Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-14 / 86. szám

2

NAPLÓ

1959. Április il

Világnézet — világnézeti nevelés

Személyi

igazolvány-csere

A városi rendőrkapitányság a lejárt személyi igazolványcserével kapcsolatban értesíti Pécs I. kér. Gyárváros és környéke, Felszabadulás útja, Pécsi Hőerőmű, Zsolnay Vilmos utcai lakosokat, hogy 1959-ben lejárt személyi igazolványaik kicserélése védett 1959 április

18-ig jelenjenek meg Pécs. József Attila utcai kultúrott- honban, Remény utca 45. sz. alatt (a gyárvárosi templom mögött).

A fenti napokon hivatalos idő reggel fél 9-től délután fél 5 áráig. Személyi igazolvány átvételekor be kell nyújtani: 2 darab személyi igazolvány fényképet, 10 forintos illetékbélyeget, előre kiállított bejelentőlápot (a személyi igazolványszámot és sorozatot ném kell beírni), adatváltozást igazoló okiratot, lejárt személyi igazolványt.

Egyben felhívják Pécsül eszes és környéke lakosait, akik eddig valami oknál fogva nem cserélték ki 1959-ben lejárt személyi igazolványukat, azok haladéktalan kicserélése végett jelenjenek meg a pécsi városi rendőrkapitányságon, Pécs, Kilián György u 3. sz. alatt a hivatalos Időben.

(2)

De nézzük tovább a tényeket! Vajon md az oka annak, hogy sok történelemtanár a XX. század történetének oktatását sokkal nehezebb feladatnak tartja az előző századokéinál. Erre is egyszerű a válasz: az illetőknél még meg lévő elméleti, világnézeti tisztázatlanság. Általános tapasztalat például, hogy a rabszolgalázadásokat, a parasztíorra- dalmakat tárgyaló órákon a tanulók együtt éreznek a rabszolgákkal, a harcoló jobbágyokkal. Sőt nemegyszer hangot is adnak annak, hogy hasonló helyzetben ők sem cselekednének másképpen. Egyszóval ezek az órák elevenek, mozgalmasak, az osztály szinte együtt él az elnyomottakkal. Nem lehet ugyanezt elmondani azonban a Kommunista Kiáltványt, a Párizsi Kommünt és általában a munkásosztály forradalmi harcait tárgyaló órákról. Hogy miért? Azért, mert ezeknek az óráknak az érzelmi hatása sokkal gyengébb az előbb említett» anyagok óráinál s nem egyszer kételkedést is megtűrnek a (harc jogosságát illetően. Hogy md ennek az oka? A

válasz sommásain ismét így adható meg: a nevelők elméleti képzetlensége. Állításomat a következőkre alapozom:

A tanuló és nevelő egyetért Spartacussal, Dózsával, mert emberileg elfogadhatatlan számára, hogy egy ember felett büntetlenül suhoghasson a korbács, hogy kénye-kedve lesújthasson a pallos, hogy tüzes trónon égessenek meg egy embert, aki szót vagy fegyvert emel az igazságtalanságok ellen. Másrészt gyűlöletessé válnak számára mindazok, akik az igazságtalanságokat elkövetik. A rabszolga, a Jobbágy harca azért válik igazságossá, mivel a fizikai kényszer — politikai gazdaságtan! kifejezéssel élve — a gazdasági kényszer ellen küzd. Hiba, hogy az órákon a legtöbb esetben háttérbe szorul, vagy egyenesen elmarad annak meg értetése, hogy az említett osztályok fizikád kiszolgáltatottsága a gazdasági kiszolgáltatottságból ered és a harc tudatosan vagy ösztönösen helyes, vagy helytelen célkitűzésekkel a gazdasági helyzet megváltoztatásáért folyik, hogy a fizikai kiszolgáltatottság csak következménye. A harc jogosságát a nevelő és a tanuló az úgynevezett „örökieikölcsd“ normákkal igazolja s a harc tényleges alapja, mozgató rugója a gazdasági helyzet megváltoztatására való törekvés, a rabszolga, a jobbágy gazdasági igazsága, mint meghatározó igggság másodrendűvé válik számára vagy el sem Jut ezen igazság felismeréséig. A fizikai kényszer erkölcstelensége nyilvánvaló előtte. A kizsákmányolás viszont, amely egyébként a legnagyobb erkölcstelenség, sok tanulóban már nem váltja ki azokat az érzelmeket, a mi'két a fizikád kényszer kiváltott»

Ha ilyen előzmények

után jut el a tanuló a munkás osztály harcainak tanulmányozásához, Szinté szükségszerű lesz megtorpanása. Nem érti meg, hogy a proletáriátus harca lényegében ugyanazokért a célokért folyik, amikért a rabszolga, vagy a jobbágy harcolt.

A kommunista erkölcs terén jelentkező tájékozatlanI Ságnál is jobban megnehezíti a proletárforradalmak igazságosságának bebizonyítását a pedadagógusok egy részénél fellelhető, a magántulajdon kérdésében elfoglalt kispolgári, kistulajdoni álláspont. Ha a pedagtk?us a magántulajdont örökkévalónak, az ellene irányuló támadást pedig erkölcstelennek tekinti, nem tudhatja meggyőzően igazolni a pro- letárforradalmak jogosságát. A rabszolga és parasztlázadá- S<jogosságának igazolása ebből a szempontból azért nem jelent e nevelők számára problémát, mert ezekben az esetekben a magántulajdon léte nem válik kétségessé, csupán a tulajdonos változik.

A félreértések elkerülése végett szeretném kihangsúlyozná, hogy nem tartom helytelennek a fizikai erőszak, a kegyetlenkedések megismertetését, az e tényekből adódó nevelési lehetőségek kihasználását. E tényezőknek nagy szerepük van a történelem ta-» nításában. Amit ld kell emelni, csupán az, hogy ezek a tényezők nem lehetnék a helyes történelemtanítás fő tényezői, hogy egymagukban nem alkalmasak a helyes történelmi szemlélet kialakításában.

Tanulokf sőt pedagógusok to nem egy esetben felteszik a kérdést: „Mi lesz a kommunizmus után?” Honnét e kérdés s miért látszik nehéznek a válasz? Az az ember, aki nem ismeri alaposan a társadalom fejlődésének törvény- szerűségeit a fejlődésről, a következő képet alkotja magának: a társadalmi fejlődés együtt jár a társadalmi rendszerek megváltozásával. Miután a fejlődés állandó, szükségszerű, hogy a kommunizmust egy új társadalmi rendszer váltsa fel. De vajon a társadalom fejlődésének általában előfeltétele és következménye a társadalmi fonnák megváltozása? Korántsem.

Kovács József

(Folytatjuk.)

A kongresszusi verseny faiéi

A Pécsi Dohány gyárban a kongresszusi munka»« verseny beindítását műszaki ta»- nácskozás előzte meg, melyen az üzem műszaki kollektívája dolgozta ki a verseny szempontjait. A dolgozók felajánlásokat tettek. Vállalták, hogy 0.5 százalékra csökkentik . a hulladékot és 0.25 százalékos vágat negtakarítást, valamint az év végéig 100 kilogramm szi- varkaipapírt, 600 iarafo lenszalag, egymillió 400 ezer ib címjelzék és 400

kilogramm raganyag megtakarítását. A szlvarkase- lejt csökkentésénél 180 ezer szivarkát takarítanak meg azáltal, hogy megakadályozzák a főidre hullását, szennyeződését. ’

A minőség javításánál vállalták, hogy megakadályoz zák a penészes- dohányok, idegen anyagok szivarkába való kerülését. A termelékenység növelése céljából 2 db vágógépet szereznek be és elkészítik a félgyártmány szállításához szükséges berendezést. Forint értékre átszámítva

a vállalások csaknem félmillió forintot tesznek ki»

Az eddigi kiértékelés szerint a nyersdohány megtakarítást túlteljesítették. A nyersdo- hámymegtakaritás

0.5 százalék helyett 2.8 százalék, a szá- . varkaselejt csökken tés havi 18 ezer darab helyett 30 ezer darab, ami forintértékben összesen 98 ezer forintnak felel meg. A dohánygyári dolgozók további mu rtkas ikerekkel akarják túlszárnyal m a kongresszusi munkaversenyben tett vállalásaikat.

1 HiltlíKI

UtiHcUht a tnafya idegében

Kánikulában fürdeni természetes dolog, decemberben viszont bolondságnak. vagy legalábbis érthetetlen különcködésnek, számit. Igaz a mondás: mindent a maga idejében kell megtenni, elintézni, ha azt okarja az ember, hogy elégedettek legyenek munkájával.

Itt van például az ú)-mecsek- aljai parkosítás, pontosabban parkkarbantartás ügye. A par- kositók ászt hónapokban ördön- gOs ügyességgel egyik hétről a másikra parkká varázsolták az új városrész tereit. Ha jól emlékszem, már novembert mutatott a naptár, amikor a sétányok mentén felszerelték az új festett padokat, annak ellenére,

hogy hideg miatt akkor már senki sem ült rájuk. Decemberben végre összeszedték és raktározták a padokat. Közben elmúlt a tél, lassanként teljes pompájában kivirágzik a tavasz. Április közepén Járunk, ilyenkor már igazán jól esne a pafk padjain napozni, beszélgetni, de az új-mecsekaljai padok még mindig ott porosodnak a raktárban. Nem tudom, nem ts kutatom, mi akadályozza a padok kiszállítását. Bármi legyen ts az akadály, sürgősen el kell nán- tani. A maga idejében, tavasszal, nyáron, ősszel szeretnénk a park padjain ülni, nem pedig télen!

t- vf. -a

— ÜNNEPÉLYESEN búcsúztatták Mozsgón a szigetvári járásban élő, 1908-ban

született — volt hadkötelese- «

két az elmúlt vasárnapon.

— HOSSZABB ideig folytatott engedély nélkül kőműveséi festőiparba vágó tevékenységet Gastelger János Vasas I. 50. sz. alatti lakos, ezért 2000 forint pénzbírsággal sújtották.

— ÁTLAGOS havi keresetük 77 százalékát kapták nyereségrészesedésként a komlói kőbánya dolgozói.

— KODOLÄNYT: Földindulás című drámáját mutatta be a napokban az egerági tűzoltóegyesület. Ezzel a darabbal a környező községeket is meglátogatják és a bevételből nyáron kirándulást rendeznek a Balatonra.

— ZAKOPANÉBA szervez tizenegynapos társasutazást június 30-től július 11-ig az IBUSZ. A társasutazásra máris megkezdődtek a jelentkezések.

— MÁJUS elsejéig kibővítik a harkányi Bányász-étterem kerthelyiségét. A bővítést a Vidéki Vendéglátó Vállalat központi dolgozói végzik el — társadalmi munkában.

— HARKÁNYBAN tartják

április 15—16-án a szanatórium-jellegű gyógyintézetek

igazgatói értekezletét, amelyen az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetői, valamint nyolc gyógyintézet igazgatói és szakvezetői vesznek részt.

— VASÄRNAP tartották első szakmai beszámolójukat a szigetvári járásbeli önkéntes tűzoltó-egyesületek.

— BŐVÍTIK a Vegyesipari Vállalat motoros fafűrészelőrészlegét.

— LONDONBAN csökkentették a biztosítási díjakat azoknál a gépkocsivezetőknél, akik megesküdtek, hogy nem isznak szeszesitalt, mielőtt a volánhoz ülnek.

Megszámlált

hajszálak

A knezseváci Rájkó Hősies néhány hónappal ezelőtt kopaszra nyírta Iván Mili- csevics nyolcadikos gimnazistát, haját pedig dobozba tette. Azóta mindennap néhány ezer hajszálat, számI

lált meg, míg megállapította, hogy Iván Milicsevics fején 334 560 hajszál volt.

— NEGYVEN-ÖTVEN ezer forintos forgalmat bonyolít le havonta a pécsi OFOTÉRT a Mometta, Zorkij és Flexaret fényképezőgépekből.

— VANDORZASZLÖT nyertek a Mohácsi Bútorgyár dolgozóival folytatott párosver- senyben a Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár dolgozói.

— TÖBB EZER tanulmányi kirándulót vár ez évben Pécs. A Városi Idegenforgalmi Hivatal átvonuló diák-turistaszállóját majd egész nyárra lefoglalták már sz iskolák.

A $&Mníty&€Íi fettt'ás

V

annak, akik mumust látnak a személyzeti felelősben, akik — ba a közelébe kerülnek — eltitkolják Igazi hüz-vér énjüket, mintha csak álarcot tennének magukra. Nem la annyira a munkások, inkább a tisztviselők között találni ilyeneket.

Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor beléptem Balder Jözaef porcelángyári személyzetis irodájába. Magashomlokú, fáradt és keveset sívé ember benyomását keltette. Érthető a fáradtság. Napi munkája mellett tanul Is, most érettségizik.

A tekintete egy külön világ. Tiszta, kék a esetne, semmi sem vall benne a mumus-emberre.

Hat évvel ezelőtt került Ide, itt érte meg as ellenforradalmat Is.

Október Z3-a előtt utasították, hogy mutassa meg a dolgozóknak a kartonokat. Nem volt Ideje rá, mert verdesni kezdték a vörös csillagokat.

Amikor a csőcselék a Széchenyi téren tüntetett, vívódott magával. Elégesse, vagy ne égesse! ,,. Nem égette. Sohasem adott a mende-mondákra, semmit sem frt a kartonokra felelőtlenül.

... Aztán szétosztották a kartonokat. Az ellenforradalmi agitáclótól felcsigázott emberek mohón olvasták, aztán csalódott kifejezés ült az arcukra. Másra számítottak. Arra gondoltak, hogy összetr- kültak róluk tflesköt-bogarat, s szégyenkezve látták, hogy nem. A legtöbb embernél az volt odaírva, bogy becsületes. Jól dolgoOk. „Csak" ennyi és semmi több.

De et nem a porcelángyárban történt, erre a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál került sor. A porcelángyári munkástanács nem osztotta szét a kartonokat, mert nem akart csalódott arcokat látni, hanem kivárta, hogy rájöjjenek az emberek arra, hogy légbőlkapott kacsákkal tömködték a fejüket, s „csak” annyi* Irt róluk a személyzeti felelős. Elégette az Iratokat az utolsó szálig, meghagyta az embereket a bizonytalan képzelődésben.

Szerencsére nem sokáig maradtak így. Az ellenforradalom után Bakler elvtárs ÚJ kartonokat fektetett fel és mindenkinek megmutatta a magáét. Érdekes: a legtöbb ember egyetértett a leírtakkal. Csak néhányan erősködtek, hogy téves a vélemény. Ezekkel leíratta a cáfolatukat, z gemkapoccsal oda- tűzte a kartonukhoz. Máig Is ott vaunak, majd a jövő eldönti, hogy kinek van Igaza.

Bakler elvtáre hat éve ét a gyár kollektívájában. Kezdetben öt ts mumusnak tekintették, ma már majdnem mindenki nyíltszívű bozzá. Kemény, emberról-emberre menő fáradságos munkával Jutott Idáig. Az egyik ifjúmunkás-csoportnál pél- igyi

Még sz elmúlt évben történt. Bemegy egyszer az üzembe, s látja, hogy négy-öt fiatalember ül az egyik asztalon, gondtalanul dlskurálva. Amint észrevették őt, leugrottak, s buzgóságot mímelve, gépükhöz mentek.

Nem tetszett neki a dolog.

— Úgy Is láttam, hogy mit csináltok. Miért ugrottatok Jel — köszöntött rájuk.

Hallgattak, aztán az egyik kibökte:

— Mégiscsak a személyzeti felelős jött.»,

— Nézzétek! — válaszolta. — Én Is melósgyerek voltam, tudom, hogy milyen a munkásélet. Az ember nekldurálja magát, és megcsinálja azt, amit eltervezett. Utána megpihen egy dgarettafüstölésre. Miért kell akkor ugrálni? Én amikor elvégeztem a munkámat és elfáradtam, akkor Is szívtam a cigarettámat, ha a művezetőmet megláttam, mert nyugodt volt a lelkiismeretem.

Élénken helyeseltek. Ez megint nem tetszett neki:

Miért szlnészkedtek? — kiáltott rájuk pajtás- kodva. — Azt hiszitek, nem tudom, bogy amint elmegyek fityiszt mutattok utánam? Igaz-e, hogy Így akartok csinálni?

Elnevették magukat, a legbátrabb bevallotta, hogy bizony Így csináltak volna. Szó szót ért, a barátként váltak el.

Nincs Jó személyzetis pedagógiai érzék nélkül.

E

gyszer, az egyik körkemencénél elveszett néhány dísztárgy — egy kutya, egy nyúl és egy tyukanyó' a klsrsibéivel. Megindult a nyomozás, s a gyanú egy fiúra terelődött. Tizennyolc éven aluli, fiatalkorú legénykére, aki még sohasem dolgozott gyárban.

Behívta az Irodába, arra a pádra ültette, ahol most én vagy ok. De hiába faggatta, fiú makacsul tagadott, Irult-plrult, hímezett-hámozott, de konok maradt.

Amikor már minden szép szó hiábavalónak bizonyult, felállt, és így szólt a legénykébez:

—. Jól, van Toncsl, én most elmegyek. Te itt maradsz az Irodában, rádzárom az ajtót, én pedig körülnézek a lakásodon. Majd meglátjuk, hogy Igazat mondottál-el

Nagyon megijedt a fiú. Záporozni kezdtek a könnyel, s bevallotta, hogy a dísztárgyakat ő csente el. Megígérte, hogy visszahozza, s többé Uyet nem fog csinálni.

így Is történt. Tonest és a személyzetis Jóbarátok

lettek. Nem Is panaszkodtak többé a fiúra, valószínű becsületes ember lesz belőle.

Bakler elvtára Így fogalmazza meg a személyzeti munka ábécéjét: Kettőt kell tudni: szeretni és gyűlölni. Szeretni a dolgozó embereket, s gyűlölni azokat, akik a leigázásunkra törnek.

V

alamikor azt olvastam, hogy akt gyűlölni nem tud, az szeretni sem képes. Mély Igazság rejlik ebben a meghatározásban, hiszen kőszívű, vagy kiégett embertől nem lehet sze re te tét, vagy gyűlöletet várni, mert azt — valahol belül — Jégpáncél vonja ba. Bakler elvtársat az élet tanította meg erre.

A Vas megyei Telekes-pusztán nőtt fel, a farkaskutyás Rozner báró uradalmában. A farkaskutyákat azért tartotta, hogy kastélyát a „köznép” ne tudja megközelíteni.

Nyolcán voltak testvérek, édesapja Idegösszeroppanást kapott attól a hajszától, amit Rozner báró diktált. De ezt bosszú volna elmesélni, maradjunk csak a kis Józsinál. Mert akkor még gyerek volt. Alig kétesztendős, amikor inhúzódást kapott a Jobb lábába.

Édesanyja a kommenciós orvoshoz futott A kommendós orvot szerint a betegség valahol a halál küszöbén kezdődött. Lehordta az édesanyját hogy miért visz makkegészséges gyereket hozzá. Ugyanakkor — és ez a feltűnő — meghagyta neki, hogy gőzöltesse Jóska lábát forrővlzbe áztqjott polyvával.

Gőzölte Is lelkiismeretesen, de a láb nem javult Inkább rosszabbodott. Majdnem egészen kifordult már a lábfeje, amikor édesanyja, végsőkig elkeseredve a szombathelyi kórházba vitte. Ott azért szidták meg a orvosok, mert anya létére így elhanyagolta gyermekét Úgy ahogy meggyógyították, de sántít a Jobblábára, t ez a sántaság élete utolsó napjáig a vércbes Rozner báróra fogja emlékeztetni. Hát lehet-e nem gyűlölni az urakat?! Tulajdon édesanyját tagadná meg, ha nem úgy tenne!

£s akkor Is, ha dolgozó társait nem szeretné. De nem kell félteni ettől. Régen találkoztam olyan emberrel, aki annyira tudna érezni, mint ő. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valamit lelketlenül tudna csinálni, nála minden átfut a lelkiismeret ellenőrző állomásán.

Egyszer egy nyugdíjazás előtt álló öreg nénike kopogott be hozzá. Sirt keservesen. Előző nap kapott fizetést és meglopta a fia. Egy mérje sem volt, miből éljen a következő fizetésig? Az üzem nem ad rendkívüli előleget, mindenhol azt válaszolják neki, hogy kimerült a keret.

Valóban, a keret kimerült... MM lehet csinálni? Kölcsönadott a sajátjából. Nem túl sokat: száz forintot, mert annyi pénze voM,

Nem akarok glóriát fonni a feje köré, nem mondom azt, hogy mindig Így csinál. Családos ember, neki is szüksége van á keresetére, meg aztán a keret sincs mindig kimerülve. Csak azért Írom lé, mert a hat év alatt már Ilyen Íz előfordult.

Gondos kertészként vigyázza azokat a munkásgyerekeket, akikből vezetőt akarnak faragni. Lakást szeres az egyik feketeképű, és eigányszármazása miatt kishitű fiatalembernek. Nem összkomfortosat, csak egy volt raktárhelyiséget, amolyan szükséglakást, mert nem volt más. De ez Is többet ér annál a putrinál, amiben eddig az a Jobb sorsa érdemes fiatalember lakott.

Hogy mennyire bíznak ben« az emberek, az abból Is kiderül, hogy a családi perpatvaroknál Is megkérik döntőbíróul.

Egyszer a gyár egyik flatalasazonykája kopogtatott be hozzá, szintén sírva. A férjére panaszkodott, akin már beteges féltékenység vett erőt. Mániákusan ismételte, hogy megcsalta, fltötte-verte érte..,

A következő napokban gyakran ellátogatott abba a műhelybe, ahol az asszonyka életepárja dolgozott. Nem volt ebben semmi feltűnő, hiszen örökké a munkások között Jár, hanem egy hét múlva!

Behívatta a férjét leültette a padra és megkérdezte tőle:

— Biztos abban, hogy megcsalja a felesége?

A férfi csak hápogott a meglepetéstől.

— Észrevett már valamit? Van bizonyítéka róla?

— Nincs.

— Hát akkor miért féltékenykedlk? Kém veszi észre, hogy ugratják?

S megnevezett néhány embert a férfi munkatársai közül, akik ártatlan tréfának vétve • dolgot, valóban felheccelték. Nem lehetett tagadni. Hej, de szégyenkezett a férfit

N

o de régen történt ez már, minden rendbejött azóta, maga az asszonyka köszönte meg örömtől ragyogó arccal. Különben sem folytathatnám tovább, mert a legnó- tásabb ember sem Ismer annyi dalt, mint amennyi emberi sorsot Bakler elvtárs. Oklömnyi könnyeket és nevetős örömet, keserűséget, bánatot és égigcsapó vidámságot. — mindent, ami bennünket élő és bús-vér emberré tesz.

MAGYAR LAS*US