Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

2 NAPLÓ 1959. JtNIUS 18. Külföldi hírek RÓMA Tavaly novemberben az olasz vasutasok 24 órás fi­gyelmeztető sztrájkot tartot­tak és követelték bérük eme­lését. Mint a vasutas szak- szervezet közli, a november óta tartó bértárgyalások nem hoztak semmi , eredményt, ezért a dolgozóknak maguk nak kell fontolóra venniök, milyen intézkedést látnak szükségesnek.' A szakszerveze­tek pénteken döntik el, vajon sztrájkra mozgósítják-e a dol­gozókat. MOSZKVA A Szovjetunióban vendégei kedő NDK párt- és kormány­küldöttség Walter Ulbricht és Otto Grotewohl vezetésével szerdán reggel vidéki látogató útjáról visszaérkezett a fővá­rosba. Együtt érkezett a ven­dégekkel Moszkvába Anasz- tasz Mikojan, a Szovjet Mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese is, aki a német küldött­séggel Gorkij városában járt. LONDON Franz Etzel nyugatnémet pénzügyminiszter kedden az angol kormány meghívására háromnapos gazdasági tárgya­lásra Londonba érkezett. > PEKING Kín- ‘emei és felsőok­tatás.' 'ei a tervek sze­rint az in mintegy 250 000 hallgatót vesznek fel körülbe­lül 70 százalékkal többet, mint az elmúlt évben. MALIXOVSZKIJ: „A Szovjetunió tiszteletben tartja Ausztria semlegességét“ Becs (MTI) R. J. Malinov- szkij, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere egyhetes ausztriai hivatalos látogatása befejeztével szerdán délelőtt visszautazott Moszkvába. Malinovszkij marsalltól és kíséretétől a bécs—schwechati repülőtéren Graf osztrák had­ügyminiszter, Stephani had­ügyi államtitkár és az osztrák tábornoki kar több vezető képviselője vett búcsút. Malinovszkij marsall az osztrák véderő hadgyakorla­tainak megtekintése után Gráf hadügyminiszterrel foly­tatott beszélgetésén hangoz­tatta: „Az osztrák hadsereg­nek megvan minden feltétele és a szükséges harci ereje ah­hoz, hogy biztosítsa és szük­ség esetén eredményesen meg­védje Ausztria semlegességét. Az alkalommal élve kijelen­tem: a Szovjetunió aláírta az osztrák államszerződést, ami azt jelenti, hogy az ebből reá háruló kötelezettségeknek a jövőben-is eleget tesz és tisz­teletben tartja Ausztria' sem­legességét. A maga részéről sohasem fogja megsér­teni az osztrák semlegességet Nagyon szeretnénk, ha más részről sem történnék kísér­let Ausztria semlegességének megsértésére. Az a kívánsá­gunk, hogy az osztrák és a szovjet nép, az osztrák és a szovjet hadsereg között köl­csönös megértés és jóviszony uralkodjék.“ Graf hadügyminiszter kö­szönetét mondott Malinov­szkij marsallnak baráti sza­vaiért, majd kijelentette, hogy az osztrák hadsereg tel­jesíteni fogja kötelességét, minden rendelkezésre álló esz­közzel megvédi Ausztria sza badságát, függetlenségét é semlegességét. Georgi Dimitrov H Á dominikai felkelők elfoglalták Constanza városát Caracas. A Dominikai Fel- szabadítási Mozgalom közölte kedden, hogy a felkelők el­foglalták a Ciudad Trujillótól mintegy 60 mérföldre észak­keletre levő Constanza "3000 lakosú várost. Mint az AP je­lenti, a felkelők megsemmisí* tették a város védelmére ki­vezényelt kormánycsapatokat. A felkelők rádióállomásai arról számolnak be, hogy a falusi lakosság nagy területe­ken csatlakozik a Trujillo dik­tátor ellen harcoló felkelők­höz. Derkovits Gyula — önmagáról (Ma van a szombathelyi születésű nagy magyar képzőművész, Derkovits Gyula halálának 25. évfor­dulója. Ebből az alkalom­ból részleteket közlünk a művész önéletrajzi feljegy­zéseiből.) „Apám asztalos volt. Lehet­tem vagy négy éves, amikor az öregem egy olyan három­lábú ógörög asztalt készített, ami engem nagyon megfogott, mert ez nemcsak egy egyszerű asztal volt, hanem faragott lá­bai levelek közül kihajló, szár­nyas mezítelen félemberi figu­rákat ábrázoltak, amelyek ló­pata lábakban végződtek és gyerekfejeken álltak. Emlék­szem Gobez bácsira, az öreg faragóra, aki eljárt hozzánk, és magvával hozta a nyers, fé­lig nagyolt asztallábakat, hogy azokat megmutassa az édes­apámnak és megbeszélje vele a további tennivalókat. Persze, amíg ők beszélgettek, én foly­ton ott voltam körülöttük és bámultam hol őket, hol pedig az öreg faragó óraláncán fi­tyegő nikkel-halacskát. Végül, mikor az öreg Gobez menni készült, bátorságot vettem és megtapogattam a fémhalacs­kát. Ez megnyugtatott, de sze­rettem volna, ha az enyém le­hetne. Mindég vártam a fa­faragó jöttét, mert ilyenkor újabb cifraságokat hozott. Egy este is betoppant hoz­zánk, szép, fából faragott asz­tallábakkal és amíg ők. egy­mással beszéltek, én felvettem az egyiket és a fejét nézegetve, megtapogattam a faragvány arcát, majd felfuttattam az ujjaimat a szárnyain, de se­hogy sem. tudtam betelni vé­sett ábrázatukkal. Ez új volt számomra. Igaz, hogy én már akkor élénken figyelő gyermek voltam. Az udvarunkban vi­rágzó rózsabokrot lerajzoltam, mégpedig egy széttépett skatu­lya belső felére úgy, ahogy azt megfigyeltem. Reggelen­ként, mikor kiugrottam az ár­nyékból és bent sütkéreztem a párás napfényben, elnézeget­tem az esőverte nyirkos föl­det, a giliszták kanyargós út­jaival. Majd tovább mentem, be a virágok közé, ahol leráz­tam a virágokon üldögélő har- matcseppeket és a rózsabokro­kon lévő méheket és darazsa­kat. Kezdetben bizony meg­szúrtam és ilyenkor déli« is rágcsáltam az *Jjam hesyát. de meggyőződtem róla, hogy csíp, mert tapasztalatból saj­góit bele az ujjam hegye. Most Is úgy voltam, az öntu­dat után tapogatózva, az előt­tem még ismeretlen dolgok előtt és bámultam a faragott asztallábakat, mint valami mű­alkotást. Azonban ’sehogysem tudtam eleget nézni ahhoz, hogy megértsem ezeket a vé­sett félember-figurákat. Főleg ami nagyon tetszett nekem, az volt, hogy meg lehetett fogni a figurák alakját és a részlet- formákat. Megtapintva el le­hetett mondani: „Orra, szeme, szája, füle.. a La Razon című caracasi ’ olentése szerint Constan- zát a felkelők egybehangolt légi- és haditengerészeti ak­cióval foglalták el. Havana. AP-jelentés szerint. Camaguey kubai tartomány­ban a hadsereg "Fidel Castro ellen irányuló földalatti moz­galmat leplezett le. A tarto­mány katonai parancsnoka közölte, hogy az összeesküvés­ben való részvétel gyanújával letartóztattak 40 személyt, köz­tük az elkergetett Batista dik­tátor fegyveres erőinek több volt tagját. ....... A keralai kormány közleménye a rendbontó cselekményekről Uj Delhi (MTI) Mint az Uj Kína jelenti, a kommunisták vezetése alatt álló keralai kor­mány sajtóközleményt adott ki, amely szerint Keralában az ellenzéki pártok irányítá­sával rendbontó elemek újabb erőszakos cselekményeket kö­vettek el. Trivandrum egyik külváro­sában például körülvettek egy rendőrőrsöt, megtámadták a rendőröket, akik közül há­rom komoly sérülést szenve­dett. Többszöri eredménytelen figyelmeztetés után a rendőr­ség kénytelen volt a csőcselék­kel szemben fegyvert hasz­nálni. Adenauer isméi a Német Demokratikus Köztársaság „lelszakadílásárél“ készét Berlin (MTI): A Berlinben 1953. július 17-én megkísérelt ellenforradalmi puccs évfor­dulójáról Nyugat-Németország ban az idén feltűnő hangsúly- lyal emlékeztek meg. Úgynevezett amlókünnepsé- geket rendezték Nyugat-Ber- linben, Bonnban és más váro­sokban, A bonni „ünnepsé­gen“ Adenauer kancellár be­szélt és isimét sürgette a 17 millió német „felszabadítását“. Támadta a Német Demokra­tikus Köztársaság államrend­jét. A kancellár a nagyobb nyomaték kedvéért felolvasta Herter amerikai külügyminisz tér hozzáintézett táviratát, amelyben az amerikai állam­férfi minden jót kívánt a ke­letnémet lakosság „felszabadí­tásához“ a bonni kormány­nak. A nyugat-berlini és a nyu­gatnémet lakosság yiem vett tudomást a hivatalos megem­lékezésekről: június 17-ét egy­szerűen pótlólagos szabadnap­nak tekintette és inkább ki­rándulni ment. • a élne még, ma lenne hetvenhét éves Georgi Dimitrov elvtárs, a bolgár és a nemzetközi munkásmozga­lom nagy alakja. Georgi Dimitrov több mint fél évszázadon át volt aktív harcosa a bolgár és a nemzet közi munkásmozgalomnak. 1902-ben, húszéves korában lépet- a Bolgár Szociáldemok rata Párt tagjai közé. A fiatal szervező és. lelkes agitátor fá­radságot nem ismerve tanul is terjeszti Marx és Engels tá­mlásait. Résztvesz azokban a harcokban, amely a bolgár szociáldemokraták között ab­ban az időben alakul ki: a reformista törekvésektől* át­hatott úgynevezett „laza" és a baloldalt képviselő ,szoros1 irányzat között. A baloldali irányzat egyik leglelkesebb szószólójaként a két Irányzat szakítása után a „szoros“ szo­cialisták szófiai szervezetének a titkára lesz. , Fiatalos lelkesedéssel veszi ki részét az 1905-ös oroszorszá­gi forrádalmat követő har­cokból. Ebben az időben szer­vezkedik a bolgár proletariá­tus erős egységes osztállyá és mutatja meg erejét az 1906-os tömegsztrájkok idején. Di­mitrov elvtárs munkája nyo mar egymásután alakulnak a szakszervezetek és erősödnek a munkások szervezetei. Később tántoríthatatlamul harcolt az imperializmus há­borús tervei ellen, leleplezte a háborús előkészületeket. Ekkor már a parlamenti szó­székről is folytathatta a küz­dőimet a munkásság jogaiért mint Délkelet-Európa első munkás-képviselője. A hábo­rú éveiben a frontokon is szer vezte a munkás és paraszt ka­tonákat, gyűléseken leplezte le a háború igazi elindítóit és a háború igazi céljait. 1919-beh a „szoros“ szocia­listák pártja csatlakozott a Kominternhez és mint a Kom­munisták Bulgáriai Pártja folytatta harcát a munkásosz­tály felszabadításáért. Dimit­rov elvtársat, mint a párt egyik vezetőjét mindenütt a harcok élvonalában találhat­juk. A forradalmi fellendülés után 1923-ban indult el Bul­gáriában a fasizmus első véres népellenes hadjárata. A kom­munista párt általános fegy­veres felkeléssel válaszolt a kegyetlenségekre. Dimitrov elvtánsat ott találhatjuk a fegy veres felkelés vezérkai átoan is. Szervez, agitál, tanít. Ű4/&OM SAlSLANOV (22) Székesfehérvárnál viszont csend honolt. Helyenként a gyalogság visszavonult és Bo- gacsov tudta, hogy az a ma­gaslat, amelyet ő véd, most ék, kiugrás előre, a németek irá­nyába. Jól látszott innen az ég vöröslő hátterén kirajzolódó város fekete sziluettje, egymás­ra torlódó hegyes, dárdahegy- szerű templom tornyaival, ház­tetőivel, gyárkéményeivel — az egyiket ledöntötte egy löve­dék. Bogacsov képtelen volt tájé­kozódni: már régen megsza­kadt minden kapcsolata az üteggel. A németek tapogatóz­va nyomultak előre, hol Itt, hol ott lángolt fel hirtelen el­keseredett éjszakai összecsapás, üstökösként szálltak a nyom­jelzős golyók. Az elalvóban lé­vő tábortűz elszenesedett zsa­rátnokából tör fel így a láng, aztán visszahanyatlik, hogy majd más helyen újra felszök­jék. Egységes védelemről ezen a szakaszon már nem lehetett szó; egyes magaslatok, előre­tolt állások, egyes erődítmé­nyek tartották csak magukat. Bogacsov ismerte azt az alatto­mos érzést, ami mindig oly zavaró harc közben, ha az em­bernek magának, kell eldönte­nie: visszavonulni vagy marad­ni; Ha az ember elkezd töp­rengeni, azon nyomben több tucat érvet talál, hogy a vissza­vonulást Indokolja. Ő azonban az egész háborút végigharcol­ta, nemegyszer vonult vissza, támadott, bekerítették és jól tudta: amíg az ő magaslata tartja magát, meg a másik, meg a harmadik, az ellenség­nek meg van kötve a keze. Most nem tud teljes erővel, le­sújtani rójuk. S amikor már lesz erre lehetősége, akkorra a visszavonult csapatok az új helyen berendezkednek véde­lemre. És makacsul védte a magaslatot. Estére a harcosok közül már csak négy maradt élet­ben, az ötödik Hatner, a ha­todik Bogacsov. A tüzérségi tűz mindent szétrombolt, ösz- 6zezűzott, a futóárkokat he­lyenként betemette. Fedezék nélküli, hajlék nélküli éjszaka várt rájuk a csata után. Az utolsó telefonista átkulcsolta térdét és fejét ráhajtva, össze­görnyedve ült. Köpenyeujja megfesaült, fedetlenül- hagyta kissé homályos üvegű, vastag kerek óráját; az üveget koor­dinátamérőből készítette. Bo­gacsov a vállánál fogva meg­rázta a híradóst: — Hé, te katona, átalszod a háborút I A híradós kissé megrázkó­dott a keze alatt. Bogacsov a mellvédre pillantott, meglátott egy sekély aknatölcsért, mindent megértett. „Hát. -. -. Ez befejezte a há­borút." És a meggyilkolt órájáho’z igazította az övét. Reggel mi­kor kiverték a németeket a magaslatról, az órája megállt egy ütéstől, s most nem bízott benne. Tíz perc múlva éjfél. Fél egykor a német lövészárkok mögött tűz lobbant fel. s meg­világította az országút szélén ültetett vékony, fekete fácská- kát, mintha tussal rajzolták volna oda őket. A tűz egyre világított, terjedt, és végül felbukkant a hold. Hirtelen láthatóvá vált egy repülőgép­nek a földről ferdén az ég felé meredő fekete szárnya. Egy héttel ezelőtt lelőtt német vadászgép volt. A senkiföld­jére zuhant le. Mellette fe­küdt a havon a szinte telje­sen meztelen, . összezsugoro­dott, összeégett pilóta. Csak szőrme csizmájának feje ma­radt épen. A pilóta először összeégett, aztán megfagyott. Ezt a felderítők mesélték, aikik a repülőgéphez kúsztak, hogy szipkához' való üveget szerez­zen eik. És most a lelőtt gép, az összeégett pilóta, a senkiföld- je — mind a námetek kezén volt. A hold már elszakadt a föld­től. Kettévágva a szárny vé­gén lógott és beez.üstözte su­garával. Rather nesztelenül odalépett Bogacsovhoz és meg állt mellette. — Hol az összekötő” — Nem tért vissza. — És te hol voltál? A német iövészárkok fölött rakéta szállt a magasba. Rai­ner szemefehérje először zöl- dís, majd vöröses fényben és csillogott; aztán a fény. ki­abált A rw>7*f~ ---r-~ >'ol. do kolt a havon. Néhány nyom­jelzős sorozat hangtalanul sza­kadt el a földtől és eltűnt az alacsony felhőben. Később ért el hozzájuk a dörrenés. — A szakadékban, ahol teg­nap a mi harmincnégyeseink álltak, most németek kúsz­nak. Arra kószáltam, és bele­botlottam egybe. Elővett köpenyzsebóből egy kis gyöngyházagyú nikkelpisz­tolyt, s a tenyerére fektette. Durva, húsos tenyere sáros volt. — Tartalék tölténytár is van hozzá. — Tekintetük találkozott és mélyen egymás szemébe néz­tek. Mindketten tudták, mit jelent az, hogy „németek kúsz­nak a szakadékban“. Azt je­lenti, hogy a magaslatot be­kerítették, és nekik már alig­ha sikerül elmenni innen. Ezért nem volt összekötteté­sük, ezért nem tért vissza a Belicsertkóhoz küldött két fel­derítő közül az egyik sem. — Ha az egész nem így ala­kult volna, odaadhatnám To- nyának — mondta Ratner. A felderítők apáskodtak Tonya felett. Ö volt az egyetlen nő az ütegben, hát kik gondos­kodtak volna róla, ha nem a felderítek? — Igazi nőd pisz­toly. A £ egész háború alatt nem került ilyen a kezembe. Tenyerébe pattogtatta a töl­tényeket a tárból, kivette a zárat, s szétdobálta a szélrózsa minden irányába. Ez a pará­nyi pisztoly a harcban úgy­sem használható. — A fiúknak elmondtad? — kérdezte gyorsan Bogacsov. — Még nem. — Tartani fogjuk a magas­latot. — És Bogacsov szeme vészjóslóan összeszűkü't A felkelés elbukott, a nem­zetközi reakció örömünnepet ült De a felkelés tanulságain tanult a párt, tanult az egész nemzetközi munkásosztály; Ebben a tanulásban Dimitrov elvtárs munkássága is nagy segítségére volt valamennyi ország munkásosztályának. Cikkeiben hívta fel a munká­sok figyelmét a fasizmus ve­szélyeié. Figyelmeztetett, hogy a fasizmus, a finánctöke nyílt, véres diktatúrája nemcsak Délkelet-Európa sajátos vélet­len jelensége, hanem vala­mennyi imperialista országban fenyegető veszélyként jelent­kező jelenség, amely ellen miieden ország munkásosztá­lyának harcolnia kell. Személyesen is rrtegvívta a harcot a fasizmussal, a lipcsei per idején. A híres Reichstag per az egész világ figyelmét Lipcsé­re irányította. Hitlerek az egész világot akarták a Reichstag perrel megijeszteni, a „kom­munista veszély" teóriáját be- bizonyítottá tenni. Ezzel szem­ben Georgi Dimitrov bátor ki­állása őket lepleznie a? egész vi ág előtt. „Tény, hogy bolsevik prole­tár forradalmár vagyok . !. — mondta Dimitrov elvtárs a lipcsei törvényszék előtt, — Igaz az is, hogy ón mint a Kommunisták Bulgáriai Párt­ja Központi Bizottságának cs a Kommunista Intemacion ké Végrehajtó Bizottságának tag­ja felelős és vezető kommu­nista vagyok. De éppen azért nem vagyok terrorista kalan­dor, nem vagyok puccsista és gyújtogató 1:.“ Dimitrov, mint igazi leninis­ta, a törvényszék előtt állt és vádolt. Nem védekezett. Vá­dolta a fasiszta vezetőket a kommunisták elleni prc\ cicá­éi óval, a munkásosztály és a dolgozók ellen alkalmazóit terror miatt. Vádolta a bol­gár fasisztákat 20 ezer forra­dalmár meggyilkolása miatt. A lipcsei per a náci vádlók csúfos vereségével végződéit ‘s komoly tanulságul szolgait a nemzetközi munkásmozga­lom számára. Dimitrov elvtáis pedig valamennyi kommunis­ta számára példaképet, példát mutatott elvhűségből, szilárd­ságból, bátorságból. Georgi Dimitrovot a Szov­jetunió szabadította ki a né­met fasiszták karmai közüli Harcolt és harcra szólított a fasizmus ellen, tevékenyen részt vállait a náci fasiszták elleni háborúban, majd a ná­ci Németország szétzúzása után ismét szeretett Bulgáriájában dolgozott, mint a Bolgár Kom­munista Párt hű harcosa. Nagy hazafi volt. Lángolóan szerette népét. „Semmi ökom arra, hogy szégyelljem bolgár voltomat, — mondta a lipcsei per során mondott egyik be­szédében, — büszke vagyok arra, hogy a bolgár munkás- osztály fia vagyok." Népe jö­vőjéért harcolt, amikor a vi­lág proletáriátusának érde­keiért dolgozott és harcolt. Népe igaz fiaként cselekedett, amikor a kommunista eszmék zászlaja alá állt. kommunizmus győzel­mét nem érhette meg. 1949. július másodikén meg­halt. De hitt a győzelemben. 1933, december 16-án a lip­csei per záróbeszédében mond­ta: , A XVII. században GaWeo Galilei, a fizika megalapítója szigorú inkvizíciós tőrvnéyszék előtt állt, ahol rá, mint eret­nekre, halálos ítélet várt. Ö akkor mély meggyőződéssel és eltökéltséggel kiáltotta „És mégis' mozog a föld!" S ez a tudományos tétel később az egész emberiség közkincsévé vált. Mi kommunisták ma nem kevésbé eltökélten, mint az öreg Galilei mondhatjuk: És mégis mozog a föld! A tör­ténelem kereke előre mozog... Forog és forogni fog h kom­munizmus végleges győzel­méig!" Dimitrov elvtársnak, a nem­zetközi munkásmozgalom igaz hmrcosHUPk 1 av 'U örpkkJ

Next

/
Thumbnails
Contents