Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-20 / 195. szám
As út felfelé ível 10 évesek a baranyai állami gazdaságok Az MDP I. kongresszusának programtervezete alapján a Gazdasági Főtanács 1949-ben határozatot hozott az állami gazdaságok szervezetének ki- terjesztésére és fejlesztésére. A cél az volt: javítsuk a lakosság jobb áruellátását nagytömegű, jó minőségű áruval, növeljük a mezőgazdasági termelés színvonalát azáltal is, hogy az állami gazdaságok jó minőségű vetőmagot és tenyész állatot adnak, mutassuk be a korszerű mezőgazdasági módszereket, a példamutató gazdálkodás kialakítását, hogy ezzel is megkönnyítsük a falu szocialista átszervezését. Ezzel a céllal indultak a baranyai állami gazdaságok is, Nehéz körülmények között kezdték meg e feladatuk teljesítését. A földreform útján az állami gazdaságoknak juttatott területek túlnyomórészt olyanok voltak, amelyek visszamaradtak, amelyekre igénylő nem akadt. Az első időben az állami gazdaságokra a sok apró parcella volt a jellemző. Ez megnehezítette az amúgyis nehezen induló gazdálkodást. Gépek? Voltak ugyan, de ezek elavultak, korszerűtlenek A szántáson és a tárcsázáson kívül minden munkát kézzel és lóval végeztek Céltudatos állattenyésztés? Erről szó sem lehetett, legfeljebb állattartásról beszélhettünk Problémák ellenben voltak özönével: régi, rossz cseliédlakás, kiforratlan bérezési rendszer, amelyek nehezítették a munkaerőellátottságot. 1953 döntő év volt az állami gazdaságok életében. A sorozatosan végrehajtott tagosítás és területfelfutás révén végre kezdtek kialakulni a gazdaságok. Az összefüggő, nagy területek lehetővé tették a táb- lásítást. Ezzel egyidejűleg meg kezdődött a vetésforgók kialakítása. Innen az út rohamosan felfelé ível. 1955-től az állami gazdaságok által alkalmazott agrotechnika összehasonlíthatatlanul jobb minden szektorénál, 1956—57-ben pedig ebben messze felülmúlják a legjobb volt kapitalista nagybirtokokat is. A kukoricát szemenként vetik és ezzel egyre inkább előtérbe kerül a gépi kapálás és mind nagyobb területre terjed ki a vegyszeres gyomirtás. Javult a szervestrágyautánpót- lás. Míg a kezdeti időszakban a területeik 4—5 százalékára jutott szervestrágya, addig most már 18—20 százalékát szervestrágyázzák. A pillangósok területe a kezdeti nyolc százalékról ma már 20 százalékra ugrott, a műtrágyázás elérte a holdankénti 200 kilót. 1950-től 1958-ig bezárólag a megye állami gazdaságai 2696 vagon búza, 73 vagon rozs és 636 vagon őszi árpa vetőmagot adtak az országnak. 1959- ben előreláthatólag 350 vagon őszi búza, 80 vagon őszi árpa es 5 vagon kitűnő minőségű rozs vetőmagot adnak át az állami gazdaságok a termelő- szövetkezetek vetőmagszükségletének fedezésére. 1958-ban indult meg a hibridkukoricavetőmag termesztése a megyében és még ebben az évben több mint 150 vagon fémzárolt hibridkukorica-vetőmagot állítanak elő és amint a tervük mutatja: 1959-ben 200 vagon ilyen fémzárolt vetőmagra számítanak. Jelentős változás állt be a kertészeti kultúrák területén isi Az állami gazdaságok ma már egyre jobban betöltik azt a feladatukat is, hogy a lakosság jobb áruellátását segítik. Ennek bizonyítására is vannak számok. 1955-ben 257 hold szőlejük volt, ma 347 holdjuk van. Megnőtt a sörfogyasztás az országban, mind több komlót kellett importálnunk. Az állami gazdaságok segítenek e probléma megoldásában is. 1955-ben 35 hold komló volt az állami gazdaságokban, jelenleg 259 hold van. Probléma volt a gyümölcsellátás is. Néhány év múlva nem lesz prob- Kma, Erre biztosíték többok között az is, hogy az állami gazdaságokban 1955-ben 253 hold gyümölcsös volt, ami 1959-ben 2527 holdra nőtt. A zöldségellátást is segítik megoldani. Négy évvel ezelőtt csak 300 holdon, idén már 820 holdon termelnek zöldséget, Óriási a fejlődés az állattenyésztésben ég a takarmánytermelésben is. Az első években a takarmánytermelés kevés és gyenge minőségű volt. Szálastakarmányszükségletüket állami felvásárlásból, takanmányfelvásár- ló telepeken állami kiutalásból szerezték be. A zootechnikai színvonal is alacsony volt. Hiányoztak a jól begyakorolt, állatokat szerető szakemberek. A terület felfutását sem követte nyomon az új istállók építése, ezért az állatokat gyak ran nem ott helyezték el, ahol azokra üzemileg szükség lett volna. A későbbi időben az állat- állomány rohamosan növekedett. , 1955-ben csaík 9813 szarvasmarha volt a megye állami gazdaságaiban. 1959. végére ez a szám 11 698-ra nő. E rohamos növekedés paran- csolólag követelte: több takarmányt kell termelni, többet és jobb minőségűt. Bevezették részben hazai, részben szovjet tapasztalatok alapján a siló- kukorica termesztését. A silókukorica mellett igyekeztek azonban több lucernát és lóherét telepíteni, hogy a takarmányszükségletet fedezni tudják. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a baranyai állami gazdaságoknál nincs takarmányprobléma. A takarmánybőség mást is magával hozott. Vannak gazdaságok, ahol 1958-ban elérték tehenenként az évi 4000 literes tej- termelési átlagot. A sertéstenyésztés is nagy változásokon ment keresztül. A gazdaságok, hogy a piac igényeit ki tudják elégíteni, beszüntették a mangalica és a berkshirei tenyésztését és áttértek a fehérhús bacon típusának kialakítására. Hogy gyorsabban érjék el a kívánt eredményt, a bólyi gazdaság 50 svéd import fehérhússertést, 30 hazai fehérhússertést, a pécsi 48, a sátorhelyi pedig 12 holland lapály fehérhússertés törzset kapott. A múlt évben 18 000 juhuk volt a gazdaságoknak és növelték baromfiállományukat is. Két évvel ezelőtt még csak 12 000 darabból állt a tyúkállományuk, jelenleg 19 000 tyúkjuk van és 1960-ra. elérik a hu- szonhatezret. A lovakat gépek cserélték fel egyre inkább megkönnyítve az ember munkáját. A gépesítettség fokára elég egy példát említeni. Még az idén is, amikor igazán nehéz volt az aratás, az állami gazdaságok gabonatermésének 88 százalékát gépek takarították be. A fejlődés nagy. Mindegy milyen területet ragadunk ki ebből a fejlődésből, a kép mindenütt ugyanez. Míg 1955- ben egy növénytermelésben dolgozó átlagkeresete 875 forint volt, addig 1958-ban ugyanez a dolgozó átlagban 1052 forintot keresett. Persze, azóta a követelmények is nőttek. Nem úgy, hogy többet kell dolgozni, de úgy, hogy többet kell tudni. Az állami gazdaságok fejlődése ma már azt kívánja, hogy az ötéves terv végére a dolgozók 30—40 százaléka szakmunkás legyen. Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogy mit adtak a megye állami gazdaságai az államnak 1956-ban és 1959-ben. 1956-ban még csak 88 829 mázsa őszi búzát adtak át az államnak. 1959-ben már 118 163 mázsa búzát adtak az ország ellátására. A tejtermelés növekedésével együtt járt az értékesítés növekedése is. 1956- ban 7 501 000 liter tejet értékesítettek az állami gazdaságok —1 1959-ben már 10 986 000 liter tejet adtak át az államnak. Nemcsak a termelés ment át ilyen fejlődésen, de az ember is, [// körülmények közé került a volt cseléd. 288 új lakást, 12 üzemi konyhát, 19 új, korszerű munkás- szállást, 3 orvosi rendelőt építettek az elmúlt tíz évben az állami gazdaságokban és ki tudná felsorolni azt a sok felújítást, amellyel szinte újjá-' varázsolták a régi lakóépületeket Tíz év zúgott el az állami gazdaságok felett. Tíz év, mely óriási eredményeket hozott. Az állami gazdaságok ez alatt a tíz év alatt bebizonyították: alkalmasak annak a célnak a megvalósítására, amely érdekében létre hoztuk őket ÜNNEPI SZÁMVETÉS A jelentős évfordulók min- den kor arra ösztönöznek, hogy összehasonlítsuk a jelent a múlttal, lemérjük a megtett útunkat és előrenézzünk a jövőbe. Hogyisne ösztönözne ilyen összehasonlításra alkotmányunknak, új életünk alaptörvényének tízéves jubileuma. 1949. óta 49 százalékkal nőtt a gyáripari munkások reálbére Hogy is volt régen? Húsz évvel ezelőtt? 1939-ben 5 herceg, 37 gróf, 15 báró, 39 főpap és 9 gyáros ült a felső- házban és „képviselte a nemzetet.“ Ma kik vannak a parlamentben? Tessék: képviselőink között van 169 munkás, 75 paraszt, 78 értelmiségi és 16 egyéb foglalkozású állampolgár. Ez a néhány szám híven tükrözi azt, hogy hazánkban ma már minden hatalom a dolgozó népé és alkotmányunk is ezt rögzíti, tehát a dolgozó nép alkotmánya. Milyen utat tettünk meg, amióta alkotmányunkat létrehoztuk? íme: 1950 és 1957 között 94 új gyárat építettünk és egy sor más nagy létesítményt fejeztünk be, kórházakat, kultúrházakat, sporttelepeket hoztunk létre. Iparunk termelése a háború előtti termelés többszörösére emelkedett. Mezőgazdaságunk évszázados elmaradottságot behozva, ma már biztosan halad a szocialista átszervezés útján és évről évre bőségesebben biztosítja az ország ellátását. Egy példa: 1949-ben 3 millió 316 ezer sertés volt az országban, 1958-ban pedig 6 millió 225 ezer. De más számok is beszélnek arról, hogy milyen változások történtek életünkben az elmúlt tíz év alatt. Nézzük talán a reálbéreket! 1958-ban a gyáripari munkások reálbére 45 százalékkal volt' magasabb az 1949. évi szintnél. A lakosság összes fogyasztása is ennek megfelelő mértékben növekedett. 1958- ban 60 százalékkal volt több az összes fogyasztás, mint 1949-ben. Élelmiszerekből ötven százalékkal fogyasztottunk el tübbet a múlt évben, mint 1949-ben, az iparcikkfogyasztás pedig pontosan megkétszereződött 1949. óta. 1938-ban minden ezer egy éven aluli csecsemő közül 131 meghalt egyéves kora előtt. Ez a szám erősen lecsökkent a tíz év alatt TVT ézzünk egy másik számot! Valamikor hazánkban az európai átlagot meghaladó magasságú volt a csecse-moha» landósáig. Legfőbb oka a nyomor, a rosszul tápláltság, a rossz orvosi ellátottság volt. A felsőházban ülő hercegek, grófok és nagyiparosok nem törődtek azzal, mint pusztulnak el a legszegényebb rétegek gyerekei. Népköztársaságunk viszont mindenkor nagy gondot fordít az egészségügyi ellátás javítására, számtalan A mozik látogatottsága háromszorosára nőtt. új szülőotthon, új kórházak, az anya- és csecsemővédelem megszervezése — és természetesen a nyomor felszámolása, az életszínvonal emelkedése a csecsemőhalálozásokat is lecsökkentette. 1938-ban ezer egy éven aluli csecsemő közül 131 meghalt, még egy éves kora előtt. 1958-ban ezer újszülött közül már csak 58 nem érte meg az egyéves kort. A jobb életet jelzik tehát az egészségesen felnövő gyermekek is, akik már nem ismerik a korai gyermekhalál szörnyű kísérteiét. A kultúra? Tessék néhány szám: a felszabadulás előtt 16 egyetemünk volt, ma 30 egyetem van az országban. A fel- szabadulás előtt 12 ezren, ma 31 ezren járnak egyetemre. Ezen belül a munkás- és parasztfiatalok, akik régen szinte teljesen ki voltak rekesztve az egyetemekről és főiskolákról, m,a a hallgatók többségét képezik. De a kultúra általános foka is emelkedett. Például háromszorosára nőtt 1949 óta a mozilátogatók száma. A rádióelőfizetők száma közel a négyszeresére emelkedett; És ami a legfontosabb és a legtöbbet mond: megszűnt az analfabétizmus, sőt olvasó nemzet lettünk ;:: Ez persze még korántsem teljes kép. Hiszen ide tartozik még az is, hogy ma már zsúTíz év alatt megkétszereződött hazánkban az iparcikkfogyasztás tolásig telt nyaranta a Balaton partja munikásüdülőkkel és, hogy szaporodnak a bányatelepeken a személygépkocsik és a mai felnövő nemzedék már nem ismeri ezt a szót: munkanélküliség. II a az alkotmányunkra 11 gondolunk, az életre kell gondolnunk, amely napról-napra szebb, boldogabb és többet ígér. Kiváló földmOvesszövetkezetek Az első félévi munkáért négy körzeti földművesszövetkezet — a bólyi, dunaszekcsői, pécst és egyházaskozári — kapta meg a kiváló szövetkezeteknek járó elismerő oklevelet és az 5000 forintos pénzjutalmat. A beremen- di körzeti földműves szövetkezetét a SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ Országos Elnöksége dicséretben részesítette. Az elismerő oklevelek átadására általában az augusztus 20-i ünnepségeken kerül sor. Az 5000 forintos jutalmakat a földművesszövetkezetek saját elhatározásuk szerint osztják szét legjobb dolgozóiknak. Élüzem lettünk! Cseng a szerkesztőségi telefon. Rugási Endre, a Pannónia Sörgyár igazgatója jelentkezik,: — Elüzem lettünk! — újságolja. — Ez azt jelenti, hogy ez év első félévére tett kongresszusi felajánlásainkS túlteljesítettük, a tervünket is teljesítettük és minőségileg is javult a munkánk. Az élüzem-avató ünnepséget szerdán tartották. — Mik a további tervek? — Sajnos, árthat nekünk xi rossz időjárás .. -. Mindenesetre arra törekszünk, hogy megfelelhessünk a megyei pártbizottság felhívásának. Túl akarjuk teljesíteni a tervet, és valóraváltani az újabb felajánlásokat, amelyéket a kongresszus tiszteletére tettünk . -. -. — Phű de meleg van, — nyögi az egyik ülnök és nagy tarkakockás zsebkendőjével lesimítja kopasz fejebub- járól a verejtéket. Jó lenne ablakot nyitni, de a tárgyalóterem a földszinten van és a járókelők arca minden szóra errefelé fordul és csak zavarnák a tárgyalást. így aztán a fülledt teremben kénytelen ülni, tárgyalni és ítélkezni a bíróság. A bíró elnyomja cigarettájának végét a kis plé hamutartóban. Aztán megkérdezi: — Ki a következő? A jegyzőkönyvvezetőn/} bele lapoz a naplóba. — Bányai kontra Bányainé. Bontóper. — Hívja be őket! Elöl az asszony lépeget. Karcsú, jó alakú nő. Szőke haja kontybán, ajkán halvány rúzs- réteg. Bátortalanul közeledik: A széknél megáll és vár. Mögötte a férj. Fáradt, ideges ember. Látszik, az utolsó napok izgalma megtörte. Felesége mellé áll. A bíró elkéri a személyi igazolványokat, ellenőrzik az adatokat. Aztán felolvassa a férj keresetét. Az asszony feje lehorgaszt- va. Csak néha vet ijedt és zavart pillantást körbe. A férfi pedig meredten néz az írógépre a jegyzőkönyvvezető előtti Kéz a kézben Egyszerre kapják fel a fejüket, amikor a bíró befejezi a monoton olvasást. — Van valami hozzátenni- valója? Kiegészítés? — Nines — koppon a férfi szava. — És ön, asszonyom, mit szól ehhez? — Igen, így... igy történt... — Miért tette? Sír a feleség. Nagy könnycseppek gördülnek végig arcán. .Zsebkendőt keres, persze nem találja táskájában. A férj akaratlanul nyújtja a sajátját. — Nem is tudom .. — Kérem, álljon fel! — Bocsánat A férjem, elment Sztálinvárosba dolgozni. Csak hetenként egyszer jött haza. És én itt maradtam a gyerekekkel. Azelőtt soha nem voltunk külön és én most olyan egyedül éreztem magam, n — Ékkor ismerkedett meg azzal a férfival? — Már azelőtt is ismertem, de amikor megtudta, hogy Géza nincs itt, akkor gyakrabban találkoztunk. De csak véletlenül, tessék elhinni, csak' véletlenül ... — De magának tetszettek a véletlen találkozások? — Hát... — Igen, vagy nem? — Nagyon kedves volt. Mindig bókolt. — Mit szokott mondani? Az asszony hallgat. — No, ne féljen, csak nyugodtan! — Azt, hogy én más vagyok, mint a többi nő. És azt is, hogy szép a hajam és a szemem.... A férjem ezt sohasem mondta, mióta elvett. Ha hazajön, olvas, vagy a gyerekekkel játszik, de az eszébe sem jut, hogy engem is észrevegyen. — Hogy történt aztán tovább ? — Aztán.;. aztán egyszer felmentem ... hozzá ... De csak azért, mert mondta, hogy neki megvan az Őfelsége kapitánya Forestertől... És ... — Na miért nem mondja? Szégyelli? Zokog az asszony keservesen. Helyette a bíró folytatja: — És ott megcsalta a férjét... Ugye? A bíró most a férjhez fordul: — Hogy tudta meg? — A fülembe jutott. Az illető eldicsekedett a kalanddal. És egyik barátom figyelmeztetett rá. — Hányszor járt a férfinél? — Egyszer! Csak egyetlen egyszer... Esküszöm! — si- koltja megkínzottan az asz- szony. — Mert megtudta a férje?! — Férjem sokkal később tudta meg.... Más miatt nem mentem... -. — Miért? — Mert.-.-, mert megtudtam, hogy gazember az. Bíztatóan néznek rá. — Mert az aljas minden nőjének azt szokta mondani, hogy más, mint a többi és hogy szép a szeme . -. i — Hát érdemes volt ezért? Nem gondolt arra, hogy a tettével feldúlja a családi otthonát, becsapja férjét, aki azért van épp távol, hogy maga többet költhessen, jobban élhessen? Nem gondolt a gyerekeire? Mi lesz most velük? Apa nélkül az egyik, a másik pedig anya nélkül, vagy mostoha anya mellett nő fel. Rázza a zokogás az asszonyt. De csurognak a könnyek már a férfi szeméből i*. A gyerekek miatt, « megbocsát feleségének? A férfi feláll és az elérzékenyüléstől remegő hangon, de megfontoltan, nagyon komolyan mondja: — A gyerekek miatt már én is gondoltam rá, hogy megbocsátok ... És én még most is szeretem, meg a gyerekek..; Mi lesz velük így... De bíró úr... Ez mindig bennem lesz. Ez, hogy megcsalt. Mindig eszembe fog jutni..-. És fáj. Nagyon fáj ..Meg, mindig gyanakszom majd, hogy most valakire mosolyog, vagy másra gondol. Félek, hogy újra megcsal — Nem, soha! Higyj nekem! Soha-soha többé! Csak téged szeretlek. S mindig csak téged foglak szeretni. Többet senki és semmi nem veszi el az eszem! Ráborul férje vállára és hozzátapad és ha a férfi nem ölelné át, biztos, hogy térdre rogyna előtte. De erősen szorítja a férj. — Akkor menjenek haza! Együtt. És éljenek szépen! A gyerekekre gondoljanak! Neveljék őket együtt! ISZÁNTÓ)
