Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-14 / 163. szám
W50. JULIUS 14. NAPLÓ 5 Egy árva kalóz a füredi mólón. A hőfok, negyven körül jár, szellő sem rebben. A kalóz várja a szelet. Vagy csak az árnyék kedvéért bontott vitorlát? ‘ .........”1 í} v , ** • f .J:^ >'■*f . Ez az igazit Nyakig a vízben a tihanyi strandon, A révfülöpi tanács-üdülőben készült ez a csoportkép. ,;™í* Szalad a kocsink a balatoni nek a fénylő bitumenen. Ol- műútom. A rádió a déli híre- vad a műút. De legalább itt két mondja. Időjárásjelentás. van a Balaton. Hol álljunk Pécsett negyvenegy fokot mér meg először? Legjobb lesz tek. No hiszen itt sincs sokkal Földváron, az építők üdülőjé- hűvösebb. A kerekek szörceög nél. Mindenki jól érzi magát és hízik a kiszeséktől átvették a módszert a szomszédos úttörőtábor lakói is, és másnap már ők is végigkérdezték az egész menetrendet. Elképzelhető, hogy milyen izgalommal várják a derék fenyvesi vasutasok, ennek az akadályverseny módszernek a terjedését... A tábor egyilk legnépszerűbb napirendi pontjára, a vacsorára hívó kürtszó hét órakor harsán fel a sátrak között. Sorban, fegyelmezetten vonulnak a fiatalok az étkező sátorba. A menü: rántott sertésszelet körettel, uborkasalátával. Csendben folyik az étkezés. Azt mondják, mindig és minden étkezés ilyen csendben folyik. Ez feltétlenül a jóneveltség jele. Bár tudunk egy olyan közmondásról is, ami azt mond ja: ha jó a koszt, csendes az étkező társaság. — Igaz, a közmondás nem pontosai! ezekkel a kifejezésekkel él a köztudatban, de ebben az esetben tökéletesen kifejezi a való helyzetet. De most búcsúzzunk a KISZ Orosz Gyula táborától, a vidám, barnára sült fiúktól- lányoktól és .ugorjunk át Hévízre. Hogy vannak Horváthék Hévízen? Az üdülők? Bent vannak a vízben. Jó nékik. De még milyen jó. Az üdülő a parton van, mégcsak a strandig sem kell gyalogolni, a szobában magukra rántják a fürdőruhát és futhatnak a vízbe. Csak a gondnok, Almáai Ernő elvtárs nincs a vízben. Hiába, a nyaralási idény az üdülőgomd- nok számára izzadást jelent. A múlt évben egyszer fürdött, az idén még egyszer sem. Mindennap ötkor kel és éjfélkor fekszik. Az ő napja zöldáruvásárlással és húsbeszerzéssel kezdődik és a napi felhasználás adminisztrációjával végződik. No de éppen egy nyaraló házaspár is jön. Vük Márton kőműves és családja. Egy hetet töltöttek itt, hazafelé készülődnek már. — Hogy érezték magukat? — Nagyon jól, — mondja az asszonyka. — Most üdültünk életünkben először. És most mór nagyon bánjuk, hogy csak egy hétre jöttünk..: — Jól leégtünk és meghíztunk, — mondja a férj. — Én a csónakban pörkölődtem meg. Mert nekem mindig az volt a vágyam, hogy egyszer jól kicsónakázzam magam. Ez a vágyam most teljesült. Igaz, hogy még egy kicsit ég a hátam, de legalább új bőrt kapok a régi helyébe, — És a mérleg mit mutat? — Én két és fél kilót, a kislányom egy és felet, a feleségem pedig negyven dekát hízott itt egy hét alatt. — És mi a kívánságuk most búcsúzáskor? — Jövőre szeretnénk újra itt nyaralni, — Ezt mór ketten mondják. így élnek tehát Földváron az építők üdülőjében. Lépjünk most egy nagyot és kukkantsunk be a Baranya megyei KISZ Bizottság fenyvesi táborába is. Nincs szebb, mint a táborélet Keszthely ragyogással fogad bennünket. A Balaton-parti városka úgylátszik valóban fővárosi rangra tör. Itt nemcsak mondják, hogy Keszthely a Balaton fővárosa, hanem tesznek is a rang érdekében. Most már ragyogó fénycsővilágitás varázsol csaknem nappali fényt a főutcában és a főtéren, a nagyobb üzletekben is csillog a neon kívül-belül. De hát most nem célunk bővebben Keszthellyel foglalkoznunk, hiszen Hévízre igyekszünk, mégpedig Horváth Gyula bácsit és feleségét felkeresni. ök ugyanis ott üdülnek a Vasas üdülőben. Gyula bácsi lakatos, Juci néni pedig postás, levélkézbesítő. Ugyan ki ne ismerné őt a Kossuth Lajos utcától keletre, a Zsolnay utca mögötti területen, a népies nyelven szólva: a Ledina környéken? Nos hát, hogy vannak Hor- váthék? — Olyan jól élünk mi most itt — mondja Juci néni —, hogy régen még talán a grófok sem éltek különbül. Pihenünk, mindennap járunk a fürdőbe, este pedig úgy szórakozunk, mint a fiatalok. Na, nem táncolunk éppenséggel, de van itt a szomszéd utcában egy kiskocsma, ott sokszor megfordulunk. Jó bort mérnek ott — ka csint cinkosan Juci néni, — De eljárunk moziba is, a szabadtéri színpadra is, meg mindenhova. — Még a betyár csárdában is voltunk már, a gyöngyösi csárdában — újságolja Gyula bácsi. ök egyébként régi hévízi üdülők, nem először üdülnek itt. Voltak itt már ötvenkettőben is, ötvennégyben is, de mint mondják, az idén sikerült a legjobban az üdülés. Mert a Vasas üdülőben minden nagyszerű. Az ellátás, az elhelyezés, minden. — Híztam is három kilót — súgja Juci néni diszkréten. — De hát majd lehúzza azt otthon a levélhordó táska.>, Igen, ez a véleménye a fenyvesi Orosz Gyűl a-tábor valamennyi lakójának. Miért? Erre szokták azt vá laszoini: hogy lehet ilyet kérdezni. Igaz is. A tábor ugyanis nagyszerű dolog. Tanulásból, beszélgetésekből és szabad foglalkozásból tevődik össze a napirend. Természetesen megfelelő időt hagyva az étkezések számára. Sok hasznos dolgot tanultak meg itt a táborozó, ldszisták. Alaposan megismerkedtek a KISZ I. Országos Értekezletének határozataival, és mivel ágit. prop, vezetőik számára szervezték a tábort, elmélyülten tanulmányozták a KESZ-íben végzendő kultúmmunlka felada tait, az oktatási év előkészítésének az ügyét és más, a moz galmi életben fontos kérdéseket. No de a szabad foglalkozá- osk élményekkel teli, varázsos órái is feljegyzésre méltók. Ugyan ki ne emlékeznék vissza még évek múlva is a „kínai módon“ való ároktöltésre? Amikor lavórokkal hordták tele a nyolc-tíz köbméteres gödröt és Murányi Sándor táborügyeletes ötletére harmónikaszóra táncolták le keményre a földet döngölés helyett. A munka nagyszerűen sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ma a gödör helyén áll az anyagsátor. No és Balatoni László sem felejti el bizonyára egyhamar, hogy milyen sikeresen szerepelt a tábortűz alkalmával, mint népi táncos, 0 itt tanult meg táncolni. Persze a tábortűzre való készülődés, az nem olyan, mint egy színházi bemutatóra való készülődés. Itt órák alatt kell rigmust ír^ ni és táncot tanulni. Laci barátunk is órák alatt tanulta meg azt a bizonyos népi táncot és becsülettel el is járta — bár még talán életében nem táncolt. Igaz, mondták, Pálfi Joli jól megtáncoltatta. A KISZ-tábarozás ideje természetesen nem múlhat el legalább egy akadályverseny nélkül. Az akadályversenyek alapos próbára teszik a részvevők találékonyságát, ügyességét és tudását is, mivel egyes állomásokon elméleti kérdésekkel is szemben találja magát a versenyző. Tehát ezek edzik úgymond: testet- lelket, próbára teszik az izmokat és a gondolatokat. Az akadályverseny hasznosságát bizonyítja egyébként az is, hogy elkészült a tábor kerítése. A nádból font sövény ugyanis a legutóbbi akadályversenyig még nem készült el teljesen, jókora darab még hiányzott belőle. Nosza gondolt egyet az akadályversenyt szervező táborvezetőség és bevette a feladatok közé a nádvágást is. Az elsőségért vetekedő rajok aztán vágtak any- nyd nádat bicskával, hogy bőven fedezte a kerítés toldásához szükséges nádat. No de van az akadályversenyeiknek egy másik oldala is. Ezt az oldalt a fenyvesi állomás személyzete vette észre legelőbb. Az akadályverseny egyik pontjaként ugyanis rheg kellett tudnia mindegyik rajnak, mikor indulnak vonatok Budapest, illetve Pécs felé, huszonnégy óra alatt hány vonat érkezik és indul az állomásról. A kiszesek akadályversenyét még végigdolgozták a fenyvesi állomás vasutasai. De Mérkőzések nemzetközi méretekben Badacsonyban toppant elénk Bérces Károly elvtárs, a megyei tanács dolgozója. Hiába kicsi a világ. És ezt éppen a Balaton partján nem nehéz megállapítani. Itt is, ott is ismerősöket talál az ember. — Eljöttünk egy kicsit tanulmányozni a badacsonyi nevezetességeket — újságolja Bérces elvtárs. — Hol nyaral? — Bogláron vagyunk. Már tíz napja. Nem hiszi? Nézze a hátamat. Na ugye? Bizony a pecsenyeszínű, hólyagok nyomait viselő hát mindennél jobb bizonyítéka annak, hogy már tizedik napja van Bogláron. A fiatalabb üdülők elismeréssel nézik az értékes naptrófeákkal tarkított hátat. Bérces elvtárs is csak akkor szisszen egyet, amikor visszaigazítja ingét. Kicsit még fáj, de talán legalább tartós lesz. — Mármint a hát sötét színe. — Milyen az élet Bogláron? — Csodálatos. A szomszédos üdülőben német és lengyel vendégek nyaralnak. Hatalmas kugli és sörivócsatákat rendezünk. A legutóbbi sörivóversenyt egy lengyel elvtárs nyerte. Tíz korsó sört ivott meg együltében,;. i Egyébként itt üdül Bogláron Tóth Béla is a Nádor Szálloda dolgozója, 0 is nagyon jól érzi magát. De hát ki is az, aki nem érzi jól magát itt a Balaton partján? Egy kis irodalmi kiruccanás Badacsonyban a Kisfaludy ház alatt, — aki ott jár, úgyis felkapaszkodik odáig, a kilátás miatt és egyébért n, — áll Kisfaludy Sándor feleségének, Szegedy Rózának egykori lakóházammá irodalmi múzeum. Egykor a Kisfaludy- emlékeket a Kisfaludy házban berendezett múzeum őrizte, de ma már a vendéglátó uralja az egész Kisfaludy házat, a múzeum kiszorult a hűséges hitves házába. Nem kár ez, talán még inkább nyereség, mert itt inkább irodalmi és múzeumi a légkör, mint fentebb, ahol a vendéglő működik. Értékes emlékeket rejteget a Szegedy Róza ház. Apró emlékek, kéziratok, amelyek a Badacsony ihlető erejét tanúsítják Kisfaludytól napjainkig. Itt vannak Egry József nyolc éve elhunyt Kossuth-dí- jas festőművészünk, a Badacsony és a Balaton nagy festőjének ecsetjei, palettája, váz latai. Ez a kis múzeum a Badacsony és a Balaton lelkét segíti közelebb az emberhez. Jól teszi, aki ide is betér, mielőtt a fentebb lévő Kisfaludy ház teraszán a Badacsony tüzes italának ízét megkóstolja. Az üdülésről nem lehet szatírát írni í üred új szépvonalú bazársorral gazdagodott. Hasonló bo- lArsorok épültek másutt is a régi ízléstelen bódék helyett. A türelmes emberek. Jelen esetben a fenyvesi KISZ- tábor lakói. Ezt pedig Szőllősy Kálmán a megyei könyvtár munkatársa mondta Révfülöpön a megyei tanács üdülőjében. — Miért? — Itt minden olyan jó, hogy nincs miről szatírát írni. így a pihenés idején csak régéből témákat dolgozom fel, — Mivel szórakozik? Horgászom. Csak sajnos nagyon tehetségtelenül, de végtelen türelemmel. Ezért nem sikerült semmit sem fogni. Az összes zsákmányunk egy parti kövek közé szorult növendékhal volt, de visszadobtuk a vízbe. — A koszt? — Jaj, ne is kérdezze, *— mondja egyik asszony, — nem merek mérlegre állni, csak érzem, hogy a szoknyáim napról napra szűkülaak« Itt üdül Debreceni Jenő is, a mohácsi kórház főorvosa. Ok már a műit évben is itt üdültek. Ha sikerül, jövőre is ide jönnek,, mert itt jó helyük van a gyerekeknek, szép a táj, jó az ellátás, jó a hajóközlekedés — és egy négytagú családinak még ezer forintba sem kerül a kéthetes üdülés. Zsirmann András elvtárssal, a Széchenyi-akna gépészével is itt találkoztunk, feleségével együtt. Az ő véleményük: nagyszerűen nyaralunk, felejthetetlen marad ez a nyár.:? Igen, felejthetetlen marad ez a nyár sokaknak. Tízezrek? Vagy százezrek? De talán milliók üdülnek, pihennek, gyűjtenek erőt a munkához. Élvezik a vizet, a napot, életünk nagyszerű adományait. Kanra Pál Mill MBI 111
