Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

riLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1 ívente ezer holdon végeznek talajjavítást a baranyai termelőszövetkezetekben XV» «VFOTVAW. 36 SZÁM ARA: 5« FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1959. FEBRUAR 12. Baranyában — az ország egyik j legcsapadékosabb vidékén — I az esővíz sokezer hold termő- : földet lúgozott ki az utóbbi [évtizedekben. A megye tenme- »szövetkezetei néhány esztendő ! óta különös gondot fordítanak : a savanyú talajok megjavitá- : sóra és ezért évente körülbe- < lül ezer holdon terítenek el : mésziszaport, illetve mészkő- : port. Tavaly 1035 holdon és az Közügyek és magánügyek Vannafc esetek, amikor az emberek szívesen teszik közüggyé a magánügyüket. Eléggé bizonyítja ezt, hogy szerkesztőségünkbe szünet nélkül áramlanak az olyasfajta levelek, amelyekben a levélíró panaszának közzétételét, az „illetékesek” figyelmének az ő panaszára való irányítását, egyéni gondjának közügyként történő megoldását kéri. Elmondhatjuk, hogy leggyakrabban valóban közüggyé is válik az ilyen panasz, társadalmi úton vagy az állami szervek, intézmények révén orvoslást talál Nem is lenne ezen kifogásolni való, hiszen nem azért társaslény az ember, hogy ha valami nehéz probléma elé kerül, ne a közösség segítségével próbálná azt megoldani. A hiba az, hogy az ilyen irányú törekvés gyakoribb, mint az ellenkezője — a közügyek olyan erőteljes segítése, mintha kinek-kinek magánügye lenne. Itt van például a város tisztasága, amiért most már a városi Népi Ellenőrző Bizottság is síkraszállt. Városunk polgárai méltatlankodnak: „Hallatlan, hogy nem tudják rendben tartani az utcákat!” Nemcsak méltatlankodnak, ha­nem gyanakvó és vádoló bejelentéseket is tesznek. „He­lyes!” — lehetne érre mondani — „Szívügyük a város szépsége.” Csakhogy ugyanezzel a méltatlankodó polgár­ral találkozhatnánk a Kossuth Lajos utcán és a mozik előtt, amint éppen gesztenyehéjat perget Ujjal közül az útra, a villamos és autóbuszmegállóknál, amint hanyagul szélnek ereszti a lejárt jegyet. És ez még nem is olyan veszedelmes. Hanem jönnek a tanácshoz és szerkesztő­ségünkbe is levelek, amelyek drámai részletek ecsetelésé­vel írják le, hogy a panaszos olyan lakásban lakik, amely legfeljebb tyúkólnak, esetleg hullakamrának való, s csak rendkívüli szerencséjének köszönheti, hogy még él. Már­most a panaszos lakást kap, mondjuk a Repülőtéren egy új házban, s ott első tevékenységé, hogy’már a költözkö­déskor a kombináltszekrény sarkával kiveri a lépcsőház ab­lakát. A tört ablakon befütyül a szél, behordja a havat. Ezt panaszosunk egy ideig némi lelktismeretfur dalás sál tűri, de aztán ismét méltatlankodni kezd: „Miért nem csinálják meg már azt az ablakot?” Túlzásnak tűnik? Cseppet sem túlzás. Ilyen példákat százával lehetne felsorolni. Ezek a példák pedig mind azt bizonyítják, hogy a közügyek-magánügyek keveredé­sének, annak, hogy mikor olvad bele egyik fogalom a má­sikba, megvan a maga eléggé egyszerű szabálya. Ez kö­rülbelül így hangzik: „Közügy — ha az én érdekem úgy kívánja; magányügy — ha az én érdekem úgy kívánja.” Vannak azután fokozatok is, amit a falun ma nagyon gya­kori járdaépítések köréből vett példával lehet jellemezni. Amikor ugyanis az építésről esik szó, általában egyöntetű a lelkesedés. Különösen sáros időben. Amikor a hozzá szükséges társadalmi munka kerül szóba, a lelkesedés rendszerint kevésbé egyöntetű. Amikor kiderül, hogy me­lyik utcában kezdődik az építés, lemérhetően a közelebb eső környékben tapasztalható nagyobb segítőkészség, a távoliban kisebb. Végül amikor az első utcában elkészült, ott a lelkesedés alábbhagy, viszont fellángol ott, ahol ez­után kerül sorra. Nem kell bizonygatni, hogy ez így van. De miért van így? Könnyű lenne egyszerűen kijelenteni, hogy az embe­rek rosszak, önzők. Ez azonban nem lenne igazságos íté­let. Magunk is arról beszélünk, arra igyekszünk nevelni az embereket, hogy azt tegyék, amit érdekeik diktálnak. A baj ott van, hogy nagyon sok ember nem tanulta meg eléggé, hogy mi is az, ami érdekei szerint való. Azaz megtanulta, de rosszul. Valamennyi eddigi társadalmi rendszer arra tanította az embert, hogy saját világát szűkre méretezze, legfeljebb a család körére terjessze ki. Ami azon 'kívül van, az idegen, az a másé, az számára ellenséges vagy legalábbis közömbös. Sokáig, hosszú év­századokon át így szólt á lecke és póruljárt, aki nem ta­nulta meg. És különösen jól megtanulták ezt a leckét a maguk erejére és ravaszságára utalt parasztok, akiknek nemcsak félni, hanem féltenivalójuk is volt. Ebben gyö­kerezik a ma is tapasztalható közömbösség a közös ügyek iránt és a felfokozott érzékenység a másik irányba: a szűkén értelmezett közvetlen egyéni érdekek irányába. Most új leckét tanulunk, a régit el kell felejteni. Egyik sem megy gyorsan, sem a tanulás, sem a felejtés. És nem mindenütt megy egyforma gyorsasággal. Azt. hogy a kisebb közösség javára, sőt az egész nép javára áldoza­tot hozni, dolgozni az egyes embernek is legbensőbb ma­gánügye és érdeke, nehezebb megtanulni, mint azt, hogy ma egyéni gondjainkkal is bizalommal fordulhatunk közös segítségért. De ha nehezebb is, előbb-utóbb minden be­csületes ember megtanulja, megszokja, s eszerint alakul majd az élet rendje. Vakok lennénk, ha nem látnánk, hogy ebben is nagyot haladtunk már előre. Ezt bizonyítja, hogy szinte nincs falu, ahol ne épülne valami társadalmi hozzájárulással, hogy ma már a közömbösség is egyre inkább szégyelnivaló dolog lesz, hogy a dolgozók nagyobb fele (bár errenézve nincs pontos statisztika) napi mun­káján felül is tesz valamit, ha akármilyen keveset is, va­lamilyen közérdekű dologért. Nincs igazuk sem azoknak, akik rossznak, önzőnek szidják az embereket, sem azoknak, akik azt Hiszik, né­hány szép szórni el lehet intézni ezt a kérdést. Sok szó és még több tett kell ahhoz, hogy a közügyeket épp olyan természetességgel tekintsék sajátjuknak az emberek, mint ahogy fájó magánügyeiket, panaszaikat tekintik ma szí­vesen társadalmi úton megoldandó közügynek. Szélcsvásziin mozi nyílik ma Pécseit idén — előreláthatóan — ugyancsak több mint ezer hold szántóföldön, réten és le­gelőn végeznek majd talaj- javítást a megye közös gazda­ságai. A talajjavítás évente — pél­dául búzából — mintegy 2— 3000 mázsa többletterméshez juttatja a baranyai termelő- szövetkezeteket. A szigetvári járásban a rózsafád Közös Ut Tsz korábban kétszáz holdat meszezett és erről a területről tavaly — a kedvezőtlen idő­járás ellenére is — búzabéi majdnem tíz mázsát, őszi árpá­ból 14 mázsát, zabból pedig 15 és fél mázsát takarítottak be holdanként. Ennek láttára az idén újabb ötven holdat me- szieznek a termelőszövetkezei tagjai. Hasonló a helyzet több má-s közös gazdaságban is: az ibafaj Petőfi Tsz a tavalyi 54 hold után az idén újabb ötven holdon, a magyarteleki Uj Élet Tsz pedig a múlt évi 32 hold helyett most száz holdon végez talajjavítást. A mai nappal ismét gazda­godott a szórakozási, művelő­dési lehetőség Pécsett: a Park mozi átalakítási munkálatai befejeződtek s ma megnyílik a szélesvásznú mozi. Az új ve­títővászon 12 méter 60 centi hosszú és 4 méter 90 centi szé­les, _________ Re ndkívüli ülést tart ma a megyei tanács A mintegy 700 ezer forintos beruházással létesített széles­vásznú mozi helyiségében je­lentős tatárázási munkálatokat is végeztek. Ujrafestették a mennyezetet, felújították az ajtókat, új függönyöket szerel­tek feL Uj színpadot is építet­tek — rejtett világítással. A mozi termét a színpadi részé­nél csaknem 4 méterrel na- gyobbították meg. Korszerűsí­tették a mozi fűtéstechnikáját Eredményes sznrvasmarh'-leresztezési 1955-ben *— Hóm Artúrnak, az Agrártudományi Egyetem professzorának irányításával — érdekes kísérlet kezdődött a nagy tehenészettel rendel­kező Pécsi Állami Gazdaság­ban. A jól tejelő és a hazai vi­szonylatban legjobban bevált magyar-tarka szarvasmarhákat angol jersey fajtával kereszte­A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ma, csü­törtökön délelőtt rendkívüli ülést tart. Az ülésen a végrehajtó bi­zottság tagjai megvitatják töb­bek között a megye egészség­ügy! problémáit is. is. Gebauer Ernő festőművész 1a. jersey tehenek előnye Az újhegyi szénosztályozó­ban a szón víztelenítésénél használt úgynevezett rima szi­tákat, a kopások miatt időkö­zönként cserélni kell. A külföl­dön készülő sziták gyári szab- ványmérete azonban nem egyezik meg a mosóban fel­használásra kerülő szita mére­tével. Ezért a szitákból min­dig egy darabot le kell vágni, mielőtt a helyükre szerelik őket. Ezek a darabok régebben a hulladékba kerültek. Sértő Gyula lakatos és Pető Ferenc gépészmérnök újítása alapján most ezeket a dara­bokat összehegeszük és te.ljes- értékű szitaként felhasználják. Áz újítók eljárása szerint a hegesztéssel egyben merevítést a terem falait díszítő freskókon dolgozik. A ma este fél 7 órakor kez­dődő megnyitó ünnepségen a Szent Péter esernyője című magyar-csehszlovák film kerül bemutatásra. Két jelentős újítás Újhegyen az, hogy testük kisebb, keve­sebb takarmányt fogyasztanak és főleg magáé zsírtartalmú tejet adnak. Jelenleg 17 keresztezett szarvasmarha nevelkedik a Pécsi Állami Gazdaságban, őzike Tormájuk van, testük lé­nyegesen kisebb a magyar-tar­kánál és igen élénkek. Meg­figyelték. hogy a különböző betegségekkel szemben is el­lenállóbbak, mint a hazai fajta egyedei. A számítások szerint egy év alatt körülbelül három­ezer liter 4.5 százalékos zsír- tartalmú tejet adnak, szemben a masyar-taika tehenek szoká­sos 3.5 zsírszázalékú 2600— 2800 liter tejével. Előnyük még az is a keresztezett fajtá­jú teheneknek, hogy egyöntetű a tőgyalakulasuík, ami a gépi fejes szempontjából igen fon­tos. A jó eredmények láttán a gazdaság egész szarvasmattha- állományát bevonták a kísér­letbe. Az állattenyésztők úgy számítják, hogy négy év múl­va a Pécsi Állami Gazdaság valamennyi tehene kereszte­zett magyar-tarka és jersey fajta lesz már. is biztosítanak a hulladékból készült szitáknak. Az újítók eljárásával évenként 28 208 fo- i-intot takarítanak meg. Az újítók 1 697 forint újítási díjat kaptak újításukért. A széntröszt vasúti pálya­fenntartásánál eddig két dol­gozó végezte a nyomtávsza­bályozást. Varga János újító egy ötletes, menetes nyomtáv szabályozó készüléket szer­kesztett, amely könnyű súlyá­nál fogva előnyösen alkal­mazható a nyomtávszabályo­záshoz. A készülék másik ér­deme, hogy segítségével két dolgozó helyett egy is el tud­ja végezni a nyomtávszabá- i be tevékenyen bekapcsolódik Iyozást. Ennek az újításnak a J az Állami Gazdaságok Sizehe­fii srról medic ó a Deli-sarkán Mirnij (TASZSZ). Kedden a Mirnij megfigyelőállomásról a negyedik szovjet expedíció, 12 sarkkutató szántalpas trak« trovonaton elindult az An­tarktisz belső vidékeire. A traktor-vonat a tervek szerint 1959-ben és 1960-ban körülbelül hatezer kilométeres transz-amtaiktikus utat jár be három sarkon keresztül: a d^’i földmágnesességi, a déli föM- rajzi sarkon és a viszony’ megközelíthetetlenség pólusán át. Országos mezőgazdasági gépjavító- hálózatot építenek ki »árható évi gazdasági ered­ménye 32 390 forint lő- és Segédipari VálflElaita is. A vállalat dolgozói az idén Sok millió forint jut 1959'hen a könyvtárak fejlesztésére Szekeres Pál, a Művelődés­ügyi Minisztérium könyvtári osztályának vezetője tájékoz­tatta az MTI munkatársát ar­ról, hogyan valósulnak meg az MSZMP kulturális irányelvei a könyvtárügyi munkában, mi­lyen tervek foglalkoztatják je­lenleg e fontos művelődési te­rület dolgozóit Jóleső érzéssel és fokozott munkakedwel fogadták a könyvtári dolgozók a párt irányelveit, s az utóbbi hóna­pokban részben már kidolgoz­tuk a terveket, hogyan érjük el a párt céljait a gyakorlatban. A munkának mind politikai, mind szervezeti szempontból fontos jellemzője, hogy a könyvtárakat fokozatosan át­adjuk a helyi tanácsoknak. Eb­ben az esztendőben négy me­gyében kerül erre sor. A helyi tanácsok az esetek túlnyomó többségében nagy megértéssel, segíteniakarással fordulnak a könyvtárak felé. Természetesen a tanácsi erőforrások a to­vábbhaladásnak csak egy pil- érét jelentik. A másik — és jelentősebb — az állam hozzá­járulása. Az idén 44,2 millió forintot biztosítanak az ország : 4600 közművelődési könyvtáré-: nak állománybővítésére, bérén- i deaósek beszerzésére, stb., igen • nagy jelentőségű ez az összeg,: hiszen az említett könyvtárák-: ben négy és félmillió köteti könyv van, beiratkozott olva-| sóik száma eléri a 780 000-et. A párt kulturális politikájú-i nak segítségével 1959-ben évek : óta vajúdó problémát oldha- ; tunk meg. Magyarországon i mintegy másfélmillió ember él a tanyavilágban elzártak. A minisztérium most művelődési gépikocsikat indí­tott útnak. Elsőként Gsomgrád- ban valósítottuk meg e nagy­sikerű kezdeményezést, ezután Bács, Hajdú, Szabolcs és Szol­nok megye tamyavilágáha is eljutnak majd a művelődési autók. Kőrútjaikat menetrend szerint megismétlik. Jelentős eredmény ezenkívül — mondotta, — hogy 1959-ben már új könyvtárépület is tető alá kerül hazánkban: a terveik szerint ez év végére, egymillió torintos költséggel elkészül a Tolna megyei könyvtár kor­szerű, új székháza, amelyben százezer kötet között válogat­hatnak majd az olvasók. A második ötéves terv előirány­A mezőgazdaság gépesítésé- több új felszereléssel segítik az állami gazdaságok és ter- melőszöveiiezettík munkáját. Rövidesen megkezdik egy ma­gyar gyártmányú, hordozható fejőgép gyártását. Eddig kül­földi fejőgépeket használtak. A most készülő hordozható fejőgépet 400 literes (tartály- lyal szerelik fel és egyszerre négy tehenet lehet vele fejni. A sertéstenyésztés segítésére vasbetonból készült önetető- beremdezést gyártanak.. Hazai terveit alapján több új felsze­relés készül a baromfitenyész­tés céljaira. A keltetőgópekből kikerült csibéknek elektromos műamyát gyárt áriáik, s rövide­sen megikezdik a sorozatgyár­tást. Kiemelkedik az önetetés céljait szolgáló új fajta beren­dezés, amelynek segítségével egy ember akár tízezer csir­két is etethet. Az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek kérésére az idén megszervezik a mező­gazdasági berendezések orszá­gos javító-hálózatát. Ha egy- egy állami gazdaságban, vagy teiTnehlsztövetkezetben elrom­lik az önetető, önitató-beren* dezés, vagy a fejőgép, bejelen­tés után a szakemberek a helyszínen javítják bú zalai szerint további megyei és járási könyvtárak épülnék. Befejezésül szeretnék még megemlíteni egy értékes kez­deményezést: a Művelődés- ügyi Minisztérium azt a célt tűzte maga elé, hogy azokat a községeket, városokat, amelyek a közös gazdálkodás döntő tér­hódításával szocialistává vál­tak, kulturális szempontból is szocialistává tegye. Egy brigád éppen ezekben a hetekben ta­nulmányozza Turkeve és egy dunántúli szocialista község életét, majd részletes terveket dolgoz ki e helységek kulturá­lis életének kifejlesztésére. A tapasztalatok alapján törek­szünk majd a kezdeményezést tovább vinni — fejezte be nyi­latkozatát Szekeres Pál. akik külö­nösen télen — a művelődési lehetőségektől meglehetősen Ez a bolt nem a város szivében van — mint ahogy sokan képzelik.» Még csak nem is a belváros közelében, hanem a szigeti részen, a har­madik kerületben, a nyugati városrész új házai között. A bolt vadonod új. Olyannyira, hogy a raktárban itt-ott még lógnak a szigetelet- len villanyvezetékek, hogy a falbaépített hatalmas jégszekrény sincs még bekötve a hálózatba A lényeg azonban: a légfűté­se^ mennyezetig csempén, belül is neonfeliratos boltban glédában állanak « bucik, a vajascsoma­gok, feltomyozva a téliszalámi, virsli, császárszalonna, dí­szes kosarakban az alma. Az eladóaszta­lok mögött ragyogó fehér köpenyekben előzékeny eladók dolgoznak és kattog­nak a pénztárgépek. Megnyílt a nyugati városrész új fűszer- csemege boltja. Az eladók arcán, járásán nyoma sin­csen a fáradságnak, pedig egy napon és majdnem két éisza­kám át dolgoztak szombattól kezdve, amíg átköltöztették ide régi helyéről a füszerboltot és a tej­boltot. Szombaton még a régi, nedves boltban adtak kenye­ret, tejet, mosóport, ma pedig úgy áll minden a polcokon, mintha egy hétig rendezgették volna. Akik bejönnek, gyönyörködve és egy kicsit hitetlenkedve néznek körül, az­tán „felfedeznek?'. — Még presszógép is van.., — És mennyi Kérdést is tesznek fel, véletlenül éppen Árpádi József elv­társnak, az itt tartóz­kodó igazgatónak: — És így lesz ez mindig? — Így hát. Miért lenne másképp? Árunk van bőven, csak helyünk volt kevés. Reggel hét óra van. Egyre többen jönnek, — sokan csak kíváncsiságból — vásárolni. De ami­lyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan me­hetnek is. Mert a város legszebb cse­megeboltjában, a lei* szolon ’át is gyors,

Next

/
Thumbnails
Contents