Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 9MMIUU , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM ARA: 50 FILLÉR PÉNTEK, 1959. JÚNIUS 5. Szítani kell a lángot! Amikor az újságíró a bá­nyában jár s meglátogat egy- egy munkahelyet, sok minden­re kiváncsi. Ismerős és isme­retlen bányászokat kérdezget arról, hogyan dolgoznak, van- e versenytársuk, a kongnesz- szusi munkaversenynek ná­luk ml a célja? A válaszok kü­lönbözőek. A bányászok több­sége ismeri a párt márciusi határozatát, tudja mit miért tesz, miért oly sürgető szá­munkra a szocializmus építér sének meggyorsítása; Beszélgettünk Pécsibányán egy KISZ gyonsvágathajtó bri­gád tagjaival, akikben a ha­tártalan lelkesedés lángja lo­bogott, akik pontosan tudták, hogy minden centiméter, amellyel teljesítményeiket nö­velik, miniden ötlet, gondolat, amely munkájuk meggyorsí­tását eredményem, egyben hozzájárulás is a márciusi párthatározatban megjelölt cé­lok valóraváltásóhoz; S tudták azt is, hogy az a mozgalom, amelynek zászlaját ők bontot­ták ki elsőnek a pécsbányai bányaüzemben, csak akkor terjed el, új, termelékenyebb munkamódszerük csak akkor válik közkincsé, ha kitartóak lesznek a munkában, nem riadnak vissza semmiféle ne­hézségtől, ha nemcsak a ter­mészettel, hanem azoknak az embereknek a gondolkodás­módjával is szembeszáUnak, akik még védik a régit, az el­avultat, ha győzelmet aratnak mindkettő felett; Ezek a fiatalok megértették, ahhoz, hogy 1959 végére elér­jük népgazdasági tervünk né­hány legfontosabb mutatójá­nak a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát, nem elég valamivel többet, valamivel gyorsabban dolgoz­ni. Ehhez új módszerek, új munkafogások, magasabbfokú szervezettség, magasabb tech­nika, munkásaink alkotó kész­ségének kibontakoztatása, mil­liónyi új ötlet, javaslat kell Uj módon, új módszerekké kell dolgozni, felhasználví mindazt, amit a műszaki tu­dományok eddig feltártak 5 ami a fejekben ötlet, javasla formájában már megszületett mert a kongresszusi munka- versenyek céljai között nem­csak a mennyiség fokozása hanem a minőség és a gazda­ságosság javítása is ott szere­pel. De nemcsak a pécsbánya fiatalok, bányászaink többsége is megértette ezt, megértette hogy mit vár tőlük a párt Ez kitűnik a bányaüzemed vállalásaiból, a brigádok és munkacsapatok ígéreteiből tetteiből és a kérdésekre adott válaszokból is. Ha csal tőlük függne, már ma biztosad lehetnénk abban, hogy a már­ciusi párthatározatban meg­jelölt gazdasági célkitűzésem! maradéktalan valóra válnak De nemcsak tőlük függ. A szocializmus építésének meg­gyorsítása minden munkás minden bányász, fizikai é« szellemi dolgozó együttes fel­adata kell legyen, csak ebbel az esetben járhat eredmény- nyel. A párt szava azonibar még nem mindenkihez jutót! el. nem minden bányász tud­ja még, hogy tőle személy sze­rint. mit várnak. Nemrég Kossuth-bányár egymás után két munkahe­lyen is megkérdeztük az ot- dolgozókat: ismerik-e a pár márciusi t.ülározstát, rész1 vesznek-e a kongresszusi mun- kavensenyben, van-e vállalá­suk? Meglepően keveset tud­tak mondani arról, amiről a párthatározat szól s a szocia­lista munkaversenyre vonat­kozó kérdésre is csak nagyo­kat hallgattak. Vállalást nem tettek, versenytársuk nincs, a mások eredményei után nem érdeklődnek. Pedig mindkét csapatban kommunisták is dolgoznak, a versenynek is vannak tradíciói, sőt mindkét csapat igen jó murikét vé­gez, igazán nem kellene szé­gyenkezniük, ha mással is összemérnék tudásukat A jó munkára ma még csak a ma­gasabb kereset elérésének le­hetősége ösztönzi őket. S bár nagy ösztönző ez is, hiba len­ne lebecsülni, nem pótolja, mert nem is pótolhatja azt. amit a szocializmus építésé­nek távlata nyújt annak, aki azt magáénak érzi, aki nem­csak azt tudja, hogy tette mit jelent a saját számára, hanem azt is, amit a mások számára, a társadalom számára jelent. Ezek a munkások ma még látszólag közönyösek a szocia­lista munkaverseny, az ország ügyei iránt, annyit és úgy dol­goznak, hogy a számításukat megtalálják s nem annyit és úgy, amennyit s ahogyan a társad alom számára kellene, noha ez igen gyakran egybe esik. Érdemes gondolkozni azon, miből fakad ez a magatartás, miért hiányzik egyes emberek­ből az a tűz, amely másokat hevít, nagy tettekre Serkent? Az esetek többségében köny- nyen meglelhető á magyará­zat. Nem lelkesednék, mert nem lelkesíti őket senki, nem jutottak még él odáig, hogy saját ügyüknek érezzék a szo­cialista mimkaversenyben va­ló aktív részvételt. Igaz, ma­ga az a tény, hogy munká­saink megszabadultak a kapi­talista elnyomástól és a szo­cialista társadalmat építhetik, nagyon lelkesítő hatású. Nem jelenti azonban, hogy most már eleve minden munkás kötelességének érzi a szocia­lista munkaversenyban való részvételt. A versenyt -— ta­nította Lenin — szervezni is kell; Szervezni s a legjobb munkások által mozgósítani a legszélesebb tömegeket. S en­nék a szervező, nevelő mun­kának tovább kell terjednie a gazdasági célok megjelölésén, a céljutalmak kitűzésén. Párt­szervezeteink tagjaira, a szak- szervezetek, a KISZ aktíváira vár a feladat, hogy nap mint nap beszélgessenek munkatár­saikkal a párt márciusi hatá­rozatáról, hogy megmagyaráz­zák mindenkinek, miért van szükség az ő munkájukra is a szocializmus építésének meg gyorsításához, életszínvona­lunk további emeléséhez. Az agitációval, a mindennapi po­litikai nevelőmumkával azt kell elérni, hogy a kongresz- szusi munkaversenynek ne el­sősorban az anyagi ösztönzés, hanem az öntudat, a szocializ­mus építéséhez való hozzájá­rulás tudata, pártunk politiká­jának tettekkel való helyes­lése legyen a fő lendítő ereje. Nem nehéz ezt elérni. Mun­kásaink helyeslik pártunk po­litikai irányvonalát s ha el­juttatjuk hozzájuk a párt sza­vát, ha mindenkinek megma­gyarázzuk célkitűzéseinket, egy emberként fognak küz­deni azt* Wómváltásáért. Visszaérkezett az országgyűlés küldöttsége Lengyelországból Az országgyűlés küldöttsé­ge Vass Istvánná alelnök veze­tésével csütörtökön visszaér­kezett lengyelországi baráti látogatásáról. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kiss Ká­roly, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, vala­mint Adam Willmamn, a Len­gyel Népköztársaság budapes­ti nagykövete fogadta. ünnepélyesen zárul a pártoktatási év Az 1958/59-es pártoktatási év rövidesen befejeződik, néhány napon belül valamennyi okta­tási formában megtartják az utolsó előadást, illetve konfe­renciát; A most záruló foglal­kozások sorozatában — vala­mennyi oktatási formában — kiemelkedő jelentőségű volt az SZKP XXI kongresszusa anya gánaik tanulmányozása. Az oktatási év minden párt­szervezetben ünnepélyesen fe­jeződik be, s a záróünnepsége­ken könyvjutalmat és okleve­let nyújtanak át a legkiválóbb propagandistáknak és a leg­szorgalmasabb hallgatófanalk. Budapestre érkezett ti. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttségének albániai útjáról hazatérőben az MSZMP veze­tőinek meghívására csütörtö­kön délben rövid látogatásra Magyarországra érkezett. Vele együtt jött Magyar- országra R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsall ja, honvé­delmi miniszter. Fogadásukra a ferihegyi re­pülőtéren megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Apró Antal. Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai, Komó­Politikai Bizottság póttagjai, dr. Sik Endre külügyminiszter és Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter. Részt vett a fogadáson Edin Cuci, az Albán Népköztársaság magyarországi nagykövete, V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője, az albán és a szovjet nagykő vet­ésin Zoltán, Nemes Dezső, a | ség több munkatársa. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának fogadása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa csütörtökön este az Országházban fogadást adott Coj Jen Gen-nek, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelső Népgyűlése Elnöksége elnökének tisztele­tére. A fogadáson részt vett Dobi István, a Néköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sán­dor, Somogyi Miklós, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán a Po­litikai Bizottság póttagja Részt vett a fogadáson N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, valamint R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi minisz­ter. Ott voltak a fogadáson Coj Jen Gén elnök kíséretének tagjai: Hon Men Hi, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Kan Rjan Uk, a Legfelső Népi Gyűlés El­nökségének titkára, Li Den Gen külügyminiszterhelyettes. Részt vett a fogadáson Beqir Balluku, az Aliján Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, az Albán Népköztársaság Mi­nisztertanácsának első elnök­helyettese, honvédelmi minisz* tér, Hysni Kapó, az Albán Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Jelen volt a fogadáson Tu-> poljev akadémikus. Ott voltak a finn kulturális küldöttség tagjai. Megjelentek a fogadáson a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány szá­mos tagja, a politikai, gazda­sági és kulturális élet sok ve­zető személyisége. Jelen volt a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadáson pohárköszöntőt mondott Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke; Dobi István elvtárs pohárkössontője Dobi István beszédének ele­jén hangsúlyozta: Különös öröm és megtiszteltetés szá­munkra, hogy ez alkalommal, amikor vendégül láthatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nép­gyűlése Elnökségének elnökét, Vízrebocsátották az utolsó magyar gyártmányú gőzhajót •A magyar hajógyártás törté netének több évtizedes szaka­sza zárult le csütörtökön dél­után, amikor az Óbudai Hajó­gyárban vízrebocsátották az utolsó magyar gyártmányú gőz hajót. A magyar gőzösöket ed­dig szívesen vásárolta a külföld; 108 vontató, és 71 személyszállí­tó készült a felszabadulás óta exportra. A 71 személyszállító­val mégis be kellett fejezni a gözhajógyártást, mert a tech­nikai haladás, a gazdaságos­ság elve most mar korszerűbb Diesel-motoros hajók gyártá­sát kívánja meg. Az Óbudai Hajógyár is fel­készült az új feladatokra. Az utolsó gőzös vízrebocsátásának idején a gyár másik részében már a Diesel-vön tatású luxus személyhajó első példányának építésén munkálkodtak. Coj Jen Gén elvtársat és a kíséretében lévő elvtársakat — és a magyar és a koreai nép testvéri barátságát ünnepel­jük — itt üdvözölhetjük kö­rünkben Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titká­rát, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökét, népünk szeretett és nagyrabecsült ba­rátját, Malinovszkij elvtársat, a Szovjetunió marsallját, hon­védelmi miniszterét, Tupoljev akadémikus elvtársat, Bequir Balluku elvtársat,. az Albán Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagját, az Albán Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak első elnökhelyttesét, hon­védelmi minisztert, Hysni Ka­po elvtársat, az Albán Munka- párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. Üdvözlöm a finn kul­turális küldöttség körünkben megjelent tagjait; Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetét mondjak Hruscsov elvtársnak, aki sokirányú elfoglaltsága és ezernyi nagy fontosságú köte­lezettsége mellett alkalmat ta­lált arra, hogy elfogadva meg­hívásunkat, a testvéri Albán Népköztársaságból hazatérő­ben, rövid időre megszakítsa útját hazánkban. Jelenléte nagyban emeli a mai fogadá­sunk fényét; Koreai elvtársaink eddigi rö­vid magyarországi tartózkodá­suk alatt közelebbről megis­merkedhettek népünk életével, láthatták népünk alkotó hét­köznapjait, a gyárakban, föl­deken folyó szorgalmas ter­melő munkát. Láthatták, hogy szocialista iparunk egészsége­sen fejlődik és meggyorsult a mezőgazdaság szocialista át­szervezése is. Ez év elején a magyar parasztok jelentős ré­(Folytatás a 4. oldaton.) Tízéves A Doktor Sándor Művelő­dési Otthonban tegnap délelőtt jubileumi ünnepségen találko­zott a város és a megye több mint ötszáz békeaktívája. Az elnökségben helyet fog­laltak dr. Hajdú Gyula egye­temi tanár, Neubauer József elvtárs, a megyei pártbizottság képviseletében, továbbá dr. Pilaszanovich Imre, gyermek- sebész, a Városi Népfront Bi­zottság elnöke, dr. Kolta Fe­renc, főiskolai tanár, a Városi Népfront Bizottság alelnöke, Achátz Imre, országgyűlési képviselő, a Megyei Népfront Bizottság elnöke, valamint a város és a megye több kitün­tetett békeharcosa. Csizmadia Sáridor elnöki megnyitója után dr. Hajdú Gyula elvtárs tolmácsolta az Országos Béketanács üdvözle­tét, majd elmondta ünnepi be­szédét. — Tízéves jubileumát ün­nepeljük ma a békemozgalom­nak, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az emberiség csupán tíz év óta óhajtja a békét. Tíz esztendővel ezelőtt született meg a világ népeinek szervezett mozgalma, melynek keretében a béke követei ál­lást foglaltak a béke megvé­désére. Beszédében a tudományos fejtegetés erejével bizonyító*- ta be az imperialisták átlátszó politikáját, amely hangzatos szavakban, raffinált eszközök­kel fújja a maga igazát, de néha leplezetlenül is kimondja szándékait. a nemzetközi békemozgalom — Ha már véres háborút nem csinálhatnak, hát minden eszközzel a háborús feszültség tokozására törekednek. Erre a legjobban bevált eszközük, az úgynevezett hidegháború dollár mill i ókkal támogatott fenntartása, amely szinte men­tő szalmaszáluk létük fenntar­tása érdekében. Mert mi is történne, ha ezt az adujukat is feladnák? Mi történne, ha az emberiség feje felől elvonulna a háborútól való félelem. Ez az imperializmus létét fenye­getné. Kinek dolgoznának Amerika hatalmas fegyver­gyárai? Kik vennének fel mil­liós fegyvermegrendeléseket? Minek? Hiszen békében me­lyik állam lenne olyan őrült, len? Nem! Hiszen tíz év óta hogy fegyverekre fecsérelné provokálják a háborút, tíz év javait. Már pedig ez rosszat»- óta keresik a számukra egyet­bat jelentene a fő háborús uszítok, az USA számára a ka­pitulációnál. A hadiszállítások elmaradása magával hozná a fegyvergyárak leállását, a hadi termelés rendkívüli mértékű csökkenését. Ez pedig ijesztő módon megnövelné az amúgyis ijesztő munkanélküliség továb­bi fokozódását. S mit eredmé­nyezne a munkanélküliek újabb millióinak elszaporodá­sa? További elégedetlenséget, amely előbb-utóbb tüntetése­ket, forradalmi megmozdulá­sokat eredményezne. Tehát úgy néz ki, hogy ezek szerint a háború elkerülhetet­len „kiút” lehetőségeit és ez ideig nem sikerült nekik. Nem, mert a másik oldalon is hatal­mas erők állanak és fegyve­rük a „béke fegyverei”, hatá­sosabbak az imperialisták atomfegyvereinél. Pedig ezen az oldalon is vannak olyan és annál sokkal félelmetesebb ra­kétafegyverek, s ezen az olda­lon lőtték fel az emberi elme legújabb diadalának csillagait, a három szputnyikot, melye­ket soha nem lehet onnan ie- hazudni, amelyek mindennél jobban bizonyítják, hogy nem­csak erkölcsileg, de technikai­lag is felkészültünk a béke megvédésére. Hajdú elv társ rendkívül nagy tetszéssel fogadott beszé­dét szinte szűnni nem akare tapsvihar fogadta.' Ezután ke­rült sor a város és a megye legkiválóbb bék eharcoaa i nk kitüntetésére. Négy emlék­érem, hat arany, tizenegy ezüst jelvényt és ötvenhat díszoklevelet, illetve plakettet osztottak ki az ünnepségen, majd dr. Pilaszanovich Imre előterjesztette és felolvasta azt a tiltakozó táviratot, ame­lyet a konferencia résztvevői küldtek el az Országos Bő.k"- t an ácsnak, amely újabb harca« állásfoglalás volt a nukleáris fegyverek betiltására, a béxe további megőrzésére.

Next

/
Thumbnails
Contents