Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-05 / 54. szám
195». MÁRCIUS 5. NAPLÓ 3 Új gondok, új tennivalók Lippón fcippó és Bezedek kőhajítás- nyira fefcvő szomszédos községek. Közös termelőszövetkezetük, a lippái Béke őre Tsz költi őket immár elválaszthatatlanul össze. Mert az utóbbi hetekben mind a két falu egyéni parasztsága belépett és mind a két község tsz-község lett. Lippón öt család, Bezede- ken hét család van még a tsz- en kívül, de mire cikkünk nap világot lát, valószínű ennyien sem lesznek már. Olyan a két falu, mint a felbolygatott méhkas. Kárász László elnöknek még borotválkozásra sincs ideje. Egész nap szaladgál, az emberekkel tárgyal. A tsz-elnökhelyettese és párttitkára, Károly Mihály elvtárs a bezedeki házakat járja. Most veszik át az állatokat és a gazdasági felszereléseket az új belépőktől. Fáradtak, kimerültek és boldogok a tsz vezetői. Most nincs idejük arra gondolni, hogy milyen nagyszerű napokat élnek át. Hogy at ni tagok is beilleszkedjenek A nagy fordulat a pártszervezet gondjait is megszaiporí- totta. Régen százegy tagja volt a tez-nek, ma majdnem mégegy- szer annyi van. Uj emberek. Előrenéznek, mert dolgozni és dolgozni szeretnének, de még nem szakadt el bennük a régihez való ragaszkodás minden szála. A régi tagok például a „mienk“ szót használják, ők pedig még azt mondják, hogy a ,.tsz-é”. Átnevetésük a pártszervezet dolga. Segíteni kell nekik abban, hogy beilleszkedjenek a harmonikus közösségi élet min denmapos ritmusába, hogy ugyanolyan összetartó, szorgalmas és fegyelmezett emberek legyenek, mint a régi törzsgárda, s hogy a Béke őre tagsága egyetlen nagy családdá forrjon össze. Vajon hogyan akarja ezt a pártszervezet elérni? Még nem volt idejük vezetőségi ülésre és taggyűlésre, pillanatnyilag csak Károly elvtárs elgondolásait tudjuk ismertetni. Érdekesek. Az ismerkedési közgyűlésen túl még egy közgyűlést tartanak és elmondják, hogy mit jelent és milyen embereket kíván a közösségi élet. A párt- vezetőség segíteni fog a munkacsapatok megszervezésében. vigyázná fognak arra, hogy a kétnyelvű községekben a magyarok és németek megfelelően részesüljenek a vezetésben. Ama törekszenek, hogy minden munkacsapatba jusson legalább egy kommunista, akit konkrét pártmegbizatással látnák el; A pártvezertőség a tsz-vezetö- séggel karöltve többször összehívja majd a munkacsapatokba osztott kommunistákat és a munkacsapat-vezetőket, elbeszélget velük a munkacsapat életéről, tennivalóikról, stb. A munkacsapatokba küldött kom mumisták itt fognak beszámolná pártmegbizatásuk végrehajtásáról. • A pártszervezetnek több mint húsztagú agitációs brigádja van. Ez a brigád győzte meg a tegnap egyéni parasztját a nagyüzem fölényéről, elsősorban nekik köszönhető, hogy Lippó és Bezedek tsz- község lett. Ezért már nem kell többet agitálni, de ez nem jelenti azt, hogy a brigádra már nincs szükség. A brigád minden egyes tagja a számára kijelölt egyéni paraszt családokhoz jár. Károly elvtáns úgy tervezi, hogy ezután is folytatják a családlátogatásokat. Mindenki odamegy, ahová régebben járt Ez több szempontból is hasznos lesi Megkérdezik az új tagoktól, hogy miképpen érzik magukat a termelőszövetkezetben, segítenek nekik abban, hogy beilleszkedjenek és meghallgatják a bírálataikat. Mert az új emberek szeme mindig élesebb, bizonyára több olyan hibát fog nak találni a tsz életében, amit az „öreg tagok" nem vesznek észre; Nagy vita lest a dologból... Az eredeti terv felborult, az új pedig még nincs készen. Nem is lehet, hiszen még azt sem tudják pontosan, hogy mennyi földjük és állatuk van. No de nincs ok az aggodalomra; a párt- és tsz-vezetőség számított erre, csak a régi terv kiegészítésére Van szükség olyanformán, hogy az eredetileg hat' holdas dohányterületet tizenöt holdra emelik és így tovább. Karasz László elnök és Bakk Mihály agranómus (ők is párt- vezetőségi tagok), azt akarják, hogy legalább negyven forintot érő munkaegységük legyen, s — a rengeteg szerződéses növényt és állatot alapul véve — biztosak abban, hogy ezt elérik. Károly elvtárs szerint a negyven forint kevés. Legalább 45 —48 forintot akar elérni, amint mondja, ebből nem alkuszik. Valószínű nagy vita lesz a dologból, az új tervet tárgyaló pártvezetőségi ülésen (még a héten összehívják), s előreláthatóan a 45—48 forint lesz a győztes. A Károly elvtárs által elmondott konkrét elképzeléseket figyelembe véve ugyanis a tsz el tud ennyit érni, 6Őt úgy is mondhatnánk; nem is törekedhet kevesebbre. A régi tagok és az újonnan belépő közép parasztok jobb életre vágynak. Megjegyezzük, semmi új sem lesz ebben a vitában. Károly elvtárs ugyanis a merész, de nem irreális elképzelések embere. Máskor is „összekaptak" már és ennek mindig a tsz látta hasznát. Most is így lesz! Televízió Magyarteleken Gamos Géza iskolavezető jött szerkesztőségünkbe, hogy elújságolja az örömhírt: Magyartelek, amely sok más faluval együtt idén vette fel a „szövetkezeti község“ címet, egy televíziós készülékkel gazdagodott. A termelőszövetkezetet patronáló Széchenyi aknai dolgozók szállították Sellyéről a községbe az ajándékba kapott vevő- készüléket, Papp László körzeti villanyszerelő és Mihály István vezetésével a KISZ ifjúság ingyenes társadalmi munkában végezte el az antennaszerelést, Lanko- vics Ferenc párttitkár ünnepélyesen adta át a község használatára, s kedden este már ott tolongtak az érdeklődők, hogy láthassák a műsort. Tetszett a film, sokan elhatározták, hogy mielőbb vásárolnak otthonra is televíziós készüléket, s bizonyos, hogy meg is teszik, csak győzze a gyár az új készülékek szállítását; Megkezdik a munkát az új termelőszövetkezetek Nagy dolog a termelőszövetkezeti községek létrejötte, nagyon nagy dolog, de nagy az a feladat is, ami ezután következik. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a gyerek először feláll, örül ennek a szülő? Persze, hogy örül. De ez még nem minden, a gyereket meg kell tanítani járná is, mégpedig úgy, hogy magabiztosan menjen, ne bukdácsoljon, ne törje össze hol az orrát, hol a fejét. És ez a feladat a szakembereikre, a gazdasági felügyelőkre, a föld- művesszövetikezeti agronómu- sokra hárul Ma már minden termelőszövetkezeti községben megjelent egy agranómus, aki azért ment oda, hogy segítsen a termelő- szövetkezetnek az első lépések megtételében és addig marad ott, amíg szükség van rá. Miért mentek ezek az emberek a termelőszövetkezeti községbe és mit vár tőlük a megyei pártbizottság és a megyei tanács? Sokat várnak tőlük és minden bizonnyal meg is felelnek ennek a várakozásnak. Feladatuk nagy és sokrétű. A megye, minden járás küldött ugyan tervkészítő brigádokat, de ezek csak nagy ügy- gyel-bajjal győzik a munkát. Termelési, reális termelési terv nélkül nehezen indul be a munka a termelőszövetkezetben. Az idő sürget, nincs mire várni. Ha szükséges — a kiküldött agronómus vezetésével helyes, ha elkészítik a termelőszövetkezetek a maguk termelési tervét Reális tervet olyat amit meg is tudnak valósítani. Ilyenekre gondolunk; az új termelőszövetkezeti községek 30—40 holdanként hagyjanak meg egypár lovat, biztosítsák a bevitt állatokhoz a takarmányterületet, használják ki az éghajlat és talaj adta lehetőségeket, gondoskodjanak megfelelően a tagok foglalkoztatásáról, igyekezzenek elsősorban a maguk erejéből megoldani a nagyüzemi istállók kérdését A termelőszövetkezeti községekben az eddig egyénileg, kisparcellán foglalkoztatott emberek egy részét felszabadítja a gép. Mi legyen ezzel a felszabadult erővel? Egy példát erre. A Dráva menti rész, a Sellye! és a siklósi A HELYETTES I " ■■ ■ Súlyos, nyomasztó szó. — Járvány. Méy akkor is, ha csöppnyi .1 gyerekszáj suttogja óra alatt copfos szomszédjának a fülébe: — Tudhatnád.), járvány van! És ezt azért suttogja Évike Klári fülébe, mert az órán nem a tanító néni jelent meg, hanem egy fiatal tanító bácsi és közölte, hogy most 6 fog helyettesíteni. A kis copfos önző, mert 6 meg azt susogja vissza: — Akkor ugye most nem is kell tanulni? Csupa susogóé az osztály. Sistereg, mint a fazék a tűzön. A tanító az asztalra csap az öklével. — Lesz csend rögtön? Micsoda pimasz banda! A susogói elhal, de a fiúk padsorából valaki felnyerít, s erre kacagás, a lányok a pádra hajtott fejjel vihognak. Hisz ez rettentő mulatságos. A tanító néni ilyent sohasem csinált. Az csa.k fölemelte a fejét, körülnézett, de akin megakadt a szeme, az tudta, hogy ő most bűnös. Ez meg itt az öklével csapkod, de nem látja, hogy a Pisti a Jóskával közben zavartalanul cserélgeti a bélyegeket, a Kati meg a copfja végével birizgálja a Rózsika nyakát, amitől Rózsika újra meg újra odakap. mert azt hiszi, hogy légy. A tanító dühös. Még ezt a helyettesítést is a nyakába akasztották, mikor ■úgysem tudja, hol áll a feje. „Na, meg- álljatok" — gondolja s felcsapja az osztálykönyvet. — Kenderics — szól szigorúan — gyere a táblához. Kiballag a gyerek, megmarkolja a krétát, vár, s közben éktelen grimaszt vág a lányok felé. Vihogás. Csend legyen, a kutyafáját! we «kthösödik a tanító, s öklével ismételten az asztalra csap. A tintatartóból Unta fröccsen a kezefejére. Harsány röhejjel nyugtázzák a mutatványt a fiúk. A tanító itatóst fog, de a kék folt rajtamarad a kezén. Kenderics kajánul figyeli, s a krétával saját kezére fehér foltot ken. — Na fiam — fordul felé a tanító, miközben úgy nyeldesi a dühét, mint valami rágatlan gombócot — számold csak ki nekem ... Kenderics alázatos pofát vág. A tanító kacs karingó s szöveges példát ad neki, mire töprengő ráncok jelennek meg a fiú homlokán. Most a tanító kaján. „No, mindjárt meglátjuk — gondolja — mire ment a mi kedves Boriska kar társnőnk ezzel a fegyelmezetlen bandával.“ — Nocsak, no... — szól oda a gyereknek biztatóan is, de kárörvendően is. odakacsint a fiúkKenderics képe felragyog, nak, aztán mint a motolla firkálni kezdi a számokat a táblára. Hátul élénk neszek, valaki a ceruzáját görgeti a cipőtalpával a padlón. — Ki az ott? Ki csinálja azt a disz- nóságot? Most már öt pad alatt kerepelnek a ceruzák. A tanító a padsorok közé siet, de csupa szende, ártatlan, tisztáramos- dott kis pofi bámul rá. Egyet fölállít. — Mit zajongsz óra alatt? Kiküldlek! — De tanító bácsi, én a feladatot csináltam itt magamnak. És mutatja a füzetét, benne a félig- kész feladat. Az alibi tökéletes. Mit lehet erre tenni? A tanító a tábla felé fordul. — Hát te meg mit csinálsz ott Kenderics? — Készen vagyak, tanító bácei. A fejszámolás mindig gyöngéje volt a helyettesnek, most is inkább visszamegy az asztalhoz és megnézi a papíron a megoldott feladatot. Nézi, néz a táblára, meg vissza, aztán elégtétellel azt mondja: — Hát téged Iá tanított így számolni? Mióta 569 az, amikor nem annyi, hanem 748? Hozd csak az ellenőrződet! Kenderics megdöbbenten és elkeseredetten csoszog a helyére, nyalkái a táskába. Évike valamit susog Klárinak, aztán nyújtózkodik a két ujjával, még föl is áll kicsit, hogy jobban lássák. — No tessék, mit akarsz mondani? — Tanító bácsi kérem —r hadarja Évike —, a Kenderics jól csinálta, mert tegnapelőtt ez volt a házi feladat. A tanító elvörösödik, zizegteti a papírjait. Hát persze, a másik feladat megoldását nézte. De mikor ezek az átkozott kölykek folyton zavarják az embert. — Igazad van — motyogja — igazad van, te meg Kenderes maradj csak, — nem kell az ellenőrző. Az osztály vihog, hogy Kendericset elkeresztelték. A tanító fohászkodva várja a csöngetést. A folyosón aztán dühösen morogja az orra alatt: — A fene vinne el minden járványt, meg minden tanítónőt a liberalizmusával. I tneg zsibong, rohan ki a napra és már el is Jelejtett járványt meg helyettesítést, csak Évike ráncigálja fontoskodva Klárika kabátujját. — Te — mondja neki hatkan, mint az összeesküvők — látogassuk meg a tanító nénit, mondjuk neki, hogy siessen meggyógyulni, mégiscsak 6 a mi tanító néninkig (MÉSZ-) járás déli része igen alkalmas öntözéses kertészet létesítésére. Helyes, ha ezt a tervezésnél figyelembe veszik, mert ez többletjövedelmet, a felszabadult erő foglalkoztatását, a város jobb zöldségellátását jelenti. Vagy itt van egy másik lehetőség — a baromfitenyésztés. Óriási lehetőség rejlik benne, baromfi tápszer is megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre a megyében, tehát már most el lehet kezdeni, nem úgy, mint a szarvasmarhatenyésztést, amit a legtöbb helyen csak zöldtakarmányra állítanak be, addig kint maradnak az állatok a tagoknál, akik a tejért gondozzák és ta- karmányozzák. Epres helyeken tapasztalható, hogy minden lótól meg akarnak szabadulni. Nem helyes. Helyes az, ha minden 30—40 holdra megtartanak az őszig egypár lovat. Miért? Azért, mert az őszön ezekben a szövetkezeti községekben még egyénileg szántottak, vetettek, sok a kisparcella, amelynek egy része nem alkalmas gépi művelésre. A kis- parcelláröl való betakarítás is problémát jelent majd. Ez tény és hiba volna nem számolni vele. Jelentkeznek a problémák és ezeket a problémáikat meg kell oldanunk. Segíteni kell ennek megoldásában az agro- nómusolknak is. Milyen problémákra gondolunk? Van, ahol problémásnak látszik a szarvas marhák elhelyezése. Baranya állattenyésztő megye. Majdnem minden községben van olyan három-négy istálló, amelyhez hozzá lehet csapni a pajtát és így ötven, hatvan férőhelyes istállóhoz jutunk. Ezeket a lehetőségeket fél kell kutatni, mert egyszerre nem tudjuk megoldani állami erőből az istállók építését. Ezt megértik az új termelőszövetkezeti községek tagjai, vezetői és máris találkozunk olyan példákkal, mint Vejti, ahol a belépett kisiparosokból alakítottak egy építő brigádot és azonnal hozzákezdtek az istállóprobléma, megoldásához. Ilyen építőbrigádot majdnem minden termelőszövetkezeti községben lehet szervezni, mert a kisiparosok zöme szinte mindenütt belépett. A termelőszövetkezeti községek is segítenek egymáson. Például, ha a vej- tiek brigádja a saját községében befejezte a munkát, miért ne mehetne át mondjuk Kis- szentmártonba, Hiricsre, hogy ott is segítsen e kérdés megoldásában. Azt jelenti ez, hogy az állam nem épít istállókat? Nem, egyáltalán nem. Épít, de most elsősorban ott, ahol ez elengedhetetlenül szükséges, ahol másként nem tudnak boldogulni. Az állatállománynak helyre van szüksége, az állatállományt egybe kell vonni, mert enélkiil nem tud fizetni a termelőszövetkezet előleget, enélkiil nem beszélhetünk tola jerővisszapótlásról... Ezt megértik a parasztok, hisz a saját tapasztalatukból tudják: az állattenyésztés volt a fő jövedelmi forrásuk. A termelési tervben fő hely illeti a tekarmányterü- ietet. Miért? A parasztok nagyon jól tudják: takarmány nélkül nincs állattenyésztés, kevés takarmánnyal csak állattartásról beszélhetünk, az állattartás pedig nem jövedelmező. Sok takarmány kell ahhoz, hogy az állattenyésztés valóban jövedelmező legyen, olyan forrás, ahonnan állandóan bu- gyog a pénz a közös kasszába. Sitolósnagyfahiban volt egy régi termelőszövetkezet, amelybe most belépett az egész község. Ezt a termelőszövetkezetet sokan irígylik. Azt mondják: „A siklósnagyfalusiafc most is a vásárokat járják és hízónak valót vesznek. Annyit hizlalnak azok, mint a bűn!” Igaz, de miért? Azért, mert annyi takarmányuk van, hogy az 1958-as kukoricatermés több mint két vagon 1957-es kukoricát talált a góréban. így kell gazdálkodni. Gyors, megfontolt intézkedésekre van most szükség. Ilyenekre, Ha nincs még kánt a gépállomás, azonnal szólni, hogy küldjék a gépeket, mert minden községben el lehet már valamilyen munkát kezdeni. Például a műtrágyaszórást, a simítózást, a vetést. Ha gyors, megfontolt intézkedésekről beszélünk, ilyenekre gondolunk. Előfordulhat valamelyik községben, mint például Olaszon, hogy a termelőszövetkezeti község megrendelte ugyan a szükséges műtrágyát a MÜNÖ- SZER-től, de az még nem érkezett meg. A községben tudnak arról, hogy a földművesszövetkezet raktárában nagy- mennyiségű műtrágya van. Beszéljék meg a földművesszövetkezettel, hogy addig kölcsönveszik a műtrágyát, amíg a szállítmány megérkezik. Ha megjön a műtrágya, akkor visszaadják a kölcsönt a földművesszövetkezetnek. Fontos feladat a termelőszövetkezeti községek munkaszervezetének kialakítása. Éneikül a nagyüzemi gazdaságban sehogy, vagy nagyon nehezen lehet boldogulni. Mágocs nagy község, több ezer hold a határa és mégis a belépés után néhány napra minden tag megtudta: melyik brigádvezetőhöz tartozik, kitől tudja meg: mi lesz az ő feladata. Ez fontos kérdés és helyes, ha így is kezelik. Több termelőszövetkezeti községben megindult, vagy befejeződött a földrendezés. Egyes helyeken elharapódzott a nagy táblásítási láz. Ez helyes, de nem úgy, ahogy egyesek elképzelik: hogy még az évelő pillangósokat is kiszántásra ítélik. Ilyen nagy luxast nem engedhetünk meg magunknak, mert kevés pillangós területtel rendelkezünk. Táblásítsumk, helyes ez, de úgy, hogy az arra alkalmas pillangós területek megmaradjanak. Ha már elég nagyüzemi pillangós területtel rendelkezünk, akkor kiszánthatjuk ezeket is, de addig nem volna helyes. Ennek csak a termelőszövetkezet, az állam látná kárát. Segítségre szorulnak az új termelőszövetkezeti községek úgyszólván minden téren. Ez érthető is, hisz még csak most kezdenek járni. Irodahelyiség, raktárproblérnákkal küzdenek. A községi tanács feladata: segíteni rajtuk. A könyvelő beállítása is több helyen probléma. A pénzügyi apparátusból jónéhány ember mehetne a termelőszövetkezetekbe könyvelőnek, a földművesszövetkezetek is tudnának segíteni a termelőszövetkezeti községeknek. Egyes helyeken a pedagógusok is szívesen vállalnák ezt a munkát. Indul a tavaszi munka, a problémákat sürgősen meg kell oldani. Hallani ilyen véleményeket: „Jönnek a tagok, de még nem tudunk munkát adni”. Lehet munkát adni. A termelőszövetkezeti községekben a termelőszövetkezet tulajdonába kerültek a legelők is. Évek óta úgy emlegetik a megyét az országos fórumokon: itt hanyagolják el a legjobban a legelőket. A legelő óriási érték a termelőszövetkezetnek a jószágtartás szempontjából Ha érték, miért ne lehetne nagyobb érteik, miért ne kezdhetnének hozzá a tüskék, bozótok kivágásához, a legelők műtrágyázáséhoz... Sok ezer paraszti család indult el az új úton ebben az évben a megyében. Megy, ahányat lép előre, mindig új és új problémákkal találkozik. Nem nagyok ezek a problémáit, csak újak, szokatlanok még. Meg lehet őket oldani, zökkenőmentessé lehet tenni az utait, mert az új útra lépett parasztokat mindenben segíti a párt, a kormány. A segítség egyik káé jele az is, hogy minden termelőszövetkezeti községbe szakember ment, hogy a község tagjaival együtt oldják meg a kisebb, nagyobb problémákat. Mi bízunk benne, süt tudjuk, hogy ez sikerül Ml i Jmmm
