Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
2 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS *. 460tonna széni terven felül 3 nap alatt A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemei — Anna-akna és Szászvár kivételével — március első három napján teljesítették mennyiségi tervüket, sőt a tröszt bányaüzemei 460 tonna szénnel adtak többet az előirányzott meny- nyiségnél, ezzel 103.2 százalékra teljesítette a tröszt az első három nap tervét. Az üzemek közül III-as akna és Máza érte el a legjobb eredményt. III-as akna bányászai 216 tonnával termeltek több szenet az előirányzottnál három nap alatt. Béta-aknán mindennap felszínre került a tervteljesítéshez szükséges szénmennyiség. Kossuth-bányán a múlt hónapi eredményekhez képest mérsékeltebbek a teljesítmények, de a napi tervet sikerült teljesíteniük. Anna- aknán csak a hónap első napján sikerült teljesíteni a tervet. Az északi üzemek közül Máza, — akárcsak februárban — igen jó eredményt ért el. Három nap alatt 62 tonna szenet adtak terven felül és 106.4 százalékra teljesítették tervüket a mázai bányászok. Nagymányokon a szokott módon, egyenletesen termelnek, mindhárom napon rendszeresen teljesítették tervüket. Szászváron az első napon nem sikerült a terv teljesítése, — tehát a hónap rosszul indult, — de 3-án és 4-én már sikerült a napi tervet teljesíteni. 66 millió tégla j Jöjjetek tanulni! A jövő héten megkezdik a termelést a téglagyárak Egy kivételével már a megye valamennyi ÉM. téglagyárában befűtötték a kemencéket. A jövő héten már valamennyi üzemben megkezdik a munkát, kihasználva a jó idő adta lehetőségeket. Ebben az évben jóval nagyobb feladatok állnak a téglagyárak előtt, mint az elmúlt években, A tavalyinál tíz százalékkal magasabb a gyáraik, égetési előirányzata, összesen 66 millió téglát kell gyártaniok, szemben a műit évi 60 millióval. A téglagyáraik a tél folyamán alaposan felkészültek a nyári idényre. Maradéktalanul teljesítették a földelőkészítési tervüket. A föld előkészítése során nem kevesebb, mint 83 ezer köbméter földet mozgattak meg, most már a legtöbb helyen kotróval, tehát emberi munka kiküszöbölésével. Megjavították, ahol szükség volt, az égetőkemencéket is. A legnagyobb arányú kemen- cejavítoást Mohácson végezték az 1. számú téglagyárban, ahol az ország egyik legnagyobb kemencéje üzemel. A kemence nagy részét újonnan boltozták, úgy hogy az elvégzett javítás csaknem egy teljes felújítással egyenértékű. A kemence kapacitása a számítások szerint mintegy harminc százalékkal megnövekedett az elmúlt évek átlagához képest. A javítás után ugyanis ennél a kemencénél is alkalmazhatják a gyonségető eljárást, ami biztosítja majd, hogy az égetés nem marad el a nyersgyártás mögött. A mohácsi nagykemence kijavításán kívül még Hidason, Dunaszekcsőn és a Pécs 11. téglagyárban is végeztek kisebb mérvű kemencejavítást. A téglaprések is megjavítva, munkára készen várják az indulás napját. Hidason és Dunaszekcsőn nagyarányú átszerelést végeztek a présházakban. Az átszerelések folytán sikerült megjavítani a gyártási technológiát és növelni a prések kapacitását. Az átszerelések folytán megjavult a prések anyagellátása és a nyerstégláknak a préstől való elszállítása. Hidason,, ahol a nyerstéglát Keller-féle automatizált szárítóberendezésben szárítják, egy újabb átrakóberendezést szereltek a prés mellé, amellyel gyorsabban tudják a nyersárut elszállítani a szárítóállványokra, vagy a szabadban lévő lerakóhelyekre. Az anyagszállítás meggyorsítása következtében várható, hogy a hidasi prés teljesítménye is erősen emelkedik és eléri a legjobb eredménnyel dolgozó prések teljesítményét. A hidasi téglagyárban ezen kívül a földnek a bányából való kiszállítását is teljesen gépesítik. Áprilistól kezdve a kotrótól szalagrendszer segítségével szállítják a földet a préshez, az emberi munka A<z alkatot» nt vzütkt&se» talminkat! Az alkalom szüli a tolvajokat, — tartja a közmondás, nem is alaptalanul. A tolvaj- lás, más javainak jogtalan eltulajdonítása az emberiségnek nagyon régi, nehezen gyógyítható betegsége. Hogy milyen Több oka van ennek. Olyan is, hogy egyes gazdasági, tömegszervezeti vezetők még nem értették meg, hogy a társadalmi tulajdon védelme nemcsak a bűnüldöző szervek feladata, hanem az övék is, s nehezen gyógyítható — bízó- amíg eltűrik a szervezetlensényítja, hogy nálunk is vannak get az üzemen, a bányán, az még, akik élnek az alkalom- üzleten, a hivatalon belül, mai, bár tettük elkövetésére amíg elhanyagolják az ellen- sem éhes gyomruk, sem bi- őrzést, nem követelik meg a zonytalan jövőjük, semmilyen bizonylati fegyelmet, a helyes szükségük sem kényszeríti anyaggazdálkodást stb., leheőket. Hozzányúlnak a máséhoz, mert a kapitalizmusból magukkal hozott tulajdonságaik, szokásaik, életszemléletük ezt magától teszi. Az alkalom, a munka nélküli jövedelem, a könnyelmű, dőzsölő élet lehetősége pedig nagy kísértés. Vannak, akik nem tudnak, vannak, akik nem akarnak a kísértésnek ellenállni. Különösen akkor, ha nem az egyéni, hanem a közös tulajdont lehet megkárosítani. Példák százai bizonyítják, hogy a tettesek nem azért követik el cselekményütőséget adnak a tolvajok, * sikkasztók, a pazarlók, a társadalom megkárosítói számára. Olyan is van, hogy egyesek értetődővé a feljelentési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, mert a közvéleményt még nem sikerült úgy átformálni, hogy erre is kényszerítsen, hogy a kárt okozók leleplezése, felelősségre vonása dicséretes cselekedet-» nek számítson: J Vannak persze más okok is.S Az ellenőrzések hiánya, laza-“ sága, a bizonylati fegyelem betartásának elmulasztása, büntetett előéletű, nem megfelelő magatartásé egyének az okozott kár miatt bíróság elé került. A múlt évi tapasztalatok és e néhány példa tehát arra figyelmeztet, hogy az idén sokkal nagyobb gondot kell fordítani a bizonylati fegyelem betartására, tovább kell szigorítani az ellenőrzéseket, jobban meg kell válogatni, hogy kit milyen beosztás ellátásával bíznak meg. Vagyis ahhoz, hogy az alkalom ne szülhessen tolvajokat, elsősorban az alkalmat, a csábítást kell megszüntetni, mert minél kevesebb lesz az alkalom, annál jobban érvényesül majd a közvélemény, a politikai nevelőmunka hatása. Mesterfalvi Gyula. csaknem teljes kiküszöbölésével. Eddig a főidnek csillében való szállításához és bedönté- séhez tizenegy ember munkájára volt szükség, a szalagrendszer munkábaáUítása után pedig három ember végzi el majd ugyanazt a munkát a gépek segítségével.» Ebben az évben tovább szeretnék tökéletesíteni a téglagyárak a már bevált és igen jó eredményekkel járó gyorségetési módszert is. Ennek a lényege az, hogy kevesebb nyersárut raknak a kemencébe. Viszont az égetési sebességet növelik azáltal is, hogy a tüzelőanyag egy részét az agyagba keverik. A . régi módszerrel általában 10—12 métert haladt előre naponta a tűz a kemencében az új módszer szerinti égetésnél viszont 18, sőt "a kisebbkemencékben 20 métert is. Az idén ezt a módszert any- nyiban módosították, hogy a föld előkészítése során a megfelelő szénmennyiséget már belekeverték a feldolgozásra kerülő agyagba. Szak-; emberek szerint ennek a mód-: szernek a további tökéletesítése nagymértékben hozzájárulhat a téglagyárak kapacitásának a növekedéséhez. Az, hogy milyen árut és a különböző fajtákból mennyit gyártanak majd a téglagyárak, még nem alakult ki pontosan. A termelés zömét a hagyományos kisméretű tégla képezi majd, és az biztos már, hogy jelentősen növekszik a válaszfal-téglák termelése, tekintve, hogy már a múlt években is hiány mutatkozott ebből a tég- lafajtóból. Cserépgyártásra alkalmas földdel pillanatnyilag nem rendelkeznek a baranyai ÉM. téglagyárak. Viszont Siklóson kutatófúrásokat végeztek a cserépgyártásra megfelelő agyag feltárása érdekében, A kutatófúrások eddig kedvező eredményeket mutattak, amelyek alapján számítani lehet arra, hogy Siklóson sikerül majd a cserépgyártást megoldani. A téglagyárak tehát jól fel- készülten rajtolnak az idén. A j kedvező időjárás lehetővé tet- i te, hogy a tervezettnél egy héttel előbb kezdjék meg a munkiát, így bíznak abban, hogy az idei, a tavalyinál lényegesen magasabb termelési tervüket is sikerül teljesíte- niök. K. P. Kedves barátaink! Felhívással és kéréssel fordulunk hozzátok, akik középiskolai tanulmányaitok befejezése után nem iratkoztatok be egyetemre, főiskolára, hanem bekapcsolódtatok a termelő munkába, dolgozó emberekké'váltatok. Hozzátok fordulunk, a proletárdiktatúrához hű munkás- és parasztszülök gyermekeihez. Az utóbbi években az egyetemeken, főiskolákon a munkás- és parasztszármazású hallgatók arányszáma csökkent. Számszerlnt nincs meg az a megfelelő arány a munkás- és parásztszármazású hallgatók és az értelmiségi és egyéb származású hallgatók között, amilyet a munkásosztály és parasztság társadalmi súlya megkívánna. Ennek oka: sok érettségizett, képesítést nyert — egyébként egyetemi felvételre alkalmas — fiatal nem folytatta tanulmányait, hanem különböző munkaterületeken, helyezkedett el. Másrészt az érettségizett tanulók egy része egyáltalán — bár szeretett volna — nem jelentkezett egyetemre, főiskolára, mert szülei anyagi helyzete ezt a kedvezményt nem tette számára lehetővé. Mindezek az okok és körülmények eredményezték a felsőoktatási politikában mutatkozó egészségtelen állapotot, amelyen változtatni elsőrendű feladat és társadalmi érdek. Az egyetemi, főiskolai évek ma sem gondtalanok, anyagi gondoktól ma sem mentesek. Ilyen illúzióval egyetemre, főiskolára ne jöjjön senki — a tisztánlátás érdekében ezt kötelességünk megmondani. De az egyetemen van ösztöndíj, van szociális juttatás. Az egyetemen van diákotthon és van menzai ellátás. És aki az egyetemen, főiskolán becsületes, komoly munkát végez, aki az egyetemet, főiskolát tanulmányi évei alatt annak tekinti, ami az egyetem, főiskola rendeltetése, annak mindezek, az anyagi nehézségeket nagy mértékben csökkentő feltételek biztosítva vannak. Az tény, hogy az egyetem és főiskola elvégzése után a kezdő fizetésiek nem lesz magasabb, mint jelenlegi keresetetek, de egyetemet vagy főiskolát végzett szakemberként a perspektíva anyagi tekintetben is sokkal jobb. Ehhez párosul még az Is, hogy sokkal szélesebb lehetőség van az egyéni képességek kibontakoztatására. Itt fordulunk kéréssel a munkás- és parasztriatalok szüleihez. A szülök segítsék gyermekeik továbbtanulását, ne beszéljék le őket arról, hogy egyetemre, főiskolára jelentkezzenek. Adjanak meg nekik erejükhöz, anyagi helyzetükhöz mérten minden támogatást. Ez a sokszor nehéz szülői önfeláldozás nem lesz hiábavaló. Az egyetemi felvétel alapja a felvételi vizsga. A felvételi vizsga eredménye alapján dől el, hogy a jelentkező alkalmas-e a továbbtanulásra, vagy sem. A felvételi vizsgán előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik a termelő munkában dolgoznak és tehetséget, kedvet éreznek valamelyik tudományág elsajátításához. A felvételi vizsga anyagából előkészítő tanfolyamon készülhetnek a jelentkező fiatalok. Népünknek az országépítés nagy munkájában a dolgozó néphez hű értelmiségre van szüksége. Csak az Ilyen típusú értelmiség, a szellemi munkásoknak csak az Uyen típusa tudja igazán átérezni egész dolgozó népünk erőt és munkát nem kímélő küzdelmét, harcát az új, a szocialista társadalmi rend megteremtéséért. És e küzdelmet, harcot csak az ilyen típusú értelmiség odaadó segítségével és munkájával tudjuk megvívni. Kedves barátaink! Dolgozó fiúk és leányok! Jelentkezzetek egyetemre, főiskolára, hogy a diploma megszerzése után mint értelmiségi emberek töretlen erővel és megsokszorozódott életkedvvel dolgozzatok és munkálkodjatok tovább, ki-ki a hivatásának megfelelő munkahelyen. Jöjjetek tanulni, mert népünknek, társadalmunknak szüksége van rátok, mint az új értelmiség eljövendő tagjaira. Vár benneteket az ország összes egyeteme és főiskolája, különösképpen szeretettel vár benneteket a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Pécsi Pedagógiai Főiskola és a Pécsi Orvostudományi Egyetem. A továbbtanulás lehetőségeit illetően részletes felvllágo' sítást adnak a járási és városi KISZ-bizottságok. KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, két, mert kedvezőtlen anyagi fontos munkakörbe való bekörülmények között élnek, hanem az esetek túlnyomó részében a könnyelmű, italozó osztása, komoly károknak lett már az okozója. Korábban említettük már, életmóddal, szerelmi kapcsola- hogy az Aknamélyítő Vállalat tokkal járó kiadásukra igye keznek a társadalmi tulajdon rovására fedezetet teremteni. S mivel a közös tulajdon herdálóinak száma az ellenforradalmat követő időben nagyon volt bérelszámolási csoport- vezetője, Ropoli János egy éven keresztül havonta nyolctízezer forintot sikkasztott, pedig — megfelelő ellenőrzés esetén — már az első hónapelszaporodott, a múlt évben ban fel lehetett volna tárni sok szó hangzott el a társadalmi tulajdon védelméről.. A szavakat pedig tettek követték. 1 ntézkedések születtek, hogy kevesebb legyen az alkalom, bűncselekményét. A vállalat vezetői tudták, hogy Ropolit hasonló bűncselekményért 1954- ben már egyszer elítélték, mégis újabb sikkasztási leliogy jobban becsüljék a közös hetőséget adtak a számára. \ agyont. Előadásokon, gyűléseken beszéltek a társadalmi tulajdon védelmének fontosságáról, hogy minél többen értsék meg: a közös vagyon nem közpréda. 1958-ban már jobban őrködtünk a társadalmunk javai felett, mint az előző esztendőkben. Vagyis a szavaknak és a tetteknek volt hatásuk. Különösen örvendetes, hogy mostanában már a közvélemény is egyre Inkább elítéli, bűnösnek tartja a társadalmi tulajdon ellen vétőket, sőt a legöntuda- tosabb munkások, dolgozók már meg is akadályozzák az ilyen tettek elkövetését. Jobban vigyáztunk tehát a társadalmi tulaidonnra, de még mindig nem elég jól. A bűn- cselekmények száma, az okozott kár mértéke ugyenis még ■úndig nagyon magas. Az ellenőrzések hiányát, lazaságát bizonyítja az is, hogy a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat 6-os számú Ruházati Boltjának vezetője több mint két évig fosztogatta a bolt pénzkészletét és a hiányokat az időközönként megtartott leltárak során a leltári ívek meghamisításával igazolta. S hogy mennyire szükség van a rendszeres ellenőrzésre, az egyes munkakörök betöltésére alkalmas személyek ki- \ álasztására, más is bizonyít- _ ja. A Bányászati Építőipari Vállalat például egy tizenhét éves lányt bízott meg az étkezési jegyek kezelésével, az érte járó pénz beszedésével. Olyat, akinek semmi gyakorlata nem volt, és így a vele szemben agresszi en fellépő dolgozóknak hitelbe Is odaadta a jegyeket, míg végül ELÁRVULT ANITÁIK A játszótér teljesen néptelen volt, mindössze a hintaállvány melletti pádon ültek hárman. Egy negyven év körüli, jól öltözött asszony, egy őszhajú néni és a kis unokája. Az asszony magábaroskadva, mozdulatlanul ült, mintha a pádhoz szögezték volna. Egy ideig a nagymama is csendben nézgelődött, de amikor látta, hogy a kis unoka szépen, nyugodtan hintázik, odafordult a mellette ülő asz- szonyhoz: — Elég hideg van — szólt, csakhogy mondjon valamit, amivel el lehetne kezdeni a beszélgetést. A másikat anyagira lekötötték gondolatai, hogy egy ideig fel sem fogta a kérdést. Csak később — vagy fél perc múlva — kapcsolt és fakó hangon, éppencsak az illendőség kedvéért válaszolt: — Elég hideg van. Azzal sem törődött, hogy legalább a látszat kedvéért, más sorrendet adjon a szavaknak. Egyelőre tehát megfeneklett a beszélgetés. I A nagymama azonban nem vesztette el türelmét. Cselhez folyamodott. Unokájához szólt, de úgy, hogy szomszédja is értsen belőle. — Gyere ide, kis unokám. Olyan jólesik valakivel beszélgetni. Nekem már csak te maradtál... Elhagytak bennünket... Árvák lettünk mind a ketten... Amikor a kicsit magához ölelte, már úgy beszélt szomszédjához, mintha régóta ismerték volna egymást. — Mert tetszik tudni, özvegy vagyok. Férjemet még a háborúban elvesztettem. Vasúti volt. Negyvenháromban szétbombázták a szerelvényt, ott égett a vagonok között; j j — Szegény ember — kapcsolódott most már a beszélgetésbe a fiatalabb is. Nem akart ugyan ismerkedni, de a nők finom érzékével felismerte, hogy a másiknak szüksége van a vigasztaló szóra. Erőt vett magán és igyekezett élelkalandozó figyelmét a szomszédja szavaira koncentrálni, aki most már egészen belemelegedett a beszélgetésbe. — Egyedül maradtam, teljesen egyedül, mert csakhamar a fiam is itthagyott! Negyvenhatban felment Pestre. Bárcsak itthon maradt volna — tette hozzá nagyot sóhajtva. A bánat a fiatalok szemébe is gyorsan könnyeket csal. Az öregek mécsese még hamarabb eltörik. Elpityeredett az öreg néni is. — Ott pusztult el szegényem, októberben a harcok alatt. Kenyérért ment a csarnokba, útközben eltalálta egy golyó. Vérbefagyva vitték haza. Nem sokat szenvedett... Mondta volna még, de a zokogás annyira elfojtotta, hogy egyetlen szavát sem lehetett érteni. — A sirás itt már úgysem segít. Ne sírjon, lelkem! — próbálta vigasztalni a másik. ‘Később halkan, mintha magának mondaná, még hozzátette: — Éti is elvesztettem a fiamat. — A magáé is meghalt? — Nem halt meg. Csak Hthagyott. Kint van Kanadában. Az öregebbiknek már éppen a száján volt, hogy „ez is valami?" — de aztán ránézett a másik arcára és elharapta a kitódulni készülő szavakat. Annyi kétségbeesett bánat, célját vesztett egykedvűség szomorkodott azon az arcon, hogy szinte jobban megsajnálta, mint saját magát — Pedig mindene megvolt — áradt most már a fiatalabb panasza. — Taníttattuk, biciklit kapott, nyaralni küldtem minden évben. Mégis ittha- gyott. — Ne sírjon, hiszen megjöhet még! — Nem, megírta, hogy nem. Tisztára elb olonditották. — Majd megjön, ha az esze is megjön — bölcselkedett az idősebb, de ezzel ki is fogyott a szóból. Hallgattak. A másikat kímélendő egyik sem engedte most már szabadjára érzelmeit. A súlyos csendben — széles vidámsággal robbant közéjük a kis unoka. Pár szál sápadt virágot tartott a kezében. A bokrok alján lelte őket és boldog örömmel nyújtotta nagymamája felé: — Tessék... Magának hoztam — mondta — aztán véletlenül rápillantott a könnyekkel küszködő másik asszonyra. Hirtelen gondolt egyet és a mai gyermekekre jellemző határozottsággal ketté osztotta a kis csokrot. — A felét neked adom — szólt és olyan örömmel nyújtotta át a pár szál virágot, mintha legalábbis kincseket érő ajándékot adna. Az asszony úgy is fogadta. Magához vonta a kislány fejét és óvatos félszegséggel megcsókolta. elcsitult a szíve körül sajgó fájdalom é« sok-sok nehéz hét Egy pillanatra után először húzódott mosolyra az arca. A nagymama mécsese újra eltört, alig tudta nagy szipogva kimondani a szót: — Látja lelkem, elárvultunk, — de mégsem maradtunk árvák .., VASVÁRI FERENC
