Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

2

NAPLÓ

195a JÜNIUS VI.

Növelni kell a tag- és tagielölifelvételek számát a bányász pártszervezetekben!

Üdülni készül a család

Jogász szakcsoport alakult

szállításainak zavartalanságáról gondoskodik, elmosolyodik:

— Kettőnk tíznapi keresetét szántuk erre a célra. Ezért azonban nem üdülhettünk volna két hétig azelőtt, mondjuk 15 éve. Igaz, hogy akkor erre nem is gondoltunk, örültünk ha munkánk volt.

— Sok a gond ilyenkor ' a készülődés időszakában?

— Van, de hát ez olyan édes teher. Mert nagyon jól esik ám más vidéket látni, gondtalanul szórakozni, a napon sütkérezni, a vízben lubickolni. És ha visszatérünk majd, jobban megy a munka is. Azt hiszem, lesz majd miről mesélni. Még a. tavalyi szép élményeinket sem felejtettük el. Az idén is sokra számítunk, biztosan jó társaság jön majd össze. Már el* terveztük, hogy mennyit für- dünk, merre sétálunk, milyen ruhát viszünk magukkal és hogy mennyit hízunk a két hét alatt. Mert eddig minden évben meghíztunk a Balaton mellett.

LÁSZLÓ LAJOS;

ségen belül vállalati jogász szakcsoportot alakítottak.

A tisztikar választó gyűlést dr. Dely István megyei bírósági elnök, a Magyar Jogászszövetség pécsi csoportjának elnöke nyitotta meg. Dr. Sóvágó Gábor jogtanácsos a Magyar Jogászszövetség vezetősége részéről tolmácsolta a budapesti jogászok, valamint a vállalati jogász-szakosztály üdvözletét és jókívánságait. Kifejtette, hogy a szakcsoport céíjai közé tartozik a vállalati jogászok tömörítése, a szakmai ismeretek bővítése. Kiemelte, hogy ezen célok érdekében való működés növelni fogja a vállalati jogászok megbecsülését. Közölte, hogy a szakcsoport egyben érdekvédelmi szerv is. Dr. Boda Géza — a Jogászszövetség helyi' "csoportjának titkára — beszéde után a gyűlés egyhangúan elnökül dr. Feszti Nándor ‘döntőbírót, alelnöknek dr. Gárdosi József és dr. Csörge Tibor jogtanácsosokat, titkároknak dr. Ifjú Lajos és dr. Glöckner György jogtanácsosokat választotta

1 Ma, kétségkívül nem az a

legfontosabb feladatuk párt- szervezeteinknek, hogy minden erővel a szervezetek taglétszámának növelésén fáradozzanak. A pártnak soha nem volt, és nem is lesz célja az alapszervezetek és általában a párt sorainak mértéktelen fel- duzzasztása. Hiszen a párt a munkásosztály élcsapata, és nem a dolgozó nép tömegeit, hanem mint a szervezeti szabályzat is kimondja: ; a magyar nép leghaladóbb erőit: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait" egyesíti soraiban.

Természetesen a í>árt várakozó álláspontra sem helyezkedhet. Nem várhat arra, hogy az emberek, akik kitűntek a termelésben, vagy a munka egyéb területein, hívó szó nélkül bekopogtatnak a pártszervezet ajtaján, hogy: úgy érzem, a legjobbak közé tartozom, kérem a pártba való felvételemet. Ez nem megy így. A pártszervezeteknek

figyelemmel kell kísérni az embereket,

segíteniük kell Meet, hogy felemelkedhessenek a legjobbak színvonalára, meg kell ismertetni velük a párt célkitűzéseit, egyszóval nevelni kell őket, felkészíteni, arra, hogy a párt tagjaivá válhassanak. Az emberekkel ilyen módon való foglalkozás nem jelent tagtoborzást és nem idegen a párttól, hanem a pártépítés egyik fontos része. Mert a párt nem nélkülözheti szervezeteinek új erőkkel való felfrissítését, sorainak új. tagokkal, — a dolgozók legjobbjaival — való erősítését;

Ezek a gondolatok kikívánkoznak az emberből, ha a pécsi bányaüzemek pártszervezeteinek tag- és tagjelölt-felvételi munkáját vizsgálja;

Az elmúlt hónapok során a szénbányászati tröszt pártbi- ' zottsá’ga is foglalkozott ezzel a problémával. Megvizsgálták a pártbizottság brigádjai az egyes alapszervezetek tagfelvételi munkáját és bizony sok javítani valót találtak;

Szembetűnően alacsony valamennyi pártszervezet taglétszáma. Általános kép a bányaüzemeknél, hogy egy-egy körletben általában csak két- három párttag dolgozik, ami arra mutat, hogy a pártszervezetek nemcsak általában elhanyagolták, az új tagjelöltek és tagok felvételét, hanem bűnösképpen kevés gondot fordítottak a földalatti fizikai munkát végzők között tagjelöltek és párttagok nevelésére;

A pécsi szénbányáknál

több ezer bányász

dolgozik. Közülük sok százan már évtizedek óta dolgoznak egy munkahelyen. Nem kevés azoknak a pártonkívüli bányászoknak a száma sem, akik már évek hosszú rosa óta kiválóan megállják helyüket a mindennapi munkában. Kitűnnek a munkaversenyben, példát mutatnak a munkafegyelemben és szíwel-lélekikeJ azon fáradoznak, hogy munkájukkal előbbre vigyék fejlődésünket.

Ezek nemcsak papíron meglévő, hanem valóságos lehetőségek. Mégis hajlamosak voltak a bányaüzemek párt alapszervezeteinek vezetői és tagjai arra, hogy elfeledkezzenek ezekről a becsületes emberekről. Ezt mutatják a számok. A pártbizottság által megvizsgált időszak négy hónapjában csupán hatvanhét új tagjelöltet és párttagot vettek fel a bányaüzemek alapszervezeteiben. Széchenyi-aknán négy új taggal gyarapították a párt sorait, Béke-aknán pedig héttel. Igen kicsiny számok ezek, ha meggondoljuk, hogy több ezer dolgozót foglalkoztató üzemekről van szó, mégpedig olyan üzemekről, amelyek dolgozói munkájukkal nemegyszer elnyerték máir az élüzem címet, ahonnét kiváló munkások sokasága került már ki az «lmúlt években»

Ha azt nézzük, hogy a felvett tagok aránya milyen, akkor is azt fedezhetjük fel, hogy általában kevés gondot fordítót tak a pártszervezetek a fizikai dolgozókra és nem megfelelően erősítették soraikat a becsületes, jól dolgozó, fizikai munkát végző bányászok közül. Vasason például a felvett párttagok és tagjelöltek hatvan százaléka a műszakiak és adminisztratív dolgozók közül került ki. Szabolcs kerületben a tagok és tagjelöltek több mint negyede nem fizikai mun kiás.

Itt persze nem arról van szó, hogy a műszakiak közül nem szükséges a pártszervezetek erősítése. Szükséges. A legjobb műszakjaik tajelöltté és párttaggá való felvétele erősítést jelent a pártszervezetek számára. De az arányokat nem lehet eltúlozni. Mert, ha a párt szervezet a tagfelvételek során a fő figyelmet a nem fizikai dolgozók felvételére fordítja és

a fizikai munkások

nevelését élhanyagolja, akkor óhatatlanul bekövetkezik az az állapot, hogy bányászok, a föld alatti dolgozók, hogy úgy mond juk: kiszorulnak a pártszervezetből, csökken a súlyuk a vezetésben és méltán azt érezhetik, hogy elhanyagolja őket a pártszervezet;

Ez az állapot, mint a számok is mutatják, különösen Vasason szembetűnő. Pedig itt már évtizedes törzsgárdával rendelkeznek. És ez a törzsgárda kitünően dolgozik, amit mutat az is, hogy a bányaüzem állandóan a legjobbak között, vagy éppen az élen van a versenyben és a termelésben. Mégis itt százhatvan földalatti szállítási dolgozó között csak egy párttagot találhatunk. Hatszáz vidékről bejáró bányász között pedig, — ezek a vidékiek is már nyugodtan a törzsgárda tagjai közé számíts hatók, hiszen többségük már évtizede itt dolgozik — csupán három párttag van. Nyolc frontfejtés közül, — szintén Vasason — csak kettőben dolgozik mind a három műszakban egy-egy kommunista bányász;

Ezek á számok tükrözik

egyúttal a nehézségeket is, amelyek abból következnek, hogy az alapszervezetek elhanyagolták tagok és tagjelöltek felvételét, különösen a fizikai munkások köréből. Mert itt van egy példa: a tröszt területén ötven brigád vállalta a szocialista munkaibrigád címért való versengést. Közülük mind össze ötben dolgozik kommunista bányász. Ki legyen hát a brigádon belül, akik állandóan lelkesíti a többieket a munka jobb végzésére? Ugye a kommunista bányászoktŐl lehetne várni e feladat megoldását. De hát a pártszervezetek létszáma alacsony, a keveset nem tudják sokfelé elosztani.

Már az előbbiekben is szó volt arról, hogy lenne lehetőség a fizikai dolgozók közül sokkal erőteljesebben erősíteni a párt sorait. De nézzük csak meg közelebbről is! Vasason hatszáz körül van

a vidékről bejárók

száma. Ezek az emberek vannak ilyen szempontból a leginkább elhanyagolva, pedig — és itt az ellentmondás — közülük igen sok kiváló munkás, kiváló vájár és csillés került ki évek óta, és az 5 teljesítményük is nagyon hozzásegíti min dig az üzemet a kiváló eredmények eléréséhez. De vannak, akik azt tartják, hogy kár a bejárókkal foglalkozni, mert nem kolonizáltak, műszak után felülnek a buszra és mennek haza. Falun pedig a nézet ellenkezője áll: nem érdemes velük foglalkozni, mert éppen csak itt laknak, egész nap nincsenek itthon. Mármost a bejárókkal sem az üzemben, sem a falujukban nem foglalkozik a pártszervezet. Pedig ezek a nézetek nem igazak. Mert a bejáró bányászok között is van nem egy elvtárs, aki szívesen állna a kommunisták sorai közé, szívesen végezne pártmunkát, szívesen tanulna és szívesen lenne a párt agitátora. Csak le kellene ülni ezekkel az elvtársakkal is, és beszélni velük. A szervezeti életbe való bekapcsolásuk sem lenne megoldhatatlan. A szakszervezet megoldotta, hogy a vidékiek is részt vegyenek a szakszervezeti életben. Hasonlóan a pártszervezet is képes lenne az ő részükre is biztosítani a szervezeti életet.

És még egy: Pécsbányán mondták el többen is a párt- bizottság tagjainak, olyan elvtársak, akik már régebben párttagok voltak, de kimaradtak a párt soraiból, hogy

szívesen lennének tagjelöltek,

de egyrészt tartanak attól, hogy a taggyűlésen ledorongol ják őket, amiért meghátráltak a nehéz pillanatokban, másrészt ők maguk is szégyenük hogy elhagyták a pártot és csak most kérik újra a felvételüket.

A legtöbb ilyen helyzetben lévő elvtárs arra vár, hogy ezt megbeszélhesse a pártvezetőséggel. Bizonyára helyes lenne, ha ezekre a beszélgetésekre is minél előbb sor kerülne.

A Pécsi Szénbányászati Tröszt pártbizottsága helyesen határozta meg a tennivalókat, amikor határozatban szabta meg, hogy növelni kell a tagjelölt- és tagfelvételek számát a bányaüzemek pártszervezeteiben. Helyes az az intézkedés is, hogy az új tagjelölteket és párttagokat elsősorban a fizikai munkások a törzsgárda tagjai közül kell felvenni, és növelni kell a földalatti dolgozók arányát a pártszervezetek taglétszámában. A pártszervezetek már

megkezdték a határozat végrehajtását.

A feladat helyes megvalósításának a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha á párt szervezetek helyesen valósítják meg a tennivalókat, helyesen erősítik új tagokkal az alapszervezeteket, akkor mintegy az alapját rakják le a következő feladatok megoldásának.

30

Felvezették, arca álmosan gyűrött volt, átnedvesedett köpenye dohos pinceszagot árasztott. Néhány német katona ténfergett tétlenül a bejáratnál. Itt állt az a magas termetű német is, aki elvette az óráját. Erőtől duzzadó és jól táplált ember volt, köpenyének redői hátul szétnyíltak és sisakját mintha kinőtte volna. Amikor a foglyot meglátta, utat törve magának, feléje indult: úgy látszik, valamit még rajta felejtett. Megragadta Ponormarjovot a vállánál fogva, megfordította, s tetőtől talpig.végigmérte. Nyugodtan, gyakorlottan csinálta. Különösen a csizmáját must- rálgatta nagy érdeklődéssel, a spiccét, a kérgét, s amint meg győződött róla, hogy teljesen ép, viselkedése a fogollyal szemben kíméletessé vált, Po- nomarjov tudta: a csizmáját is ő fogja lehúzni. Az utca közepén vezették. Kora délelőtt volt, a napos oldalon csöpögtek az ereszek, a tetők gőzölögtek. A fehérre vakolt házak, a piroscserepes tetők ünnepélyes hangulatot árasztottak a napfényben. Noha a falu nem dombon állt, hanem völgyben, mégis megtetszett Ponomarjovnak. Közvetlenül a falun túl lank ás dombok kéklettek. rajtuk behavazott szőlők. Feljebb pedig, a dombkaréjon, mint őrök sorakoztak a nyárfák, A iágy, tavaszi szagot árasztó levegőben olyan

Jól esik a jól végzett munka után a pihenés. Ezt tartja a közmondás, de így vélekedik Zeida Károly, a pécsi kesztyűgyár szabásza és felesége, a gyár, „programozóija is.

— Még három hét és indulunk a Balatonra a feleségemmel és a gyerekkel — újságolja a bőrkötényes szabász, miközben serényen forgatja a szép zergebőrt. — Éppen 10 éve, hogy először mentünk nyaralni az üzem, a szakszervezet jóvoltából. Azelőtt bizony nemigen jutott ilyesmire.. .

— Melyik a legkedvesebb üdülőhelyük?

— A Balaton mellékét szeretjük, ott lehet fürödni, napozni, és mi általában a víz mellett érezzük ilyenkor jól magunkat. Hegyvidékre nem igen igyekszünk, hiszen itt a gyönyörű Mecsek, a legtöbb vasárnapot ott töltjük. így aztán, ha „hosszabb“ szabadságra megyünk, lehetőleg viz mellé telepszünk. Ez eddig sikerült is. Az idén például Balatonlellére utazunk két hétre. Van egy kisfiúnk is. öt szintén magunkkal visz- szük, bár még az idén csak olyan üdülőbe kaptunk beutalót, ahol felnőttekre számítanak ..; De hát majd ő addig az ismerősöknél lesz. Jövőre már remélem, hogy ő is teljesen velünk tarthat.

légiesnek és távolinak tűntek, mint a pusztán a délibáb.

Nemsokára minden felszabadul a hó alól és a föld, amely magába szívta a meleget és a hólevet, csodálata san újjáéled. Ponomarjov hunyorogva nézte a távoli dombokat, és mindenbe, amit látott és érzett, belevegyült a fájdalom, hogy meg kell válnia ettől a verőfényes világtól.

A langyos, gőzölgő tornácon két német üldögélt a küszöbön. Egyikük motorkerékpár- láncot javított a térdén, két keze csuklóig olajos volt. A másik rádobta a zubbonyát a korlátra, sapkában és trikóban ült, fehér hátát a napnak vetette. Valami szomorú dalt játszott szájharmonikán. Egy harmadik német, sapkáját a nap miatt szemére húzva, csatornát ásott a fagyott hóba, hogy levezesse a vizet a tornác elől; a csillogó jégdarabok, szikraesőként röpködtek a lapát alól. A negyedik, köpenyét a hóra hajitotta, fát aprított, s amikor egy-egy hasáb levált, boldogan felkiáltott. Friss nyárfa illata áradt a levegőben.

Megpillantva a foglyot és kísérőit, abbahagyta a favágást, csillogó fejszével a kezében felegyenesedett, megtörölte verítékes homlokát, s vidáman Ponomarjov felé intve, valamit mondott a többieknek. Valamennyien nevettek, a szájharmoniikís német pedig szemét eltakarva, még saotnoEzf azért is gondolom, mert már az idén is több helyen tették ezt lehetővé, meg aztán ha összehasonlítom az első üdülésünket a legutóbbival, akkor megvan minden remé- .nyűnk.. .

— Talán más volt ez a nyaralásuk mint a 49-es?

— Hogy más-e? Akkor kérem még virágoztak a magánpenziók, ahol jó borsos árért üdültek az emberek és csak kevés üzemnek volt saját nyaralója. Ma pedig a legszebb szállók a vállalatoké, a szakszervezeteké. 10 évvel ezelőtt még mi is egy nagyon egyszerű helyén töltöttük a szabadidőnket, tavaly pedig mondhatom, hogy luxusszállodában üdültünk. Az idei nyaralástól is sokat várunk, csak jó idő legyen.

— Persze azért így is kell egy kis pénz erre a célra.

— Hát nem mondom, viszünk magunkkal, mert jól akarunk szórakozni, de a feleségem a bankár, 6 tudja, hogy mennyit -.. a

Zeida Károlyné, a „programozó“, aki a gyár export1959 június 20-án a pécsi és Baranya megyei vállalati jogászok a Magyar Jogászszövetrúbb, még álmodozőbb dalba kezdett.

Ezekben az órákban Ponomarjov előtt minden olyan gyászos, búcsúzó értelmet nyert. Látta a szerteszét röpködő fahasábokat, érezte a friss fa illatét és eszébe jutott, hogy otthon, az utolsó napon maga is fát vágott az udvaron. Felesége megsajnálta és megpróbálta lebeszélni: — „Hagyd már, Vászja, úgysem tudsz annyit vágni, hogy az egész háborúra elég legyen. Majd mi elrendezzük valahogy, végtére is van kezünk“. — Igaz is volt: nem vághat az ember fát az egész háborúra. De szerette volna rendben hagyni a házát, szerette volna, hogy minden férfi- munka utoljára az ő keze alól kerüljön ki. Ezért csak aprította a fát, tempósan, mert még sok mindent el kellett rendeznie. Tizenegy óra körül kijött a felesége és reggelizni hívta. „Mindjárt“ — felelte és a felesége után tekintett. Es ebben a pillanatban hihetetlenül világosan látta, hogy ha nem tér vissza a háborúd ból, felesége miképpen fog emlékezni erre a napra és arra, hogyan aprította itt még utoljára a fát. Belevágta fejszéjét a kis fatuskóba, ráült és rágyújtott. Sokáig szívta a cigarettát. Nyugodtan gondolkodott, hiszen már nem volt fiatal, s ez már a második háború az életében, előbb a finn, aztán meg ez. Tudta, mi a háború.

És lám, beteljesedett az, amire azon a reggelen gondolt. Egyik nap, most már nincs is messze, milyen más szemmpl néz majd szét felesége a házban, s milyen üresnek tűnik majd neki. Hosszú napok, hideg özvegyi éjszakák. Amíg Ponomarjov élt, igyekezett megkímélni asszonyát a nehéz munkától, de ami most

történt, ez már nem tőle függ. Még nem érkezett el útjának végéhez; de a gyász már megindult otthona felé.

Az utca közepén, a felengedett kocsdúton, verebek kapar- gatták a trágyát. Amikor Po- nomarjov és kísérői a közelükbe értek, felröppentek, aztán újra visszaereszkedtek, mintegy bezárták mögötte a kört.

A falu lakosaiból egyetlen lélek sem volt látható. Néhány tisztiszolga tétova arckifejezéssel jött szembe. Valamennyi sietett.

Hirtelen valami sdvító hang zúgott el a fejük felett, s egy repülőgép árnyéka ugrált a tetőkön. Aki csak az utcán volt, meggömyedve beszaladt a házak alá. A tetők mögül nagy robajjal füstfelhő csapott a magasba. Ugyanilyen füstős földoszlop szállt fel a kertekben. Az utcán fényes sörényű lovak vágtattak át, s kerekek nélküli, felfordult tábori konyhát vonszoltak maguk után. Két katona rohant utánuk, kezükkel a levegőt gereblyézték. Amikor már minden elcsitult, a hadosztályírnok az út közepére ugrott és hosszú géppisztoly-sorozatot eresztett a levegőbe.

Mindez oly villámgyorsan zajlott le, hogy az első pillanatban senki sem tudta, mi történt. Csak az őrök ragadták meg erősebben Pononvar- jovot és szórásán tartották. A törzsőrmester nehezen lélegzett, s vágyakozva tekinthetett körül. Bevonszolták egy eresz alá. A házakból németek ugráltak ki, s menet közben begombolkozva, felszegték fejüket. A napos égen motorok vijjogtak, a légiharc, mint a gombolyag gördült tovább, hol az utca egyik, hol a másik oldaláról látták, tompa géppuska-sorozatok ropogtak.

(Folytatjuk)

Máshol is füstölnek a kémények I

Két hete olvastam a Dunántúli Naplóban, hogy a belklinikát és a par ketagyárat a KÖJÁL kötelezte kéményednek szűrőberendezéssel való ellátására. Vajon erre miért nem lehet kötelezni a Mária utca 35. szám alatt működő Háziipari Szövetkezetét? A belklinika kéménye magas, de a Háziipari Szövetkezeté még egy normális földszintes ház kéményénél is alacsonyabb. Reggel héttől este hatig főzik

a fűzfavesszőt és a vesszőről lehántott vizes hánccsal tüzelnek, amivel olyan sűrű, fojtó füstöt terjesztenek egész nap, hogy a csukott ajtón, ablakon át is beszivárog a lakásokba. Ugyanakkor a Déryné utca sarkán lévő napköziotthon gyermekeit 6em egészséges a szabad ba engedni, mert sokszor olyan az egész környék, mint ha ködösítve lenne. Mi 20—30 aláírással már panaszt emeltünk, de senki nem. orvosolta panaszunkat.

A Háziipari Szövetkezet lapostetejű épületén szárítják a vesszőket. Nem egyszer a szél lesodorja a sok szemetet a járókelők nyakába, sőt egy kislányt már meg is setoesített. Javasolnám, hogy a vesz szőfőző részleget valahol a város szélén helyezzék el, ahol nem zavarja a lakókat-, • a szárítást pedig ne a tetőn végezzék, mert ez idegenforgalmi szem pontból sem válik a belváros előnyére.

Balogh Simonná

Pécs,

József utca 23.

meg.

&ttGOB/9 BAktANOr-