Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

4

NAPLÓ

1959. MÁJUS 10.

A középiskolás fényképkiállítás

a mérlegen /

oldást a készülő középiskolai reform fogja megoldani.

A fényképezéshez

hivatást érző diákok képzőművészeti oktatását jelenleg a Képzőművészeti Gimnázium foto-tagozattal való bővítésével lehetne megoldani. Ha ez nem valósítható meg, a politechnikai gimnáziumok azon tanulói részére, akik a fotózással nagyobb szinten kívánnak megismerkedni — miképp ez a zeneoktatásnál is van — a délutáni tantervszerinti foto- oktatásokat kell bevezetni. Természetesen ez csak ott keresztülvihető, ahol a szükséges adottságok erre biztosíthatók.

Nem várt eredményt

hozott az I. Országos Középiskolai Fényképkiállítás. A számra is hatalmas képanyag valóban megadta az országos méreteit a kiállításnak, hiszen közel ezer kép számszerűségben sem marad el az országos jellegű művész-íénykép- kiállításak mögött.

Uj szellem, a realista szemlélet csírái bontakoznak ki a képeken, mentesen minden verejtéktől, mesterkéltségtől. Nem állítjuk, hogy a képek alkotások, mégis úgy értékeljük a kiállítást, mint jó és színvonalas kezdeményezést, melyből sok-sok érték termelődhet ki.

Nevelés céljából is jelentős a kiállítás. A képek elkészítésére fordított sok-sok munkaóra nem volt hiábavaló, hiszen a tanuló ifjúság nagy idejét kötötte le hasznosan. Szélesebb kémiai, fizikai ismeretek megszerzéséhez vezetett. Ezen túlmenően hozzájárul a képzőművészeti kultúráltság fej'esztéséhez is. A középiskolai rajzoktatás fogyatékossága miatt a szűkreszabott művészettörténeti oktatások számára hiányos a tovább építhető alap. Ezt pótolja a széles tömegeknél a fényképezés szeretete, céltudatos művelése.

A társadalom szempontjából is értékes volt a kiállítás kezdeményezése. A fényképezés, mint tömegigény, az életszínvonal emelkedésével mindjobban terjed. Hozzávetőleges statisztika szerint Magyarországon évente közel ötvenmillió fényképet készítenek! Mennyi kerül ezekből a kiállítások falára? Nagyon kevés, talán néhány száz. A kedvezőtlen arány csalk úgy javítható, ha növeljük azok számát, akik a fényképezésre fordított időt — hacsak szórakozásból teszik is ezt — képzőművészeti ismereteik gyarapítására hasznosítják,

A JOVO kiállításának érdekétien az alábbiakat volna helyes megvalósítani.

A tanulók fényképezés iránti 6zeretetét, lelkesedését úgy kell irányítani, hogy az erre fordított sok-sok energiából mind az egyénnek, mind a társadalomnak haszna legyen. Ezért a középiskolai fénykép- kiállításokat évente kell megrendezni. A rendezés jogát az az iskola nyerje el, melynek kollektívája a legjobban szerepelt a kiállításon.

Biztosítani kell a diákság minél szélesebb rétegei számára a szakszerű fényképezési oktatást, de ezen túlmenően — és ez lenne a fő cél — a helyes esztétikai szemlélet minél magasabb szintű kialakítását. Itt elsősorban azoknak a diákoknak a képzésére gondolunk, akik a fotózást hivatásnak tekintik és nem elégszenek meg csupán a technikai készség elsajátításával, hanem ezt adottságaik alapján művészetté kívánják fejleszteni.

Míg az első a tömegek képzése, a politechnikai oktatás feladata, a másik megvalósítása pillanatnyilag csak nehezen keresztülvihető.

Két út látszik járhatónak, s remélhetőleg a végleges megAz itt végzett tanulók a gimnáziumi ismereteken kívül szakszerű irányítással sajátíthatnák él azokat a tudnivalókat, melyek úgy műtermi, mint riport- és dokument- fényképek készítéséhez szükségeseié Adottságaik és képzőművészeti nevelésük birtokában képesek volnának későbbiek során alkotások létrehozására is. A tanterv szerinti oktatás elsajátításának mértéke, mint elismert tantárgy a bizonyítványban, is osztályozandó volna.

Ha azt nézzük, hogy az így •végzett növendékek, miképp vo’nánalk az életben elhelyezhetők, gyakorlati értelmet is kap a dolog. Ugyanis e növendékekből biztosíthatnánk a hivatásos fényképészek, _ fotóriporterek, intézmények foto- technükusáinak utánpótlását.

Az így kiképzett fiatalok termelőmunkába történő állítása anyagi megtakarítást is jelentene, hiszen a technikai és egyéb képzőművészeti ismereteket már az iskolában megszereznék.

A megvalósítás elsősorban pénzkérdés, de nem megoldhatatlan. Kezdetben a felszerelés könnyen biztosítható lenne a ' tanácsok és a SZOT segítségével azokból a felszerelésekből, melyek kihasználatlanul, vagy kevésbé kihasználatlanul — mint tulajdonuk — városunk fotóköreiben fellelhetők.

Az ifjúság igen hálás volna érte, bizonyítja ezt a kiállítás, az iskolák fotóköreiben mutatkozó fotoszenvedély.

(Halász)

Hatalmas gépezet kicsiny

Körülbelül így lehetne jellemezni a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság felépítését. A megye egész területén mindössze 9 függetlenített vezetője dolgozik, illetve irányítja a közel ezres létszámú társadalmi népi ellenőr-gárdát. És hozzá kell tenni, jól irányítja. Alig kétéves működése óta szinte nincs olyan vállalata, üzemegysége a megyének, ahol alapos, gondos ellenőrzéssel és mindenesetben segítő szándékkal ne álltak volna a nép szolgálatába.

Legutóbb a KNEB által kiadott program szerint a megye 17 kisipari termelőszövetkezetét — vizsgálták felül és megállapították, hogy a lakosság számára végzett javítószolgálat nem kielégítő. Néhány kivételtől eltekintve a ktse-ek nem azt a feladatot töltik be, amelynek érdekében életrehív- ták őket. Például a

szentlőrinci, szászvári műszaki ktsz-ek a nagyobb jövedelem érdekében túlnyomó- részt állami megrendeléseket vállalnak és ezzel akarva, akaratlanul elhanyagolják a lakosság részére vállalt javítási munkákat. így történhetett meg, hogy a szentlőrinci műszaki ktsz a kislakás- építéseket rendre elhanyagolta a kényelmesebb és jövedelmezőbb közületi megrendelések javára.

Megállapították, — hogy a ktsz-ek anyag gazdálkodása, az anyagok norma szerinti felhasználása, az anyagkönyvelés bizonylati fegyelme és a társadalmi tulajdon védelme sem kielégítő. De hozzáteszik, hogy a ktsz- ek helyzetét sok esetben megnehezíti a nem megfelelő raktározási lehetőség, ami miatt az anyagok megóvása nincs biztosítva. Előfordul olyan eset is, hogy a ktsz és a vele egy

udvarban lakó gazdálkodó paraszt is egy ugyanazon kapun közlekedik. így a kapu nyitvatartása nemcsak a ktsz-en, hanem az ott lakó személyen is múlik, ezáltal az anyagok védelme nincs biztosítva.

Megállapították továbbá, hogy a ktsz- ek ellenőrző szerve a KISZÖV leginkább csak az észlelt hibákat regisztrálja és utóvizsgálatuk során nem eszközölnek

felelősségrevonást. Például a eásdi Vegyesipari Ktsz-ben a magánkisiparosok be lépését erősen gátolja a ktsz vezetőinek, sokszor minősíthetetlen magatartása, a kocsmai mulatozások, a felelőtlen vagyonkezelés és egyéb visszaélések gyakorisága. A ktsz ellenőrző bizottság a visz- szaéléseket jelentette a KISZÖV-nek, amelyben a vezetőség felfüggesztését kérte, de a KISZÖV a mai napig sem intézkedett

motorral

Milyen hatásköre van még a népi ellen őrző bizottságnak? Sokrétű tevékenysége kiterjed a megye állami gazdaságainak valamennyi üzemegy ségére, a tsz-ekkel kapcsolatos 3004-es határozat végrehajtásának ellenőrzésére, az állami és szövetkezeti vendéglátóipar tevékenységére, de állandó jelleggel foglalkoznak a március 6-i párthatározat végrehajtásának ellenőrzésével is.

Mindezek ellenére a népi ellenőrzés nem a vállalatok hasonló munkáját kívánja helyettesíteni, sem pedig az ügyészségi, bírósági feladatokat az illetékesek helyett elvégezni: Hazánkban a vezetés szerves része a szocialista ellenőrzés, amely arra hivatott, hogy munkájával segítse a párt és a kormány által kitűzött feladatok végrehajtását;

..............

Ha

tezer új betétkönyv négy hónap alatt

ötmillió forint a KST-kben

A takarékbetétek fokmérői az életszínvonal emelkedésének. S hogy ez nem frázis, bizonyítják az év első négy hónapjának eredményei. Az egyik adat arról ad számot, hogy az utóbbi két évben megtízszereződött megyénkben a takarékbetét-állomány. Az év első négy hónapjában pedig 33 millió forinttal emelkedett a betét.

A betétkönyvek száma is gyarapodott. Ma már közel hatezer új betétkönyvtulajdonos takarékoskodik megyénkben. Különösen a nyereség- részesedések kifizetése után emelkedett a takarékkönyvek száma. A vállalati dolgozók több mint hatmillió forintot helyeztek el hétezer betétkönyvben. Ehhez jön még a

ktsz-ek részesedésfizetése utáni állomány-gyarapodás: 1458 takarékkönyvben l 577 000 forintot takarítottak meg.

A KST-k is fejlődést mutatnak a korábbi évekhez viszonyítva. Jelenleg 94 vállalatnál intézménynél működik KST és betétállományuk az év első

négy hónapjában meghaladja az ötmillió forintot. Havonként egymillió forintot helyeznek el a takarókban a KST- tagok. Megyénkben a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak 11176 tagot számlálnak és eddig 2592 tagnak nyújtottak ösz- szesen 1 872 000 forint hitelt

Megjelent a boltokban a csemegeuborka

A Pécsi Kertészeti Vállalat Megyeri úti telepén beérett a korai csemege uborka. Az elmúlt napokban a vállalat 25 kiló uborkát adott át a MÉK- nek, a jövő hét elején pedig újabb 50 kilót, majd fokozatosan egyre nagyobb mennyiséget szállít a MÉK-en keresztül a város csemege- és zöldségboltjaiba.

Néhány napon belül a Kertészeti Vállalat újabb primőr árukkal jelentkezik.

■*

A komlói in-M akna kopár udvarán találkoztam Ernóvel. Tizenkilenc éves, nyurga legényke. A haja leúszó ke, arca lányos, mosolya megnyerő.

Hamisítatlan osztrák.

A „nylon-busz" Kökönyösre repített bennünket. A Vorosilov út 35-ben laknak, kétszobás Összkomfortos lakásban.

Hárman voltak még otthon: a családfő, a felesége és Elfriede. Konrád Bertalan — Így hívják a családfőt —ritkáshajú, mokány ember. HibáUanul beszél magyarul, ugyanis a bukovinai csángóvldékröl került Ausztriába. Schärdlngben telepedett le. Közepes nagyságú mezőváros ez az Inn folyó partján, Passau és Nyugat-Németország szomszédságában. Egy Ideig özvegyen élt leányával, Erzsivel, aztán megismerkedett egy kétgyermekes osztrák asz- szonnyal, a Jelenlegi Muttl-val. A gyerekek Ernő és Elfriede voltak.

Hát Így került össze a család.

Erzsi nem volt otthon. Amint a képről látom, (balról a harmadik, a középső) gesztenyebama hajú lány lehet. Elfriede világosszőke hajú és mélykék szemű leány. Tizenhat éves és határozottan csinos.

— \z «urlgyerekek „büdös" kommunistának neveztek. De én nem törOdtem vele! — jelentette ki

határozottan.

Schärdlngben, lakásuk szomszédságában apáca és papi kolostor állt. A városkában pap dirigált. Ernőnek és Elfrledenek mindennap templomba kellett volna járnia. Ott ugyanis minden iskolás gyerektől megkövetelték, de sokszor nem mentek el. A hittanról is meg-megszőkdőstek, s hiába voltak az fltlegek, a térdepeltetések, nem lehetett Okét meghajlítani. Vörösök maradtak, a május elsejék kedvelt szavaló!, a kommunista párt rendezte Ifjúsági találkozók felvonulói — hiszen az apjuk és anyjuk Is kommunista volt.

K

onrád elvtárs még 1350-ben lépett be az Osztrák Kommunista Pártba. Neue Zeitungot árult (a párt egyik lapja), részt- vett a sztrájkok és tüntetések szervezésében. Mutti ugyancsak 1950-ben lett kommnnista. Ot még pártiskolára Is elküldték.

Élete nem mindennapi. Ero^tileg egy hatvannyolc holdas basaparaszt leánya. Tizen voltak testvérek, őt a szokásos staftrunggal bocsátották szülei az élet országútjára. A hatvannyolc holdat, a gaz- (Mtgl épületeket, tehát a vágyén teljes egészét a

legidősebb fiú OrOkOlte. Ez a fiú szabályos szerződést kötött a szüleivel, miszerint napi három tojást, öt liter tejet, ennyi és ennyi krumplit, lisztet és egyebet küld a szüleinek az öröklés fejében.

Legidősebb bátyja tehát megmaradt kuláknak, aki a saját testvéreiből Is látástól-vakulástg gör- nyedezö cselédet csinált, 8 kinézi a falatot a tulajdon apja és anyja szájából Is, Mutti pedig — életmódjában és gor/lolkodásában egyaránt — proletár asszonnyá vált.

Konrád elvtárs az egyik schärdlngl kőbánya munkása volt. A munkanélküliség hívatlan réme minden évben beköszöntött hozzájuk, olykor négy hónapig lézengett' dologtalanul. X munkanélküli segély összege 465 Schilling volt.

465 Schilling. Azt mondják, a hivatalos árfolyam szerint akkor egy Schilling egy forintot ért (ma 45 fillért), valójában nem lehetett annyit vásárolni érte. Eszerint 465 Schilling potom pénz. Hogyan tudtak ebből a képtelenül kevés összegből megélni?

S Mattira néztem, a háziasszonyra, a legllleté- kesebbre. A férje lefordította a válaszát, mert min fent megért magyarul, csak nem tud még telelni.

— Nehezen.., Fölözött tejet vettünk, mert az

csak 90 Groschenbe került. Reggelire és vacsorára

rendszerint tejeskávét ettünk ... Ebédre krumplilevest, káposztalevest főztem, vagy nokedllt — mikor, hogy volt. Főzelékre nem mindig Jutott, legtöbbször csak levest főztem ilyenkor.

— És elég volt a 465 Schilling?

— Dehogy Is volt elég! Krumplira már nem került volna belőle, Ausztriában pedig több krumplit esznek. Azt már magam kapálhattam össze a gazdag parasztok földjén. Anyám Is segített kicsit, hol egy kis liszttel, hol egy kis krumplival, abból a kevésből, amit a fia a szerződés fejében küldött neki.

H

át ez nem lehetett valami sok. Most Konrád elvtárshoz fordulok, hogy nem akadt-e a gazdag parasztoknál télen munka- alkalom? Favágás, csip-csup házkörüli, vagy mit tudom én ml...

A férfi kesernyésen nevetett!

— Munkaalkalom? Ha észrevették volna, azonnal letiltják a segélyt. Nem mondom megtettem azért, de csak a szerencsémnek köszönhettem, hogy nem kaptak el.

Azt kérdem, hol szórakoztak? Jártak-e színházba, ehnentek-e nyáron üdülni? Mondjuk valami olcsóbb nyaralóhelyre, hiszen sok szép hely lehet Ausztriában,,,

Kinevetnek. Konrád etvtárs Is, Mutti Is, Ernő és

Elfriede is. Jót derülnek rajtam, aztán a családfő komolyra fordítja a szét:

— Moziba ritkán Jártunk, mert 3 Schillingbe került a legolcsóbb mozijegy, A kocsmába látogattunk el olykor-olykor, de nagyon módjával iddo- gáltunk. Egyetlen pohár sör mellett mulattunk egész éjszakán át. Ezt a mutatást persze nem magtár módra kell értelmezni. Ausztriában ritka a részeg ember, mert mások is csak egy pohár sör mellett üldögélhetnek.

Amikor dolgozott, 1400 Schilling körül keresett Konrád elvtárs. Ma a III-as akna vájárja, s 2500— 2800 forintot hoz havonta haza. Ernőnek Is van vagy húsz zizegő százasa a borítékjában, a kettő együttvéve legalább négy és félezer forint. Erzsi és Elfriede keresetét nem számítva Is ordító a különbség. Mert, ha teszem fel Schärdlngben maradnak, Ernő nem hoz haza havi 1000—1100-nál többet.

Hét bflrönddel érkeztek 1956 nyarán Magyarországra. Ebben volt minden vagyonuk. A bútorokat eladták, mert többe került volna az ideszállítása. Ma jól berendezett lakásuk van. Konyhabútor, vadonatúj sOTbnbútor, amelyből még a toalett-tükör sem hiányzik A másik szobában asztal, két sezlon — szeptember óta 22 000 forintot költöttek bútorra és ruhára. Huszonkétezret félév alatt! És még hízót Is vágtak, több mint kétmázsásat.

Muttl édesanyja mindig azt kérdi a leveleiben, hogy küldjön-e egy kis lisztet, vagy zsírt, s Mutti alig győz „nein"-t válaszolni. Nem akarják elhinni.

H

a Jól meggondolom, nem Is ez a krumplt- raeg a liszthistória fúrkálja legjobban az ember oldalát. Amikor eljöttek, azt hi- resztelték Schärdlngben, bogy Konrád Bertalant agyonlőtték, F.rnöt pedig száműzték Szibériába. S hiába írták vissza. hogy sületlenség, nem bírták széttépni a hazúgság függönyét. M’"-? Konrád elvtárs kint* munkástársai Is bizonytaln- kodtak.

Amikor Muttl tavaly Schärdingbe látogatott, mea is kérdezték aggódva, hogy ml van az ó Béreltükkel. Ekkor már meg tudta őket nyugtatni. Nem adnak többé a szibériai mesékre. Hm „ ‘tte-l életszínvonalban még mindig kételkednek.

Muttl legközelebb sonkát visz magával, a saját ölésükből,

MAGTAR LÁSZLÓ