Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-11 / 161. szám
7 1959. JÜLIUS XI. NAPLÓ 3 építése is. A csővezeték építését három vállalat, a Vasútépítő, a Darugyár és az 5. sz. Mélyépítő Vállalat végzi. A nyomócsővezeték hossza 36,8 kilométer lesz. Ebből ez idáig 10,5 kilométer hosszú szakaszon nyomáspróbával is ellenőrzött vezeték készült el, valamint 8,4 kilométeres szakaszon van a csővezeték lefektetve. A csővezeték építői ezenkívül elkészítették már az árkok nagy részét ás biztosra vehető, hogy szeptember 10-re mindkét csoport elkészül a csővezeték lefektetésével. A Duna vize tehát még ebben az esztendőben eljut Pécsre. Készen áll már a vízkivétel! mű épülete* Ritka az olyan nagy érdeklődés, mint armlyenmeű. Pécs város, de a megye közvéleménye is a Dunai Vízmű, a Pécs -'Í-Mohács közötti vízvezeték építését kíséri. S ez nem is csoda, hisz egyre közeledik az a pillanat, amikor a Duna vize eljut Pécsre, ebbe a gazdag, gyönyörű, de vízszegény városba. Lent Mohácson a Dunai Vízmű építési munkálatai a befejezéshez közelednek. A vízkivételi mű hatalmas vasbeton teste már eltűnt a szemek elől s a Duna partja is olyan, mint régen volt, mivel a vízkivételi művet takaró földtömegben ismét gyökeret eresztettek a növények. A víúki vételi műből ma már csak a betomtar- tály tetejére épített téglaépület látható s ennek építése is befejezéshez közeledik. A vízkivételi műben a belső szerelési munkák — a szivattyúk "s a csővezetékek szerelése — július 15-én kezdődnek és előreláthatóan augusztus 15-én érnek véget. A vízkivétéH műtől nem messze építették fel a derítőt. A derítő — ez a hatalmas be- tontartályofeból álló, a víz tisztítását szolgáló üzemrész — építése is a végéihez közeledik. A betonmedencék lefedését új Ebben módon s az eredetileg tervezettnél olcsóbban végzik. Az építés befejezése augusztus végére várható. Ezzel egyidő- ben elvégzik a szerelési munkáik jő részét is. A szereléssel •— ha a szükséges és még hiányzó anyagokat sikerül időben' beszerezni — szeptember végére végeznek. Már majdnem teljesen készen áll a magasnyomású szi- vattyúlház épülete is. Itt főleg belső munkákat végeznek. A szivattyúk és a csővezetékek szerelése augusztusban kezdődik meg. A gépi berendezések nagy része már meg is érkezett Mohácsra. Hónapok óta folyik a Mohács—Pécs közötti csővezeték Nincs járvány Pécsett Javult a város közegészségügyi helyzete épületben helyezik el kát. a magasnyomású szivattyúHa valakit megbüntetnek, vagy jutalmaznak, annak a hí re gyorsabban terjed a futótűznél. Nem csoda tehát, hogy amikor a közelmúltban dr Ratkóczi Károly, a Pécsi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgatója az „Érdemes orvos“ kormánykitüntetést kapta, rövid időn belü' tudta az egész város. — Megérdemelte — szólt a közvélemény hangja. Valóban a városi KÖJÁL ebben és az elmúlt évben nagyon sokat tett, a város közegészségügyi helyzetének megjavításáért. Rendszeresen ellenőrzik az élelmi- szeripari üzemeket, és élelmiszert árusító boltok egészség- ügyi helyzetét. Az ő közbenjárásukra sikerült a zsúfolt, rossz körülmények között működő Otthon étkezdének új helyiséget találni. Ugyancsak a KÖJÁL dolgozói harcoltak azért, hogy a Vendéglátóipari Vállalat központi fagylaltüzeme thigiéndkusabb körülmények között dolgozhasson. Foglalkoztak a város levegőjének szennyezettségével, és megszüntették a kampány- szerű kötelező oltásokat. Helyette a folyamatos oltást vezették be. Megkezdték a derítő medencék lefedését. A. FÖNYEKEMJENY Július 25-én, a Szegeden tartandó egészségügyi ankéton a pécsiek is részt vesznek, és elmondják, megvitatják a fo- yamatos oltás eddigi eredményeit, a tapasztaltakat. Az egészségügyi helyzet javulását mutatja, hogy a nagy meleg ellenére, ez ideig semmiféle járványt nem tapasztal tak Pé-sett. Elvétve akad vérhas, vagy egyéb járvánvos megbetegedés, gyermekbénulás pedig egyáltalán nem volt ez idáig. Nem érkezett beje'en tés ételmérgezésről sem ami ugyancsak azt mutatja, hogy az élelmiszerek jegelésére. -á- rolására már sokkal nagy/ bb gondot fordítanak, mint a múlt évben. A KÖJÁL dolgozói csupán a légyirtásért nem tudtax eredményesen küzdeni. Az élelmiszeripari válla'a- tok, így a Vendéglátóipari Vállalat is elhanyagolta az utóbbi időben a légyirtást. Pedig a nagy meleg miatt jelenleg ez volna a legfontosabb feladat. Sokan fogyasztanak a piacokon mosatlan gyümölcsöt, ami komoly járványveszélyt rejt magában. Ezért fontos., hogy mindenki mosva egye a gyümölcsöt. Jelenleg kielégítő Pécs egészségű eyi helyzete, és semmiféle járvány nincs a városban. W. M. A téma nem új: milyen bonyodalmak következnek, ha valaki váratlanul főnyereményhez jut? Ebben az esetben a főnyeremény: egy személygépkocsi. Fiatal ember a szerencsés nyertes, aki éppen nősülni készül. Igen ám, de az autó „közbeszól”. Már^már úgylátszik, hogy az autó kettészakítja a két fiatal szerelmét, de aztán mégiscsak rendbe jön minden s nászúira mennek, természetesen a nyert autóval. Az még nem lenne baj, hogy a téma nem új. De az már öreg hiba, hogy ezt a vígjátékot nagyon „szomorúan” adták elő. A néző a cím után ítélve tudatában van annak, amikor beül a moziba, hogy vígjátékot lát majd. Aztán pereg a film, pereg, s az első nevetés a kezdet után jó félórával csattan csak ki. Aztán hosszú ideig• megint semmi, amin derülni lehet, aztán megint valami mosolyogni való s utána ismét sokáig semmi, csak az unalom. Pedig sem a rendezőt, sem az operatőrt nem lehet hibáztatni. A szereplőket pedig különösen nem, mert tehetséges valamennyi. Hát akkor hol a hiba? A forgatókönyvben. Ezen aztán se rendező, se operatőr, se színész nem tud segíteni, bármennyire akar. Pedig alcamak, ez látszik. S ennek eredménye, hogy egykét valóban jó ötlet és fényképezési „bravúr” tanúi lehettünk. Hogy megemlítsük az egyiket: az autótulajdonos férfiakat kedvelő nő nem is any- nyira a férfira, inkább kocsijára igényes. Az őt megillető férfiban nem a férfit, hanem az autót látja. Ezt ügyesen fényképezték. A nagy melegben szívesen néz az ember könnyed vígjátékot, amely „hűsít”, mint egy pohár hideg málna. Ebben az esetben azonban csak szódavizet kaptunk a poharunkba. A málna valahogy kimaradt belőle (GARAT) Uj könyv Kappéter Iván: „TUDNIVALÓK A MEZÖGAZ DAS ÁGI ÉPÍTKEZÉSEKRŐL“ Mezőgazdáknak szól a könyv, akiknek igen gyakran kell a gazdaságban építkezési problémákat megoldásúak. Elsősorban állami gazdasági és termelőszövetkezeti épületekkel foglalkozik; új építkezések kel és átalakításokkal egyaránt. 210 oldal terjedelemben tárgyalja a beruházás, fel újítás és karbantartás tudnivalóit; ismerteti az építési anyagokat. Leírja, rajzokkal, képekkel illusztrálja az állat- tenyésztés, tárolás, valamint a növénytermelés legfontosabb épületeit Részletezi a telepítéssel, az épületek elhelyezésével kapcsolatos tudnivalókat, kitér a mezőgazdasági épületekben folyó munkák gépesítésére s a munkaügyi, kivitelezési tudnivalókra is. A könyv nemcsak az építtetőknek, de a kivitelezőiknek is tanulságos olvasmány; p ergessünk csak vissza néhány évet! Mit mondtak arra a gyerekre, aki sorozatosan elbukott az általános vizsgáin? — Jó lesz azért kapálni! És mit mondtak az öregek mindig, ha valami újról volt szó? — Az öregapám Is így csinálta, én is így csinálom:: 3 Nemrég volt ez és az eredmények láttán mégis távolinak tűnik. Gépre ült a parasztember. A ló helyett a géppel ismerkedik és ma már megérti annak bonyolult szerkezetét. Megérti és egyre jobban ■ egyenrangúnak érzi magát az- Ázal, akit néhány évvel még félénken így szólított a cséplőgépnél: — Gépész úr! Megváltozott már a paraszt- ember gondolkodása? Nem, de napról napra változik; Amire tegnap még 'legyintett, ma már figyelmesen vizsgálgatja és holnap, holnapután elfogadja, a magáénak vallja. A tavasz végén Sásd felé autóztunk. Az út jobboldalán juhnyáj legelt és az eperfa alatt ott ült a juhász. Nem furulyázott, nem pipázott, sőt még nem is a kedvesét ölelgette cifra szűrén, hanem uram bocsá — olvasott, méghozzá tudományos folyóiratot: Élet és Tudományt. — Fényképezd le! — mondom a fotósunknak. — Nem! Azt mondják rá Úgyis, hogy beállítottuk:; j Ida szabadkozott a fotósunk. Nem állítottuk be és tanult, mégis olvasott. Megkóstolta a betűt, a tudományt és látja, hogy haszna van a műn kajában; Az Ezüstkalászos tanfolyamokon több ezer paraszt ismerkedett meg azzal, amit addig jól-ro6szul csinált; Nem egy helyen mondták: — Eddig egészen másként csináltuk.Szóval rájöttek valamire és ez a valami összefügg a mi rohanó, az embernek mindig többet adni akaró korunkká!. Nem lehet úgy dolgozni a mezőgazdaságban 6em, mint ahogy nagyapáink dolgoztak; ITová akarok én, kilyukad- ni? Ide; Több helyen még ma is elhangzik: — A kapálás nem szakma; Ha a múltról beszélünk, ez igaz, mert a múltban a kapálás alatt a mezőgazdasági mun ka egészét értették. De ma már nem igaz ez az állítás. Miért? A szántóföldi munka ma már gépesített. Gépi fejőberendezéseinkhez, tejházainkhoz és máshová nagy szakismeret szükséges. A máriakéméndi termelő- szövetkezet modem fejőgépet vásárolj Megkérdeztem az egyik állatgondozót: — Miért nem használják már a fejőgépet, hisz már mindent beszereltek? Az idős állatgondozó rámnézett, aztán kurtán csak eny- nyit mondott: — Hogy használhatnánk, amikor most láttunk életünkben először ilyen gépet. Először ki kell tanulni a kezelését! Igaza volt, de mennyire, hogy igaza volt Tanulni kelL Régi, tízéves traktorosok futkostak nemrég körbe-körbe két traktorral a mohácsi vásártéren. — Mit csinálnak? — kérdeztem tőlük. — Tanulmányozzuk az új Bjelorusz traktorokat! Két hétig ismerkedtek ezzel a géppel, pedig a Zetort, a Hofhert, a Lanz-Bulldogqkat úgy ismerték már, mint a tenyerüket. Hiába, az idő halad és ha mi megállunk elrobog felettünk. Lépést kell tartanunk az idővel. A mozsgói volt báród kastélyban a télen parasztfiúk tanulnak. Az egyikük csikósnak, a másikuk gulyásnak, a harmadikuk kertésznek, gyü- fnölcsésznek, tejkezelőnek.. készülte Nyáron gyakorlati munikát végeztek, télen pedig elméleti oktatásban vettek részt, hogy aztán tudatosan végezzék majd gyakorlati munkájukat, hogy tudják: miért csak nyolc malac maradt meg a koca alatt és hogyan maradhatott volna meg több. Hajba Dezső, az ivándárdai Sarló és Kalapács Termelő- szövetkezet volt tehenésze is rájött arra annak idején: nem bolondság a tudomány; Először csak kóstolgatta, majd mind jobban megjött az étvágya és az eredmény: a termelőszövetkezet tehenészete országos hírű lett és Hajba Dezső könyve bejárta az egész országot. ]Vf esterség, szakma ma 1 A már a parasztember munkája. Vannak, akik elismerik ezt szóban és mégis amikor arról van szó: mi legyen a gyerekéből, akkor azt mondják: — Inkább bognár, vagy asztalos, mint kertész, vagy tehenész ::; Nem értik; újak még számukra ezek a kifejezések. Á bognárt, a kovácsot, a kőművest már megszokták, mert annak kint van már évtizedek óta a táblája, de ha a mező- gazdasági szakmunkásról esik szó, akkor még mindig így gondolkodnak: tehenész egyenlő a csordással, aki kicsapja a tehenekét a legelőre. Nincs igazuk. Sokkal több ennék Olyan ember a tehenész, mint a babarciak tehenésze, aki országos hírűvé tette ennek a termelőszövetkezetnek a tehenészetét, aki minden nap, minden órában azon gondolkodik: hogyan lehetne még több tejet kicsikarni a tehenektől, hogyan lehetne még több borjút felnevelni Aztán vannak, akik azt mond ják: — Gyakorlat dolga az egész! Ez sem igaz. Két példát mon dók erre is. Egyik kis községben megnéztem: azonos körülmények között melyik gazda tud többet termelni: az-e, akt hosszabb gyakorlattal rendelkezik, vagy az-e, aki többet tanult. Először egy olyan gazdával beszélgettem, aki már hatvan éve él abban a községben, minden rögöt ismer. Utána pedig egy olyannal, aki tizenhat éve került oda. Az utóbbi javára billent a mérleg. Az utóbbinak otthon egy egész szakkönyvtára volt, az előbbinek még újság sem járt. Ismertem egy ezermestert. Értett ez mindenhez. Egyszemélyiben volt tímár, cipész, kádár, meg mit tudom én minem. Kikészítette az elhullott állat bőrét, csinált is belőle cipőt, de azért az emberek mindig azt mondták: — Milyen jó szakember lett volna belőle, ha kitanulja a szakmát! Ezt mondták, pedig a cipőt fel lőhetett húzni, a kikészített bőr sem volt olyan nagyon durva. De, ha tanult volna.. ■. Apró dolgok, de tények Mind azt mutatják:nem lehet megállni, mert az idő elrohan fölöttünk. Ilyen gondolatok jutottak eszembe akkor, amikor megnéztem az állami gazdaságoknál: hány mezőgazdasági tanulót szerződtetnek az idén. Százhuszón- egy van a tervükben és, ha szivárogva is .de jelentkeznek a fiatalok. Pedig a gazdaságokban azt mondják: többet ia felvennének, de örülnek, ha a tervet teljesítik. Miért? A múltban lebecsülték a mező- gazdasági szakmát és bizony nem megy máról-holnapra, mindenki megértse: ennek az időnek vége, a volt kapáló-ka- száló paraszt ma már gépre ül és egyre inkább szakmunkás lesz, jó szakmunkás lesz, persze, ha tanul, ha megtanulja a szakmáját, mert ellenkező esetben azt mondják rá is, mint az előbbi ezermesterre: — Jő szakmunkás lett volna belőle, ha tanult volna. Szálai János
