Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-18 / 41. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DUMÁRTÚLI IUAPLO A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA ______________________________________: XV I ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1959. FEBRUÁR 18. ; Ä Kolozsvár utca új képe ...ÉS BEKE LESZ A mi korunkra azt szokták mondani: nagy lázaktól, nagy izgalmaktól terhes. Nézd meg a mának élő polgárok világát, azokét, kiket a régi latin mondás, carpe diem, minden napnak szakítsd le virágát, vezet! mának él, holnapja nincs, nem vet számot a jövendővel. Mert ha számot vet, nem lát henne semmit; ő el sem igazodik a történelem országútján. A polgárt talán nem is elsősorban a pénz, az üzlet után* mindennapos hajsza tette ilyenné. Nem, ő is átélt két gyilkos világháborút, ezeket a sors rendelésének véli, s ezért azt tartja: sohase lehet tudni, mikor jön újra olyan idő, amikor csak egy nap a világ... Épp elég oka van rá, hogy így vélekedjék. Mostanában tálon túl sok harcias beszédet mondanak, kardcsörtető cikket írnak burzsoá politikusok, felelőtlen felelős államférfiak, diplomaták, katonák és publicisták. Ha ezek egytől egyig üzletemberek lennének, akik azért teremtenek ilyen pszichózist, hogy mihamarabb elsózzák bóvli árujukat, kiüríthessék raktárkészletüket, csalárd játék volna ugyan ez a tűzcsihölás, de nem lenne túl veszélyes. A baj csak az, hogy komolyan gondolják, amit mondanak, és ezt ők lélektani hadviselésnek nevezik, sok millió dollárt és fontot költenek rí. Rengeteg pénzből, céltudatosan gyártják — a pánikot. A pánik is árucikk, amely jó befektetés — hiszik. Oly gyakoriak ezek az észvesztett atombombahadonászások, hogy az embereknek már-már Nyugaton is kifejlődött a feltételes reflexük vele szemben. A polgár mindennapi reggelije mellett ott az újság, benne a háborús fenyegetés, mintegy étvágygerjesztőnek. De amivel a szerkesztők nem vetnek számot: az étvágy nem megjön, hanem elmegy. El tudná-e képzelni minálunk valaki, hogy egy nap azt olvassa a mi újságainkban, hogy lázasabban fegyverkezzünk, hatoljunk be a világ valamely messzeeső tájára, csökkentsük életszínvonalunkat, mindezt pedig a béke és a biztonság érdekében. És hogy a termelés csökken, de ez nem túl nagy baj, mert jön a fegyverkezés, amely kihúz a csávából!? Amennyire lehetetlen minálunk efajta őrület, éppoly kihetetlenül hangzanék, ha például Eisenhower vagy Dulles egy szép napon azt mondaná: ideje felhagyni az esztelen fegyverkezési hajszával, hazánkat nem ienyegeti senki, éljünk békességben az egész világgal, rendeljük haza fiainkat a világon szerteszórt támaszpontjainkról, s ezentúl versenyezzünk abban a kommunistákkal, kik emelik gyorsabban a termelést, melyik rendszer nyújt nagyobb jólétet, szabadságot, biztonságot a dolgozó embereknek. Nem véletlen, hogy mi úgy beszélünk, ahogy, ők pedig úgy, ahogyan tőlük megszoktuk, ök — félnek a holnaptól. Mi — a jövőt igazgatjuk. Ha csak ők lennének — vérbeborulna a földkerekség. Mi is vagyunk, egyre erősebbek és többen vagyunk — féken tudjuk tartani őket. Vannak emberek, akik 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusa idején kiváltképpen arra figyeltek fel, hogy a párt azt hirdette: korunkban elavult az a tétel, amely szerint mindaddig elkerülhetetlenek a háborúk, amíg fennáll az imperializmus. Most pedig, az SZKP XXI. kongresszusa továbbfejlesztette ezt a tételt, mondván: még a kommunizmus világméretű és végleges győzelme előtt megvan a lehetőség, hogy a szocializmus erőit gyarapítva, úgy megizmosodjunk, hogy az erőviszonyok egészen nyilvánvalóvá tegyék az imperialisták előtt egy általuk kirobbantott háborúban pusztulásukat. Mindezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa azzal kapcsolatban mondta el, hogy az új szövget hétéves terv, valamint vele egyidejűleg a népi demokratikus országok népgazdasági tervei végreluijtásával, meg szembetűnőbben kibontakozik majd a szocialista rendszer fölénye általában, gazdasági és erőfölénye különösen. S nem is vagyunk egymagunkban: alig múlik el hónap, hogy valamely, tegnap még gyarmati ország le ne rázná a gyarmatosítás igáját. És még továbbá: egyre erősödnek a haladó, demokratikus, békeszerető társadalmi körök és mozgalmak a tőkés országokban is. Ilyenformán nem stratégiailag ugyan, hanem politikailag, olyan helyrét alakul ki, hogy a támaszpontrendszer és a bekerítést politika bajnokai kerülnek a bekerítettek helyzetébe — meg- megszünnek maradék támaszpontjaik a népekben. Százegynéhány év óta, amióta Marx és Engels első műveit megalkotta, gyalázzák a kommunistákat minden rendű és rangú reakciósok. Elmondják őket embertelennek, mert emberiek, igazságtalannak, mert igazságosak, hóbortosaknak, mert józanok, vérszomjasaknak, mert. békeszeretők. De nemcsak békeszeretők: béketeremtők is! A XXI. kongresszus is példa rá, mennyire együvé tartozik a kommunizmus és a béke. S aki ezt nem érti meg rögtön, gondoljon arra: vajon elképzelheti-e, hogy valaha is hadba lépjen egymással a Szovjetunió két tagállama! Aki pedig úgy véli, hogy a háborúk elkerülhetőségéről szóló tétel majd csak valamikor a távoli jövőben válhat gyakorlattá, ne feledje: e tétel máris érvényben van, vagyon is élő gyakorlat. Hogyan lett béke Koreában és Vietnámban? Úgy. hogy az agresszorok kezéből kicsavarták a fegyvert. Hogyan nem vált nagy háborúiá az Egyiptom elleni imperialista kaland? Mert felsorakozott vele szemben a Szovjetunió és a békeszerető emberiség, s ez túlerő volt. Hogy-hogy nem lett hadszíntér 1956 őszén Magyarország, holott Nagy Imre és társai a Nyugathoz rimánkodtak, küldjék ide hadaikat? Nem merték, jól tudják, miért. Ez a mai időszak realitása: az erősek békéjét éljük. Ez a béke általunk erősödik. Nem lemondásból, hanem úgy, hogy a jólét, az igazságosság, a bőség korsókét — a kommunizmust építjük. Szerdán kezdődik az országgyűlés j ülésszaka Szerdán délelőtt 10 órakor ül össze második ülésszakára a Magyar Népköztársaság 1958. november 16-án megválasztott országgyűlése. A tanácskozás napirendjén szerepel dr. Jrlünnich Ferencnek, a Minisztertanács elnökének beszámolója. A parlament megvitatja a beszámolót, majd Antos István pénzügyminiszter ismerteti az 1959. évi költség- vetést. Az ülés napirendjén szerepel dr. Szénási Géza legfőbb ügyész jelentése a légfőbb ügyészség munka járót Az országgyűlés februári ülésszakáról szerdán 20.09, csütörtökön 18.05, pénteken 20 órai kezdettel közvetít hangkepeket a Kossutli- rádió. \ Győzelmet érlelő késszorítás A pécsi munkások felajánlották segítségüket a termelőszövetkezeteknek Gyorsan halad az idő, úgy mondjuk régen túl vagyunk ;már.a Központi Bizottság leg• utóbbi határozatát tárgyaló : üzemi párttaggyűléseken. Va- ísárnap ugyanis befejeződtek. A költők talán szebben meg [ tudnák írni, hogy e taggyűlé• seken mi játszódott le derék ! kommunista munkásaink lel- [ kében. Az újságíró megelégszik annak a megáUapításá- j val, hogy a taggyűlésbe lég- í körét az egészséges turehnet- > lenség, a tenniakarás jelle- [mezte. Látják, hogy a mező- I gazdaság nagyon elmaradt az ; ipartól, tudják, hogy az épülő ; kommunizmus, a szputnyikok korában, nem lehet tehénfogattal szántani. Érzik a felelősségüket, segíteni akarnak a termelőszövetkezeteknek. A taggyűléseket tegnap rövid értekezlet követte a megyei pártbizottság nagytermében. Az üzemi pártszervezetek titkárai és a vállalati igazgatók jöttek ößsze azért, hogy megtudják: melyik falut és termelőszövetkezetet jelölte ki számukra a megyei és városi pártbizottság. Ezt Ambrus Jenő élvtárs, a városi pártbizottság titkára ismertette. A végén bejelentette, hogy a mohácsi járás tsz- elmökei és párttitkárai megérp>atmeg ........................................ l' nnepspgek :i Sxovreíuniwhan a magyar-szovjet barátsági szerződés aláírásának évfordulóján Moszkva (MTI): Február 18-án tizenegy éve, hogy Moszkvában aláírták a Szovjetunió és Magyarország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A nagy jelentőségű évfordulóról megemlékeznek a Szovjetunióban. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság kedden Moszkvában innepséget. rendezett az évforduló alkalmából, amelyen felszólalt Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Az ünnepi beszédek elhangzása után bemutatták az Eger című magyar rövidfilmet és az 1956-os ellenforradalmi-eseményekről készült Tegnap című .játékfilmet. Az, ünnepi est közönsége nagy létezéssel fogadta a magyar filmeket. A sajtó kedden több cikket szentelt a magyar—szovjet • barátsági, együttműködési és ’ kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása 11. évfordulójának. A Vecsemaja Moszkva című lap emlékeztet Móricz Zsig- mand egykorú leírására a Hor- thy-idők Magyarországáról, majd megái lapát ja, nincs többé a hárommillió koldus országa. A lap cikke idézi Kádár Jánosnak, az MSZMP Politikái Bizottsága első titkárának az SZKP XXI. kongresszusán mondott beszédét. fejeztek, a mohácsi járás ranálói ismerkedjenek velük,; i Valami megindító volt abban, ami ezután következett. Sgha nem látott munkás- és piarasátvezetek szorítottak kezet egymással és elegyedtek meghitt beszélgetésbe, mintha csak régi jó barátok találkoztak volna. Nem hiába az egészséges türelmetlenség, a megbeszélések mindenütt konkrétak és célratörőéit voltak. A Porcelángyár, Kokszmű és mindegyik üzem vezetői megígérték, hogy még a héten kiutaznak a faluba. Megismerkednek a helyt kö- > rü lményefkkel és azonnal segítenek .: i Hát így végződött a munkás- és parasztvezetők tegnapi találkozása. Néhány év múlva, amikor a megye parasztságának többsége termelőszövetkezeti úton jár (a jelenlegi gyors előrehaladás után számíthatunk rá!), gondoljunk vissza erre a napra és jusson eszünkbe, hogy a győzelem döntő feltételét ez a kézszorítás teremtette meg. Olyan emberek keze szorítása, akik talán sohasem találkoztak még, de elvben és szívben mindig egyek voltak a párttal. Társadalmi munkával épül az első magyar Orrakétamegfigyelü-államás Amikor a Magyar Űrhajózási Bizottság annak idején a jég hátán A Nagy-testvérpár Is így kezdte Valahogy az idei tél nem iárt kedvében szerelmeseinek, i sízőknek, korcsolyázóéinak, ródlizdknajc. Most azonban az utolsó téli hónap derekán, mintha megemberelte volna magát. S ha nem is szórt hava4 a hegyoldalakra, legalább í hideggel nem fukarkodott, meri minden útjába kerülő vízfolyást, tócsát tükörré dermesztett, hogy meglássa magát bennük, mielőtt Februárius mesterrel együtt átadnák helyüket a három vidám cimborának: Sándor, József, Benedeknek. Egyelőre azonban ök is, mármint a Sándorok, Józsefek és talán néhány Benedek is, itt perdül, fordul a Vörös Meteor jégparfkesttjén egy-egy tavaszt ígérő Rózsival, Hajnalkával, Ibolyával, jelezve és bizonygatva, hogy a tavasz még a jég hátán is kivirágzik. De mennyire, hogy kivirágzik! A vén fellegvár tövében még talán a hőmérő is néhány fokkal melegebbet mutat attól a parádés kavargástól, a sikkes, vagy suta piruettől, amely itt most ékesebb minden bóknál, minden széptevésnél. — Ejnye, a nem jó jót! Az az esetlen Sándor amott elrontotta ezt az egész hangzatos bevezetést. Egy kicsit igazán várhatott volna azzal a dicstelen „bógnizással“, amit ugyan csúszva fejezett be sínadrágjának azon a felületén, ahová semmiképp sem lehet korcsolyát kötni. — Hű, ez nagyon kínos!... Ezt látni is Sándoron, aki. legszívesebben a jég alá bújna resteUkedésé- ben, de a kegyes véletlen mindent jóra fordít. Mert Ibolya elszelesedett segítőszándéka olyan balul sikerült, hogy ö is odacsüccsen Sándor mellé, méghozzá semmivel sem kecsesebb pózban. És ahogy ez már jégberkekben szokásos, a nyomukban következők minden előzetes megállapodás nélkül követik a példát a „kicsi a ralkás“ szabályai szerint. Hiába, na, a jégpálya nem bálterem. Annak is, ennek is megvan a maga etikettje. (Págy) megkapta a Szovjet Tudományos Akadémiának a világ űrhajózási szakembereihez intézett felhívását, hogy figyeljék meg a műholdakat, majd a felbocsátandó űrrakétákat, nálunk is nyomban hozzáfogtak megfigyelő rádióállomás felállításához. A hizottság egyik tágját, Horváth Tibor mérnököt bízta meg az állomás megszervezésével. Mivel megfelelő anyagi eszközök nem álltak rendelkezésére, Horváth mérnök a társadalomhoz, majd különböző állami szervekhez fordult segítségért. Mindenki a legnagyobb készséggel ajánlotta fel munkáját, úgyhogy ma már együtt van az első magyar műhold és űrrakétameg- figyelö-államás teljes berendezése. Az első magyar műhold- és űawafeótamegfigyeÜJŐ-rádióállomás az antenna felállításától számított néhány héten belül, tehát legkésőbb májusban megkezdi miunkáját. Tanulmányi felügye ök országos értekezlete Kedden reggel Budapesten, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézetben a megyei tanulmányi felügyelők és iskolai csoportvezetők részvételével kétnapos országos értekezlet kezdődött. A tanácskozáson megtárgyalják a tanév első felének főbb tapasztalatait, valamint a lovat**
