Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. MÁRCIUS I. NAPLÓ 5 A társadalmi bíróságok Mód az ellenforradalom elő 1956. május 30-án a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Szakszerve zetek Országos Tanácsa egyet­értésben az 1041/1956. sz. hatá­rozatot tette közzé a társadal­mi bíróságok létrehozásáról és működéséről. A határozat alkotásának in­doka elsősorban az volt, hogy a munkafegyelem megsértése és a társadalmi tulajdon meg­károsítása ellen folytatott te­vékenységben a dolgozók mi­nél szélesebb köre vegyen részt. A t'egvel met lenekkel, a társas együttélés szabályait semmibevevő rendbontókkal, a társadalmi tulajdon megká­rosítóival' szemben indokolt, hogy a felelösségrevonás mind szélesebb skálájával olyan légkört alakítsunk ki, amely hatékonyan alkalmas hozzá­járulni a munkafegyelemre, a szocialista társas együttélés szabályainak betartására va­ló nevelésre. A lent hivatkozott határozat kimondja, hogy azokban az üzemekben kell társadalmi bíróságokat szervezni, ahol az állandóan foglalkoztatott dol­gozók száma a 300 főt eléri, vagy meghaladja. Az illetékes miniszter' a szakszervezettel egyetértésben 300 dolgozónál kevesebbet foglalkoztató vál­lalatnál is engedélyezheti tár­sadalmi bíróság szervezését. Világosan kimondja a határo­zat azt is, hogy a társadalmi bíróságok megszervezése, Irá­nyítása és ellenőrzése a szak- szervezetek feladata. Az eddigi tapasztalatokból ' úgy látszik, hogy egyes válla­latoknál a szakszervezetek nem igyekszenek e tekintetben fennálló és őket terhelő köte­lességüknek maradéktalanul eleget tenni. Kétségtelen ugyan, hogy a társadalmi bíró­ságok szervezése általában megtörtént, de a helyes, célra­vezető, az ügy érdekében álló politikus irányítás és ellenőr­zés igen sole kívánnivalót hagy maga után. Szükséges ezért, hogy a társadalmi bíróságok munkájának megjavítása érde­kében gyökeres fordulat követ­kezzék be. Fontos rendelkezés, hogy a vállalatoknál 10—25 ta­gú társadalmi bínóságokat kell választani, a létszámtól füg­gően. A megválasztás módját a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa hivatott meghatározni. Hangsúlyozni kedi azt a köve­telményt, hogy a társadalmi bíróságok tagjai között olyan példamutató, fegyelmezett, kötelességteljesítő dolgozókra van szükség, akik már hosz- szabb ideje dolgoznak az érde­kelt munkaterületen. Különö­sen ajánlatos, hogy a tárgya­lások levezetésében már némi gyakorlattal rendelkező népi ülnökök tagjai legyenek a tár­sadalmi bíróságoknak. Emel­lett az államhatalom helyi szervének, a tanácsoknak tag­jait sem szabad figyelmen kí­vül hagyni. Különösen ügyel­ni kell arra, hogy amikor a megválasztott társadalmi bíró­ság tagjai a saját soraiból meg­választja elnökét és maximá­lisan 4 elnökhelyettesét, ak­kor olyan személyek kerülje­nek ebbe a tisztségbe, akik al­kalmasak a nagy nyilvánosság előtti tárgyalás lefolytatására, a határozott állásfoglalás ki­alakítására és annak határozat formájában leendő .kihirdeté­sére. eljárás azt, hogy ha a letárgyalt üggyel kapcsolatban újabb ter­helő adatok merülnek fel, úgy büntető eljárás ne induljon. A társadalmi bíróság előtti eljárást a vállalat igazgatója akként is kezdeményezheti; hogy folyamatban lévő fegyel­mi ügyet az üzemi bizottsággal egyetértésben odautal. Egyéb­ként minden dolgozót megillet az a jog, hogy fegyelmi ügy­nek társadalmi bíróság elé va­ló utalását kezdeményezne. Ez utóbbi lehetőséggel a pécsi üzemekben és vállalatokban dolgozók nem mindenütt éltek és megítélésem szerint fontos volna, hogy a dolgozókat meg­illető ezen fontos jog a gya- karlatban minél szélesebb kör­ben érvényesüljön. A társadalmi bí’óság csak munkaidőn kívül ülésez­het és az ülések mindig nyil­vánosak. A vállalat igazgató­ja köteles gondoskodni meg­felelő tárgyadóhelyisógrő!, jegyzőkönyvvezetőről, a helyi­ség oly állapotban való tartá­sáról, hogy ott a tárgyalás za­vartalanul lefolytatható le­gyen. A társadalmi bíróság tagjai merőben közérdek szol­gálatában állván járnak el és tevékenységük társadalmi munkának minősül. A tárgya­lás megnyitása után. az elnök röviden ismerteti az. ügyet, majd minden esetben meg kell hallgatni az eljárás alatt álló dolgozót. Ha a dolgozó nem jelenik rneg a tárgyalá­son, azt távollétében is meg lehet tartani. A társadalmi bí­róságnak a bizonyítási eljá­rást is adott esetben le kell folytatni, mely tanuk kihall­gatását, okiratok ismertetését jelentheti. Addig, amíg a ren­des bíróság előtt folyó eljárás során nincs helye és lehető­sége annak, hogy bárki a hall­gatóság köréből véleményét hozzászólás formájában kifeje­zésre juttassa, a társadalmi bíróság előtti eljárásban az elnök bárkinek szót adhat a hallgatóság soraiból is. A tár­gyalás fő célja az, hogy az el­követőt a társadalmi bíróság meggyőzze cselekményének helytelen, rosszalló, erkölcsi megítélés alá eső voltáról. A hozott határozatot az elnök hirdeti ki és 3 napon belül történő írásbafoglalás után a vállalat igazgatójának is meg kell küldeni; A határozatban a dolgozót szóbeli feddéssel, vagy írás-; beli megrovással büntetheti a társadalmi bíróság. Súlyosabb büntetés kiszabására nincs jo­gi lehetőség, de ha a társa­dalmi bíróság úgy látja, hogy ennél súlyosabb büntetés ki- i szabása volna indokolt, javas-' latot tehet a vállalat igazga­tójának arra, hogy a dolgozót alacsonyabb munkakörbe he­lyezze át, vagy pedig vele szemben a legsúlyosabb fe­gyelmi büntetést, az azonnali hatályú elbocsátást alkalmaz­za. Jogosult a társadalmi bí­róság arra is, hogy büntetőel­járást kezdeményezzen, továb­bá az okozott kár megtérítése érdekében megfelelő állami szervhez, az ügyészséghez, vágj' a bírósághoz küldje meg határozatát, illetve javaslatát. Természetesen a társadalmi bíróságot az a jog is megilleti, hogy amennyiben megítélése szerint az eljárás alá vont dolgozó fegyelmi vétséget nem követett el, fegyelmi eljárás megszüntetésére tegyen javas­latot. ; Indokolt és célravezető, hogy a vállalat igazgatója a társa­dalmi bíróság tárgyalásán je­len legyen. Ha jelein van az igazgató és a határozattal egyetért, úgy semmi akadálya nincs annak, hogy fegyelmi határozatát társadalmi bíró­sági tárgyaláson hozza meg és hirdesse ki. A cél világosan felismer­hetően az, hogy az egyszer megtévedt ember karját meg­ragadják a becsületes dolgo­zók, nehogy feltartóztathatat­lanul ismétlődően a bűnözés mocsarába süllyedjen. A fe­gyelme tlenség felszámolása, a társadalmi tulajdon védelme elsőrendű közügyként jelent­kezik állami, társadalmi és gazdasági életünkben, és ezért minden becsületes embernek állampolgári kötelessége har­colni, mindent megtenni a tör­vényes kereteken belül. Min­den állampolgárnak tudatvilá­gában, meggyőződésében ele­venen keli élni mindannak, amely miatt létrejött a társa­dalmi bíróság, mint a fegye­lemre nevelés, a társadalmi tulajdon védelmének egyik fontos eszköze. DR. HÍDVÉGI TIVADAR a pécsi járásbíróság elnöke ..Újító ü Vállalat“ Péc6i Cementáruipan Válla­lat a neve, de viselhetné az Újító Vállalat címei is, men ebben az üzemben a mérnök­től a segédmunkásig szép számban megtalálni az újító­kat. Életkoruk is éppoly kü­lönböző, mint újításaik. Mol- vay Kálmán főgépész még csak 25 éves, Perecz József asztalos már 60 éves, de ebbe a 35 év korkülönbségbe raj­tuk kívül még vagy tizenket­tőn. fémek bele a vállalat újí­tói közül. Mi okozta ezt a nagy újítás; lázat? Ujházy Ru­dolf, a gyár megbízott főmér­nöke szerint a gyártási folya­matok nagy része még eléggé kezdetleges és fárasztó fizikai munkát igényel, tehát löszben ebben keresendő a jobb, a A homokszárít« impozáns épülete már az új gyár szépségét hirdeti. szíteni, mert jelenleg Dombó­váron működik, de ahogy „le­írták“, milliós újításról van szó. Három hónapja működik ez a BH jelzésű födémgyártó gép és hozzá kell tenni, a leg­nagyobb sikerrel. Ezelőtt a fö­démeket napi (70—80 darab) kézi erővel és jelentős selejt­Befejezte tanácskozásai! a szatoezeli lionterencia A magyar szakszervezetek nókonferenciája szombaton folytatta tanácskozását. Az ér­tekezleten megjelent Vas- Witteg Miklós, a SZOT alelnö- ke és a szakszervezetek több más vezetője. A vitában elsősorban a dol­gozó nőket érintő törvények Villamos targonca a konténerrel, amely Molvay Kálmán főgépész újítása. alkalmazásáról, a nők poliii-, kai és szakmai neveléséről, s a háztartási munka könnyíté­séről beszéltek a felszólalók. A kétnapos vitában összesen hatmincketten szólaltak fel. A felszólalásokra Bugár Jánosné, a SZOT titkára válaszolt; könnyebb megoldásra való tö­rekvés. De olyan gépeknél is, mint az évek óta „bevált“ mozaikilap durvacsiszoló, akad újítani\*ló. Ezt Szűcs János kovács tudná legjobban bizo­nyítani, mert. új eljárásával sokkal tökéletesebben folyik a mozaiklapok előcsiszolása. Molvay Kálmán saját szer­kesztésű konténerével pedig kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát igénylő és a sok se­te j tét okozó kéziszállítást. Pe­recz József néhány nap múl­va nyugdíjba megy, de „em­lékeztetőül“ ott maiad egy értékes újítása, az automati­kus mozaiklapgyártó présgép, A sok tízezer forint értékű újítások közül kiemélkedfíc Szűcs Károly, Schneidler La­jos és Gálosi Jenő közös újí­tása, amelyet akár besorol­hatnának a találmányok kate­góriájába. Sajnos, erről a gép­ről nem tudtunk felvételt ké­százalékikal gyártották. Az új eljárás teljesen kiküszöböli a selejtet és napi 240—280 kifo­gástalan minőségű födémlapot állítanak elő vele. Ezek után jó lenne betársulni a júniusi újítási díjak átvételére, mert akárhogy számoljuk a millió forintos újítás 6 százaléka (ennyi illeti az újítókat), igen szép summát fog jelenteni hármuk számára. Nem túlzás, de enAél a vál­lalatnál valóban második ott­hona mindenkinek a gyár és restelkedik az, aki még nem járult hozzá valamivel a fej­lesztéséhez. Pedig egyelőre nem valami szívderítő látvány az udvaron csúfoskodó, tenge-* Jyig érő sár és a zsúfolt, hu­zatos munkahelyek, de ezen már nem az újítók; hanem a felsőbb szervek segítenek. Uj­házy Rudolf főmérnök elmond­ta azit is, hogy mimes messze már az az idő, amikor a mai cementipari vállalat az ország első üzemévé növi ki magát. Az előfeltétel ehhez a döntő részt fiatal erőkből áldó mű­szaki gárda, a már nagy ru­tinnal rendelkező „öreg“ szak­emberek önzetlen tapasztalad átadása. És ezt olyan hangsúllyal mondja, amely felér egy győ­zelmi jelentéssel. Az is! Győ­zelem! — Győzelem azok fe­lett, akik még mindig kétel­kednek abban, hogy a dolgozó ember valóban, magáénak vall­ja a nagy jusst. A gyár az övé és ő mindent elkövet, hogy ezt bebizonyíts«; A flnomcsíszológép mellett már és Horváth Jánosné. évek éta dolgozik Decsi Imre ne Szakmunkása k lesznek, A határozat kimondja; hogy társadalmi bíróság elé csak a munkafegyelem meg­sértésével, a társadalmi tulaj­don megkárosításával, a szo­cialista együttélés szabályainak az üzemen belüli megsértésé­vel kapcsolatos és végül a személyi tulajdon ellen elkö­vetett cselekmények vihetők. A társadalmi bíróság elé csak olyan büntetlen előéletű, csupán egyszeri cselekménnyel bűntettet elkövető dolgozó ügye kerülhet, aki az összes körülmények figyelembevételé­vel megtévedtnek tekintendő. Nem jelenti és nem is Jelent­heti a társadalmi bíróság előtti 1880 forint A nap teljes arcával ránevet a földre, méh döngicsél, ku­tya vakkant, az ólban tempó­san elnyúlnak a fehérszőrű disznók. Nemes János félre­csapja simléderes sapkáját, a disznóól kerítésére könyököl és mesélni kezd. Apjára nem igen emlékezik. Három éves volt. amikor meg - halt. Anyja szülei Drávafo- kon laktak. Hová menekülhet ilyenkor a gyerek, mint a szü­leihez. Visszajöttek hát Drává­tokra és azóta itt élnek, — Anyám a Barta Félix uradalmában dolgozott. Kilenc éves koromban már én is dol­gozni mentem. Kanászbojtár lettem. Iskola? — tolja hát­rább sapkáját Nemes bácsi. — Három elemit jártam. Kiabált a tanító, de az anyám meg visszakiabált: „Könnyen be­szél a tanító úr! Magának van fizetése, megélhetése, de mi­nekünk a gyerek munkájára is szükségünk van." Szóval nem tellett többre, mint a há­rom elemire. Kihúzza magát, önkéntelenül is odanyúl bajuszához, ami­kor arról mesél: volt ám ö parádés kocsis is. Zsinóros ruha, tollas kalap, fényes gomb. pödört, bajusz kívül és belső felíndultság belül, ami­kor látta, hallotta, hogyan él­nek az urak. Neki csak kom­mandó. valamivel több, mint a béreseknek, meg néha bor­ravaló. — Mikor nősült? — Jókor! — állapítja meg — 33 éves koromban — teszi hozzá mindjárt. — Hogy mivel kerültünk össze? Semmivel kérem. Pedig takarékos em­ber voltam én mindig, még a borravalót is összekuporgat- tam, se nem ittam, se nem kártyáztam, mégiscsak egy ünneplő, meg egy hétköznap- lós ruhám volt, a feleségem­nek se sokkal több ... Elmereng, az egyik disznó fületövét vakargatja a lábá­val. Jólesik a disznónak. — Jött a demokrácia. Szid­tak, hordták az urak. Az igaz, hogy nekik rosszabb lett, de nekünk meg jobb és mi va­gyunk többén, nem igaz? — és mosolyog. — Szóval földet kaptam, meg bontást az ura­sági épületből. Házat építet­tem. Később lett lovam, kocsi is. Gyűlt a szerszám, de gyűlt a munka is. Nem ízlett nekem ez az élet. Ha megkívántam a tejet — tehenet még akkor nem tudtam venni — és mond­tam az asszonynak.* „Hozz már egy kis tejet!”, akkor azt felelte: „Majd, ha eltojnak a tyúkok. Reggel monyasoltam őket, ma tíz tojik!” Az istent az olyan életbe, amikor a tyú­koktól függ: eszek-e tejet vagy sem! — Netene! Mit viháncóltok! — kiált a disznókra, hussogat is feléjük, aztán tovább foly­tatja élete történetét. — Szóval azt akarom mon­dani, hogy nagy unszolásra beléptem a Virágzó Életbe. Az utolsók között léptem be és az utolsónak hagytam el a disz­nókat, amikor szétment a Vi­rágzó Élet — mondja és a ké. utolsónak különös nyomatékot tulajdonit. Megnyomja e két szót, ujját is felemeli, hogy ez­zel is jelezze: mennyire kár volt várni annak idején. — Feloszlott a tsz, hogy a fene ette volna meg, aki azt a nagy kavarodást csinálta akkor — mérgelődik és szeme úgy szúr. mintha ezernyi kötőtűt sze­geznének az ember mellének. — Mondja csak, János bácsi! — Uj termelőszövetkezet alakult, az Ujesztendő. Nem kellett engem már unszolni. Jöttem én elsőnek, az egész családdal. Hogyne jöttem vol­na. Tavaly is megvolt minden hónapban az 1800 forint elő­legem. Mondták is a faluban a kintiek: „János, János, sok az előleg, év végén semmit sem kapsz!” Hát ha nem is kapok többet, mint havi ezernyolc- százat, nekem annyi is elég — válaszoltam nekik. És mit ad isten, a zárszámadáskor olvas­sák ám az én nevemet is, hogy aszongya: „Nemes János 11 500 forint!” Készpénzben, kérem, készpénzben. A két lá­nyom is majd húszezer forin­tot hozott haza év végén, pe­dig a Sári még csak 16 éves, a Manci meg tizenhét. Azt látta volna: micsoda flancot csaptak azok, amikor megkap­ták a pénzt. A Sári mindjárt bement Pécsre és vett egy szo­babútort, rádiót, meg az ördög tudja mit még. A Manci meg ruhába ölte a pénzét. Hogy mennyi ruhájuk van? Azt csak ők tudhatják. Nézze meg őket, már most különben jár­nak ők hétköznap, mint mi an nak idejárt vasárnap! Igaz, hogy jó munkások, megszokták a munkát, de keresnek is. — Mikor kezdtek dolgozni? — Amikor kiálltak az isko­lából. A többi három sem dol­gozik előbb. Hadd végezzék el az iskolát, nincs rájuk addig szükség a mezőn. Az egyik gyerek az jól tanul. A múlt­kor megállított a tanító és azt mondta: „János bácsi, a gye­rek jóeszű, érdemes volna ta­níttatni”. Ha kedve, meg esze van, hát hadd tanuljon, H*i kanász is volt az apja, azért lehet belőle valami, nem?.' Na ugye. — Mit mondjak még? Vet­tem egy házat az őszön a fa­luban. Lebontjuk azt a házat, amit az uraságéból építettünk, meg ezt is, mert egyik sem tetszik a gyerekeknek. Flan­cos házat akarnak, fürdőszo­bával, meg mit tudom én mi­vel nem! — és adja a felhábo­rodott embert, mint az, aki kí­vülről ugyan mutatja, de be­lülről jobban örül mindenki­nél annak, amit kifogásol. Szuszognak, röfögnek a disz­nók. — Hízók lesznek. 102 van belőlük. Ezeket gondozom — mutatja elégedett arccal dis:- nait Nemes János bácsi. — Most is 1800 forintot kapok havonta előlegbe és mint mondják, körülbelül 20 000 fo­rintot a zárszámadáskor. So­kan kételkednek ebben, én nem. Tavaly is kételkedtek es amikor látták: 11 500 forintot hozok ki a takarékból, akkor elsunnyogtak. Bízik a mában, tudja, hogy mit hoz a holnap neki és a többi szövetkezetbelinek, de különösen neki, aki többét szerzett négy év alatt a terme­lőszövetkezetben, mint azelőtt egész eleiében. SZAGAI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents