Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

1959. FEBRUAR 11. NAPLÓ 3 Á nemzetiségek további felemelkedését a mezőgazdaság szocialista átszervezése biztosítja Falugyűlés Drávakeresxtúron Hétfőm, este hét úrikor, ahogy mondani szakjaik, már egy gombostűt sem lehetett leejteni a drávafc ereszt úri kul- túrház nagytermében. Jófor­mám az egész falu ott szoron­gott, hogy meghallgassák or­szággyűlési képviselőj ük, Og- nyenovics Milán elvtárs és a járási pártbizottság első tit­kára, Szűcs József élvtára be­szédét és végignézzék az orszá­gos hírű desziki délszláv kul- túrcsoport műsorát) Szűcs dvtáms is, Ognyemo- vics elvtárs is a hazáról be­szólt a dravakersztúriaknak. Arról a hazáiról, amelynek egyformán édes gyermekei a magyarok és a nemzetiségiek és amelynek felvirágoztatása egyformáin éndeftae minden be­csületes embernek. Szűcs elv­társ meggyőző szavakká! bizo­nyította, hogy most a haza felt ■Birágoetatásának ügye a mun­kás-paraszt szövetség megerő­sítését követeli. E szövetség megszilárdítása pedig a me1 zőgazdasáig szocialista átszer­vezése útján mehet végbe. A kormány rendéleténeik ismer­tetésével és élő példákkal bi­zonyította, milyen előnyöket biztosít a mezőgadaság szocia­lista átszervezése, a szocializ­mus építésében vadé előibbre- jutás a parasztságnak, milyen új táviatokat nyit meg a szo­cializmus győzelme falum a parasztság előtt) Qgnyemovics eftvtóra arról beszélt, hogyan virágzott fel a nemzetiségek feuiitúrája, élete a felsaabadulas óta és ismer­tette, hogy milyen tevékeny­séget fejtett ki az országgyű­lésben mint országgyűlési kép­viselő. Elmondta Ogmyenovics divtára, hogy ma már a dél­szlávok is saját anyanyelvű- kön olvashatják újságjukat, és a rádióban is állandó dél­szláv műsort hallgathatnak, saját anyamyelvükön tanulhat­nak az iskolában. Mindezek arról tamuskodrak, hogy a délszlávok a magyarokkal egyenlő, imegbecsült polgárai hazánknak. Éppen ezért a nemzetiségek, közöttük a dél­szlávok is szilárdan támogat­ják a néphatalmat, amely szá­mukra mindezt biztosítja. Tá­mogatják a párt és a kormány politikáját, amely fő célul tűz­te ki a szocializmus felépíté­sét. A nemzetiségek igen só­ikat köszönhetnék pártunknak — mondta Ognyenovics eiv­társ, — éppen ezért legelső érdekünk, hogy mindenben tá­mogassuk pártunkat, kormá­nyunkat. A szocializmus épí­tésében most elsőrendű fon­tosságú, hogy falun is minél előbb szocialista alapokra he­lyezzük a gazdálkodást. Ne­künk délszlávakmak is fontos érdekünk ez, hiszen további felemelkedésünket csak a szo­cializmus teljes győzelme biz­tosíthatja.­A hallgatóság — a falu la­kossága — nagy tetszéssel fo­gadta Ogmyenovics és Szűcs elvtára beszédét. Ezután került sor a deszki kultúrcsoport bemutatkozá­sára. A deszkiek az előző napo­kon már nagy sikerrel szere­peltek a Somogy megyei Po­lony, Tót újfalu, és Lakócsa községekben, vasárnap pedig Felsőszentmártonban mutat­koztak be. A desziki kultúrcso­port tizenkét éve működik már és méltán szerzett hírnevet ez idő alatt. Vezetője Radios Velykó, a deszki délszláv is­kola pedagógusa, tagjai között pedig találhatunk tanárokat, paraszt, fiatalokat, a népi kul­túra szerelmeseit. Egymásután peregtek a mű- sorszámok és igazolták az együttes hírét. A „Három me­ző“ című daliban mintha csak valóban a pásztarleámyfca hangját hallottuk volna fel­csendülni, aki a szerelemről dalol, amely végül egymáshoz vezeti a fiatal szíveket. A tamburazenekar a legszebb délszláv népi dallamokból nyújtott át egy csokorravalót. A tamiburazenekar kulturált előadását magyarázza az, hogy deszken minden fiatalember jól kezeli a tamburát és igen sokuk közül válogatták ló a zenekar tagjait, akiket Jer- ménem Cvetko, a délszlávok híres zenésze vezet. Nagy tapssal jutalmazták Aleksza Santity versét, amelynek visz- szatérő refrénje magyarra fordítva így hangzik: nincs szebb az otthonnál, a hazánál A kultúrműsor után még többen megkeresték Ognyeno- vics és Szűcs elvtáraat és hosszan elbeszélgettek a falu problémáiról. Többen nyilat­koztak úgy, hogy szívesen tá írogatják a termelőszövetke­zeti mozgalmait és azon van­nak, hogy minél előbb szo­cialista 'községgé váljon Drá- vakeresztór is. (Karú ez) Miért ily későn? a magankis­IPAROSOK között még mindi g akadnak egyesek, akik felüle­tes, lelkiismeretlen munkájukkal és le­hetetlen magatartá­sukkal rontják a becsületes kisiparo­sok jó hírnevét. Ilyen például Rum- bach Dezső, Pécsvá- radS úton lakó vfe- vezetékszerelő kis­iparos isi Tavaly augusztus­ban vízvezetékszere­lést végzett Bayer Gáspámé DÉDÁSZ- dolgozó Alsó-Bal o- kány utca 69. Gzám alatti lakásán. Mun­kájában azonban nem volt köszönet. A víz továbbra is szi­várgott és átnedvesí­tette a szomszéd he­lyiség falát. Két hónap múlva Bayemé szólt neki, jöjjön el megjavíta­ná, de nem ment. Többszöri, végül is erélyes felszólításra Rumibach nagy ke­gyesen megjelent. Megnézte a vízveze­téket, de még a mai napig sem hozta helyre hanyagul, fe­lületesen végzett munkáját. Bezzeg a. pénzt Bayemétó! már akkor kérte, amikor a munka még készen sem volt. És amikor elkészült vele, 300 forintot kért és kapott „fu­ser“ munkájáért. Bayemé 1958 no­vember 5-én a KIOSZ-hoz fordult azzal a kéréssel: vizsgálja lói az ügyet, helyesnek tartja-e, hogy Rumibach rossz munkája miatt újabb 100 forintot kell ki­adnia, hogy egy má­sik kisiparos a víz­vezetéket megjavít­sa. Néhány hét múl­va a KIOSZ szak­értőket küldött ki, akik megállapították hogy a panaszosnak igaza van, mert Rumibach elfogadha­tatlan munkát vég­zett. A fal ettől füg­getlenül tovább ázott és amikor újból ér­deklődött a KIOSZ- nál, ott azt mondták- „Már megint a Rum- bach! Ennek már sok kellemetlensége volt. Perelje be.“ Ezek után Bayer- né jogosan teszi fel a kérdésit szerkesztősé­günkhöz írott levelé­ben: „Ha a KIOSZ- nál is ilyen vélemé­nyen vannak róla, akkor miért nem alkalmaznak vele szemben kellő meg­torlást?“ És jogosam tették fel ezt a kér­dést rajta kívül má­sok is, mert Rum- bach Dezső felelőt­len munkája ellen már többen is jelen­tettek be szóbeli pa­naszt a KlOSZ-nál. Tény az, hogy a KIOSZ Bayer Gás.- párné ügyében írás­ban és szóbelileg is több ízben felszólí­totta Rumbachot, je­lenjen meg a KIOSZ irodájában a felve­tődött panaszok tisz­tázása érdekében. Rumibach — bár ezt szóbelileg megígérte — a felszólításnak nem tett eleget, adott szavát nem tartotta be. Fütyült Bayemé- ra, KlOSZ-rg, min­denre. IDEJE VOLT, hogy a Kisiparosok Orszá­gos Szövetsége Ba ranya megyei szer­vezete végre napi­rendire tűzze a „Rumibach-ügyefcet“ j és ezek végére pon­tot tegyen. A KIOSZ megyei vezetősége néhány nappal ez­előtt eljárást indított ( Rumibach Dezső víz- vezetókszerelő ellen. A fegyelmi bizottság megállapította, hogy Rumibach, kisiparos­hoz nem méltó ma­gatartásit tanúsított és ezzel lejáratja a becsületesen dolgo­zó, szavahihető kis­iparosokat. Ezért a fegyelmi bizottság úgy döntött, hogy Rumbach Dezsőt a KIOSZ tagjai sorá­ból kizárja. Az illeté­kes hatóságoknak pedig javaslatot tesz iparengedélyének megvonására. Helyesnek tartjuk a KIOSZ Baranya megyei vezetőségé­nek fegyelmi határo­zatát. Csak egyet nem értünik. Azt, hogy máért ily későn szánta el magát erre a határozatra? Pusztai József Mi lesz a gyerekkel? ,Törvényednk nem thttják,-*■ társadalmunk sem ítéli el a válást, ha két egymáshoz nem illő ember kötötte egy­máshoz az életét. De a válás nagy felelősséget jelent egy­mással, s — ha van — a gye­rekkel szemben. A gyerek ve­szít legtöbbet. Otthont, szere­tettet, örömet, ha a szülők fe­lelőtlenül, semmivel sem tö­rődve a maguk életét élik. öt nem kérdezi meg senki, hogy akar-e új mamát, hogy miért sír, hogy fáj-e, ha ideges a papa, hogy jó lesz-e majd ott a nagymamánál. A gyerek a legkisemmizettebb. Az elvált szülőik gyermekei között sok az ideges, a rossz tanuló, sőt a fiatal korú, bű­nöző is. A nemtörődömség, a szeretetnélküli élet nagyon megviseli nyiladozó érzel­mét. A napokban vált el F. N. és felesége. A fiatal, kikopás asz- szony és az italozó férj nem vállalják az ötéves, szívbajos gyerek gondozását. Mint mond iák, mindketten dolgoznák, nem tudják hová tenni. A gyerek a nagymamához került. S. G.-né pedagógus azt mon­dotta, „mit bánja ő, csak a válás sikerüljön, viheti a férje a gyereket, neki még úgyis le­hat másik“. Számtalan esetiben ttamgzik el a tárgyaló terem­ben a válni akarók között, hogy mi legyen a gyerekkel. Sokszor még a bíróság is ta­nácstalan, mi legyen a gyerek­kel olyan esetben, ha a szülők nem vállalják annak eltartá­sát, ha nagymama sincsen? Hosszú, feketehajú, szomorú szemű kislány lakója egy hete a Pécsi Állami Gyermekvédő Intézetnek. Berkes Ilike 14 évével, kitaszítottságával szin­tén egy felelőtlen válás áldo­zata, Még gyerek, de már <my- nyit látott az életből, hogy fel­nőttnek is elég lenne. Halk hangon meséli, hogy addig jó volt, míg a kereszt­anyja el nem csalta az ő édes­apját, a saját komáját. Akkor aztán megváltozott az életük. Az apa, Berkes György gorom­ba lett, ütötte őket, őt is, az anyját is. Aztán elment. És még a szobabútort is elvitte. Az anyja egyedül, kereset nél­kül maradt, férjhez ment. A kis Ilit a húsz éves bátyja tar­totta, majd az apjához került. — Ott is jártál iskolába Hi­ke? — Nem, iskolába nem jár­tam, csak a negyedikig, utána a keresztanyám gyerekeire vi­gyáztam, A gyerekek gyakran rosszalkodtak és ilyenkor apám itt, a keresztanyám is engem ütött. Egyszer amikor szórakozni mentek, a gyerekek úgy összeverékedték, hogy még nyoma is maradt. A gye­rekek azt mondták, hogy én vertem meg őket, pedig tes­sék elhinni, egy újjal sem nyúltam hozzájuk. — — Hol történt ez? — Csatahelyen. Aztán ki­dobtak, mezítláb, egy fillér nélkül. Először a szomszédok akartaik adni cipőt, de aztán a nővérem hozott valahonnan egy szandált, abban jöttem el Pécsre az édesanyámhoz. A ztán az anyja, is kidobta, mivel az apától nem ka­pott gyerektartást. A kislány a nagynéniéhez ment, ahol azonban tartásdíj nélkül nem maradhatott sokáig. Vissza­küldték az anyjához. És akikor ismét felmerült a kérdés; mi legyen a gyerékkel? Mert az any jártak nem kell, igaz van egy nagy lánya, 18 éves, az ott lakik vele, de hát az már ke­res. Egyszóval az édesanyjá­nak nem kellett Ilike. Nem kellett ez a könnyes szemű, 14 éves kislány, aki még most is azt mondja, „csőik az édes­anyámat sajnálom.“ Ilike bekerült a gyermekvé­dő intézetbe. — Jól érzed itt magad? — Igen. Talán vissza sem mennék hozzájuk, mert nagyon sokat vertek. Csak az édes­anyám, azt sajnálom. És az édesanyja nem sajnál­ja? Nem gondol rá, hogy most volna leginkább anyára szük­sége ennek a maholnap nővé érő, sokat szenvedett kis­lánynak? Hol van az apa fele­lőssége, aki már azóta sokadik helyen bújkál, változtatja munkahelyét, hogy ne kelljen gyermektartást fizetnie, hol^ volt a szíve, amikor eldobta" családját, amikor <n? utcára j dobta gyerekét? Hol volt a * becsülete, amely elnézi, hogy a gyerekét az állam nevelje? Mert az állam befogadta Ili­két. Otthont nyújtott neki, és sok-sok olyan gyereknek, akik nek szülei elváltak és a követ­kezményékkel mit sem törőd­ve, élik a maguk életét. Ilike most jő helyen van, féltik, ne­velik, vigyáznak rá. De vajon rendjén van ez így? Csak ak kor kell a gyerek, ha már pénzt hoz a házhoz? Mi lesz v>elük, mikor már nem védi őket a gyermekotthon? Ha majd 18 évesek lesznek és egyedül, minden támasz nélkül kikerülnek az életbe? Akkor nem lesz ott mellettük az édes­anya, aki letörli szemükből a könnyet. És nem lesz ott az apa sem, aki átsegítené az el­ső nehézségeken. T/a jón nem érdemelnének ~ példás büntetést az ilyen szülők? WESZTL MARTA Nagyobb biztonságot bányaüzemeinkben ! A felszabadulás óta Baranyában és az ország más részein is nagyon sokat tettünk a bányamunka biztonsá­gának megteremtéséért. Ma már elmondhatjuk, hogy bá­nyáinkban a legnagyobb figyelmet a bányászok egészsé­gének, testi épségének megóvására szentelik és hogy bá­nyászaink a korábbinál jobb, egészségesebb, biztonságosabb körülmények között végezhetik munkájukat. A korszerű biztosítási módok bevezetése, a szellőztetés megjavítása, a porvédelem, a munka- és technológiai fegyelem megszi­lárdítása terén elért eredményeink következtében a bá­nyászok egészségét, testi épségét lényegesen kevesebb veszély fenyegeti. A bányamunka persze ezzel még nem vált veszélyte­len foglalkozássá. Figyelemre, körültekintésre, a technoló­giai és a biztonsági előírások betartására ma is éppen olyan szükség van, mint eddig volt. Szükséges ezt hang­súlyozni, mert a múlt év ilyen irányú tapasztalatai is azt mutatják, hogy bányaüzemeink egyes fizikai, sőt műszaki dolgozói megfeledkeztek erről, hanyagabban végzik mun­kájúkat, időről-időre megsértik a biztonsági szabályokat. A Bányaműszaki Körzeti Felügyelőség által az elmúlt évben megtartott 1340 bányaműszaki szemlén például 290 fejtési, 600 egyéb, 61 szállítási munkahelyen, valamint 39 esetben a gépi berendezésekben tapasztalt hibák miatt azért kellett megszüntetni a munkát, mert a munkakörül­mények nem feleltek meg az előírt biztonsági rendszabá­lyoknak. Sőt a Bányaműszaki Körzeti Felügyelőségnek 41 műszaki és gazdasági vezetőt, 413 műszaki középkádert és 2428 fizikai dolgozót pénzbüntetéssel kellett sújtania azért, mert súlyosan vétettek a biztonsági szabályokkal szemben. A rendszeres ellenőrzés, a kiszabott büntetések ha­tására a múlt év második felében jelentősen javult is a biztonsági fegyelem. Ez a javulás eddig nem volt tartós. Ebben az évben ugyanis — noha még csak az év elején tartunk — a baranyai bányaüzemekben már több súlyos, halálos kimenetelű baleset is történt. Olyan balesetek tör­téntek, amelyek egy kis körültekintéssel a biztonsági elő­írások betartásával elkerülhetőek lettek volna. A bal­esetek vizsgálatakor ez minden kétséget kizáróan bebizo­nyosodott. Ahhoz tehát, hogy a jövőben hasonló szerencsétlen­ségek ne történjenek, sürgősen fel kell számolni azt az el­néző magatartást, amely bányaüzemeinkben a biztonsági szabályok megsértőivel szemben még az aknászt kar és részben a felsőbb műszaki vezetés részéről is megnyil­vánul, s amely rendszerint az úgynevezett apróbb hibák „elnézésében” mutatkozik. Meg kell már végre tanulni, hogy a biztonsági előírások ilyen, vagy amolyan megsér­tése egyaránt veszélyt rejt magába, hogy a biztonsági szabályok megsértőivel szemben nincs helye elnéző maga­tartásnak. Azokkal szemben, akik a rendszeres balesetvédelmi oktatást, a gyakori figyelmeztetések ellenére sem akarják < megérteni, hogy mint a komplex szemlék jegyzőkönyvei is mutatják — jó, használható biztonsági lámpa nélkül nem szabad a bányában dolgozni, hogy biztosításhoz minden­kor az előírt méretű bányafát kell használni, hogy a fej­védő padozat elkészítése mindenkire nézve kötelező, hogy a fejtések alsó és felső kijáratait mindenkor el kell ké­szíteni, stb. a rendelkezésre álló fegyelmezési eszközöket alkalmazni kell. A bányaüzemek egyes vezetőd mostanában gyakran hivatkoznak arra, hogy a rendelkezésre álló fegyelmezési eszközök, — a dorgálás, írásbeli megrovás, alacsonyabb munkakörbe való áthelyezés, fegyelmi úton való elbo­csátás — nem elegendőek a biztonsági és a munkafegye­lem megszilárdításához. Azzal érvelnek, hogy ha egyes műszaki vezetők megkapnák a pénzbirságolási jogot azok­kal szemben, akik a biztonsági előírások ellen vétenek, akkor a munka- és a biztonsági fegyelem lényegesen javul­na. Pedig nincs igazuk. Nem itt kell keresni a hibát. A meglévő lehetőségek elégségesek a szilárd fegyelem meg­teremtéséhez, ha ezekkel a lehetőségekkel élnek is és ha az adminisztratív eszközök mellett nagyobb gondot for­dítanak a meggyőzésre és a felvilágosításra. Nem elég a termelési tanácskozásokon kijelenteni, hogy egy deka olyan szénre sincs szükség, amelyet a biztonság rovására • termelnek, hanem napról-navra meg is kell követelni a csapatvezetőknek, a felvigyázóknak, az aknászoknak és a főmérnököknek egyaránt, hogy a biztonsági szabály­zat minden betűjét betartsák. S ehhez a szakszervezet munkavédelmi aktíváinak is igen komoly segítséget kell nyvjtaniok. Az üzemvezetőségekre, a pártszervezetekre, a szakszervezetekre hárul egy olyan léakör kialakítása is amelyben eleve lehetetlenné válik a biztonsági fegyelem megsértése, s amelynek hatására a fizikai dolgozók egy­mástól is megfogják követelni az előírás szerinti munkát, A Bányaműszaki Körzeti Felügyelőség a biztonsági fegyelem megszilárdítása érdekében több javaslatot dol­gozott ki. Szükségesnek látszik, hogy a szénbányászati trösztök, a bányaüzemek, műszaki és szakszervezeti ve­zetői ezeket a javaslatokat minél előbb megvitassák, hogy ezek alánján még biztonságosabbá tegyék a bányaüzemek munkáját. Az „Elefónl'Mtáz sorsár 31 A „Dunántúli Napló február 5-i számában: ,A tatarozás emlékei“ címmel cikk jelent meg. A cikk írója kifogásolta: miért nem intézkedik a n. ke­rületi tanács, miért nem intéz­kedik, hogy a Jókai térről el­tüntessék az ottfelejtett építési anyagokat, valamint a felvo­nulási épületet. A II. kerületi tanács vb. építési és közleke­dési csoportja nevében, a kö­vetkező tájékoztatást adom: Az „Elefánt“ felújításával kapcsolatban a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalat közterületíog- lalási engedélyt kapott. Január első felében a kivitelező vál­lalat kérte, hogy az illetékes hatóságok tartsanak helyszíni vizsgálatot a Jókai tér 6. szá­mú épületben, mert a belső munkák készítése közben az épületben eddig nem látott és tapasztalt szerkezeti elváltozá­sok vannak és a vizsgálat után a bizottság döntsön az épület további sorsáról. A bizottság megállapította, hogy az épület tartó pillérei, boltozatai az épület állékony­ságát nem tudják biztosítani, ha további süllyedések állnak elő^ Ezért a Pécsi Ingatlanke­zelő Vállalatot utasította, hogy a munkát ideiglenesen állítsa le, ejtse meg a talaj­technikai vizsgálatot és ennek alapján döntsenek az illetéke­sek az épület további sorsá­ról. Mindezektől függetlenül az építési és közlekedési csoport az Ingatlankezelő Vállalat el­len megindította az e’iő"'st, mert a lejárt közterülettől1 a- lási engedélyének meghoz-"b- bítását nem kérte. Az építési és közlekedési osztály a végre­hajtó bizottság erre vonatkozó rendeletének érvényt szerez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents