Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-10 / 108. szám
i. május it. ÜAPtó 5 \Pákolitz István: Vezércikk helyett A Dunántúli Napló újabb kezdeményezése ez az oldal, „Irodalom-művészet“ címnaeL Egészen újnak nem nevezhetjük ugyan, hiszen a Dunántúli Naplóban a korábbi éveik folyamán több ízben is jelentek meg hasonló jellegű oldal-összeállítások. Eziúttal azonban az a szándékunk, hogy az erőteljes fellendülésnek indult kulturális élet problémáit változatosabban tükröztessük lapunkban és ezzel olvasóinknak már korábban is hangoztatott igényeit elégítsük ki; „Irodalom — művészet“ cím alatt a helyi irodalom és költészet újabb és érdekesebb műveiből mutatunk be néhányat, a képzőművészet, zenei élet eseményeiről, problémáiról számolunk be. Különösen időszerűvé vált már ez a kezdeményezés, ha arra gondolunk, hogy a baranyai ünnepi hetek és a könyvhét küszöbén állunk, amurkor- is a kulturális megmozdulásokat számantartani és követni is nehéz feladat lesz. Ennek az oldalnak a tekintetben is más jelleget szánunk, hogy míg az újság többi oldalán leginkább a lap belső munkatársai szerepelnek, ezen az oldalon nem az újságírók írnak irodalomról, művészetről, hanem azt szeretnénk elérni, ha maguk a művészek, írók, költők írnák meg benne véleményüket az őket érintő kérdésekről, illetve saját műveiket adnák ezekhez az oldatokhoz. Tervünk — amelyet részben már az első megjelenés is körvonalaz. — hogy lehetőleg sokoldalúan, átfogóan mutassuk be Pécs és a megye kulturális életét. Reméljük, hogy a kulturális élet gyors fejlődéséhez lapunknak ezzel a kezdeményezésével is hozzájárulhatunk, de kérjük, hogy olvasóink, különösen pedig az „Irodalom — művészet“ oldal szereplői, az írók, költők, művészek írják meg véleményüket, közöljék szerkesztőségünkkel, hogy milyen tárgyú írásokat, milyen műveket látnának szívesen ezen az oldalon. Zenei munkásakadémia Az utóbbi 10—15 év alatt jelentős zeneiskolai hálózat alakult ki hazánkban. Az ország több mint 40 zeneiskolájában 28 000 gyermek és felnőtt tanul, a 6 zeneművészeti szakiskolában pedig komoly munka folyik egyrészt zeneiskolai tanárok képzése irányában, másrészt a főiskolára való előkészítés céljából. Az utóboi esztendők általános kulturális fellendülése s a művészetnek a dolgozók s a dolgozóknak a művészetek felé megtett elhatározó lépése újabb igényt támasztott a zenepedagógiával szemben. így vetődött fel a zenei általános iskolák tervének gondolata s ma már több mint 70 olyan zenei általános iskola működik as országban, amelynek elsőrendű feladata a tudatos hangversenylátogató közönség kmevelése. Pécsett mind három iskolatípus működik s ez így is van jól. Sőt városunkban az utóbbi két esztendőben jelentős lépések történtek olyan irányban is, hogy a különböző intézményekben tanuló ifjúság koncerttermi élményekkel tetőzze az iskolában tanult és hallott zenei anyagot. Ezt az irányt helyesnek, gyümölcsözőnek és ezért továbbfejlesztésre érdemesnek tartjuk. Történtek lépések más irányban is. Munkapad mellett dolgozó fiatalokat az iparitanuló iskolán keresztül vezettük be a hangversenyterembe s ez a vidéken először kipróbált gyakorlat nem várt Tizenkilenc es veterán harcos. Kelle Sándor, 1SSS. A unicskMnatá- Ü pályázaton díjazott arcképsorozatából. sikert eredményezett, amelynek tanulságait a következőkben szintén kamatoztatjuk. Adósok vagyunk azonban a felnőtteknek a hangverseny- terembe való vezetésével. Talán ez a legnehezebb terület s ezért nyúltunk hozzá ilyen óvatosan. Úgy gondoljuk azonban, hogy a dolgozókban élő zene iránti szeretet, mely a megértés vágyát is magában hordozza, valamint a dolgozók körében szerzett tapasztalataink, alapot adnak ahhoz, hogy a következőkben ezt a kérdést is elindítsuk a megoldás útján. Az egyszeri, elszórt, és nem fokozatosan felépített zenei ismeretterjesztésről rá kell térnünk a mervézett, fokozatos és konkréten élő zenei élményekre támaszkodó zenei népművelésre, amelynek eredménye a hangversenyteremben fog tükröződni. Olyan zenei munkásakadémiát tervezünk, amelynek tandíja az előre eltervezett 8—10 hangverseny olcsó belépődíja. Muzsikusaink teljes gárdája pedig előre elkészített tervek alapján maga köré gyűjti majd minden üzem öregjét, fiatalját, aki a 'zenei munkásakadémia hallgatója akar lenni s minden hangversenyre (s talán nem is olyan sokára minden operaelőadásra) előkészíti barátságába fogadott hallgatóit. Úgy gondoljuk, hogy az ismeretterjesztésnek ez a konkrét formája, amelynek célja, hogy az előre ismert programot tudatosítsa, meg fogja oldani a legtöbb emberben ágaskodó problémát, amelyet így fogalmaznak meg, hogy „nem értem”. A zenei munkásakadémiának a lehetséges megértés kulcsát kell hallgatóinak kezébe, de talán még- inkább szívébe adni, hiszen i mindenki rá fog jönni, hogy a I zenét elsősorban nem látni, ; hanem érezni, élvezni és sze- í retni kell, A. Gy. TEKERCS Színes posztóból összevarrt tekercs tarkállik fönn a rossz tyúkól-tetőn; (kopott, molyrágta, kis darabnyi múlt) hossza megállít, Rá emlékezem. (Aprócska asszony fogja hirtelen, s a kontya fölé fürgén föl teszi; ne nyomja majd fejét a telt kosár, ha Kishegyről a szilvát cipeli.) Nem fogta, mégse dőlt le a kosár. Tetszett nekem a mutatvány nagyon. Most rám nehezül minden súly, teher, míg a tekercset megsimogatom. Ee koptatta le kis, aszott fején hírmondóba maradt ezüst haját. Csak úgy magamnak suttogom: segítenék! Ne nyűje el magát! S már fejemen van az avítt tekercs, (szegény anyám, ha látná most fiát!) emlékezőn egy percig hordozom alázattal, mint szent a glóriát. A pécsi tavaszi tárlat elé Május 24-én nyílik a pécsi tavaszi tárlat, melyet a Műcsarnok és a Képzőművészek Baranya megyei Munkacsoportja évente ismétlődően rendez majd meg. A kiállításra a rendező bizottság felhívására Budapestről és az ország minden részéből nagy számban érkeztek művek, melyek közül a zsűri mintegy 150 festményt és grafikát, valamint 30 szoborművet fogadott el Az anyag válogatásánál a zsüribizottságnak a művészi szempontokon túl arra is figyelemmel kellett lennie, hogy a rendelkezésre álló kiállitóhelyiségben csak korlátolt számú festményt, illetve szobrot tudunk elhelyezni. Még így is a kiállítást két helyen, a járási tanács Kulich Gyula utcai nagytermében és a Hazafias Népfront Janus Pannonius utcai épületében kell megrendeznünk. Azonban ilyen nehézségek ellenére is szívesen vállaltuk az évente ismétlődő kiállítások gondját, mert meggyőződésünk, hogy a Pécsi Tavaszi Tárlatok szocialista kultúránk fejlesztéséért igen sokat tehetnék. Azt szeretnénk, ha e kiállítások valóban a tavasz új, friss hangját jelentenék a magyar képzőművészetben és fórumai lennének mai művészetünk kialakításáért folyó küzdelemnek. Ezért Bertha Bulcsu: Citerás A kohó, mint egy óriási macska, két évig dorombolt az életemben. A folyékony vassal nem volt dolgom, azt a kohászok szorították zsilipek közé. Az öntőcsamokból hoz* zánk csalt a fények jutottak eL, a gázok folytogató illata, és a morajló monoton zúgás. Nekem vagonokkal, kínai érccel, szovjet koksszal, mészkővel, dolomittal, és egy óriási szívlapáttal kellett mindennap megbirkóznom. Fönt dolgoztam a bunkenso- rom. Eleinte csak úgy találomra szerveződtek a brigádok. Nem is szerveződtek, néhány ember lapátot fográt és fölmászott a vagonokra. Pár hét alatt kialakult a brigád. De, hogy a kis Bráder Lad hogyan került közénk, még ma sem tudom. Potyondi, a brigádye- eető naponta többször megállt mellette és rákiáltott: — Apikám ez nem bölcsőde, itt melózni kell! Szőke gyerek volt, sovány és a mamáját is Brúdernek hívták. Esténként előkaparta az ágy alól a citeráját és úgy tévelygett a húrok között, mint egy világtalan. Jó lelkű gyerek volt, de a lélekkel sajnos nem lehet lapátolni. így aztán nem dolgoztunk vele szívesen. Amíg a többiek kidobtak egy vagont, ő csak egy felet, Pótyondi minden reggel |Rtette a drámai kérdést: — Ki akar a Citerással dől* gozni? Persze senki sem akart; Ilyenkor nagy érdeklődéssel a kokszoló kéményére bámultunk, a szkipjáratra, vagy a felhőket mustrálgattuk a Duna felett. A vége veszekedés lett. Potyondi rátukmálta valakire a Citerást, a „valaki“ persze egész nap marta. Másnap kezdődött élőiről. A többi brigád hatkor már dolgozott, mi pedig a vágányok között osztozkodtunk. Egy hónap múlva Potyondi, ha meglátta a Citerást, már ideges volt. A brigád morgott, szitkozódtak. Citerás kedvetlen lett, félt tőlünk Valamit tenni kellett. — Nincs vita. Ezután minden reggel sorsot húzunk, — mondta Potyondi és hat gyufa szálat tartott elénk. Aki a fél gyufát húzta, az megkapta Citerást. Valamit javult a helyzet, de a megjegyzések így sem maradtak el. Június elején egymást érték az irányvonatok. A „H“-pálya udvaron csillogó hegyek nőttek az ércből. A vágányok között piros felhőket kavart a szél, nyomába szegődött a mozdonyoknak és végigtáncolt a bunkersoron. Egyik este valóságos tornádó keletkezett, örvényében rozsdaszínű szállópor, finom szemcséjű ércek, a kohó és az erőmű füstje együtt emelkedett. A Duna felett felhőkre ültek, megfestették az ég peremét és éjszaka szennyes záporban vissza- hultak. Másnap a bunker falán megült az érc. Egyszerűen odaragadt. A bunker közepén már alig volt, az oldalán meg majdnem a rácsig. — Valaki menjen le! Fel kell csákányozni, — mondta Potyondi és elment az irodába. Lázár Gyula átbújt a rácson, aztán az ércre ereszkedett. Leadtuk a csákányát. Már vagy tíz perce döngette az ércet, amikor megindult alatta. Lassan, alattomos csusszanással, aztán hirtelen fél métert süllyedt a szintje. Pillanatok alatt történt. Lázár annyira megijedt, hogy nem tudott kiáltani. Csak akkor üvöltött fel artikulátlan, kétségbeesett hangon, amikor derékig beszippantotta. A szomszéd vagonban dolgoztam. A kiáltásra összerezzentem, aztán hirtelen kiugrottam a vágányok közé. Tudtam, hogy baj van. Ketten már ott voltak. Ijedten botorkáltak a rácson. Lázár most már egyfolytában üvöltött: — Segítsetek! *•,*, Segít— Eresszétek le a kötelet! — kiáltottam futás közben. Amikor odaértem, akkor láttam, hogy nincs kéznél se kötél, se rúd. — Hol a biztosító kötél? — förmedtem az ijedt fiúkra. — Lent maradt az öltözőben. — Ebből nagy balhé lesz! — mondtam, aztán fölkaptam egy lapátot és lenyújtottam. Csak az élét érte él. Nem tudott megkapaszkodni Közben újra eresztettek a bunkerból.- Lejjebb szállt az érc, és Lázár még jobban elmerült. A szeme kidülledt és elkékült a feje. Ez már nem az ijedségtől volt, hanem a fájdalomtól. Az érc percről-percre jobban szorította. — össze fogja Toppantani. Belekerül a mérlegkocsiba, onnan a szkdpcsdllébe és vége. Automata kohó, ezt nem lehet megállítani. — Villant át rajtam a borzalmas gondolat. Valaki elszaladt kötélért, de arra nem lehetett várni. Cselekedni kellett azonnal, mert Lázár minden pillanatban mélyebbre süllyedt. Az érc már a mellénél vöröslött. Az emberek összeszaladtak, a szomszéd brigádokból is, de csak toporogtak a sínek között. Újra megmozdult az érc. Döbbent csend támadt. Ekkor valaki megszólalt a hátam mögött: — Én leereszkedek. Citerás bukkant fel. — Hülye, — mondta valaki. De ő nem törődött vele. Villámgyorsan átbújt a rácson, és a sínekbe kapaszkodva leengedte a testét, mint egy kötelet. — Kapaszkodj a lábamba! — kiabált Lázárnak. — A bokámat fogd meg! Amikor Lázár megkapaszkodott, megpróbált húzózkod- nd, de nem bírt. — Húzzatok ki berniünket! Gyorsan, mert nem bírom sokáig! Megfogtuk a csuklóját és húztuk. Nem bírtuk. Valaki rendelkezett mögöttem: — Mindegyik kezét hármam fogjátok! — Nem lehet, megszakad, — mondtam, kaput nyitunk a különféle tö*i rékvések előtt, melyek — ma* gasabb művészi célokért küzd* ve, szocialista ügyünket támo-i gatják. Ha kiállításainknak a művek kapcsán felmerülő problémák közül csak egy-két* tőt sikerül tisztázniok, már nem volt hiábavaló a kezdeményezés; s ha a különféle stílustörékvésekből majd kialakul szocialista társadalmunk egyetemes, mégis sajátosan nemzeti művészete, elmondhatjuk, hogy ebben a pécsi tavaszi tárlatoknak is volt némi részük, A most megnyíló kiállításon' több fiatal művész friss, életteljes munkájával ismerkedhetünk majd meg, de gyönyörködhetünk a jól ismert, érett művészek: Czóbel Béla, Mar- tyn Ferenc, Márffy Ödön, Ber- náth Aurél, Kmetty János néhány kiváló alkotásában is. Az egyetemes művészet és a hazai kultúra kincsestárát gyarapítja minden olyan mű, amelyet alkotója őszinte szándékkal, fejlett művészi készséggel hozott létre. A mai útkeresés — mellyel a pécsi tavaszi tárlaton is találkozik majd a szemlélő — a mi életünkre, szocialista társadalmunkra jellemző művészi for- manyelv kialakításáért küzd s e küzdelem minden bizonynyal meghozza majd gyümölcsét. Művészetpolitikánk irányelveinek szem előtt tartásával kiállításunk lehetőséget kíván adni ahhoz, hogy a különböző művészi felfogások összevetésével, alkotói módszerek megvitatásával az egészséges kibontakozás minél előbb megtörténhessék. Szeretnénk, ha a pécsi tavaszi tárlat tolmácsolója lehetne hazai művészetünk ilyen irányú eredményeinek. Sarkadiné Hars Éva =» Húzzatok, «= szólalt meg Citerás, de most már bágyad: hangom. Megpróbáltuk hárman. ■— Hó-rukk! Hó-rukk! Hórukk! Lázár megmozdult, pár centit emelkedett. Újra húztuk. Hórukk! Hó-rukk! Most sokat emelkedtek, de Citerásban valami roppant. ^ Lehetett hallani. Elemyedt. | — Ez a gyerek megszakadt!; — mondtam. • üáSS SÄKl*Jtlta Wí" W tem újra az előbbi hang. Húz-j tűk. Végre elértük Lázár kezét. Most abba kapaszkodtunk. Citerást a többiek lefektették az útra, olyan volt mint a rongy. Verejtékes arcára vörös por tapadt. Elájult. Lázárt melléje fektettük. Hiába borogattuk őket hideg vízzel, nem tértek magukhoz. Amikor tanácstalanul letettem a kannákat, szembe találtam magamat Potyondi- vaL — MS van itt? K A Színházi Dolgozók Szak- szervezete Színházművészeti Szakosztálya és a Pécsi Nemzeti Színház vezetősége, művészed május 25—20 között Pécsett rendezi meg e „modem dráma hetét“. A vidéken első ízben megrendezett hét jelentősége; hogy a színházak vezetői és művészei — ezen belül elsősorban a vidéki színházak vezetői és művészei — szervezett formában találkoz- I hassanak, tapasztalataikat ki. „ ; cseréljék, problémáikat meg*— Majdnem ott vesztek, $ vitathassák, egymás munkáját mondtam és a bunkerra mu-| figyelemmel kísérhessék és értékelhessék. A „modem drá tattam. — Barmok! Biztosító öv nélkül mentetek le? — Lent maradt az öltözőben. Lázár felnyitotta a szemét. Néhány pillanat múlva Citerás is eszméletre tért. Újra -e- burogattuk őket. Lázár prüszkölt, aztán Bráderhoz fordult: — Köszönöm, Citerás... Bráder elkente a vörös port a szája körül és mosolyogni próbált. A brigád arcára biztató vigyorgás telepedett. Leguggoltak a sovány gyerek mellé; ma hete“ alkalmával bemutatásra kerül: Gorkij; Ellenségek, Kohut: Ilyen nagy szerelem, Goodricht—Haeckett: An- na_ Frank naplója, Nash: Az esőcsináló, örsi: A kapitány, című színdarabok. Ugyanebben az időben a Színházművészeti Szakosztály ugyancsak Pécsett, május 28—* 29-én, kétnapos vitát rendez a színházak korszerű műsoráé nak problémáiról. Vitaindító előadást tart Hont Ferenc, a Színház tudományi és Fihnfi ♦ tudományi Intézet elnöke, J t
