Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

1959. Április 26. NAPLÓ 7 Az „Egigérő fa" mitológiai gyökerei a keleti világképben Bakíay Ervin professzor dr. Berze Nagy János könyvéről dz MSZBT pályázatának nyertesei A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Baranya megyei El­nöksége a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hir­detett pedagógus-, ifjúsági- és gyermekpályázatára beérke­zett pályamunkákat a bírálóbizottság értékelte. Az értékelés alapján a leg jobb /.munkákat az alábbi díjazásban részesítet­Dr. Berze Nagy János „Égig­érő fa” című mitológiai művé­ről pénteken este a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei szervezete, mint a mű kiadója ankétot rendezett a városi művelődési házzal közösen a Városi Műve­lődési Ház nagytermében, amelyen nagyszámú érdeklődő közönség vett részt. Az ankétot dr. Varga Károly a TIT néprajzi szakosztályá­nak elnöke nyitotta meg és felkérte dr. Baktay Ervin pro­fesszort, a híres ázsiai utazót és kutatót, hogy az „Egigérő Ja’’ mitológiai gyökerei a ke­leti világképben” című előadá­sát tartsa meg. Az ismert professzor a kö­zönség nagy tetszése közben tartotta meg előadását, mely­ben különösképpen az égigérő fa-motívum indiai kapcsolatait ismertette. Az előadást követően dr. Dömötör Sándor, a Népműve­lési Intézet tudományos kuta­tója és a mű szerkesztője em­lékezett Berze Nagy Jánosra és felhívta a néprajzi szak-* osztály figyelmét példájának követésére. Ezután Cser Lász­ló tanár felvetette a mű újabb kiadásának gondolatát. Az ankét ünnepélyes csend­jében dr. Berze Nagy János, a szerző fia emelkedett szó­lásra és meleghangú köszöne­tét mondott mindazoknak, akik segítették a mű megje­lentetését, amely pár hét le­forgása alatt elfogyott. Dr.' Berze a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulatnak tudo­mánymentő tevékenységéért a lársulat kulturális céljaira egy televíziós készüléket ajándéko­zott és kérte a TIT vezetőit, ' hogy ajándékát fogadják el. Előadás után munkatársunk , v Becs (MTI) Dr. F. Book osztrák kereskedelmi minisz­ter április 30-án, csütörtökön nyitja meg az idei gráci áru- mintavásárt, amelyen az oszí­Szombaton délelőtt Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének elnökletével a par­lament épületében ülést tar­tott a Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége. Az elnoiw­felkereste dr. Baktay Ervin professzort, aki az ankét tál és a művel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondotta: Dr. Berze Nagy János ..Égig­érő fa” című művéről tartott ankéton arra törekedtem, hogy a m'agyár népmesékben élő mitológiai hagyományok ere­detét megvilágítsam. Az emlí­tett mitológiai elemek folyton ismétlődnek, elsősorban az „Égigérő fa” eleme, s ehhez mindig ugyanezek a kísérő motívumok járulnak. Nemcsak a magyar hagyományokban, hanem — mint Berze Nagy János meggyőzően kimutatta — rokon népek hagyományai­ban is, sőt azt találjuk, hogy ugyanezek az elemek fellelhe­tők szinten minden nép mito­lógiai gyökerű hagyományai­ban. Ez arra látszik utalni, hogy valamikor ősidőkben kellett lennie egy közös, álta­lános, egyértelmű emberi vi­lágszemléletnek, s ebből eredő ismeretkincsnek. A régi kultú­rák mitológiáit többé-kevésbé ismerjük, de éppen a legin­kább alapvető mitológiákat — Egyiptom, Mezopotámia stb. — csak-töredékből sikerült re­konstruálni. Ez érthető, hiszen ezek a kultúrák régesrégen megszűntek; nyelvüket, vallá­sukat. műveltségüket régen holt nyelvek újra feltárásával, Irodalmi és képzőművészeti töredékek magyarázatával kel­lett nagy vonásokban helyre­állítani. Van azonban egy kul­túra és mitológia, amely épp­oly ősi gyökerű, mint az em­lítettek, de nem szűnt meg, hanem mai napig is él. Ez az indiai szemlélet és a hinduk Ő6i mitológiája. Itt tehát nem a rég elmúlt világnézet több­kevesebb töredékéből kell re­konstruálnunk, hanem szerves egészében, élő mivoltában ta­rák vállalatokon kívül tizen­két ország, köztük a Magyar Népköztársaság is kiállítja ipari és mezőgazdasági termé­keit. ség tagjai értékelték a Minisz­tertanács vándorzászl ajáért folytatott országos termelési versenyben részt vett mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek múlt évj eredményeit. nulmányozhatunk egy éppoly régi eredetű szemléletet, mint amilyen az egyiptomi vagy a mezopotámiai (sumér, babylo- ni, kaldeus stb.) volt. Az in­diai mitológia kialakulását az Indus völgyi műveltségtől (i. e. 4—3. évezred) végigkísérve, a hindu Siva-kultuszban ismer­hetjük fel a legősibb gyökerű világképet. Ez éppúgy, mint a többi vi­lágkép, a csillagé« ég, a Nap és a Nappálya, a planéták stb. szimbolizmusából fakadt. Sze­rény nézetem szerint ez min­den ősi mitológia* közös gyö­kere. Igyekeztem kimutatni e szemlélet alapvető azonosságát mindegyik említett kultúrkör­ben. Azonosságról beszélhe­tünk, mert a szemlélet indító­ja és tárgya ugyanaz volt: a csillagos ég, az égitestek moz­gásai, s az ézekhez fűzött jel­képes értelmezés. Ha így vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy ugyanazok a motí­vumok, amelyek az ősi, asztrá- lis szimbolizmusban elénk lép- nek, jelennek meg újabb vál­tozatokkal .minden ismert .mi­tológiai eredetű mesehagyo­mányban. A magyar népmese­kincsben folyton fel-fel merül­nek. Erre éppen Berze Nagy János szolgáltatott óriási tö­megű bizonyítékot. Az asztrá- lis jelképesség szemlélete ad­ja a kulcsot az egész rendszer áttekintéséhez — alaprajz, amelynek segélyével a hagyo­mányok mozaikdarabjait ér­telmes képpé állíthatjuk össze. (—ács) Mi, a volt repülőtér lakói csalódottan vettük tudomásul,' hogy városrészünknek „ke­resztelőt” tartottak nem a legszerencsésebb névadással. Nem tudjuk, hogy a keresz­telőn kik voltak jelen, de annyi bizonyos, hogy nem reptériek voltak, mert ha va­lakit megkérdeztek volna kö­zülünk, nem ezt a nevet kap­ta volna városrészünk. Gondoltak-e illetékesek ar­ra. hogy amikor a III. kerü­leti tanács ki fog költözni üjmeisekaljára, akkor milyen nevet fog viselni, mert Me- csekaljának külön tanácsa van. Tudomásunk szerint Me- csekalja néven csatolták Pécs­hez Kovácstelepet, Rácvárost. Patacsot stb. Ezen túlmenően a városrész elnevezésénél is fontosabb lett volna az utcákat rendezni, Pedagógus-pályázat \ I. díj: „Lenin éft, Lenin él, Lenin élni fog” — jelige. A dolgozat címe: Lenin elképze­léseinek megvalósulása a szov­jet közoktatásban. Császár Lajos tanár, (Szigetvár) «és Várnagy Elemér tanár (Olasz). Díj: 1500 forint. II. díj: Szikrából lobban a láng — jelige. A dolgozat cí­me: Krupszkaja pedagógiai Te­vékenysége. Császár Lajos tanár és Várnagy Elemér. Díj: 1000 forint. II. díj: Embert nevelni any- nyi, mint feltárni előtte a hol­nap örömét. — jelige. A dol­gozat címe: Krupszkaja pe­dagógiai tevékenysége. Díj: 1000 forint. III. díj: A munka nálunk becsület és dicsőség dolga. — jelige. A dolgozat címe: A munkára nevelés a szovjet pe­dagógiai tapasztalatok alap­ján. Bank Jánosné tanár (Szigetvár). Díj: 800 forint. III. díj: Az ifjúságért. — jel­ige. A dolgozat címe: Nemzet­közi pedagógiai tapasztalatok az iskola és az élet kapcsola­táról. Bárdi László tanár (Beremend). Díj: 800 forint. IV. díj: Jövő nemzedékért. — jelige. A dolgozat címe: Munkára nevelés a szovjet pedagógiai tapasztalatok alap­ján. Vastagh Zoltán tanár (Dunaszekcsö). Díj: 500 forint. IV. díj: A munka tette em­berré az embert. — jelige. A dolgozat címe: Munkára ne­velés a szovjet pedagógiai ta­pasztalatok alapján. Vadász mert jelenleg már 46 épület­tömb lakott, vannak már be­fejezett, kialakult utcák, de ha valaki keresne egy épüle­tet, ítéletnapig sem találná meg, mert a lakók sem isme­rik a házszámokat. Azoknak az utcáknak is le­het nevet adni, amelyek be­fejezetlenek, mert a terv alapján ki vannak alakítva az utcák. As a kérésünk, hogy a Du­nántúli Napló szerkesztősége indítson vitát a sajtóban vá­rosrészünk elnevezésével kap­csolatban. Reméljük, még nem késő. Az alábbiakban néhány ne­vet említünk: Pécssziget, Pécsliget, Ujpécs, Nyugati vá­ros. Szigeti város, nem utol­sósorban pedig Pécsújváros. Ujmecsckalja pártszervezete és lakói. Zoltánmé óvónő (Gyűd). Díj: 500 forint. IV. díj megosztva: Legna­gyobb érték az ember. — jel­ige. A dolgozat címe: Egy szov jet regény jellemnevelő hatá­sa. Dr. C z é h Károly igaz­gató (Pécs, Széchenyi Gimná­zium) és „In laboré” — jelige. A dolgozat címe: Munkára ne­velés a szovjet pedagógiai ta­pasztalatok alapján. Dr. Csa­ti a László tanár (Pécs. Széc­henyi Gimnázium). Díj: 250— 250 forint. Jutalomban részesültek: P 1 n­t (j,r György (Szentlászló) és Nagy Lajos (Budapest). Ifiúsági pályázat \ I. II. III. IV. I. díj: AN 14-es Méhecske. — jelige. A dolgozat címe: A legutóbbi évek szovjet techni­kai eredményei és jelentősé­gük. Pál Ferenc tanuló (Pécs Széchenyi Gimnázium III. p.). Díj: fényképezőgép. II. díj: Béke — jelige. A dolgozat címe: A Komszomo' a KISZ példaképe. Gulyás Mária tanuló (Pécs, Janus Pan nonius Gimnázium II. o.). Díj: karóra vagy si-felszerelés. III. díj: Csak a gyenge él magának, az erős egész nem­zetet hordoz magában. — jel­ige. A dolgozat cime: Maxim Gorkij: Az anya c. regénye. Díj: Karóra vagy si-felszere­lés. IV. díj megosztva: A tudás hatalom. — jelige. A dolgozat címe: A legutóbbi évek szov­jet technikai eredményed és jelentőségük. Sétáló Valé­ria (Pécs. Leőwey Klára Gim­názium II. o.). „Szovjet gépek és munkamódszerek jelentősé­ge és hafása üzemeinkben” cí­mű dolgozat Báli Zoltán (Cséti Ottó Bányaipari Tech­nikum IV. o.). „A feltámadt lelket meg nem ölheti senki. — jelige. A dolgozat címe: Legkedvesebb szovjet regé­gyors növelésének egyik leg­eredményesebb módszere a hibridkukorica-vetőmag hasz­nálata. Ezért a kormányzat 1959. év tavaszán 105 000 má­zsa, mintegy 750 000 hold be­vetésére elegendő hazai ter­mésű, nagy belső értékű hib­ridkukorica-vetőmag kiosztá­sát irányozta elő központi készletből. Április 23-ig az előirány­zott 105 000 mázsa hibridkuko­nyem. Keresztfalvi Ju­dit tanuló (Pécs, Leőwey K* Gimnázium III. o,). Szabad­ság — jelige. A dolgozat cime: Legkedvesebb szovjet regé­nyem. Bognóczky Enikő (Pécs, Leőwey Gimnázium IIIs o.). Díj: egyenként 50—56 fo­rintos könyvutalvány. A pályázaton részt vett. dí- iat nem nyert, de dicséretre érdemes dolgozatokat emlék­lappal jutalmazzák. Úttörő-pályázat | A dolgozatok címe: „Leg­szebb úttörőélményem“ és „Mit tudok a szovjet pioní­rokról?” I. díj: Galántai Erzsébe, (Mohács. Belvárosi Ált. Leány­iskola VIII. o.), Gárdos Esz­ter (Pécs, Ped. Főiskola gya­korló iskolája V. o.), Kozma Anikó (Pécs, Mész esi Ált. Is­kola VIII o.), Mernyák Gi­zella (Baranyajenő Ált. Iskola VIII. o.), Rónaszéki László (Komló, Fürst Sándor Ált. Is­kola VIII. o.). Díj: Kéthetes beutalás úttörőtáborba. II. díj: Bagoly Endre (Mű- gocs, Ált. Iskola VIII. o.). Díj: Dia-vetítőgép. III. díj: Kovács Árpád (Pécs, Nagy Lajo6 Gimn.), Kiss Huba (Komló). Díj: 40—40 forintos könyvutalvány. Könyvjutalmak: Mátyás Erzsébet (Hosszúhetény), B a- 1 a to n i Györgyi (Pécs, Egye­tem u. iskola), Mészáros Ágnes (Mohács), Heréb Ka­talin (Mohács), Rámics Klá­ra (Mohács), Notheisz Já­nos (Komló), V i n d i c s Mária (Hosszúhetény), Marosvöl- g y 1 Zsuzsa (Mohács), Breuer Erzsébet (Mohács), Vajda Ágnes (Mohács), N é- meth Júlia (Diósviszló), Kész József (Hidas), Har­mati Mária (Kétújfalu), A n- t a 1 Mária (Máriagyűd), ö r i Anna (Villány), Bruder Ibo­lya (Belvárgyula), Győr Sán­dor (Pécs-Gyárváros), Vörös Júlia (Szava), Vida László (Majs), Wilhelm József (Hásságy). rica-vetőmag mennyiség he­lyett 106 731 mázsa kukorica vetőmagot cseréltek ki a ter­melők, tehát az előirányzatot 104,5 százalékra teljesítették. A rendelkezésre álló készletek azonban még további cserét tesznek lehetővé. Különösen jól szervezték meg a vetőmagcserét Fejér, Győr-Sopron, Szolnok, Bara­nya és Somogy megyékben, ahol elsőkéit osztották ki a vetőmagot.------­Ma gyarors%ág is részt vesz a gráei árumintavásáron Ülést tartott q Termelőszövetkezeti Tanács elnöksége Mi legyen a neve? A Föld művel osüífyi IfVinisziérium tájékoztatója a hibridkukorica vetőmag-cseréről A kukorica termésátlagok Á szárcsák és a vadkacsák serege harsogva rebben szét a porthob közeledő motorcsónak zajára. A sumonyi halászok r«m szívelik ezeket az évről eure betolakodó kártékony ví- zimadarakat, de nem vadász­atják őket, mert Sumonyban tilos a vadászat. Á halastavak környéke védett terület. Itt költ a nyári lúd, ez a hazánk­ban ritka, pusztulóban lévő madárfaj. Februárban, mikor a hatal­mas tómedreket a sebes Ókor patak feltölti vizével, megje­lennek a vizimadarak, az élet­telen hideg víztömeg első élő hírnökei. Ezután már napról- vapra melegszik a víz és Barta László, a sumonyi halgazdaság vezetője is megkezdi minden­napos korlátját a vizen és szá­razon. Az idei tavaszon korán meg­jöttek a szárnyas hírnökök. A lebruár végi enyhe idő hatá­sára az apró teleltető meden­cékben „megmozdult a hal”. Kezdődhetett a kihelyezés. Az előkészületeket persze mór jó­val előbb megkezdték, mert nagy munka a kihelyezés, fő­leg az idén volt igen fárasztó, mikor a kitelepítés előtt min­den egyes halat be akartak ol­tani. Bartha László kis asztal­kát szerkesztett, amelyet aztán a viz partjón állítottak fel. Kétszázezer u_24 dekás ha­la t oltottak be ezen a kis Osz­tatóm alig tíz nap alatt. Két­Áled a kaLaitá száz liter oltóanyagot használ­tak fel, s az eredmény nem maradt el. Az eddig minden évben fellépő hasvízkór ezen a tavaszon nem pusztított. Március elején, amikor már minden halat kihelyeztek, meg­kezdték a tavak trágyázását. A fejlődő halállománynak nap ról napra több oxigénre van szüksége és az állóvizekben, a mesterséges tóban ezt az oxi­fordulhat elő. Az Ókor vize tiszta, mint a kristály és Bar­tha László, a 39 éves gyakor­lattal rendelkező kiváló szak­ember dekára megmondja a helyes trágyamennyiséget. — „Ennyit adhatunk, többet nem.” És néhány nap múlva a halastavak * ősszel kipusztult növényvilága újra éledni kezd. A halak ekkor még nem táp­lálkoznak. Kivéve persze a ne­mes ragadozókat, mert ezek té­len,nyáron megkövetelik a na­pi szemét-hal adagjukat. Csak ha a hőmérséklet ég a víz kel­lően felmelegszik — április de­rekán — kezdik meg az etetést kis adagokkal. Így szoktatják az ctetőkarókhoz az egy és két­nyári fiatal pontyokat. Május elején kezdődik meg igazán a.z élet a halastóm Ezekben a napokban lázas elő gént a plankton, elsősorban a zöld algák termelik. Kétszáz- negyven mázsa oldott sertésj trágyát lőtt ki a vízbe naponta a trágyaágyú, hogy a még élet­telen vízben a növényi algák elszaporodjanak. Ez a plankton megköveteli a magáét. Tíz na- pontként kell a trágyázást megismételni s ez évben 90 vagon sertéstrágyájáőa kerül a gazdaságnak. De a sumonyiak tudják, hogy a túl sok trágya sem jó, mert akkor az alga úgy elszaporodik, hogy már nem adja, hanem elvonja az oxi­gént. Ilyenkor mondják azt, hogy a viz kivirágzik. A hal­gazdaság pellérdi tavai gyak­ran kivirágoznak, mert a pécsi bőrgyár és szénmosó nagy szervesanyag tartalmú vizei túltrágyázzák a vízi növénye­ket. De Sumonyban ilyen nem A cseh gyártmánya liso* sMvágAgcp készületek folynak. Vágják az elburjánzott hínárt és náda*. töltik az ívató medencéket, hogy mire megkezdődik a nagy szezon, ne legyen fennakadás. Bartha. László naponta meg­hallgatja a rádió időjárásje­lentését, méri a víz hőfokát, figyeli a szelet. Kétszázötven anyapontyot ivat le május el­sején és ha csak egy időjárási tényezőt is kihagyott a számí­tásból, oda az egész kényes halivadék. A „pontyfióka“ 4— 5 nap múlva kipattan az ik­rából. és ha akkor története­sen szél van és hullámzik a víz, a parányi kis lény nem tudja feltornászni magát a viz felszínére, hogy egy szippan­tással megtöltse léghólyag­ját, — elpusztul. Ezért nagyon kényes mun­ka az ivatás. Pedig'a sumo­nyiak a 250 ponty anyától 250 mázsa pontyivadékot várnáik az őszre, a június elsején ívó 200 anyaharcsától pedig 50 000 harcsa ivadékra számítanak. Jövő tavaszra keresett cikk lesz az egynyári ivadék, hisz a baranyai és tolnai termelő­szövetkezetek gyors ütemben létesítenek halastavakat. A termelőszövetkezetek a ponty mellett most a nemes ragado­zókat » keresik, mert a har­csa, a pisztrángsügér megtisz­títja a szeméthaltól a tsz-ek gyér vízzel táplált, pornónvo- sodásnak kitett halastavait. Ezen a tavaszon — áprilisban — 18 000 nemes ragadósát vá­sároltak a tsz-ek a sumonyi halgazdaságtól. Május elején a nagy tavak­ban is megkezdik a rendszeres etetést. Hatvan mázsa takar­mányt fogyasztanak el napon­ta ezek a hálák, melyek az őszi lehalászás után piacra kerülnek. Bartha László nagy választékban. — a különböző piacok igényének megfelelően — állítja elő a halat. A pécsi emberek az egy kilós pontyo­kat veszik szívesen, a prá­gaiak a ké(kilóst, Németor­szágban az 1,80 kilós hal fogy leginkább. A sumonyi halgazdaságban már végeztek próbalehalá­szásokat és ezeket egészen ok­tóberig minden hónapban meg ismétlik. Az előzetes becslé­sek szérint még a betervezett 21 vagonnál ts több lesz az őszi halhozam, melynek egy része exportra megy. A szén- trágyázással ét a hasvízkór elleni védőoltással évről évre emelkedik a hozam és a gaz­daság dolgozói remélik, hogy a holdankénti 500 kilogram­mos halhomazot rövidesen túl- szárnyalták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents