Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

T959. JULIUS 26. NAPLÓ 3 •V i \ fi »* Jelkép vasból Csővázas dohánypajta. Az egyszerű szemlélődőnek csu­pán ennyit mutat ez a .kép. Ha valaki műszaki szemmel vizsgálja, esetleg más érdekes­séget is tapasztal. A hozzáér­tők ugyanis azt állítják, hogy nincs még egy ilyen dohány­pajta ebben az országban. S bár ez az első dohánypajta, amit életemben láttam, ugyan­csak azt állítom, páratlan egy alkotás ez. Nem azért, mert 53 méteres hosszúságával 5 mé­ter széles és 6,5 méter magas csővázával valóban meglepő látvány a csányoszrói Uj Ta­vasz Termelőszövetkezet ud­varán. Más miatt. Az én sze­memben ez a — töbek szerint — 240 ezer forintot érő épület a barátság jelképe — vasból. A munkás és a paraszt közötti barátságé, Ennek a dohánypajtának története van. Egyszerű, min­dennapi és mégis nagyon ér­dekes története. Történt pedig, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt újhegyi üzemének párt- szervezete, dolgozói elhatároz­ták, hogy segíteni fogják az új utón a csányoszrói Uj Ta­vasz ' Termelőszövetkezet tag­jait. Meglátogatták őket, be­szélgettek, körülnéztek, de nem ígértek semmit, A tettek be­széltek helyettük. Először ki-, sebb javításokat, az istállók villamosítását végezték el ba­rátságból, munka után, kö- szönömöt sem várva. Majd megtudták, hogy a tsz csak akkor termelhet dohányt, ha pajtát épít, anélkül nem lehet. Így utólag nehéz már kiderí­teni, kinek a fejében születet* meg a gondolat. Tény az, hogy az újhegyi üzem patronáló brigádja még áprilisban hozzá­kezdett a dohánypajta építésé­hez. A terveket az üzem mű­szaki osztálya készítette. A csöveket Szabó József elvtárs, a patronáló brigád vezetője szabdalta méretre. S az újhe­gyi patronálok azóta szinte minden szombaton vagy va­sárnap megjelentek Csányosz- rón. Mindig dolgozni, segíteni jöttek; — Ismer bennünket már az egész falu — újságolták nevet­ve. — Sokan, eljöttek már meg­nézni, mit csinálunk itt. De hogy a pajta az ígért határidő — augusztus 1. — helyett már július 25-re elkészült, az nem­csak a mi érdemünk. Közös munka eredménye ez, hisz együtt dolgoztak vélünk a tsz tagjai is. Sólyom József elv­társból, a tsz tagjából márj szinte vasipari munkás vált. — Nem gondoltuk mi azt, hogy ilyen nagy segítséget ka­punk az elvtársaktól — mond­ja. — De hát a mi esetünkben tényleg érvényesült az az elv, hogy az idősebb testvér segíti a fiatalabbat. Kicsit mosolygunk ezen. hisz ezek az idősebb testvérek mind fiatalabbak Sólyom elv­társnál, noha tudjuk, hogy az idősebb,testvér alatt a szocia­lista üzemek munkásait érti. Közben a brigád tagjai mun­kához láttak, hogy a befejező munkákat elvégezzék. Még egy ■;zer utoljára szikrát hány a hegesztő pisztoly s a tsz tagjai­nak csak a tetőt és a pajta oldalait fedő nádpadlókat kell íeltenniök, hogy egy új léte­sítménnyel gazdagabbak legye­nek. A brigád tagjairól, Flink Já­nos hegesztőről, Bérces Fe­rencről, Giersig Györgyről, Sértő Péterről, Szabó József­ről, Párkányi Sándorról egy felvételt akarok készíteni, hogy megismertethessem őket minden olvasónkkal. Sokáig szabadkoznak. „Nem azért tet­tük, hogy beszéljenek rólunk” — mondogatják s arra is hi­vatkoznak, hogy nem is férné­nek annyian egy csoportképre, ahányan ebben a munkában részt vettek. Skoda Lajos, Brunecz István, Marosa Nán­dor, Rujlpert Ferenc, Kantor István, May György, Brauner Károly, Gyime- si János, Neu Géza .. „ sorol­ják azok nevét, íikik nem saj­nálták a szom­bati, vasárnapi pihenésüket és eljöttek ide a határ mellé ön­zetlenül segíte­ni, mert úgy érezték, hogy szükség van a segítségükre. Munkások ők valamennyien, legtöbbjük a párt katonája. Úgy hívják őket Csányoszrón: a patronálók, a barátaink. S ez a barátság ma már olyan szi­lárd, mint az az épület, amit a munkások emel tek a parasz­toknak vasból, hogy örökké tartson. Mesterfalvi Gyula Nem a külvárosok munkás- negyedeinek szűk utcáiból ke­rült a munkásmozgalomba. Polgári családból származott. Jelesen tette le az érettségi vizsgáit, nyelvéket tanult, jo­gi doktorátust szerzett, tehet­ségesen zongorázott, meséket írt, kiváló vívó és céllövő volt. Élhetett volna polgári kénye­lemben,, lehetett volna ügy­véd, vagy más. De ő neim az egyszerű, könnyű életre, a ké­nyemre vágyott. A két világ­háború közötti időszak, a Horthy fasiszta rendszer vér­fürdő? igazságtalanságai, a munkásság, a parasztság nyo­mora már kora ifjúságában felháborítja igazságérzetét és a család polgári köréből a munkásság, a szocializmus ol­dalára állítja. Az ifjúmunkások nevelésé- •ben látja meg igazi hivatását. A szocialista ifjúmunkások szerveztében ifikkel vitázva, tanítva- őket, tanul ő maga is és válik tudatos forradal­márrá. Tevékenyen részt vett az ifjúmunkások minden meg­mozdulásában; Megjárta a Horthy rendszer börtönét is. „Felbújtás“ címén ítélték el, amiért az ifjúmunkásoknak a jobb életről, a szocializmusról beszélt és buzdította őket az elnyomók elleni harcra. 1940-ben, amikor Kulich Gyulát letartóztatták. Ságvári elvtárs állt 'az Országos Ifjú­sági Bizottság élére, akkor vá­lasztotta tagjai közé a föld­alatti Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága is. 1944. március 19-én a né­met fasiszták katonailag s megszállták az országot. Sí ;- vári elvtárs a megszállás után fáradhatatlanul dolgozott a németekkel szembeni ellenál­lás szervezésén.- Tizenöt éve, július 27-én a Pasarét egyik -cukrászdáiábrn várt valakit illegális talál­kozóra, amikor a Gestapóval együttműködő Horthy rendo ség tagjai rajtaütöttek. De le­tartóztatni nem tudták. Tűz­harcban esett el, fegyverrel a kezében. Ezzel is harcra' hí­vott, mintegy figyelmeztette a népet: itt a fegyveres felkelés ideje! Fiatalon adta életét Ságvári Endre a munkásmozgalomért, az egész nemzet felszabadulá­sáért. Harmincegy éves volt, amikor kioltották életét a fa- sizták golyói. Haláláról így emlékezett meg a Kommunis­ta Párt: „Ságvári Endre harcos éle­te és hősi halála 'fáklyaként világit a munkásmozgalom út­ján. A magyar proletáriátus örökre szívébe zárta hú har­cosát és nagy fiát, Ságvári Endrét. Méltó emléket úgy ál­lítunk neki, hogy az 6 szelle­mében, az ö példáját követve harcolunk osztályunk és né­pünk szabadságáért,“ Befejeződött a munkásakadémia A Krímbe mennek nyaralni I * A Pedagógiai Főiskola nagytermében pénteken dél­után 5 órakor Szentistványi Gyuláné elvtársnő, a városi pártbizottság agitációs és I propaganda osztályának ve­zetője bensőséges• ünnepség keretében búcsúztatta a pé­csi központi Munkásakadé- j mia hallgatóit. Az ötszáz l résztvevő — munkások és Í értelmiségiek — mindvégig kitűntek az előadások pon­Í tos és fegyelmezett látogatá­sában. A hallgatók hét elő- j adásban tanulmányozták a í SZKP XXI. kongresszusának | anyagát, a magyar munkás- ♦ mozgalom harcait. A részt- ♦ vevők az akadémia elvégzé- t séről bizonyítványt kaptak. Csúcsos sátrak sorakoznak ’ egymás mellett a Pécsi Állami Gazdaság vaskapui kerületé­inek épületei mellett. Lokaikat, ia pécsi Leőwey Klára Gim- Inázium tanulóit keresem, akik : itt a gazdaságban töltik szün- ■ idejüket. A sátrakban csak • egy kisfiút találok. Ajtonyi > Józsefnek hívják, a Makár •.utcai általános iskola hetedi­kes tanulója. — Elmentek a lányok az eszterági üzemegységbe ' kuko­ricát kapálni. Csak én vagyok itt, őrzöm a tábort — mondja. , A Jóska gyefek „társadalmi • munkában” vállalta ezt a Imegbízatást. Édesapja itt dói­ig ozik az állami gazdaságban, löt jött meglátogatni. De hát 1 mit csináljon egész nap, így Ahol a tervek születnek... Benedetti Tibor, a Pécsi I felvételezését. Ugyanis nincs »,-,/o-7,'ir/vSa kis lehetőség arra, hogy a várost Tervezőiroda igazgatója szünetet tart az iroda munká­jának ismertetéséiben. Van időm, hogy leírjam utolsó sza­vait, sőt még arra is, hogy körülnézzek az ízlésesen be­rendezett irodában. Kényelmes ülőalkalmatosságok, széles író­asztal és a falakon körben berámázott tervrajzók. Hát igen, ilyennek képzeli az ember ©gy tervezőiroda igazgatójának szobáját... — ... Kissé korai talán még erről beszélni, de érdekesség­képp megemlítem, hogy kilá­tásban van a déli városrész kiépítése. Hatszázezer, esetleg egymillió forintos tervezési hitelt kapunk rá. — Közelebbről, melyik részt építik fel? — A Jókai utca környékét. Az építkezéseket előrelátható­an 1960-ban kezdik meg. — Milyen nagyobb megbízá­suk van? — Sajnos, jelentősebb nincs. Legfeljebb az egyszerűsített általános községrendezési ter­veket mondhatnám. Csurgót, Balatonszemést, Szárszót és Sellyét rendezik a mi terveink alapján. És igen, van még va­lami érdekes. Most végezzük tovább bővítsük. Ezért a mű­emléki állapotrögzítést már annak figyelembevételével ejtjüje meg, hogy a belső sza­nálásokat i& kijelölhessük. Te­hát a nagyon rossz állapotban lévő és kevésbé jelentős épü­leteket lebontják, ahol pedig erre lehetőség van, ott a bel­ső átépítést végzik. Azaz, a külső kép változatlan marad/ ám funkciójában terveink alapján korszerűsítik, lakó­házakká építik át. Érdekes egyébként, hogy a beruházók, szívesen fektetnek be pénzt a szűz területeken történő épít­kezésekre. Mi azonban ezt nem tartjuk helyesnek. *— Miért? 1 — Egyszerű a magyarázata. Mert az ugyan valóban igaz,' hogy kevesebb befektetéssel lehet ott építkezni. De tudja, hogy mi az a járulékos beru­házás? Például a közművesí­tések. Hatalmas költségek sza­kadnak a tanács nyakába ezek miatt. Tehát végeredményé­ben mégis csak olcsóbb benn a városban építkezni. — Elkészült már a város táv­lati terve? — Átfogó terv — Sajnos uírt belvárosának, műemlékit még mindig nem,- Magánszor­galomból dolgozgatnak rajta tervezők, de hivatalos megbí­zatást még nem kaptunk. Pe­dig szükség van a városren­dezés távlati tervének elké­szítésére. így csak ideiglenes megoldások vannak s ez egyet jelent a probléma elodázásá­val. u — Hasonló a helyzet az üze­mekkel is? — Nagyrészt. Az ipari ob­jektumok észszerű csoportosí­tására is szükség lenne. Hisz Pécs szennylerakódása meg­haladja százalékos arányban akármelyik világvárosét. Tűr­hetetlen állapot ez. A vasúton túlra kellene telepíteni az üzemeket .......... — Egyéb nagy megbízatás nincs kilátásban? — Rendszerint az év végén kapjuk meg a nagy megbíza­tásokat. Mert a tervezési hi­telek felhasználása nem törté­nik. észszerűen. Ha év végén látja a beruházó, hogy van még pénze, amit fel kell hasz­nálnia, gyorsan megrendel valami tervdokumentációt. Sürget az idő, s ilyenkor nincs lehetőségünk arra, hogy a ter­veket a nálunk szokásos és ■ igen hasznos házi tervpályá- ■izat útján készít fűk el. — Most van tehát az ubor­kaszezon? — Hát ha az nem is.;. de tessék megnézni a tervezőket! A rajzterem fehérköpenyes mérnökei- persze nem unatkoz­nak. Van munkájuk. Elkészült többek között a Mecsek-cu-k- rászda bővítésének tervdoku­mentációja. Légfűtéssel oldják meg és újszerű ötletes vilá­gítással. A bútorokat is külön tervezték. Négy iskola terve­zését fejezték be. Korszerű, négyzetes tantermek lesznek az új iskolában, melyeket két oldalról világítanak meg. Rövidesen befejezik a Fran­cia borozó helyén épülő 52 fős turistaház tervdokumentáció­ját. Tubes-gerincen pedig az ő terveik alapján készül a ki­látó. Nem torony lesz, hanem a terepből teraszszerűen ki­nyúló érdekes építmény. Az ember akár órákon át is nézhetné a bonyolult terv­rajzokat. Igen, de ha zavar­juk őket, vajon, hogy készül­nek el pl. a 27 millió beruhá­zással épülő Egerszegi Sajt­gyár terveivel, vagy Pécsett a Kolozsvái utca és a Már­tírok út kereszteződésénél épü­lő hatalmaB hétemeletes, 42 la­kásos épület tervezésével? SZÁNTÓ ISTVÁW aztán szívesen vállalta ezt a funkciót. Megnézzük a sátra­kat. Valamennyi oldalán fel­irat. Az egyik „imád-lak”, a másik „harap-lak?’. A legszél­ső sátor oldalán pedig „meg- buktat-lak” a felírás. — Ez a sátor a tanár nénié, aki a lányokkal van —mond­ja Jóska s jót kuncog a fel­iraton. Ugylátszik, vidám itt az élet, derűsek a napok. S így jó, semmi ok a szomorúságra. De keressük meg a diáko­kat! Szerencsém van, mert a hatalmas tábla kukoricásból éppen akkor érkezik ki egy csoport. Kezükben a kapával irtják a gyomot. Egy kis pi­henőre leülünk az árnyas eperfa alá s beszélgetünk. Né­meth, Gyuláné orosz szakos ta­nár a vezetőjük. Elmondja, hogy a gimnázium elsőéves orosz tagozatú osztálya van itt munkán. — ...és nagyszerűen érez­zük magunkat — mondják szinte egyszerre Kiss Mária, Kapisinszky Natália, Hajdú Valéria, Kocsis Mária, Kocsis Margit és a többiek. — Nem fárasztó a kapálás — kérdem. Elmondják, hogy most már megszokták. Július elsejétől vannak itt s augusz­tus 1-ig maradnak. Az első napi munka után bizony volt egy kis izomláz, egy-egy kis hólyag is előbújt a tenyéren, de most már semmi hiba. A keresetről beszélgetünk. Számításunk szerint szemé­lyenként mintegy 800—900 fo­rintot keresnek ebben a hónap­ban. Ä pénzt közös hosszába teszik, mert. ■.. mert jövő nyá­ron a Krímbe akarnak men­ni. Az iskolai év folyamán különböző színdarabokból, mű­soros rendezvényekből befolyó összeggel kiegészítve, a pénz elég lesz egy nagyszerű krimi kirándulásra. Az ellátás — mint mondják — kitűnő, csaknem valameny- nyien meghíztak. Az állami gazdaság nagyon előzékeny, minden kívánságukat igyekez­nek teljesíteni. Munkájukat is dicsérik, sőt már meghívták őket a jövő nyárra is. I — Majd Krímből írunk az állami gazdaságnak képes le­velezőlapot —: mondják ne­vetve. Munka után mozielőadás, tá­bortűz teszi még vidámabbá életüket. Nemrég Babarcsző­lősön voltak táncolni. — Kapára lányok — hang­zik a tanár néni hívó szava, s a lányok ismét felsorakoz­nak, s hamarosan elnyeli ókét a kukoricás. (Garay) Ka\) kis f)ih»MŐ Harcos élete és hősi halála fáklyaként világit a munkásmozgalom útján 15 éve halt hősi halált Ságvári Endre

Next

/
Thumbnails
Contents