Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-26 / 72. szám

1959. MÁRCIUS 26. NAPLÓ s lágy összegő nyereségrészesedés a kesztyűgyárban A kesztyűgyárban március 37-én osztják tot a nyereség- részesedést. A nyereségrésze­sedés 1958-hoz viszonyítva 100 százalékos, mert 20A napi bérnek megfelelő összeghez jutnák a gyár alkalmazottai. A nyereségrészesedésen felül, a gyárban eltöltött idő figye­lembevételével hűségjutalmat is kapnak a dolgozók. Van­nak, aikik a hűségjutalommal együtt, közel egy hónapi bér­nek megfelelő összeget vehet­nek fel március 27-én. A ^ki­váló dolgozó“ oklevelek és jelvények kiosztására április 4-én kerül sor. Érthetően jó a munkások hangulata, lelkesen készülnek 1959. évi tervük teljesítésére. A gyár termelése 1958-hoz vi­szonyítva. 12—13 százalékkal emelkedik. Ebben az évben 200 ezer párral több kesztyűt készítenek él, mint a műit év­ben, s az össztermelés 50 szá­zalékát exportra bocsátják. 1959-ben új építmények ké­szülnek el a gyár telephelyén, átadásra kerül egy négyeme­letes épület, azonkívül két emelettel magasítják a küHúr- házatt is. A termelő helyisé­gek mellett a szociális beru­házásokra is gondot fordíta­nak, új fürdő, öltöző épül. Valószínűleg beindul Sikló­son egy új telep, a gyár keze­lése alatt, ami a termelés eme­lését segíti elő. Első negyed­éves tervüket előreláthatólag 101 százalékra teljesítik, ami 80 ezer pár kesztyű elkészíté­sének felel meg. Válasz a megyei pártbizottság határozatára: Hárommillió tégla terven felül A megyei pártbizottság határozata különös figyelmet tordított az építoanyagiparra. Felhívja az építőanyagipari munkásokat: adjanak több építőanyagot a termelőszövetkeze­teknek, segítsék a közös gazdálkodás útjára tért parasztokat. A határozat felhívására nagy lelkesedéssel válaszoltak a két téglagyári egyesülés dolgozói. Vállalták, hogy 1959. évi tervüket túlteljesítik. A tanácsi téglagyári lehetőséget nyújt arra, „fi hogy a tavalyi 25 millió dara­egyesilles bot túlszárnyalják. A komoly összegű nyereségrészesedés, a jutalmak, a „kiváló dolgozó” oklevelek bebizonyították a munkásoknak, hogy érdemes többet termelni, érdemes job­ban dolgozni, érdemes iparkod­ni. A vállalat az önköltség- csökkentésre is versenyjutal­mat tűzött ki, mely az alap­nyereségrészesedésen felüli juttatásban részesíti a feltétel teljesítőjét. Magyarbóly, Szent- lőrinc, Szigetvár II. téglagyá­rak dolgozói már ilyen jutal­makban is részesülnek. 1954-ben a vállalat termelő­ié még csak 16 millió tégla volt. 1959-ben a 25 milliós terv kapuján is át alkarnak lépni. Biztosak abban, hogy erőfeszí­téseiknek az elkövetkezendő évben is meglesz a gyümölcse. harmadszor nyeri el az élüzem címet. Április negyedikén örömmel ünnepelnek a dolgo­zók, s mint mindenhol, itt is számvetést készítenek. Szám­vetésükben a vállalat nagy­arányú fejlődéséről adhatnak hírt. Tíz üzemük közül nyolc már gépi üzem. Április 4-én 22 munkás kapja meg a „Ki­váló dolgozó” oklevelet, három ezer forinton felüli jutalom­mal együtt. A vállalatnál ezek­ben a napokban kerül kiosz­tásra a 25.2 napi bérnek meg­felelő nyereségrészesedés. „Többet termelni kevesebb költséggel, 10 százalékkal javí­tani a szénenergia-felliaszná­lást, vegyi, vagy más úton 5 százalék alá csökkenteni az egyes telepeken fellelhető ta­lajszennyeződést, növelni a cserépgyártást, korábban be­gyújtani a kemencéket” —* ilyen versenyfelhívással for­dult a vállalat üzemi bizottsága a munkásokhoz. — Az első negyedévben 600 ezer, 1959-ben pedig 1 millió téglát adunk terven felül — válaszolták a munkások. A vállalás teljesítésének, minden feltétele biztosítva van. A vállalat üzemeinek technikai és építési berende­Versenyezzünk a legszebb utca és legszebb park címért! Mi. a Mecseki Állami Erdőgazdaság KISZ-szervezetének fiataljai, tanulmányoztuk pártunk Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetéről szóló határozatát. Ezzel kapcsolat­ban látják, hogy nekünk KISZ-fiataloknak különösen sok ten­nivalónk van. Ezért elhatároztuk, hogy a 111. kerület szépítése érdekében versenyre hívjuk a III. kerület KISZ-szervezeteii, valamint az úttörőket a legszebb utca, illetve legszebb park címéért, azért, hogy a város tisztasági mozgalmában a III. ke­rület első helyet foglaljon el. .4. Mecseki Állami Erdőgazdaság KlSZ-szervezete vállalja a Megyeri úti névtelen tér rendbehozását május 1-re, a mun­kásosztály nagy ünnepére. Ugyanakkor javasoljuk a III. kerü­leti tanácsnak, hogy a teret nevezze él a munkásmozgalom kiváló harcosáról Kun Béla térnek. Kérjük a KISZ-szervezetekat és az úttörőket, hogy érte­sítsenek bennünket csatlakozásukról. A KlSZ-fiatalok és az erdőgazdaság nevében: mészáros Dénes kasza ferenc párttitkár. az erdőgazdaság igazgatója. HANH TAMÁS KISZ-titkárt Az ÉM téglagyári egyesülés dolgozói megvitatták a me­gyei pártbizottság határozatát, megvitatták, hogyan adhatná­nak több téglát 1959-ben, ho­gyan segíthetnék az újonnan alakult termelőszövetkezetek építkezéseit. Az üzemi bizottság az üzemi tanáccsal karöltve versenyt szervezett. A' járási székhelye­ken egyéni vállalások szület­tek, Szinte mindegyik üzem, kivétel nélkül túl alkarja szár­nyalni éves tervét. így alakult :ki egy olyan felajánlás, mely naponta 10 000 egységnyi több- letgyártást eredményez. Ez 'vállalati szinten az éves ter­ven felül 2 millió tégla előállí­tását jelenti. Az első negyedéves terv tel­jesítéséről már érkeznek be adatok az egyesüléshez, s esze­rint az I. n. évi tervet 10 szá­zalékkal fogják túlteljesíteni. Hogy az éves vállalásnak ele­get tudjanak tenni, a kemen­cék, sajtolok, prések egymás közötti párosversenyét is élet- rehívták. Az üzemekben han­goshíradón, vagy röpgyülése- ken ismertetik a munkásokkal melyik üzem mennyire telje­sítette tervét. Április negyedikén 24 napi bérnek megfelelő nyereség- részesedést osztanak ki. A jó munka értelmét, becsületét mindenki láthatja, hisz a ter­vek túlteljesítéséből az egyén­nek is komoly haszna szárma­zik. A vállalat dolgozói jóked­vűen, bizakodóan készülnek a kongresszusi versenyre. Eltö­kélt szándékuk eleget tenni szavuknak, legyártani a ter­ven felül ígért 2 millió tég­lát. Arra kérik ellenben felettes szervüket, a minisztériumot, sürgősen intézkedjen a kész­áru elszállításáról. Az egyesü­lés gyárad jelenleg is mintegy 8 milliós készletet tárolnak. Ehhez hozzájön a napi 300 ezer darabos termelés. Vannak üzemek, mint például a duna- szekcsői, ahol kritikus már a helyzet, nem tudják hová ten­ni a legyártott téglát. A válla­latnak felesleges költségtöbb­letet is okoz a kényszerű tá­rolás, akadályozza a munka- verseny kibontakozását. Az ÉM Anyagellátó Vállalata nyújtson gyors segítséget a Baranya megyei téglagyárak­nak, hogy valóraválthassák fo­gadalmukat, többtermelésük­kel elősegíthessék a megyei pártbizottság határozatának végrehajtását. Másfélmillió csemete Ennyit ültetnek el az idén a fásítási hónap keretében a községek, a termelőszövetke­zetek, az állami gazdaságok. Mint sok más, ez is megma­radt és az emberek tudatá­ban a március 10 és az áp­rilis 10 közötti időszak így rögződött: „Fásítási hónap“. A fásítás népgazdasági je­lentősége igen nagy. Évente több százezer devizaforintot költünk fabehozatalra, ho­lott a fásításra alkalmas te­rületek kihasználásával ezt az összeget jelentősen csök- kenthetnénk. E cél érdeké­ben született meg az a he­lyes gondolat: március 10 és az április 10 közötti időszak legyen a társadalmi összefo­gás jegyében a fásítás hó­napja, amikor minden szerv, minden szervezet kiveszi ré- ’ szét abból a felemelő és szép munkából, amely új erdő­ket, erdősávokat szül, amely azt jelenti, hogy legelőink, útjaink nem lesznek kopá­rak, házunk környékét fa díszíti. Baranyában 1953-ban in­dult meg komolyabb mérték­ben a fásítás. Azóta az erdő- gazdaság irányításával a ta­nácsok, termelőszövetkeze­tek, halgazdaságok, legelte­tési bizottságok évenként mintegy 500—600 hektárnyi területen fásítanak. Cseme­tében és guhángban kifejez­ve ez azt jelenti, hogy éven­ként körülbelül 3 200 000 cse­metét és 100 000 súhángot és sorfát ültetnek el. Idén Baranyában az emlí­tett szervek 340 hektárnyi területet fásítanak. E terület nagy része erdő, fasor és er­dősáv és közel hatvan hek­tárnyi pótlás. 1 520 000 cse­metét és mintegy 59 000 su- hángot és sorfát ültetnek el . A számok között érdekes dologra bukkan az embert 110 hektárnyi területbe nyár-> fát ültetnek. A nyár a múlt­ban lenézett fafaj volt, tűz­zel, txissal irtották. A faipar gyors fejlődésével a nyárfa azonban igen keresett és ér­tékes nyersanyag lett. Egy­szerű ennek a magyarázatai A nyárfa 20—25 év alatt vá­gásérett, míg a lassan növő fafajoknak 80—100 évre van szükségük ahhoz, hogy vá­gásra érjenek. A nyárfa gyors növésének szemléltető példáját látni Kozármislenyben. A község közepén egy kis patak fo­lyik. Ennek a két oldalára még 1954-ben nyárfasort ül­tettek. A suhángok azóta magasra nőttek, elérik a 12- 15 m magasságot s mellma­gassági átmérőjük 16—20 centiméter. Követendő példa a kozármislenyi. A fásítás népgazdasági ér­dek! Ennek végrehajtása nemcsak az erdőgazdaság fel adata. Mindenkié, de ezen belül is különösen az ifjú­ságé, a kiszeseké. A fia­talok kiveszik részüket eb­ből a munkából, ha megkér­jük őket, ha elmondjuk e fel­adat sikeres megoldásának jelentőségét. Ezt mutatja a pécsi példa is. Uj-Meszest fásítják ás erre a munkára nem kevesebb, mint 400 or­vostanhallgató, háromszáz középiskolai diáik jelentke­zett. A pécsi fiatalok példát mutattak és reméljük ezt a példát követik a falvak, ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok fiataljai is, akik segítenék abban, hogy társa­dalmi összefogással minél több faanyagot adhassunk népgazdaságunknak, lakóhe­lyünket, annak környékét egészségesebbé ás kelleme­sebbé tegyük. — A KOMLÓ—ZOBAK KÖ­ZÖTTI ÚTSZAKASZT, a Mánfa—zobáki út 6+794—9+ 343 kilométer Iközötti út átépí­tése miatt április 15-től június 15-ig a forgalom elől elzárják. Ez idő alatt a forgalom Komló —Főtér—Kossuth-akna—111-as akna—Béta-akna—Zobák útvo­nalon bonyolódik majd le. IZGALMAS BGETJEK Érettségi! Van-e diák, aki- nék e szó hallatára nem dobog hevesebben a szíve! Mi is tud­juk, akik vajaimkor voltunk diákok, hogy még álmunkat is az érettségire készülődés foglalta le: voltak, akik mag­álmodták az órettségiiételt, voltak, akik álmukban meg­buktak a vizsgán, de egy sem volt, akiit valami formában ne foglalkoztatott volna a nagy nap. Aztán idők múltán las­san elfeledtük az izgalmakat, mert új feladatok, új „vizs­gák“ előtt álltunk. De mintha ismét diák len­nél, valahogy így érzed ami­kor érettségire készülő tanulók közé kerülsz. A Janus Pan­nonius Gimnáziumban ezen a tavaszon 69 diák készül az érettségire. Azaz, hogy baj lenne, ha csak most tavasszal kezdték volna meg a készülő­tartóm, hogy segítsek tanuló* társaimnak. Ha sikerül az érettségi vizsgám, szeretnék a bölcsészeire beAratkozniu Olajos Borbála: — A 4/c osztályba járok. Természetes, hogy egyikőnk számára sem közömbös, mi­lyen eredménnyel érettségj­dést. Már az év elejétől folya- zünk. Most gondolok én is maksam tanulnak. Az iskola­év elején egy osztályfőnöki órát az általános tájékoztatás­ra használtak fel, ahol az ál­talános követelményeket mon­vissza az első osztályra, ami­kor még kevésbé vettük ko­molyan a tanulást. Pedig az elsős anyagra most az érettsé­gin nagy szükségünk van. Ha dották el a diákoknak. Azóta még egyszer elsős lennék, sok- is megszakítás nélkül szinte kai alaposabban tanulnék már ■■■■■■■■■•■■«■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I Példamutatása [ természetesen igen jó hatással van. a többiekre. Kell is az, hogy a vezetők — jelen esetben az elnök, aztán Máthé István párttitkár, Kiss Nándor, 'Szabó Ernő brigádvezetők — jó példát mutas­sanak. A jó példa vonz, de ez koránt­sem ad teljes magyarázatot arra, hogy ilyen egységes szorgalommal láttak hozzá a közös munkához a sumonyiak. Huszonnegyedikén, amikor a közös munkát tulajdoniképpen megkezdték, egy nap alatt negyven holdnyi terüle­tet bevetettek. Azóta is minden áldott nap, 20—25 fogat, negyven-ötven em­ber szorgoskodik a határban, hogy a megszervezett határidőre földbe kerül­jön a 120 holdnyi tavaszi árpa, 150 holdnyi kukorica, negyven holdnyi zab, 15 holdnyi napraforgó, 27 holdnyi siló 7) kukorica 20 holdnyi takarmányrépa, 13 holdnyi kapáslucema. 6 holdnyi tavaszi bükköinyvetés. A szükséges vetőmagot egy szóra, maradék nélkül biztosítot­ták. Egységes az álláspont a közös ál­latállomány kialakításával kapcsolat­ban is. Terveik szerint a közös tehén­állomány százfőnyi lesz, huszonhét pár lovat hagynak meg. Szó van a közös sertésállomány kialakításáról is, de az­zal egyelőre még várnak: drágálják a disznófiztató, nevelő és hizlaló helyiség hivatalos építési költségét. Úgy terve­zik, hogy saját erőből, helyi anyagok felhasználásával, olcsóbban oldják meg a sertések elhelyezését. Egységesek há- romszáznegyven holdnyi őszi vetes kö­zös betakarítását illetően is mun­kaegységre végzik, hogy aztán az ara­tás után már kialakíthassak a közös gazdaság tábláit. Mindezt f csak a jó szervező munkával, - » a vezetők példamutatásával magyarázni nem lehet. Ezek a biztató tények többre mutatnak: tükrözik a su- J mbogi szövetkezeti parasztok mélységes hitét, meggyőződését arról, hogy jól vá­lasztottak, jó úton haladnak. Pedig — csakúgy mint a tsz-elnök, az egész köz­ség igazán jómódú, amolyan középpa- rasztféle község, ahol a hajdani új gaz­dák is jelentős állatállománnyal, föld­területtel rendelkeztek, jól, hozzáértés­sel gazdálkodtak. Az avatóünnepségen megfigyeltem, hogy műsor keretében színpadra lépő kis diákok lábán szinte kivétel nélkül új cipő, lakkszandál, ízléses, szép és új ruha volt. Papp József elvtárs, a tanács- titkár arról tájékoztatott, hogy az adót ebben a községiben mindig rendben, be- osületes pontossággal fizették, tavaly is megyei elsők voltak a negyedik negyed- évben. Amikor a beszélgetés során oly sokat emlegetett kultúrház építéséhez hozzáfogtak, a község több mint há­romszázezer forint értékű társadalmi segítséget adott, mert módja volt adni. Jól éltek tehát eddig is, de még job­ban akarnak élni. És mert tapasztalt, értelmes emberek, a szövetkezést vá­lasztották. Most persze itt a nagy gond a köz­ség nyakán. Végleges tervet kell ké­szíteni, szakembereket szerezni, a gép­állomással tárgyalni és vetni, vetni. A község vezetői, maga Király Dezső ta­nácselnök, Vincze József iskolaigazga­tó sem a megnövekedett feladatokat sokallja és segítséget sem a tsz ügyé­ben kél'. Ehelyett azt kéri tőlem, úgyis mint a „megyétől kiküldött elv- társ“, úgyis, mint a „hetedik nagyha­talom“ — a sajtó képviselője, hogy a kultúrház ügyében járjak el az illeté­keseknél. A MOKÉP megyei igazgatójától már kaptak valamelyest. Negyvenezer fo­rintot talán a községfejlesztésá alapból is ki tudnak szorítani, de ez még mind nem elég. Pedig a községben ezentúl már nem lesz sehol sem hely, ahol a szövetkezet népes tagságát, teszem azt egy közgyűlésre, vagy előadásra össze tudja hívni. Az iskola is szükségter­mekkel bajlódik, a mostani tanácsko­zóhelyiséget pedig április elejére ismét istállóvá alakítják vissza. Valóban indokolt a kérésük — bár látniuk kell, hogy a kormányzat kasz- szája, anyagi, pénzügyi ereje sem vég­telen és hogy nemcsak kultúrház, de sok-sok új lakás, iskola és minden más kell most az újjászülető magyar falvak gyors fejlesztéséhez. Hogy mikor kap segítséget Sumomy a kultúrház megépí­téséhez, azt majd illetékesek eldöntik. Szeretném azonban javasolni, hogy er­ről a döntésről értesítsék Sumony de­rék szövetkezeti parasztjait. Meggyőző­désem, hogy egy biztos dátum, még ak­kor is kedvező fogadtatásra talál, ha esetleg fordítani kell miatta egyet a kalendái'ium lapjain. Ügyes vezetők, készséges emberek él­nek Sumomyban. Lehet, hogy időköz­ben saját erőből is megtudják oldaná a kultúrház ideiglenes használhatóvá té­telét. A nagytermet egyelőre vakolás, ’ nap, mint nap téma az érett­ségi. De talán beszéljenek er­éről maguk az érdekeltek! Wagner Anna: — A 4+>-be járok. Bizonyít­ványom kitűnő, de mégis eléggé izgalmasak ezek a he­tek, a közelgő érettségi vizs­gák kötik le minden gondola­tomat. De mondhatom, hogy nemcsak az enyémet, hanem az egész osztályét. Már meg­kaptuk az érettségitételeket, készülhetünk. Tanulunk is. És segítünk egymásnak. Nekem úgy látszik, jobb az érzékem az ábrázoló geometriához, mint néhány osztálytársamnak, de éppen ezért kötelességemnek az első osztályban is. Nem ta­gadom, van drukkoJás az osz­tályban, különösen a történe­lemből. A tanulás megköny- nyítésére tanulócsoportokat, tanú lópárokat szerveztünk, ahol a jobb tanulók segítik a gyengébbeket. Tanárainktól is sok segítséget kapunk. Leg­alább négyesre szeretnék érettségizni. Mi akarok lenni? Fogorvos. Van tehát izgalom, tanulás, Igaz, a tavasz incselkedik a fiatalokkal, hiszen olyan szép ilyenkor a Mecseken sétálni, naipozni. De hát tavasz sokszor van az ember életében, de érettségi vizsga csak egyszer; (—ray) A gyárvárosi közlekedésről sokat írt már a Du­nántúli Napló sokat beszéltek es Van azonban egy gyakoribb panasz is, amely annál is in- ... , „ , „ . kább bosszantó, ■ közvetlenül erdekeit mert viszonylag ke­■ gyárvárosi, meszesi ■ és szabolcsi dolgo­zók is. Válaszul ar­ról értesültek, hogy • a közlekedést nem ■ lehet a MÁVAUT Az új kultúrház | falai már állnak. Szép, nagyszerű he­lyiség lesz, háromszáz főt befogadó elő­adó teremmel, mozival, könyvtárral, öltözővel, modern színpaddal. Befejezé- séfcofe «zoAan még pénzmag kellene. ■— -- —w-------- ------ --------- »bevonásával megja­pa dlózás nélkül, ideiglenes világítással gvítani, de a Pécsi a meglevő összegekből is használhatóvá ■ Közlekedési Válla­•lat kocsiállományá- J nak bővítésével e 5 nélkül is javul ma jd 5 a helyzet. , Az utóbbi napok- ■ban valóban némi J javulás volt tapasz- 5 talható. Több kocsi J bonyolítja le a for- S galimat és kevesebb ■ a kalauzok modora ! elleni panasz is, lehetne tenni. Érdemes lenne elgondolkodni efelett. Egy termelőszövetkezeti községben sok mindent meg lehet oldani, amit azelőtt ugyanaz a község nem tudott megvaló­sítaná. Nem kell más hozzá, csak a kol­lektíva ereje, az emberek segítő szán­déka és a jó vezetés. Sumonybam ezek a feltételek meg­vannak. vés gondossággal és előrelátással or­vosolható lenne. A járatok helytelen el­osztására gondo­lunk. Gyakori jelen­ség, hogy hosszú vá­rakozás alatt, egyet­len kocsi sem látha­tó, majd egyszerre 3—4 kocsiból álló „karaván“’ tűnik fel. Igaz, ezek azután felveszik a várakozó kát, de csak 20—40 perces felesleges vá­rakozás után — ami nem lehet közömbös a közlekedési válla­lat, még kevésbé az érdekelt utasok saá­rnára. Március 3-án délután fél 4-től 4- ig vártunk — a kö­zelben és a távol­ban egyetlen busz sem látszott, — majd 4 órakor né­hány másodperces időközzel 4 kocsi fu­tott be. A Pécsi Közleke­dési Vállalat bizo­nyára felmérte már a megállók átlagos forgalmát és a szo­kásos menetidőket; Éppen ezért biztosí­taná tudná gépkocsi jainak egyenletes időközben való köz­lekedtetését. Remél­jük, hogy ez meg is történik. Kovács Lajosáé Fürst S. utca;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents