Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
1999. MÄ.ITJS 1. NAPLÓ s A Moszkvai Rádió és Televízió 100 tagú zenekara Pécsett öt perc cAL&kyzandt QcUlk. karmesterrel a Nemzeti Színház müvészszobájában Jókedvvel9 bizakodással szoba csendjébe a ft színpadról hirtef—ft- len a trombiták | és a kürtök triolafanfárjai, vészes, fokozatosan ereszkedő frázisai, mint egy hatalmas lavina törnek be, hogy ezután a tragi- kusan végződő, kétségbeesett összecsapás után a rézfúvók diadalmasan komor hangjába beleszóljon a gyászénak halk baljóslatú témája.;; Egy pillanatra mi is teljesen a zene hatalmának bűvöletében megdermedve figyelünk, majd mikor a hosszú orgona- pont felett felhangzik a derűs, lírai, békítő téma, idegeink lassan-lassan lecsttaipodnaSk és most már meghitten tudunk beszélgetni a moszkvai együttes életéről « a művészi élet egyéb fel-fefrnerülő kérdéseiről Először az együttes életéről érdeklődünk. — Az együttes közel harminc éve alakult, mintegy 20—25 taggal s tevékenysége, főfeladata etetnie csak a rádióadásokra szorítkozott, «*■ kezdi Gonk professzor. — A harminc ‘év alatt kinőtte magát és ma már igen fontos szerepet tölt be a Szovjetunió zenei életében. Hangversenyeinket az újonnan megépített rádiópalotában is a Szakszervezeti Oez- lopteremben tartjuk, hasonló bérleti rendszerben, mént Budapesten vagy itt Pécsett is, a Moszkvai Filharmónia rendezésében, — Természetesen egyes estéken vendég-karmesterek, szólistáik is fellépnek a bérleti rendszeren kívül. — Kevés olyan világot járó karmester van, aki ne vezényelte volna már zenekarunkat. — 'Milyen müvekkel szerepelnek leginkább! — Repertoárunk igen gazdag és változatos. Az egész orosz klasszikus-, szimfonikus zene és európai zeneszerzők számos alkotásai mellett, helyet kapnak zseniális kortár- saink is. Prókofjev, Bartók, Hindemith, Orff, és at amerikai Barber.-.-. ... és Sosztákovícs? Szándékosan maradt ki talán a felsorolásból? IUUHó ét Tt&evtitá »aekn próba Úrim a Pécsi Nemzett Színházban, — item. Művei nagy közönséget vonzanak, de Prokofje- vet, századiunk mondhatnám legkiemelkedőbb és legtevékenyebb alkotóját nagyabb mértékben kedvelik a moszkvaiak. Szándékosan említem a moszkvaiakat, mert hozzá kell termem azt is, Leningrád- ban Soszt&kovicsnak van jelenleg nagyobb tábora és Ar- vid Janszonsz, a leningrádi Filharmónia karmestere szívesen is tűzi műsorára Soszta- kovics müveit. Érdekességként kell megemlítenem azt is, hogy csaknem münden művét ők mutatták be először, így a Hegedűversenyét — David Ojsztrah-al — a X. és XI. szimfóniáját, melyek már az új zeneélet alkotásai. Természetesen helyet kapnak a fiatalabb generáció tagjai is. — Néhány szót kérünk még ez évi terveiről — A magyarországi hang- versenykörút után Prágába sietünk, a „Prágai tavasz“ nemzetközi zenei fesztiválra, melyet az idén Händel és csehszlovák barátaink. S aztán Haydn emlékének szentelnek haza, hogy újabb külföldi utakra, koncertekre készüljek fel — Kívánsága a csütörtök esti hangversennyel kapcsolatban? — Mint „hallgató“ szeretném, ha Amid Janszonsz barátomnak is oly forró ünneplésben lenne része, mint amilyen nekem jutott budapesti bemutatkozó hangversenyem. — Reméljük, így lesz.,-, — —Jfosouoa v uoqzc ' ÉJ kimért pizzicatoi jlT felett ott hangza- zanak a rézfuvók bánatos frázisai, az elkerülhetetlen sorsszerűség hangulatát keltve, mely már megbékélést fejez ki. A rádió kétmilliomodik előfizetője Jutalmazási ünnepség a rádióban A magyar rádiózás fejlődésének figyelemre méltó határkövéhez érkezett, az előfizetők száma a közelmúltban haladta meg a kétmilliót. A két- müláomodik előfizető Bencze Gyula, a Gheorg!hiu-Dej hajógyár szerkézetlakatosa, akit a Magyar Rádió és Televízió szélkházábain háziüinnepségen köszöntették. Gács László, a Magyar Rádió és Televízió elnöke a rádió nevében ezüst ddhányszelencét, Várkonyi György, az Orion-gyár kereskedelmi osztályvezetője pedig újtípusú világvevő-készüléket adott át Rencze Gyű lárváik. — Ismerjük! Hallottunk róla! — Minket is hallgassanak meg! Nem dönthetik el nélkülünk! — Ügy van! A közgyűlés a legfelsőbb fórum! — ordítoztak innen is, onnan is. — Ne kiabáljanak, tagtársak!. Látják, hogy úgy történik minden, ahogy maguk akarják. Az előbbi napirendi pontnál is maguk győztek! — Ügy is köll lenni! — nyugodtak meg a kedélyek. Hanem Győri Gergely egy vereségből is levont egy brosúrára való tanulságot. Tudta már, hogy verik a cigányt. — Mielőtt szavaznánk, mindenkit meghallgatunk. Jelentkezzen, aki szólni akar. S mintha a fosát húmSk I W«— 1 jezéss&l adta meg a szót azoknak, akik a tehenek ügyében ellene szavaztak. Tettek is azok olyan javaslatot örömükben, hogy akár fel is oszlathatták volna a tsz-l aztm pillanatban. Különösen Tömpe Gyuri bácsi rikogatott nagyokat: — A teheneket jól kell tartani, ez most már a közösség érdeke. Nem szabad, hogy leromoljanak, mert most már mlndannyiunké romlik. Az őszre úgth® összeszedik őket. Mit kezdünk az őszre a leromlott jószággal? — Éljen Tömpe Gyuri bácsi! Néki vám igaza! Ez a helyes beszéd! — Én is egyetértek ezzel a javaslattal, — szólt közbe az elnök s az alve- giek majd szétpukkadtak mérgükben. — Éljen az elnök! — áradt a mennyezetig a jókedv a felvégiek táborából. — Szót kérünk! — követelődztek az ilvégiek! •— Nekünk is van jogunk! — Mit mondtam! — böki oldalba Zsi- ■OS Pék Tömpét. — Ez a mi emberünk! — Várjanak emberek! A vezetőség •evetért a javaslattal. Hadd terjesztem •lő a vezetőség javaslatát! —A háztáji földekről vitázzunk, ne a tehenekről! — követelődznek újra az tűvégiek. “ Arról lesz szó éppen. Várjanalk nyugodtan! — Csönd legyen! Halljuk az elnököt! Éljen a vezetőség! — Tömpe tagtársnak van igaza, tag- társak, ezt mindenkinek meg kell érteni. A tehenek csakugyan a közösség tulajdonát képezik, azokat nem szabad rosszul etetni. Csak dicsérendő a felvégveknek ez az áldozatvállalása. (Ej, a nemjóját! Mintha egyesek arca fehéred- ne ezekre a szavakra.) Lássuk be, tagtársak, hogy hat—nyolc tehén tartása nem kis gond. — Ügy van! Ez az igazság! — Azt javaslom tehát a vezetőség nevében, hogy amíg az új istállók el nem készülnek, hagyjuk meg mindenkinél a tehenek tartásához szükséges rétet. — Éljen! Helyes! Elfogadjuk! — Az átlag 1200 négyszögöl háztáji föld helyett egy kát asz trails hold rét lesz az idén minden tehéntartó gazda háztájija. Javaslom továbbá, hogy tehenenként a hét liter betervezett tejet mindenki adja be naponta a szövetkezeti csarnokba. A tehenek gondozásáért pedig mindenki kap darabonként 5 század munkaegységet. így a felvégieknek is igazuk lesz, maguk gondoz- hatják az őszig a -teheneiket, viszont a közösség érdekei szerint is cselekszünk. — Éljen! Ügy van! Elfogadjuk! — emelkedik a magasba azoknak is a keze-, akik az élőbbé ni szavazás óta rádöbbentek, hogy a tehenekkel való egyéni spekulálás csak a nagygazdáknak kedvez a közösség egészének a kárára. — Szavazásra teszem fel a kérdést — ül le az elnök. — Várjunk még, emberek! Nem lehet azt úgy elsietni! — kér szót Zsíros Pék Antal. — Ezt így nem lehet elfogadni. A múltkor azt szavaztuk meg, hogy aki a vezetőség hívására kellő indok nélkül távol marad, annyi munkaegység-büntetést fizet, ahány napig nem uesz részt a közös munkában. Hogyan kívánnák azt tőlünk, akinek 10, meg 12 tehén maradna így az istállójában, hogy háztájit se kapjon, az állatot is e llássa, meg a tejet is a közösségnek termelje? Olyan javaslat ez emberek, amit semmiképpen sem fogadhatunk el! — Hát akkor mit javasolnak? — teszi fel az elnök igen csendesen a kérdést. — Láthatják, hogy mi minden javaslatukkal egyetértünk. Erre még a felvégiek egynémelyiké- ből is kitört a nevetés. — No, mit mondtam? — böki vissza az előbbit Pék felé Tömpe. — Azt javasolnám, hogy szedjék ötz- sze a teheneket is. Ha közösben lesznek is. ami tejet adnak, mindannyivnk- nak adják a végzett munka mennyisége szerint. — Hol vegyünk hirtelenjében annyi férőhelyet? — kéretik egyesek gunyo- rogva. — Ej, de értetlenek vagytok! Azért van a vezetőség, hogy ő törje a fejét a megoldáson. Mi meg azért, hogy megerősítsük őket a helyes cselekvés véghezvitelében. Így történt hát, hogy hazafelé menet a legutóbbi közgyűlésről, így összegezte a tanulságokat Veres Jani: — Ügy nézem, nem volt rossz az az elnökválasztás Mihál bátyám. Mert elhiheti, ezek máma többet tanultak a miiként köllből, mind én a múltkori sze- menárijumon. — Nana — ismeri el Mihály bátyám, ami elismerendő. — Azért mink is tudunk, ha akarunk. Dchorv te jut az eszébe, I hogy az el- _____I__________________! ső szavazáskor ő is a felvégiekkel együtt nyújtotta magasba a kezét. S végeredményben Veres Jani sem azért mondta, amit mondott, mintha látta volna ezt a kéz- nyújtáM. Épp csak megjegyezte, hogy ezzel is rövidebb legyen az út — hazafelé. VA GVÖLGtl LÁSZLÓ f^oethe, a lángeszű német költő adja az V. felvonás- vt ban Faust szájába ezeket a szavakat: „Állj meg idő!” Nem a hatalombán, nem létörömök között, aranyt. pompában dúskálva, vagy kéjes ölelésben, hanem amikor túl jón és rosszon két szemére megvakulva hallgatja a mocsár lakóinak különös beszédét és a lakatlan tengermosta terület felett hallani véli az ásók pengését, a kalapácsok zaját. És akkor Faust felsóhajt: — Ha én egyszer még megláthatnám az alkotó ember munkáját, mondanám az ördögnek, neki adva a lelkem, állj meg pillanat! Faust e mondat után összeesik és meghal. A szimbólum megmarad, s a világirodalom remeke következtetéseiben elénk tárja az emberi boldogság minden kincsét. Alkotni — mondja az emberi létkérdés nagy miértjére válaszul a költő. Dolgozni, építeni, alkotni! Ez az emberi élet értelme, magasztos célja. Győzedel- “'meskedni az elemeken, a természeten, s teremtve élni. Es a társadalom célja? Munkát adni és jogot adni a munkának. Kifejleszteni az emberi képességeket. Lehetőséget nyújtani az alkotáshoz, ahhoz, hogy hinni tudjon mindenki a munka, a teremtő emberi tevékenység értelmében. Mely gyönyör, mely létöröm tud oly boldogságot adni egy embernek, mint az alkotás boldogsága! A testi örömök percei elmúlnak. A vágy is csak a gyermekben ölthet értelmei. Soványodik a kéz, fonnyad a száj, őszül a haj. Az elet véges, megöregszik, meghal az ember. De ha jól végzett munkájának perceit összetolja, megérinti az alkotás mindent túlélő, boldog ereje. Nézi a falat, amit épített, a szikrázó kohót, melyből kígyózó síneken futnak már a kezéből kikerült vasrudak. Látja a gyermeket, akit nevejt, akiből ember lett és akkor azt mondja elégedetten: Ezért éltem, tudom miért éltem. A tizenötödik szabad május elsejét ünnpéljük. Szabadot, mert a mi társadalmunk munkát adott a népnek és jogot ■a munkához. Jövőt adott. Távlatot adott és ezekkel együtt értelmet is adott. Sokszor mondjuk megállapításként, hogy nálunk pil- ^ lanatnyilag, a szocializmus építésének ebben a szakaszában, az anyagi ösztönzés a fő erő. Az anyagi ösztönzés emelkedő vagy süllyedő higanyszála a mérce, mely- lyel jobb vagy rosszabb munkát várhatunk az emberektől. De a tizenöt év nem múlott el nyomtalanul! Nem. múlott el ebben a tekintetben sem, mert a munka értelme egyre több embert tölt el boldogsággal, megelégedéssel. Igenis vannak nálunk szép számmal olyanok, akik nem „pénzért” dolgoznak, nemcsak pénzért dolgoznak. Akiknek a munka már cél, értelem és öröm. Még akkor is öröm, ha nehéz fáradságba kerül. Múltkorában a Kokszműveknél jártam. A vörösen izzó 1200 hőfokos kemencék szájánál kormos, füstös levegőben dolgozott Szegedi István kemencekezelő. Sokáig néztem ezt az embert. Néztem, amint felemelte az ajtót és egy vasrúddal benyúlt az izzó szén közé. Láttam, amint arcába csap a szörnyű hőség és szemébe fúj a korojn. Mégis, amikor végzett munkájával és egy fehér krétával az égetés számait felírta a táblára, mosoly bujkált az arcán. Megtörölte izzadó homlokát, elnézett a mezőkön túlra. Nem kérdeztem tőle. mit keres. De hogy nemcsak a pénzért csinálja, amit csinál, az biztos. Mert azt így, ilyen lelki- ismeretesen, ilyen vasakarattal és ragaszkodással a szakmájához, nem lehet csinálni. Az Ágoston téri pékségben elromlott a gép. A negyvenezer zsemlét Verejtékben fürödve kézzel készítették el a szakmunkások. Ezt szintén nem lehet csak pénzért csinálni. A Szigeti úti iskolában egy rosszul tanuló, diákot hívott fel munkaidő után pedagógus ismerősöm a lakására tanítani. Órákon, napokon át vesződött vele, mert nem akarta elbuktatni. Vajon pénzért tette? Szendrői József, a Hirdi Kenderfonó igazgatója általában 16 órát dolgozik naponta — és mellette egyetemi szinten tanul. Hát talán ezért külön fizetséget kér? De kérdezd meg a bányászt, felcserélné-e a foglalkozását mással? Vagy a kőművest, hogy miért fújatja cserepesre kezét, vagy arcát a novemberi széllel? Nem „pénzért” teszik. Nemcsak a pénzért teszik, hanem, mert munkájuk szerelmesei, mert nemcsak anyagi forrást, pénzkeresési lehetőséget látnak benne, hanem értelmet, célt, megelégedést. Hogy vannak, akiknek csak a forintok számítanak? Hogy nem tesznek pénz nélkül egy tollvonást sem? Hogy lazsálnak a munkahelyen és ölhetett kézzel várják, hogy majd mások kikaparják nekik a megélhetés, a jó kereset gesztenyéjét? Hát a legnagyobb szél sem hord el minden falevelet, ami útjába kerül. De a vihar már felkapja és felrántja az égig. A munka ütemét dobogja az utcán ezer és ezer láb. A munka szeretettnek, megbecsülésének értelmét köszönti ezer és ezer lobogó zászló, az egész ünneplő dolgozó nép. Gzállj. szállj csak pillanat! Ne állj meg, hanem zuhanj boldog mámorban egyik perced a másikra omolva. a dolgozó társadalom alkotóinak örömére, akik jókedvvel és bizakodással építik minden ember holnapját. SZÜTS ISTVÁN Vas á r o I j o n szaküzleteinkben minőségi kisipari munkával készült li, '"üiriHitíi MrÉziirut! "HÜWHiWIHIIH! P- _ _ Kossuth Lajos út 17. v> C 51 Jókai tér 3.
