongresszusi verseny zászlaját. Támaszkodjanak még bátrabban és az eddiginél is nagyobb bizalom mai a tömegekre; a tömegek pedig még nagyobb lelkesedéssel kövessék a pártot és akkor minden célunkat elérjük, amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítjük,

A termelőszövetkezeti mozgalom az egész nép ügye

Beszéde további részében a terme'őszövetkezeti mozgalommal foglalkozott.. Hangsúlyozta, hogy

a termelőszövetkezeti mozdés, az egész nép Ugye, mert nélküle nem tudnánk felépíteni a szocializmust,

(Folytatás a 4. (Malomi