Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-05 / 54. szám
2 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS 5< Foldmövesszövetkezeti oktatás Baranyában a földműves- szövetkezetek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai és más választott vezetők részére oktatást indított a szövetkezetek megyei központja. A megye nyolcvanhárom körzeti földművesszövetkezeténél rendezték meg a nyolc előadásból álló előadássorozatot. A földművesszövetkezeteknek mintegy négyezer választott vezetője és fele* lős munkakörben dolgozó alkalmazottja , közül csaknem háromezren vettek részt « hetenként egy-egy alkalom* mai tartott oktatáson. Az előadások során a választott vezetőket legközelebbről érintő témák hangzottak el. Így többek között a szövetkezeti mozgalom kialakulása, a szövetkezeti rendszer helyzete a falu társadalmi életében, gazdálkodásuk, vagyonvédelmük, ' az fmsz-ek feladata a mező- gazdaság szocialista átszervezésében, irányításában és továbbfejlesztésében címmel hangzottak el előadások. A nyolchetes választott vezetőségi oktatás igen hasznosnak bizonyult több szempontból is. A választott vezetők még inkább megismerhették kötelességeiket és jogaikat az előadások során. Az oktatás kedvező hatása másrészt érződött a falu mai legfontosabb feladatainak megoldásában, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Például Somógyapáti Körzeti Földművesszövetkezet területén négy szakcsoport működött eddig. Két növénytermelő és két sertés- tenyésztő. Ezek közül három már a napokban termelőszövetkezetté alakult. A választott vezetőségi oktatáson résztvevő Biczó Ferenc somogyapáti igazgatósági tag, 12 holdas gazda például nyomban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével foglalkozó előadás után aláírta a belépési nyilatkozatot. A választott vezetőségek oktatásának záróünnepségei a következő hét során zajlanak le megyeszerte, Eredmények és hibák a Pécsi Bőrgyár újítómozgalmáhan A Pécsi Bőrgyár újítómozgalmának elmúlt évi fejlődésére négy számadat is igen jellemző. 1958. évben 309 újítást nyújtottak be, amelyből 153-at fogadtak el és valósítottak meg. Az újítások értéke 610 300 forint, újítási díjként 114 97f forintot fizettek ki. A tervszerű mozgalmi műn- ka egyik Igen jelentős tényezője az újítási feladatterv, melyet a gyár 1959. I. félévére el is készített. A feladatterv célja a szűk keresztmetszetet képező kérdések beépítése a tervbe, oly módon, hogy a dolgozók javaslatai a műszakiak megbeszélése és jóváhagyása után kerülnek a feladattervbe. A gyár újítási felelőse, Szigeti László, 17 pontban foglalta össze a benyújtott javaslatokat. A feladattervben szerepel többek között a meszesi ég cseresi műhelyek kádjainak tisztításánál az iszapkiemelés gépesítése. Ezen nehéz fizikai munkát igénylő műveletre évente kb. 150 ezer forintot fizettek ki munkabér címén. Megfelelő újítási javaslat esetén a gazdasági eredmény 5—8 százalékának erejéig díjazzák az újítót. Szerepel a feladattervben a marha- és sertésbőrök gépi puhításánál keletkező hulladékok minimumra csökkentése is, mert gépi aláhúzásnál a bőr egy része leszakad és csak béléshulladékként tudták ezeket értékesíteni; Foglalkozik a terv továbbá az export célt szolgáló szőr minőségének javításával, az igen nehéz vízellátási problémák megoldásával. A feladatterv kitér egy ellenőrzési módszer kidolgozására az importfesték-felhasználás ellenőrzésére, mert pl. ha csupán csak egy százalékkal kevesebb festéket használnak fel, már ezzel is több tízezer forintot tudna a vállalat megtakarítani. Mint a feladatterv pontjai ® tükrözik, legfontosabb cél a termelési költség csökkentése, és nem utolsó sorban a fizikád munka könnyebbé tétele. A feladatterv egyszerű szavakkal íródott, hogy mindenki megérthesse és magáévá tehesse. A pontokat ez év január 22-én adták ki a dolgozóknak, és amíg január 20-áig csak 4 újítást nyújtottak be. a feladatterv közzététele után február végéig további 50 újítás érkezett a műszaki osztályra; 1958 legjelentősebb újításai közé tartozik a Ribli-féle gyarcscserzési eljárás bevezetése, melynek lényege, hogy a 14 naipos cserzési időt 3 napra csökkenti, ezáltal csupán cserzőanyagnál 75 000 forintot, összértékben 281 000 forintot, eredményez. Másik jelentős újítás Hegedűs Lóránt króm- cserzésű natúrbőrök utáncser- zési technológiájának módosítása, amely az éves előkalkuláció alapján 330 973 forint megtakarítást jelentene. Havonta átlagban 25—30 újítást nyújtanak be a dolgozók, ezen a vonalon legtermékenyebb hónap 1958 júniusa volt, amikor közel 60 javaslatot tettek. Az újítók megoszlását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 50 százalékban fizikai és 50 százalékban műszaki dolgozók nyújtanak be ésszerűsítési, újítási javaslatokat. Szigeti eüvtárs, újítási felelős elmondotta, hogy az újítási rendelet nagy előnye, hogy nagyobb összegben biztosítja közreműködői díj kifizetését, ezt eddig a gyárban két esetben alkalmazták, de a jövőben többször is élni fognak ezen lehetőséggel. Helyesnek tartja a szerződéskötést, mert ezáltal úgy az újító, mint a gyár érdekei rögzítve vannak. Hibája véleménye szerint az újítási rendeletnek, hogy nagyon megnöveli az adminisztrációt Amikor a mozgalom eredményeiről beszélünk, nem hallgathatjuk el a hibákat sem. Nem fordítanak kellő munkát az újítómozgalom propagálására, a propagandacélra engedélyezett 0,6 ezreléket nem használják fel, az újító- mozgalom eredményeit nem tudatosítják. El kell érni azt, hogy a benyújtott újításokat ne csak a benyújtó üzemrészben, hanem a többi műhelyekben is alkalmazzák, a bevezetéseket jobban ellenőrizzék és az újítások sorsa az újítási díj kifizetésével ne legyen lezárva. Újítás érkezett be pl. albatol szállítására — hogy fahordók helyett tartálykocsiban történjék szállítása — ki is mutatták ennek évi eredményét, 32 936 forintot, az újítóknak ki is fizették az őket megillető 4 százalék újítási díjait, ennek ellenére még ma is több esetben fahordóban érkezik a gyárba az albatol vegyianyag. Növelni kell a jövőben a kalkulációs újítások arányát az eszmei díjjal jutalmazott újításokhoz viszonyítva. Havonként, de legalább negyedévenként egyszer hívják össze az újítókat, s foglalkozzanak az újító törzsgárda műszaki és szakmai kulturáltságának fejlesztésével. Ezeken a megbeszéléseken munkamódszereiket, tapasztalataikat mondják el egymásnak. Ilyen tanácskozásokat az elmúlt időben egyáltalán nem tartottak. Az élenjáró újítókat pénzzel és oklevéllel is jutalmazzák. Tisztázni kell a. munkaköri kötelezettség fogalmát, mert a benyújtott újítások nagy részét azzal kellett visszaadni: az munkaköri kötelessége az újítónak. EJ kell érni, hogy ne csak az újítási díjért törekedjenek pl. olcsóbb nyersbőrök beszerzésére. Sokkal fokozottabban kell bevonná a KISZ-fiatalokat, ifjúmunkásokat a mozgalomba, és segíteni, felkarolni javaslataikat! Nem ártana megvizsgálni pl. hogy 10 év alatt milyen újításokat nyújtottak be, és ezeket a valóságban alkalmazzák-e, meri vannak olyan újítások, amelyek többször is benyújtásra kerültek. Lényeges, hogy a műszaki és gazdasági vezetők tegyék magukévá az újító- mozgalom eredményeit és javítsanak a hibákon. A bőrgyári dolgozók alkotóvágya, kezdeményezőkészsége meg kell, hogy valósítsa a Pécsi Bőrgyár, de az egész bőripar műszaki színvonalának emelését é® az újítómozgalom fellendülése után a dolgozók joggal számíthatnak, hogy az újító- mozgalom eredményei egyszersmind növelik a nyereség- részesedés feszegét is. CSÓKA MAGDA A pécsi munkásság 1919 február 20-a körül már szervezkedett, hogy minél előbb megindítsa akcióját a város megmentésére és a szerb annexiós-kísérletek meghiúsítására. A pécsi polgárság ugyanekkor máson törte a fejét. Fő gondja — amint a Dunántúl 1919 február 20-i szerkesztőségi cikkéből is kitűnik — a földreform volt. Ebben az időben, vagyis a Károlyi-rezsim alatt Magyar- országon a „földreform réme" kísértett, s az egyházi raam- mutbirtokosok látszatra elfogadták a tervet. Hogy hogyan? Arra a magyar püspöki kar nevében nyilatkozó Pro- hászka püspök óvatosan és szinte egyértelmű kétértelműséggel megfogalmazott kijelentései világítanak rá. Pro- hászka a tőle megszokott pátosszal „a barna rög misztériumáról” szónokolt, majd közölte, hogy a püspöki kar „fenntartás nélkül elfogadta a kormány demokratikus földbirtok-politikáját s;. és azt akarja, hogy a föld ..; az egész köz érdekeinek megfelelően kerüljön szétosztásra.” Véleménye szerint „a földet magántulajdonba kell adni.” Itt azonban fenntartással él és azt mondja: „a nagybirtokot teljesen kiirtjuk.::, ha nem biztosítjuk a termelés állandóságát, akkor a szép ideológiák mellett a köznek felkopik az álla és a városok ellátatlanok maradnak”. (Dunántúl, 1913 november 30.) A magyar püspöki kar tehát a földreform ellen foglalt állást. Az egyházi felfogás hűséges pécsi szócsöve, a „Dunántúl” persze magáévá tette ezt a véleményt. Akkor, am’- kor Pécsett az annexió egyre jobban fenyegető veszélye miatt forrpontra hevült a közvélemény, a földbirtokreformról cikkezett. Tette azt annak a reményében, hógy sikerül áthangolni a „közvéleményt” a szerb megszállók javára, akik részéről nem fenyegetett a földosztás veszélye. A lap — meg kell hagyni — nagyon óvatosan járt el. Higgadt volt, mellőzte a kirohanásokat és hűvös tárgyilagossággal. „ceruzával a kezében” kiszámította, hogy a földreform vége csakis gazdasági csőd lehet. A „Dunántúl” hiába erőlködött, a tömegeket nem lehetett félrevezetni. A pécsi munkásság ellenállása napról napra erősödött és a 18 napos sztrájk győzelemmel járt. Ez is segített megérlelni a történelem méhében az időt, amely a fel- szabadulással együtt a földreformot is meghozta; „Ittast igazán stzép f-atun élni..." Zsibong az iskola udvarán a gyerekhad. Óraközi szünet van. „Villám“ futóversenyt rendeznek, fogócskádnak, nagyokat szippantanak a friss, tavaszthozó levegőből. A tanteremben csak a fiaital tanító van, könyveket, jegyzeteket rendezget, készül a következő órára. Egy kis beszélgetésre azonban szívesen szakít időt. Arról váltjuk a szót, hogy lAilyem most egy falusi tanító élete, munkája? Megtalálják-e számításukat azok a fiatal pedagógusok, akik az iskola elvégzése után falura kerülnek? — Én nagyon szeretem a falut. — S hadd tegyem, hozzá, nap mint nap mind jobban megszeretem. Igaz, nem nagy község ez a Gyöngyfa, alig két és félszáz ember lakja, de lehet itt dolgozni, szórakozni is. Csak meg kell keresni a módját. Nagy lelkesedéssel beszél munkájáról Kajsiza László. Í12) Varga Péter valamit vála- izolni akart neki, de meggon- iolta és nem szólt semmit a ávozó Bakó Ferencnek. Beesett arcú, sovány parasztember ült mellette s ahogy most isszenéztek, úgy érezte, az is nindent olyan tisztán és vilá- josan lát. mint ő. Halkan a Ulébe súgta: — Menj csak, nézz egy kicsit utána! A sovány ember szó nélkül <itnent a szobából. Varga Péter a tettek embe- ■e volt, s most nem nagyon etszett neki, hogy még a pártagok is olyan vitába bocsát- coznak, amelyek céltalanok nőst. Igen, most beszélnek a mzös gazdálkodásról, azelőtt ia csak harangozni hallottak előle, máris szedték a lábaidat. mintha tüzes parázsra éptek volna. — Most tenni kell, cselekedni Pesten ropognak a fegyverek... Ez az idő nem alkal- nas arra, hogy fecsegjünk! Va, tegyük el magunkat hol- lapra emberek! — szólt hantosán — holnap talán maid öbbet tudunk. Az emberek lassan szede- Mmi kezdtek, ám amikor ki* értek az utcára, ismét kitört belőlük a szó, s amint távolodtak a háztól, nem halkult, hanem egyszerre hangosabb, hevesebb volt a vitájuk. István ottmaradt, ahol eddig állt az ajtó mellett. Nem ment el, mert beszélni akart Varga Péterrel. De nemcsak ő maradt, hanem a párttagok sem hagyták el Varga lakását. A párttitkár végignézett az ottmaradottak csekély táborán és észrevette az ajtó mellett álló Istvánt. Nem ismerte meg. Feléje indult, hogy közelebbről lássa. — T% vagy az, Tóth Pista? — Hát már meg sem ismersz, komám? Barátságosan kezet ráztak. Varga Péter fürkésző tekintettel nézte. — Hát hazajöttél a jussodért, apádhoz? — Nem! — válaszolta István keményen — hozzátok jöttem, elvtársak. — Az már egészen más — mondotta felderülő arccal Varga és magához ölelte régen látott barátját. * Az események olyan gyorsan követték egymást, mint a film pergő kockái. Az első napokban még arról is megfeledkeztek az emberek, hogy nyakukon van az őszi munkák dandárja. dolgozni kellene; ^ Réggé lenként szokatlan gyorsasággal látták el a jószágot s aztán sietve ültek vissza a rádió mellé. Délutánonként a falu egyetlen utcájában mindenütt kisebb-nagyobb csoportokba verődve vitatták meg izgatottan a rádióból hallott, vagy a mendemondák szárnyán érkezett legfrissebb híreket. — Mi történik Pesten? — egyikük sem tudta, csak találgattak, jósolgattak. Varga Péter is megvitatta Istvánnal, naponta többször is a történteket, mégsem tudtak eligazodni az események forgatagában. Inkább csak sejtették, érezték, mint tudták, hogy valami nincs rendjén és Budapesten komoly bajok vannak. Istvánnak az volt a véleménye, hogy egy, esetleg két nap alatt szétszórják a tüntető és lövöldöző csőcseléket. — Hiszen nem kell ahhoz más, vsak — mondogatta — csak egy határozott szó és a többit elvégzik az üzemek dolgozói. De ez a határozott szó késett, egyre késett. István elhatározta, hogy azonnal hazautazik Pestre. Ezekben a napokban nem gondolt Ilonára, sem mostoha- apjának praktikáira, csak állandóan a pesti események foglalkoztatták. Meg is mondta Varga Péternek: — Nézd Peti, nekem most ott a helyem a gyárban. Eddig még csak bíztam abban, hogy hamarosan véget ér a felfordulás, de most már látom, hogy komolyabb a baj, mint azt az első napokban gondoltuk. Úgy érzem magam itt, mint egy szökevény — folytatta, mert Varga nem válaszolt szavaira. — Pesten elvtársaim fegyverrel védik a gyárat... én pedig itt csak vitatkozók meg ... ah! — legyintett bosz- szúsan —■ szóval mennem kell! Ezt elhatározni könnyű volt, megtenni azonban nem volt olyan egyszerű. Sem vonat, sem autóbuszközlekedés nem volt. Csak arról lehetett szó, hogy valamilyen alkalmi közlekedési eszközzel utazzék Pestre. El is határozta, hogy gyalog megy Pestre és ott felkéri magát egy Pest felé igyekvő teherautóra. Arról már hallott a piacra járó asszonyoktól, hogy Pécsről igen sok teherkocsi megy a fővárosba és viszi az élelmiszert a „szabadságharcosok” számára. Mostohaapjának nem szólt egy szót sem. Ilonának sem. Igaz, nem is nagyon találkoztak ezekben a napokban. Elkészített magának egy kevés útra- valót és bejelentette Vargának: — Holnap reggel megyek. Varga rosszallólag nézett rá, de mégsem próbálta le beszélni. ! CFolytatjuk.) 1956-ban végezte el Pécsett a tanítóképzőt, aztán mindjárt Királyegyházára került tanítónak. Itt élnek a szülei is. Néhány hónap múlva helyettesíteni jött Gyöngyfára, aztán .:; itt is maradt, örül, hogy így alakult a helyzet; Amikor arról beszélgettünk, hogy szereti-e a falu lakossága a tanítóját, megbecsüli-e az iskolát, a terem falaira, a padlóra mutat. — Talán a legjobb bizonyíték. Alig néhány napja a szülői munkaközösség társadalmi munkában kifestette az iskolát, újraolajozták a padlót. Valóban szép fehérek a falak, tiszták, s a padló is friss olajszagot áraszt. Megtisztították az ablakokat is, sőt még a tanteremben lévő szekrényt is kiíényezték. — Hadd ragyogjon a tisztaságtól az egész iskola — mondták. Ragyog is. Akár csak a tanító arca, most, amikor meséli. Nagyon jól esett neki ez a figyelmesség. — S nézze — folytatja — esténként sokszor családlátogatásra indulok. Nemcsak azért, mert kötelesség, hanem mert tapasztalatokat szerez az ember, elmondja hogyan tanul a gyerek, megismerem a tanítványom környezetét. S öröm az, ha közös erővel segíteni tudja a gyerekeket tanulásában. : Aztán arról beszél, hogy az egész család a pedagógusi hivatást választotta, illetve választja. Nővére Királyegyházán tanít, férje is tanító. Húga, aki most jár első gimnáziumba. már most elhatározta: tanító lesz. A kultúrmunkára terelődik a szó. Alig győzöm jegyezni, annyi ,,kultúriunkciója“ van. Egymásután sorolja: — A KISZ kultúrfelelőse, a vöröskereszt ifjúsági vezetője, tanácstag, könyvtáros, a nép- frpnt iskolájának oktatója vagyok. Talán még újabb funkciókat is sorolna, ha a postás nem zavarná meg beszélgetésünket. A napi postát hozza, közte a Hivatalos Közlönyt. Mindjárt bele is lapozgatunk a közlönybe, mert érdekes dolgokat tartalmaz. A pedagógusok fizetésemelését. A táblázatban ki is keressük, mennyire emelkedett a fizetése. A törzsfizetés, meg a pótlékok mintegy 1 500 forint. — Elégedett is vagyok — mondja. — Ez már szép fizetés egy 21 éves fiatalembernek. — Nőtlen? — Igen. Még ráérek::« — Nem unalmasak az esték? — Egyáltalán nem. Van itt szórakozás. Filmvetítés, KISZ- iskola, sakk-szakkör, asztalitenisz-bajnokság. A legutóbbi járási asztaliteniszversenyen harmadikak lettünk. v Kultúrotthon kellene a falunak. Mert — mint mpndja — ez az iskola most a ,.mindenes“. Itt a mozi, a könyvtár, a KISZ-fiatalok is itt találkoznak .;; Szűk lett már ez a helyiség. Lesz is Joultúrotthona Gyöngyfának. Már dolgoznak az építésen. A hely kijelölve, a tégla, a cserép a helyszínen. A falu lakossága társadalmi munkában hordta be kocsikkal a téglát, cserepet az állomásról. Úgy számítják, hogy ezen a nyáron felépítik, de legalább is tető alá hozzák az épületet. Pirosodik az arca a lelkes magyarázattól. Látszik, szívesen dolgozik a faluért. — Most már csak az a fontos, hogy a falu lakossága mielőbb megértse a szövetkezés előnyeit — mondja. — Akkor még könnyebb lesz itt dolgozná. Mert — magyarázza tovább — most már nem annak kell a problémának lenni, hogy be- lép-e a szövetkezetbe, vagy nem, hanem annak, hogy mikor! Minél előbb! Az idő sürget, nem szabad lemaradni. Minden szavából a falu sze- retete világlik. A kis parasztgyerekek tanítása most elsőrendű feladat. Legyen a paraszt tudásban, műveltségben is több, mint elődei. Ezért érdemes dolgozni. — Mo6t igazán szép falun élni — mondja búcsúzóul; A gyerekek bejönnek az udvarról, elfoglalják helyüket a padokban és vigyázó szemmel figyelnek rá. Künn süt a nap, a friss föld illatát hozza a szél; Garay Ma este a Borostyán Étteremben oCásüÍó. JmM közkedvelt magyarnótákat énekel
