Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

2 NAPLÓ 1959. MÁJUS 8«. Irtani kell a burgonyabogára!! A megyénkben fellépett na­gyobb fokú bnrgonyabogár-fer- tőzés lehető legnagyobb mér­vű csökkentése és a fokozott védekezés biztosítása érdeké­ben az 1024/1958. számú kor­mányhatározatnak megfelelő­en a megyei tanács és a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága az alábbiakat rendeli el: 1. A megye és város egész területén 1959. június 3-tól 10-ig kötelező vegyi védeke­zést kell minden burgonya­termelőnek végrehajtani. A vegyi .védekezést Holló 10 perroetezőszerrei, vagy DDT porozószerrel — Hungá­ria Matador, Nikéről — kell végrehajtani. Holló 10 perme­tezőszerből a szükséglet ka- tasztrális h-ként 5—6 kg/kfa. 2. 3 katasztrális holdnál na­gyobb területtel rendelkező tsz-ben, tszcs-ben és szakcso­portnál a Növényvédő Állomás térítés nélkül végzi el a vegyi védekezést. Minden más bur­gonyatermelőnek saját költsé­gén kell a védekezést elvégez­nie. 3. A-v. b. felhívja a földmű- vesszövetkezeteket és egyéb arusítóboltokat, hogy a község vetésterületének megfelelő mennyiségű védekezőszert biz­tosítsanak. 4. A v. b. felhívja a községi, városi, kerületi tanácsokat, valamint la kirendeltségeit hogy a védekezés végrehajtá­sát ellenőrizzék és amennyi­ben mulasztást tapasztalnak, úgy a 20/1957. F. M. rendelet­nek megfelelően közérdekű védekezést foganatosítsanak és egyidejűleg a 9/1956. számú törvényerejű rendelet értelmé­ben a mulasztóval szemben a szabálysértési eljárást indítsák meg. Elmek során 1090 fo­rintig terjedhető pénzbírság­gal sújtható a védekezést el­mulasztó burgonyatermelő. Egy évesek az üzemi tanácsok A kormány és a szakszer- vezet közös határozata értelmében egy évvel ezelőtt választották meg megyénk 64 ipari és 27 mezőgazdasági jel­legű üzemében az üzemi de­mokrácia kiszélesítését jelen­tő üzemi tanácsokat A cél az üzemi tanácsok megválasz­tásával az volt, hogy ilyen formákban is biztosítva le­gyen a dolgozók alkotó kez­deményezéseinek kibontakoz­tatása, dolgozóink még aktí­vabban vegyenek részt a szo­cializmus építésében, a szocia­lista gazdaság fejlődésének meggyorsításában, a néphata­lom, a proletárdiktatúra álla­mának továbbá erősítésében. Az üzemi tanácsnak, mint a szakszervezet irányítása alatt működő szervnek a határozat ellenőrző, véleményező és dön­tési jogkört biztosított. Az üzemi tanácsok munkájával kapcsolatban a kezdeti időben igen sok probléma merült feL Idő kellett hozzá, hogy min­denki előtt tisztázódjon az üzemi tanács feladatköre, hogy az üzemi tanácsok tagjai kel­lő ^tapasztalatot, ismereteket szerezzenek és a rájuk háruló feladatok ellátására képessé váljanak: Nehézséget okozott egyeg gazdasági vezetők ma­kacssága, az üzemi tanácsok­tól való idegenkedése, de eze­ket a kezdeti nehézségieket a legtöbb helyen időben elhárí­tották, megteremtették az alapot az üzemi tanácsok he­lyes, eredményes működésé­hez. A különböző szakszerve­zeti szervek is sokat tettek azért, hogy az üzemi tanácsok vezetői miméi előbb megtanul­ják az üzemi tanácsok tevé­kenységének helyes irányítá­sát, szakembereket kértek fel előadások megtartására, hogy az üzemi tanácsok tagjai a különböző gazdasági kérdése­ket lg megismerjék: Az üzemi tanácsok egy­éves tevékenysége azt mutat­ja, hogy az üzemi demokrá­Mi lesz belőlük? Éppen egy kis sétára in­dultam, amikor megeredt az eső. Mihez kezdjen ilyenkor az ember? Leültem egy ké­nyelmes fotelbe, elővettem jegyzetfüzetemet és fella­poztam. Ismét megelevened­tek előttem az elmúlt na­pok eseményei, epizódjai. Történetek peregtek le előt­tem, történetek, melyeket még nem írtam meg. Néhány nappal egy-egy esemény után az ember már higgadtabban, megfontoltab­ban mérlegeli a látottakat, így voltam a legtöbb be­jegyzéssel. Megmosolyogtam azt a részeg embert, akiről azt írtam kopott szélű kis füzetembe, hogy a bérház falának dőlve keservesen sírt. Ismét magam előtt lát­tam azt a kedves, pöttöm­nyi kislányt, aki kosárral a karján, kis cédulával a ke­zében a fűszerüzlet pultja előtt várakozott. Csak egy, egyetlen egy történet váltot­ta ki belőlem a közvetlen élmény hangulatát. És lát­tam, szinte újra láttam min­dent, mintha nem Is napok­kal előbb, hanem abban a percben játszódott volna le. ... Verőfényes májusi délután. A Mecsek zöldsip- kás csúcsai kacéran nyúj­tózkodnak. Lábuk alatt a város fülledt melegével, a gyárak örökösen pipáló ké­ményeivel és az örökké nyugtalan, sürgő-forgó járó­kelőkkel. Meleg van. Árnyékot ke­resve bandukolok a hegyol­dal kitaposott ösvényein, amikor hirtelen egy társa­ságra bukkanok, öten van­nak, csupa fiú, nem időseb­bek 14 évesnél. Ülnek a le­terített pokróc körül és olyan zsivajt csapnak, hogy szinte belefájdul az ember feje. Előttük az elfogyasztott uzsonna maradványai, kol­bász és kenyér. Kezükben cigaretta füstöl. Nagyokat szippantanak és olyan bo­dor füstöt eregetnek, akár a gyárak kéményei. Aztán isznak. Bort, palackozott bort. Tisztáik csők úgy az üvegből. Közben vihognak az egymást követő trágár vicceken. Megszólítom őket. — Mit csináltok, gyere­kek?-- Látja? ■— Látom. — Akkor miért kérdezi? És röhögnek. Tele szájjal, szinte fuldokolva. Az egyik — nyurga, szőke srác, rö­vid tüske hajjal és rikító szeplőkkel — magyaráz. — És akkor jön egy pa­cák, megkérdezi, mit csiná­lunk. Szórakozunk, apukám, szórakozunk > * > Dülöngélnek a nevetéstől. Részegek hí Tizennégy évesek. -. s Ennyi a bejegyzés. Nevü­ket nem mondták meg. Csak nevettek, dobálták magukat a nagy gyönyörűségtől. Segítségért mentem. Tu­lajdonképpen mit is kezd­hettem volna velük? Kine­vettek. Vajon a szüleikkel is úgy beszéltek volna, mint velem, az „idegen pacák­kal?” Aligha. De hát egyál­talán tudják-e ezek a szü­lők, hogy mit csinálnak, mi­vel töltik szabadidejüket gyermekeik? Nagyon jó dolog, hogy fiataljaink gondtalanul ta­nulhatnak, elvégezhetik az iskolát, mert otthon a csa­lád nem igényli gyenge gyermekkezük munkáját. Jó dolog, hogy fiainkat, lá­nyainkat szép ruhában já­rathatjuk, s igyekszünk meg adni nekik mindent, ami kedvessé, gondtalanná teszi gyermekéveiket. De... De nagy bűn, megbocsáthatat­lan könnyelműség, ha le­mondunk a gyermek min­dennapos neveléséről, tettei­nek, cselekedeteinek min­dennapos ellenőrzéséről. Mert mi lesz a sorsa annak, aki már gyermekkorában a borosüveget szorongatja és részegen fetreng a Mecsek oldalában? öten voltak .. . Tizennégy évesek. Ml lesz belőlük, ha nem vigyázunk rájuk? Rács János. ciánok ez a fóruma jelentős segítséget tud nyújtani az üzem életének irányításához, s a munkások legszélesebb tö­megeit képes mozgósítani a legfontosabb feladatok valóra váltósára. A kesztyűgyár, a komlói Kossuth-bánya, a Komlói Helyiipari Vállalat és még számos üzem példája bi­zonyítja, hogy az üzemi taná­csok határozatai nyomán meg javult a munka, az üzemi ta­nácsok javaslatai általában helyesek voltak, a legfonto­sabb problémák megoldására irányították az üzemek mun­kásainak figyelmét. A* üae- mi tanácsege többsége például a különböző feladatok végre­hajtására munkabrigádo'kat hozott létre, s ezeknek tagjait bízta meg a munka megjaví­tásához szükséges javaslatok elkészítésével. A Baranya me­gyei Építőipari Vállalatnál e célból létrehozott munkabri­gád többek közöitt megvizs­gálta az anyagtárolás rendsze­rét és több helyes javaslatot tett az anyagok védelmére, át­vételére vonatkozóan. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az üzemi tanácsok helyesen mozgósítottak a tár­sadalmi tulajdon védelmére, s általában jól segítették a szo­cialista munkaverseny minél szélesebbkörü kibontakoztatá­sát is. A Beremendi Cement­gyárban, a megye kőbányái­ban és téglagyáraiban üzemi tanácsüléseken határozták meg a szocialista mumkaverseny célkitűzéseit, s a 26. sz. Építő­ipari Vállalat üzemi tanácsa jelentősen segítette a szocia­lista munkabriigád cím elnye­réséért folyó verseny kibonta­koztatását is. Az üzemi taná­csok üléseiken általában rend­szeresen megvizsgálták, meny­nyit hajtottak végre a hozott határozataikból. Sajnos, né­hány üzemi tanács énről meg­feledkezett, és hiba volt az is, hogy Üzemi tanácsaink egy­két üzem kivételével nyilvá­nos ülést az elmúlt esztendő­ben nem tartottak: Az üzemi tanácsok döntési jogkörébe tartozik a vállalati nyereségrészesedés felosztása, illetve a felosztás irányelvei­nek meghatározása. Üzemi tanácsaink ezt a feladatukat jól oldották meg, s többnyire mindenütt helyesen határozták meg a nyereségrészesedés ki­záró feltételeit. Nem mond­ható el ugyanez az igazgatói alap szociális és kulturális cé­lokra fordítható részének fel­osztásáról, mivel néhány üzem kivételével ezt a felosztást nem az üzemi tanácsok, ha­nem a vállalatok vezetői vé­gezték el. Ez a hiányosság különösen az állami gazdasá­gok területén szembetűnő. Az üzemi tanácsok az el­múlt egy esztendő során több­ször foglalkoztak a munkafe­gyelem megszilárdításának kérdéseivel is. Általában reá­lis javaslatokkal, tettekkel se­gítették a szilárd munkafegye­lem kialakítását. Előfordul' azonban olyan eset is, többek között Petőfi-akna és a Be­remendi Cementgyár eseté­ben, amikor még az igazolat­lanul műszakot mulasztó üze­mi tanácstagok megbízását sem vonták meg. A gazdasági vezetők és az üzemi tanácsok kapcsolata, különösen az utóbbi időben néhány hiányosságtól eltekint­ve, általában jónak mondható. A megválasztott üzemi tanács­tagok aktivitása azonban már sok kívánnivalót hagy mag? után. Az üzemi tanácstagok­nak ugyanis csak mintegy 70- 80 százaléka jelenik meg a gyűléseken, s a megjelentek közül csak igen kevesen vet­tek részt a napirendre kerülő kérdések megvitatásában. Az üzemi tanácsok tevékenységé­nek eddig igán komoly hiá­nyossága volt az is, hogy csa.t igen ritkán számoltak he a dolgozóknak az üzemi tanács­üléseken hozott határozatok­ról. így a dolgozók egy ré­sze csak ritkán szerzett tudo­mást az üzemi tanácsok te­vékenységéről zemi tanácsaink egyéves munkája tehát azt mu­tatja, hogy bár sok területen van még javítanivaló munká­jukban, egyre inkább betöltik a határozatban megjelölt sze­repüket. Létrehozásukkal a legszélesebb dolgozó tömegek számára is lehetővé vált a vezetésben való közvetlen rész­vétel, jelentős mértékben szé­lesedett az üzemi demokrácia. Az üzemi tanácsok újjáválasz- tására a most folyó szakszer­vezeti választások után kerül sor. Az üzemi tanácsok új tag­jaira vár majd az üzemi ta­nácsok munkájában az elmúlt egy esztendő során tapasztal1 hibák kijavítása, az üzemi demokrácia fejlesztése terén eddig elért eredményeink fo­kozása. Ü! □ FÖZÖTÖKÖT és karfiolt hoz forgalomba ma & boltok­ban és a piacokon a MÉK; a tököt nyolc, a karfiolt pedig tíz forintért árusítják. Megje­lenik a mai piacon a kék-kara lábé is. Szászhúsz mázsa zöld­borsót, huszonöt mázsa kelká­posztát, tízezer csomó retket, kétszázötven kiló tököt, hat- van-hetven mázsa burgonyát, tizennyolcezer fej salátát, há­romezer csomó vegyes-zöldsé­get hoznak ma forgalomba. ee/coe/J SAéiAsroe A harckocsizó hátradőlt a fedezék falához, az árnyékba, s mindig azzal a furcsa csillo­gással a szemében, mintegy gúnyolódva Tanyára nézett és énekelni kezdett: Újra jó idő jár, enyhe lépte koppján, és a déli fronton ismét langy a szél. Olvad Rosztovban és olvad Taganrogban emlékeid közt ez egyszer visszatér... Arca sápadt, nyaka megfe­szült. A beszélgetés elhalt a fedezékben. S először rend­szertelenül, de aztán annál hairmónlkusabban a többiek is belevágtak a dalba, amely kö­zös élményekről szólt, s az éneklőkön különös erővel lett úrrá a meleg barátság érzése. Emlékké vált Rosztov és Ta­ganrog, az olvadás a déli fron­ton, emlékké váltak a barátok, akik örökre ott maradtak. Egyszer majd ezek a napok Is emlékké válnak. És akkor azok. akik életben maradnak, visszagondolnak erre a kis Székesfehérvár melletti kis fe­dezékre és barátaikra, akik­kel itt együtt énekelték. Vol­tak nehéz, szörnyű napjaik, néha úgy tűnt, nem bírják tovább, — de eszükbe jut majd a jó is, visszaemlékeznek a há borúban született bajtársi ér­zelmekre! A közelharcokról, a baj társ­barátokról valahol és valamikor beszél­ni fogunk... Nazarov alhadnagy, akit mint tüzérségi szakaszparancs nokot Belicsenko ütegéhez irá­nyítottak, még nem esett át a tűzkeresztségen. Mindössze három hete hagyta el a kato­naiskolát. Még mindig odaér­keznek a levelek nővérétől és édesanyjától; szinte látja a fumérlemezekkel rekeszekre osztott ládát, ahova bedobják leveleiket. Mielőtt elvégezte az Iskolát, egy leányismerőse fura, tizenegy aranygombot ajándékozott a gimnasztyor- kájára. ami nagy érték hábo­rús időkben. Ä lány maga varrta fel a gombokat és vet­te szűkebbre a vállbán a szé­les zubbonyt. Nazarov eköz­ben mellette üldögélt katona- ingben és oldalról figyelte Sura kezét. Igaz, a gombokon címer volt, ée egy évfolyam­társa azt mondta, hogy rém­■ Hilf IE IC Adjunk nevet áruházunknak! Az Állami Aruház úgy hoz­zátartozik a Széchenyi térhez, mint a dzsámi vagy a Nádor szálló. Neon felirata, szépen kivilágított kirakatsora, fővá­rosi jelleget tükröz. Ez év decemberében lesz 10 éve, hogy az áruház megnyi­totta kapuit. Hányszor fordul­tunk meg benne, vásároltunk ezen 10 év alatt? Most az év­forduló évében keresztelőre készül. Nevet keres. Adjunk nevet áruházunknak. Hiszen az Állami Áruház a dolger zóké, a miénk is. Ha belül a helyszűke miatt találunk is hiányosságokat, de szégyen­keznünk így sem kell miatta. Külseje, kirakatai fővárosiak. Az Állami Áruház vezető­sége elhatározta, hogy a vá­sárlóit kéri fel a névadásra, ezért névpályázatot indít. A pályázaton mindenki részt ve­het. — S aki a legmegfelelőbb, legtalálóbb nevet adja, nem­csak hogy azt hirdetik a jó- nőben a neonok, hanem még 500 forint jutalomban is ré­szesül 1959 június 15-ig min­denki zárt borítékban, pontos név és cím megjelöléssel vagy jeligével küldje be jat>aslatát az Állami A ruház Pécs. Kos­suth u. 2. címre, vagy adja ott le személyesen. Az itt közölt három név ki-1 vételével — mivel ezek a mi- nisztérium javaslatai — bár­milyen név beküldhető. Védett nevek: Pécsi Nagy Áruház. Mecsek Aruház, So- piana Áruház. A beküldött ne­veket egy bizottság fogja el­bírálni és a döntést sajtón ke­resztül közölni fogják. Ha ki­választott nevet többen java­solták, akkor azoknak jelente­iében fogják kisorsolni az 500 forintot. Bízunk abban, hogy az új névtábla még jobban eme'ni fogja a Széchenyi tér kialaku­ló panorámáját, •*----------------------------------------­— M A, szombaton délelőtt fél 12 órakor nyitják meg a TIT Bartók Klubban Robttsh- ko Anna festőművész képkiál- lítását, a TIT és a Baranya megyei Képzőművészek Mun-- kacsoportjáw/k rendezésében. A kiállításon Debitzky István, a TIT művészeti szakosztályá­nak titkára mond megnyitót. A kiállítás naponta 10—18 óráig tekinthető meg, május 31-től június 30-ig, vasárnap kivételével. — A MŰSZAKI Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat Jú­nius 11-én délelőtt 10 órakar ankétot rendez a KISZ Műve­lődési Háziban. Az amikét célja előkészíteni azt a népgazdasági szempontból rendkívül fontos munkát, mely a felesleges anyagkészletek felszámolását, az elfekvő gépek, és más ter­melési eszközök hasznosítását van hivatva biztosítani. A Műszaki Anyag- és Gépkeres­kedelmi Vállalat kéri a pécsi, komlói, mohácsi, szigetvári és az összes Baranya megyei gyá­rakat, üzemeket, állami gazda­ságokat és gépállomásokat, hogy szakembereiket minél nagyobb számban küldjék el az ankétra. — SZOBÁT rendeztek be a bútorházban a raktáron lévő bútorokból, még képékei, han gulwtíámpát és rádiót is he­lyeztek el benne. Ugyancsak a bútorházban állították ki az újtípusú magyar konyhaberen­dezést is, amelyhez mosogató- tálakkal felszerelt asztal tar­tozik. — KREPPANYAGBÓL ké­szült pongyolák érkeztek ez Állami Áruháziba. Q DVS választékban nyári gyöngyök IS.— forinttól 50.— forintig kaphatók a Kossuth Lajos utcai óra- és Ékszer- boltban. □ NYOLCVANEZER forin­tot fordítanak idén a duna- szekcaői kultúrotthon építke­zéseire. A község lakossága az elmúlt hónapban 50 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával járult hozzá az építke­zés mielőbbi befejezéséhez. — A baranyai ünnepi hetek keretében csütörtökön este Mecseknádasdon tartottak szerzői estet Bárdosi Németh János, Borsos József, Pákolitz István és Szőlőssy Kálmán részvételével. □ MEGKEZDTÉK csütörtö­kön a Fehérhegynél lévő fű­szerbolt átalakítását. A bolt néhány hónap múlva mint önkiszolgáló-bolt nyílik meg ismét. — RÖVIDESEN megjelenik a MÉK boltjaiban is az idei paradicsom. A Pécsi Kerté­szeti Vállalat 1500 mázsa pi­ros paradicsom szállítására kö tött szerződést erre az eszten­dőre a MÉK-kel. □ NAGY MENNYISÉGŰ gyógyszert vett be öngyilkos- sági szándékkal Réti Ernő, 32 éves, Erzsébet utca 11. szám alatti lakos. A mentők eszmé­letlen állapotban szállították az I. sz. Belklinikára. dőrségi gombok, de mégis­csak szebbek, mint az egysze­rű vasgombok. így legalább megjelenhet az ezrednél Most azonban itt a fedezék­ben, valahogy szégyelli ezeket az aranygombokat és vállbán szűkebbre vett gimnasztyor- káját, szégyelte magát, az újoncot. Az iskolában, a rá­dió mellett ülve sokszor hal­lotta a díszlövések dörrené­sét, és lám, most itt van ezek között a férfiak között, akiket a díszlövésekkel köszöntött az ország, s irigyli őket. — „Hát igen, ők énekelhetnek — gon­dolta s valami furcsa szoron­gás kerítette hatalmába —, de majd én is megmutatom nekik.;.“ Nem szokott a borhoz, és most ittasan úgy érzi, mintha megbántották volna, szomorú és szeretné, ha valami rend­kívüli történne, például áttör­nének a németek, s akkor ő megmutatná mindenkinek, Belicsenkonak is, de főleg To- nyának, hogy méltó hozzá­juk ... Éjfél elmúlt, mire szétszé­ledtek. Búcsúzáskar Belicsen­ko sokáig szorongatta a gyalo­gos százados kezét. Ha a né­metek hajnalban támadnak, kettőjüknek kell felfogniok az első csapásokat. Belicsenko el­mondta neki feltevéseit. Az megnézte nyugodt, sokat ta­pasztalt szemével, nem cso­dálkozott, csak valahol a sze­me mélyén villant meg egy huncut szikra: „Hát ha vala­mi mást mondtál volna, ta­lán nem hinném el neked. Ez* azonban elhiszem. Ez nagyon hasonlít az Igazságra“. — Nos hát, Ismerkedjünk meg! — mondta a százados barátságosan. — Koreskov va­gyok. S újra kezet fogtak. De ez már olyan férfiak kézfogás» volt, akiknek együtt kell har- colniok, és támogatniok kell egymást a harcban: Rebrov egészen másként reagált, amikor Belicsenko, kikisérve őt, elmondta neki aggályait — Honnan tudod? — kér­dezte gyorsan, ■ gyanakvón, sőt ellenségesen pillantott rá, amikor aztán meghallotta, hogy ez csak feltevés, új- jával Belicsankora mutatva felkacagott; — Megijedt, néz­zétek, megijedt! A német bé­késen üldögél itt és az isten­hez fohászkodik, örül, hogy nem zaklatjuk! Olyan hangosan kacagott, mintha ezzel remélte volna elhessegetni magétól a nyug­talanító híreket. S Belicsenko megértette: Rebrov fél legjob­ban attól, hogy a németek esetleg csakugyan támadni ftvrnak. Ezalatt a Bellcsenkór* vá­rakozó Tanya a futóárokban álldogált. Az első vonalban hébe-korbam lövések dördül­tek. A puskalövés hangja mint a víz fölött, tompán tovasör- dült a fagyos levegőben. Ami­kor elhalt, minden süket és néma lett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents