Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

NAPLÓ

1959. JŰMUS 26.

Fasiszta kalandorok

Ohxuksm a dunai svábok salzburgi találkozójáról és mint magyarországi sváb ezzel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot elmondani.

A Volksbund szervezése idején Vókány bírája voltam. 'Ellene szegültem azoknak, akik a fasizmus szolgálatába álltak. Igyekeztem a község lakosságát is fasisztaellenes gondolkodásra bírni. Ennek ellenire a falu lakosságának nagy része hitlerista lett. De mintegy 15 százalék életét is kockára téve bátran kiállt a volksbundis- ták ellen. Somlai (Schaffer) Györgyöt, Schiffni Józsefet, Gertner Kristófot. éjszaka húzták ki az ágyból és borzalmasan összeverték, Szia- fért Kristóf ás egész családja egy ilye» verés után na,- pokig a szomszéd községekben bujkált, hogy életét megmentse. Pfund Jánosnak az állkapcsát bajor,zttel szúrták át. Én, mint községi bíró a hatóságokhoz fordultam segítségért, de ők kijelentették, hogy meg van kötve a kezük. Valóban Krämer Flórián megyei volksbund vezető rettegésben tartotta az egész megyét,

1944. március 20-án aE<? hogy a németek betették a lábukat az országba, már letartóztattak. Pécsre vittek a Keim Pál utcába, ahol a Gestapo három napon kér resztül sötét zárkában tartott és kegyetlenül megvert,

Április 9-én már Mauthausenben imltam. Ott levetkőztetve a lábamnál fogva akasztottak fel, gumibottal ás bikacsökkel vertek, úgy hogy a mai napig is száz- százalékos rokkant vagyok.

A magyar kormány a háború után nagyon sok svábot kitelepített, nem hiszem, hogy ezek mindnyájan egyetértenek a salzburgi találkozóval. Inkább azok vehettek ott részt, akik mint fasiszta politikai kalandorok megint lángba akarják bori--- tani a világot. Nekünk, becsületesen gondolkodó magyarországi svábqknak azonban elegünk volt az efféle politikából, békében akarunk dolgozni a népi demokráciában és visszautasítjuk j ezeket a provokációkat.

LE1TNER JÁNOS

ÉjaM részletek Hruscsovnak és tannak a moszkvai amerikai kiállításon folytatott beszélgetéséből

(Folytatás az 1. oldalról)

nek, rakétákkal fenyegetnek, fennhéjázván azt állítják, hogy el tudnak söpörni bennünket a főid színéről. Természetesen mi ezt senkinek sem engedjük meg. Annak pedig, aki próbálkoznék ezzel, megmutatnánk a fogunk fehérjét.

— Erről a kérdésről majd máskor még beszélgetünk — mondotta Nixon.

— Miért máskor? Inkább most — felelte Hruscsov.

Nixon a leírtok kifejtette azt a véleményét, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nincs helye a diktátumnak és ultimátumnak, mert ezek háborúra kényszeríthetik az egyik vagy másik falet.

Hruscsov egyetértését fejezte ki ezzel, de hozzátette: azon fordul meg a kérdés, ki folyamodik valóban diktátumhoz és ultimátumhoz. Ami pedig a háborúról szóló kijelenteteket illeti, ezek fenyegetőzésként Itangzanak.

A fenyegetések azonban nem hatnak ránk és soha nem is fognak hatni — folytatta Hrusctiw. — így nem jutnak velünk dűlőre. Nem lenne jobb barátkozni velünk? Mi barátkozni akarunk Amerikával és minden országgal. így tehát jobb, ha nem beszélünk diktátumról és ultimátumról.

— Tetszik nekem, ahogy ön

beszél — jegyezte meg Nixon. — Nálunk az Egyesült Államokban ön jó szónok lenne.

Hruscsov elmondotta, hogy nagy veszélyt jelenetenek az idegen területeken lévő katonai támaszpontok. Aki az ilyen támaszpontok fenntartását védelmezi, az ellenzi a békét. Aki e támaszpontok megszüntetését akarja, az békét akar. Mi megszüntettük katonai támaszpontjainkat, jelentősen csökkentettük fegyveres erőinket, végezni akarunk a háború súlyos örökségével: alá akarjuk írni a békeszerződést Németországgal és meg akarjuk szüntetni a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Ha ez megtörténik, a béke biztosítva lesz.

Nixon megkérdezte Hruscsov tói: Lehet-e véleménye szerint sikert elérni a genfi érv tekezleten?

— Természetesen igen, hiszen nem hiába költjük a pénzt Gromiko külügyminiszter genfi tartózkodására. Gromiko elvtárs kiváló ember, nemrég tüntettük ki Lenin- renddel. Ahhoz azonban, hogy a genfi értekezlet sikerrel járjon, valamennyi résztvevő együttműködése szükséges. A béke vagy háború kérdése nem olyan kérdés, amely fölött sokat lehetne vitatkozni, ez nem vezetne jóra. Erre a kérdésre csak egy lehet a válasz: béke.

— Azt mondják, hogy Gromiko hasonlít hozzám — jegyezte meg tréfásan Nixon.

— Csak külsőleg — válaszolta hasonló tónusban Hruscsov és visszatért a genfi értekezlet kérdéseire: — Ha önök az értekezlet sikerét kívánják, lakkor ne ijesztgessenek bennünket az értekezlet kudarcával: ez ugyanúgy eredménytelen, mint a diktátum.

A „tipikus” amerikai családi házhói kijövet — itt folyt le a fenti beszélgetés — Hruscsov felhívta Nixon figyelmét két szovjet fiatalemberre,

— Nézze, akár a f iatal sasok! Kormányunk nem ijed meg semmiféle fenyegetéstől, mert ilyenek fiataljaink. Nézze csak meg őket figyelmesen, olyanok, mint a rabok?! S önök mégis most tartják az Egyesült Államokban a „rab nemzetek hetét". Hát milyen rabok ezek?

— Nyikita Szergeje'vics — szólal meg mosolyogva az egyik fiatalember — mi már azt is elfelejtettük, hogy e szó mit jelent.

Nixon rámutatott két közelben álló amerikai fiatalemberre;

— Hát a mieink tahin rosz- szak?

Hruscsov, így válaszolt,:

— Jó lenne, ha össze barátkoznának. Mennyi jót tudnának együtt tenni.

Újabb csúcspont jáhos érkezett az argentínai belpolitikai válság

Buenos. Aires. (MTI) Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt komoly belpolitikai válság keletkezett Argentínában. A tábornoki kar egy része több tengernagy támogatásával követelte Frondizi elnök politikájának gyökeres megváltoztatását, s a hadügyminiszter, valamint a haditengerészeti miniszter leváltását.. Már csaknem' nyílt felkelésié'"került sor, amikor a hadügyminiszterhelyettes és a hadügyminiszter lemondott. Ekkor némileg lecsillapodott a helyzet, de az utóbbi napokban ismét erőre kapott áz elégedetlenség a katonai parancsnokok, s különösen a tengernagyok körében. Ez abban is megnyílván nult, hogy több tengernagy benyújtotta lemondását és péntekre már csak három tengernagy tartotta, meg tisztségét.

Az újabb válságot az Estevez haditengerészeti miniszter és Vago ellentengernagy között támadt ellentétek okozták. Estevez pénteken délután felmentette Vago ellentengernagyot és a haditengerészeti műveletek új parancsnokává Percen ellentengernagyot nevezte ki. Egyszersmind elrendelte- Vago letartóztatását. Erre a három legnagyobb .haditengerészeti támaszpont szolidaritást vállalt Vago ellentengernaggyal, ami szánté lázadásnak számít Estevez haditengerészeti miniszter ellen. Vago ugyanig a Correa de le Tarde című lap közlése szerint pénteken délelőtt kijelentette; hogy a haditengerészet ,,e pillanattól kezdve nem engedelmeskedik Estevez parancsainak.“

Frondizi elnök pénteken este hosszabb megbeszélést folytatott az argentínai hadsereg és a haditengerészet parancsnokaival, valamint polgári vezető személyiségekkel. Az értekezlet után kiadott közlemény jelentette, hogy Adolfo Estevez ellentengernagy, haditengerészeti miniszter lemondott. Frondizi elnök, _még nem döntött, hogy elfogadja-e lemondását.

Az AP valószínűnek tartja, hogy a jelenlegi helyzetben elkerülhetetlen Estevez végleges távoaása. . A francija hírügynökség szerint, az argentínai haditengerészet . parancsnoki kara most már Frondizi elnök lemondását is követeli,

A DP A tudósítója jelenti, hogy Vago ellentengernagyot pénteken a késő estj órákban’ letartóztatták.

Egy hét a világpolitikában GKNF és nOSKUVA

Ez a hét is bővelkedett nemzetközi eseményekben, de az érdeklődés központjában változatlanul a nagyhatalmak külügyminisztereinek genfi értekezlete volt. A világ közvéleménye ismét tanúja lehet, mennyi támadás, rosszindulatú akció fenyegeti a békés meg egyezésre törekvő szándékot. A genfi tárgyalóasztalt mesz- sze elkerülő nyugatnémet;, külügyminiszter véli gazdájának megegyezés-eftlenes politikája hangot kapott e héten előterjesztett nyugati javaslatokban, amelyeket Grewe leplezetlenül „bonni tervnek“ ismert el. A genfi tárgyalásokat az utóbbi napokban a nyugatiak taktikai borúlátása jellemezte. A nyugati partnerek azzal fenyegetőztek, hogy félbeszakítják a megbeszéléseket, ha a Szovjetunió nem enged. A Szovjetunió éppenséggel újra é« újra minden tettével azt bizonyítja be, hogy kész a tárgyalásokra» A tárgyalási készség hiányával vádolja a Nyugat a Szovjetuniót, de e vád éppen a vádló fejére hull vissza.

Mindenekelőtt világosan kell látni, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá a genfi értekezlet megszakításához. Viszont egyoldalúan megszakítani egy ilyen jelentős tanácskozást, rendkívül nagy feli'

lősséget ró a nyugati hatalmakra. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat habozik felelősséget vállalni ezért. Nem látható ugyanis, miképpen tudnák a nyugati hatalmak megmagyarázni még saját közvéleményüknek is, hogy miért álltak fel az asztaltól. De ha mégis veszik a kalapjukat és otthagyják Gmfet, — lelepleződnek, Ezzel a tettükkel az egész világ előtt kézzelfoghatóan igazolnák, hogy a hideg- háborús erőpolitikát részesítik előnyben a tárgyalások eszméjével szemben. Éppen ezért az a legvalószínűbb, hogy , a nyugati sajtó pesszimista hangja mögött kifejezetten zsarolási manőver húzódik meg. Az ilyen akció pedig őrültség, mert elvi engedményekre a Szovjetunió nem lesz hajlandó sohasem, az NDK kárára semmiféle alkuba nem megy bele. Nem lehet vita tárgya, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista tábor elszakíthatatlan része. Ez még akkor is tény és megváltoztathatatlan, ha Adenauer másképpen szeretné.

A hét végén kezdett eler- nyedni a mesterséges válság előidézőinek ereje. Ugyanis Anglia — amelyről Eisenhower álliWlag meggyőződött, hogy „engedelmesen beállt a sorba“ — a tárgyalások folytatását kívánja. Az angol munkáspárthoz közelálló Reynolds

News hangoztatja: Amikor Hruscsov hajlandónak mutatkozik a közeledésre és az engedményekre, az amerikaiak reménytelenül csökönyösek maradnak. Egész, Anglia, a konzervatívok és-" a munkáspártiak is — úgy érzik, itt a legfőbb ideje, hogy Amerika jobban hallgasson Anglia nézeteire és kevésbé Adenauey- re, valamint az amerikai külügyminisztérium makacs embereire, Macmillan Inndon- ban, SeLvyn Llyod pedig Genf ben egymást támogatva kialakították a tárgyaláson követendő angol politikát. Azaz mindaddig tárgyalnak Qenf- ben, amíg Qromiko akarja. Amint az AP amerikai hír-, ügynökség genfi tudósítója ír* ja, az angol külügyminiszter nyugati társaitól etérően, bízik az értekezlet sikerében. Nyugati küldöttség kötökban erős az a benyomás, hogy Macmillan óhajtja a csúcstalálkozót, „talán még jobban, mint Hruscsov".

(Persze, tegyük hozzá, hogy az idén esedékes választások nagyon ebbe az irányba nyomják Anglia vezető politikusait.)

Génién kívül is egyre több figyelemre méltó esemény történt a héten a diplomáciában. Elég utalni az egyik legjelentősebbre: Nixonnak, az Egyesült Államok alelnökének mosakvaj útjára. Nyugati diplomáciai körökben gzinte általános aa a vélemény, hogy a genfi konferencia mindaddig egyhelyben topog majd, amfg Nixon nem találkozik Hruscsovval. Arra számítanak.

hogy Nixon útban hazafelé, Genfbsn Henter külügyminiszterrel megtárgyalja Hru&- csovyal folytatott megbeszéléseinek eredményét. A Times diplomáciai tudósítója ezzel

kapcsolatban kifejti, hogy Nixon moszkvai útja legfontosabb külföldi küldetése Írsz, amire valaha is vállalkozott. Bizonyosra vehető, hogy a moszkyai eszmecserén szó lesz a genfi- külügyminiszteri értekezletről és a csúcstalálkozóval kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontról. Nyugati megfigyelők megjegyzik, Nixon politika* pályája szempontjából rendkívül- fontosnak tekinti ezt a Jitogatást. mert valamilyen szemmA látható siker nagyban növelné kilátásait az elnöki posztra. A nyugati sajtó cikkeiben külön hangsúlyt ád annak a ténynek, hogy Nixpnt útjára elkíséri többek között Rickover tengernagy, tekintettel arra, hogy az atomerőmegihajtás területén különleges szaktudással rendelkezik. Nixon ugyanis meg fogja látogatni az atom- erőmeghajtésos Benin jégtörőt, Az a tény,- hogy az Egyesült Álamok tengeri haderejének atom&zakértőjét is oda- engedik, rendkívül kedvező benyomást kelt nyugati kőjükben a Szovjetunió együttműködési készségét illetően, A közvetlen tárgyalás a két nagyhatalom képviselői között méltán feljogosítja a közvéleményt, hogy a szovjet-amerikai tárgyalások új lendületet' adnak a'genfi értekezletnek és csökkentik a feszültséget.

Nixon augusztus 2-án Varsóba utazik

Varsó (MTI). A PAP szom baton az alábbi közleményt adta ki:

R. M, Nixon, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke Aleksaoder Zawadzkinak, a Lengyel Államtanács elnökének meghívására ellátogat I^en

gyelországba. Az alebiököt augusztus 2-ára várják Varsóba;

A közlemény hangoztatja: a nóhánynapos látogatás alkalmat ad, hogy az amerikai álamférfi és a Lengyel Népköz- társaság vezetői megbeszéléseket folytassanak.

Csendes hétvége Ge~&ben

Az amerikai kiiliigyminiszlériiim szóvivőjének taktikai nyilatkozata

Genf (MTI). A genfi külügyminiszteri értekezlet résztvevői — Gromiko és Lothar Bolz kivételével — a hét végére elhagyták Genfet.

Selwyn Lloyd pénteken este érkezett vissza Londonba. A repülőtéren kijelentette, rendületlenül folytatódnak a genfi tárgyalások.

„Tudom, hogy egyesek szemében a tárgyalások igen lassúak, de véleményem szerint

Viilásreggeli

Poja Frigyes bécsi magyar követ tiszteletére

B é <: s (MTI)! Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter a bécsi Imperial szállá különtermében villásreggelit adott Púja Frigyes, a Magyar Népköz- társaság bécsi követe tiszteletére, aki a közeli napokban távozik bécsi állomáshelyéről.

A villásreggelin részt vett l-eopold Figl volt külügyminiszter, az osztrák nemzetgyűlés elnöke, valamint a külügyminisztérium több vezető tisztviselője is.

ilyen fajta tárgyalásoknál szükség ran a türelemre. Változatlanul bízom benne, hogy el tudjuk érni azt a korlátozott megegyezést, amely majd egyengeti az utat a mindnyájunk által óhajtott sokkal szé-> lesebb körű megegyezésekhez”*

'Az AP washingtoni jelentése ismerteti Joseph VV. Regnek, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének sajtó- értekezletét. A szóvivő hivatkozott Werter terveire, amelyek szerint a külügyminiszter augusztus 12-én részt vesz az Amerikai Egyesült Államok Szövetsége külügyminisztereinek Santiagoban tartandó tanácskozásán — „ha a nyomatékos meggondolások — mint például a genfi értekezlet váratlan fejleményei, vagy egy esetleges csúcsértekezlet — nem szorítják a háttérbe ezt a tervet”.

John Hightower, az AP genfi tudósítója lehetségesnek

tartja, hogy Herter a jövő héten javasolja majd a külügyminiszteri értekezlet hosszabb elnapolását. Valószínű azonban, hogy ez beleütközik szövetségeseinek ellenállásába is;

fi semlegesség útja biztos út

Raab osztrák kancellár nyilatkozata újságoknak

Moszkva (TASZSZ). „Semlegesség útja biztos út” — je- 1 ürítette ki Raab osztrák szövetségi kancellár a Pravda ás a ’ Komszomolszkaja Pravda tudósítóinak.

Raab e kijelentése abból a7 alkalomból hangzott el, ho„y pénteken volt az osztrák kormányküldöttség moszkvai lát i- gatása végén kiadott szovjet— osztrák közös nyilatkozat aláírásának évfordulója.

— A közlemény aláírása óta eltelt év folyamán a Szovjetunió és Ausztria viszonya változatlanul korrekt és barátságos volt — mondotta Raab.

Úgy véljük, hogy a négy évvel ezelőtt választott út, azaz a semlegesség helyes ut. A Kelet és Nyugat közeledésének megteremtésében hajlandói vagyunk jószolgálatokat tenni, ahol ez sikerre] kecsegtet.

Raab kancellár kedvezően értékelte a szovjet—osztrák kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit.

A bécsi VIT-ről szólva azt a meggyőződését hangoztatta, hogy az szintén „a békét és az egyensúlyt” fogja szolgálni.

fa Egészségügyi Miniszterin n tájékoztatóié a gyermekhénu'ásos megiietegedésekröl

A járványos gyermekbénu- lásos megbetegedések az utóbbi években világszerte, így Magyarországon is a szokottnál magasabb számban fordultak elő. A fővárosban 1950 nyarán szokatlanul magas vo.t a megbetegedések száma, on- szávsan azonban 1857-ben ford elő a legtöbb megbetegedés. A megbetegedések száma már 1957 nyarán, a védőoltások bevezetését követő hónapban csökkenni kezdett és a járvány rövidesen teljesen megszűnt. 1958-ban az egész ország területéről csak szórványosan érkeztek be jelentések. A megbetegedések száma a nyári hónapokban is alacsony maradt és az év folyamán olyan kevés megbetegedést észleltek, amire eddig még nem volt példa. A helyzet ez év első felében országosan kedvező maradt. BudapeSíar» azonban az wtóbbi időben emel kedik a megbetegedések száma.

Az eddigi megbetegedések kivizsgálása alapján az emelkedést elsősorban az okozza, hogy a fővárosban sok gyermeket nem vittek el az oltásokra. Jelentős számban vannak olyan gyermekek is, akik az előírt három gyermekbénulás elleni védőoltás közül csak egyet vagy kettőt kaptak meg. A helyzetre .való tekintette] szükséges fokoani a főváros területén élő és a betegség által leginkább veszélyeztetett korban levő gyermekek védettségét. Ezért az Egésszág- tigyi Minisztérium utasítást adott, hogy a fővárosban a tervezettnél előbb kezdjék meg a védőoltásokat. Bepótolják . az elmaradt védőoltásokat, is. Eszerint azokat a csecsemőket akik 1960 tamszán kerültek volna a kötelező védőoltásra, 6 hónapos koruk elérése utóit be kell oltani; azokat a csecsemőket, akik a két első gyermekbénulás ■ elleni védőoltásukat ez év tavaszán kapták meg, az ősszel esedékes herendik oltásban már a nyár

folyamán kell részesíteni; azokat az 5 éven aluli gyermekeket, akiknél az oltás eddig részben vagy egészen elmaradt, a szülők kívánságára be kell oltani.

Lehetőséget kell adni arra is, hogy a háromszori oltással kialakított védettség fokozására és tartósabbá tételére áz 5 éven aluli gyermekek negyedik oltásban is részesülhessenek. A védőoltások helyére és idejére vonatkozó tudnivalókat a fővárosi egészségügyi szervek hozzák az érdekelt szülők tudomására. Az orszio egyéb területein a fővárosihoz hasonló jelenségek ez idősze- rint nem mutatkoznak, ezért ott különleges intézkedésekre nincs szükséűi