Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-28 / 175. szám
1959. JÜLIUS 28. NAPLÓ Kongresszusi verseny a Mohácsi Selyemgyárban Dicséretre méltó Csóka Katalin kiszista szövőtanuló munkája. Az elmúlt két hét alatt 1067 m selymet szőtt és ennek 94.7 százaléka első osztályú minőségű. Hatodszor is éliizem A Mohácsi Selyemgyár kongresszusi versenyének sikeréhez nagyban hozzájárul a minőségi normák betartása is. Juhász Éva szövőnő 424 pontos versenyeredményével és minőségi munkájával a verseny legjobbjai között van. Az ötszörös élüzem Megyei Villanyszerelő Vállalat dolgozói túlteljesítették a kon.gresz- szusi verseny tiszteletére indított első féléves vállalásaikat ég ezzel várományosaivá váltak a hatodik élüzem címnek is. A második negyedévben termelési tervüket 114.9 százalékra teljesítették, egy főre eső termelési értékük 116 százalékos. önköltségüket a felajánlott 2.5 százalékos vállalással szemben, 7 százalékkal szorították le, s így a második félév célszalagját a megszabott határidő előtt szakították át. A tegnapi nappal nyert értesülésünk szerint az első félév eredményei a termelékenység nagyszerű emelkedéséről adnak számot. Termelési tervük 109.8 százalékos teljesítése, egy főre eső termelési értékük 109.8 százaléka, a tervezett 6 százalékos önköltségcsökkentés 16 százalékos tényszáma még a vállalat életében is példátlan eredményről tanúskodik. A három részleg között a mohácsiak vezetnek 114.9 százalékos tervteljesítéssel, második Szigetvár 114.4-el, harmadik Pécs 106 százalékkal. Legjobb eredményt Bedegi István hálózatszerelő brigádja érte el, aki tervét 147 százalékra teljesítette. Kelemen György elvtáns, a MEGYEVILL igazgatója tájékoztatott bennünket az elért szép munkasikerekről; — A második negyedév eredményei elsősorban a munkások lendületének, versenykedvének köszönhető — mondta a MEGYEVILL igazgatója. — A dolgozók érzik a rájuk háruló felelősséget, azt, hogy egy élüzem címet birtokló vállalatnak jól kell dolgoznia. Elismerés illeti a műszakiakat is, akik jól szervezték meg a munkát, mind az anyag szállítást, mind a munkahelyek előkészítését. A házilag előállított transzformátorkapcsoló szekrények, a különböző hálózati szerelvények üzemünkben történő legyártása sok időt, anyagot, pénzt takarított meg számunkra. — Csökkentettük a munkahelyek számát is, hogy ne dolgozzunk egyszerre sok helyen, s inkább nagyobb erővel álltunk neki a már megkezdett hálózatépítés befejezéséhez. Az összpontosított erők nagyobb teljesítményt tudtak nyújtani, aminek következtében a dolgozók keresete is javult. —Talán úgy tudnám összefoglalni, hogy a jó szervezés és a vasakarat biztosította szá munkra a termelékenység ilyen nagy arányú emelkedését — mondta végezetül Kelemen elvtárs. A MEGYEVILL dolgozói szép példát mutattak megyénk többi vállalatainak és remélhetően a második félévben is állják szavukat, teljesítik, amit pártunk kongresszusának tiszteletére vállaltak; A közösség ereje Tavlaly az egész környék mesélte a lánycsókiak esetét. Mert nem kis dolog az, ha egy egész évi munka fél nap alatt kárbavész, ezt még azok is elismerik, akik titokban reménykedtek, hogy soha nem heveri ki a Csillag Tsz ezt a csapást. Az aratás kezdetén történt. Olyan hirtelen jött a jég, hogy mire észhez kaptak, már jófonmár nem is volt mit arat- niok. Egy kis őszi árpa kazal maradt meg, amit addig sikerült összehordani. Balázs János tavasszal került a tsz-hez. Mikor agronómus nak megválasztották, már ismerte a tsz. helyzetét, de azt is felismerte, hogy ez a kis tsz. milyen derekasan állja a sarat. A gabonát, kendert meg az összes kapást elverte a jég teljesen. A biztosító ugyan fizetett, de ott volt a nagy állat- állomány. Már karácsonykor vásárolniok kellett a takarmányt. Mégis — és melyik síttették magukat és kimentek aratni — emlékszik vissza Balázs János, mert erről szívesen beszél, öt évig volt Homorúdon. agronómus, abban a tsz- ben is voltak szorgalmas emberek, de ehhez foghatót még ott sem látott És ha aggódtak aratás előtt a lánycsákiak, ha féltették az új termést, hát meg is volt rá minden okuk. 18 mázsa árpájuk, 14 mázsa búzájuk termett holdanként, s ennek több, mint kétharmadát kézzel aratták le, behord ták és egy részét már el is csépelték. Lassan két hete már, hogy a búzát levágták és múlt hét végére a zabbal is végeztek. Amellett a kapásokat sem hanyagolták el. Másodszor is megkapálták a kukoricát. Nyolcvan tagja van a tsz-nek, de mind a nyolcvanra lehet számítani. A lánycsókiak nem vártak külső segítségre, nem kötöttek pótszerződést a gépállomással, . . ^ xiuajr uv a gepauomassa 1 egyeli paraszt tudta volna ezt mert bíztak erejükben. A bólvi' megtenni — a tavason hónarvwlr Sériálllnmü<-ro ' i megtenni — a tavaszi hónapok tói kezdve munkaegység-előleget is osztottak. Az új agronómus hamar megismerte a Csillag tsz. tagjainak szorgal mát, és nem lepődött meg, mikor pár hete — az őszi árpa még éppen, hogy érni kezdett — a tagok sürgetni kezdték az aratást. — Volt olyan nap, hogy még a kocsisok is kaszát fogtak, és a férfi állatgondozók valamelyik családtagjukkal helyette— Hát erről még korai lenne beszélnünk, hiszen mindössze nyolc napja működünk itt. Annyit mindenesetre mondhatok, hogy gazdag lelőhelyre bukkantunk, számításom szerint legalább annyi emléket találunk itt, mint évekkel ezelőtt Zengövárkonyban, ahol hasonló ásatásokat folytattunk. Egy-két hét múlva átmegyünk az Aranyhegyre — mutat a szomszédos dombra. Itt már kutattam 27 évvel ezelőtt, de akkor a háborús események megzavarták ezt a munkát. Most ezt is szeretném folytatni. — Meddig dolgoznak az idén ebben a határban? — ügy néz ki, hogy legalább szeptemberig. Ez természetesen attól függ, hogy milyen leletekre bukkanunk. Ha az isatások sokat ígérnek, ősszel is itt maradunk. Úgy gondo- 'om, maglesz a fáradságunk tredménye. Pécsvárad határában, a utói dűlőben található meg mostanában Dombai János, a pécs Janus Pannonius Muzeum igazgatója. Munkatársaivá együtt nagy feladathoz kezdett a határban lévő őskori településeket szeretnék feltárni. A- ásatás vezetője és irányítóit látogatásomkor egy nagy földkupac szomszédságában milliméter papíroson alaprajzot készített. — Jól látja, valóban alaprajzot készítek — világosított fel. — Ez egy lakóház, úgynevezett földkunyhó alsó része — mutatott rá a feltárásra. — Ilyen ovális alakú volt a kor emberének háza. Ezek a teknőszerű bevájások: a ház egykori lakóinak fekvőhelyei, a középen elhelyezkedő legmélyebb volt a tűzhely- A földbevájt rész fölé aztán cölöpöd segítségével tetőt emelt, hogy időjárás viszontagságai ellen is védekezzen. Egy ilyen ház belvilágépállomásra egyébként nem panaszkodnak. Jó gépeket küldött és a traktorosak a tsz.-ta- gokhoz hasonló tempóban, gyor san végeztek a munkával. Az új szecskázva csépelő gépet is idejében megkapták. Eleinte persze szokatlan volt az új gép, akadozva ment csak vele munka. De amíg a szakembe rek a hibát keresték, a tsz.- tagok az alatt sem vesztegették az időt. Folytatták a behor dást és — másik gépen — a cséplést is. így történt, hogy az elmúlt napokban a lánycsókiak első szerződött gabonájukat — 214 mázsa tavaszi árpát — már át is adták. Az árpa minősége kifogástalan volt és sörárpaként vette át tőlük a Terményfor- galmi Vállalat. Mázsánként 200 forintot. 70 forint szerződéses felárat és — mivel 150 mázsánál többet adtak le — plusz 23 forint üzemi felárat kapott a sörárpáért a termelőszövetkezet. A takarmánytermésiik is szép volt az idén és a kapások tói is nagy hozamokat várnak. Most végre megépíthetik a régebben tervezett istállót, bővíthetik az állatállományt és ami a fő, ősszel zárszámadáskor a tagságnak is jóval többet oszthatnak a tavalyinál. Egy év alatt kiheverték a súlyos elemi csapást, és ezt nem kölcsönökkel és hitelekkel tették, hanem a saját erejükből: Mert mikor kellett, valamennyien „megrakadták a kasza nyelét“ és megmutatták, hogy az Ö6Z- szefogás minden kölcsönnél többet segít, „Érd utol a legjobbakat!^ A z idősebb szakmunkások még jól emlékeznek arra, hogy a kapitalizmusban azoknak a munkásoknak, akik rendszeresen alacsonyabb teljesítményt értek el, mint társaik, előbb- utóbb a kezükbe került a munkakönyvük s vándorolhattak üzemből-üzembe s hónapok teltek el, amíg ismét munkához jutottak egy rövid időre. Pedig ezek a munkások a legtöbb esetben nem azért teljesítettek kevesebbet munkatársaiknál, mert hiányzott a szorgalmuk, hanem azért, mert alacsonyabb volt a szakképzettségük, nem volt módjuk arra, hogy elsajátítsák a termelékenyebb munkamódszereket. Mint az élet minden területén, velük szemben is érvényesült a kapitalista verseny, a konkurencia , alapelve, az elmaradók eltaposásáriak, megsemmisítésének elve. A kapitalizmus arra kényszerítette.a munkásokat, hogy szakmai tudásukat, tapasztalataikat féltve őrizzék mindenkitől, igyekezzenek magukat nélkülözhetetlenné tenni a saját posztjukon, mert csak így menekülhettek a munkanélküliség állandóan fenyegető rémétől. A munkanélküliség ma már nem fenyeget egyetlen magyar munkást sem. Mindenki számára van munka, bár még nem mindig olyan, amilyet egyesek szeretnének. De van, s ez a lényeg; A munkások idősebb nemzedékeinél azonban még fellelhető az a szemlélet, amelyet a kapitalizmusból hoztak magukkal; éspedig a szakmai tudás, az évtizedes tapasztalatok féltékeny őrzése, titko- lásá. Nemrég megkérdezték egyik bányaüzemünk kimagaslóan legjobb feltárási csapatának vezetőjét; szerinte miért alacsonyabb lényegesen a bánya többi feltárási csapatának teljesítménye, mint az övék? — Alacsonyabb a szakmai képzettségük — válaszolta, — ezért bizonytalanabbul végzik a munkájukat, hiányzik az a bátorságuk, ügyességük, amelyet a szakma alapos ismerete ad. — S arra nem gondolt még — kérdeztem ismét, — hogy odamenjen közéjük és megismertesse velük, hogyan lehet jobban, eredményesebben dolgozni? — — Nem, — válaszolta —, de ha szólnának szívesen megmutatnám — tette még hozzá. Ebből is ás sok-sok más munkaterületen szerzett tapasztalatból is kitűnik, hogy jó, élenjáró munkásaink egy része még nem érzi szükségét évtizedes gazdag tapasztalatai elterjesztésének, közkinccsé tételének, de ha erre megkérnék, szívesen megtenné azt. Sajnos, az ellenforradalom óta a szocialista munkaversenynek ez a vonása, a fejlett munkamódszerek, a jó tapasztalatok elterjesztése eléggé háttérbe . szorult, üzemeinkben, bányáinkban nem tulajdonítanak ennek olyan jelentőséget, mint amilyet valójában megérdemelne. Néhány évvel ezelőtt a pécsi és a komlói bányákban is a „Nevelj új bányászt“ mozgalom keretében szokássá vált, hogy egy- egy idősebb csapatvezető, vájár egy vágj' több fiatal bányászt megismertetett a szakma fortélyaival, tervszerűen nevelte, tanította, hogy valóban jó bányász legyen belőlük, figyelemmel kísérte, segítette fejlődésüket. Voltak ezenkívül olyan bányászok is, akik foglalkozásszerűen végezték a tapaszta- latátadást, a legjobb, legfejlettebb módszerek elterjesztését. Kétségtelen, lehetne azon vitatkozni, hogy a tapasztalatátadásnak az utóbbi formája mennyiben volt jó, eredményes, de azon semmi esetre sem, hogy a cél, amelyet el akartunk érni, helyes volt. A munkamódszer-átadásra, a rendszeres tapasztalatcserére ma is igen nagy szükség van. S van ilyen igény a munkások részéről is; Nemrég, amikor a komlói Kossuth-bányán az egyik hetedik szinti feltárási csapat munkahelyére látogattunk, az ott dolgozók azonnal azzal kezdték a beszélgetést, hogy szeretnének más bányába ellátogatni, tapasztalatokat gyűjteni, mert úgy érzik akkor sokkal eredményesebbé válna a munkájuk; Itt az üzemvezetőség megígérte, hogy lehetővé teszik számlikra ezt a tapasztalat- cserét. De akaratlanul is felvetődik a kérdés, miért nem általános jelenség ez, miért van az, hogy egyes műszaki, gazdasági vezetők a termelékenység növelésének ezt a módját lebecsülik, gyakran figyelembe sem veszik? „A szocialista verseny az: — érd utói a legjobbakat és érj el általános emelkedést“; Ahhoz pedig, hogy valaki a legjobbakat utólérje, jobban, eredményesebben dolgozzon, mint korábban, nem elég csak akarnia azt. Ehhez szükség van a legjobbak állandó, hatékony, áldozatkész segítségére, támogatására is, mindarra, amit az elvtársi segítségnyújtás alatt értünk. Az elvtársi segítségnyújtás elvének érvényesülését pedig nem bízhatjuk a véletlenre. A szocialista munkaverseny legjobbjaival, élenjáróival meg kell értetnünk, hogy az elmaradók segítése, buzdítása, elvtársi kötelességük is, mert általános félemelkedést csak akkor érhetünk el, ha a legjobbak példáját ezrek és milliók követik. A segítségadás formái persze sokfélék lehetnek. Érdemes lenne azonban gondolkozni azon, nem kellene-e a tervszerű tapasztalatái- adást újból visszaállítani, megtartani a korábbi formából mindazt, ami jó volt s elvetni mindazt, ami rossz volt. Érdemes ezen gondolkozni, mert megyénkben a munka termelékenysége még mindig nem nő a kívánt mértékben s az ugyanazon a munkaterületen, de más-más munkahelyen dolgozók munkájának eredményessége igen változó. A megyei pártbizottság ** vasárnapi levelében többek között felkérte a megye dolgozóinak, pártszervezeteinek figyelmét arra, hogy „a kongresszusi munkaverseny kiszélesítése, eredményeinek fokozása megköveteli a verseny értékelésének, nyilvánosságának további javítását, az ötletes, színes, mozgósító versenypropagandát, a jobb, termelékenyebb, fejlettebb munkamódszerek széleskörű elterjesztését.“ Párt, gazdasági, műszaki vezetőinkre, a munkások legjobb- jaira vár tehát, hogy ezután még szervezettebben, célirányosabban terjesszék a jó tapasztalatokat, mindenütt biztosítsák az elvtársi segítségnyújtás elvének ér- vényrejutását. Ma még van olyan munkás, aki jól, s van olyan, aki kevésbé jól dolgozik, de ha egyre többen Segítik a jól dolgozók közül a ■ lemaradókat, annál inkább érvényesül a szocialista verseny elve. „Érd . utói a legjobbakat és érj él általános emelkedést!“ buszt« elsején megkezdik az Ország« Mezőgazdasági Kiállítás elővételi jegyeinek árusítása A szeptember 4-én megnyíló 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár elővételi jegyeinek árusítását, oiszág&zerte augusztus elsején megkezdik. A kedvezményes elővételi jegyek Budapesten és vidéken egyaránt öt íerintha kerülnek, A diákok és fegyveres testületek tagjai két forintért tekinthetik meg a kiállítást. Azok számára, akik az utazási kedvezményt is igénybe kíván ják vermi, egyforintos vasúti igazolványt is árusítanak; . í------------------- 9 as &tá&oU fiéc&itábacUiát- ' , ' ' i___ _ __ , ■........---------------„„„.i, a nuzivr von. — M ilyen korból származik ez a lakótelep? — Megítélésem szerint az i. e. harmadik évezred közepéről. Ez az időszak a lengyelt kultúra kora. Jellemző rá a most látott települési forma, de előfordulnak már ekkor földfeletti építkezések is. Az ekkor itt lakó népek nagycsaládi szervezetben éltek és földműveléssel foglalkoztak. A mezőgazdasági termények közül ismerték az árpát, és a búzát, ezenkívül hét fajta háziállatuk volt. Fémtárgyakkal nem igen rendelkeztek, ellenben ismerték a gyöngyöt és csereáruként használták- Asszonyaik is díszítették gyönggyel testüket és tipikus ékszerük volt a spirális karperec. Ismerték, használták a festett edényeket cs virágzott náluk az idolplasztika. _Az ásatások milyen eredménnyel biztatnak?
