Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-10 / 134. szám
1959. JÚNIUS 10. NAPLÓ 5 Horváth Ede, az üdülő igaz- kedési formulák kissé sajátos, gatőja sajnálkozva tárta szét de annál kedvesebb aktusáról, a kezét: Van aki otthonosan mozog — Érdekeset szeretnének ir- már, de a legtöbbjük nem ni? — Nem mondom, mindig tudja mit kezdjen. Hogyne, akad valami esemény egy hiszen 120 vendéggel lekezelni, — Körülbelül arra van Szeged! — Egy kis tájékozódás a megérkezés első napján az üdülő teraszáról. ilyen százhúsz tagú családban, de miért nem jöttek, az előbbi turnuskor. Az igen! Akkor két eljegyzés is történt két hét alatt. Két budapesti fiatalembernek és két kislánynak maradt életre szóló élmény a mecseki üdülés. Carga Magdi és Pásztor Mária bőröndjeit hazafelé már Nagy Tibor technikus és Molnár Csaba könyvelő cipelte. Csakhogy Molnár Csatba „előrelátóbb" volt, 6 pesti lányt választott, ómig Nagy Tibor a keleti helyett a szegedi pályaudvaron kiáltott hordárért. Mert mégis illő, hogy a menyasszonyt először a szüleihez kísérje. Hát igen, egy jó interjút mulasztottunk el. — De várjanak csőik! Az igazgató és a Ikultúros magunkra hagynak és néhány perc múlna az új vendégek nyilvántartó lapjait teszik elénk. Akarva, akaratlan először a születési éveket kutatjuk, mintha itt az üdülőben törvény lenne, hogy a fiatalok eljegyzés nélkül nem úsz- szák meg a két hetet. Aztán mégis máson akadtunk meg: Juhász András, Juhász And- rásné nyugdíjasok. Kállai Bella nyugdíjas. Marosán József, Marosán József né nyugdíjasok. Csengetnék. Kezdődik az ünnepség, az ismerkedési est. A nagy társalgóba egymás után vonulnak be az „újoncok”, mit sem sejtve az ismersorra bemutatkozni, százhúszszor élrebegnA a saját nevét, ugyanannyiszor megjegyezni a partner nevét, ez nem gyerekjáték. Szerencsére tudja ezt Sebők Zoltán is, az üdülő kul- túrosa, mert egy huszáros „csel fogással" megoldja a megoldón dókat. Számokat, apró tiketteket oszt ki a férfi és hölgy vendégek között, méghozzá azonos számokat. Ezután a terem közepére áll és egymás után szólítja Jci a vendégeket. Ilyen formán: — Kérem az egyes számú férfi vendéget a parkettre. Az egyes számú hölgy következik. — Nem kérem, nem szemben egymással, hátat fordítani! Es máris szólítja egymás után a kettes, hármas, négyes, huszas, harmincas számok tulajdonosait. Amikor megtelik a táncpaikett, vezényszó következik: „Hátra arc!“ A párok szembe fordulnak egymással és ezzel a „zsákba macska,“ rejtélye is megoldódik. Fiatalabb- nak öregebb, öregebbnek fiatal partner jut, ahogy éppen a szerencse kedvezett, mégis az igazi meglepetés ezután következik. Még jóformán be sem mutatkoztak egymásnak, a zenegép máris rákezdi a Kék Duna keringőt. Na, ez felér egy vizsgával is. Mindjárt kiderül, hogy ki milyen szorgalommal végezte a tánciskolát. Jól vizsgáztak. Ment az jobbra is, balra is, még Bécs- ben sem járnák jobban. Hanem a seprőtánc! Az aztán elseperte azt a kis maradék feszélyezettséget is, ami még a keringő után megmaradt. Nem írjuk le részletesen, mert hosszadalmas volna, de any- nyit elárulunk, hogy valódi cirokseprő is szerepéit benne, és mindig annak jutott, akinek hirtelenében nem sikerült partnerre lelni. Kiszemeltünk magunknak egy fiatal táncospárt, akinek úgy látszik „túlságosan" kedvezett a sorsolás, mert az ismerkedési formaságok után sem hagyták abba az „ismerkedést“. Sőt! Az egyik táncszünetben kilopakodtaik az üdülő teraszára. Itt van hát a riporterszerencse, csak szemfülesnek kell lenni. Mindjárt a „legtermészetesebb" kérdéssel kezdtük: — Mikor lesz az eljegyzés, ineghívnaSk-e bennünket az ünnepélyes alkalomra. — Sajnos, elkéstek vele, ment a hölgyet Lackner Edé- nének hívják és egy éve a feleségem. Ma van a házassági érfordulónk. — Nem baj, — mondtuk, mert hirtelenében ennél szellemesebbre nem futotta, de már elő is álltunk az ,Áthidaló“ kérdéssel: — hogy tetszik a város? Nagyon őszintének tűnt a válasz: — Szép is, tetszene is, csak tudják a főpályaudvar előtt azok a fabódék borzalmasak. Igazán elszórhatnák őket onnan ... Mivel erre érdemleges választ nem adhattunk, rábízzuk az illetékes tanácsi szervekre a válaszadást. Benn a társalgóban egyre hangosabb a vígság. Hölgyválasz van, és aki bírja szusz- szál, mind a „fedélzeten”. Azért a kényelmes fotelek sem gazdátlanok, öblükben nevetgélő, szemlélődő „öregek”, előttük terített asztal, az asztalon korsó sör, tokaji fiaskó, ez sem rossz mulatozás. így is lehet henni. Csak úgy zelítünk az egyik asztalhoz: — Megengedik egy pillanatra? — Szívesen, mert a következő pillantban már jegyezhetünk a kis noteszbe: Marosán József, Marosán József né, Kólái Bella. Tehát ők a nyugdíjasok, velük találkoztunk először a nyilvántartó könyvben. Legszívesebben úgy kedenénk, hogy: „Marosán bácsi”, mert a nyugdíjasokat valahogy így illene szólítani, de ahogy jobban szemügyre vesszük, sehogy sem találjuk indokoltnak a bácsizást. Igaz, hatvankét éves, a haja is színezüst, de amit elmesélt, az felér a drágakővel is. Majd ötven éve vesz részt a munkásmozgalomban. Megjárta az olasz frontot, ahol ellenállási sejteket szervezett. A tanácsköztársaság idején a Királyhágón és a Bihari havasokban harcolt a francia és a román intervenciósok ellen. A tanácsköztársaság vérbefojtása kérdezzük, hogy a pihenést hogyan használják fel, „kijavít” bennünket, hogy ők üdülni jöttek, megnézni mindent, ami érdekes Pécsett. Úgyis köszönünk el: kellemes üdülést. Beszéljünk még Kálai Bella nyugdíjasról is? Aki FranciáAx „öregek” klubja. A Marosán házaspár derűsen szemléli a táncosokat. így még a város lényei Is cslllo góbbak, kedvesebbek. után illegalitásba vonult. Csehszlovákiában, Romnániában sztrájkokat szervezett. A spanyol polgárháború idején önként jelentkezett a spanyol hazafiak megsegítésére. 1941- ben Németországba küldte a párt. A német fasiszták akkor még világhódító mámorban tobzódtak, és ő vállalta az antifasiszta mozgalom szervezését. Később ugyancsak a párt utasítására visszatér Magyar- országra, ahol vezető szerepet vállal a Vörös Segély akcióban, részt vesz az illegális Szabad Nép terjesztésében, de ekkor már a feleségével együtt. Ellenállási csoportokat szerveznek, összekötő, felderítő szolgálatot végeznek a vöröshadsereg számára. Felszabadulás után elsők a rom- eltakarítás megszervezésében és tevékenyen részt vesznek az első híd, a „Szabadság’-híd építésében is. 1956 elején nyug díjba vonulnak, de október 23-án, az ellenforradalom kitörésekor Marosán József önként jelentkezik a karhatalomnál. Budapesten és a környéki harcokban mindenütt ott van az ellenforradalom leveréséig. Tulajdonosa a Szabadság érdemrendnek, a Vörös Csillag érdemrendnek, kitüntették a Fegyverrel a hazáért, valamint a Munkás-paraszt hatalomért érdeméremmel. De birtokosa a Zalka Máté érdeméremnek is, valamint a Lengyel Népköztársaságtól adományozott Dombrovszky érdeméremnek is. És erről a nagy-nagy gazdagságról úgy beszél, mintha az a leghétköznapibb, a legtermészetesebb történet volna. Amikor megországban részt vett a fasiszta megszállók elleni mozgalomban? Aki 141 gyereket mentett meg az Auschwitz-i halál- táborokba való hurcolás elől? Vagy a Juhász-házaspárról, akik 1919 óta vesznek részt a munkásmozgalomban? TörtéCJzíilum Litdultiak A Kék Duna keringő a tegalkai- a masabb az ismerkedésre. S Ha még egyszer diák lehetnék, feltétlenül olyan helyet keresnék a tanulásra, mint a szentlőrinci mezőgazdasági technikum parkja. Az idős tölgyek stt- sogásán kívül a csendet semmi sem zavarja, legfeljebb egy pacsirta a kora reggeli órákban vagy később az arany- mátínkó. A fák alatt hófehérre festett kényelmes padok, ezeken pedig rendkívül komoly arcú tanulók forgatják a könyveket és jegyzeteket. Érthető is ez a komolyság, hiszen érettségire készülnek. — Június 23-án lesz a szóbeli vizsgánk — ad választ érdeklődésemre Körösi Antal IV. osztályos tanuló. — Csak a matematikától félek — teszi hozzá sóhajtva, — tessék elgondolni, négy év anyagából kell számot adnunk. — Majd csak sikerül, ha eddig ment — vígasztalom. — Én is remélem — csak ez így van, amíg az ember a vizsga előtt áll. Azután már.i.i — Nos, mi lesz azután? — A palotabozsoki Uj Tavasz Termelőszövetkezetbe megyek mezőgazdásznak. Még a tavasszal jártak a technikumban a tsz vezetői és akkor hívtak meg. Egyébként is, hazamegyek, mert négy évvel ezelőtt innen indultam el... Nagyon szeretem a mezőgazdaságot, az állatoicat, a természetet. Ali'' várom már, hegy a határt járhassam, érezhessem az érett gabona illatát. Mert igaz, hogy korán kelünk majd reggelenként, de ettől csak az fél, aki nem ismeri a természet hajnali ébredését, aki nem hallotta még a harmatos reg- geleken a madárdalt. Ezért sietek any- nyira — haza, a termelőszövetkezetbe, az enyéim közé .. -. — Azt hiszem nemcsak vár sok mindent az otthontól, hanem vinni is akar valamit számukra? — Nagyon szép és mintaszerű gazdasággal felszerelt intézetben tanultam négy évig. Úgy érzem sokat tanultam, tapasztaltam itt, s nem megyek üresen haza __ • Ig azi „tanító néni“ típus. Csontkeretes szemüvege büszkén trónol komoly, olykor mosolygós arcán. Kovács Ágnes magyar—történelem szakos tanárjelölt államvizsgákra készül a pedagógiai főiskolán. — Fáj a búcsúzás? — Nagyon. Megszerettem a főiskolát, hallgatótársaimat, a tanárokat — és ezt a gyönyörű várost. Nehéz lesz elmenni .... — Nos, hova lesz nehéz elmenni? — Ne tessék ezt szószerint venni. Igaz, hogy nehezen válók meg Pécstől. de nagyon szét) faluba megyek, ?olna " ”nyébe, szülőfalumhoz egészen közel, t'oina—-Aíözs községbe. Már sokszor jártam ott, az iskolát is ismerem. — nagyon szép, korszerű iskola. Szeretem a falusi embereket — köztük nőttem fel — közéjük akarok visszamenni. Itt a főiskolán az elosztó bizottság nagyon kedves volt hozzám és hozzájárult ahhoz, hogy ebben a községben kezdhessem meg a munkámat. Persze, némi kis izgalom azért van bennem, az első, bemutatkozó tanításra nagyon készülök. — Hát ez még csak az ősszel lesz majd, addig van ideje. — No, nem arra gondolok, hogy addig mindennap elismétlem az óravázlatot, hanem arra, hogy a vizsgák után meglátogatom azt az iskolát, ahol majd tanítok, megismerkedem kollégáimmal, a szülőkkel és a legtöbb gyerekkel is. Mert nem az óra megtartása okoz nekünk gondot — ezt már gyakoroltuk itt Pécsett is — hanem az, hogy minél jobban megismerjük munkakörünket, körülményeinket és főleg azokat, akiket oktatunk, nevelünk. — Említette már, hogy faluból származik, így talán nem okoz különösebb gondot ez az „ismerkedés“. — Ez igy van, csakhogy ennyi mégsem elegendő. Azért mérem vállalni ezt a munkát, mert nemcsak a falut szeretem, hanem még ennél is jobban a gyerekeket. Akiben pedig ez a szeretet meg van, nem félhet ettől a munkától. ■., LÁSZLÓ LAJOS Juhász Andrásnak Is tetszik a keringő. netüfc hasonlatos lenne a Ma- rgsán-házaspár történetével. Különben is éjfélre jár az idő, hamarosan záróra lesz. Nézzünk még egyszer a fiatalok után. Feltűnik, hogy egymásután tünedeznek el a társalgóból, úgylátszik, az „öregek” jobban kitartanak. De hamarosan megoldódik a rejtély. Egy szálig ott találjuk őket az üdülő bárjában, ahol már nemcsak egymással, hanem a pécsiekkel is ismerkednek. Már csak öt, már csak négy, már csak két perc a záróráig, az üzletvezető az óráját Még néhány perc és éjfélt üt óra. nézi, a zenészek is már csat fél szívvel fújják, de nine megállás. Elvégre a fiatalok sem pi henni, hanem üdülni jöttek. Pálinkás György Erb János.
