Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

»59. MÁRCIUS 5. NAPLÓ 5 HIRE A Baranya megyei Idegen­forgalmi Hivatal kiadásában! rövidesen megjelennek a: „Pécsvárad és íkömyéke“, vala-\ mint „Komló és környéke“ cí-t mü több ív terjedelmű írás-; munkák. Az idegenforgalmi', hivatal egy baranyai leporelló! kiadását is tervezi. Megkétszerezi tájelőadásai-; nak számát a Pécsi Nemzeti; Színház. A városban műsorra! tűzött darabokkal, ez évben 240! alkalommal keresik fel a bara­nyai falvakat Jelentős mennyiségű mavda-l rin érkezett a városba. A man­darint az eddigi árnál lénye-', gesen olcsóbban a fűszer- és\ csemegeboltok hozzák forga-! lomba. A Dunántúli Tudományos! Intézetben készülnek a „Bora-! nya megye gazdasági földraj- ( za” és a „Mecsek hegység mo-j nográfiája“ című munkák,! amelyek 1960-ban kerülnek ki­adásra. * A Váralkaitversenyre készül­ve, a város minden jelentősebb boltjának kirakatát átrendez­ték a közelmúlt napokban. „f * Megkezdték Harkányban a fizetővendégszolgálat szervezé­sét. Tavaly 563 vendég 5 063 napot töltött. fizetővendégként; Harkányban. Majdnem minden jegy elkelt az IBUSZ társasutazásaira. A pécsi 1 BUSZ-irodában elsőnek a Csehszlovák—Lengyel, vala­mint a Csehszlovák—Lengyel —NDK körút és a Kiev— Moszkvai út jegyeit foglalták le az érdeklődők. A tátra—lom- nici utak is „betáblázattak“. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel belföldi társasutazásokat is rendez az IBUSZ. A pécsi irodában már készen áll két bakonyi, öt mátrai, két egri társasutazás terve. JVC * Cukrászati kiállítást rendez a Pécsi Vendéglátó Vállalat március 5-től 8-ig. A kiállítást az SZMT-székház nagytermé­ben rendezik és különleges bo­rok kóstolójával kapcsolják össze. Leningrádtól Tbilisziig 1 A közéleti személyiség (3) Mielőtt részleteiben ismer­tetném azokat a tapasztalato­kat, amelyeket szakmai vo­natkozásban szereztünk 4 he­tes útunjs alatt, hadd mutassak be néhány mozaikot, amely jellemzően világítja meg azt a légkört, amelyben hosszú utunk lefolyt. Leningrádban sétálok az ut­cán, élvezem az esti kimlágí- tást. Cigarettám elégett, a ci- garettaivéget jó hazai szokás szerint eldobom. Mellém jön a rendőr és korholóan rám­néz. Pillanatok alatt kiderül, hogy magyar vagyok. A rend­őr arca barátságossá válik, megveregeti a vállamat és azt mondja: „Nálunk ez nem szo­kás“. Pironkodva akarok le­hajolni a cigarettavégért, de ő megelőz, felemeli és bedobja a járda melletti szemétgyűjtők egyikébe, amelyek egymástól 20 méterre sorakoznak. Meg­köszönöm a felvilágosítást, ne­vetve kezetfogunk. Nyakamba húzom a fejemet és mélyen el­gondolkodva folytatom sétá­mat. — A pécsi utcák jutottak eszembe, meg a pestiek, ami­kor ősszel főtt kukoricát árul­nak .. i Egyébként megtudtam, hogy az ottaniak egy eldobott cigarettavégért 10 rubel hely­színi bírságot fizetnek a rend­őrnek. Mint később láttam, ez így van minden városban. A moszkvai mauzóleum előtt kilométerekre menő hosszxí- ságban állanak sort az embe­rek, hogy láthassák Lenint és Sztálint. Eddig 40 millió em­ber járt a mauzóleumban. Ha beátlunk mi is a sor végére, :egy napba telik, míg bejutunk. Oda megyünk az egyik rend­őrhöz, megmondjuk, hogy ma­gyarok vagyunk. A rendőr udvariasan a sor elejére vezet bennünket, az ott sorakozók kilétünket hallván, mosolyog­va nyitnak helyet, tessékelnek előre bennünket. „Magyarok“ súg össze néhány várakozó és bólintanak. Néhány pillanat múlva torkunkban dobogó szívvel állunk Lenin és Sztá­lin koporsója előtt. Arcukon a halál nem hagyott nyomot, mintha csak szenderegnének. • Gorkijban meglátogattuk a kastélyt, amelyben Lenin éle­te utolsó hónapjait töltötte. A kastélyt hatalmas park veszi körül, a park bejáratánál rend­őr áll. Megkér, oltsam el égő cigarettámat, mert Lenin nem szerette, ha dohányoznak „és ezért mi még abban a park­ban sem dohányzunk, amely a kastélyt körülveszi“. # Egy hídon gördül át autónk: Afháziába értünk, ebbe a fe­kete-tengerparti földi paradi­csomba. A sofőr figyelmeztet, igazítsuk előre még eggyel az óránkat. Most már 3 órával előbb jár az idő, mint otthon. Hamarosan rájöttünk, hogy sokkal többel. Az egyik afház faluban néhány percre meg­álltunk. Csoportunk mellett jellegzetes viseletében egy öreg afház bácsi figyeli a szá­mára idegenül hangzó beszél­getésünket. Megtudja, hogy magyarok vagyunk. Elmoso­lyodik: „Oh, Vengrija! Kádár János kharosj csalovjek", • Krasznodarban zsúfolt a pa­zar étterem, sehol egy ülő­hely. Tanácstalanul nézünk Előadói konferenciát rendez a TIT agrártudományi szakosztálya a politikai és jogtu­dományi szakosztállyal karöltve. Ez alkalommal a termelőszövet­kezeti mozgalom segítése érdeké­ben előadógárdát akarnak létre­hozni a falun rendezendő tudo­mányos ismeretterjesztő előadá­sok kiszélesítése céljából. körül. Egy bájos felszolgáló­lány jön felénk szabadkozva. Megtudja, hogy magyarok va­gyunk. Mosolyog, barátságo­san bólint és néhány perc múlva a táncparkett szélére asztalt hoz számunkra, rajta selyem magyar zászlócskával. Rövid sörözgetés után látjuk, hogy az egyik pincér élénken magyaráz valamit a zenekar vezetőjének és az énekesnő­nek. Ók is mosolyogva bólin­tanak felénk. A következő pil­lanatban abbamarad a táncze­ne és felhangzik, hogy „Daru madár útnak indult“. Az éne­kesnő kissé szabadkozva mo-; solyog: kicsit nehéz a szöveg! Jaj pedig, de gyönyörű volt: számunkra, milyen tisztán ér­tettünk meg belőle mindent, a szöveget is... meg az érzést is. Mit csinál ilyenkor a ma­gyar Krasznodarban? Nem, nem kérünk több sört, akár­milyen drága, de most bort iszunk, ha már egyszer útnak indult az a darumadár és ilyen barátok közé hozott a jósze­rencse. • Hát persze este 8 órakor a leningrádi Európa-szálló pazar éttermében sincsen hely, pe­dig hétfő van. Kis várakozás után itt is kapurik külön asz­talt, beékelve a többi közé, a magyar selyemzászló itt sem ' maradt el. A vacsorához ki­tűnő gyümölcslevet iszunk, te­kintettel a darumadárral kap­csolatos túltengésünkre. A va­csora utáni jó hangulatban egy távolabbi asztaltól két fia­tal tengerész kel fel. . Mind­egyiknek a kezében egy-egy üveg pezsgő. Asztalunknál ud­variasan meghajolnak, bemu­tatkoznak és mindegyikünk poharát pezsgővel töltik meg. Felemelik poharaikat. „Éljen Magyarország!“ „Éljen a szov­jet—magyar barátság!“ ug­runk fel mi az asztaltól. Fel­hajtjuk a poharakat. A két tengerész meleg kézszorítás után visszamegy a saját asz­talukhoz, ahol pironkodva várja őket két táncos kislány­partnerük. (Folytatjuk) Majorlaki János ! bácsira, a Sopiana' gépgyár idős lakato­sára méltán ráillik a jelző: közéleti személyiség. Igaz, hogy a neve nem szerepel a nagy, or­szágos jelentőségű eseményekről írt tu­dósításokban, még azt sem állíthatjuk, hogy az egész vá­ros ismeri, mégis ráillik a cím. Majorlaki elvtárs közéleti tevékenysé­ge a harmadik ke­rületben zajlik le. Tagja a kerületi ta­nács végrehajtó bi­zottságának immár kilencedik éve, és végzi az ezzel a tisztséggel járó fe­lelősségteljes mun­kát. Hogy hogyan in­dul egy ilyen köz­életi ember pálya­futása? Majorlaki elvtársé úgy indult, hogy 1908-ban a Sopianá- ba, azaz akkor még Hamerli gépgyárba került lakatosinas­nak. Három év múl­va pedig, mint egy­hónapos, fiatal se­géd, már a főmér­nökkel pereskedett a rosszul megálla­pított akkordbére miatt. A gyár fize­tett, de a felmondás elől csak úgy tudott kitérni, hogy ő ma­ga mondott fel. Ez­után dolgozott Becs­ben, a FIAT-művek autógyárában, majd ismét visszajött Pécsre a Rézáru- gyárban és a Sör­gyárban talált mun­kát, aztán 1924-ben ismét a Sopianába került és azóta is itt dolgozik. Ennyi idő alatt és ennyi munkahelyen sok mindent meg lehet tanulni. A szakmát is és egye­beket is, ami a köz­életi működéshez kell. Például azt, hogy nincs nagyobb és szebb érzés, mint valami jót tenni az emberek érdekében. Mert a közéleti te­vékenység ebből az érzésből táplálkozik Majorlaki elvtárs­nál. Mert hiszen, amit végez, azt tár­sadalmi munkában végzi, a napi nyolc­órás műszak után. Mit intézhet el a kerületében? Hát egészen közel járunk az igazság­hoz, ha azt mond­juk, mindent, ö a lakóbizottság veze­tője, — Szentkúton lakik — néki kell kiadni a legkülön­bözőbb hatósági iga­zolásokat. Ez min­dennapos munka. Ezenkívül és ezen felül elintézte, hogy kapjon a község közvilágítást, nyil­vános telefont, ta­valy az 6 kezdemé­nyezésére épült meg a községet a köves- úttai összekötő 320 méter hosszú új út, ő járkált másfél évig az autóbusz ügyében, — de ma már Szentkútra i6 jár a busz. Hej de sokat kel­lett talpalni a busz­járat miatt! — be­széli el az esetet Majorlaki elvtárs. — A közlekedési vállalat azt mondta, ha lesz autóbusz­forduló a falunál, akkor lesz autó- buszjárat. Elmen­tem a útépítő válla­lathoz. Ott mond­ták, hogy ki kell sajátítani egy da­rab területet az út mentén, ahol a for­dulót megépíthetik. Mentem a tulajdo­noshoz, adja át a megfelelő darab föl­det a buszforduló számára. Megvolt a terület, az útépítők pedig azt mondták, majd rákerül egy­szer a sor a mi buszfordulónkra is, de most nincs kapa­citásuk. Mentem a tanácsra. Mondták, csak járjak az út­építőkhöz, ne ve­szítsem el a türel­memet, amíg meg nem csinálják az utat. Hát én men­tem is. Munka után hetenként néha többször is. Másfél éven keresztül tal­paltam a buszfor­dulóért. De megér­te, mert mindenki örült, amikor meg­indult az autóbusz- járat . ; i Az emberek már meg is szokták, hogy minden ügy­ben hozzám fordul­nak. Nem ég a közvilágítási lámpa? Nekem szólnak. Én meg bejelentem az áramszolgáltató vál­lalatnál és megcsi­nálják. Hozzám jön­nek, amikor ki kell tölteni a birtok be­vall ásd íveket, vagy egyéb bevallásokat. Én pedig segítek, amiben tudok. Ha nem segíthetnék, nem te érezném jói magam. Mert nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember tudja, hogy tett valamit, ami­nek a többi ember is hasznát látja ..: Uj magasnyomású szénhomlok "átnedvesítő készüléket próbálnak ki Péeshányán Kedden, március 3- án a pécsbányatelepd András-akna VI. szintjén az első észa­ki fekü kereszt vágat i kettes telepben egy új Hauscherr típusú szénhomlok átnedve­sítő készüléket he­lyeztek üzembe. Az új, külföldről beho­zott szénhomlok át­nedvesítő készülék száz atmoszféra nyo­mással préseld a vi­zet a szénfalba és így valószínűleg az olyan kemény széntelepek­ben is, mint azAnri- rás-aknai 2-es telep, jól használható. Amennyiben ez a szénhomlok átinedve- sítő készülék a vára­kozásinak megfelel és a kemény telepekben is lehetővé teszi a szén átnedvesitését, ebből a típusból több készüléket rendelnek. A szénhomlok át- nedve6ítés üzemszerű alkalmazásának ki- terjesztéséhez újabb húsz, házilag szer­kesztett imjectáló be­rendezést készít a Szekszárdi Mezőgaz­dasági Gépjavító Vál lalat. A készülékeket március 31-ig szállít­ják le. Ha ez meg­történik, e bányaüze­mek bőségesen el lesznek látva injec- táló berendezésekkel s akkor már csak tő­lük függ, hogyan használják azokat a fejtések portalanítá­sára Ma már Pécs utcaképéhez hozzátartoznak az úgynevezett „Kuka” szemétgyűjtő autók és a nagyteljesítményű önto­zőautók. S ez utóbbiak éppen a napokban szinte ÚQV súrol ták tisztára a Széchenyi teret. No de most a lakosságon, a járókelőkön van a sor. Tud-^ nak-e, akarnak-e valamit ni a város tisztaságáért? A gyorsan melegedő tavaszi napokon — ha egy ideje akad az embernek biztosan sétálni megy. Celta nul őgyeleg a belvárosban, né­zi a kirakatokat, bekukkant a nyitva lévő kapualjakba, elve~ », hogy süt a nap, hogy táv szodik. Kedves és hangulatos ilyenkor a Széchenyi tér a galambokkal, az iskolákból ki­tóduló jókedvű diákokkal. No de mi az a sok kis röp­cédula a villamosmegállónál? Nem röpcédula az, hanem vil­lamosjegy. Egyszerű négyszög­letes kis villamosjegy, a sarka egy kissé letépve. * Tessék csak odanézni! Éppen most ér ide a villamos. Ez a két asszonyka éppen most dobta el a villamosjegyet. Biz­tosan otthon is a földre szór­ják a krumpli héját, zöldség­maradványokat ... A Jókai táron tine tolódik az A tisztaság „ritka kék madár?“ ember a Gombánál lévő cse­csebecséken, apróságokon. De hirtelen mindentől elmegy a kedve. Lehetséges ez a belvá­rosban? A Sallai utca 4-es szám alatti ház kapuja sarkig kidőlve. Előtte szenes, mocs­kos járda. A kapu alatt felbo­rított szemétgyűjtőedény, pa­pírdarabok, rossz kályha, sót a kapu sarkába egy kilónyi savanyúkáposztát is öntött va­laki. Itt valóban „ritka kék madár a tisztaság” — mondo­gatják a lakók, pedig ebben ők is hibásak, A ház a PIK gondozása alatt áll. A PIK-nek kellett volna ellenőrzésit tartania a jelentések alapján, amelyek azt panaszolták, hogy a tata­rozók téglát, törmeléket, rossz deszkákat otthagytak az ud­varban. Nem vitették el a rossz kályhákat sem. pedig az valóban a PIK tulajdona. Apróka asszony Juli néni, de azt mondják, a házmesteri teendőket el tudta végezni. Azért csak tudta, mert az egyik lakó a házban elvetette tőle a házmesteri fizetést. így meséli Baklics Juli néni. Az­óta ingyen természetesen nem takarít mindenki után. Hiszen ide hordja a szemetet a szom­szédos papírüzlet, a trafik, a fűszerbolt és a házban lakó 6 család is. Az éremnek azonban másik odala is van. Hogy a 4-es számú ház lakói miért nem vesznek annyi fáradságot, hogy néha összesöpörjék a ka­pu alját, hogy a saját laká­suk bejárata előtt ne büdö- södjön hetekig a szemét? Sok a gyerek a Mátyás ki­rály utca 3. számú házban, vi­gyázni kell járvány idején. Az udvaron mégis nagy a szemét. Miért? Azt mondják, tatarozás lesz, s ezért kellett egy cso­móba hordani a szemetet, le­hullott vakolatot. Az udvar azonban a vakolat nélkül se a legtisztább. Ez még hagyján! Hanem mintegy négy méter magasságban felmosórongy csüng alá a fa ágairól. Hogy kerülhetett oda? A szomszé­dos, l-es számú ház lakói kö­zül dobta át valamelyik „em­berbaráti szerétéiből.” Ugye kedves volt tőle? Megteszik ezt máskor is. Hol hamut, hol havat, vagy egyéb szemetet „küldenek” át a szomszéd ud­varra. Tisztulnak már a város ut­cái. Egyesek azonban erről nem akarnak tudomást szerez­ni, hanem inkább szemetel­nek. Kár, mert az ember kénytelen azt hinni, hogy ők otthon is szívesen járnának akár térdig érő szemétben is. Wesstl Márt*

Next

/
Thumbnails
Contents