Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-04 / 53. szám
MM. MÁRCIUS t NAPLÓ s Jobb munkát várnak az építőktől a Mohácsi Farostlemezgyárban '' Az igaz, hogy már füstöl a mohácsi farostlemezgyár kéménye, de a gyár még nem dolgozik. A próbaüzemeltetést a tervek szerint januárban kellett volna megkezdeni, de még mindig nem kezdhettek hozzá. Igaz, hogy most már nem sok nap választja el a gyárat a próbaüzemeltetéstől. Csupán a svéd szakember megérkezésére kell várná, aki a Svédországban vásárolt gépeket adja majd át, és utána remélhetőleg különösebb zökkenők nélkül folyamatosan megindulhat a farostlemez gyártása. Vajon mi okozta a gyár üzembehelyezési határidejének eltolódását? Igaz, hogy ennek a kérdésnek a megvizsgálása már nem igen sokat segíthet a jelenlegi helyzeten, de azért nem hiábavaló a tanulságok leszűrése miatt, amelyek hasznosak lehetnék a jövőben. Keller elvtárs, a Mohácsi Farostlemezgyár beruházási osztályának vezetője szerint az építési munkák határidejének eltolódásai okozták végső soron a másfél hónapos késést a próbaüzemeltetés megindításánál. Lehet, hogy egyéb körülmények is közrejátszottak a határidők eltolódásánál, de az biztos, hogy a 26. számú Építőipari Vállalat okozta kimutathatóan a legtöbb késést. A 26. sz. Építőipari Vállalat 1956 óta még egyik évben sem teljesítette maradéktalanul a szerződésben vállalt kötelezettségeit. 1956-ban hat millió forinttal, 1957-ben fél millió fo-< rinttal, a múlt évben pedig két millió forinttal teljesített kevesebbet, mint amennyit a megkötött szerződések a számára előírtak. A forintban jelentkező kiesések mögött természetesen határidőéitőlódások állnak. A legsúlyosabban, — a gyár üaemibeihelyezése szempontjából —‘ azonban a víztisztító épületének a határidő elcsúszása esik latba. A víztisztítót a 26. sz. vállalatnak 1958. december 31-ig kellett volna elkészítenie. A farostlemezgyár vezetői többször is felhívták az építő vállalat figyelmét arra, hogy ennek az objektumnak igen fontos szerepe van a gyár üzembehelyezése szempontjából, mert e nélkül a gyár vízellátása nem biztosítható, tehát a próbaüzemeltetés sem indítható meg. A többszöri figyelmeztetés ellenére azonban az építők december 31-e helyett csak február elején adták át a víztisztítót; Ahelyett, hogy a víztisztító elkészüljön, 1956. harmadik negyedében le is állították az építését, arra hivatkozva, nincs elegendő ács-szakmunkása a vállalatnak. A PRÓBAÜZEMELTETÉS határideje elcsúszásának ez a legfőbb oka. Mert a dunai víz- kivételi mű, már december 18- án biztosította a gyár számára a vízszolgáltatást, viszont a gyár a víztisztító hiányában a vizet nem tudta fogadni, illetve nem tudta felhasználná. Általános gyakorlattá kezd válni az építőknél az is, hogy nem teljesen befejezetten adják át a létesítményeket, Illetve az átadáskor észlelt, és jegyzőkönyvbe foglalt hiányokat nem javítják ki gyorsan, hanem csak vontatottan végzik el. Ebből következik az, hogy egyes létesítmények „papíron“ már át vannak adva, de a beruházó még nem tudja használni, mert a hiányok még nincsenek kijavítva, vagy még éppen dolgoznak a hiányok kijavításán. Ilyen például a készáru raktár szociális része, amelyet február elején adtak át, de gyakorlatilag még ma sem használhatják a gyár dolgozói egyszerűen azért, mert az építők, illetve alvállalkozóik még nem dolgoznak benne, és nem lehet az öltözőket berendezni. A konyhát pedig már novemberben átadták, de még mindig nincsen bekötve a víz és villany, gyakorlatilag tehát nem használható. Kétségtelen, hogy a műszaki átadásoknál a beruházó is jelen van, és ő is felelős azért, hogy igen sok hiánylattal kerülnek a létesítmények átadásra, mert miért veszi át, ha nem tartja átvételre alkalmasnak a kivitelező munkáját. Végső soron azonban mégis a kivitelező vállalat becsületbeli ügyének kell tekinteni azt, hogy csak olyan épületet adjon át, amelyik teljesen kész, és amelyekről nem kell hosszú hiányjegyzékeket készíteni. A hiányokat pedig, a ki6értékű befejező munkákat pedig gyorsan kell elvégezni. Nagyon helytelen álláspont, hogy csak az a muníka lényeges, amelynek nagy a termelési értéke, amelyben „sok a pénz“, a kis- értékű munka már nem lényeges. A létesítmények használhatósága szempontjából valamennyi munka lényeges, és egyaránt fontos. ITT NEM EGYSZERŰEN kötbérproblémákról van szó. Mert hiába kap a farostlemez- gyár kötbért a határidőeltoló- dásoikért és egyebekért. A kötbérből még nem lesz farostlemez. Itt a legfontosabb feladat, hogy az építő vállalat igyekezzen a határidőket a népgazdaság egészének az érdekében betartani, — legalább a legfontosabb létesítményeknél, amilyen például a víztisztító volt. Ha e téren igyekszik a 26. sz. Építőipari Vállalat javítani a munkáján, úgy gondoljuk, hogy a későbbiekben nem lehetnek a gyár további építése során különösebb nehézségek. 1959. április 3-án megjelenik Kevesebb a törvénysértés Hagyományos szokás szerint az ügyészség is felmérte az elmúlt év tapasztalatait és elkészítette mérlegét. Az ügyész ség — mint a törvényesség őre — számadásaiban természetesen a törvényesség alakulásáról, helyzetéről számolhat be. Az 1958-ban az egész országban és így megyénkben is a szocialista törvényesség megtartása, megszilárdítása tekintetében jelentékeny mértékű előrehaladásról kapunk képet. Jelentős előrehaladást tértünk a bűncselekmények megelőzése terén. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy 1957-hez képest a vádemeléssel befejeződött ügyek száma jelentősen csökkent. Az első ízben megtévedt, viszonylag csekélyebb súlyú bűncselekményt elkövetőket büntetőút helyett nevelő jellegű felelősségrevonásban részesítettük. A kisebb súlyú cselekmények elbírálása, a munkafegyelem megszilárdítása és a szocialista erkölcs kialakítása tekintetében már eddig is jó szolgálatot tettek a társadalmi bíróságok. Különösen kiemelendők e téren a Pécsi Közlekedési Vállalat, a Pannónia Sörgyár, a Babarc: Állami Gazdaság és a Mohácsi Farostlemezgyár társadalmi bíróságai, mert ezekben az üzemekben, a társadalmi bíróságok működése .óta a munkafegyelem jelentős mértékben javult. A társadalmi bíróságok működéséhez eddig' is, s a jövőben is — az ügyészségek sok segítséget biztosítanak. Büntetőügyekben egyik legfontosabb feladatként a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét tekintettük. A párt Központi Bizottságának, majd ezt követően a megyei pártbizottságnak 1958 tavaszán hozott határozata alapján széleskörű akció indult mind politikai, mind jogi felvilágosító munkával, ezen felül gazdasági szervezési intézkedésekkel és büntetőjogi eszközök alkalmazásával. Ennek a mozgalomnak eredményeként eljutottunk annak küszöbéig, hogy a társadalmi tulajdon védelme napjainkban kezd társadalmi üggyé válni. Munkánk során éppen az említett párthatározatok végrehajtásaként biztosítottuk, hogy a társadalmi tulajdon herdálóival, fosztogatóival szemben személyükre és beosztásukra való tekintet nélkül, megfelelő felelősségre- vonásra kerüljön sor. A társadalmi tulajdon védelme terén elért eredményeink mellett még igen sok a tennivaló. Megengedhetetlennek tartjuk azt a liberálsi szemléletet és gyakorlatot, amely egyes gazdasági vezetők részéről még ma is tapasztalható. Példaként említem meg, hogy büntetett előéletű pécsi lakost bíztak meg az Észak-Baranya megyei Nébolt 23-as sz. üzletének vezetésével még 1955 júliusában. Alig másfél éves működése után sikkasztás és ártúllépés miatt a bíróság 8 hónapi felfüggesztett börtön- büntetésre ítélte. Ezt követően elhelyezkedett a Pécsi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál, ahol a 11-es számú bolt vezetésével bízták meg. Körülbelül egy év leforgása alatt 11 ezer forint feletti leltárhiány miatt vizsgálat indult, melynek eredményeként az ügyészség vádat emelt ellene. A vádirat benyújtása után leváltották, de ezzel egyidőben megbízták az 1. sz. bolt vezetésével. Rövid négy hónapos működése során itt is 7400 forint leltárhiányt produkált, amely a társadalmi vagyon hűtlen kezeléséből adódót. A bíróság a közeljövőben hoz ítéletet. A becsületes emberekben joggal merül fel a kérdés, hogy az ilyen többszörösen büntetett személyt miért bízzák meg vagyonkezeléssel? Az állami vállalatok igazgatói, főkönyvelői becsületükkel, de törvényileg is felelnek az ilyen esetekért, főleg akkor, ha nem tesznek kellő időben megfelelő intézkedéseket. 1958-ban a korábbi esztendővel szemben nőtt a büntető- útan elbírált ügyek kárösszege. Az erőszakos cselekmények, testi sértések száma is jelentősen emelkedett. Az Utóbbinál az előidéző okok között a szeszesital mértéktelen fogyasztása ■mm NiaaiHiiMaiiiBMiiaaaMiiiiiMi Az egyetemi oktatásban bizonyos ellentmondás van. — Egyrészt abban, hogy a nappali tagozaton tanulóknál a falakon 'kívül marad az üzem, a gyakorlat, mert a ritka, és nemegyszer felületes üzemlátogatások sem jelentenek többet. mint város; ember számára az évi néhánynapos TIT- k‘"yndulás. Eat a gondot még a felsőbbévesek kötelező, tízhetes üzemi-termelési gyakorlata sem oldja meg. Az esti és levelező tagozaton ennek az ellenkezője történik. A gyakorlati munka ugyan a hallgatók hétköznapjaiban van, de éppen a tanulmányi idő kevés óraszáma miatt a tudomány«* ismeretek színvonala alulmarad a nappali tagozaton tanulókénál. Ez az ellentmondás feloldható, és összefügg azzal, hogy az egyetemeken is az elméleti oktatást össze kell kapcsolni a gyakorlattal. A hallgatóknak nemcsak azt kell látndok, ami a tankönyvben van, hanem gyakorlati munkával is készüljenek az életre, hogy élenjáró munkás, újító váljék belőlük. és az üzemben úgy tekintsenek rájuk, mint a jövő szakmai vezetőire. A szovjet egyetemi oktatásban hamarosan létrehoznak egy újtípusú, gyári-műszaki főiskolát. Az itt folyó oktatás két alapelve a következő: az elméleti anyagot a főiskolán, a gyakorlatit pedig a gyárban sajátítják © 1, ilyenformán tehát a gyár a fóBidkola egyik tagozata lesz. A másik alapelv, hogy a főiskolák mellett iparvállalatokat, vagy nagyobb műhelyeket létesítenek. Bármilyen kezdetleges formában is, de ezt a gondolatot hordozzák az újonnan szervezett parasztfőiskolák is, amelyek egy s másban hasonlítanak a Szovjetunióban létesítendő szovhoz-főiskolákhoz. — Természetes, hogy jelenleg nem áll mód arra, hogy az .ország egyetemei mellett megfelelő nagyüzem létesüljön; de annak feltétlenül meg kell találni a módját, hogy az egyetemi elméleti oktatás mellé megfelelő mértékben párosuljon a gyakorlati munka. Jelentős lépés, hogy az egyetemi felvételeknél számottevő igény a termelésben eltöltött idő, de fontos a jelentkező gyakorlati munka iránti készsége is, márpedig a jelenlegi általános gimnáziumi tantérv csak „akadémikus“ ismereteket nyújthat. Főnixe, hogy minden tanuló elsősorban arra készüljön fel, hogy a termelőmunkában részt kell vennie. Az általános iskolai: politechnikai képzés alapot nyújthat, és a középiskolákban kell megtalálni annak módját, hogy a tanuló kapcsolatba kerüljön a termeléssel. A módszerek különfélék lehetnek, de a lényeg feltétlenül az, hogy mire a fiatalok a középiskolából kikerülnek, valamilyen gyakorlati munkához szakképzettséget szerezzenek. Fzael Twtgv többségében megszűnik az a szomorú gyakorlat, hogy az érettségizett fiatalok egyetemi felvétel hiányában — mivel csupán mintegy ötödrészüket szívják fel az egyetemek — kilátástalannak, érielmet lennek és derékba törtnek érezzék jövőjüket. S.ugyanígy meg kell találni annak a módját is, hogy a fel- . vételnél jelentkező gyakorlati igény mellett, az egyetemet miképpen lehet összekötni a gyakorlattal Természetesen sokkal magasabb színvonalon, mint az általános és középiskolákban. Rendkívül érdekes az az elgondolás, amelyet a szovjet főiskolai oktatás rendszerében kívánnak alkalmazni. Eszerint az első évfolyamon csak esti és levelező tagozat lesz, és a hallgató a második évben határoz, hogy a nappali vagy az esti. illetve levelező tagozaton folytatja tanulmányait. Vagyis; az első évfolyamon nappali tagozat nem lesz. Az első évfolyam tanulója tevékenyen részt vesz a termelésben. Ehhez persze az is kell, hogy az esti és levelező tagozatok tanulmányi színvonala egyenértékű legyen a nappali* tagozatéval. Nem biztos, bőgj’ ez a módszer valamennyi szakegyetem számára helyes ég megoldható, de a tudomány és technika fejlődésszabta követelménvei sürgetően kívánják a felsőoktatás módszereinek felülvizsgálását. Nem beszélve arról, hogy az az általános ós középiskolás tanuló, aki a következő időkben majd éveken át rendiszeresen ismerkedik a gyakorlati munkával, megszokja, a munka segítségével szívja magába az elméletet; évek múlva — ha odakerül — az egyetemen is hasonló kapcsolatot kivan a gyakorlati élettel. i A tanulóifjúság gyakorlati képzése nem rekedhet meg az általános és középiskolákban, tehát az egyetemi gyakorlati oktatás módszereinek kidolgozása sem késhet sokáig. Lehet, hogy egy-egy módszer nem minden egyetemen megfelelő, de a gondolatok alépítménye egy jelentősebb, általánosabb feladatból készült: felszámolná a fizikai és a szellemi munka közötti különbséget. Bármennyire is távolinak látszik ez a feladat, éppen úgy küszöbön áll, mint a szocializmus építésének más munkája. A szocializmusban egyre jobban jellemzővé válik hogy a fizikai és szellemi munka közötti különbségek határai elmosódnak, összeolvadnak. Ez nem máról-holnapra megoldható feladat. S az egyetemeken meghonosítandó gyakorlati oktatás. — formája legyen majd bármilyen -5-, az elmélet kapcsolódása a termelés hétköznapjaihoz, ugyancsak téglája lesz annak az~ épüiefnek. amely a fizikai és a szellemi munka közös elemeiből áll. THIERY ARPÄP szerepel első helyen. Megállapításaink szerint az italboltok dolgozói a jogszabályi rendelkezéseket megszegve, „nyakló" nélkül szolgálják ki a már ittas embereket is. Nem látjuk elegendőnek az ilyen ügyekben tapasztalható enyhe elbírálást és a jövőben az ittas állapotban lévők, valamint a fiatalkorúak kiszolgálóit az eddigi fegyelmi felelősségreyonással szemben — szigorúbb felelősségrevonásban fogjuk részesíteni. A gyermekek és fiatalkorúak ügyében indult büntető- ■■■■■■> eljárások száma igen magas. A garázdaság, huligánság sajnos éppen a fiatalkorúak között tapasztalható elsősorban. Sokat ront az ifjúság erkölcsi9 arculatán a laza szülői felügyelet és „rossz romantika”. A közelmúltban eljárás folyt egy fiatal korúakból álló háromtagú társaság ellen. Ezek álarcban, tőrrel megtámadtak a mecseki úton két lányt és szabályosan kirabolták őket Csak a nyomozás során derült ki, hogy ezt ijesztgetésnek és viccnek szánták és a közeledő szilveszteri mulatságon akarták a „rablókat” — saját magukat — leleplezni. Az ilyen féle „vicceket” csupán égy lépés választja el a súlyos bűncselekmények elkövetésétől. A szülőknek nagyobb gondot kellene fordítani gyermekeik szórakozására, baráti körére. Tapasztalataink szerint 1 a rossz baráti környezet rendszerint az első lépés a fiatalok lejtőre kerülésénél. A sokat emlegetett társadalmi összefogás tényleges kialakítására ugyancsak sürgető szükség van. Az ügyészi munka másik —* viszonylag kevéssé ismert területén — az általános törvényességi felügyeleti ágban, ugyancsak jó eredményeket tudunk felmutatni. 1958-ban több száz szervnél tartott ügyészi vizsgálat és több ezer panasz elbírálása során feltárt törvénysértések orvoslása iránt tettünk intézkedéseket. Megállapítható az is, hogy tanácsaink munkáját a szocialista törvényesség megszilárdítására irányuló törekvés jellemezte. Ez a megállapítás elsősorban a megyei, a városi, illetve a járási tanácsok munkájára vonatkozik. A községi tanácsok munkájában e téren még sok a pótolni való. Az 1958-as tanácsválasztásokon a tanácsapparátusba bekerült új káderek zöme közigazgatási gyakorlattal nem rendelkezik. A szorgalmas önképzés mellett felsőbb tanácsi szervek segítségadására és — tegyük hozzá — az ügyészi szervek felügyeleti munkájának kiterjesztésére van szükség. A munkajog területén még mindig gyakoriak a törvénysértések. A vállalatok egy részénél a dolgozók fegyelmezetlenségeivel szemben túlságosan enyhe és elnéző magatartást lehet észlelni, míg más ügyekben a dolgozók jogvédte érdekeit sértik meg. Például a megyei területi egyeztető bizottságoknak 1958-ban körülbelül száz dolgozó .ügyében kellett a vállalatokat elmarasztaló ítéletet, határozatot hozni. A törvénytelen felmondások és bérkövetelés elutasítások folytán mintegy 140 ezer forintot kellett kifizetni. A dolgozók jogainak csorbításán túlmenőleg súlyos hiba, hogy a kifizetett 140 ezer forint mögött nincs tényleges munkateljesítmény. A jövőben olyan gyakorlatot igyekszünk kialakítani. hogy ilyen törvénysértések következményeként tény leges munka nélkül eszközölt bérkifizetések, nemcsak az Államot, hanem a törvénysértésért felelős személyt is terheljék. Az ügyészt, a nyomozót és a bírót — mivel politikai munkát végeznek — a párt mindenkori büntetőpolitikai elvei irányítják és kötelezik. Ez tartalmában azt jelenti, hogy valamennyiünknek a párt által vezetett munkásosztály érdekeit kell szem előtt tartani, s a proletárdiktatúra szervei által megalkotott törvények, jogszabályok, rendelkezések megtartását és meg- tartatását a munkáshatalom érdekében biztosítani kell. Ügyészi szerveink 1959-ben is a törvényesség további megszilárdítását tűzték ki célul. A szocialista törvényesség sértetlensége és erősödése proletárdiktatúránk megszilárdításának objektív szükségessége, mert a proletárdiktatúra sem létezhet tartósan a dolgozók aktív támogatása nélkül. Ezt az aktív támogatást viszont csak úgy vagyunk képesek elnyerni és megőrizni, ha a dolgozók jogainak védelmét következetesen biztosítjuk. A törvényesség két oldalának érvényesítésével az állampolgárok és az állami szervek részéről való megtartatásával — állami és társadalmi szervek hatékonyabb bekapcsolásával biztosítani fogjuk, hogy a szocialista törvényesség megyénkben méginkább érvéivé sülhessen. Dr. Lévai Tibor megyei ügyész. Lényegesen óbb lesi az ecelellátás Tavaly sokan panaszkodtak, hogy rossz az ecetellátás. A szakemberek megvizsgálták, mi okozza a zavarokat. Megállapították, hogy a kiskereskedelem utasítást kapott, hogy a hordóigényét jelentse be a Belkereskedelmi Mimsztériu-« élelmiszeripari főigazgatóságán, illetve a SZÖVOSZ élelmiszer és háztartási cikkek forgalmi főosztályán. Ezenkívül megállapodtak a? ecetiparral, hogy nagyobb mennyiségű palackozott ecetet hon forgalomba.
