Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

2 NAPLÓ 1959. JÚNIUS Ifi Az jparág ötéves tervének javaslatát vitatta meg a bőripari szakszervezet Kedden a Bőripari Dolgo­zók Szakszervezetében az el­nökségi ülés elé terjesztették az iparág második ötéves ter­vének javaslatát. Az ötéves terv időszakában nagymérték­ben növekszik majd a bőr-, cipőipar termelése, műszaki színvonala. Huszonhat száza­lékkal több cipő készül; A mennyiség növelésén kívül azonban elsődleges feladata az iparágnak, hogy bőséges választékban és jó minőségben késm'tse el gyártmányait. En­nek megfelelően fejlesztik a gyártás-technológiát. Tervezik a géppark egy részének felújí­tását, új korszerű gépek be­szerzését; A javaslat külön részben foglalja össze a dolgozók mun­kakörülményeinek javítására kidolgozott terveket; Június 14: az építők napja Az épftőrmmkások ország­szerte június 14-én, vasárnap tartják hagyományos ünnepü­ket, az építők napját. Ezen a napon ünnepük az állami építő-, fa- és építőanyagipar fennállásának 10, évforduló­ját is. A vidéki építők a megye- székhelyeken ünnepelnek, ahová ellátogatnak az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete elnöksé­gének tagjai is; Segítő bírálat! Közös ankéíot tartott a húsipar és a kereskedelem Június 9-én délelőtt a Hús­ipari Vállalat telephelyén úgy­nevezett negyedéves kiértékelő értekezletet tartottak, melyen a termelő üzem megbízottam kívül részt vettek a megyei tanács ipari osztályának kikül­döttei és a kereskedelmi szer­vek képviselői is. Az ankéton szó került többek között a két szerv kapcsolatáról, a fogyasz­tók érdekében teendő kölcsö­nös erőfeszítésekről, a jövő terveiről stb. Mielőtt részeletesen ismer­tetnénk a felszólalások tartal­mát, meg kell említenünk, hogy az értekezlet olyan idő­pontban ült össze, amikor a megye lakosságának húsáruval való ellátása az elmúlt évek­hez viszonyítva komoly javu­lást mutat. 1959 első negyed­évében tudniillik 10 százalékkal több húsárut fogyasztott a lakosság, mdnt az elmúlt év hasonló idő­szakában, s ami nem utolsó­sorban lényeges, jelentősen bő­vült a választék, ízlésesebb, jobb minőségű húsárukhoz juthatnak a vásárlók. Ezt azért kell kihangsúlyozni, hogy lás­suk; a problémák, gondok, ba­jok nem egy stagnáló, egyhely­ben ‘álló, hanem egy fejlődő iparág és egy javuló kereske­delmi ellátottság problémái, gondjai, bajai. Börzöli Gábor elvtárs, a me­gyei tanács ipari osztályának együk képviselője nem hiába kérte fel a jelenlévő boltveze­tőket, kereskedelmi osztály- vezetőket, hogy a fogyasztók véleményének, kívánságainak adjanak hangot, mert csak úgy ömlött mindenkiből a segíteni kész bíráló szó. CL ' Egyik kedves olvasónk, dr. Cs. I.-né, levelében felbátorít bennünket, pellengérezzük ki a pécsi utcákon szép számmal fellelhető helytelen felirato­kat, árcédulákat; Kérésének teljesítése végett vasárnap es­te sétára indultunk a neonfé­nyű Kossuth Lajos utcán. Erő­sen. bíztunk abban, hogy va­lami kiseprűzni való majd csak horogra akad. Annak ellenére, hogy hor­gászfelszerelésünk egyetlen egy ceruzából állott csak, igen rö­vid idő alatt számos helytelen felirat-zsákmány került a há-. lónkba. Szemelvényül álljon itt egy-kettő! A Kossuth Lajos utca 15. sz. ház „textilbolt“-jában és a Zetkin Klóra utca sarkán levő 10. sz. ruházati boltban, de másutt is ilyen új feliratok buzdítanak vásárlásra: „Vásá­roljon tavaszi — nyári érték­csökkent árút!“ Véleményünk szerint az egyes áruk értéke, ára magától nem csökkenhet, azt az illetékes kereskedelmi szerveknek kell csökkenteni. Az ilyen áru éppen ezért nem értékcsökkent, hanem érték­csökkentett, vagy még helye­sebben: árcsökkentett ára. Ha már -a szijvetanyagoknál tartunk, hibáztatnunk kell a 15. sz. textilbolt árcéduláit is. A kirakatban az egyes ruha­anyagokra tűzött árlapokon ez olvasható: . Elegáns öltönyre 320 Ft Sportzakóra 105 Ft Azt hisszük, egy jól elké­szített elegáns öltönyre vagy sportzakóra nem kell már to­vábbi ruhaanyagot vásárolni, ezért helyesebb lenne az ilywi árlap: öltönyanyag, sportzakó- anyag, stb. A Kossuth Lajos utca 26. számú házban lévő csemege­bolt kirakatai is tele vannak nyelvi helytelenségekkel. Az egyik’ írás pL a következőt ajánlja: „Mindennemű meg­rendelést házhoz szállítunk!“ Szép-szép ez az ajánlat, én mégsem szeretném, ha legkö­zelebb áruk helyett a megren­delésemet szállítanák haza. A helyes felirat ilyen lehetne: Jdegrendelt áruit hazaszállít­ok.“ Ugyanebben a boltban kap­ható a „négylapos réteslap"; ez valószínűleg azt jelenti, hogy négy szeletből álló xétes- lap vásárolható. Egy másik írás „minőségi italáruk“ vá­sárlására csábít bennünket. Utóbbi időben széltében-hosz- szában elterjedt a „minőségi“ jelző használata. Van mái „minőségi“ ruha, ebéd, ital, konyha, sőt apaállat is. Hát ez valóban „zsákba macska“!. Úgy gondoljuk, rendszerint minden dolognak, tárgynak van valamiféle minősége. Csak azt nem árulják el ezek a feliratok, hogy jó vagy rassz minőségű árut akarnak-e el­adni Azt is tudomásul illenék venni, hogy a szőlőmustot so­hasem írták ekként: szőllő- must. Mivel már elég sokat foglal­koztunk az italokkal, törőd­nünk keü kissé az ételekkel is. Ilyen felirat is akad a hor­gunkra. Ki gondolná például, hogy a Széchenyi Gimnázium­mal szemben lévő Kossuth ut­cai kalapüzletben sültet is árulnak. Ez a sült azonban nem akármilyen sült: törhetetlen sült. Olyan lehet, mint a Ka­levala kőkenyere. Nagy hihá- ja, hogy az ára kissé borsos: 54,— Ft. Az ebédelni vágyók azonban nem az ár miatt ha­nyagolják el ezt az üzletet, hanem azért, mert itt bizony csak kalapokat, nyakkendőket, sapkákat lehet vásárolni. A „sült“ szó úgy kerülhetett a kirakatba, hogy az üzletveze­tő a német „Schild“ szóból gyártotta magának. Ezzel a fáradtsággal azonban már ma­gyarul is írhatta volna a sap­kaellenző nevét. Halászbotunkat egyelőre ki- emelintjük a pécsi kirakatok feliratainak hínárjából. Hogy mit kellene csinálni ezekkel a helytelen feliratokkal? Talán azt, amit a Sallai utcában le­vő Bálint-féle óraüzlet cég­táblája merészen hirdet: „Örás és ezüsttárgyak javítása“. Bi­zony néha nem ártana nem­csak a címfeliratokat kijavíta­ni, hanem azok szerkesztőit, készítőit is megjavítani! Dr. Tóth István Bogdán György, a Pécs- budal Élelmiszer Kisker. 205- ös boltjának vezetője nyitotta meg a sort, a minőségi kifo­gások . felsorolásával, majd Vécsei Dávid áruforgalmi ve­zető, Városi Gyula előadó, Pozsonyi Jánosné, Kovács Jó­zsef, Hoffmann László, a kü­lönböző kereskedelmi szervek képviseletében tettek megjegy­zéseket áz első negyedév mun­kájáról; a fogyasztók kívánsá­gairól, az előforduló hibákról. Legtöbben a minőség megjaví­tását kérték. Például azt, hogy a párizsi­ban ne találhassanak nagy lyukakat, s a színe is megfe­lelő legyen. Megemlítették to­vábbá, hogy a 28 forintos te­pertő olyan, mintha le lenne darálva, s nem egyszer szőrös, a szalonnában vörös foltok vannak, a kenőmájasban pe­dig spárgát találtak. A sonka túl zsíros, a gépsonkából fo­lyik a víz, kevés a tartósított áru, gyenge a disznósajt minő­sége, faggyús a marhahús, a nyelvféleségekből hol sokat, hol keveset kapnak, a fagyasz­tott hús többször szennyezett, nem elég higiénikus a húsféle­ségek szállítása, por van a lá­dákon és a húson (Komlói 17-es boltvezető panasza), a kenőmájasnál a végekben, me­lyek 4—5 dekásak, nincs tölte­lék, kevés a virsH, a hurka­féleség stb. Súlyingadozások vannak a kiszállításnál, téves a mérlegelés, lassú a kiszáüí- tás, későn érkezik az áru a boltokba, A Húsipari Vállalat művezetői egyenként válaszoltak a felve­tett hiányosságokra, madj az áruforgalmi osztály vezetője részletesen is kitért a problé­mákra. Elmondta, hogy a ke­reskedelem későn igényli az árukat, kizárólag-a tapasztala­ti felhasználás adataira van­nak utalva. Előfordul az is, hogy nyakukon marad az áru, mert nem veszik át. Az sem helyes, hogy a kereskedelmi szervek a mohácsi. vágóhídról biztosítanak maguknak egyes cikkeket, amikor abból na­gyobb készlettel rendelkezik a Pécsi Húsipari Vállalat. A hús­ellátás mennyiségi kifogásain nem lehet változtatni, mert az elosztás országos irányítás alatt áll, a virslihez szükséges bélmennyiséget pedig .úgy im­portáljuk. A számadatok azon­ban így- is azt bizonyítják, hogy az első. negyedévben je­lentősen többet fogyasztottak virsliből is megyénkben, mint 1958-bah. A minőségi kifogá­sok helyesek, azokat jobb mun kával ki lehet javítani. A Húsipari Vállalat igazga­tója megköszönve a bíráló sza­vakat, ígéretet tett kijavítá­sukra. Megjegyezte, hogy ma már egy-két kivételtől elte­kintve nem az a probléma, hogy van-e húsáru, vagy nincs, hanem, hogy kövér, vagy so­vány és ez örvendetes jelen­ség. A városban és a megyé­ben egyre szaporodnak a szép új üzletek, bővül a kereske­delmi hálózat. A Húsipari Vál­lalat viszont ugyanakkor még a tíz évvel ezelőtti felszerelés­sel és berendezéssel kénytelen ellátni a megnövékedett igé­nyeket. Sajnos, ez nem mindig sikerül és a megye illetékesei­nek gondolni kellene a jövőre, arra, hogy bővítsék, új felsze­reléssel lássák el a Húsipart VáUalatot. A felvetett szállí­tási hibák tartós kiküszöbölé­se, másképp nem lehetséges. A Húsipari Vállalatnál meg­tartott ankét végeredményben sikeresen zárult s úgy az ipar, mint a kereskedelem számára hasznosnak bizonyult, mert számos olyan hiányosságot ve­tett fel, melyet nagyobb fi­gyelemmel, gondosabb mun­kával ki lehet küszöbölni. Megjegyzésül azombam hozzá kell fűzni véleményünket, mely a hibák kijavításának konkrétabb formáit szabná meg. Például sokat nyert volna az értekezlet az­zal, ha (csak egy kifogást ki­ragadva) a kereskedelmi szer­vek által szóvátett sonka zsí- rösodás kérdésénél az illetékes művezetőnek határidőben szab ta volna meg a kijavítás idő­pontját. Ugyanakkor a kereske deimi szerveknek is határidő­ben kellett volna megszabni a 48 órás igénylés betartását stb. így, az elkövetkezendő ne­gyedév értékelésénél bizonyá­ra be is lehetne számoltatni a felelősökét a hibák kijavítá­sáról. □ A KÖZELI napokban jele nik meg a KIOSZ Baranya megyei Híradója, amely az összes kisiparosokat érintő kérdésekről tájékoztatja az ol­vasókat. A híradó negyedéven­ként lát napvilágot. mmmi Országos továbbképző-tanfolyam Pécsett A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium a fővárosi, me­gyei és mj. városi tanács szak- igazgatási dolgozói részére jú­nius 10-én és 11-én Pécsett tartja az I. országos tovább­képző előadásait a Pannónia szálló nagytermében. Az első napon Gáspár Lász­ló: „Kisforgalmú városi és községi utak kiépítése helyi anyagok felhasználása”, vala­mint Pál Tibor: „Kisnyilásű hidak tipizálása, előregyártá- sa és építése“ címmel tarta­nak vetítettképes előadást, majd délután Berthe László: — NAGYARÁNYÚ családi- ház-építkezés indult meg a pécsváradi járásban. Az el­múlt évben 99 házépítési és toldás! engedélyt adott ki a járási tanács műszaki csoport­ja. Az idén — már az első negyedévben — meghaladta a hatvanat a kiadott építési en­gedélyek száma. — TROPIKÁL férfiöltönyök és nylon női ruháik, valamint blúzok gyártását kezdték meg az Állami Áruház konfekciós üzemében. Az új ruhadarabok egy hét múlva kerülnek for­galomba. □ BALESET érte László Gézámé, Rippl Rónai utca 10. szám alatti lakost. A mentők agyrázkódással száüították klinikára. □ SZÖTTES-KIALLITAS nyílt szombaton a SZOT-szók ház földszinti nagytermében. A kiállításon Baranya népi szőtteseit mutatja be a Bara­nya megyei Háziipari Szövet­kezet. A bemutatott darabok a Népművészeti Boltban azon­nal megvásárolhatók. □ KÁRT okozott a szomszé­dok területén Csiszár Jánosné, Kisdeindől 12. sz. alatti lakos baromfiállománya. Ezért 150 forinttal megbírságolta a III. kerületi tanács szabálysértési előadója. — ENGEDÉLYEZTÉK a ré­szes cséplést idén az állami gazdaságokban, olyan feltéte­lekkel, mint ahogy azt tavaly a gépállomásoknál végezték. Baranyában előreláthatólag csak a nagyobb gazdaságok­ban, így a bólyibam, a pécsi­ben és a sátorhelyiben lesz szükség részes cséplőmunká­sokra. A földmunkák létesítésével kapcsolatos gyakorlati kérdé­sekről tart vitaindító előadást, melyet szakmai filmbemuta­tók követnek. A találkozó második napját az előző napi előadásokkal összefüggő gyakorlati bemuta­tók követik. A hallgatók töb­bek között megtekintik Komlót és Mohácsot is. A két nap alatt szerzett tapasztalataikat az elméleti és gyakorlati anyagokat megvitatva, visz- szatérnek munkahelyeikre. — NAGYOBB tomacipőszál- lítmány érkezik rövidesen Pécsre. A Cipőnagykereskedel­mi Vállalat dolgozói már most igyekeznek kielégíteni ebből a keresett cikkből az őszi igé­nyeket. Különleges egészségügyi szerelvény érkezett hétfőn délelőtt a gyorssal Pécsre. A kocsikban laboratórium, röntgen, fogá­szat és minden van, amire egy ilyen mozgó egészségügyi intéz menyben szükség lehet. A sze­relvénnyel érkező orvosok a pécsi vasutasokat „szűrik“, de előfordul az is, hogy más ér­deklődőt is — vagy inikább kissé kíváncsiskodót — rönt­gen elé állítanak; A szerel­vénynek — mely két hétig tartózkodik a pécsi vasútigaz- gatóság területén — sok cso- dálója akad. □ KlSZ-fiatatlok és úttörők, érkeznek június végén a Me­csekre, akik a Kisréten ütnek tábort, — UJ telephelyére költözött a Pécsi Finommechanikai Vál­lalat lakatos- cs tűzhely-rész­lege, a volt Szigeti úti tégla­gyárba, □ BESZENNYEZTE az út­testet Hagyó István, József Attila utca 28. szám alatti la­kos. Száz forint pénzbírsággal sújtották; □ TISZTÁBBA válik a leve gő a pécsi parkettgyár kör­nyékén is: a KÖJÁLL intéz­kedik a gyárkémény égési ter­mékeinek szűréséről; 6ei6oetJ SAk'íAfZOv. (15) A tüzérségi előkészítést fi­gyelve, az üteg harcosai gyor­san, gyakorlottan, kapkodás nélkül szedték le á védőhuza­tot az ágyukról. Borogyin őr­mester adta az utasításokat, aki Nazarov megérkezéséig a szakaszparancsnoki teendőket látta el. A magas növésű, kis­sé görnyedt, egymástól, távol eső szemű,, kancsal ember az egykori békés napokban el­nök volt egy nem gazdag, de nem is szegény, hanem ahogy mondják, jómódú kolhozban. A békés életben felvett szoká­sairól nem lehetett leszoktat­ni. Parancsait sem kiáltva, ve­zénylő modorban adta ki, ha­nem családias hangon, s köz­ben elgondolkozó szemmel nézte az embereket. Nazarov látta, hogy Borogyin, amimit át ment a tüzelőálláson, megállt, csizmája őrrával megturkálta a földet, odahívta az egyik tü­zért, s valami földbe taposott tárgyra mutatva, magyarázott neki. Ez a hétköznapi, békés gesztus, mintha Borogyin nem is tüzelőállásban volna, ha­nem valahol egy gazdasági ud­varban, .megnyugtatta Naza- rovot. Végigpillantott magán, eligazította a ráncokat derék­szíja alatt és szeméhez emelte távcsövét. Az idegfeszültségtől és attól, hogy olyan hirtelen ugrott ki a melegből, reszke­tett a reggeli hidegben. Fél­tében, hogy meglátják a kato­nák és félreértik, fel-alá járt a lövegek előtt, egyenes test­tartással, szigorúan magasra húzva vállát. A tegnap esti ivászattél kínzón lüktetett a halántéka, ettől, még jobban fázott, szerencsétlennek érezte magát. S belsejében nyugta­lanságot érzett. Amikor a katonaiskoláról kikerült, arról ábrándozott, hegy felderítő tisztként kerül majd üteghez. Sokat olvasott a felderítőkről. S íme, löveg- hez osztották be szakaszpa­rancsnoknak. Itt ugyan nem voltak felderítők, de azért tet­szett neki a „tűz-szakasz“ el­nevezés. Megelégedetten mon­dogatta magában: „tűz“, „tü­zérek“, „tűzszakaszparancs­nok“. S látta magát az ágyúk mellett, szétnyitott köpenyben a torkol attűz visszfényében. Lám, ő most tűzszakasz-pa­rancsnok, és hamarosan kez­dődik a csata, de lelkében mégis csüggedést érzett. Nem magától az ütközettől félt, hanem attól, hogy majd a harcban esetleg gyávának mu­tatkozik. s ezt mindenki észre­veszi rajta. — „Inkább-rögtön öljenek meg!" — gondolta fel- hevülten, esdeklő szemmel. Ezalatt a mezőn mindjobban kivilágosodott és az erdőszé­len, ahol a lövegek álltak, _ a fák kibontakoztak a sötétség­ből. Az üteg tüzelőállásai mint egy két kilométerre a megfi­gyelőpont mögött feküdtek. Innen nem látták az első vo­nalat, sem azt, ami ott törté­nik: csak a robbanások távoli döreje hallatszott ide, és ebből a dörgésből meg lehetett álla­pítani, milyen erővel folyik a tüzérségi előkészítés. Végre helyreállították az összekötte­tést, és a telefonista gyors sut­togással továbbította Beücsen- ko parancsait. Mondott két- három mondatot, aztán sokáig hallgatott. A köréje sereglett katonák türelmesen várakoz­tak. A reggel homályos, acél­kék .fényében arcuk sápadt- nak látszott, az ágyúcsövekre ' telepedett dér pedig szürké­nek. Nazarov nem tudta, ildomos e, hogy ő is megálljon és fü­leljen, ezért ahányszor elment a telefonista mellett, szigorú piüantást vetett rá. Telt-múlt az idő. Ponomar- jov törzsőrmester, aki a kony­hával és az egész trénnel a közeliben tartózkodott. egy szakadékban, azt üzente, hogy küldjenek embereket a regge­liért. Nazarovinak ebben a lel­kiállapotban különösnek tűnt, hogy reggeliről beszélnek. Sőt mi több: bántónak. Egyébként is meg volt győződve' róla, hogy úgy sem lesz idejük meg enni, mert hiszen mindjárt kezdődik a csata. A katonák azonban örömmel vették elő csajkájukat, kitörölték hóval, és általában szemmellátható- an felélénkültek. S Nazarov úgy érezte, hogy ha most ki­adná a „Vissza“ vezényszót, mindenki csodálkozna és meg­állapítaná, hogy az alhadnagy egész egyszerűen idegeskedik. Tehát el kell küldeni vala­kit ..; — kezdte és körülnézví meglátta Karpov lövegkeze­lőt. — „Majd a Karpov el­megy“ — akarta mondani, mivel az ezrednél töltött egyet len nap alatt csak az ő nevét tudta megjegyezni: a katonák arca és neve egyelőre még egymástól elkülönülve élt az emlékezetében. De amikor pil­lantása találkozott a tüzér sze­mével — az már előre mo­solygott, gondolván, hogy úgy­is őt fogják elküldeni — Na­zarov elpirult. Természetesen Borogyin segítette ki. — Rj apuskin, Kozlov, sze- delőzködjetek! — rendelkezett méltóságteljes krákogással. — Gyerünk, küldj valakit a ló- vegedtől te is, Fedotov. A szakaszparancsnoknak Rj apuskin, egy alacsony ter­metű, szolgálatkész katona hozta el a reggelit. Valameny- nyi előző szakaszparancsnok mellett ő viselte a küldönci tisztséget, és csiupa megszokás­ból, egyszerűen azért, mert olyan magától értetődő volt. hogy elvállalta ezt a tisztet Nazarov mellett is. Nazarov felismerte benne pzt a katonát, aki az imént olyan óvatosan húzgálta a lá­bát. Már nem emlékezett mi­lyen arccal ugrott fel akkor, és az a gondolat, hogy Rja- puskin esetleg láthatta rémüle­tét, hirtelen barátságtalan ér­zést keltett benne iránta. — Tegye ide a v aj kát! -* mondta szigorúan. Rj apuskin gyors, ügyes moz­dulattal letette a puskát a földre, aljával felfelé fordított egy sisakot, s Nazarov ráült, mint egy tuskára. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents