Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-02 / 153. szám

1959. JŰLIUS 2.

NAPLÓ

3

„Minden hónapban felvessünk egy falusi alaps44

Mi van e Kossnthi-bányai mondás mögött?

Az elmúlt hetekben ■. cikket írtunk a Pécsi Szénbányászati Tröszthöz tartozó bányászpártszervezetek munkájáról. A többi között szóvá tettük, hogy a pécsi bányaüzemekben a párttagok és tagjelöltek aránya az összdolgozók létszámához viszonyítva alacsony, s a kommunisták között a fizikai munkások, különösen a föld alatt dolgozó bányászok száma kevesebb a kelleténél.

A komlói Kossuth-toánya csak néhány kilométerre fekszik a pécsi . bányaüzemektől. Néhány kilométerre, de mintha nem is egy nap sütne rájuk! Kossuth-bányán ugyanis fordított a helyzet. A párttagok és tagjelöltek arányszáma meghaladja az összdolgozói létszám 15 százalékát. A kommunisták több mint 77 százaléka fizikai munkás, többségük föld alatt dolgozó bányász. (A fennmaradó 23 százalék a műszakiakból és az adminisztratív dolgozókból tevődik össze.) A pécsi bányáknál elég messze járunk ettől az aránytól!

Vajon mi a magyarázata? Er re kerestünk választ KosSuth- bányán.

Aktív pártbisalmi- hálózat

Néhány mondatba sűrítve a pécsi aknákon azért lépnek be aránylag kevesen. a pártba, mert a bányászokat nem elégíti ki az üzemi pártszervezetük munkája. Komlón fordított a helyzet. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a Kossuth-bá- nyai pártszervezetek eszményi tökéletességgel dolgoznak,' azt elleniben állítjuk, hogy a pécsiek sok tekintetben tanulhat mának tőlük;

Több pécsi bányász-pártszer vezetőnkben csak papíron működik a pártbizalmi hálózat — Komlón a valóságban. Ugyszól ván minden nagyobb csapatnak megvan a maga párt-, szakszervezeti- és KlSZ-bizai- mija. Á csapatok kommunistái még nem gyűlnek össze időnként pártcsoport-megbe- szélésre és így tovább, de a pártbizalmi-hálózat már szilárd, s nem a pártbélyegek kiosztása alkotja a pártbizal- miak munkájának nagyobb részét.

A pártbizalmiak mindennap résztvesznck a rapportokon. Mindig tudják, hogy milyenfeladatokat kell a csapatnak végrehajtania, buzdítják és lel kesítik az embereket. Ez érthetően tetszik a csapatvezetők nek. És az is, hogy a 60—80 méteres fejtésekben nem kell örökké futkározniok, mert a pártbizalmiak a munka közben előadódó kisebb problémákat önállóan megoldják, tehát bizonyos értelemben helyettesítik a csapatvezetőket. Azért bizonyos értelemben, mert a pártbizalmiak sohasem parancsolnak (helytelen is lenne), hanem példás munkájukkal és szavukkal hatnak a többiekre.

Rendszeres pártbizalmi értekezlet

A Kossuth-bányai pártszervezetek minden második héten értekezletet tartanak a párt- bizcémiak számára. Rendszerint három téma kerül napirendre: 1. Megtárgyalják a

munkahely szakmai problémáit, az ürescsille- és faellátást, stb. Ha ezeket a mindennapos dolgokat a szakvezetés nem tudta megoldani, közbelép a „pártvan,al" is a maga súlyával. (Ez érthetően megint a csapatvezetők s a csapat minden tagja helyeslését váltja ki). 2. A pártbizalmiak közvetítik a csapatban dolgozó emberek kívánságát, panaszait, ügyes-bajos kérelmeit. A pártszervezetek a szakszervezettel és a KISZ-sael összefogva arra törekszenek, hogy ezek meg oldást nyerjenek. (Elképzelhetjük, hogy ez is milyen előnyösen hat a pártbizakriiak, a pártszervezetek tekintélyére.), 3. A pártszervezet vezetői, ha nem is mindig, de gyakran, politikai tájékoztatót tartanak • pártbizalmiaknak. Legalább

is elmondják az időszerű kül- és belpolitikai . - eseményeket, hogy a pártbizalmiak agitjálni és érvelni tudjanak a csapatokban.

Természetesen ez az agitáció sem éri el az eszményi' tökélyt, de hogy van agitáció az bizonyos. Csak néhány példát az elmúlt időikből. A Jauch György csapatban azon vitatkoztak, hogy miként lehet az: a Szovjetunióban két vasárnap lesz a hétéves terv végén és mégis növekszik a termelés. Kusz János csapatában a genfi tárgyalások esélyeit latolgatták.

Céltudatosan ' foglalkoznak az emberekkel

A leírtak után érthetőbbé válik, hogy miért nagy a Kos- suth-bánya üzemeiben a pártszervezetek tekintélye, miért leérik magukat sokan a pártba. Kossuth-bányán. minden hónapban 8—20 tagjelöltet vesznek fel — egy falusi alapszervezetnek ' megfelelő létszámot. (Innen, a cikk címében jelzett mondás. A pártbizottság tagjai ilyenkor ugyanis, azt' szokták mondani: „Megint felvettünk egy falusi alapszervezetet'“.). Ne értsük félre a magasnak tűnő számot, nem fogadnak be boldog-boldogtalant! A Kossuth bányai pártszervezeteket is (mint a munkás pártszervezetek többségét is) az jellemzi, hogy szigorú mércét állítanak a felvételüket kérők elé, s nagyon kifaggatják azt, aki a taggyűlés színe elé kerül.

A felvételüket kérő bányászok többsége, maga szokott szólni a pártbizalminak, párt- titkárnak, vagy a csapat egyik kommunistájának, hogy tagjelölt szeretne lenni. Olykor nem is a munkahelyen, hanem a lakáson! Schőnig Imre kommunista csapatvezetőt például a lakásán kereste fel két beosztottja ilyen kívánsággal.

Az ritkább eset, hogy a kom m un isták kérdezik meg az általuk alkalmasnak vélt emberektől, hogy nem szeretnének- e tagjelöltek lenni, de a bátortalanabbaknál ezt is megteszik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tagjelölt-felvételt az öszfönösségré bízzák. Hogy Schőnig Imrénél maradjunk: megvárta, hogy szóljanak neki, de már közel egy éve úgy foglalkozott a két jó munkással, hogy tagjelölteket farag belőlük. És amikor a két embert elhelyezték a csapattól (mert ez is megtörtént), elment a felsőbb szakvezetőihez és kész i volt „verekedni’1 a visszahelyezésükért, hogy teljesíthesse a maga tagjelölt- nevelési tervét.

Hát ilyen alapos előkészítés után jelentkezik havonta 8—20 jó munkás a Kossuth-bányai pártszervezetekbe.

Csépelik a repcét

a mailácsi járásban

A mohácsi járásban a termelőszövetkezetek 2400, az egyéniek pedig 3395 hold ősziárpával rendelkezne':. A termelő- szövetkezetek az őszi árpa z'V mét már learatták, az'egyéniek is körülbelül a felénél tártanak. Az ősziárpa átlagtermése mindenütt jó, a járási vezetők körülbelül 15 mázsás holdankénti átlagra számíta-' nak. ,

Ha az időjárás engedi a mohácsi járásban az aratás zavartalanul folyhat, hisz a kukorica második kapálását, á burgonyák és répák művelését befejezték. De befejezték a repce aratását is. Sőt befejezéshez közeledik a repce csép- lése is. A repce is jól fizetett idén a mohácsi járásban. Járási átlagban körülbelül 9 mázsás holdankénti átlagtermésre számítanak.

Néhány kivételtől eltekintve, kész a borsó aratása is. A borsó átlagban körűibe1'" 8—9 mázsát ad, de van olyan hely, ahol megadja 11—12 mázsát is.

Takarékoskodjunk!

E S I

A háztetőn dobol az eső: Hogy a fene enné meg! — mondja az egyik brigádvezető, mire a másik rákontráz.

— Majd még sírnál te az esőért.

— Az lehet, de most már jó lenne, ha elállna.

A pálotábozsóki gépállomás, üzemgazdásza, a papírok közt matat. Nagy/ot sóhajt, aztán mintha a foga között szűrné a hangákat, mondja:

— Kerteset arattunk még. Az idő, az nagyon kitolt velünk, de azért, ha lehet, hát megyünk. Eddig mindössze 420 holdat arattunk le. Ebből 170- et kombájnnal, a többit aratógéppel.

— Olyanok az árpák, mintha lehengerelték volna. De az egyirányban dőltet még levágjuk ... — szólal meg az egyik brigádvezető. — A feom- bájnosok, meg az aratógépe’- sek dolgoznának, de . majd minden nap, csak dél felé kezdhetnek.

Az üzemgazdász veszi most

át a szót.

— Azért 5—6 holdat levágnak minden nap egy-egy aratógéppel, kombájnnal meg 3— 3,5 holdat. Mit csináljunk, ennél többet nem tehetünk. A kombájnosok, meg az aratógépesek műszaknormáját 15 százalékkal csökkentettük, hogy azért keressenek.

A legjobbakról érdeklődöm.

— Az aratógépvezetők közül Klápz József a legjobb. Tavaly ilyenkor az ötvenöt hold nem lett volna nagy teljesítmény, de az idén, ez nagy szó. A kombájnosok közül Emmert (2) János a legjobb, ő 35 holdat vágott le és csépelt el.

Szakadozik a felhő, az emberek arcáról is lassan-lassan lefestik a keserűség. Az üzemgazdász arról beszél:

— Azért teljesítjük a tervet. Amire leszerződtünk, azt le is aratjuk. Igaz, hogy 1400 holdra tan kapacitásunk, de mi 1800 holdra szerződtünk és meglesz a kétezer is.

Történet- az emberiességről

Elnézést ’ kértem

tőle, amikor a bemutatkozásnál megszorítottam a kezét, csak amikor eltorzult arccal húzta vissza tenyerét, akkor láttam a még mindig élő, heges Illés sebhelyeket, az üszkösre égett körmöket.

■— Ne haragudjon, nem vettem észre.

És az ötven év körüli, kemény vo- nású férfi már mosolyog.

— Semmiség az egész, csak egy kicsit még érzékeny.

Azt vártam, hogy panaszt fog emelni, f elelősségrevon ást követel majd a vállalatvezető, a szerelő, a személyzet és mindenki ellen, akinek csak egy kevés köze is van az ő szerencsétlenségéhez. — Most jött ki a kiirni- káról, ahol majd egy hónapot feküdt ' másod- és harmadfokú égésekkel s mégsem panasszal jött.

— Szeretnék köszönetét mondani Innen azoknak, akik megmentették, akik jók, szívesek voltak hozzám a nehéz napokban.

Németh Imre, • a Borostyán étterem csaposa volt a ■ látogató, egy a tizenegy közül, akit akkor, azokban az iszonyatos pillanatokban a gázrobbanás kishí- ján halálra égetett.

Nem jó ilyet leírni egy férfiről, dg könnyes volt a szeme, elcsuklott a

hangja, amikor beszélt.

— Sohasem hittem volna, hogy ilyen jók az • emberek. Mindenki kedves, mindenki gyengéd volt hozzám és figyelmes. Az igazgató, a kollegák, az orvos, az ápolónők, mindenki, aki a betegágy elé állt. Telefonügyeletet tartottak felettünk és ha kívántunk valamit, már szólt is a telefon, hozta a futár, amit kértünk, de

/ mindig többet és jobbat* a kívánságunknál Narancsot, citromot, ananászt, édességet, amivel csak enyhíteni, feledtetni lehet egy kicsit is a fájdalmakat.. És pénzt a család- , nak, több mint háromezer forintot. De ne gondolja, hogy ez valamiféle baleseti járulék volt. Nem. A kollegák adták össze .együttérzésből, barátságiból, úgy akarták,. hogy ne is tudjunk róla. De megtudtuk, megmondta az asszony.

— Ha tudnám, belekiáltamám a világba, hogy jók az emberek. De nemcsak ezért jöttem ide. Szeretném, ha megírnák azt isi amivel sohasem dicsekedtem, a mii csak a kórházi ágyon Jutott eszémbe. ' Az- első balesetem. Az nem Volt ilyen súlyos, de jobban fájt, jobbár) égetett, mint ezek a ■ sebek.

— Kisbére» voltam 1921-ben Zehi pusztán, Ney György ezer ötszázíholdas birtokán. Apám egyetlen segítsége, mert a hét testvérem még kicsi volt ahhoz, hogy kommandót vállaljon. Anyám nagy beteg volt, rákos, meg voltak számlálva a napjai. Aratás volt, soha nem felejtem. Lovakkal hu- zattuk az aratógépet. Azért, ha nehéz is volt a munka, mégiscsak gyerek voltam, játékra, csinta- lanságra kapható. A lovakat kellett lehajtanunk itatni a Drávára. De milyen a gyerek. Bayer urat, az uraság huszárkapitány vendégét akartuk utánozni, de nyereg és nádpálca nélkül nehéz volt megülni a lovat, különösen a mieinket. Síkos, csúszós, na- bos volt a hátuk. Nem is vettük észre, hogy Bayer úr utánunk lovagolt és amikor már észbekaphattunk volna, szét is csapott közöttünk. Az én hátasomat találta el a kutyakorbáccsal és csak arra emlékeztem, hogy a ló kiszökött alólam. Meg arra, hogy amikor magamhoz tértem, Fekete János főintéző noszogatott. De hogyan. Ocsmányu) szidott és rugdosott, hogy összetéptem a lószerszámot. A combom volt eltörve,

még csak elszaladni * sem tudtam.

Amikor apám meg-1 hallotta, hogy mit tett velem a főintéző, még aznap eléjement és a nagy indulat á- 'ban arculütötte az uraság helytartóját. Újra csak ind húztuk a rövidebbet. Csendőrökkel zsuppoltattak ki bennünket az uradalomból. Nyolc napot, nyolc éjszakát szabad ég alatt töltött a családunk és a nagybeteg anyám. Engem azért az első éjszakán kocsira rakott apám egyik jó barátja és bevitt a sellyei orvoshoz elsősegélyre.

Tudom, furcsa, de ez jutott eszembe a kórházi ágyon és megfogadtam, ha s meggyógyulok. be-f jövök ide és elmon-1 dóm. Elmondom a | két baleset történe-1 tét úgy, ahogy azokj nyomot hagytak ben-| nem. Elmondom, | hogy az ormosok ho-í gyan őrködtek éjjel-1 nappal percnyi pihe-* nős- nélkül az éle-J temért. ’ Elmondom, | hogy tudja meg min-j denki nagy büszke-1 ségem: a Ney uraság* egykori cselédjének | két gyermeke, is van. | A 19 éves Piroska f lányom, az Iparmű-1 veszeti Főiskola hallgatója, és a fiam or-j vos' szeretne lenni. Én biztos vagyok j benme, hogy teljesül < a kívánsága,

— * —

K

i ütközött meg valaha is azon, ha egy édesanya rászólt fiára, amikor eldobott egy darabka kenyeret. Soha, senki! Természetesnek, sőt kötelezőnek tartottuk a magyarázatot: „Fiam, a kenyeret meg kell keresni, azért dolgozni kell, majd ha nagy leszel és megnősz, megérted, hogy a kenyeret nagyon meg kell becsülni.’’ Igen, így tanítottak mindnyájunkat. Mi volt ez? Szokás, tradíció, babona?

Nem! Tiszteletre nevelés, — képletesen — a megszerzett érték megbecsülésére való nevelés, takarékosság volt. De mostanában is, mily természetes, hogy ha egy család valalnire jutni akar, akkor be kell osztania pénzét, „meg kell fognia” a forintokat. És mennyire magától értetődő az is, hogy éjszakára nem hagyjuk égve a villanyt lakásunk konyhájában, ha alszunk elcsavarjuk a rádió gombját, elzárjuk a vízcsapot, mert bizony ezek mind pénzbe kerülnek.

Vajon mennyire magától értetődő dolog, ha valaki üzemében, gyárában takaré- kosdodik. Szívén viseli-e úgy mindenki a feleslegesen ki-* adott pénzt, a feleslegesen elszórt anyagot — mint otthon? Mert hát az állam, a népgazdaság Is egy nagy család, s tagjai mi magunk vagyunk. Ne gondolja senki, hogy az államháztartás gazdálkodása valami különös, egyszerű emberek számára érthetetlen dolog. Egyáltalán nem.

Aczél György elvtárs minap a kesztyűgyári asszonyoknak többek között erről is beszélt: „Ha egy család-* nak jövedelme 100 forinttal, nő, akkor rendszerint ebből 50 forintért vásárol valamit, 30 forintot, élelmezésének javítására költ, 20 forintot pedig eltesz rosszabb napokra, hátha valami betegség, vagy más közbejön. Az állam épp így tesz. Ha a nemzeti jövedelem nő, akkor egy bizonyos összegből építeni kell, másikból emelni az.életszínvonalat, egy kis részt pedig félre kell tenni esetleges rosszabb napokra, váratlan kiadásokra”.

Az emberek érdeke azonos nagy családunk, a népi- gazdaság érdekével. Magától értetődő dolog lenne hát legszigorúbban takarékoskodni az élet minden területén? Igen, teljes mértékben, — válaszolná erre mindenki.

Hát akkof miért nem takarékoskodunk jobban?

A kongresszusi versenyhez — annak célkitűzéséhez, hogy 1959-ben elérjük 1960- ra tervezett főbb gazdasági mutatókat — ez is hozzátartozik. A termelés növelése, emelkedése nagyon jó dolog, de hiába gyártunk a tavalyi 3-mnal szemben 5 pár cipőt, mondjuk akkor, ha hat párat szakítunk el. A takarékosság ezt gátolja meg. Azonkívül, az anyagtakarékosság egyben idő és munka takarékosság is. Nézzünk egy-két jó és egy-két rossz példát!

A . Pécsi Szénbányászati Tröszt egyes üzemeiben, a deszkaanyagot kitűnően helyettesítik az olcsóbb nádpadlóval. A fémtáml?izto8Í- tásnál is faanyagot takarítanak meg. Az építőiparban jelentős javulás mutatkozik az utóbbi években az anyag- takárékosság terén. Ha valaki elidőz az . újmecsekaljai építkezésnél, láthatja, hogy az építőanyagokkal milyen gondosan bánnak a dolgozók. Téglarakások, cserép, betonelemek, szépen egymás mellett sorakoznak az épületek tövében. Kevesebb az anyag- szállításnál kárbavesző tégla is. A hidasi brikettgyár dolgozói a kongresszusi versenyben áramtakarékossági feljánlásokat is tettek, a

közlekedési vállalatoknál az üzemanyaggal takarékos kainak. Különösen jelentősek az import anyag megtakarításra tett feljánlások. A Porcelángyár és a Sopiana Gépgyár munkásai, amikor a selejt elleni küzdelemben vesznek részt, végeredményben anyagot, időt, munkát takarítanak meg népgazdaságunk száméra. A figyelmesen, céltudatosan szervezett anyagtakarékosság több millió forint kiadásától mentesíti az államháztartást A komlói Kossuth-bánya villamos üzemének dolgozói a havonta tervezett 35 fénycső-armatúra helyeit például 40 darab elkészítését vállalták. Milyen kicsi ez a vállalás — mondhatná valaki, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, rájövünk, hogy hét hónap alatt 700 folyóméter vágat világításának korszerűsítését, havonta 2100 kilowattóra energia megtakarítást jelent 1270 forint értékben. Ugyanakkor a fénycsövek élettartama, a villanyégőkkel szemben úgyszólván végtelen s így további 15 ezer forint megtakarítást könyvelhetnek el a vállalás számlájára. Az ilyen apróságoknak látézó megtakarításokat, számtalan jó példával lehetne sorolni tovább.

Azonban rosszak is akadnak;

Pgyik bányaüzemünkben a kötelező biztosításra szánt fát takarékoskod ták el a vágatból, s ezáltal kettős veszélyt okoztak: veszélyeztették a dolgozók tfesti épségét, fokozták az omlásveszélyt, így takarékoskodni nem szabad; Mint ahogy a gépek védőrács anyagát, a dolgozóknak járó védőruhát, védőételt sem szabad „megspórolni”. Egyik vállalatnál egy lelkes, a takarékossági versenyben felbuzdult adminisztrátor kitalálta, hogy a bélyegzőpárnát éjszakára lefelé kell fordítani az íróasztal fiókban, s akkor élettartama meghosszabbodik. Ezért 100 forint ötletpénzt (!) fizettek neki;

Mondani sem kell az ilyen „újításokból” nem származik takarékosság, sőt ráfizetés lesz. Ezekre semmi szükség. Sokkal inkább .olyanokra, mint a XXI; sz. Autó- közlekedési Vállalatnál Nagy Lajc* akkumulátorjavító vállalása, melynek értelmében a használt selejt lemezekből 6 akkumulátort újít fel 3 ezer forint értékben.

Nincs olyan gyárunk, üzemünk, bányánk, ahol napról- napra ne születne, valamilyen jó ötlet, hasznos takarékossági javaslat. Gazdasági vezetőinknek a legmesszebbmenőkig serkenteni* támogatni kell ezeket az elgondolásokat, s amennyiben célszerűek, a lehető legsürgősebb módon be kell vezetni az. üzemben;

Végezetül, vissza kell tér*

” nünk cikkünk elején írtakra. Ha egy családban a gondos háziasszony apró ügyességekkel, úgyszólván fillérekből komoly összeget képes megtakarítani, milyen óriási összegek kiadásától lehet egy nagy gyárban, üzemben bányánál — legyen az idő, munka, pénz, anyag j — megkímélni a népgazda- 3 ságot?! Nem vagyunk még • idősek a szocialista társa- i dalomban, nincsenek évtize- 3 des tapasztalataink; De dől- 3 gozólnk többsége már meg- 3 tanulta, hogy a közös va- j gyónt egyre jobban meg kell becsülni, egyre takarékosáb- ban kell véle bánni; Ha valamire akarjuk vinni ügyünket — már pedig akarjuk, mert ebben az évben 1960. évi termelési szintet s rándé- kozunk elérni, — akkc r gondosan ügyelnünk kell minden kiadott forintra;

Magunknak takaró! :oskb- dunk!

Szüts István