Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-11 / 161. szám

2 NAPLÓ 195a JÚLIUS 1L Mohács a községfejlesztési terv tükrében vP ’A megyed tanács tervosztá­lya e hónap 20-án küldi el' je­lentését az Országos Tervhiva tatnak, a községfejlesztés első félévi teljesítéséről; Az összesített jelentés még nem készült el, csupán néhány járás és Mohács város Taná­csa küldte be jelentését, de ezekből is kiderül, hogy az 1959. évi községfejelesztési fel adatok végrehajtása terén az elmúlt évekhez képest lénye­ges előrehaladás történt. Éh­hez hozzájárult a tervíelada­tok megoldásához szükséges pénz biztosítása, másrészt ma­ga a 7. törvényerejű rendelet is biztosítékul szolgál, hogy a tervfeladatok végrehajtását, már az óv első napjaiban meg lehetett kezdeni. A beszámolójelentések kö­zül, Mohács várost vizsgáltjuk meg először, amelyből kitűnt, hogy a tanács magáévá tette a községfejlesztési feladatok végrehajtását A rendelkezé­sükre álló összeget nem apróz­ták el, hanem valóban a leg­fontosabb feladatok megoldá­sára fordították; Többek kö­zött sor került a közvágóhíd befejezésére, a város parkosí­tására, közvilágításának meg­javítására, járdák és vízveze­ték létesítésére és egy sor olyan létesítményre, amelynek végrehajtásában Mohács vá­ros dolgozói is kivették a ré­szüket, Eddig soha nem tapasz talt mértékű társadalmi ösz- szefogássaű segítették a terv végrehajtását; Miről tanúsko­dik a jelentéshez mellékelt számszerű kimutatás 7 J Mohács városiban tovább fo­lyik a betonjárda-építés, amelyből « évben még 600 folyómétert készítenek el; A látszólag kevésnek tűnő terv­feladatnak az a magyarázata, hogy Mohácson csupán né­hány mellékutca nélkülözi még a betonjárdát; A parkosítás is szép ütem­ben folyik. A Duna-partl sé­tányt két kilométer hosszú- . eágban parkosították, a virág­ágyások melletti -utat pedig sárga gyöngykaviccsal szórták ParlosM Duna-partj sétány SzaUadléri színpad II Tizispoit fejleszlésééil Során Duna-pnin fel, és végig pirosra festett padsor tarkítja a Duna-partot. Az utcák közül eddig a Szabad ság utca, a Dózsa György út, a II. Lajos utca járdaszegélyei mellett létesítettek virágágyá­sokat; Folyamatban van az újmo­hácsi iskola törpevízművel való ellátása és a fedsőkandiai kultúrház színpaddal ellátott 250 férőhelyes termének épí­tése is. Elkészült már a Bar­tók Béla Művelődési Otthon szabadtéri színpadának néző­tere is, több, mint ezer ülő­hellyel Ujmohácson te elkészült az új orvosi lakás, valamint a Duna szigeti oldalán (kültelek) két és félkilaméter hosszúságban a közvilágítás megoldása te befejezéséhez közeledik. Ugyancsak a szigeten a lakos­ság kérésére egy autóbusz- váróterem építése folyik; A fürdővenriégek nagy megelé­gedésére, a szigeten, közvet­len a Duma-parton, virágos kerttel övezett söikertet avat­nak a közeli napokiban, Tekintettel arra, hogy Mo­hács a megye egyetlen Duna- parti városa, melynek vizi- spoctja is igén jelentős, ko­moly beruházás történt a vi­zteport fejlesztésére. A már eddig te szépszámú csónak-, illetve hajópark mellé egy 20 ezer forintos versenyhajót is kaptak a sportolók. Az újabb adományt azzial hálálták meg, hogy az elmúlt vasárnapi or­szágos méretű versenyen első helyezést értek el az új hajó­val; A városi könyvtár fejleszté­sére az első félévben a leg­újabb irodalmi alkotások 350 kötelével látták el a könyvtá­rat. Az óvodák fejlesztésére is 70 ezer forintot biztosítot­tak, és folyamatban van egy általános gimnázium „prakti­kum“ létrehozása is. Elbből a munkáiból a szülők is kivet­ték részüket nem kevesebb, mint 40 ezer forint értékű társadalmi munkával Befejeződött továbbá a piac tér betonozása, de a csatorná­zási munkák is folyamatban vannak. Elkészült a mestersé­ges megtermékenyítő állomás (inszemimáló helyisége) és e közeli napokban megkezdi működését; Kiderült az te a jelentésből, hogy a községfejlesztési terv elkészítése előtt és ezt köve­tően te minden esetben a la­kosság véleményére, javasla­tára támaszkodott a városi ta­nács. A város lakosságától be­érkezett számos, javaslat te elősegítette a községfejlesztésd terv végrehajtásának ilyen mértékű előrehaladását; Kishajókat, Marabu kazánokat szeretnének gyártani a Mohácsi Gépgyárban Sokféle terméket gyárt Je­lenleg a Mohácsi Gépgyár. A sztálinvárosi hengermű számá­ra vezérlő fülkéket készítenek, itt javítják a sztálinvárosi kokszolómul szelepeit, gyárta­nak lemezhajlító gépet, golyós­prést és még sok mást. A sok­féle tennék sokféle gondot okoz s mivel a gyár vezetői’ Egerek és — könyvek Államunk évről-évre hatal­mas pénzösszeget fordít a könyvtárak fenntartására. En­nek eredményeiként elmond­hatjuk, hogy 1958 végén Ba­ranya megyében 317 falusi könyvtár működött, szemben az 1950. évi 88 könyvtárral. Ezzel megyénk csaknem vala­mennyi faluja bekapcsolódott a könyvtári hálózatba. Továb­bi tervünk az, hogy a legki­sebb településre, pusztára, ál­lami gazdaságokba te elvigyük a könyvet, legalább a téli ol­vasási idényre, mert ma már mindenki előtt világos, hogy mit jelent az olvasás a kultú­ra terjesztésében. Dolgozó fa­lusi népünk olvasási igényét semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy me­gyénkben az elmúlt évben 25 729 falusi olvasónak 347 507 könyvet kölcsönöztek ki; S hogy mégsincs minden rendben ezen a téren, annak több oka van. Akadnak még ma is — szerencsére mindig kevesebben — „kényszer“ könyvtárosok és' „közömbös* tanácsok. Munkánk során több szőr találkozunk ilyen. ki jelen­téssel: „a ml falúnkban nem szeretnek olvasni, nem kell ide könyvtár"; Ez így nem igaz! Megszerették falusi dol­gozóink a könyvet, csak ke­zükbe kell adni s nem mind­egy, hogy ezt hogyan tesszük. Számtalan példát tudnánk fel­sorolni, hogy ott, ahol átme­netileg nem olvastak, nem az olvasókban volt a hiba. Ha ezeken a helyeken te sikerült egy könyvszerető, lelkes könyv tárost találni, alig néhány hét alatt szembetűnő eredmények mutatkoztak az olvastatás te­rén. Szomorú a helyzet a sziget­vári járás Bánfa és a tanácsl- lag hozzátartozó JCatádfa köz­ségeiben; Bánfa község lakói évek óta el vannak zárva az olvasás lehetőségétől, mert bár a lcpnyvtár fenntartó fzcyre a helyi tanács,' sem helyiséget, sem könyvtárost nem tudtak biztosítani a szigetvári járási könyvtár többszöri kérésére sem s így a népkönyvtárat meg kellett szüntetni; Nem sokkal jobb a helyzet Katádfán sem. Ott ugyan van népkönyvtár, de ez minden, csak nem a falu művelődési központja; Könyvtári célra egyáltalán nem megfelelő, pisz kos zúgban van elhelyezve az a nyomorúságos „konyhakre- denc“, amiben a könyvek kö­zött egerek is tanyáznak, — ez a népkönyvtár; Vajon kiben vetődhetett fel az a szánalmas gondolat, hogy ebbe az amúgy is barátságta­lan kis helyiségbe még ócska­vasat is gyűjtsenek. Alig le­het a sok lim-lomtól belépni s szinte úgy látszik, hogy itt még azt is többre becsülik a könyvtárnál. Kétségtelen, hogy ez is kell, de alig hihető, hogy ne lett volna a faluban egy félszer, vagy akár egy udvar­sarok, ahol ezt a gyűjtést le­bonyolíthatták volna;. Első gondolatom az volt, hogy ezt a könyvtárat te meg kell szüntetni, mert ahol a tanács ennyire nem törődik államunk e felbecsülhetetlen értékű intézményével, ott nincs is helye ennek. De nem szabad elhamarkodni a dön­tést, mert ha a tanács nem is, de megérdemli az ottani dol­gozó parasztság, hogy részesül hessen a kultúra áldásaiban, mert amint a faluban hallot­tam, még a környékről te be­járnak a könyvekért. Itt egy jó könyvtáros a tanács támo­gatásával csodát tehetne. De ha ezt a csodát hiába várjuk, akkor te mindent elkövetünk, hogy megmentsük ezt a könyv tárat Hisszük, hogy mielőtt bár­mit is 'tennénk, a tanács is megérti az idők szelét s min­dent el fog követni, hogy mindkét községben virágzó könyvtári óletet teremtsen. Józsü, Dénes Piroska ■n ríicgyei -könyvtár dolgozója. gyakran azt sem tudják, mit fognak gyártani a következő hónapban, érthetően nagyon szeretnék, ha végre őket is profilíroznák; Hogy mit szeretnének gyár­tani? Egy vagy legalábbis ke­vés fajta gépeket, nagyobb szériában, hogy végre igazán tervesze rűen dolgozhassanak. Lehetőség többféle Is kínálko­zik. Éppen ezért a Mohácsi Gépgyár vezetői nemrég tár­gyalásokba kezdtek arra vonat­kozóan, hogy a jövőben Mo­hácson gyártsák majd a vízi­buszokat és a 30 személyes kis­hajókat Tárgyalások folynak ezen­kívül arról is, hogy a távfűtés­hez szükséges Marabu (kazá­nokat is Mohácson gyártsák. Ha ezek a tárgyalások sikerrel járnak, a Mohácsi Gépgyár a város egyik legkomolyabb ipa­ri üzemévé fejlődik. Pécsi diák fiatalok! A Kommunista Ifjúsági Szövetség Pécs városi Bizott­sága fellhívással fordu] Hoz­zátok. A mezőgazdasági mun kák segítése céljából ifjúsági brigádokat szervezünk, és ezekben a brigádokban vajé részvételre hívunk fel benne­teket A megszervezendő brigádok tagjai munkájukért fizetést is kapnak. A fenti feladatok megbe­szélésére hétfőn 1959. július I3-án du. 4 órára várunk Benneteket az MSZMP Bara­nya megyei Bizottságának I. emeleti tanácstermében (Jó­zsef Attila u. 10.). KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG PÉCS VÁROSI BIZOTTSÁGA A szervezeti szabályzatról Egyik fontos kötelesség: a politikai és szakmai ludas állandó fejlesztése „Fogjunk össze az iljúság növeléséért“ A Magyar Nők Országos Tanácsa nyilatkozatot adott ki a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség közelmúltban nyilvá­nosságra hozott nevelési irány elveiről. A nyilatkozatban a többi között kijelenti, az irány elveket magunkénak érezzük, s segítő kezet nyújtunk ah­hoz, hogy hatékonyan érvény­re jussanak a családokban, a szülői munkaközösségekben és egész társadalmunkban. Kérünk minden pedagógust, minden szülőt: segítsék a Kom munista Ifjúsági Szövetség nevelési irányelveinek valóra- válbását, fogjunk össze az ifjú­ság neveléséért, hogy szociális ta építésünk eddigi eredmé­nyei a jövő nemzedék munká jában megsokszorozódhassa­nak; Könnyítik a tanulást Az általános iskolai oktató- nevelő munkában azok a ter­hek, amelyek a korábbi évek­ben a maximalizmust, a ta­nulók túlterhelését okozták, a felsőtagozatos tanterv máso­dik részének életbeléptetésé­vel az új tanévben tovább csökkennek. Amint a Művelő­désügyi Minisztériumban az MTI munkatársénak elmondot ták, a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a tananyag maximalizmusa, a tanulók túl­terhelése már eddig is lénye­gesen csökkent. A párt a munkásosztály él­csapata, azért élcsapat, mert tevékenységét a forradalmi el­mélet, a mogzalom törvényei­nek ismerete vezérli. Pártunk eddigi sikereit és tekintélyét elsősorban annak köszönhette, hogy működését a kommunista elmélet fűtötte és irányította. Az ideológiai munka’ a párt elsőrendű kötelessége s e mun­ka lebecsülése helyrehozhatat­lan kárt okozhat a párt és az állam érdekeinek. Sohasem sza­bad elfelejtenünk, hogy a szo­cialista ideológia befolyásának legkisebb gyengülése is a bur- zsoá ideológia befolyásának erősödését jelenti. Az ellenfor­radalom bebizonyította, hogy az ideológiai harc fontos esz­köz a politikai küzdelemben. A burzsoá nézeteket a kritika fegyverével kell szétzúzni Leglényesebb az ellenséges né­zetek elleni harcban nevelni és megnyerni a tömegeket; A párt tagjának lenni meg­tisztelő feladat, egyben azt a kötelezettséget rója minden párttagra, hogy legyen felké­szülve a szocialista építés bo­nyolult feladatainak elvégzé­sére. Erre csak úgy leszünk képesek, ha erősítjük ideoló­giai tudásunkat. A szervezeti szabályzat minden párttag kö­telességévé teszi, hogy „szaka­datlanul fejlessze politikai és szakmai tudását, gazdagítsa müvetlségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alap­jait:’ A pártszervezeteknek foglal­kozniuk kell a párttagok és tagjelöltek eszmei-politikai felkészültségének a fokozásá­val. Ez elengedhetetlen felté­tele annak, hogy a kommunis­táknak növekedjék élenjáró szerepük az élet minden terü­letén, hogy a párttagok politi­kailag aktivizálódjanak és ja­vuljon a pártszervezetek irá­nyító munkája. A pártszerve­zetek kötelessége, hogy fokoz­zák az éberséget az ideológiai munkában, szigorúan óvják a marxista elmélet tisztaságát, erélyes harcot vívjanak a bur­zsoá ideológia minden meg­nyilvánulása ellen, fokozott erővel támadják az emberek tudatában megbúvó kapitalista csökevényeket. Ezzel szemben fejlesszék a tömegekben a tár­sadalmi kötelességtudat érzé­sét, a hazafiság és a proletár- internacionalizmus szellemé­ben neveljék a dolgozókat. Az általános és szakmai mű­veltség elsajátítása és állandó fejlesztése is elengedhetetlen. A tanulás azért is olyan jelen­tős, mert a jólképzett és tájé­kozott káderek jobban meg tudnak birkózni a politikai, gazdasági és kulturális téren előttünk álló feladatokkal. A szocializmus építése gazdasági, kulturális és minden téren egyre nagyobb feladatokat ál­lít a párttagok elé, s ezt meg­oldani csak úgy tudják, ha a szakmai és politika: műveltsé­güket állandóan fejlesztik. A párttagoknak azért is fej­leszteniük kell az elméleti tu­dásukat, hogy a szocializmus építésének adott időszakában megértsék a párt politikáját, taktikáját. Egységesén harcol­janak a határozatok végrehaj­tásáért, helyesen alakítsák ki a párt helyi politikáját. Az első és alapvető követel­mény a párt számára az ideo­lógiai egység. A pártszervek­nek egységesen a marxizmus— leninizmus tanításai alapján kell állniuk. A marxizmus ta­nításától sem balra, sem jobb­ra nem térhetnek el. Minden kérdésben erről az elvi alap­ról kiindulva kell dönteni. Alapvető követelmény nap­jainkban az, hogy ne csak a párt minden vezető szerve, ne csak a párt a maga egészében, de a párt minden egyes tagja is a marxizmus—leninizmus alapján álljon, mert ha az egyes párttagok eltérnek a marxizmus—leninizmustöl, ak­kor ez a párt határozatainak a végrehajtásában negatív erő­ként jelentkezik, gyengíti a párt erejét, egységét; Az elméleti képzés fontos eszköze a pártépítésnek Is. A pártot nemcsak szervezetileg, új párttagok felvételével tud­juk erősíteni, úgyis erősítjük a pártot, ha a párt tagjai fej­lesztik marxista tudásukat és általános műveltségüket. így jobban, magasabb színvonalon tudják megvalósítani a párt politikáját, azt nap mint nap megmagyarázni a tömegeknek és a politika végrehajtásáért harcba is tudják vinni őket. A párttagok ezért kötelesek mindent megtenni ideológiai színvonaluk emeléséért, köte­lesek elsajátítani a párt gaz­dag poltikal tapasztalatait, hogy ne maradjanak el az élet­től és feladataiknak a magas­latán álljanak. A pártszervek állandóan foglalkozzanak a párttagokkal, tanítsák őket a marxizmus—leniniizmusra, ne­veljenek belőlük politikailag képzett, tudatos kommunistá­kat; ae/GOQts BMTAAror. (41) A konyhánál, a szén vöröslő fényénél, Dolgovusin hunyo­rogva a füsttől, szűkmaríkúan mérte a szakácsnak a szalon­nát — Ide figyeljetek — mondta Belicseniko. — Ne sajnáljátok az élelmiszert Ne sajnáljátok, értettétek? Dolgovusin az ütegparancs­nokra nézett és riadtan döb­bent rá, mi rejlik szavad mö­gött. A szomszédban, az aiknave- tősök konyháján már kiosz­tották a reggelit. Álmos, re­kedt hangok hallatszottak, csajkák csörömpöltek. Nemso­kára Dolgovusin Is megkezdte az ételosztást A katonák váll­ra vetett köpenyben jötték, ki­melegedtek a munkában. So­kan mindjárt ott, a konyha kö­zelében letelepedtek falatozni. Tonya egy csajka levest ho­zott Belicsenkónak. — Gye­rünk, Szása, megreggelizünk. Attól a pillanattól fogva, hogy a bombázás után látta a férfi arcán az Ijedtséget, va­lami új, valami anyai érzés fogta el. Bogacsov elvesztése óta még közelebb kerültek egymáshoz; így szokott lenni a családban- meghal az egyik szerettünk, az életben marad­tak különös erővel érzik, meny nyíre nélkülözhetetlenek, mennyire drágák egymásnak. Amíg Bogacsov élt, Tonya dühös lehetett rá, az önérzetét nem kímélve, mások jelenlété­ben kinevethette. De Bogacso- vot megölték. S amíg ők ket­ten ölnék, mindig velük lesz, fájdalmukban, ünnepnapokon, örökké fiatalon, mert az élők öregszenek, de ő olyan marad emlékezetükben, ahogy elment tőlük a futóárokban, az utolsó magaslatra.., A katonák az utolsó szemig kikaparták csajkájukból a ká­sát, egyesek repetáért mentek. Még olyan sötét volt, akár egy­két órával előbb, de a levegő lehűlt, a lövöldözés is elcsen­desedett a városban: hajnalo- dott Éppen ebben az időben, ami­kor az ütegnél befejztek a reg­gelit, s a gyérülő tüzelésre fi­gyeltek, a várostól nyugatra a hajnali ködben géppisztoly- sorozat hallatszott. Gránátrob­banás szakította meg. És ek­kor különböző irányból kattog­ni kezdtek a német géppiszto­lyok. Válaszul három pisztoly- lövés dördült. A géppisztolyok sokáig, vadul ropogtak, s mi­kor végre elhallgattak, már senki se válaszéit, A hajnali félhomályban mint szürke árnyékok, óvatosan kö­zeledtek a németek. Először saját őrszemüket látták meg a futóárokban. Gránát végzett vele. Egy pillanatra megálltak, majd toválbb mentek. Csatár­láncban haladtak előre, míg egyikük kiáltott valamit. Erre mind odaszaladtak s lebámul­tak egy bombatölcsérbe; egy szovjet tiszt feküdt benne; az arcát nem látták. Hosszú lábát szétvetette, fejét és arcát vér borította. Az a német, aki fel­fedezte, beugrott a tölcsérbe, megfordította a halottat, ki­gombolta a köpenyét s belső zsebéből kivette okmányait s noteszét. Amikor a noteszt szétnyitotta, kis fénykép esett a hóra. Felvették és a kép kézről kézre járt. Egy katona- lány kedves, szomorkás arca tekintett rájuk. Ahogy kézről kézre adták, izzadt ujjuk nyo­mot hagyott a képen, egymásra kacsintva olyan megjegyzése­ket tettek, amilyeneket a fron­ton szokták tenni a katonák. Akik már régóta nem láttak nőt. De megjegyzéseik szeny- nyesebbek voltaic, mert hisz előbb még rettegtek ettől a halottól, s most mintegy bosz- szút álltak rajta. Aztán az egyik német, aki tudott valamit oroszul, felnyi­totta az igazolványt és hango­san olvasta: Bo—oga—csoff hadnagy..» 8. fejezet. Az ezred a városban marad Huszonkét óra nulla perckor rádión parancs érkezett a had­osztálytól: „A kétszáznyolcvan­egy es ezred a téglagyár köze­lében védelmi állást foglal el. Az ezerháromszáztizenötös ez­red . Ekkor az összeköttetés meg­szakadt és hiába kiáltozta a hiradós a mikrofonba: Itt Au­róra! Vétel! Vétel!... — a hadosztály hullámhossza >étna maradt. S attól, hogy maga mögött érezte az ezredparancs­nok politikai helyettesét, Miro­nov alezredest, aki ott állt szót­lanul, a híradó füle kivörösö­dött, a hátán folyt a veríték. Hogyan bizonyítsa be, hogy nem 5 tehet a dologról, hanem a hadosztály híradósa! A had­osztály híradósa több kilomé­terre van, ő viszont kéznél, te­hát csakis ő lehet hibás. Most már teljesen remény ^vesztet­ten folytatta a hívást, csak húzta az időt, hogy ne kelljen megfordulnia és az alezredes szemébe néznie. A telefonisták, látva a hely­zetet, fújták a kagylót, izegtek- mozogtak, egy csomó felesleges mozdulatot végeztek, csakhogy mutassák, mennyire elfoglal­tak. Kintről néha ágyúdörgés hal­latszott be. A szétlapított sár­garéz töltényhüvelyekből ké­szített lámpáik imbolygó fénye ugrándozott az asztalokon, s egy-egy pillanatra megvilágí­totta a sarokban kuksoló tele­fonisták arcát. Aztán a ned­vességrágta téglafalakról — a parancsnokság egy temető öreg kápolnájában helyezke­dett el — hosszan, zizegve hűl- 'ott a por. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents