Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

ICAPEÖ

9

1919. május elseje Pécsett

i

Aston, hogy a szerb

megszállók Pécsett május elseje megünneplését betiltották, még a vendéglőket és a kávéházakat is bezáratták, sőt: az utcán való álldogálást sem engedélyezték (Dunántúl, 1919. máj. 1.), nem csodálkozunk. A mód viszont, ahogyan Pécs reakciós körei a Magyar Tanácsköztársaságban lezajlott május elsejei ünnepségek a demarkációs vonalon átszivárgóit hírére reagáltak — enyhén szólva — megdöbbentő.

A klerikális „Dunántúl” májas elseje jelentőségével szerkesztőségi cikkben foglalkozik. Megszokott óvatosságával többek között ilyeneket ír: „Egy régi rend düledező intézményei között, fájdalmak és szenvedések árán született meg az új ember. Szülőanyja a nyomorba taszított munka volt. Az emberi szenvedélyek, őrjöngő tombolásában, egy földrengető világháború nyomában, a legteljesebb zűrzavarban támadt életre. Ki csodál- kozhatik azon, ha ez a diadalmaskodó ember ma még nyers és vad, zúz és tör, üt és vág, hogy az évtizedek és századok bűnével és piszkával eltemetett emberi igazságot újra felszínre hozza. A munkából született ember rettenetes életerejétől megremeg és összedől minden.., Intézmények omlanak porba, osztályok, emberek szorulnak le és tűnnek el a közélet irányító helyeiről. Uj fogalmak, új gondolatok. -.; törnek fél a forradalmi alakulás gyorsaságával... Ma még esők nyers formákat Iá" tünk, éhesen csapunk té egy- mgy elkövetett hibára... hol- map már nemcsak erejét fogjuk ismerni (az új embernek), de a szívét is. Ha ez megnyílik, a diadalmas ember jegyei és erő nélkül (?) a szereiét gyengédségével fog újabb és nagyobb győzelmet aratni és akkor a munka május elsejei diadalünnepe a szeretetben összetalálkozó világemberiség ünnepe lesz? (1919. május 1.). Következő szerkesztőségi cikkében (1919. máj. 3.) csak úgy ontja az elcsüggesztő, a kiélt burzsoáziát jellemző borútlátás halálos mérgét: „Szinte kérdezzük — írja —, élet ez? A kérdés beleveszik a kilátástalan jövőbe. Ma még csak az a vigasztalásnak sincs, ami meg volt régen, élt a telkeknek egy rejtett zúgában valami, ami biztatott, erőt, bátorságot és kedvet adott. A remény volt az. Vajon ma mit remélhetünk?”

A szabad május elsejei ünnepség a keresztényszociálista „Pécsi Est” szerkesztőségét is lázba hozta. A „Pécsi Est”- nek május elsejei „beköszöntőjében” elég. jellemzően a „veszélyben forgó” magántulajdon miatt fáj a feje. Erre vall a szerkesztőségi cikk következő résié: „Ma már minden, amit a. munkásság követelt, megvan és meg lesz. Hogy így legyen, a fejlődés törvénye volt. Sőt, a fejlődés itt sem fog megállni, kikezdi és átalakítja a jogrendszerünket, eltolódást okoz birtokjogunkban, de nem változtatja meg az ember természetét, amely ragaszkodik a magántulajdonhoz, ahhoz, hogy nagyobb szorgalmának, több iparkodásának maga élvezze több gyümölcsét. Es szomjú- hozza istenét, aki minden jognak, minden igazságnak, minden haladásnak kútforrása” (Pécsi Est, 1919. május 1.)

Az első szabad pt<>_

letár ünnep híre Budapestről Pécsre is eljutott. A helybeli reakció elképedve szerzett tudomást a fővárosban lezajlott ünnepségek ragyogó részleteiről. A ifoeressjtényszociaiMsták szócsöve, a „Pécsi Est“ minden törekvésével azon volt, hogy ürmöt csepegtessen az örvendező munkásság poharába és eüködösítse az ünnep fényét,. „Szomorú dolog az, amiről írunk — kezdte beszámolóját — míg az ország minden részében ágyúk dörögnek és a vörös hadsereg megvert csapatai visszafelé indulnak, addig a főváros népe május elsején örömünnepet vitt. Ha az utódok kezébe ‘kerülnek azok az újságok, amelyek erről szólva, szent borzadláttyal fogják olvasni, hogy míg a szol^ náki hídfő elesik, addig Budapest hatszázezer proletárja kánkámt járt a Városligetben, a Nemzeti Parkban (mai Vidám-park). A Margitszigeten és az Oktogon téren vörös posztódarabok takarják el a paloták díszítéseit és a katonáknak a Tisza partján nincs leöpenyük. Hihetetlen pazarlással, minden képzeletet felülmúló felelőtlenséggel dobálták, szórták a pénzt, hogy örökre emlékezetes legyen ez a nap Budapest előtt. Az is marad. Sajnos, nemcsak Budapest, hanem az egész ország előtt, mert a mohácsi vész igazán semmi volt 1919. május elsejéhez képest... A budapesti lapok szerint ember emlékezet óta nem volt Budapest ilyen szépen feldíszítve. Vörös mezt öltött az egész város és mindenféle művészi alkotások .. . díszítették az utcákat ... Este kivilágitották az egész várost, a Gellérthegyről hatalmas tűzijáték gyönyörködtette a népet. Utána egész reggelig különféle zenekarok mulattatták ... Ezalatt pedig Kun Béla. már táviratoz a világ négy tája félé, feladja az integritás elvét (vagyis az igényt a régi Nagymagyar- ország területére) és könyörög békéért“. (Pécsi Est, 1919. május 8.)

A keresztényszocialista és Merikális „Pécsi Est“ már másnap félredobta az álarcot és reakciós megbízó} nevében «merészen kijefen- tette, hogy „az integritás elvének feladása miatt kell a tanácskormánynak repülni rövidesen. Amely kormány ezekben a napokban... a nemzet igen kis töredékére' (?) támaszkodik és a terrorra, a megfélemlítésre alapítja hatalmát, ideig-óráig még kitolhatja azt, de pusztulnia kell“ (Pécsi-Est. 1919. május 10.). A „Pécsi-Est“ és vele a fekete tábor kárörvendő és fölényeskedő hangja kissé korai. Éppen olyan korai a Magyar Tanácsköztársaság elpairentá- lása közvetlen az első szabad proletárümnep, a felejthetetlen május elseje után. Igaz ugyan, hogy a dicső tanácsköztársaságot ae enitente-túlenő és a jobboldali szociáldemokraták árulása két hónappal később vérbefojtotta, viszont az is igaz, amit a „Pécsi Napló“ szinte látnoki megszáJBotltság- bam irt: „A halott (értsd a tanácsköztársaságot) nemcsak megfordul sírjában — de higy- gyék el — fel is támad“. (1919 május 8.)' Dr. wimmer Imre.

Gyom ütemben épül a mohácsi vtítiemeMÍ mi

Általános iskolai igazgatók / y" értekezlete Királyegyházán

Pénteken közel harminc ál" talános iskolai igazgató vett részt Királyegyházán az igazgatói munkaközösség értekezletén. Az értekezlet azt a céit szolgálta, hogy elősegítse az iskolákban folyó oktató-nevelő munkát, támpontokat adjon az iskolák igazgatóinak a tantestületi értekezletek megszervezésére és levezetésére, valamint a nevelők munkájának értékelésére.

Duzson József körzeti iskola- igazgató előadásában a nevelői értekezletek elméleti le-, folyását és azok szempontjait ismertette. Beszámolt a látogatásai során szerzett tapasztalatairól is. Elmondotta, hogy Sámodon, Kóróson, Adorjáson és Majláth-pusztán tett látogatásai azt bizonyítják, hogy az óraelemzések, a felmérő kérdések és az írásbeli kérdések korántsem bizonyítják azt a színvonalat, amit az általános iskolai tanterv megkíván.

Sámodon például az egyik nyolcadikos tanuló jól felelt, elmondta, hogy a gyémánt oktaéder formában fordul elő, s amikor megkérdezték tőle, hogy mi az az oktaéder, nem tudott rá válaszolni. Majláth- pusztán is szépen felelt az egyik hatodikos tanuló az emlősökről, azt viszont már ő

sem tudta megmondani, hogy mik is azok az emlősök. Kóróson, de több iskola hatodik osztályában is vannak még zavaros és tisztázatlan dolgok az osztálykülönbség és az osztálytársadalom fogalmát illetően.

Minden tantárgy a maga sa-- játos módszerével az erkölcsi, politikai és világnézeti nevelést is szolgálja. Az általános iskola alsó tagozatában is folyik világnézeti nevelés. Már a harmadik, negyedik osztályban észre kell vétetni a tanulókkal a természet egyszerűbb jelenségeit és törvényeit.

Jól megalapozott, materialista világnézettel kell felvértezni fiataljainkat, hogy felismerjék a fejlődés helyes útját. a kapitalizmus bomlását és az épülő szocializmus győ- zeiméti

A szilárd materialista világnézet kialakítására a történelem, irodalom, földrajz és a biológia órákon van leginkább lehetőség. Fontos, hogy a nevelők a kínálkozó alkalmakat mindig kiaknázzák és oktatónevelő munkájuk során ne- csak a tankönyvekre támaszkodjanak. A történelemórákon a társadalmi formák konkrét elemzésével az osztályharc, a forradalom, a fejlődés alapfogalmait kell elmélyíteni a

tanulókban. Nagy hiba még aa is, hogy a nevelők a világnézeti fogalmakat eléggé elvontan magyarázzák, s netir?gyek- sztenek azokat közelebb hpzni a gyermekek életéhez,Az-iskolákban folyó , pofi ti- technikai- képzés fgíadgta, hogy megismertesse a tárfjiló- kat a termelés minden Alapvető ágával. A politechnikai képzés ma elsőrendű kérdés.

Fodor Ferenc iskolaigazgató ismertette a királyegyházi, valamint a környező iskolák háromnegyed évi eredményeit. Nemrég végzett véleménykutatást az iskola nyolcadikos tanulói között, amit érdemes .megemlíteni. A kérdések között az is szerepelt, hogy a tanulók milyen pályát szeretnének választani. Megdöbbentő a kép, a tanulóknak csupán az öt százaléka kíván mezőgazdaságban dolgozni;

Az osztályfőnökök is megtartottak beszámolójukat osztályuk eredményéről, az elkövetkezendő idő megoldandó feladatairól. A vizsgákig nincs már sok idő, hozzá kell fogni az összefoglalókra és a vizs* gákra való felkészüléshez;

Ezek után a járás igazgatói megvitatták a beszámolókat

WH*L f**é fárt at idő. A névnapot ünneplők ne nycÁcan. tizen — táncoltak., Utak, hangoskodtak. Senki sem törődött; már a szoba sarkában füstkarikákat eregető férfival, aki « vacsoránál még részt vett a társalgásban, kellemesen, szellemesen beszélt, aztán ideült m, Ikwrasszékbe és — két órája — el se moccant innen, csak szívta a cigarettáidat egymás után. És karikákat fújt.

A felgöngyölített szőnyegek által elkerített térségén két fiatalember váltotta egymást a tizenhétéves Ágnesnél, az ünnepelt házikisasszonynál. És akikor, úgy éjfél felé így szólt az egyikhez Ágnes:

— Ugyan, Pista, menjen már oda obihoz a neerencsétlenhez, beszélgessen véle. Kínjában úgy telefüstött a lakást, hogy egy évig ee szellőzik lei. Hogy ezt a mamlaszt miért hívta el apa?! '

És Pista ment, keserű szvvvél, mint akii kiűztek a paradicsomból. Tudta, hogy őt most „leléptették“, hogy most egyedül Dezsőé a „terep”, hogy ma éjjel már talán csalk a búcsúzásnál mondhat néhány „olyan" szót Ágnesnek. De azért ment engedelmesen, mint mindig, ha Ágnes valamire kérte, valahová küldte. Vagy, ha éppen útban volt.. y Ment és arra gondolt, hogy tulajdonképpen mit is keres ő ennél a lánynál, aki ugyan ragaszkodik hozzá, nélkülözhetetlennek nevezi őt, de aSki... Mennyire másként viselkedik a köny- nyed, szinte hányaveti Dezsővel. Felszabadult, vidám, közvetlen. Nő! Mintha játszanának. Hát ez, ez a testőrség lenne az igazi szerelem?

— Bocsánat, nem zavarom?

A füstkarika elromlott és hullámzó ellipszis, alakban szállt a többi után. A férfi kíváncsian Mézeit a fiúra:

— Dehogyis. Parancsoljon.

— Tulajdonképpen semmi.. > semmi, csak láttam, hogy egyedüli van.

— Most éppen nem voltam egyedül. Khm. Mondja, ki küldte magát ide?

— Ugyan! Én...

— Legyen őszinte, fiatalember. Ki küldte ide?

— Nézze..;

— Szóval, ki?

— Ágnes. .

r— Melyik az?

— Ott A szőke, késestél-yiben. Az obiaknál Itáncol.

— Aha fSnóvmf • héamrnaamaom Maki!

— Tula jdonképpen .i— Mióta?

— Másfél éve, de nem azért jöttem, hogy . ..

— Persze, persze. Ne haragudjon, hogy gyón tatai próbáltam. Végeredményben semmi közöm a magánügyeihez, csak mintha ismerős lenne nékem ez a kép.

— Hogyan?

— No, nem ő vagy maga, vagy az a masuk fiú. Hanem a helyzet. A szituáció, ahogyan a feleségem mondaná.

— Felesége is van? Miért, nin.es .. .

— Csak volt.

— Elváltak?

— Csak ő. Szervái tévedhetek éppen, de úgy , látom, hogy Ágnes és az a fiú jól szórakozik,

megértik egymást. Magát meg ideküldték. Unatkozni... Na, hallgasson csak végig, barátom. Úgy látszik igazam van, ha ilyen gyorsan cáfolni akar. Nem tudom hányadszor vállal ilyen, ilyen megalázó szerepet. ,»

— Kérem, én ezt.. -.

—- Ne... ne... Tessék, gyújtson ré mkább

Kossuth.

— ... köszönöm. Nem értem, mit akar

— Azt hiszem, jót. Tudja, nem szeretem, ha jót tesznek velem. Inkább én másokkal Maga unatkozni jött. Igaz, mások kedvéért, de ez azért az én számomra is bizonyos kötelezettséget jelent. Maga most ott szeretne lenni. De ha már itt rum, megtaníthatnám magát, mondjuk: karikákat fújni. És tálán másra is. Na, most már nyilatkozzék, fiatalember: hajlandó-e meghallgatni?

— Kérem.

— Még nem kiváncsi, csak udvarias. Akikor dűljön hátra, támassza meg a fejét a szék tárnia jóm. Úgy káli csücsöríteni, mintha 6-t mondana, de az ajkát körben kifelé hajlítsa.

Cr most nyögjön. Igen, de olyan kicsiket.

amilyenjét csak tud. hang nélkül. a legkisebb levegőeresztéssel. Akkor jó, ha úgy hallatszik, mmt az üres hordó kongása — távolról. Úgy. Még kisebbet. Ne szívjon, fel annyi füstöt. .

— Másfél éve disszidált a feleségem egy nőtlen emberrel, aki családunknak állandó vendége, nekern munkatársam, barátom volt. Onnan, kintről írta meg a feleségem, hogy neki ez a férfi másként is barátja volt, akkor is őt szerette, amikor megesküdtünk. Csak hát

én annyira „erőlködtem", így irta, és akkor még vem is akarta őt elvenni Dezső. így hívták azt a harmadikat...

— Ejnye, most egyszerre kifújta. Vagy lenyelte? Na, köhögje ki magát. Egyébként két évig éltem ezzel az asszonnyal. A házasság előtt három évig jártam vele. Három év alatt sokfelé megfordul, sok új ismerőst szerez az ember. Mindenki ismerte az én „komoly szándékaimat“. Nagyon szép, úgynevezett reprezentatív nő volt, mindig és mindenhol tudott viselkedni. Azt alkottam, hogy mindenki lássa: az enyém. És én „erősködtem“ és elvettem. Megelégedtem azzal, ha sütkérezhettem a szépsége keltette csodálatban, a sikereiben. ■. Hiú voltam rá, de... féltékeny, az nem,.

— Már megmt elrontotta. Kevesebb füstöt engedjen egyszerre. Néha úgy éreztem, hogy kisiklik a kezeim közül, hogy átlép rajtam. Meg akartam tartani. Minden áron. A magam becsapásával is Suttogni kezdték, hogy megcsal. Meggyűlöltem a jóakaraiúakat és még büszke is voltam: mennyié irigylik! Néha fájt, hogy nem akar gyereket, hogy aránylag keveset éltünk otthon. Szórakozni, táncolni jártunk. Hétköznapokon is állandóan kávéházban, eszpresszókban ültünk. Később megszoktam, természetesnek találtam ezt is.

— Gondolhatja, mennyire váratlanul ért a disszidálása. Sokai kínlódjam, különösen azután, amikor megtudtam, hogy tőivel ment A

A hajam színe is elhagyott, elszállt akkor, mint ezek a karikák... Nehogy azt higgye, hogy haragszom rá Nem. Nem ő csalt meg, ö csak kihasznált. Sohasem volt tulajdonkép* pen. az enyém. A barátom csalt meg azzal, hogy segített megcsalnom magam. Ot gyűlölöm. A feleségem nem érdekel. Csák'nevetek egyre vágyódóbb hangú, bocsánatkérő levelein. De ha Dezső hazajönne, őt talán... meg is tudnám ölni. Előre megfontolt szándékkal_>

— Látja, most már egészen jól fújja. Akkor fogja élvezni, ha egészen gépiesen megy már, Az a jó ebben, hogy az ember csinál valamit és mégsem kell odafigyelnie. Míg mások a karikákban gyönyörködnek, én nyugodtan mással foglalkozhatom. Maga se azért tanulja meg, hogy legyen mivel dicsekednie az Ágnes, vagy mit tudom én kicsoda előtt. Higgye el: csupán mások csodálatának, vagy irigységének a felkeltésére semmit sem érdemes csinálni. Még füstkarikákat sem ... De ... nem unatkozott nagyon?

— Dehogyis. Nincs tovább?

— Szóval, már kíváncsi is .., Igen, meg van egy kicsit tovább is ez az én történetem. Matt tényleg szeretek valakit, ö is szeret. Nem a pénzemet, a szolgálataimat, a lakásomat akarja, hanem engem, gyereket és meghitt otthont. Amikor idejött és megszólított, azért nem voltam egyedül, mert magamban vele beszélgettem. Hogy kissé költőien mondjam: füstkarikákból fújtam keretet előttem lebegő képe köré. Látja, harminchárom éves ember is lehet romantikus szamár...

— Na, nem tartóztatom. Ágnes már biztosan tárja magát.

— Nem, nem hiszem . Ha megengedi, még maradok.

Éjjel egy óralcor hazaiudmM a társaság. A háziak az előszobában búcsúztak a vendégektől. Amikor mindenki elment, Ágnes meg*

kérdezte:

— Mondd, papa, minek hívtad el azt a mogorva embert? Pistát is elesatta me előle m. Úgy füstölték, mint a bolondok ..;

És a papa válaszolt:

— Szegény embernek disszidált a feleségek Gyönyörű nő volt. Érthető, ha élni sincs kedve. Gondoltam, nálunk kikapcsolódik, felöt- dódik majd egy kicsit. Talon sikerült is. Hiszen Pistának — tudod —r oéyon meleg, jé szive ttom .

CfltrfWALM! ÍMR*