Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

1959. IÜNIUS 19. NAPLÓ 3 látókörrel A termelőszövetkezeti párt- szervezeteink a legfiatalabb pártszervezetek közé tartoz­nak. Még csak most forr, ala­kul ki a munkastílusuk, most tanulják, hogyan kell szervez­ni és végezni a munkát. A tsz- p ár tszervezetek előtt álló fel­adatok nagyságát nehéz lenne túlbecsülni. Hiszen mindenütt igen nagy mértékben a terme­lőszövetkezetekben dolgozó kommunistákon múlik, sike- rül-e újabb lépéseket tenni előre, azaz sikerül-e megszilár­dítani, erős közösségekké ko­vácsolni a javarészt fiatal szö­vetkezeteket, sikerül-e mara- ' déktalsnul kihasználni a nagy­üzemi gazdálkodásban rejlő összes tartalékokat, sikerül-e teljes győzelemre vinni minél előbb faluin az újat, a fejlet­tebb, a szocialista mezőgazda- ságot. Szűcs György elvtárssal, a máriakéméndi termelőszövet­kezet alapszervezetiének titká­rával beszélgetünk ezekről a problémákról; R szövetkezet ügyei jói állnak «=< mondja Szűcs elvtárs. *— Az idei évre különsebb célo­kat nem tűztünk magunk elé. Csupán annyit, hogy a föld­jeink legyenek jól megmun- > kálva, legyen bőségesen takar­mányunk. Az állatállomá­nyunk fejlődik, veszünk még tíz tehenet, akkor már hatvan­két darabból áll majd a tehe­nészetünk. Szóval a gazdasá­gunk rendben vám Ez azonban még nem min­den. Mi ennyivel nem eléged­hetünk meg. Messzebb kell látnunk a mánál, még a hol­napnál is, És másoknak, a töb­bieknek, minden tsz-tagnak, de a falu minden lakójának is meg kell mutatni azt a bizo­nyos távolabbi' jövőt, Hogyan? A mi pártszervezetünknek je­lenleg nyolc tagja van. A nyolc tag közül öten dolgozunk a • szövetkezetben. Kevesen va- ' gyünk. Érezzük: Éppen ezért gondoltunk már arra, hogy erősítjük a szervezetünket új tagokkal. Legutóbbi taggyűlé­sen felosztottuk egymás között azokat a jól dolgozó tagokat, akiket szívesen látnánk a so­raink között, mint tagjelölte­ket. Ennek a feladatnak a megoldásával még csak az ele­jén tartunk, de máris mutat­kozik eredmény. A kiválóan dolgozó pártonkívüliek között nő azoknak a száma, akik a pártba való belépés gondola­tával foglalkoznak. A közelebbi terveink között a XXI. pártkongresszus anya­gának az egész falu népével való megismertetése a legje­lentősebb. Úgy gondoljuk, hogy ^rre nagy szükség van. Nem szemináriumokat aka­runk rendezni, hanem kisgyű- léseket úgy, mint ahogyan a választások idején tettük. Há­rom témakörben akarjuk a kongresszus anyagát feldolgoz­ni. Az első témakörben a nem­zetközi helyzetről, a második­ban a hétéves tervről, a har­madikban a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdéseiről beszélünk a kis­gyűl éseken. Újat is nyújt majd a párt­szervezet ezeken a kisgyűlése- ken. Ugyanis nemcsak egysze­rűen a kongresszus anyagának az ismertetésére szorítkoznak, hanem a termelőszövetkezet távlati terveit is ismertetik, mintegy beleágyazva a kong­resszus anyagába: A tsz távlati terveit a pártszervezet megbízásából a szövetkezet vezetői dolgoz­zák ki. A távlati tervekben szerepel többek között 150 hold szőlő telepítése, szarvas- marha törzstenyészet létreho­zása stb. Most már az általá­nos feladatokon túl azon dol­goznak, hogy a fejlesztést mi­lyen ütemben kell majd végre­hajtani, évről évre mennyivel kell növelni az állatallomanyt, mennyi szőlőt kell telepítem. A kis gyűlések ily módón nemcsak, hogy úgy mondjuk, a nagyvilág dolgaiban, « a falu dolgában is tágra nyitják majd mindenki előtt azt az Alakot, amelyen át be tenet egy kicsit tekinteni a jövőbe. Feltétlenül hasznosak lesznek ezek a kisgyűlések, feltétlenül sok gondolatot ébresztenek majd az emberek fejében, és bizonyítják majd, hogy a vi­lág és a falu jövője a szocializ­mus, a kommunizmus. Ez lenne a falu népével való beszélgetések egyik formája. Persze, az egyéni gazdákkal külön is szót kell érteni a szö­vetkezet további fejlesztése során. Mindenesetre azzal tisz­tában vannak a máriakéméndi termelőszövetkezet kommunis­tái, hogy a még kívülállók meggyőzése nem csupán szava­kon, hanem az élért eredmé­nyeken is múlik majd. Ezért nagy gondot fordítanak a ter­melőszövetkezet belső problé­máira is, Milyenek a tsz belső problémái? Mindenekelőtt az elosztás kö­rül jelentkeznek problémák Olyan elosztási rendszert sze­retnének bevezetni, amely nemcsak az elvégzett munkát veszi figyelembe, hanem a munka eredményeként jelent­kező terméseredmértyeket is. Szóval szeretnék arra ösztö­nözni a tagságot, hogy min­dent tegyenek meg a jó ter­méseredmények érdekében. Egy ilyen elosztási rendszer elősegítené az új agrotechnika bevezetését, a legfejlettebb módszerek alkalmazását és maguknak a tsz-tagoknak a fantáziáját is megmozgatná, bizonyára sok új ötletet segí­tene napvilágra. És mit tehet a pártszervezet, hogy segítsen megoldani egy ilyen problémát? A közeljövőben ellátogatunk Barcsra és Tótkomlósra — mondja Szűcs elvtárs. — Ott már fejlettebb elosztási rend­szert alkalmaznak. A barcsiak minden munka értékét forint­ban adják már meg, a tótkom- ldsiak pedig a terméseredmé­nyek szerinti elosztásban értek el eredményeket. Elmegyünk, megnézzük mind a két mód­szert, biztosan találunk mind­kettőben sok hasznos dolgot, amit esetleg itt nálunk is meg­honosíthatunk. Egyszóval sok feladat áll a termelőszövetkezeti pártszer­vezet előtt. És újak a feladatok. Sokfelé ágazóafc és széles látó­kört kívánóak. De valamennyit meg kell oldani. A tsz kom­munistáinak kell az új életet alakító munka élesztőinek len­ni, akik messzebb látnak, akik közelebb hozzák a falu népéhez a holnapot. így látják a má­riakéméndi kommunisták is. Bár a pártszervezetük még fiatal. Még csak most kezde­nek majd igazán a munkához, de az út, amelyen elindultak, előre vezet Magyar—román ^ szöveltati árucsere- forgalmi egyezmény A magyar földxnűvesszövet-] kezeti mozgalom fejlődésének; tanulmányozása céljából a ] SZÖVOSZ vendégeként ha- i zánkba érkezett Constantin j Filoriamu, a Centrocoop, a ] Román Fogyasztási Szövetke­zeti Központ Végrehajtó Bi-; zottságának elnökhelyettese és] Emílián Lustig, a Centrocoop, j tervgazdasági főosztályának] vezetője; A Centrocoop vezetői ittüé-3 tűk alatt a SZÖVOSZ-szal ke-] reskedelmj jellegű megbeszé-] léseket is folytattak. A tár- ] gyalások eredményeképpen < árucsere-forgalmi egyezményt i kötöttek, melynek keretéiben ] 1959. évre tovább bővítették a: két szövetkezeti szervezet áru­csere kapcsolatait; A Centro- j coop — elsősorban a magyar] termelőszövetkezetiek építke-] zéseihez — fűrészárut, a SZÖ-] VOSZ főleg iparcikkeket szál­lít j Az árucsereforgalml egyez- ] ményt kedden délben ünnepé-] lyes külsőségek között Irta alá: C. Filoriamu és Molnár Ká-] roly, a SZÖVOSZ elnökhelyet-: I tese; Az alapszabály szerint Mennyi legyen a háztáji? A pécsi ünnepi hetek után A pécsi ünnepi hetek utolsó, de egyik jelentős ren­dezvénye a Tavasza Tárlat még nyitva tartja kapuit a látogató közönség előtt, amikor arra vállalkozunk, hogy néhány szót szóljunk erről a hagyományos pécsi eseménysorozatról Az ünnepi hetek rendezvé­nyei szinte kivétel nélkül ma­gukon viselték a nagy évfor­duló, a Magyar Tanácsköztár­saság ünneplésének jegyét. Ezt hirdeti az ízléses műsorfüzet a címlapon, a tartalom is. Ha végiglapozzuk a füzetet, látjuk, hogy rendkívül gazdag, változatos és határozott mon- danivalójú ez a műsor. A má­hoz, a ma emberéhez szólnak ezek a rendezvények akkor is, ha témájukat a múltból veszik. Ez a megállapítás nemcsak az 1919-es tárgyú nagyobb isme­retterjesztő előadásokra érvé­nyes, hanem az egyéb műsorok ra is. Igen jó képet mutat a „Munkásszínjátszó Hetek" mű- sorpoiitikája. A különböző he­lyeken és különböző csoportok által bemutatott darabok mind pozitív mondanivalójú művek, méltók arra, hogy egy ilyen nagy évforduló dicsőségét hir­dessék. Hiba, hogy a tervezett előadások egyike, másika el­maradt, még ha komoly oka is volt a mulasztásnak. Az vi­szont nagyon jó kezdeménye­zés volt, hogy az előadásokat nem egy helyen, végkimerülés­ig, unalomig adták élő, hanem többhelyütt és más-más alka­lommal; Külön dicsérendő, hogy a szálláshelyeken lakó mun­kások szórakoztatására — és nevelésére is gondoltak a ren­dezők. Reméljük, hogy a jó műsorpolitika után nem kö­vetkezik majd egy kabaré kampány, hogy ezekből a ren­dezvényekből a közreműködő csoportok is hasznos tapaszta­latokat szereztek ugyanúgy, mint a közönség. Az is jó, hogy hogy a pécsi ünnepi hetek mű­sorfüzete nem forgatókönyv­szerűén tartalmazta a váro­sunkban ez idő tájt előforduló eseményeiket, hanem csak a legfontosabbakat, a külön er­re az alkalomra tervezett és szervezett, köztük nem egy országos jelentőségű rendez­vényeket találjuk meg benne. Az országos rendezvények között nagy sikert aratott a Férfikórusok Országos Dalos­találkozója, melyen 24 kórus, sokszínű, sok nemes vetélke­dést látott zászlaja alatt, mint­egy 1200 dalos vett részt. A Széchenyi téri nagy felvonulás és közös kórusszám éppúgy fe­lejthetetlen élményünk marad, mint a színházi hangverseny. Egyben tanultunk is a rendez­vényből, legközelebb nagyobb gondot kell fordítanunk a sza­badtéri demonstrációra. A Széchenyi téren összegyűlt kö­zönség a két szám éléneklése után többet is várt, műsort szeretett volna hallani, Ugyancsak ^gy sike­re volt a Pécsi Nemzeti Szín­ház rendezésében a „Modem dráma heté“-mek és a megtar­tott magasszínvomalú vitának. A hozzáértő szakmai közönség előtt bemutatott drámák nagy sikert arattak, a viták során pedig a korszerű színjátszásról mondottak el hasznos észre­vételeket javaslatokat a részt­vevők; Bár nem országos rendez­vénynek szánták, mégis tisztes rangra emelkedett a Mecsek Művészegyüttes felszabadulási ünnepi műsora, a történelmi képek előadása. Ha ezen az úton haladnak, bizonyára messze jutnak, talán még kül­földi szereplésre is lehetőségük nyílik. • Nagy sikere volt az Orszá­gos Középiskolai Fényképki­állításnak a Széchenyi Gimná­ziumban. A fiatalok bebizonyí­tották, hogy a művészi fény­képezésnek van jól látó, jó érzékű, tehetséges utánpótlása. Május 24-én nyitották meg Tavaszi Tárlat címen a pécsi Országos Képzőművészeti Ki­állítást. A tárlaton országos nevek mellett a helyi művé­szek is szép számmal doku­mentálják az alkotó képző­művészek aktivitását. A kiállí­tás érdekessége, hogy sokszí­nű, tág teret ad a legkülönbö­zőbb festői kifejező eszközök­nek, módszereknek. Mint a korszerű drámáknál, itt is he­lyet adnak a bátor kezdemé­nyezésnek, a jószámdékú útkere sésnek. A felszabadulási koszorúzási ünnepség, a tanácsköztársasági emléktábla leleplezése, a Mun­kásmozgalmi Kiállítás, a Ju­bileumi Tudományos Ülésszak előadásai, a könyvismerteté­sek, a Tanácsköztársaság! Sza­valóverseny, mjind-mind méltó lenne arra, hogy külön foglal­kozzanak vele, hisz fontosak és sikeresek voltak — csak a Munkásmozgalmi Kiállításnak pl. közel 8000 látogatója volt, ami szemben az eddigi kiállí­tások 3—4000 fős látogatójával, igen hatalmas eredménynek számít — de erre most itt nincs hely és alkalom. Befejezésül bátran el­mond,hatjuk, hogy az idei mű­sor előrelépést jelentett az ed­digiekhez viszonyítva. Sokkal nagyobb tömegeket mozgatott meg, mint valaha. Ez a meg­állapítás egyaránt érvényes az] aktívan közreműködő szerep-; lökre, munkásszínjátszókra, da] losokra stb. és a rendezvénye-' ken megjelent közönségre. Kü- \ Ionosén örvendetes, hogy eb-', ben az időszakban a peremvi- ] dékek kulturális szempontból] hátrányosabb helyzetben lévői dolgozói is nagyobb mérték-] ben részesei lehettek a váltó-] zatos műsorok által nyújtott ] örömökben. Ezen az úton jár­va, kell érvényesíteni a műve­lődéspolitikai irányelveket és: a munkásosztály helyzetéről] hozott párthatározatot egyéb területen is. Ha ezt a most: befejezett ünnepi programot a] következő években további ] okos ötletekkel gazdagítják, ] városunk valóban esemény- ] számba menő, várt rendezve-] nye lesz az évről-évre vissza-] térő pécsi ünnepi hetek. b—S.3 Háztáji. A termelőszövet­kezettel együtt került ez a kifejezés a parasztok szótá­rába. Egyik leggyakoribb szavunk lett, mert erről hall az ember a közgyűléseken, a járási, a megyei vezetők megbeszélésein, mert ekörül van a legtöbb vita a terme­lőszövetkezetekben is. Vitatkoznak: a szőlő, a ház körüli konyhakert bele­tartozzon-e, a közös háztar­tásban élők színleg külön költöznek, csak hogy plusz háztáji területhez jussanak. Különösen sok a probléma az idén a háztájival. Miből adódik ez? A tavaszon egymás után alakultak a termelőszövet­kezeti községek. A parasztok vitték a földjüket, de kellő mennyiségű takarmány híján — különösen az új termelő- szövetkezetekről van szó — a leszerződött állatokat a termelőszövetkezet nem tud­ta átvenni. így hát sok he­lyen azon a címen növelték a tagok háztáji területét, hogy a sok szerződött állatot a szerződés értelmében át­adhassák az államnak. Egyes helyeken ezekre az állatok­ra plusz egy hold földet ad­tak. A másik, ami szintén az új tsz-ek létrejöttével jelent­kezett: a szőlő kinthagyása. Egyszerűen nem számították be a szőlőt a háztájiba. Ez is, a másik is hiba, de olyan hiba, amit ha ebben a gaz­dasági évből teljes mérték­ben nem is, de a jövő gazda­sági évben a minta-alapsza­bálynak megfelelően helyre tudunk hozni. Igaz az, hogy ebben a gaz­dasági évben, ahogy a me­gyei tanácson kiszámolták, 1792' négyszögöl háztáji te­rület jut minden családra, de az is igaz, hogy most a minta-alapszabály tárgyalá­sakor és jóváhagyásakor va­lamennyi termelőszövetkezeti közgyűlés amellett foglalt állást: ez a helyzet tartha­akarjon megélni. Csak így van értelme a közös gaz­dálkodásnak. Ezért van az. hogy egyetlen olyan terme­lőszövetkezeti közgyűlés sem akadt a megyében amely úgy határozott volna, hogy az alapszabály által megengedett egy hold háztáji területnél nagyobb területet ad tagjainak. A háztáji állatok körül is nagy vita volt. Volt olyan hely, ahol úgy értelmezték az alapszabályt, hogy a két növendék helyett két tehenet is tarthatnak. Itt is az okos érv győzött. Egymás után álltak fel a tagok: — A két tehénnek sok ta­karmány kell Annyi takar­mányt nem kaphat a közös­ből. Ha pedig nem kaphat a közösből, akkor majd má­sutt próbál szerezni. ä. Egyszóval mindenütt dol­gozik majd a tag, csak a kö­zösben nem. Vitatéma a háztáji min­denütt. • Sokan azt mondják: miért nem lehet több egy holdnál, miért nem lehet több szarvasmarha mint egy tehén, meg két növendék? Kérdés kérdést követ. A ré­gebbi tsz-ek a saját tapasz­talatukból tudják, gyakran még az egy hold háztáji is problémát jelent különösen akkor, ha a közösben szorít a cipő. Elvonja a munkaerőt a közöstől, amely sokkal na­gyobb jövedelmet biztosíthat tagjainak, mint a háztáji, ha jól megművelik. Egy példát erre. A drávafoki Ujeszten- dő Termelőszövetkezetben például nincs háztáji föld. Minden a közösben van és mindent a közösből kap a tag. Nincs is itt probléma akkor, ha jön a munka dan­dárja, mert minden munkás­kéz a közösben szorgoskodik És az eredmény? A múlt év­ben a legjobban fizető tsz- ek egyik a drávafoki Ujesz- tendő volt. Ezt a példát csak annak bizonyítására hoztuk fel: nz tatlan, csak erre a gazda-* új alapszabályminta is a sági évre szólhat. Miért ha­tároztak így? Azért, mert itt-ott máris megmutatkozik e túlzott méretű háztáji gaz­daság rossz hatása. Nagyobb a háztáji terület, több mun­káskéz kell hozzá, kevesebb jut a közös munkára és mint a régebbi tapasztalatok mu­tatják: maguk a tsz-tagok is rájöttek arra, aki a közöst választotta, az a közösből is háztáji gazdaságok ilyen kö­töttségével a termelőszövet­kezeti parasztok érdekeit védi. A tavaszon alakult ter­melőszövetkezeteinkben is rájöttek már erre és ezért volt szinte egyöntetű a ha­tározat: a jövő gazdasági év­ben senkinek sem lehet több háztáji gazdasága, mint amennyit a tsz-alapszabály előír* 60 mázsa káposzta egy holdon Fonnyadt kalarábé- levél-hegyek tornyo­sodnak a kertészíház előtt, jelezve, hogy itt az este szállítás volt. Odább az ágyá- sokban, ameddig csak a szem ellát, tenger­nyi pocakos, az eső­től itt-ott meghasa­dozó kalarábé. A so­rok közt két férfi hajlong. Mindkét ke­züket használva, gé­pies mozdulatokkal tépik a földből a dús levelű kalaráibét. Nagy József ker­tész, meg Karsai Ká­roly már hajnal óta szüretelik a kalárá- bét a csányoszrói tsz kertészetében, és bi­zony cseppet sem bánják, ha egy kis beszélgetéssel lelas­síthatják az hajlon- gás iramát. Karsai elvtárs a tsz párttitkára. A kertészet a mindene. Most is ő ajánlko­zott először, hogy vé­gigkísérjen a kerté­szeten. És ez nem is olyan csekély do­log, mert nagy az Uj Tavasz kertészete, 50 holdon terül el a Fe­kete víz partján. Ez a Fekete víz tulajdonképpen sző­ke. Kiváló esopótló és szárazabb időben ebből öntözik a zöld­ségféléket. Karsai Károly azonban azt mondja, hogy az idén csak egyszer kellett megnyitni a zsilipe­ket. Volt eső bőven, most már inkább meleg és napfény kellene, hogy a pap­rika- meg a paradi­csompalánták erőre kapjanak. A káposz­taféléknek már nem jelent sokat az ilyen vagy olyan idő. Meg­kezdték a fejbeboru- lást, még néhány nap és mehetnek a piac­ra. Karsai bácsi me­séli, hogy volt olyan év, amikor teher­autóval hordták a káposztát a komlói, sztálinvárosi és tata­bányai piacokra. Ak­kor aztán nyereség is volt bőven. Per­sze ebben az eszten­dőben ilyen nagy mennyiségekről nem lehet beszélni, egy­részt, mert a múlt év őszén húsz holdra csökkentették a tény­leges zöldségterüle­tet (a másik harminc holdba szántóföldi növényt vetettek), — másrészt a télen a teherautójukat is el­adták a lippói úsz­nék. — Hej. de jó len­ne most az az autó! — sóhajt fel Karsai bácsi. Mert hát va­lamikor régen keres­kedő ember volt és most ő intézi a tsz piaci eladásait; Sok­szor már éjjel egy­kor befogják a lova­kat, hogy hajnalban az elsők között ér­kezhessenek a szent­lőrinci piacra. Köny- nyebb a helyzet, ha Vajszlóra vagy Sely- lyére mennek áru­val, mert ezek itt vannak a közelben. Azért mindenkép­pen fárasztó és nem asszonyoknak való munka, többek közt ezért is választottak több férfit a kertész brigádba. — Legegyszerűbb, az, ha szerződünk, mert akkor a MÉK autói helyből, a tábláról viszik el az árut, — véli Nagy József, a főkertész. Az Uj Tavasz Tsz kertészete szép és gondozott; Talaja morzsás, kiváló, csak egy a baja, kissé mély fekvésű. A szakember azt mond­ja rá, „hideg talaj“, nem terem meg raj­ta az egészen korai primőr-féle. Persze az 1500 holdas tsz- nek máshol is van jó földje, de vize csak itt van. És jövőre már esőztető beren­dezést szeretnének, mert ez a mostani barázdás öntözés jó, jó, de azért mégsem Jövőre a kertészet területét bővítik, mert nemcsak a ko­rai primőr, de a ké­ső tavaszi zöldféle is hoz pénzt a ház­hoz, méghozzá sok pénzt. Még csaknem rég kezdték meg az árusítást és már 11500 forint jött be a tsz kasszájába hagymából meg ka- 1 arabéból, (és az utóbbinak zöme még a földben van). Hol van még a sokféle káposzta, céklarépa, zöldbab, paprika és paradicsom! Még fel sorolni is sok, hogy hányféle növényt ter­melnek ebben a ker­tészetben. És minden ágyás gyomtalan, — mintaszerűen gondo­zott: A fáradozás eredménye — persze — nagy termés; A kertész-brigád tagjai fejeskáposztából 60 mázsás termést vár­nak holdanként; A csánvoszrőiak nem sajnálják a fá­radságot. Mert ami­kor Karsai Káro'y kijelentette, hogy a kertészeten csak nyerni lehet, akkor a munkát és fáradozást is belekalkulálta. És ez magától értetődő: R.-né

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents