Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-18 / 41. szám
2 NAPLÓ 195 1 FEBRUÁR 18. ^ flz ipar fejlesztésének lehetőségei a sellyei járásban ^ Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Baranya megyei Tanács behatóan foglalkozik a sellyei járás iparosításának lehetőségeivel. Ennek a cikknek az a célja, hpgy a problémák megoldásához segítséget nyújtson, javaslatokat, ötleteket adjon az ipar fejlesztésének lehetőségeire. A téglagyáriás érdekében például helyes lenne a legény esi téglaége tőnek a továbbfejlesztése. A telep körül ugyanás megfelelő agyag lelőhely van, a község villamosított és megfelelő munkaerő is rendelkezésre áll. A téglagyártás egyes munkafolyamatait gépesíteni kellene és így az okorági tanács kezeié« seben lévő téglagyárban emelni lehetne a termelési kapacitást. Ugyancsak tovább kellene fejleszteni Kisasszonyfa községben a tervgazdálkodás keretében működő téglagyárat is. Az egyes munkafolyamatokat itt is gépesíteni lehetne és át kellene térni a tetőcserép gyártására is. A nád feldolgozása érdekében a nád kiterníelésd helyéhez közel egy nádfeldolgozó üzemet lehetne létrehozni. Erre a célra a legmegfelelőbb Zaláta község. Egyrészt azért, mert vasútállomáson, van, másrészt pedig, mert a község villamosított. A sellyei járás összes nádterülete 753 katasztrális hold, a nádtermelés pedig évenként 293 000 kéve nád. A nádfeldolgozó üzem feladata lenne: nádpalló készítése, a göngyöleggyártás és az exportra való termelés. A nádfeldolgozó üzem létrehozásához szükség lenne egy ötszáz négyzetméter alapterületű épületre, valamint gépi berendezésre, amelynek értéke 450 000 forint. Tudomásunk szerint a megyei tanács ipari osztálya azzal a gondolattal ^foglalkozik, hogy a Siklósi Faipari Vállalatot átállítja a bútorgyártásra és a siklósi járás területén lévő nádat át kívánja adni a sellyei járásnak. A célja az, hogy vagy Sellyén, vagy a sellyei járás területén, valamelyik községben nádfeldolgozó üzemet létesítsen. A kender felhasználására Kákics községben egy kenderfeldolgozó üzemet lehetne létesíteni. Ugyanis a múltban működött kenderüzem épülete jelenleg kihasználatlanul áll. Eaen kívül a község villamosított és könnyen megközelíthető. A kenderfeldolgozó üzem működtetéséhez szükség voltra az épület felújítására, valamint gépi berendezések beszerzésére mintegy 400 000 forintos összeggel. A tej rentábilisabb felhasználása érdekében Sellyén bővíteni kellene a jelenlegi sajtüzemet. Ennek napi feldolgozása 7 500 liter és ez a meny- nyiség jobban megszervezett tejgyűjtéssel emelhető volna. Jelenleg ugyanis a járás keleti részéről Pécsre, mig nyugati részéről Szigetvárra szállítják a tejet. A sajtüzem bővítéséhez szükség lenne új épületre, megfelelő felújításra, gépi berendezésre 400 000 forintos költséggel. Az ormánsági szőttes fennmaradása érdekében Csányoszrón egy szövő háziipari szövetkezetét kellene létesíteni. A jelenlegi ormánsági szövő asszonyok munkái nagyrészben külföldre kerülnek és így szinte korlátlan lehetőségek vannak kihasználatlanul ezen a területen. Félső- szen tmárt ómban például hor- vát szőttesek készítésére ugyancsak egy háziipari szövetkezetei lehetne létrehozni. Egy-egy háziipari szövetkezet felállításához mindössze 10— 10 000 forintra lenne szükség. Háziipari szövetkezet létrehozására annál is inkább szükség lenne, mert Pécsett a Népművészeti és Háziipari Vállalat mindenféle háziipari terméket hoz forgalomba, csak éppen azt nem, amj tudajdon- képpeni feladata lenne: baranyait. A járás területén vágóhíd egyáltalán nincsen. Feltétlenül szükség volna Sellyén, mint járási székhelyen, új, korszerű vágóhíd létesítése. A régi ugyanis már nem alkalmas arra, hogy ellássa a járás lakosságát egészségügyi szem,pontból kifogástalan körülmények között termelt hússal; . Ami a kisipart illeti, a sely- lyei járásban 388 iparengedélyes kisiparos működik. Ez a szám nem nagyon magas, ha figyelembe vesszük azt, hogy a sellyei járás lakosságának lélekszáma 29 000. A lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítése érdekében néhány helyen még szükség lenne kisiparosok beállítására. így szükség lenne még 3 bognár, 7 kovács, 27 szabó, 4 cipész, valamint 8 fodrász kisiparos beállítására. A járás területén mint ipari üzem, jelenleg két kisipari szövetkezet működik: Sellyén és Vájsz!óm. A sellyei KTSZ már túlnőtte jelenlegi formáit és ezért alapja lehetne egy megalakítandó állami vállalatnak. A megalakítandó állami vállalat- 'j nál a jelenleg működő . szakmákat bővíteni, gépesíteni kellene és a létszámot 'felemelni. A vá jsz!ói KTSZ-ben pedig ez év első napjaiban alakult építési részleget kellene bővíteni. Kétújfalun — ahol egy ideig már működött kisipari szövetkezet —• ismét KTS^-be kellene tömöríteni a község magánkisiparosságát. Az új KTSZ-mek asztalos, lakatos, géplakatos, valamint kovács részlege lehetne. Tekintettel arra, hogy a környező községek egy részét ez évben villamosítják, szükségesnek látszik villanyszerelő részleg létrehozása is. A járás többi községeiben a tanács kezelésében ■* tanácsi üzemek működnek, mint például Sely- lyén: cementipari üzem, mészégető, húsüzem, fűrészgatter és cukrászda. Hiricsem: fűrész- gatter és daráló. Zádor és Gil- vánfa községben egy-egy fü- részgatter. Sellye kivételével, az egyes tanácsi üzemek fel- fejlesztéséről csak kis mértékben lehet szó. Az ipar fejlesztését a következő tanácsi üzemeknél kellene szorgalmazni: Sellyén létre lehetne hozni egy építési és tatarozó részleget, amely 1—2 évig községfejlesztési alapon működhetne. Később , pedig alapja lehetne egy megalakuló állami váiliaüatnak. Az építési részleg létrehozását indokolja az, hogy a járás összes községeiben a községfejlesztési munkák nagy része építési feladat. Elnnék kivitelezésére igen megfelelő lenne a részleg létrehozása. Emellett Sellyén egy bútorüzemet is lehetne létesíteni, mert a bútorgyártásban országos viszonylatban is kapacitás hiány mutatkozik. A bútorüzem létrehozásának feltételei megvannak. A tanács rendelkezik e célra megfelelő helyiséggel. & a kisiparosok is úgy nyilatkoztak, hogy szívesen dolgoznának a bútorüzemben. Meg kellene végül már kezdeni Kákics és Okorág községek határában feltalálható mintegy 6 millió mázsa tőzeget magában foglaló tőzegtelep feltárását is. A tőzeg kitermelésével egyidőben gondoskodni kellene annak elhelyezéséről és megfelelő felhasználásáról is. Mint tüzelőanyagot lehetne értékesíteni, másrészt fekáltrágya összegyűjtésénél szerepelne, mint keverő anyagot kertészetben lehetne felhasználni előhajtatásoknál, tőzegtéglák gyártására, esetleg termelőszövetkezetekben, mezőgazdasági nagyüzemekben, mint sertésalmot. A mezőgazdaság szocialista fejlődésénék elősegítése érdekében helyes lenne, ha a Baranya megyei Szervestrágya- gyűjtő és Kereskedelmi Vállalatot — amelynek központi telepe Pécsett van! — vagy Sellyére, vagy a sellyei járás valamelyik közegébe telepítenék. Annál is inkább, mert a vállalat működését zavarja az, hogy nincs egy megfelelő központi telephelye. Arról nem is szólva, hogy a sellyei járás, ban való működtetése gazdasági szempontból is sokkal ki- fizetőbb lenne. Mindezek ötletek, javaslatok, elgondolások, a síllyei járás iparáhák fejlesztéséhez. Ahhoz' azonban, hogy ezek megvalósulhassanak, nincs szükség különösebb központi beruházásra. Mindössze annyi szükséges, hogy a községi tanácsok a 1 községfejlesztési alapot ne; csak járdák építésére hasz- > ná; ják fel, hanem kisebb ipa- > rí üzemek létesítésére is Ne> várjanak minden anyagi tá- >" mogatást a felsőbb szervektől, hanem bátran kezdeményezzenek, éljenek a lehetőségekkel ! Pusziad József Termelőszövetkezeti vidék lesz Ormánság Beszélgetés két tcmácstitkárral „Ormánság nehéz ügy volt mindig” — mondogatták éveken át a járásban. Mire gondoltak? Úgy vélték, hogy az ormánsági tragédia, az egykeség átka még mindig itt leng évtizedek múltán is e falvak fölött s talán ez is oka annak, hogy olyan nehezen rázzák le magukról az emberek a múlt örökségének minden koloncát. Gyanakodva fogadják az újít, életfelfogásuk is lassúbb, maradibb, mint más falvak népéé. Igaz-e ez? Mit mond a két tanácstitkár? Szeg-cdi György vb-titkár, Csány oszró: — Az Uj Tavasz nevű szövetkezet nálunk még két esztendeje alakult meg. Kerülőéül 25 tagja volt nem éppen sok földdel. Életképes lett volna ez a szövetkezet, ha . ü ha az öregek mellett ott láttuk volna a falu fiatalabb gazdálkodóit is. Az öregek nem tudták magukkal vinni fiaikat, lányaikat, mert nem is volt. Gyerek nélkül élték le ezt a nehar.j évtizedet és csak most érezték ennek átkát, amikor mar nem találtak öregségükre támaszt. Azazhogy találtak, az egyetlent: a szövetkezetei. — Megalakult két esztendeje és most ezt a szövetkezetei megerősítjük, felfejlesztjük. Az utóbbi hetekben 18 új tag jelentkezett és most is —, talán éppen ma este, vagy holnap — belép még tíz—tizenkét gazda. — Én úgy számítom — legalábbis ez a hangulat a faluban —, hogy három-négy hét alatt még vagy ötven—hatvan gazda aláírja a belépési nyilatkozatot. Benkő János vb-titkár, Vajszlő: Három nap alatt huszonnégy csatád lépett be a termelőszövetkezetbe Luzsokon. Elsőnek természetesen a vajszlói ta- nacseinökhelyettes — aki Luzsokon lakik —, és a masokj párttitkár írták alá a belépési nyilatkozatot. Utánuk a hét tanácstag közül négyen beléptek és aztán ezeket követte a többi; De ezekben a napokban olyan a hangulat Lecsókat? is. hogy nagyon óv.'jfl Időn belül a község másik fele is a közös gazdálkodást választja. Mi nagyon szeretnénk, ha Luzsokot néhány napon be’ül szocialista községgé nyílváníthatnánk; Békés, gondtalan öregkort biztosít a termelőszövetkezeti nyugdíj A mezőgazdasági termelőszövetkezeteik tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról hozott törvényerejű rendelet általában nagy megelégedést váltott ki az érdekeltek körében. A rendelet helytelen vagy hézagos ismerete azonban sók félreértésre 'ad alkalmat. Nyugdíjat csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a halászati termelőszövetkezetek tagjai kapnak. Ezeknél alacsonyabbfokú társulásokra a rendelet nem vonatkozik. ’ l.ü nyi.itdii öregségi nyugdíjra az a tsz- tag jogosult, aki'az öregségi korhatárt (65 év férfiaknál, 60 nőknél) e'érte és legalább 20 nyugdíjévé van. Tíz nyugdíjév o'apján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki már tag, vagy 1960. december 31-ig belép. Kivételes öregségi nyugdíjat lehet megállapítani annak, aki 1953. január elseje előtt termelőszövetkezetbe tagként belépett és 1957. december 31-dg legalább öt évig tsz-tag volt és igényét az öregségi nyugdíjra 1958. május 25- ig elterjesztette és az öregségi korhatárt 1958. február 25- ig elérte és háztáji gazdasága kivételével más földingatlana nincs; Rokkantsági nyugdíjra az a termelőszövetkezeti tag jogosult, aki munkaképességét legalább kétharmadrészben tartósan elvesztette és életkorának megfelelő nyugdíjévvel rendelkezik. Kivételes rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani azoknak a munkaképtelen tagoknak, akik 1953. január elseje előtt léptek a tsz-be és 1957. december 31-ig legalább öt évig tagok voltak. 3. örveevi nyugdíj A tsz-tag felesége, férje után özvegyi nyugdíjra jogosult, ha férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után 1958. január elsején vagy azt követően halt meg. A férj elhalálozása idején a feleséig hatvanadik életévét betöltötte, vagy rokkant, vagy legalább két árva ellátásra jogosult gyermeket tart el. 4, HíH'tSíti p«ély A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után meghalt termelőszövetkezeti tag, úgyszintén az öregségi és rokkantsági nyugdíjas felesége részére az özvegyi nyugdíj egy évi összegét haláleseti segélyként ki kell fizetni; Árvaellátás A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után meghalt tsz-tag gyermeke (örökbefogadott, nevelt, mostoha, testvér és unoka is) jogosult árvaellátásra, ha a meghalt saját háztartásában tartotta el és nincs tartásra köteles és képies hozzátartozója. Az árvaellátás a gyermek tizenhatodik, továbbtanulás esetén tizenädlence- dik életévének betöltéséig jár; 6. StííVü nyugdíj A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek megszerzése után, ha a tag 1958. január 1-én vagy azt követően halt meg, úgyszintén a meghalt öregségi és rokkantsági nyugdíjas munkaképtelen szülője, illetve nagyszülőié szülői nyugdíjra jogosult, ha őt az elhunyt halálát megelőzően legalább egy éven át egészben vagy túlnyomó részben eltartotta; Mégis van havasi ember Moszkva (MTI). Borisz Pors- nyev professzor, szovjet történész cikket írt a Komszomol- szkaja Pravda vasárnapi számában az úgynevezett yeti, vagy más néven havasi ember kutatásának eddigi eredményeiről Porsnyev profesz- szor cikkében osztja a kínai tudósok véleményét, hogy a ti- tókzatos havasi embert Tibet- ben és a Senhszi tartományi kegy vidéken kel! kutatni. Porsnyev véleménye sserint ezeknek a kutatásoknak rendkívül nagy a jelentőségük az embertan szempontjából. A havasi embernek valószínűleg két változata él — állapítja meg a professzor. Az egyik változat, amelyik Tibetben él, kevésbé ismert és va- « .. _ ló szinűíesg igen korai szaka- Íes*tle° tózÖ'sben? szát mutatja az ember kiala-« A legényke keserves (mikulásának. A sehnszi tartó- ■ triászt vágott. mány déli vidékén élő úgyne- ■ — Ugyan már ne tréfáljon vezett havasi ember már kö- ■ velem! Mi mindannyian olyan zelebb van a ma élő ember- ■ fenemód gazdagok vagyunk, típushoz, S hogy fölfordulhatnánk a nagy 3<a.lt'cg O/Vte . ,c\ István nevetett: — No, ezt jól kifundálta az öreg, mi? A föld a tietek, a termés meg az övé! A gyerek, aki belemelegedett a beszélgetésbe, ösztönös bizalmat érzett Istvánhoz. — Nem volt ez mindig így, — kesergett — azelőtt mégis csak osürrent-csuppant valami nekünk is, de a betakarítás óta egyre csak azt hajtogatja Náci bátyám, hogy ,,igy meg úgy megnőttek a kamatok“, meg, hogy „mindent le kellett adni, nem maradt semmi, legyünk türelemmel és nem ad semmit, sem terményben, sem pénzben. István csak ámult, hogy mit ki nem talál ez a vén sátán! Hanem azért még mindig sántít itt valami... De mi? — Hát az még nem jutott eszetekbe, hogy faképnél hagyjátok az öreget és a magatokéban dolgozzatok, vagy gazdagságtól Meg aztán mivel szántsunk? Egy kecskével? Mert az van. Egy koszos malac trágyázza a három holdunkat? Na, mondhatom, szép kis gazdálkodás volna! István látta, hogy itt sokkal nagyobbak a nehézségek, mint gondolta. — De hát akkor miért nem próbáljátok meg a közösben? — A közösben? — A fiú meg rázta a fejét. — Nálunk úgy fél mindenki a közöstől, mint a fűztől Akinek csak van valamije, mind azt hajtogatja: Láttunk már közöst! Fel is kopik az álluk! Meg azt is mondják, hogy ott van a közös a Bakó Nácinál, azok se mennek semmire! Na, és talán nincs igazuk? Együtt dolgozunk mi itt vagy nyolcán látástól- vakulásig, az eredmény pedig... semmi! Meg akarta magyarázni a gyereknek, hogy más az a munka, amit a közösben végeznek, mint az, amit közösen végeznek Bakó Nácinak. De azért ennek is wn haszna, csak itt egyedül a Bakó gyarapszik, nem pedig azok, akik dolgoznak. De a gyerek, akinek jól esett, hogy ez a komoly, városból jött ember figyelmesen hallgatja szavait, tovább folytatta: — Meg aztán Itt mindenki olyan veszettül vágyik a föld után, hogy majd kiesik a szívük, ha arról van szó, hogy valamiképpen földet szerezhetnek ... Ez is akadály . De maga városi ember nem értheti ezt meg, — sóhajtotta a fiú felnőttesen, — nem érti senki, aki az aszfaltot koptatja. Annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, amikor Ferkó odasom- fordált a hátuk mögé. — Jaj, kedves testvérem, olyan régen láttalak, hogy most alig ismerlek meg! Nahát! Az ember valami igazi úrnak nézne. Ferkó nem sokat változott, mióta István nem látta, igaz, hogy megemberesedett, hiszen felette is csak eljárt az idd, meghízott s olyan kerek képe lett, akár teliholdnak. De most is olyan alattomosan és nesztelenül lépkedett, mint « macska. Most is úgy tűnt fel a fészer mögül, mint egy kísértet. Ilyen volt már gyermekkorában is, így jelent meg mindig, előtűnve hirtelen egy rejtekhelyről, ahonnan éppen meglesett vagy kihallgatott valakit. Puffadt sárgás fehér arcán alMtomos mosoly ült. melynek láttán Istvánt ismét hatalmába kerítette az az undor, melyet már gyerekkorukban érzett- he Ferloót látta. — Nem vagyok én úr, Ferkó, ha nem tudnád hát most jól jegyezd meg magadnak. Munkás vagyok, érted? Munkás és nem naplopó — válaszolt István, kissé elhúzva a szavakat. Mintha gúnyolódna, olyan hangon sápitozott vissza Ferkó: — Nem akartalak én megbántani. hiszen tudom én, nem kell külön mondani nekem, hogy a városban is élnek szegény emberek, ott sem vagyo- nosodhat meg mindenki. Na, nem igaz? — Meg sem várta István válaszát, kellemetlen hangján tovább nyekergett: — Hát Ilonával találkoztál-e már bátyuskám? — Nem.., még nem találkoztunk .; s — No, hát akikor a. de nem is kell keresned, mert éppen itt jön! Nézd csak! S valóban Ilona jött sietve feléjük. A régi Ilona. István torkában érezte dobogni a szívét. Ezer közül is felismerte volna ezt a ringó járást. — Olyan mint régen volt — gondolta — csak egy kicsit fáradtabb lett az area, meg a szemeit árnyékolja be valami nagy szomorúság. Ilona úgy tett mintha csak most tette volna észre a beszélgetők között Infvánt. Vidám, de kissé erőltetett meglepetéssel kiáltott fel: — Szent istent Hiszen <■* István! Hát hazajöttél? ( FoIvUl*******
