Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-24 / 95. szám

ns». ÁPRILIS 24. NAPLÓ 5 A gyarmati ifjúság napján A hősi múlt krónikája A „Pécsi Est“és a „nép ft Még suhog a gumiból Belga- Kongóban. Egyelőre még már ioog lábuk alatt a főid, a gyarmatosítók az urak. M a ünnepeljük a gyarmati ifjúság napját. A Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség április 24-ét, a bandungi értekezlet évforduló­ját avatta a gyarmati és gyar­mati sorból felszabadult ifjú­sággal való szolidaritás nap­jává. Ezen a napon a vfflág hala­dó ifjúsága- azokra emlékezik, akik még nem nyerték el sza­badságukat, akiket a haldokló imperializmus még mindig rabláncon tart. De szakadozik már ez a rablánc. Tizennégy esztendő alatt egymilliárd 400 millió ember rázta le a gyar­matosítók igáját, nyerte el függetlenségét. Szabaddá lett Kína, India, Indonézia és sok más ország. S a küzdelem to­vább folyik, hogy a még rab­szolga sorban sínylődő 160 millió ember is elnyerje sza­badságát. Most Afrikán a sor. A fekete földrész elnyomottal már kimondták ítéletüket a XX. század modern kalózai fölött. Velük együtt szerte a világon a fiatalok százezrei követelik a szabadságot Ke­nyának, Ugandának, Kongó­nak, hogy miként Ázsiában, a Földnek ebben a részében is po/dórjává törjön a gyarmato­sítók zsarnoki önkénye. Hogyan is él ma Rhodézia, Nyasza-föld, s a többi afrikai állam elnyomott népe? A Dél- Afrikai Unióban egy új tör­vény szerint .,.minden, dél­afrikai megkorbácsalandó, aki valamilyen módon a törvé­nyek elleni lépésre biztat, vagy másnak ilyen segítséget nyújt. Legkisebb büntetés 15 ostorcsapás“. Vajon milyen törvények lehetnek azok, ame­lyeket napjainkban korbács^ csal kell védeni? Ezeknek az országoknak bennszülött lakói í nem léphetnek be az euró­paiak részére fenntartott he­lyekre, még a templomokba sem. Tilos a „vegyes“ házas­ság, megszüntették a_ négerek munkanélküli segélyét. Leg­újabban törvény gondoskodik egyes fajok területi elkülöní­téséről; E zekben az országikban a „kommunizmus el­fojtására“ hozott tör­vény alapján már ki­lenc évvel ezelőtt betiltották a kommunista pártokat. A XX. század e rabszolgatartói azonban megfeledkeznek arról hogy már mások is tettek kí­sérletet a kommunizmus „el­fojtására“. Elfelejtik, hogy a kommunizmus eszméi nem is­mernek országhatárokat, hogy az igazság fényei az óceánon át is megvilágítják az elnyo­mottak értelmét és tettekre sónkéntik őket. Ezért csap egyre magasabbra a kizsák- mányolók iránti gyűlölet láng­ja, s bontakozik ki egyre szé- ’esebb tömegmozgalom a föld legreakciósabb kormányai el­len. Nincsenek egyedül a har­cukban. Velük van a világ haladó ifjúsága, a magyar ifjúság is. Szolidaritásuk, test­véri együttérzésük különös erővel jut kifejezésre ma, a gyarmati ifjúság napján. Ezért fogadta szívébe a komlói ifjú­ság azt az iráni fiatalt, aki a hétfői ifjúsági gyűlés szónoka volt. A testvéri összefogás nagy érzése adta ajkára azo­kat a szavakat, melyet a kis bányószfámpa átvételekor mondott: „Bízom benne, hogy e kis bányászlámpa fénye nemsokára az én hazámban is világosságot gyújt.“ Ezért vár­ja oly nagy szeretettel Pécs város ifjúsága a hétfői ünnep­ség két algériai résztvevőjét is. Ez a találkozás megmutat­ja majd: ifjúságunk szolidari­tása, kifejezője lesz annak az elismerésnek, melyet a hős algériai nép szabadságharca iránt érzünk, M a azokra gondolunk, akik bőrük színe miatt megvetettek, akik őserdők és kaucsukiiütetvények béklyói­ban görnyednek. Ma arra a kubai fiatalra is gondolunk, aki most egy éve itt volt kö­zöttünk, a baranyai és So­mogy megyei fiatalok sziget­vári találkozóján. Mily na­pokat kacagott velünk, s he- verészett az öreg vár tavaszi pázsitján! Jó néhányan emlék­szünk, akik vele voltunk, hogy milyen jóízűt ívott Villányban a vörösből. Amikor másnap az Üdülő szálló előtt sétál­tunk, nem akarta elhinni, hogy ott munkások üdülnek. S ak­kor bevittük — és meggyőző­dött. Megígérte, hogy fiatal feleségével Pécsre jön majd nászúira. Azzal búcsúzott, hogy mire legközelebb talál­kozunk, talán már az ő hazá­ja is szabad lesz. Igaza lett! Kuba lerázta az elnyomókat. És igazuk lesz az afrikai színeslbőrűeknek is, mert igaz a harcuk. Kupka Sándor A Liszt Ferenc Kórus Debrecenben A 130 tagú pécsi Liszt Fe­renc Kórus, valamint a Pécsi Szimfonikus Zenekar 40 tagú részlege hétfőn este a debre­ceni Csokonai Színházban ven­dégszerepei, ahol Händel: Sám­son című oratóriumát mutat­ják be. Még ma negyven év elmúl­tával is lekötelezettjei va­gyunk a keresztényszocialista „Pécsi Est”-nek azért a sok „értékes” felvilágosításért, amellyel megkönnyítette a munkásmozgalom történetének feldolgozását. Alkalmat erre az a vad sajtókampány adott, amely a pécsi reakciós körök ellenforradalmi mozgolódását követte. Ebből az alkalomból felháborodva közölte, hogy Budapesten forradalmi tör­vényszék működik, melynek feladata a proletár államot ve­szélyeztető ellenforradalmárok ártalmatlanná tétele. Beszá­molója végén megfontolatlanul kijelentette, hogy „pallossal nem lehet eszméket kitörölni a telkekből, a legújabb kor vívmányait nem lehet biztosí­tani azáltal, hogy azokat, akik .... nem tudnak szakítani a múlttal, egy fejjel rövidebbre szabjuk. Lelkekhez csak lé­lekkel lehet nyúlni”. („Pécsi Est” 1919 március 13.) Ha ez így van, akkor mivel magyarázzák a fekete reakció szóvivői azt a rengeteg véron tást. amivel Orgoványtöl 1945 ig bemocskolták a magyar történelem lapjait? Az sem utolsó dolog például, amit ugyanaz a lap a Magyar Ta­nácsköztársaságról mert állíta­ni: „Ami Budapesten történik — írta — minden csak nem magyar, és nem is őlyasvala mi, amitől az általános társa­dalmi jólétet és békét remél- hetnők". (1919 május 13.) Sze­geden persze más a helyzet Az ottani eseményeket, az el­lenforradalmi kormány meg­alakulását, a horthysta „nem­zeti hadsereg” szervezkedésé* a „legdemokratikusabb törek­vésnek kell tekinteni” (u. o.) A Pécsi Est megpróbál „rá­világítani” az ellenforradalom lényegére. Természetesen a maga módján: „Ellenforrada­lom alatt nem szabad valami reakciós törekvést érteni, ezt a nép csinálta és a nép tartja Tanácsház épül Ofalun 200 ezer forint költséggel és jelentős társadalmi munka igénybevételével hamarosan megkezdődik a község tarrács- házának, egészségházának, kultúrházának építése. A KISZ-fiatalok már most je­lentős társadalmi segítséget vállalt^ a hamarosan meg­induló munkában. fenn. N-.n egy osztály: a mun­kásság éppúgy, mint az iparo­sok, földművesek és a tisztvi­selők ...” (1919 május 17.) A történelem azóta már ré­gen megmutatta, hogy mi az *mit valóban a nép csinált. A forradalom felszabadította fömeg alkot. Az új, a szocia­lista társadalom felépítésének ezt a merészen magasba ívelő útját hatalma." ivari kombiná­tok, monumentális kulturális intézmények, nem pedig an­tant parancsszóra feWHtoÜ bitófák és rombadöntött váro­sok szegélyezik, mint Horthy- éknál. No de lapozgassunk csak vissza a Pécsi Est elsár­gult példányaiban. Csak őt nappal előbbre, 1919 május 12-re, amikor is a következő­ket írja: Az „ellenforradalom megindítója... az „ABC" a nemzetközi bolsexfizmus-elle- nes bizottság által irányított székely nemzeti tanács. Ehhez csatlakoztak a volt tisztvise­lőkből alakult tiszti század-,1^ amelyek közé. mihelyt nosság elé álltak, ezrével tép­tek az emberek. Különösen sok intelligens ember csatla­kozott”. Ez volt tehát az ellenforra- damat kirobbantó „nép”, ame­lyet a frankhamisító Zadrnvetz püspök 1919 május 11-én a sze­gedi Mátyás téren a bolsev'z- mus elleni harc zászlajára fel­esketett! A madárvilág szerelmese Külön mesterség a famászás. Csak speciális mászóvassal és dupla biztosítós kötelekkel lehetséges, de a felszereléshez hozzátartozik még az oduhevllágltó periszkóp, a fény­képezőgép, a látcső és különböző gyűjtőedények. Nyolc éves korában mászta meg az első fát madártojás reményében. Igaz, akkor még qyerekvirtusból, de mégsem pusztító szándékkal szedeget­te ki a rigó-, a verébfészikek tartalmát. Inkab valamiféle kutatószenvedély sarkallta, hogy megismerkedjék á papir- héjak mögött megbúvó élet rejtelmeivel. Az ornitológia, oológia ezer csodát feltáró világába csak később, diák korában nyert nagyobb betekintést, vagy ahogy mondja, Hermann Ottó könyvei ihlették gyűjtő, kuta­tó munkára. így lett a mada­rászó Marci gyerekből egyéb ambíciói mellett, a honi ma­dárvilág szakértője és. Németh _A Tudományos Akadémia \ Szelami Tyazoli, a korcsai gépállo más kiváló traktorosa lánctalpas traktorával tavaszi vetést végez. százaléka tartozik a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­hez. Érdemes elmondani, hogy az 1956-i III. pártkongresszus határozata szerint csak 1960- ban kellett volna elérni a föld­terület 70 százalékának szo­cialista nagyüzemi művelését. Ennek a hatalmas fejlődés­nek fontos tényezője volt a mezőgazdaság állami támoga­tása. Nemesített vetőmagellá­tás, a szükségleteket kielégítő műtrágyamennyiség jutott a gazdaságoknak, ingyenes a növénytermelési tanácsadás és az állatorvosi ellátás. Ma több mint tízszer annyi mezőgazda- sági szakember segíti a pa­rasztságot, mint 1945-ben. Ti­ranában mezőgazdasági szak­iskolában, vidéken pedig szá- tooe szaktanfolyamon gondos­kodnak a szakemberek számá­nak növeléséről. A felszabadulás idején tel­jesen leromlott állatállomány felerősítéséhez igen sok segít­séget kapott Albánia a szo­cialista tábor országaitól. Mint­egy kétezer osztric, magyar­tarka és lebedinszkai fajta te- nyészmarha segítségével fo­lyik a nemesítés és hasonló módon, importált tenyészálla­tokkal javítják a juhállományt is. Az állattenyésztés fellendü­lésének érzékeltetésére ismét összehasonlítás kínálkozik más balkáni országokkal. Albániá­ban minden 100 hektárra 129,0 birka és kecske jut, Törökor­szágban 52, Jugoszláviában 72 Görögországban 104. Megszűnt az analfabétizmus is. Falun az elemi, városban a 7 osztályos általános iskola el­végzése kötelező. Uj közép- és szakiskolák nyíltak, s az albán nép történelmében első ízben, egyetem nyílt meg Tiranában. Az irodalom és művészetek te­rén gyors fellendülés követke­zett be, nemrég megszületett az első albán opera is: Prek Jakova „Mrika” című műve. A gazdasági és kulturális eredmények nyomán egyre nö­vekszik az albán nép jóléte. Az első és második ötéves terv ben megvalósított hét árleszál­lítás nyomán több mint öt- milliárd lek megtakarításhoz jutott az albán nép. Albániának példája kézzel­foghatóan bizonyítja, hogy mi­re képes egy nép, amelyet marxista párt vezet és a ha­talmas szocialista tábor támo­gat. A párt vezetésével az al­bán nép bebizonyította életre-, valóságát és azt, hogy méltó a segítségre, amelyben a baráti országok részesítik. Az idei év az Albán Népköz- társaság ünnepi éve. A dolgo­zók elhatározták, hogy k.váló munkájukkal teszik emlékeze­tessé a felszabadulás utáni ti­zenötödik esztendőt, .« újabb nagy feladatokat tűztek ma­guk elé. Idén 17 százalékkal akarják emelni az ipari, 26 százalékkal a mezőgazdasági termelést. 37 900 hektár szűz­földet tesznek termővé, s több gyárat építenek. Valóban nagy feladatok ezek, de már az év első három hónapjának ered­ményei is azt bizonyítják, hogy terveink teljesülnek, a tizenötödik év országunk újabb nagy fellendülésének éve lesz. Iszuf Kursumi A fmkoptai új mMlMü húz homlokzata. MáTtóIíí m.a már a Magyar Ornitológiái Intézet külső mun 'katársaként tartják nyilván. Megbízólevelei vannak a Ma­gyar Természttudományi Mú­zeumtól, amely egyébként nyíl vántartásba vette rendkívül gazdag madártojás gyűjtemé­nyét is. Az Országos Termé­szetvédelmi Tanács meg enge­délyt adott számára, hogy vé­det területen, (rezervátumok­ban) kutasson, ritka hont ma­darak fészkei után. — A gyűjtés egymagában nem tudomány — mondja '— és csak akikor válik azzá, ha a gyűjtemény adataiból tiszta képet kapunk a hazánkban fészkelő 195 madárfajta élet- lcörülménye*rffl\, szokásairól, fészkelési, Vcöltési viszonyairól, melyek a magyar madárka­taszter elkészítésénél nélkülöz­hetetlenek. Az is kiderül, hogy az első országos oológiai értekezletet itt a pécsi lakásán tartották meg és itt hoztak, határozatot is az e téren folyó kutatások egységesítésére. Ezen egy cseppet sem csodálkoztunk, amikor megmutatta a kincseit a 149 madárfaj 630 fészekaljá­ról gyűjtött 3200 tojás prepa­rátumát, amellyel a harmadik hitien áll az országban. A kö­zönséges verébtojástól a réti­sasig a legritkább fájók, köz­tük a vörösfejű gébics és a szürkeküllö-tojás preparátu­mai is a birtokában vannak, értéküket szinte nem is lehet felbecsülni. — Idáig még csak valahogy eljutottam — mondja. — de a százötvenedik fa) után egyre nehezebb a felkutatás. — Az -nész országot bebarangoltam már a gyűjteményért. Jövő héten is elutazik az alföld sziki-vizek vidékére, gulipán és szerecsensirály gyűjtésére, 1 aztán a Hanságra hamvas réti héjáért, Sasérre kis-kócsagért, Hortobágyra székicsér fészek­aljáért. A szombat-vasárnapokat szinte mind ennek a munká­nak szenteli. A Nemzeti Mú­zeum már most nyilvántartja, s egykor majd igényli is a gyűjteményt, amely azonban csak akkor lesz egész, ha a még hiányzó 40—45 faj fészek­aljainak is birtokába jut. Eh­hez pedig becslése szerint újabb tíz esztendő szükséges. Bizony, ha meggondoljuk, hogy Németh Márton 59 éves lesz tíz év múlva, akkor „siet­nie“ kell Ez pedig nem köny- nyü, különösen az ő esetébrá nem, hiszen a Szőlészeti Ku­tató Intézet vezetője is. kiadásában a Kultúrflóra so­rozatban, hamarosan megjele­nik a „Szőlő" című botanikai mű, amelynek Németh Márton is társszerzője. Ezzel egyidő- ben a „Borszőlő fajtáik hatá­rozó kulcsa" című ampelogra- fián dolgozik, amely négy nyel ven — orosz, angol, német, francia — kerül kiadásra. Nehéz lenne eldönteni, hogy a sokrétű elfoglaltság közül Egerésző ölyv fészekalja. melyik a legkedvesebb mun­kája. Éppoly óvatosan forgat­ta, mutogatta a műhöz készü­lő színes, művészi kivitelű il­lusztrációkat, mint amilyen vigyázva, még a napsugár elől is féltve a tarka tojásgyüjte- ményét. Mégis elárulta magát. — Addig nem nyugszom — mondotta, — amig a három legritkább madár, a kékcsőrú réce, a fehérhátú fakopács, vagy a tavicankó valamelyi­kének meg nem lelem a fészek alját... Hirtelen rászól a közben odakotnyeleskedő fiára, az öt­éves Leventére, aid a kincset érő tojásgyüjteményt kissé túlzott érdeklődéssel szemléli. De a másik szavában már nvai büszkeség bújkál: — A három fiam közül őt érdekli legjob­ban a gyűjteményem. Úgy hisszük, ezek után nem leéli újabb bizonyíték.

Next

/
Thumbnails
Contents