Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-12 / 109. szám
im. MÁJUS 12. NAPLÓ 5 Ötven évvel ezelőtt jelent meg BARANYAI SÉTÁK 1909 májusában jelent meg Moszkvában Lenin: „Materializmus és empi- riokriticizmus” című művének első kiadása. Azóta ötven év telt el és ez az idő nem halványította el Lenin művét. Lenin eme írása történelmi jelentőségűvé, a marxista filozófiai irodalom klasszikus alkotásává vált Mi teszi Lenin művét történelmi jelentőségűvé? Lenin műve — mint ahogy a marxista filozófia minden más klasszikus alkotása — nem elvont, öncélú filozofálás eredménye, hanem a munkás- mozgalom előtt álló objektív társadalmi problémák megoldásának eszköze. A marxista filozófia nem öncélú elmélet, az emberi elme nagyszerűségeit csillogtató rendszer, hanem a világ forradalmi megváltoztatásának eszköze, a proletariátus eszmei fegyvere világtörténelmi hivatásának, a szocialista és a kommunista társadalom megvalósításáért vívott harcában. Lenin művével az 1905-ös polgári demokratikus forradalom utáni helyzetben az orosz munkásmozgalom további fejlődését segítette elő. Ez a mű az újtípusú marxista—leninista Bolsevik Párt elméleti alapjává vált. Az 1905-ös forradalom veresége bomlást és züllést idézett elő a forradalomhoz csapódott „utitársak” körében, akik csak a forradalom sikerének idején álltak a forradalom oldalán. Ezek az „utitársak”, kispolgárok, mindenek előtt értelmiségiek. a forradalom vereségétől pánikba estek. Ez a pánik eszr- mei téren, a marxizmus filozófiai alapjainak, a dialektikus és történelmi materializmus tételeinek revíziójában nyilvánult meg. Ez a dekadencia és kishitűség, a párt értelmiségi tagjainak egy részét is megfertőzte és rabjává válva a kor divatos burzsoá filozófiájának — felléptek a marxista filozófia ellen, bár ezt nem nyíltan, hanem a marxizmus álarca mögé rejtőzve tették; Lenin felismerve e támadás* ban rejlő veszélyeket, a legnagyobb figyelmet fordította ezen elméletfl revizionisták eszmei megsemmisítésére. Ennek jegyében írta meg a „Materializmus és empiriokriticiz- mus”-t, amely a marxista tételeinek megvédése mellett összesíti és filozófiaikig általánosítja mindazokat a lényegbe vágó eredményeket, amelyeket a tudomány elsősorban a természettudomány Engels filozófiai működésének befejezése óta elért. így Lenin műve egyben a marxista filozófia továbbfejlesztését is jelenti. Bár Lenin közvetlenül az orosz „empiriokriticusok” ellen lépett fel, műve túlnő az orosz munkásmozgalom keretein és nemzetközi jelentőségű fegyverténnyé vált a materializmus és idealizmus harcában. Ugyanis Lenin művében a társadalmi fejlődés megváltozott körülményei között, az imperializmus szakaszában megvédelmezte a marxizmus filozófiáját a burzsoá idealizmus támadásával szemben, s egyben továbbfejlesztette a dialektikus materializmus alap vető tételeit Az imperializmus időszakában a burzsoázia eszmei téren új eszközökkel támad. A dialektikus materializmus nyílt idealista támadása eredménytelennek bizonyult. A burzsoázia új eszközöket keresett a marxista filozófia elleni harcban; Burkolt formában a materializmus és az idealizmus ellentétén felülemelkedni kívánó filozófiával próbálták aláásni a marxista filozófiát. Lenin kimutatja, hogy a materializmus és idealizmus ellentétén felülemelkedni óhajtó kísérlet nem más, mint a régi szubjektív idealizmus felmelegítése. Lenin rámutat, hogy az imperialista korszak tipikus megnyilvánulása mindez. A lenini kritikának éppen ez egyik legfontosabb tanulsága; a modem burzsoá idealizmus új fogalmak, új terminológia köntösében régi, az idők során nem egyszer megcáfolt idealista filozófia, Lenin kimutatja, hogy „az új terminológiai forgások halmaza a tudálékos skolasztika szemete mögött kivétel nélkül mindig két fő vonallal, két főirányzattal találkozunk a filozófiai kérdések megoldásánál”. Ezért a marxista számára az a feladat, hogy a „skolasztika szemete” mögött feltárja a filozófián belül a pártok, azaz a materializmus és az idealizmus harcát, amely végső soron a proletariátus és a burzsoázia egymással szemben álló ellentétes osztályérdekeinek ideológiai vetülete. Az új formákban jelentkező szubjektív idealizmus a burzsoázia osztályérdekeit védte. Az empiriokriticizmus a természettudományoknak a század fordulóján lejátszódó forradalmát, az új felfedezések következtében létrejött helyzetet igyekeztek felhasználni a szubjektív idealizmus felmelegítésére. Az új felfedezéseket, amelyek megdöntötték a régi tételek abszolút érvényét, idealista módon magyarázták. A természettudományok idealista magyarázata pedig nem más, mint a vallással szembeni engedmény, végeredményben a tudomány és a vallás összeegyeztetésére irányuló kísérlet. Ilyen kísérlet a burzsoázia osztályérdekeit védi. Lenin müvének aktualitása — azon túl, hogy a marxista filozófia megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges — abban van, hogy napjainkban is a burzsoázia ugyanazon módszerekkel támad a marxista filozófia ellen, mint Lenin idejében. Lenin művében az imperialista korszakra vonatkozó általános tételei ma is érvényesülnek. Ahhoz, hogy ma eredményesen felvehessük a küzdelmet a burzsoázia támadása ellen a filo-. zófiában a Lenin által mutatott úton kell haladnunk. A burzsoázia ma is a természettudományok új eredményeit igyekszik felhasználni az idealizmus alátámasztására. Ahhoz, hogy ma a természettudományokban megvédhessük és továbbfejleszthessük a valóság helyes megismerését biztosító materialista filozófiát, Lenin műve felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Lenin müve ma is alapvető fontosságú a burzsoáziával vívott ideológiai osztályharcban. Lenin műve az imperializmus filozófiai ósztályhar- cának általános módszertani elveit fejti ki. így sikerünk egyik záloga — az osztályharc eme területén — a lenini elvek következetes alkalmazása a jelenlegi viszonyok között Jóri János SZIQETVAR Készül a „második közös piac“ terve London (AFP). Az Observer vasárnapi számának egy% cikke szerint kialakul az európai közös piaccal szemben létesítendő „2. számú közös piac” terve. A lap szerint olyan angol—skandináv tömörülésről van szó, amelyhez később csatlakozna Portugália, Svájc és Ausztria. Az Observer értesülései szerint e tömörülés tagjai sokkal gyorsabban csökkentenék egymás között a vámtarifákat, mint ahogy azt az európai közös piac tervbe vette. Az angol lap végül megjegyzi, hogy az „ellen közös piac” tervét főleg svéd gazdasági szakemberek dolgozták ki — Anglia támogatásával. A kirándulóikat, az Idegeneket, akik megfordulnak Szigetváron, mi más érdekelhetné jobban, mint a vár, ahol Zrínyi vívta hősi harcát a tengernyi törökkel. Érthető tehát, hogy az első utunk a várba visz. Amint áthaladunk az Almáspatak híd- ján, kedves kép fogad. A szigetvári gimnázium elsőéves tanulói a parkot szépítik, csinosítják. Az egyik kis szőke leány kezében most megáll a vasgereb- lye és messze elnéz a várbástya fölött. — Ki tudja, mire gondol? Talán arra, hogy ha ezek a kolosszális kőtömbök beszélni tudnának, sok-sok titkot mesélhetnének el, ami ma még rébusz számunkra. Vagy talán a hősök szellemét idézi, s elképzeli Zrínyi kirohanását? Lehet, hogy terre gondolt most, látom, amint tiszta arca kigyúl egy pillanatra és utána elfelhősödik. Szigetváron már a honfoglalás előtt is igen jelentős < kultúrák virágoztak. Az ásatások alkalmával előkerült leletek azt bizonyítják, hogy kelták, rómaiak, szarmaták és avarok is éltek ezen a vidéken. A várat, amelyet a viharos évszázadokban sokszor átépítettek és megnagyobbítottak, a XV. század elején építették. A vár kerülete 500 láb, 8 méteres falakkal, jellegzetes végvári jellegű erődítmény. A bástyákat már a török idő alatt építették. A várban megtalálhatók a török építészet jellegzetes típusai. Középen van IÍ. Szulejmán szultán dzsámija, amelyet 1566 szeptemberében építettek a törökök. A dzsámihoz kapcsolódik a tizennégyszög alaprajzú minaret, melynek a körerkélyére egykor 110 lépcső vezetett. A Zrínyi Miklós múzeumnak sajnos már február óta zárva vannak az ajtói, a kirándulók nem kis csalódására. Azért záratták be, mert szakértők véleménye szerint életveszélyes a mennyezet. Előfordult már, hogy a messzi alföldi városokból: Szolnokról, Debrecenből két-háromszáz tagú kiránduló- csoport látogatott el Szigetvárra és a múzeumot nem tekintették meg. Sürgősen meg kellene javítani a mennyezetet. 1966-ra, a Zrínyi halálának 400. éves évfordulójára szeretnék a várat és a környékét egészen rendbehozni, ami nem könnyű dolog, mert milliók kellenének hozzá. Ezt csak egy központilag biztosított kerettel lehetne megoldani. A múzeum anyaga is meglehetősen szegény. Nem tükrözi teljes történelmi hűséggel Szigetvár ősi múltját. Sajnos, eddig Igen kevés összeget fordítottak ásatásokra. Eddig még jóformán semmit nem tudnak arról, hogy a vár védelmében elesett katonák és a törökök hol fekszenek. Egy újabb ásatástól várják ennek a feltárását, ami új szempontokat adna a vár harcainak értékeléséhez. Legközelebb a múzeum előtt szeretnének ásatásokat folytatni. 1589-ben építették Szigetvár Főterén Ali pasa dzsámiját, amit később alakítottak templommá, de a fő hajója megmaradt az eredeti stílusban. A Bástya utcában egy téglalap alaprajzú épület áll, mely egykor korániskola volt, ahol a török gyerekek tanultak. A szigetvári tanács és a ’a- kosság mindent megtesz annak érdekében, hogy méltó becsben tartsák a viharos évszáza* dókból ránk maradt műemlékeket. Az úgynevezett „zsidó házat”, amelyet nemrég nyilvánítottak műemlékké, most restaurálják. Tervek, elgondolások születtek már a község csinosítására, parkosítására is. Megkezdődtek tehát az előkészületek Szigetváron, hogy 1968-ban méltóképpen fogadhassák a hazai és a külföldi vendégeket is a nagy évforduló alkalmával. Fényképezzünk együtt! Az előtér és háttér Az egysíkban ábrázoló művészetben, mint a festészetben, vagy a fényképezésben a tér, a három kiterjedés ábrázolása az egyik leg nehezebb feladat. A festészetben ez talán könnyeb ben oldható meg, hiszen a távolban lévó tárgyak színének megváltoztatásával, — az úgynevezett valórökkel — a távlati hatás nagy mértékben fokozható. A fényképezésben ennek megvalósítása, nem könnyű, hiszen az objektív hideg, tárgyilagos lencséje ilyen Irányban nem befolyásolható. Az általunk megfigyelt tárgyak azért plasztikusak, azért van térhatásuk, mert azokat egymástól kisebb távolságban lévő két sze„Ganajok as urak“ Ilyenkor már mindenütt magasan bólogatnak a májusfák lombjai. A békés, zöld levelek között megborzolja a szél a színes szalagokat s az alattuk sétáló párok különös tekintettel néznek egymás szemébe. Nem tudom, ki hogyan van vele, bennem ilyenkor felbukkannak a régi májusok. Nem nagy történetek, apró, kopott képek csupán. íme, egynek a rövid rekonstrukciója. .... Rohoncról réztrombiták zaját hozta a szél. Májust köszöntők járták, a falut. A Tücsök-majorban állt már a kastély erkélye előtt a fa, alatta födet- len fejjel a cselédek. Az erkélyen nemsokára megjelenik majd dr. Topor és neje, hogy fogadja a' cselédek ünnepi hódolatát. A „szokás“ még az 1900-as évek elejéről fakadt. Akkoriban dr. Topár szavai szerint „holmi földmunkás-mozgalom“ ütötte fel a fejét a majorban, amit csak népes császári és királyi bakasereg volt képes a maga drasztikus eszközeivel meg nem történté tenni. „Hálából“ állították aztán a cselédek az úrnak az első májusfát és a „szokás“ azután I* szokás maradt. Egészen 1934-ig. Akkortájt a Topor uradalmat is alaposan megkopasztotta a gazdasági válság s a hitelek megszüntették a határt is. Április utolsó estéjén az ispán nekiindított az erdőnek néhány cseledet fát némi. Háton hozták a. tízegynéhány méteres fenyőtörzset. Gyantás kérgét lenyúzták, aztán a csupasz törzset beszappanozták. Oda került a fa május reggelére az erkély alá, tetején a meghagyott ágakkal, színes papírszalagokkal. Reggel, a néma hódolat idején megjelent dr. Topor és neje az erkélyen. A szokástól eltérően azonban a kora reggeli úri májusköszöntők is feltűntek a hátuk mögött. Az intéző, a falusi pap és a főjegyző. Már bomlott a cselédtömeg, amikor az intéző kihajolt az erkélyről és magához húzva a fa ágát, egy üveget kötött rá. — Aki eléri, azé! óbor van benne, a kishegyiből!.., Igya meg az úr egészségére!.., Aztán megkezdődött a famászás. Csodálatos szórakozás volt! Az erkélyről kiválóan lehetett látni a lentről mászó embereket. Mind. nagyobbak lettek, s lassan elérték az erkély párkányát. Dülledt szemmel, izzadó testtel kapaszkodtak. Körömmel is, fogcsikorgatva az utolsó méteren a literes üveg felé. Magas volt a fa, szappanos a törzse. Félútnál visszafordult a teheneslegény. Aztán sorra próbálkoztak a többiek. Mindig volt újabb vállalkozó. Ahogy sebesen visszacsúsztak a földre, szállt utánuk a magasból a nevetés. Az úr úgy röhögött, mint egy cső- dör. Az asszony mintha a hónaalját csiklandozták volna. A főjegyző illem- tuaóan kontrázott. A pap megértő mosollyal kerekítette el arcát az emberi gyarlóság láttán. Lent hirtelen néma csend lett. Egy apró emberke bicegett a fa alá. a sánta Dominkó, az ökrös istállóból. A kék kötényt átvetette a lábai között, meg- pökte a markát s nekivágott a magasnak. Macska sem csinálta volna ügyesebben. Perc alatt fent termett és megmarkolta az üveget. Lentről a magasba szállt a cselédtömeg ujjongó ordítása. — Megvan! Megfogta!... Ugylátszik, a kis sánta Dominkóból még futotta a szusz, mert lábaival kényelmesen átkulcsolta a fát s az erkélyre köszönve a szájához emelte az üveget. Némán figyeltek fent is, lent is, csupán az intézőből csuklóit fel hirtelen vad nevetés. Az első korty sem csúszott le Dominkó torkán. Görcsös fintorral a fa alatt álló tömegre köpte, aztán az üveget teljes erővel az erkély rácsához vágta. Lent, a váratlan érkezett „permetből“ mindenki megértette, nem bor, hanem trágyáié volt az üvegben. S ahogy az üveg a magasban ezer felé pattant, ott fent sem volt kétséges többé az „óbor“ származása. Telefröcskölve állt az erkély díszes társasága s míg a sánta Dominkó megszégyenülve lecsúszott a földre, az úrasszony a gyorsan támadt májusi szeplőket törölgetve öklendezve rohant be az erkélyajtón. A döbbent csendbe hirtelen éles női hang vágott bele. Róza néni, a kastély mosónője kiáltott nagyot, felismerve a helyzetet: — Jóisten! Mind ganajok az urak!... — és elrohant a bejárat felé. Mindegy hogyan értette, tanza volt. DENXŰ KAROL' műnkkel figyeljük meg. A két szem önállóan lát, mindegyik ktt- lön-külön látja a tárgyat más nézőpontból. E két egymástól eltérő képet egyesíti az agyban egy képpé egy bonyolult élettani folyamat. Ha csak egy szemmel nézünk, a térhatás érzékelésénél korábbi tapasztalatainkra vagyunk utalva. A térhatást, a tárgyak tölünk való távolságát a tárgyak viszonylagos nagyságából Ítéljük meg. Vegyünk két kihegyezett ceruzát két kezünkbe és szemünktől mintegy 30—40 cm távolságnyira úgy közelítsük őket egymáshoz, hogy hegyük összeérjen. Ez nem jelent különösebb nehézséget. Végezzük el ugyanezt, de csak egyik szemünk segítségével. A ceruzák hegyét csak ritkán tudjuk összeérinteni a már elmondottak miatt. A térhatást tehát a fentiek Ismeretében a fényképen úgy kell elérnünk, mintha csak egy szemmel látnánk és a tárgyak térbeli tagozódását tapasztalatunk alapján, viszonylagos nagyságuk után ítélnénk meg. A fényképen ábrázolt teret elméletileg három részre tagoljuk: előtérre, középtérre és háttérre. Mindegyiknek külön jelentősége és fontossága van. Egymáshoz viszonyított arányuk szabja meg, hogy az ábrázolt cselekmény milyen mélységű térben történik, milyen a távlati hatása. A három közül a legjelentősebb, legfontosabb a középtér, hiszen a fótéma mindig Itt található meg. Az előtér és a háttér kisebb fontosságú, szerepe a középtér ki- hangsúlyozásán van. Az előteret néha el Is hagyhatjuk, ha a felvétel tárgya így kívánja, de az Ilyen felvételeknél emiatt a három kiterjedést alig tudjuk érzékeltetni. Ha viszont minél közelebbi előteret választunk, annál Jobban nö véljük a térhatást. A példa Is ezt bizonyítja. Fényképezzünk két labdázó gyereket. Ha oldalnézetben fényképezzük őket, amikor a labda útja a gép optikai tengelyére merőleges, Jóformán semmi térhatást nem kapunk. Álljunk most gépünkkel a labda mozgására rézsútosan, és a háttal álló gyermek a géptől mintegy 4 méterre, a szembenálló pedig 8—10 méterre legyen. A térhatás feltűnően megnő. Állítsuk most a háttal álló gyermeket gépünktől Z—S méterre, a szembenálló gyermeket pedig 14—15 méterre, a térhatás óriási lesz. Természetes ez a fényképezési mód komoly technikai feladatot ró az amatőrre, mert a mélységélesség növelése, a rekeszelés is csak bizonyos fokig fokozható a fényviszonyok, a fényérzékenység és a mozgás sebességétől függően. A nagylátószögű objektív további fokozást tesz lehetővé, nemcsak a mélységélessége miatt, hanem azért Is, mert a vonaltávlatot túlozza. Az előtér megválasztása helyes szerkesztési készséget kíván, hiszen az előtérnek a fötémával összefüggő harmóniát kell alkotnia. A háttér megválasztása Is fokozott figyelmet kíván, annak ellenére, hogy a háttér Is csak kiegészítője a fótémának. Célját akkor tölti be, ha minél nyugod- tabb, egyenletesebb, ■ nem zavarja a téma megfigyelését. Helyes, ha a háttér sötétebb tónusával hangsúlyozza a főtéma, a cselekmény világosabb foltjait. Az olyan háttér, mely túlságosan sok foltból, erőteljes vonalakból áll, vagy rajza éles, elvonja a figyelmet a főtémától. A háttérnek a főtémát sohasem szabad elnyomnia. Annak eldöntése kívánja a legnagyobb figyelmet, hogy milyen fokig és mikor lehet a háttér éles anélkül, hogy ez a téma rovására, a kép egyensúlyának kárára menne. Az előtér és háttér a képszerkesztés egyik fontos tudománya. A legjobb témát ts elronthatla egy helytelenül megválasztott háttér, vagy hivalkodó előtér. Az amatőr egyénisége, Ízlése, jó szeme és az elmondottak helyes alkalmazása viszont harmonikus, kellemes hatású fénykép szülője lesz. , Sz. — R. — Hivatalos totó-nyeremények A sportfogadások 1959. május 10-1 19. heti fordulóján két pályázó ért el 12 találatot, s ezek egyenként 223 631.25 foltot nyernek; 41-en értek el 11 találatot. A nyereményösszeg egyenként 10 908,75 forint. 571-en értek el 10 találatot. A nyereményösszeg egyenként 1045 forint Valamennyi nyeremény kifizetése május 21-ér dik
