Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

N A Pt O

1959. Április zfi. 1

Baranyai tanítók a tanácsköztársaságban

Az első magyar proletárdiktatúra a társadalom minden becsületes ember kívánságát, érzését, gondolkodását magával ragadó perspektívájával megmozgatta a tanítóságot is.

A tanácsköztársaság első feladatai közé tartozott a nemzet napszámosain való gondoskodás, helyzetükön való változtatás. Az iskolák államosításáról szóló XXIV. sz. rendelet felszabadította a tanítóságot az egyházi iga alól. Megszüntette a létbizonytalanságot jelentő felekezeti iskolákat, a plébá- r.osi hatalmaskodásokat, stb.

Szerény, szegény, alázatos

Csak egy, a tanácsköztársaság idején, a „SÁSD és VIDÉKE” c. hetilapban — július fi-án — megjelent cikkre hivatkozva kívánom illusztrálni a tanítóság régi helyzetét. A következőket írta ALBERT ISTVÁN kisvaszari tanító: „Ne tessék mosolyogni! Tessék csak o vicclapok kopott frakkos falusi tanítójára, a templomban harangozó, minisztráló, hódoló kézcsókra induló, falusi — a tanilgyhöz nem értő — iskolaszéki tagok által ellenőrzött, szerény, szegény, alázatos, szolgálatra nevelt szürke kis ta- nitócskára gondolni, akiket nemrégen még idegenkedve fogadtak az intelligens „úri" körökben, s ha igen, akkor is csak félvállról s aki csak nyolc évvel ezelőtt lett olyan szerencsés, hogy a könyörületes szivü munkaadói a köztisztviselők sorába nagy kegyesen felvenni méltóztattak."

„...És a fizetésünk! Mondjanak még egy tisztviselőt, aki nek nyomorultabb volt a háború előtt a fizetése, mint a mienk? ... Nem, minket nem pénzzel, csak vállveregetéssel szoktak kifizetni, s nem ismertek máskor, csak amikor dolgozni kellett. 1915-ben pedig ez állam a ménesekre többet költött, mint az egész népoktatásra — a tanítókkal együttF’

„És az egyház mit adott? Ha az állam a háború alatt nem segített votna bennünket anya giakkal, bizony éhenhaltunk volna.’'

1 nyú tanítást kezdtek meg már április hónapban.” (Pécsi Ál

iami Levéltár [PÁL] Boros Béla levelezései. I.)

Analfabéta-tanfolyamok

Több helyen beszüntették a hitoktatást (pl. Magyarszéken, Szatinán, Oroszlón, Tarrón, Gyümölcsényben stb.) Az oroszlói tanító, Pokorny Márton, bevonta a régi tankönyveket. Ehhez hasonlóan járt el a szatinai tanító is, kit a tanács- köztársaság bukása után azért internáltak, mert nem adta be az új könyveket, mondván: „Ezekre úgy is nemsokára szükség lesz.”

Megkezdték az analfabéta tanfolyamok szervezését is, olvashatjuk Vrettl József vezető tanító soraiban, melyet a püs- pöknádasdi munkástanácsnak küldött. (PÄL. 420/1919. Püs- pöknádasdi körjegyzőség.) Voltak olyan tanítók is, akik aktív szervezői voltak a „szocialista-kommunista párt”- nak, mint például Csillag Jenő egyházbéri, Müller Menyhért hidasi tanító.

Tanítók a közigazgatásban

De ott találjuk a tanítóság legjobbjait a régi korrupt köz- igazgatási rendszer felszámolásában, az új kiépítésében is. Herbert Vilmos hetvehelyi, Jg- nics József káni, Thdn Ede go- riczai tanítók a községi munkástanács tagjai voltak. Müller Menyhért hidasi tanító a járási direktórium elnöke, Albauer János gödrei tanító pedig a járási direktórium tagja.

Érezték pedagógusaink, hogy a kor új elveit még nem ismerik eléggé alaposan. Ezért többen vállalkoztak, hogy részt vesznek Budapesten a Közoktatási Népbiztosság és a Pedagógusok Szakszervezete szervezésében indított marxista—leninista tanfolyamokon, így a megyei művelődési osztály megbízásából — júliusban — Pozsonyi Margit gödreszent- mártoní, Csillag Jenő egyházbéri és Forrai István tanítók képviselték e tanfolyamon a megye tanítóságát. Itt ismerhették meg először a társadalom fejlődésének tudományosan feltárt menetét, a proletár állam előttük is megnyitott nagy távlatait.

Mindnyájan egyért, egy mindannyiért

Április hónapban megalakították szakszervezetüket is. Június 15-én már 115 tagja volt a meg nem szállt területen a 1

E néhány soros idézet bizonyítja, hogy a tanítóság anyagi és jogi helyzetét tekintve a társadalom kisemmizett osztályához, a proletariátushoz igen közel állt Tehát nem véletlen, hogy a proletariátus által vezetett harchoz, aZ új társadalmi rend megszületésének első nap jától kezdve csatlakoztak és az utolsó percekig hűen ki is tartottak mellette.

államosított iskolák

Nézzük meg — röviden —, j hogy a tanácsállamhoz tartozó, S o sásdi direktórium területén« működő tanítók mit tettek azS új államrendszer kiépítése, ■ megszilárdítása érdekében! !

Az iskolák irányításában — • rddig megnyilvánuló kettőssé-■ get — az egységes művelődési * osztályok szervezésével számol ta fel a Közoktatási Népbiztosság. A sásdi járás művelődési ügyeit, Albert István kisvaszari tanító vezetésével, Forrai István magyarszéki tanító, Török József MÁV felvigyázó,;

Kändl János adótiszt, dr. Balogh József járási orvos, So-i lodkay Ferenc asztalos, mint aj járási művelődési osztály tag-* jai intézték. Feladatuk volt: az* iskolák államosításának, a ta-g nítás zavartalan menetének, a* felnőtt lakosság kulturális fo-* kának, a pedagógusok át- és» továbbképzésének megoldása.» biztosítása. Nem voltak ezek; egyszerű és könnyű feladatok ^

A legnehezebb volt mégis az* államosítás megoldása. Albert"

ÜsaId tfvnáárí ESÄ-'r** •“£ben, hogy aki gátolja az álla-"f)űn őrizd ezt a varat és ktn- mosítás végrehajtását, az a "őseit mindaddig, amíg a várnép ellensége. Nem volt köny-"mj nemben lévő bükkfa magmert az fskolákdöntő'tkbséj*^ °^“nh to/Z? Z7b7bíl ge felekezeti, ezen belül is atilynek baloldali agabol bolkatolikus egyház tulajdonában |csot faragnak, es ha majd a volt írtak, akit ringatnak ebben a

Az iskolákban is tért hódi-ívcsőben, hefedik unokája

tolt a* új szellemű tanítás. Er-Sf^e^V» ember lesz, az szaré lehet következtetni a ma-latson meg tégedaz átok gyarszékl körjegyző 1920. au-l»uljja alól “

gusztus 22-én kelt jelentésé-} átok, amellyel Máré várának bő) amikor ezt írja: „A tanítóki hűt len asszonya sújtotta bu- lelkesen, felszabadultan kezd-lnos szerelméből született ártok hozzá a proletárdiktatúraStatlan leányát, kiépítéséhez. Az eddigi szűk-! S azóta a magyaregregyük, körű nacionalista jellegű ok-:képzeleteben minden esztendő- tatás helyett nemzetközi ír&-*bem. pünkösd hajnalán megjeszakszervezetnek. Kiadták a jelszót: „Mindnyájan egyért, egy mindannyiért!"

Sajnos, a történelmi helyzet nem adott lehetőséget a szak- szervezeti munka kibontakozására sem. Pedig minden jel arra mutatott, hogy a tanítóság szocialista szellemű nevelésének komoly bázisa lett volna.

Néhány vonatkozásban mutattam csak be a tanítóság ^krétű munkáját, nagy aktivitáséit. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért voltak ilyen buzgó hívei a tanítók a tanácsköztársaságnak? Erre a kérdésre is megadja a válasz: Albert István egyik írása: „Ez a nyomorult, alárendelt, mellőzött helyzet, ez a mélyen keserű, önérzetet vérig sértő helyzete volt a legelső g legsúlyosabb ok arra, hogy a ki- uzsorázott proletártestvérei mellé állott — a tanítóság — akik csak annyiban voltak nálánál szerencsésebb helyzet- zetben, hogy már előbb szervezkedhettek.“4

„Torkig voltunk a keserűséggel“

„Mi annyira torkig voltunk a keserűséggel, hogy már sokáig nem bírtuk volna elviselni.“ (Sásd és Vidéke c. lap. III. évf. 27. sz.) A tanácsköztársaság bukása után. az ellenforradalom a legsürgősebben megkezdte a tanítóság sorainak megtisztítását. Megindították erkölcsi és fizikai hatású üldözésüket a tanítóság ellen is.

Albert Istvánt börtönbüntetéssel sújtották, majd kiszabadulása után állásából elmozdították, nyugdíjazták. Erre a sonsra jutott Forrai István tanító is. Legtöbbje elkerülte a- börtönbüntetést. Azonban az állandó felügyelet, rendőrségi, csendőrségi megfigyelés, a megbízhatatlanság erősen befolyásolta létüket. Állást csak akkor kaphattak, — az esetlegesen megüresedett helyeken — ha más alkalmas pályázó nem volt Azok a célkitűzéseik, amelyek megvalósításáért olyan nagy szívvel és akarással küzdöttek, 1945 után. fokozatosan megvalósultak. Harcaik összekötik 1919-et a mával. Büszkén tekintünk történelmet formáló munkásságukra, erőt merítünk harcaikból a mai feladatok megoldásához.

Szentirányi József

tanár

Május győzelme

1 889-ben a II. Intemacio- nálé alakuló kongresszusán a francia küldöttség javaslatára egy határozatot fogadott él a kongresszus:

„Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést ke'i szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban egy meghatározott napon a munkások követelik a hivatalos szervektől a napi 8 órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus *őbbí határozatainak megvalósítását.

Tekintettel arra a tényre, hogy az Amerikai Munkásszövetség 1888. decemberében St. Louis-ban megtartott kongresszusa már elhatározta egy ilyen tüntetés rendezését 1890 május 1-én, ezt az időpontot fogadjuk el a nemzetközi tüntetés napjául.

A különböző nemzetek munkásai, a saját országuk körülményeinek megfelelő módon szervezzék meg a tüntetést.“ 1890-ben ünnepelte először a nemzetközi munkásosztály május 1-ét, az Intermacionálé

határozata alapján. Azóta 7 évtized telt el és azóta május 1-e legyűrhetetlen ünnepe a világ proletariátusának.

Minden osztálynak megvannak a maga kedvelt ünnepnapjai. A rabszoLgatartók, nemesek, tőkések és burasoák is ünnepelnek napokat. Kiváltságaik, előjogaik, hatalmuk és fényűző életmódjuk ünneped voltak ezek.

A munkásosztálynak is megvannak az ünnepnapjai. Vannak napok, amidőn, a proletariátus ünnepel. Május elseje nem tőkés, nem földbirtokos ünnep, nem a régi kiváltságok ünnepe, hanem új ünnepnap, munkásünnep. így döntött 1889-ben a proletárság. S valóban azóta ezeken a napokon

csak a proletárság ünnepel. \ proletariátus ellenségei azóta minden május 1-én reszketnek, gyűlölködnek. Hét évtize len át, erőszakkal, terrorra; közigazgatási intézkedésekké endőrséggel, katonasággal, ér tinden eszközzel üldözték az nneplő munkásságot. Májur -e mégis munkásünnep ma e adt.

Május 1-e nem egyszerűen munkásünnep, egyik vagy má sik ország munkásainak ünnepe, hanem a munkásság nemzetközi ünnepe. Ebben van ennek a napnak a jelentősége. Az egész világ munká sainak összetartozását, közös érdekeit kifejező ünnep. Ezért írta Engels 1890-ben az első május 1. megünneplésekor a cseh szocialistákhoz írt leveliében: „ ... a munkásosztály már természeténél fogva internacionalista, s erről újra tanúságot fog tenni a küszöbönálló május elsején.“ S valóban 1890 május 1-ét sokszázezer munkás ünnepelte Berlinben, Becsben, Varsóban. Budapesten, Európa-szerte és világszerte. Azóta ez a nap a proletánszolidaritás hagyományos ünnepe,

M

ájus 1-e harci ünnepnap, a pnoletá- riátusnak az elnyomás, kizsákmányolás. az erőszak elleni fellépésének napja. Az 1890-ben ébredő proletáriátus azóta minden esztendőben erőpróbát, seregszemlét tart. Minden esztendőben felvonultatja erőit, amely erők számban, szervezettségben és öntudatban szakadatlanul növekednék. A burzsoáziának segédkező opportunista munkásvezérek minden időben arra törekedtek, hogy elvegyék május 1-e harci élét. Számos kísérlettel akarták ezt a napot majálissá, víkenddé változtatni. SegédA dolgozók középiskolai továbbtanulásáról

1950-ben egyik minisztertanácsi rendelet arról intézkedett, hogy a dolgozok középiskoláinak első osztályába a 17. életévüket betöltötték jelentkezhetnek felvételre. Az ifjúság kulturális nevelése és egyidejűleg a termelőmunkába bekapcsolódás érdekében lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok 17. életévük betöltése előtt is végezhessenek középiskolai tanulmányokat. Mindez szükségessé teszi új rendelkezés kiadását

a dolgozók középiskolai továbbtanulásáról.

A Művelődésügyi Minisztériumban készülő új rendelkezés szerint a felvételi korhatárt a jelenlegi 17 évről lejebb szállítják. Sz» van arról, hogy az eddigi heti négy helyett a dolgozók csak három este járnak majd iskolába.

Az új rendelkezés számos olyan fiatalnak ad lehetőséget a továbbtanulásra, akik a Helyhiány miatt nem kerülhetnek be középiskolába.

keztek a burzsoáziának abban, hogy május elsejéken ne legyen munkaszüneti nap, hanem azt tegyék május első vasárnapjára. Az öntudatos Proletáriátus dacolva a terror ’s árulás erőivel, mindvégig harci próbának tekintette malis 1-ét.

Május 1., hét évtizeden át megtartatta ezt a hármas idegét; munkásünnep, nemzetközi szolidaritás és harci sorakozó volt és maradt. 1889 óta, íz 1918-as első szabad márts Szovjetoroszországbam {példát nyújtott arra, hogy a munk'Ái>- ság hogyan szabadulhat fel elnyomói uralma alól. E példán okulva a világon most több országban az államhatalom birtokában ünnepli a májust a győztes munkásosztály.

Május elseje mindig harcba hívó szava egyre, hangosabb. Sok vér, sok áldozat, dicső küzdelem, bukás és hálál tapad május elsejéhez. Az utóbbi 70 év alatt mindig hallatta dübörgő lépteit a májusi had, mindig hallatta érchangját. \z emberiség sorsának, létének, szabadságának védelmező serege harcbaszállt a pusztulást, üldözést, öldöklést hozó világháborúk ellen, hallatta szavát és erejét az emberiség közös ellensége, a fasizmus elleni harcban.

A májusi sereg ott állt az első szocialista forradalom mögött és most ott áll a kommunizmus lobogóját lengető Szovjetunió mögött,

Az idei május elseje új feladatokat átlit a nemzetközi munkásmozgalom elé. Uj értelmet kap a hagyományos ünnep. Elérhető közelségbe került a világ munkásadnak végső célkitűzése, a kommunizmus. Ennek a küzdelemnek a támogatása jegyében zajlik a mostani május elseje.

A májusi harckészültség újra megrémíti majd a háborút hozó erőket, megvédi a föld mjnden,. lakójának életét, békéjét. Ez a május újabb győzelmek kiindulópontja lesz majd.

A

z kiél május elseje új seregszemle lesz Moszkva. Peking, Prága, Berlin, " Chi- kágó és minden földrész, min-» den város munkásai a szabad májú» jegyében sorakoznak. Újra eljön a május, az idő múlását nem lehet megakadályozni. Ha jól megfigyeljük; az időt nemcsak az égtájaik és hosszúsági fokok ' határozzák meg. hanem a május 1-ét ünneplő százmilliók is.

És eljön az idő, amikor a vörÖR május győz a ■ világon.

MáU ufo íótn&U között

lenik a vár elátkozott kisasz- szonya és sírva keresi meg- szabadítóját a gyönyörű fekvésű vár romjai körül.

Talán ennek a romantikus mondának varázsa csábította azokat a komlói fiatalokat is, a kik ásókkal és lapátokkal felfegyverkezve elindultak a Keleti-Mecsek vadregényes útjain megszabadítani az elátkozott lányt, vagy megszerezni a temérdek kincset, amelyről a mondák beszélnek? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy ami kor kiléptem a vár körül nőtt bokrok zsenge lombjai közül, úgy néztek rám, mintha az elátkozott várkisasszony le fehérít volna eléjük. A meglepetés olyan nagy volt, hogy még szólni is elfelejtettek a leendő megszabadnák.

— Talán a kincset keresik? — törtem meg a csendet. És ekkor megszűnt a varázs, egyszerre hétköznapi emberré lettem a fiatalok számára. A csalódást szinte leolvasni lehetett arcukról. Tíz fiatal szem- várban a mesék lángját kioltotta a bizalmatlanság, hogy a kölcsönös bemutatkozás után helyet adjon az ifjúi lelkesedés izzó hevének.

— Nem kincsek után jöttünk mi ide kutatni! — mondja nevetve egy tizenhatévesnek látszó fiatalember, aki kezében szorongatta a vár alapjáról készített vázlatot.

Elmondják, hogy nem először kutatnak most itt, hanem tervszerűen végzik a feltárást és egy alkalommal már be is jutottak egy földalatti üregbe, mely folyosó vagy alagút lehetett valamikor, és ott emberi csontokat találtak.

— Izgalmas pillanatok voltak azok! — emlékeznek visz- sza egyszerre tizen is. — Tessék elképzelni, ásunk, ásunk, hirtelen megnyílik a föld alattunk és zsupsz! — máris bent vagyunk egy teremféle üregben.

— Talán ötszáz éve járt utoljára ott ember! — fűzi hozzá egy ábrándos tekintetű fiú. Tőle kérdezem meg:

No és nem találkoztak a várkisasszonnyal ?

— Nem hiszünk mi az ilyen meséknek — válaszolják nevetve, de ki lehet olvasni szemükből, hogy nem vennék rossz néven, ha a mondák vár- kisasszonya megjelenne itt a fák alatt vagy a romok között.

— Ha igaz volna a rege, — mondja az előbbi legényke — hát még a hétfejü sárkánnyal is megvívnánk azért a kislányért! De azt tessék elhinni nekem — folytatja megváltozott komoly hangon — sokat takar itt még a föld mélye.

És valóban, mennyi mindenről tudnának beszélni ezek a sokévszázados romok, ha hozzáértők, szakemberek vallatnák őket! Erre bizony nagy szükség is lenne, hiszen olyan keveset tudunk erről a páratlan szépségű helyen épült várról, hogy az alig több a semminél.

Sajnos, nem volt itt romantikus szerelmi regény, hanem örökösödési perek, intrikák, birtoklásért folytatott könyörtelen és sokszor véres harcok dúlták fel ezt a XIII. században épült várat.

Ez az, amit Máré váráról tudunk. Ezt a keveset kellene gyarapiUmunk azáltal,- hogy ásatásaikat végeztetünk a vár területén. Követni kellene a tíz komlói fiatal példáját!

Van-e akadálya a vár feltárásának? Van-e lehetőség

arra, hogy a mondákból Ifihámozzuk Máré várának hiteles történetét és magát a várat pedig megmentsük az enyészettől? — kérdeztük Gál Bélától, a Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjétől,

;— A Baranya megyei várak, köztük természetesen a Máré várának feltárási és állagmegóvási munkájának elvégzése az Idegenforgalmi Hivatal terveiben is szerepel, — mondja Gál elvtárs. — Éppen ezért örömmel vesszük azt, ha a társadalom legszélesebb rétegei bekapcsolódnak ebbe a munkába. Mi minden tőlünk telhető támogatást megadunk azoknak, akik segítenek műemlékeink megmentésében. Csak egyet kérünk, a mi szakembereink vezetésével csinálják, hogy kárt ne okozzanak.

A monda szerint száz és száz esztendeig várhat az elátkozott várkisasszony, ha az a bizonyos unoka meg nem szabadítja az átok súlya alól. Azt hiszem, most ütött végre a szabadítás órája, hiszen nem egy, hanem egyszerre tíz lelkes unoka is akadt, akik nemcsak a hétfejü sárkánniial és egyéb szörnyetegekkel készek szembenézni, de képesek ásóval és lapáttal felfegyverkezve harcolni Baranya megye legszebb romvárának megméréséért is. '

B. O,