Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-21 / 117. szám
T959. MÄJTTS 21. NAPLŐ 3 Födémgyártó automata a Cementáruipari Vállalatnál A Pécsi Cementáruipari Vállalatnál Szűcs Károly, Schneidler Lajos, Gálosi Jenő és Somos László födémgyártó automatát készítettek. A tetőfedésnél használatos cement födémlapokból az új géppel négy ember műszakonként 250-et készíthet darabonként 1.54 forintos költséggel, míg a régebbi, kézierővel történő gyártással mindössze 52 födémet állítottak elő. További nagy előny, hogy a gép teljesen selejtmentesen dolgozik, szemben a kézi gyártásnál mutatkozó nagymennyiségű selejttel. 'Mindent összevetve az újítás a Pécsi Cementáruipari Vállalatnak évente hatszázezer forint megtakarítást jelent. A födémelemek iránt falun a termelőszövetkezetek részéről mutatkozó nagy kereslet hatására rövid idő alatt három födémgyártó gépet helyeztek üzembe. Újabb szénpajzs készül Komlón Szovjet tapasztalatok alapján olyan védőpajzsot szerkesztettek Komlón, amely a meredek dőlésű széntelepben önsúlyától, illetve a kőzetnyomástól halad előre. A szenet a nagy biztonságot nyújtó pajzs útjából kitermelik, mire a pajzs előrecsúszik, illetve a mögötte összeereszkedő elhagyott fejtés a pajzsot előre- nyomja. A pajzs használatának előnye a nagymérvű anyag megtakarítás, a biztonság, valamint a nagyobb termelékenység. Az első szénpajzs a komlói Béta-aknán eddig 20 métert haladt előre és a héten ért le az alapvágatra. A kedvező tapasztalatok alapján megkezdték a második szénpajzs építését, amelyet a komlói III-as aknán helyeznek üzembe. A pártkongresszusra készülnek a drávaszabolcsi kendergyárban Rakják a nyers kenderkórét a gy ár áztatómedencéjébe, amelyet aztán a harkányi melegvízzel töltenek fel. A harkányi melegvíz lényegesen lerövidíti az áztatásl időt. Az újjáépített dirávaszabol- csá kendergyárban április. 13. óta két műszakiban zúgnak a gépek. örökké éhes szájuk mázsaszóm nyeli el az áztatott kendert, amelyet három megyéből: Baranyából, Tolnából, Somogyiból hoztak ide, hogy kenderszél at, illetve ken- derkócot készítsenek belőle. — Az új gépek kitűnőek — újságolja az üzem vezetője. — Ennek ás köszönhető, na meg a dolgozóknak ás, hogy termékeinknek mintegy 60 százaléka I. osztályú áru. Most a második negyedévben már nyugatra is exportáltunk. Az új, tágas, világos gyárépületben szorgalmas munkáskezek szolgálják ki a gépeket. Ez a gyár már tényleg olyan, hogy a gépekben együk oldalon beleteszik a nyersanyagot és a másik oldalon kijön a kész termék. Csak a gépekre kell ügyelni. A dolgozóik többsége fiatal lány, asszony. Szemérmesek, halk szavuak, látszik, hogy itt az ország legdé- láb részén, alág néhány méterA pénztermő hegy oldalában A naigyhansá- nyiak sokszor átkozzák és áldják a hegyüket; Ha nem esik az eső, akkor azért átkozzak, mert elnyomja a felhőket, ha meg sokáig esik, akkor azért, mert oda vonzza. Szóval nem tud kedvükben járni a hegy. Amikor a hegy belsejéből még alumíniumot és vasércet is hozták ki, akkor azért szidták a hegyet, hogy a munkások, a szőlők mellett mentek el, a kőbányát azért, mert ott meg folyton durrogat- tak, a kopárt, a hegy déli oldalát, mert ott jó, tüzes bor terem és emiatt az emberek későn járnak haza. A feleségek szidják, a férfiak áldják, a parasztok haragsza nak a bányáért, a bányászok meg örülnek neki;: s Hálátlan feladat ju tott ennek a hegynek. Nem tudja úgy elosztani a kincseit, hogy az mindenkinek tessék. Most is ott borzolja a szellő a hegy tavaszi kincsét, a cukorborsó zöld indáit, tarka- ruhás asszonynépség hajladozik az indák közt, nevet- glénék és szitkozódnák. Egyik azért, mert az 6 borsója elfagyott, a másik azért, mert ő három nappal később viheti az állomásra, a harmadik az állomá-on kiabál, hogv miért nem vcs dk i ‘ <?ver- «■sbban a b< rr, St. Szóval pori ekednek és mindjárt elhallgatnak, amint markukba számolják a ropogós százasokat Százasokat! Ezreseket, tízezreseket! •— Eddig ezer mázsa borsót szállítottak el a községből — mondják az átvevőhelyen — és 890 000 forintot fizettünk ki érte. De ebben nincs benne a termelőszövetkezeté; A termelőszövetkezetben külön átvevő van. A Ságvá- rd Endre Tsz 162 mázsa cukorborsót küldött eddig exportra és a városba és 110 000 forint vándorolt a tsz- kasszáibac Máriagyűdöin is az állomásra zsúfolódott a falu apra- ja-nagyja. Cukor- borsó-átvevés van. Itt is lassúnak találják az átvevést. Kiderül miért. Az egyik gazda bizalmasan meg is kérdi az átvevőt: — Mondja, holnap is marad ez az ár? Hát ezért az a nagy sieség, mert itt valóban igaz a közmondás, ha csak egy kicsit módosítva is: ká korán szed, pénzt vág zsebre; A máriaigyűdi gazdák eddig 960 ezer forintot kaptak cukorborsóért. Szép összeg, A kifizetőhelyen is sorban állnak az emberek. Dukics Józsefnek éppen most számoltak ki 3 247 forintot. — Már több mint 11 000 forintot kapott borsóért. Jól keresett, pedig rokkant ember, t— mondja az egyik át vevő és egy másik nevet is említ, — A Csepeli József is nagy pénzt vágott zsebre. Közel 18 000 forintot eddig;:; Diósviszló egy kicsit lekésett. Hathét nappal később kezdték szedni a borsót, mint a harsányak, vagy a má riagyíldiek. Azért ők is leszedtek már 500 mázsát, amiért 300 000 forintot kap tak. Itt is, mint mindenütt az állomáson állnak a vagonok: az egyikbe belföldi borsó, a másikba meg az exportra szánt borsó kerül. — Eddig öt vagon export-borsót vittünk el Diósvisz- lóról — mondja a Hungarofruct embere, — de még lesz egy-két vagonnal : i a Rohan az autó. Ismét előttünk a siklósi hegyvonulat és amott messzebb látszik, mint pőrére vetkőzte tett óriás, a nagyhansámyi hegy; Ez a hegy valamikor csak legendákat termett, most milliók teremnek az oldalában, a rideg köve is pénzzé változik és mégis mennyit szidják addig, amiig az elvetett magból pénz les/. Hiába, erről a/ emberi gyarló'-ágró1 még nem sikerült ’«szoktatni a nagy- harsán''’^',1'-pt som. Sza’ai Jáhof re a határtól, ritka; az idegen, az olyan látogató, aki arra is kíváncsi, hogy van-e munkaverseny, ha van, milyen eredményekkel jár; De azért megtudtam, hogy a drávaszabolcsi kendergyárban is készülnek a pártkongresszusra. Sőt az ország két legnagyobb — a tolnanémedi és a diunaföldvári — kendergyárával párotsversenyben vannak és az első negyedévben a második helyen végeztek. A pártkongresszus tiszteletére megígérték, hogy a termelési költségeket 0.8 százalékban csökkentik az egy főre eső termelésüket 0.0372 tonnáról 0.038 tonnára emelik fel Megígérték azt is, hogy 100 kilogramm áztatott kenderkó- róból 19.5 kilogramm helyett .19.8 kilogramm rostot állítanak elő, a szálhozamot pedig 7.85 kilogrammról 8 kilogrammra növelik. Erre a negyedévre célul a nyereségterv 24 500 forintos túlteljesítését jelölték meg. Sikerülni fog? Akitől megkérdeztem, mind azt válaszolta: igen. — Okos gondolat volt ezt a gyárat újjáépíteni — magyarázza a gyár vezetője — miközben végigsétálunk a gépek1 között. Ha így termelünk tovább, hamarosan visszatérül a beruházásra költött összeg. A gyár ebben az évben is tovább fejlődik. Az idén két kazán- házat és 12 kilométer hosszú iparvasutat építünk. Ez a vasút az állomással, a nyerskóró térrel, az áztató medencével és a szárító térrel köti össze a feldolgozó üzemet. A szociális épületek elkészítésére azon ban csak 1960—61-ben kerül sor. A gyárépülettől néhány méterre hatalmas pozdcrja-domb magasodik. Naponta mintegy 100—150 mázsa pozdorja keletkezik a gyárban. Ezt a sok célra használható anyagot jelenleg a sertéshizlaldákba szállítják alomnak. A gyár fej' lesztési tervében azonban szerepel egy pozdorja lemez üzem elkészítése is, s ha majd ez is elkészül, a drávaszabolcsi kendergyár hazánk egyik legnagyobb és legkorszerűbb kendergyára lesz. Az egyik kazánház már elkészült, hamarosan megkezdik a szerelését. A névtelen hősök emlékezetére Egy évvel ezelőtt emlékművet avattak a 48-as téren. Az emlékmű a 6-os gyalogezred katonáinak állít emléket, azoknak, akik 1918 pünkösdhétfőjén felkeltek a háború ellen. A lázadást kiváltó okok közismertek. Ekkor már négy éve tartott a pusztító világháború. A tőkések és földesurak hájasodtak, a nép nyomora nőttön-nőtt. Egyre több lett az utcákon a mankós ember, a feketeruhás és kisírt- szemű özvegyasszony, és egyre kevesebb a kenyér. A munkások 10—12 órát roboltoltak a hadiüzemekben (minden fontosabb ipari objektumot annak nyilvánítottak), s ha felemelték a szavukat, úgy jártak el velük szemben, mintha katonák lennének. A rekvirálók sáskahada ellepte a falut, s kíméletlenül kifosztotta a parasztságot. A 6-os gyalogezred mundérba bújtatott munkás-paraszt katonái —, mert szinte mind azok voltak — is érezték és tudták ezt a hazulról áradó panaszos levelekből. Nőttön- nőtt közöttük az elkeseredés, agyukban termékeny talajra találtak a forradalom eszméi. A korabeli ügyészségi jelentés szerint a 6-os gyalogezred katonáinak többsége Oroszországot megjárt frontharcos volt, akik „bolsevik tanokkal vannak szaturálva”, azaz telítve. Igen, nem tévedtek: a 6-os ezred bakái az orosz proletároktól és muzsikoktól tanulták meg, hogy a háborút nem istenek, hanem emberek csinálják, és emberek akadályozhatják meg. A „bolseviki tanokból” tudták meg, hogy a tengernyi könnynek és szenvedésnek úgy lehet véget vetni, ha visszafelé fordítják manlicherük csövét. Ezt tették 1918 pünkösd hétfőjének reggelén. Hiába szólalt meg újra a háború nyájterelő tülke, azaz a snájdig tisztecskék. hiába osztogatták a parancsaikat, az Alsó-Malom utcai Frigyes laktanyába szállásolt 6-os gyalogezred legénysége megtagadta a parancsot. Nem volt hajlandó frontra induló menetszázad lenni, a hősi harc útját választotta. Mint ismeretes, az ezerötszáz katona felkelése csak néhány óráig tartott. Hamar elnyomta a túlerő, működésbe léptek a kivégzőosztagok. A korhadó Monarchiának még volt arra ereje, hogy a felkelést leverje, de a saját halálos ítéletét már nem tudta megmásítani. A ma élő kevés számú résztvevő elmondásából is arm következtethetünk, hogy a pécsi bányászok nem tudtak a felkelés előkészületeiről. Mégis, amikor hírét vették a zendülésnek, tömegesen tódultak a katonák segítségére. Ez a pécsi munkások harckészültségét dicsérte. Azt bizonyította, hogy a pécsi munkásság — akárcsak az egész ország proletariátusa — csak vezető erőre várt, s arra hallgava kész volt tűzbe menni a forradalomért. Csak fél évnek kellett eltelnie, hogy a magyar munkásosztály vezető ereje a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakuljon, és mindössze újabb félévnek, hogy a proletárdiktatúra győzzön Magyarországon. A történelemben ez csak egy percet jelent! A „pécsi példa” követésétől félő Monarchia agyonhallgatta a 6-os katonák felkelését, de híre még Moszkvába is eljutott, maga Kun Béla elvtárs is megemlékezik róla egyik cikkében. A 6-osok lázadása bekerüli a magyar munkás- mozgalom történetébe, s büszkén valljuk, hogy ez volt az egyik legnagyobb katonai zendülés a Monarchia hadseregében. Ha a 48-as téren járunk, jussanak eszünkbe a 6-os gyalogezred mundérba bújtatott izzadt munkás-paraszt katonái, s gondoljunk arra, hogy a tér pázsitjainak helyét az 6 vérük öntözte. Telt ház Somberekén Hasonló dolog már történt máshol is. Nagyon sokszor telt házak előtt játszanak a mozik, vagy a színházak, beleértve az operát is. De ez a szóbanforgó som- bereki telt ház azért érdemel megemlítést, mert erre az akalomra a pécsi írók irodalmi estje volt beharangozva. A múlt év őszén hasonló irodalmi műsor hangzott el a pártiskola hallgatói előtt is. Akkor a jelenlévő elvtársak hozzászólásaikban ostorozták az írókat, miért nem mennek falura vagy az üzemekbe, hogy a dolgozók személyesen is megismerhessék őket, elbeszélgethessenek a problémákról, egyszóval tanulhassanak egymástól. Az írók ígérték, hogy szívesen elmennek ahová hívják őket. Azóta jártak is ve sebben magával vinné őket rögvest a megyetanácsra. Lassan leszáll az este, de Raffai elv- társ izgalma tovább tart, bár a szereplők miatt nyugodtan lehat. — Csak tele legyen a terem, akkor nem vallók előttetek szégyent — árulja el, hogy mi nyomja a lelkét. Társaimnak esett is nem egy alkalommal szerepel tek. A hétfőn este Somberekén megrendezett irodalmi est kimagaslik az előbb említettek közül. -------Ra ffai Ernő igazgatóhelyettes végigszurkolta a hétfő délutánt. Jönnek, — nem jönnek? Már mint az írók. Gondterhes arccal kémlelte a tornyosuló felhőket, hátha elmossák a gondosan megszervezett esti műsort. Megkönnyebülten sóhajtott fel, mikor a várva várt kocsi behajtott az iskola udvarára, most már az eső se moshatja el az esti programot. Szives házigazdákhoz illően szorgos- kodnak körülöttünk feleségével együtt. Látszik rajtuk, hogy ez az igyekezet több mint udvariasság, örülnek, hogy eddigi fáradozásuk, nem vész kárba. Raffai elvtárs végig kalauzol bennünket néhány iskolátermen^-Egyszerű szerény szobák, egyszerűségükben is ízlésesen és főleg hagyomány tisztelő célszerűséggel díszített falak tárulnak / elénk. Bekeretezett üveg alól német és székely rr ha díszek, csipkék, sZÖtTSSék mulatják szemléltetően a régi népviseletet, melyet itt is felvált lassan a modern ruha. Felöltöztetett íjémet és székely babák állnak egy kis üvegszekrény kiben ~~á tanári szobában. Lemle elvtárs legszímár Pécsváradon, Szigetváron és Pé- : r<5: pälotäöozsoTcröl. ez a kijelentése nem sokat mond, annál inkább csodálkozom magamban. Ismerem a termet s becslésem szerint elfér benne vagy kétszáz személy. Ez a jó ember csak nem azt akarja velünk elhitetni, hogy annyi ember kíváncsi lenne szereplésünkre? Pedig ő ezt komolyan gondolja, sőt újabb ámulatba ejt bennünket. A kollégák is átjönnek VéméndA bejelentésen már nem lehet vitázni, mert érkeznek is a véméndiek. Kint az utcán a tűzoltóság gyakorlatozik s mellettük szállingóznak a fiatalok az esemény színhelyére. A program kiegészül, mert bár csak pécsi illetve baranyai írókkal volt tervezve a műsor, pesti szereplője is lesz az estnek. Kalász Márton vendégségben van szülőfalujában áz bár Pesten lakik, azért izig-vérig baranyai 6 Pesten is. Itt született Somberekén és a pécsi írók segítették írói fejlődésében, hogy most már a fiatal írók között országos hírű rangot vívjon ki magának. Mire elfoglaljuk helyünket, tele a terem és még egyte jönnek az érdeklődők. Festői látvány a német, székely és modern ruhák tarkasága a hosszú teremben. Az asztalt gyönyörű székely szőttes takarja. A falak mentén is megtelnek a padok, már csak az ajtó közelében zsúfolódnak össze a még egyre érkezők. Szinte azt mondhatni, „lélek az ajtón se ki, se be“. Jelenésünkre várva ülünk szembe a közönséggel és még mindig nem akarjuk elhinni, hogy ez igaz. Ekkora érdeklődés faluhelyen igazán szokatlan Gyors piUcntdssal, széltében-hosszában megszámlálom a padokon ülőket. Nem kevesebb mint 230 személy vár főiünk valamit. Hogy mit az öregebbje s mit a fiatalabbja? Nehéz lenne megmond*» ni. Talán valamit a reménytelennek látszó küzdelmes múltról, valamit a természetet és embert átalakító jelenről és nem utolsó sorban a biztató jövőről, mely megújhodott társadalmi rendünk fiatalsága előtt áTL Ha közülünk bárki is nem érezte volna írói tevékenységének fontosságát, az általa lein szavaknak súlyát, most itt a teremben kell hogy eszébe jusson az a felelősség, amire íróinkat is kötelezi a szocializmus építése. Tanulni és tanítani. Odaállni a sorba munkás és paraszt mellé. Tervezni a mérnökökkel, építeni az építőkkel a magunk módján egy közös cél érdekében. A hallgatóság feszült érdeklődéssel figyeli a műsort, verset és prózáit egyaránt. Átgördül a termen gyöngyöző halk kacagás egy-egy humoros kép vagy mondat hallatára, de kiül az arcokra a mélységes együttérzés, mikor Kalász Márton rákban sokat szenvedett és meg halt édesanyjára emlékezve mondja versét. ötnegyedórát tartott az egész és az elégedetlenség morajük végig a termen, mikor PAkolitz István versei után Raffai elvtárs bejelenti, hogy a műsor véget ért. Kint csoportokba verődve távoznak az emberek. Hogy kit mi ragadott meg a hallottakból, azt csak ők tudnák megmondani, minden esetre jóleső érzés volt hallani az utca félhomályában a nem nekem szánt kijelentést egy fiatal- asszony szájából, amikor így nyilatkozott. — Elhallgattam volna még egy őrá hosszat. Ezzel úgy ératan. kritikát t$ mondod szereplésünkről. Ml pedig azzal a felemelő érzéssel térhettünk haza, hogy nem végeztünk hiábavaló munkát. Biztatást kaptunk arra nézve, hogy mindazokra a helyekre erőmmel :y:jünk, ahova hívnak ét v'. -'.ak bennünket. Gyenis József
