Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. MÁJUS 10. NAPLÓ 3 ' Ma ns végén ieM meg a MÄV hivatalos menet­rendje A MÁV tájékoztatója sze­rint a hivatalos menetrend május vége felé jelenik meg, s a pályaudvarokon, az IBUSZ- iródákban és az Utasellátó Vállalatnál vásárolható. Az új menetrend egy esztendőre érvényes, s feltünteti, milyen vonatok közlekednek nyáron, s milyenek a téli hónapokban. A hivatalos menetrend ki­adásával egyidejűleg a MÁV az utasok rendelkezésére bo­csátja a Balaton környéki vo- v natok menetrendjét, s a Bu- depestről vidékre, s a vidék­ről Budapestre érkező vona­tok jegyzékét. Megkezdődött a Béke-Viiáitanács \ú\\m: ülésszak Stockholm (MTI). Pén­teken Stockholmban megnyílt a Béke-Világtanács jubileumi ülésszaka. Az ülésszakon több mint hetven országot képvisel háromszázötven küldött. Napi­renden a nemzetközi helyzet időszerű kérdései és a béke­harc problémái szerepelnek, így a hidegháború megszünte­tése, a német és a berlini kér­dés a nukleáris fegyverkisérle tek megszüntetésének kérdé­se. Az ülést Andrea Andreen, a Nemzetközi Lenin-békedíjas svéd közéleti személyiség nyi­totta meg. Beszédében emlé­keztetett a Béke-Világtanács 1950. évi stockholmi üléssza­káról kibocsátott felhívásra, amely alapján világszerte megindult a harc a nukleáris fegyverek ellen. A szónok hangsúlyozta: A békemozga­lom tíz esztendejének tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy a nemzetközi kérdések és nézeteltérések tái-gyalások út­ién megoldhatók. Ezután a békemozgalom nagy veteránjai: Eugeniev Cotton asszony (Franciaor­szág), Alekszander Komyej­csuk (Szovjetunió), Kuo Mo-zso (Kína), Langevin asszony, Fre­derick JoUot Curie-nek a Bé­ke Világtanács néhai elnöké­nek leánya és Maria-Rosa Öli­A patronálok Vasárnap délelőttönként, mikor a sellyei vicinális lefé­kez a csányoszrói áUotnás előtt, furcsa zajok ütik meg az utasok fülét. Overálos mun­kások hatalmas vascsöveket cipelnek ide-oda, sürögnek- forognak, hegesztenek, kala­pálnak az Uj tapasz Tsz állo­mással szomszédos udvarán. A helybeliek közt meg Hlyen párbeszédeket hallani: — No nézd csak, megint 4M 1 vannak a pécsiek. — Én már akkor tudtam, hogy derék emberek, amikor a villanyt bevezették az istállók­ba. Nem ígérgettek semmit, csak kijöttek és megcsinálták. — Az elnök azt mondta, hogy még pénzt sem kémek érte, mert hogy 6k patronál­ják a tsz-t és a dohánypajtát is segítenek felépíteni. A Pécsújhegyi Szémnosó dolgozói nem sokat hederíte­nek az állomásról kidöcögő vonatra. Igyekeznek, mert úgy elrepül a nap és 6k egy hétig megint nem jöhetnek. Az ő segítségük nélkül bizony nem lenne az idén dohánypajtája a tsz-nek, pedig a palánták gyö­nyörűek, y — Mire a dohány beérik, lábon áll a pajta is — mond­ták az elnöknek, s Gerse Imre bácsi csak mosolyogva rábó­lintott. Nagy kő esett le a szívéről, mert hát mit ér a dohány pajta nélkül. Tavasz- szal ugyan igényeltek egy paj­tát, de a Petőfi Tsz megelőz­te őket, a tanács azoknak ad­ta. Akkor jöttek a patronálók, hogy mit tudnának segíteni. Megpengette nekik a dohány­pajtát is. Elmondta, hogy a tsz olcsó pajtát szeretne épí­teni, csak éppen az anyagra kémek hitelt, a munkákat meg saját erőből, saját építő­brigáddal végeznék. A pécsiek ajánlották ezt a csővázas meg oldást is. A tervet is a tröszt egyik mérnöke készítette, öt­venhárom méter hosszú lesz a pajta, csővázzal, nád oldalaik­kal és tetővel. A vasmunkáka* a tröszt dolgozói végzik, a töb­bit meg a tsz építöbrigádja. Tartós, jó pajta lesz, no még legfőképp olcsó. Szegedi Émilné, a tsz köny­velője kezdetben el sem akar­ta hinni, hogy 70 000 forint­ból megússzák az egészet. Hisz a tanács pajtáját 180 000 forintra tartották, abból a pénzből két ilyen pajtát fel lehet építeni Az igaz, hogy csak az anyag kerül pénzbe. A vascsöveket is a patronálók szerezték be olcsó áron és az építési terveket is ingyen ké­szítették. Most, hogy Így megtakarí­tották a pénzt, a 60 férőhelyes tehénistállót is fel tudják méci ebben az évben építeni. An­nál is csak az anyagot fogják megfizetni, a többit meg a sa­ját építőbHgád, meg a patro­nálók végzik. Mert ezekre az emberekre lehet számítani Szegediné kiszámította, hogy ezen a tavaszon 25 000 forint értékű munkát végeztek már nekik a patronálók. A tsz tagjai még nem tud­ják, így forintban, hogy meny­nyit segítettek a patronálók. Ök csak azt látják, hogy jön­nek, minden hét végét náluk töltik munkában. Szombat es­ténként terített asztallal vár­ják őket, kint alszanak egy- egy tsz-családnál, hogy aztán vasárnap reggel folytassák a munkát. Szeretik ezeket a vi­dám overálos munkásokat, akik a szívükön viselik, hogy nekik istállójuk, dohánypajtá- juk legyen, szivükön viselik az 6 boldogulásukat ver (Argentina) mondott be­szédet. Az ülés elnöke bejelentette, hogy több üdvözlő távirat ér­kezett. Az egész ülésteremben viharce lelkesedéssel fogadták Hruscsov üdvözlő táviratát. A szovjet minisztertanács elnöke táviratban rámutatott, hogy a békemozgalom az egyszerű emberek millióit mozgósította a békeharcra és a jelenkor ’egnagyobb tömegmozgalmává vált. A béke híveinek azonban tovább kell folytatniok a har­cot, mert a hidegháború még tart és az imperializmus ag­resszív erői nem hagyták ab­ba háborús törekvéseiket. Táviratban üdvözölte az ülésszak résztvevőit Otto Gro­tewohl, az NDK miniszterel­nöke, s Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke. Csőu En- laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke Erzsébet, bel­ga anyakirályné, Kasszem, iraki miniszterelnök és több más személyiség. Felolvasták az ülésen ár. Münnich Ferencnek, a ma­gyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökének üdvözlő táviratát. Ezután az elnöklő WfflNam Dubois átadta a szót John Hernald tudósnak, a Béke Vi- lágtamács alelnökének, a nem­zetközi Lenin-békedíj birtoko­sának. aki felolvasta vitaindító beszámolóját Ai&todéUok a* édescttotyíUHok cAnij ák n apjját i Az Egyetem utcai Általános Iskola tanulói gazdag ajándékokat készítettek anyák napjára: több buzsákl párnát, írásos hímzésű té­rítőkét, tálcakendöket és sok-sok fényképet Az kézimunkákat a kis iskolások maguk varrták és hímezték. ■■■■■■■■•■■■■■■■■■a»* ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*■■■■■■■■■■«■■■ Példamutató kezdeményezés DClubes t a A természet tavaszi pom­pába öltözött, kertjeink meg­teltek a szegfűk, tulipánok és orgonák illatával, madárcsi­csergés veri fel az erdők csendjét. így május elején, amikor az ég is és a nap is erősebben ontja sugarait — az édesanyákat ünnepeljük. Akik már embernyi embe­rek lettünk, gyermekkorunk ízét érezzük, a hála érzése borítja el szívünket, a hála szavai tolulnak ajkunkra és néhány szál virággal, kedves­kedő tárggyal térünk ma ha­za, hogy meglepjük édes­anyánkat. Édesanya. Olyan lágy ez a szó, mint a . könnyű tavaszi szellő, olyan puha és olyan meleg, mint bölcsőnk mélye, olyan ez a szó, mint a meg­ejtő május szelíd jósága. — Mennyi szép gondolatot és mennyi túláradt érzést vált ki belőlünk ez a szó: édes­anya! Tudjuk, hogy soha vissza nem adhatjuk azt a sok szé­pet s azt a sok jót, amit ne­künk adtak egy életen át, de szeretnénk ezen a sugárzó májusi vasárnapon megkö­szönni azt a harcot, amit ér­tünk vívtak. Hányszor 7- bántottuk őket és hon or nem fogadtuk meg tanácsai­kat, de ők akkor sem hara­gudtak meg ránk. Milyen ió is lenne, ha megmaradhat­nánk olyannak, amilyennek ők elképzeltek bennünket. Az arcukon örök aggódás le­beg, mert azt Kéretnék, hogy jó és igaz emberek Jegyűnk, hogy ne érien bennünket bá­nat és csalódás. Igaz ember­ségre neveltek bennünket és azt szerették volna, ha min­dig segíthetnének vágya­ink elérésében. Önfeláldozó szeretettel építették élet- útunkat akkor is, amikor az 6 életük nehéz ösvényen ha­ladt. Szerettek volna mindig mellettünk maradni, hogy óv­hassanak, szerettek volna mindenhova elkísérni. Azt szeretnék, ha az 6 kezük for­málhatná harmonikussá az életünket. Terveinkben, vá­gyainkban csakis ök érthet­nek meg bennünket igazán. Derűt sugároztak életünkbe a nehéz órákon is. Ha távol va­gyunk, ók mindig hazavár­nak. Mindig van egy jó sza­vuk számunkra. És ha meg­öregszenek. akkor is gyerekes örömmel tipegnek körül ben­nünket. Mennyi gond, mennyi bá­nat és baj övez egy édes­anyát. mig gyermekét felne­veli és sokszor még köszöne­tét sent kari fáradorásiértl Sokat aggódnak értünk és sokat vesződnek velünk, míg meg tudunk állni a magunk lábán. De ezután sem fordul­nak el tőlünk. Ha valami ba­junk van, vagy valami nem sikerül, majdnem minden esetben az édesanyát keres­sük fel először. Ilyenkor biz­tatást és bátorítást kapunk tőlük. És mi hányszor kérdezzük meg tőlük, mi bántja őket. ha sötét gond árnyékolja be jó­ságos arcukat? Mig élnek, hányszor nem mondtuk ki azt a szót, amitől olykor ki- vidulnának? Milyen rossz lehet annak, aki gyerekkorában nem mondhatta: édesanyám, aki felett nem őrködött az anyai szeretet, aki nem ismeri az édesanyák lágy altató énekét. Azoknak az asszonyoknak, akik már az új társadal­munkban váltak anyákká, nem kell többé megvonniuk a falatot saját szájuktól, ha gyermekeiknek egy szép ru­hadarabot akarnak venni. Nem kell olyan kemény har­cot vívniuk, a mindennavi betevő falatért. Megváltozott a helyzetük, de ma sem men­tes a gondoktól. A társadalmi életben, a termelésben egyen­értékű munkát végeznek a férfiakkal. Otthon ezen fe­lül el kell méa látniok a ház­tartást és a gyermekek neve­lését, ami nem könnyű fel­adat. Ezért az áldozatos mun­kájukért méltán érdemlik meg a társadalom különös megbecsülését. Anya és béke — ez a két szó elválaszthatatlan egy­mástól. A világon minden becsületes édesanya mélysé­gesen megveti a háborút, a pusztulást és azokat, akik azt akarják, hogy alvó nver- mekeik bűvös mosolyát a ha­lál dermedtsége váltsa fel. Az a legnagyobb öröm szá­mukra, ha maguk körül lát­ják iókpdvü gyermek-ik han- cúrozisát, ha mindin hangák csengő kacagásukat. Azt akarják, hogy az 6 jövődik olyan legyen, mint a viri'ló tavaszi mező. Úgy ór^k gyermekeiket, mint a kertész a gyenge palántákat. A Keretet és a hála virá­gait hintjük ma sok-sok «zer édesanya elé. Szeretnénk ma megsimogatni minden eres, minden kidolgozott kezet. — Boldogok lennénk, ha elsi­mulnának a gondterhelt *vek nyomai. Azt Kéretnénk, ha minden édesanya arcán ki­nyitnának a mosoly viránai s jóságos szemük úgy ragyog­na. mint a végtelen kék má­jusi ég. kóvliázhan ,1 pécsi Megyei Kórház nem ’’nagy, mindössze 300 ágyas. Előcsarnoka ragyog a tiszta­ságtól. A falak mellett elhelye­zett örökzöld dísznövények olyan kedves hangulatot va­rázsolnak, mintha nem is kór­házban lennénk. Itt is, ott is betegek beszélgetnek hozzátar­tozóikkal. Halkan. Csak a por­tás telefonbeszélgetései törik meg a csendet Lux Ottó elvtársat a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság kórházi körének titkárát az ét­teremben találjuk. Éppen nagy munkában van. Vajda Gyuláné elvtársnővel, az alapszervezet titkárával és a Moziüzemi Vál­lalat egyik emberével a köl­csönkért filmvetítő gépet sze­reli. — Sietnünk kell — mondja tissé izgatottan —, mert mind- járt itt lesz a „közönség”. Mozi, közönség, nevelőmun­ka és szórakoztatás egy kór­házban? Igen: szószerlnt úgy értendő, ahogyan le van írva. De ne vágjunk a dolgok elébe, míg a szerelés tart, hallgassuk meg: hogyan és milyen célból született meg e nagyszerű, pél­damutató kezdeményezés? A klubest gondolata néhány héttel ezelőtt látott napvilágét a kórházi baráti kör javasla­taként. A gondolattal egyeeer- tett a pártszervezet is, a szak- szervezet is, sőt mindkét szerv határozott ígéretet tett a klub- est gyakorlati megvalositasá: •«. támogatására. Megszületett a döntés: a jövőben minden héten klubestet tartanak a be­tegek és a kórházi alkalma­zottak részére, ahol politikai és egészségügyi kérdésekkel, valamint szórakoztatással fog­lalkoznak. A rendezvények programjá­ban fő helyen a magyar és a szovjet nép barátságának el­mélyítése, ápolása szerepel. Vagyis a klubestek fő célja a Szovjetunió békepolitikájának, egészségügyi, tudományos és technikai eredményeinek, me­zőgazdasági tapasztalatainak, művészetének, a két nép gaz­daságpolitikai és kulturális kapcsolatainak ismertetése. Nagy gondot fordítanak az egészségügyi kérdések feldol­gozására, különösen a legel­terjedtebb betegségek megelő­zését szolgáló témák oktatásá­ra. Ezek mellett persze min­den klubesten láthatnak vi­dám, szórakoztató kisfilmeket is. Ez tehát a lényeg. Közben elkészülnek a szere­léssel, még néhány perc és megkezdődik a kórház második klubestje. A közönség már a folyosón várakozik, s amikor kinyitják az ajtót, az étterem percek alatt megtelik betegek­kel és kórházi alkalmazottak­kal. Jönnek itt két mankóval, meg olyanok is, akiket a köny- nyebb betegek vezetnek... S még mindig jönnek, úgyhogy már zsúfolásig a terem. Ezután a klubest két fő szer­vezője, Lux elvtárs és Vajda elvtársnő meleg szavakkal kö­szöntik az est résztvevőit, majd röviden ismertetik a progra­mot és a klubest célját Az arcokról elégedettség sugárzik. Hát hogyne: ezen az estén három kisfilmet is vetítenek. Egy alkoholelleneset, egyet az amerikai hírszerzők leleplezé­séről és az 1957-es Moszkvai Világifjúsági Találkozót meg­örökítő kisfilmet. Mondani sem kell, mindhárom kisfilm igen tanulságos és egyben szó­rakoztató is. Minden film végén kérdése­ket tehetnek fel. Lux elvtárs be is jelenti ezt már az első film végén. De úgylátszik, min denki egyetért az alkoholizmus elleni küzdelemmel, mert kér­dés — nincs. Hogy nincs-e? — Most nincs, de annál több lesz majd fenn a kórtermek­ben — súgja Lux doktor —, csak győzzenek az orvosok vá­laszolni. így volt az első klub­est után is, amikor a gyermek- paralízisról és a rákszűrésről forgattunk oktató-nevelő fil­meket Indul a harmadik és egyben az utolsó kisfilm. Moszkva... Ez a csodás város kerül most a vetítővászonra. Az ember szinte ott érzi magát a 110 ki­lométeres folyosórendszerből álló Lomonoszov Egyetem be­járatánál, az emberáradattól hömpölygő moszkvai utcákon, ■ [Rendedet a gépjárművek kötelező szavatossági biztosításáról tail belföldön okozott kórok ellen szavatossági bfetoKÍtás- bam részesül. A kötelező biz­tosítás évi díja: az egyénileg üzemben tartott személygép­kocsiknál 460, oldalkocsis vagy oldalkocsi nélküli motoroknál 100 forint« a Kreml történelmet sugárzó ■ falai között, ahol a VIT utol-■ ,A Magyar Közlöny vasómna- só napjaiban különböző nyel-;pi ®®áma közli a forradalmi ven több tízezer fiatal egy- • munkás-paraszt kormány len­szerre kiáltotta: Békét a világ-» keletét a gépjárművek kőtele- nak! ■ ző szavatossági biztosításáról. Vége a klubestnek. ■ A rendelet szerint az ország Ebben nincs is semmi külö-j területén belföldi rendszám- nős — mondhatná valaki —,J mai közlekedő gépjárművek hiszen másutt is tartanak ilyet» üzemben tartója, a jármű ál- — sőt még színvonalasabban» és kedvezőbb körülmények kö-J zött, mint a Megyei Kórház-­ban. Lehet! De, ez mégis több annál, s ezért csak üdvözölni lehet a baráti kör kezdeménye­zését. Miért? A kórházban gyorsan cseré­lődnek a betegek, mégpedig a társadalom minden rétegéből. Nos, a klubest olyan lehetősé-_ get nyújt a baráti körnek, ahol hetente több száz ember­hez szólhat, s így rendszeres munkát végezhet a magyar és a szovjet nép közötti barátság szélesítése és elmélyítése ér­dekében. Ezen túlmenően a klubestek hasznos szolgálatot tesznek az egészségügyi kérdé­sek terjesztésében és oktatásá­ban, nem is beszélve a bete­gek, valamint a kórházi sze­mélyzet politikai és kulturális neveléséről. De azért is kő- szöntjük a baráti körnek ezt a kezdeményezését, mert az ilyenfajta törődés és foglalko­zás hozzájárul betegeink mi­előbbi felépüléséhez. A Délda feltétlenül köve­tendő más kórházak és klini­kák számára is! RAGONCSA JÁNOS tartsa szem előtt 't^^^AÍ/hilXTUNKAT I» VB te un— 200,— Ft 245,50 170,— Ft Sporisaövet 170,— 100,— Ft Nfl szövet 140 «mmOrn Bt.- 72,- Ft Szatén 58,— 48,— Ft Ksiksték • BARANYA MEGYEI KISKE­RESKEDELMI VÁLLALAT KOMLÓI, MOHÁCSI, SZIGETVÁRI MARADÉK­BOLTJAIBAN. Baranya megyei »\i&kereskedei.mi vAiaalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents