Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
2 N APtO 1959. FEBRUAR 12. A bikali rianás / A dlmbes-éomhos Bikái községet halastavak ékesítik, de én nem a tavakon lejátszódó rianásra gondolok. Olyan rianásról hallottam, aminek meleg tavaszias szele a pártszervezet volt. Hogy az elején kezdjem, a január 27-1 kibővített taggyűlésre kell visszatekintenem. Ekkor mondották ki, hogy ne húzzuk az időt, mint a rétestésztát, írjuk azonnal papírra, hogy kiket javasolunk a szövetkezetfejlesztési bizottságba .. i Huszonkilenc ember neve került az „okos papírra". Kommunisták és nem kommunisták, tsz-tagok és egyéni parasztok (mind tekintélyes középparasztok), állami gazdasági, tanácsi és tömegszervezeti vezetők,' pedagógusok, azaz néhány ember a falu minden rétegéből, öt nap múlva, tehát február másodikén a nyilvános tanácsülés egyhangúan szentesítette a névsort, s megválasztotta Amb- láczki Ferenc tanácselnököt a szövetkezetfejlesztési bizottság elnökévé. Ezzel a szövetkezetfejlesztési bizottság de jure — megalakult. No de nemcsak ez történt azon a tanácsülésen, ötveq--* hatvan embert hívtak meg személyesen, s vagy százharmincán jöttek el, A falu java. Ott volt Szekeres László elv- társ, a járási pártbizottság titkára is, no és Zámbó István, az állami gazdaság népszerű igazgatója* Wem először beszéltek « *■ " szövetkezésről, a falu népét mégis meglepte ez a gyűlés. Szekeres elvtárs, a párttitkár, a tanácselnök és Zámbó elvtárs szavaiból olyan elszántság és eltökéltség sugárzott, hogy lehetetlen volt ellenállni. Talán sohasem mély edtek el annyira magukban az emberek, mint ezen az estén, talán egyszer sem érezték úgy mint akkor, hogy milyen erő füti a kommunistákat, hogy egy percig sem lankadnak addig, mig céljukat el nem érik; & hogy azok az emberek, akik éjjelüket és nappalukat, szórakozásukat, pihenő idejüket, mindenüket feláldozzák a szövetkezésért, nem akarhatnak rosszat. Mindenki érezte, hogy ez a szürke est más mint a többi. Megtört a jég. Nem harsogott, nem volt ágyúdörgés, mert ez a rianás az emberi lelkekben játszódott le, s csak az arcok mimikája árulta el, hogy betört a friss tavaszi szél és ujjongva száguld végig az elavult maradiság birodalmán . * i Hogy mennyire így volt, azt a következő napok bizonyították be. Amikor a szövetkezetfejlesztési bizottságot összehívták, mindenki — a középparasztok is — igy vélekedtek: — Elég volt már a gyülése- zésdiből! Cselekedni szeretnénk! Ki is mentek a parasztokhoz — persze jól felkészítve. (Párosával járták a házakat: egy kommunista és egy pár- tonkívüli.) A tanácselnök, azaz a bizottság elnöke még egyszer az agyukba véste a szövetkezetnek nyújtott kedvezményeket, Zámbó elvtárs pedig az érvek valóságos csemegéit tömködte a tarsolyukba. Ilyeneket: mennyibe kerül most a New York-i tőzsdén egy mázsa búza, s mibe kerülne, ha a mi drága búzánk helyett behozatnánk. így bizony! Nincs ezen csodálkozni való, Zámbó elvtárs állandó olvasója a világgazdasági cikkeknek, nem a New York-i, a szíriai és török búza árát is tudja. Azóta már visszatértek a bizottsági tagok, s legközelebbi gyűlésükön összegezték a tapasztalataikat. A következőket: Minden házban szívesen fogadták őket és szinte mindenütt órákig vitatkoztak a szövetkezésről A középparasztok külön tsz^re gondolnak, a szegényebbek a meglévőhöz vonzódnak. Beszélni kéne még Velük, hogy jobb lenne a meglévőbe lépni, de ha mindenáron az újhoz ragaszkodnak, nem lesznek ellene . > > ftéhány nap múlva azzal] í' a hírrel jött be a bízott-; ság egyik középparaszt tagja,] hogy kint van az egész falu,', fát vágnak az erdöbirtökossáq' földjén és mindenki a szövetkezésről beszél. Akármelyik csoportnál járt ebédszünetben, mindegyik ezt vitatta. Mi marad még hátra? Ismét elmenni az emberekhez és megint beszélni, addig mig Bikáiból szocialista község nem lesz. Mert már a rianáson is túl vagyunk talán. M. Li Takáts Gyula szerzői estje Takáts Gyula, a jelenűag Kaposvárott élő kiváló költő vasárnap este a TIT Bartók Klubban olvas fel saját művei bőL Takáts Gyula Pécsett töltötte a bölcsész-egyetem öt esztendeiét, életét és költészetét több szál fűzű városunkhoz. Május és Vizitükör c. köteteit pécsi kiadó jelentette meg, számos versében ott kísért a város emléke. Több, mint tíz kötet vers és próza áll mögötte, s a ma vidéken élő költők egyik legtehetségesebbike. Közelmúltban láttak napvilágot Mézömtő címmel válogatott versei és egy kötetre való gyermekverse. Képalkotó tehetsége páratlan, a dunántúli táj szemléletéből fakadó költészete egyetemes mondanivalót hordoz. Az irodalmi est keretében fellépnek Bérezés Lívia, Li- zitzky Gizella és Varga János, az Irodalmi Színpad tagjai, akik Takáts Gyula műveiből mutatnak be szemelvényeket, valamint V<5- nöczky Endre, aki Bártók- zomgoraszámokat ad elő. Takáts Gyula költészetét Tüskés Tibor méltatja. í <6? Eredményes vizsga A. közelmúltban tartották a Mágocson egy éve működő 527. számú Helyiipari Iskola tanulóinak szakmunkásvizsgáját. A vizsgán olyan szép eredmények születtek, hogy a munkadarabokat a régi szakmunkások is megcsodálták. Hogyan intézik a bejelentéseket, panaszokat a tanácsok ? Vizsgálatot tartott a közelmúltban a pécsi, városi Népi Ellenőrző Bizottság a városi «T kerületi tanácsoknál, valamint a tanács felügyelete alá tartozó vállalatoknál. A vizsgálat célja, amnatk a megállapítása volt, hogyan kezelik a dolgozók beadványait, bejelentéseit, panaszait a tanácsi szervek és a hozzájuk tartozó vállalatok. A kép, amely a vizsgálat során kialakult — kedvező. A városi tanács osztályain és a kerületi tanácsoknál általában huzavona nélkül, a bürokrácia kizárásával intézik az ügyeket. Az egyes ügyintézők, más hatóságok hatáskörébe tartozó beadványokat általában késedelem nélkül továbbítják, erről az érdekelteket legtöbbször értesítik. Csak szórványosan fordul elő egy-egy esetben, hogy az ilyen áttett ügyeikről a felek nem kapnak értesítést és ez újabb beadványokra ad okot. A hosszabb ideig tartó intézkedést igénylő szóbeli előterjesztésekről vagy feljegyzést, vagy jegyzőkönyvet készítenek. Ha mód van rá és az ügy természete lehetővé teszi, * so* esetben telefonon, rövid úton intézkednek. Különösen sok ilyen „rövid utas“ intézkedést tesz az egész ségügyi osztály. A vizsgálat a beadványok intézésénél azt tapasztalta, hogy viszonylag 6ok ügy intézése elhúzódik. Nehézséget okoz azok nak a beadványoknak az intézése, amelyeknél más hatóságok megkeresése is szükséges. Az ilyen közbeeső intézkedések néha többhónapos eltolódást jelentenek, ami részben indokolatlan, mert egyes szervek, mint például a DÉDÁSZ, sőt tanácsi vállalatok — a Vízmű, a Köztisztasági Vállalat — több sürgetésre sem tett ele get válaszadási kötelezettségé- D(6lc. A tanácsi szerveknél az egészségügyi osztály ügyintézése a leggyorsabb. A gyors ügyintézést a beadványok természete is szükségessé teszi (közgyógyszerellátás, rögtöni Begc’yek, közsegélyek, eseti segélyek, anyasági jutalom Jó- ’ ti alá», atlb.h Áltáléiban elhúzódik az államosítás hatálytalanítása iránti kérelmek intézése, mert ezek nagyobb körültekintést esetleg több szerv megkeresését igénylik. Azonban — mint a vizsgálat megállapította — mégis meg kell gyorsítaná ezen a vonalon is az ügyintézést, mert a vizsgálat időpontjában a városi tanács igazgatási osztályán tekintélyes számú elintézetlen ügydarab volt. Hibának állapították meg, hogy a beadványok határidőn túli intézéséről a dolgozók rendszerint csak akkor szereznek tudomást, ha ügyükben érdeklődnek, a határidő kitolódásáról értesítést általában nem kapnak. Bár a bizottság által megte-| kintett beadványokból megái-J lapítható, hogy a vizsgált ~ szervek általában kellő figyelemmel és gondossággal, jogszabályszerűen intézkednek. A bizottságok nem találtak a vizsgálatok során olyan döntést .amely egyes ügyfeleket Indokolatlan előnyökhöz juttatott volna. Egyébként az ügyészség két Ízben tartott vizsgálatot nemrégiben az igaz gatási osztálynál, melynek során nem találtak törvénysértést. A tanácsi szervek általában a törvényben előírtaknak megfelelően kiállított határozatokkal közük döntéseiket, és az elutasítást általában megfelelően indokolják. A bejelentések, panaszok intézésére a városi tanácsnál külön panaszügyi előadói állás van rendszeresítve. A kerületi tanácsoknál a titkárság ezzel megbízott dolgozói, más beosztásuk mellett végzik ezt a munkakört. Mint a vizsgálat megállapította, valamennyi tanácsi szerv nyilvántartást vezet » bejelentésekről. Hiba, hogy a bejelentések intézése — talán éppen a megfelelő részletes szabályozás hiányában — általában hossza dalmas. A városi tanács titkársága a hozzá beérkezett bejelentéseket legtöbbször kiadja jelentéstételre az, illetékes kerületi tanácsoknak. Az onnan beérkező jelentéseket csaknem kivétel nélkül, szók/érint közalapján, vagy anélkül is, a városi tanács — felügyeleti jogkörében. — foglaljon állást a kerületi tanács részéről hozott döntés ügyében. A tanácsokon dolgozóknak sok idejét veszik el a notórius panaszosok ős a konok perlekedők, < fejléc és aláírás váltódik. A felsőbb szervektől kivizsgálásra érkezett bejelentésekre a választ a városi tanács titkársága adja meg közvetlenül, a kivizsgálást elrendelő felsőbb szerveknek pedig erről jelentést tesz. Helyes volna — ez a Népi Ellenőrző Bizottság javaslata — ha ez a városi tanács és a kerületi tanácsok viszonylatában is így történne, mert ezzel az ügyintézés lényegesen megrövidíthető volna, elkerülhető lenne az, hogy a bejelentő panaszára gyakran két szervtől, azonos választ kapna. A kerületi tanács közvetlenül válaszoljon a bejelen- szók intézésének tésekre. Az ezzel esetleg elé- folyt, közérdekű gedetlen fél újabb panasza nem történt. akik vélt sérelmükkel, terjedelmes beadványaikkal rendszeres látogatói a tanácsnak. A tanácsi dolgozók áltálában türelemmel, meggyőzéssel igye keznek ezeket álláspontjuk helytelenségéről meggyőzni. Amíg a bejelentések, pana-: ellenőrzése! bejelentés j Helyet az „igazságnak Inkább rosszindulatról lehet szó, mintsem „igazságról’’ abban a levélben, amelyet szerzője egyszerűen nem mert a'i- írni. No már most, névtelen levélnek mindig, minden esetben is a szemétkosárban a helye, s ez alól e levél sem kivétel. Csupán — mielőtt a megérdemelt helyre kerülne — némi kommentárt érdemes hozzáfűzni. Nem, nem! Egyáltalán nem jelent méltatást, mert hiszen akár füzünk a levélhez néhány szót, akár nem, a levél írója mindenképpen bizonyítja saját gerinctelenségét. Gyávasága miatt. Mert ha jóindulatú bírálatot kívánt volna mondani a városi fürdővel kapcsolatosan, akkor vajon miért ne írhatná alá a nevét? Nem harapja Je senki az orrát, ha szignálja véleményét, még akkor sem, ha esetleg nincs igaza. Igen ám, csakhogy a levél, — rosszindulatú. De mit is várhatnánk egy hajdani, glasszé-kesztyűs rendőrtiszttől? Jóindulatot? Ugyan kérem! Tessék csak idefigyelni. A gőz- és kádfürdőt néhány hónapi munkával és, — magas összegű beruházással! — átépítették. Az omladozó, rozoga, bűzös fatákolmány helyébe építettek egy csempézett, tiszta, világos, medencés fürdőt, hozzá csempézett tussolókat, újszerű öltözőt, lassan üzembehelyezik a hőlég- és a habfürdőt is. Kéremszépen, akkor, jön ez az izé... ez a névtelen bajnok és a mocskolódó és fölényes jelzők kíséretében azt írja: a gőzfürdő tüdőt rombol, a medencében nincsen víz, ha van, akkor vagy forró, vagy hideg, hogy a helyiségek hidegek, hogy a hajdani kabinok helyett miért fogasra kell a rühál<at aggatni... stb.' Mi ebben a lényeg? Az, hogy a tiszteletlen Anonymus is azon emberek közé ] tartozik, akiknek soha, semmikor, semmilyen időben semmi sem tetszik. De amikor pocskondiázni kell valamit — ez esetben azt, amire több ezer forintot költött az állam! — akkor méregbe mártja a tollát és hát gyerünk azzal a keresztvízzel... Pedig kedves kapitányom, mi ezt is megépítettük, még ha tizennégy esztendővel negyvenöt után, akkor is. De meg van. Elkészült. Szebb, jobb, alkalmasabb is mint a régi. Mondjuk annál mint, amelyet „Önök” építettek. Apropó! önök miért nem építettek jobbat? Mi?! Pedig — éppen hajdani, eléggé előkelő tisztsége révén — a városatyákat noszogathatta volna, egy korszerű fürdő építésére. Nem tette. Miért nem tette? Azért, mert önnek kedves kapitány — vagy al- kapitány (?) — önnek bizonyára otthon volt csempézett fürdőszobája. Sőt. Bátorkodom állítani, hogy annak idején be sem dugta az orrát ebbe a nyilvános fürdőbe. Ahol a „plebs” mosta le magáról (sajátmagukról!) a port, ami rájukragadt a munkában. Pedig a gőz azelőtt is úgy marta a tüdőt, mint most Sőt, marta még más is. Azoknak az embereknek — kik ma Meszesen és a nyugati városrészben új házakban laknak, — marta a tüdejét a penészes és vizes lakások dohos, áporo- dott, nyavalyás levegője is... No de hagyjuk ezt.. Azért csak fürödjön tovább. Olyan fürdőt mi úgy sem tudunk építeni, amelynek vize lemosná a rosszindulat fekete kérgét az ön szívéről. Azon pedig nem, is érdemes megsértődni, hogy most mi is kissé vastagabb tintába mártottuk toliunkat. Ha önnek ehhez joga van, — Uram bocsa; — akkor nekünk is. Mert valahogy úgy vagyunk mi az ilyen dologgal, mint Urbán Ernő színműjének kubikosai, akik hazafelé a vonaton, — szalonnázás közben — szidtak egyet s mást társadalmi rendünkben, de mihelyest a kupéban velük együtt utazó, zergekalapos úr is kinyitotta a szidalmak zsilipjét, akkor az egyik kubikos eléje állt a bicskával és ezt mondotta: ■— Mi szidhatjuk, mert a miénk, de maga nem! Érti ugye, hogy miért nem? Mert egy szalmaszál nem sok, de ön kapitányom még annyit sem,a ■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■a Valami megnevezhetetlen érzés hullámzott át István bensején. Ilona! Végigsimította zik benne. Megfigyelte, hogy István milyen kitartóan forgolódott a gépek körül s állandóan lesett, hallgatózott, úgyszólván az egész mesterséget úgy lopta el. ö adott homlokát, melyen hirtelen ki- először könyvet a gyerek ke- ült a verejték. Tovább olvas- zébe, olyan könyvet, amilyent szentül fogadta, hogy főbbé sohasem fog visszatérni hozzá. Kezeivel babrálta a levelet. — Elvtárs, — mondotta csendesen, — én azt hiszem, nem volna helyes, ha te hazamennél. Tudod jól, „ hogy mennyi munka van most az üzemben, meg aztán ... István azt sem várta, hogy az öreg befejezze, közbevágott: — Igazad van! Itt a helyem. Felejtsük el ezt az egész levél ta a levelet: — „... úgy él szegény teljesen egyedül..." — A betűk összefutottak szemei előtt. Fogta a levelet és elvitte az öreg Nav rához. Ősz hajú, egyenes derekú munkásember volt Navra János. Keménykötésű öreg vasas, akinek mindia helyén volt a szive is, meg* az esze is. Elolvasta a levelet, összevonta szemöldökét, látszott rajta, hogy valami nem tetszik neki. — Elmenjek-e, Navr/h elvtárs? — kérdezte István. * Az öreg felnézett dús szemöldöke alól Nagyon jól ismerte Istvánt. Mikor István Pestre került és rakodómunkás lett a gyárban, már akkor figyelni kezdte: milyen, szívós, kitartó és nyílt szívű ez a fiatal parasztgyerek. Jóleső érzéssel vette tudomásul hogy egyéb jótulajdonsága mellett Ä1VTLC1 íreiAUI, tw.ue« •tk * bejelentővel, csupte ti igen nagy tudásszomj is lakocsak nagyon kevesen olvastak abban az időben. A felszabadulás után ő lett az egyik ajánlója c. pártban. Azt is az öreg Navra intézte el, hogy István az elsők között tehette le a szakmunkásvizsgát. Azóta együtt dolgoznak, egy üzemben, egy alapszervezetben. István úgy tisztelte és szerette az öreget, ahogy csak egy apátián, anyátlan árva gyerek szeretheti azt az embert, aki olyan jó hozzá, mintha apja lenne. Természetes, hogy most is hozzáfordult tanácsért. Navra, miután elolvasta a levelet, kinézett az ablakon. — Hát el szeretnél menni István? — törte meg nagysokára a csendet. István hallgatott. Navra mosolyogva nézte. Tudta jót, hogy a fiatalember nem a föld után vágyódik, a mostoha apja sem vonza túlságosan, hiszen úgy szökött meg tőle s ügyet. — István arca megkeményedett. De az öreg Navm csak nézegette tovább a levelet. Elmosolyodott. Tetszett -neki 'Xst- ván önuralma. — De azért még sincs valami rendben ennél a gyereknél, •— gondolta, — az előbb még titkos öröm játszott a .szemeiben, s most milyen Hirtelen megkeményedett az arca. Nem, valami nincs itt rendjén! — Te István, mosolygott a fiatalemberre, hosszabb töprengés után, — hát egy kis szabadságra azért elmehetnél. Mit gondolsz? Egyik pillanatra ismét felcsillant az arcán az öröm, de hirtelen el is tűnt onnan. — Ne tréfálj Navra elvtárs, ha most elmennék, az egyenlő volna a... — kereste a szót — a szökéssel! Az öreg tűnődve forgatta meg a levelet bütykös ujjal között. — Valami baja van, énnek a gyereknek, amiről nem tudok. Valami emészti.... és nincs benne életöröm, villant fel a fejében. — Hibásaik vagyunk, — gondolta, — nem foglalkoztunk vele annyit, amennyit kellett volna. — Mintha csak véletlenül tenné, ismét belepillantott a levélbe. — Te, ki ez az Ilona? —’ kérdezte hirtelen. Istvánt láthatólag zavarba hozta az öreg kérdése: — Egy leány..., — hebegte, — illetve asszony, özvegy asszony — helyesbítette szávait. István remegő hangja és lesütött szemei mindent elárultak. — Hát ez van a hegyiben a gyereknek! — villant Navrá- ban a felismerés. Letette a levelet és ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki: — Szabadságra mégy! (Folytatjuk)
