Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

I9S». FEBRUAR 5. NAPLÓ 3 Rüpp'éseii ismerlet’ék a XXL kongresszus munkáját Ä Pécsi Sütőipari Vállalat központi irodájának műszaki és adminisztratív dolgozói ropgyűlést tartottak, ame­lyen Tréber Lajos elvtárs, a vállalat igazgatója részlete­sen ismertette az SZKP XXI. rendkívüli kongresszusának jelentőségét. A tájékoztató után a vállalat dolgozói hoz­zászólásukban örömüknek adtak kifejezést, hogy a Szov­jetunió hétéves terve nemcsak a szovjet nép, hanem a szo­cialista országok dolgozóinak életszínvonal emelkedéséhez is hozzájárul majd. A válla­lat II-es számú sütőüzemé­ben a dolgozók szintén röp- gyűlést tartottak, amelyen Naumov Iván üzemvezető is­mertette azokat a gigantikus létesítményeket, amelyeknek megvalósítására a hétéves tervben kerül sor. Itt is több dolgozó szólt hozzá és öröm­mel üdvözölte a XXI. kong­resszus irányelveit; Ülést tart az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsának el­nöksége február 9-én, hétfőn délelőtt fél 9 órakor ülést tart az SZMT székház fél­emeletének 42-es szobájában. Napirenden szerepel az SZMT elnökségének II. fél­évi munkájáról szóló beszá­moló. A számviteli bizottság jelentése után pedig részlete­sen ismertetik a Szakszerve­zetek Baranya megyei Taná­csa elnökségének ez évi fel­adattervét és megvitatják az MSZMP Központi Bizottsá­gának a munkásosztály fel­adatairól szóló határozatát; Minden erőnket latbavetjük a termelőszövetkezeti út győzelméért! Kibővített párttaggyűlés Szabadszentkirályon Mint ismeretes, pártszerve­zeteink kibővített taggyűlésen tárgyalják meg a Központi Bizottságnak a termelőszövet­kezeti mozgalom továbbfej lesz téséről szóló határozatát. Sza­badszentkirályon kedden este került erre sor. A pártszervezet mind a ki­lenc tagja, illetve tagjelöltje megjelent, eljöttek a meghí­vott vendégek is: a tanács el­nöke, a KISZ-szervezet tit­kára, a népfront elnöke és tit­kára, egyéni parasztok, közöt­tük jómódú középparasztok is. Kis híján huszonötén vettek részt a kibővített taggyűlésen, — a párt legutóbbi határoza­ta tehát nagy érdeklődést kel­tett Szabadszentkirályon is. Több segítséget a pártvezetőségnek! A beszámolóról. Kettöß fel­adata lett volna: 1. Ismertesse a párt határozatát, magyaráz­za meg legfontosabb pontjait, méltassa a jelentőségét; 2. Ad­jon útmutatást arról, hogy mit és hogyan kellene tenni vég­rehajtásáért helyben; E kettős feladatát csak rész­ben tudta teljesíteni. Magya­rázatot fűzött az egyes fontos részekhez, kellően méltatta a jelentőségét is, de a határo­zattal nem foglalkozott any- nyit, mint a hordereje meg­kívánná. Kimaradt példáid az hogy a közeljövőben - húsz— negyven tagú szövetkezetfej­lesztési bizottságot kell alakí­tani •— pedig ez nagyon fon­tos része a határozatnak! Ál­talában: sokkal többet kellett volna foglalkoznia a határo­Juhászatokat létesítenek a mecseki termelőszövetkezetekben Már a múlt év­ben olyan kezdemé­nyezés 'Indult el a hegyvidéki közös gazdaságokban, hogy ahl csak lehet juhászatokat alakí­tanak ki, mivel a2 igénytelenebb bir­kák A sovány hegyi legelőkön is jól meg élnek és szép jöve­delmet biztosíta­nak. Ma már mintegy tíz termelőszövet­kezetben foglalkoz­nak juhtenyésztés­sel. A birkák száma megközelíti a hét­ezret. Tavasszal újabb közös gazda­ságokban alakíta­nak ki nyájakat. A sásdi járásban, Felsőmindszenten például a múlt év­ben a juhászat kü­lönösen nagy jöve­delmet hozott az Ady Endre Tsz-nek. A szövetkezet most pecsenyebárányokat nevel és ezeket ta­vasszal szállítják majd Franciaország ba. zat végrehajtásából adódó he­lyi feladatokkal. A beszámolót Kovács Jó­zsef párttitkár elvtárs, és Csó­ka József elvtárs párt vezető­ségi tag készítette. Beláttál!, hogy gondosabbak lehettek volna, de hozzáteszik, hogy a járási pártbizottság segítsé­gére vártak. Mert sokat hal­lottak a határozatról, de nem idős, becsületben olvasták, mert nincs a birto- bácsikénak: kukban. Abban bíztak, hogy a járási pártbizottság megbí­zottja elhozza és néhány jó tanácsot ad a beszámoló elké­szítéséhez. zán meg lehet érteni. Huszonkét ember — ennyi tagja van a szabadszentkirá­lyi szövetkezetnek — még nem tud majorságot építeni, de ha az egész falu összefog, az már igen! No de minek is magyaráz­kodunk, remekül megfelelt erre a tanácselnök az egyik megőszült — Amikor maga megnősült, újonnan épült, konyha- és szo­babútorral berendezett ház várta talán? Ugye, hogy nem?! Úgy kellett összeszedni! Látja, Joggal várták, mert a pécsi vagyunk a tsz-szel is járási pártbizottság megbízta Lukács József elvtársat, az FJK elnökét ezzel a feladat­ién Lukács elvtárs azonban nem teljesítette a megbíza­tást. Különböző okokra hivat­kozik, de a mentegetödzést nem lehet elfogadná; Előre felépített majorságok ? A beszámolót hozzászólások követték, majd kötetlen, ba­ráti beszélgetés alakult ki. A Nem az istállóval van itt baj: magunkat kell meggyőznünk! Nem várhatunk évtizedekig! A tsz gondolatával barátko­zó, de még az egyéni utat val­ló tekintélyes középparasztok egyike Varga Kálmán, a nép­frontbizottság elnöke. Nyíltan előhozakodott a kételyeivel (ez becsülendő tulajdonsága!), s többek között úgy fejezte ki magát, hogy tíz év múlva ta­kommunisták és a pártonkí- megérnek a tsz-mozgalom vüli középparasztok több mint Syozelmiének feltételei. . ^ -v -r'. í—. ^ ­egy órán át vitatkoztak egy­mással a lehető legőszintéb­ben és legbarátságosabb hang­nemben. Nagyon hasznos dis­puta volt! A jelenlevő módos közép- parasztok is megegyeztek ab­ban, hogy jó dolog a tsz és ez lesz a jövő, csak.-e. Nehéz az új élethez kezde­ni megfelelő épületek nélkül, mert ha öt felé vannak az ál­latok, öt felé oszlik a gond és öt kis istállóihoz több ember kell, mint egy vagy kettő na­Tíz év? Nagyon hosszú idő! A határozat lényege éppen az, hogy nem tudunk évtizedekig várni. Nem alkarunk most a városok fokozott élelmiszer- szükségletére hivatkozni , amit már most sem tudnak az egyéni gazdaságok megfelelően kielégíteni — vagy arra, hof>y a parasztfiatal, amikor ott­hagyja apja gazdaságát és a városba megy, akkor a verej- téfces munkával járó, elavult egyéni gazdálkodásról mond tulajdoniképpen kritikát. Túl­sóbbhoz. Nem tehetne előre ho^ra nyulna 3 megépíteni az istállókat? cikk, ha razletekbe bocsátkoz­Mondjuk kisebbfajta major- P31*’ eae* «■* “f?1* a kommunisták elszánták magu­kat. Nem fogunk a kényszer eszközeihez nyúlni — ezt na­gyon komolyan vesszük! — ugyanakkor minden tudásun­kat és erőnket latba vetjük a termelőszövetkezeti mozgalom győzelméért! Ha kell, ezerszer, ha kell, tízezerszer elmondjuk az igazságunkat, nem fogunk belefáradni, mert az ország jövőjéről — a dolgozó paraszt­ság emberibb és jobb életéről ól M. L Ezt többen is felvetettbe. Igazuk van, valóban nehéz. A szabadszentkirályi tsz sem tud annyi marhát hizlalni, mint amennyit szeretne, mert nincs elég istállójuk. És nem is volna rossz az a majorság. Csak;;; Ez horiibilis összege­ket emésztene fel, ennyi pén­ze pedig az államnak nincs. Tucatnyi kedvezménnyel tá­mogatja a tsz-építfcezéseket, de a majorságok ezreire nincs pénze. Egy kás jóakarattal iga­van szó! r/j/fj vsr/jr/sM/JvwAr/wxnwi Napirendem A munUádaUta területek UdtyidáiUálá&dáftcdc feite&ztésc A Megyei Könyvtár ebben az évben felméri a pécsi munkáslakta kerületek, a városperem könyvtárhelyze­tét s arra törekszik, hogy folyamatosan megoldja az állami és szakszervezeti, bá­nyászkerületi, valamint szá­mos üzem, vállalat könyvtá­ra munkájának koordinálá­sát. Lényeges ez a munka abból a szempontból, hogy az eddigieknél is fokozot­tabb mértékben adhassunk jó könyveket a munkások kezébe. Köztudomású, hogy Pécs város mind erőtelje­sebben ipari centrummá vá­lik, s nem közömbös, mi­lyen lehetőségük van a munkásoknak a könyvköl­csönzés területén. Különösen a fiókkönyvtárak hálózatát szükséges fejleszteni s eze­ket is elsősorban a város külterületén. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy jelenleg a város lakos­ságának több mint 50 száza­léka lakik a város külterüle­tén, de például az elmúlt év­ben a Megyei Könyvtár ál­tal kölcsönzött könyvesnek csak a 30 százaléka jut a külterületekre. Amikor ezt a tényt megállapítjuk, azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a régebbi állapotokhoz viszonyítva ez is haladást jelent, mert például ezelőtt két esztendővel a forgalom­nak mindössze 10 százalékát adták a külterületek, A jobb könyvellátás érde­kében a Megyei Könyvtár ebben az évben a város te­rületén működő 21 fiók- könyvtár mellé ■ a nyugati városrészben 3000, Pécsbá- nyatelepen 1500, a budai kül­városban pedig 2000 kötetes fiókkönyvtárát létesít. A tervek megvalósítása azon­ban nem megy zökkenőmen­tesen. Ennek oka kettős. Az egyik: a helyiségprobléma, amely akadályozza az új könyvtár létesítését. A budai külvárosban például még nincs megfelelő helyisége a létesülő könyvtárnak. Jó lenne, ha a tanács mielőbb megviszgálná ezt a problé­mát s megfelelő otthont ad­na a könyvtárnak. A másik ok: még több anyagi támo­gatásra lenne szükség Az állam ebben az esztendőben több mint egymillió forintot fordít a Megyei Könyvtár fenntartására. Jelentős ösz- szeg ez, de a tervek meg­valósulásának meggyorsítá­sához lényegesen hozzájárul­na, ha a városi tanács is fokozná a könyvtár részére nyújtott anyagi támogatását. Tény afc, hogy a megyei könyvtár elsősorban a me­gyei tanács költségvetésébe tartozik, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a könyvtár ugyanak­kor városi könyvtár is, hi­szen kölcsönzési forgalmá­nak csaknem a felét a város­ban bonyolítja le. Az ügy számára csak hasznos lenne, ha a városi tanács is módot keresne az anyagi támoga­tás felemeléséhez. De nemcsak Pécsről van szó, hiszen ha munkáslakta vidékekről beszélünk, akkor Hosszúhetény, Hidas, Szász­vár és még egy egész sor községet is értünk. A helyi tanácsok — amelyeknek szintén feladata a művelő­déspolitikai irányelvek meg­valósításának segítése — sokat tehetnék a könyvtár- hálózat fejlesztése terén is. Az az elképzelés, hogy a munkáslakta vidékeken a könyvtárakat munkásMub könyvtárakká fejlesszék, Amikor a munkások kul­turális ellátottságának javí­tásáról beszélünk, feltétlen szólnunk kell még egy meg­oldatlan problémáról. Ez pe­dig a műszaki könyvtár lé­tesítése. Pécs ipari város, s nincs műszaki könyvtára. Igaz, hogy az üzemekben fellelhetők a műszaki köny­vek is, de ezeknek nagy ré­sze régi. Egy központi mű­szaki könyvtárra lenne Pécs városának szüksége. Érde­mes lenne, ha ennek létesí­tését is megtárgyalnák s he­lyiséget keresnének a szá­mára. Értesüléseink szerint, ha helyiséget és a megfele­lő adminisztrációt rendelke­zésre bocsátanak, Budapest­ről 20 ezer kötetes értékes műszaki könyvtárat kap­nánk, amely a létesítendő műszaki könyvtár alapját képezhetné. A munkások kulturális színvonalának fej­lesztéséhez a műszaki köny­vek sem nélkülözhetők. G. F. cSznetem a főidet Az igazgató átnyújtotta a bizonyítványt: — Magának is Rózsa­völgyi Sándor azt kívánom, nagy eredménye­ket érjen el a mezőgazdaságban. Mezőgazdász lett. Elment egy állami gazdaságba: — Most nincs szükségünk agronámusra. Bekopogott egyik Szabolcs megyei tsz-vroda ajtaján. — Botosispánra nincs szükségünk! — utasí­tották el a kérést. Hová. merre menjen?! Zsebében ott a bi­zonyítvány: 'képzett mezőgazdász, négy évig tanult és most minden odaveszett. Uj szakmát tanult. Gépkocsivezető leit. Hét évig tartotta a lábát a gázpedálon. Úgy ismer­te már a pesti utcákat, mintha öröktől kezdve pesti lenne. Főváros, színház, szórakozás, havi 3—4 000. Jól ment neki. Mégis visszavágyott a falura, a föld húzta vissza, mert.. j — Bolondja vagyok a földnek! — mondja, és tovább meséli a történetet. 1954-ben a párt hívó szavára falura jött. A drávafoki Virágzó Élet Termelőszövetkezet agronómusa lett. Nehéz volt? Hét évig váro­son. utána ismét falun. A felesége paraszt­lány volt, egy évig élt csak Pesten és egy évig Drávafdkon: _ Megszerette a Várost, visszament. En vi­szont megszerettem a falut ismét és marad­tam! Pedig kegyetlen nép lakik még mindig falun! — sóhajt és sorolja: ha iszik az ember egy pohár bort, mindenki tudja falun, ha ká­romkodik az ember, rögtön a pap fülébe jut, görbén se irháit, mert azt meg a postamester látja meg, nővel sem beszélhet, mert... — D e azért szeretem ezeket az embereket. Kioólt, ha örülnek. . És ő azt akarja, hogy mindig örüljenek az emberek. Apró történeteket mesél. Még akkor történt, amikor a Virágzó Elet agronómusa volt. Azt mondta az embereknek: — Itt lehet dohányt termelni. A tagok legyintettek. — Nem, termelt itt senki még dohányt. Nem engedték meg, hogy a tsz földjén kí­sérletezzen. Bérelt földön mutatta meg, mit tud a dohány Drávátokon. Azóta nagy dohány pajta épült, dohányból vem a legnagyobb jö­vedelmük. Az ellenforradalom alatt a Virágzó Élet fel­oszlott. Hordták a vagyont szanaszéjjél. Min­dent szétszórtak, csak a szakkönyvekhez nem nyúlt senki, azaz valaki: Rózsavölgyi Sándor. Ezekben lapozgat éjfélig az Ujesztendő el­nöke. öt választották elnöküknek. 1958. január elsején azok, akik Ujesztendő néven termelőszövetkezetet alakítottak. Ott voltam ezen az alakuló ülésen. Azt mondta: — El kell érnünk, hogy száz forint körül legyen egy-egy munkaegység értéke. Voltak, akik azt mondták erre: — Nagyképűség ezt kijelenteni. A tagok többsége se nagyon hitt a dolog­ban. Még akkor sem, amiken- minden hónap­ban megkapták a negyven forintot előlegként minden munlcaegység után. — Ha csak ennyit kapunk, az is jó! — mon­dogatták néhány an. Zárszámadáskor is náluk voltam. Annyi mo­solygós, nevető arcot nemigen láttam egyhe- lyen, mint ott. Az elnök sorba szólította őket. Volt olyan tag, aki 15 000 Ft-t kapott, örültek a tagok és örült az elnök, örült, mert mosoly­gósarcú embereket látott. és ő min­dig a ta­gokhoz lyu had ki. Fröccsen a sár a lábunk alatt, rójuk a felsőszentmártoni utcát. — Látja, kupéénak is kéül lenni az ember­nek! — nevet és benyitunk az egyik kapun. Idős parasztbácsi fogad. Egy hasas tehenet ajánl megvételre a tsz-nék. Megnézik az is­tállóban, Czakó Lajos az állattenyésztési bri­gádvezető ki is vezetteti az udvarra. Nézik jobbról, balról, élűiről, hátúiról. — Visszavezetheti! — mondják a bácsinak és mig az a jószággal bajlódik, összekacsinta­nak. — Szén állat. Aztán mit kér érte? — kérdik később. — Hétezret! — HatezerötszAz! Komoly vevők vagyunk. Látja nem ócsároltuk a jószágát! — közelítik meg a parasztot azon a ponton, ahoí a leg­érzékenyebb. Csapkodják egymás -tenyerét: — Hatezerhatszáz, és holnapután hozhatja Drávafokra. Konok ember a gazda: nem enged. Már a kapuban vagyunk. — Hatezerhétszáz! — Nem adhatunk többet! — így az elnök. — Hót én engedjék? — Maga könnyebben engedhet, magától csak az asszony kérdi még: mennyiért adtad a tehenet, de tőlünk negyven ember kérdi -meg: mennyiért vettétek meg a tehenet? aztán bele­csap az el­nök mar­kába. Hatezerhatszázért elkelt a tehén. Ezzel együtt hét tehenet vettek Felsőszentmáron- ban. Kell is! Úgy akarják, hogy idén 25 tehe­nük legyen. A kifejt tejet lefölözik és a malacokndk adják. Erről jut eszébe egy történet. A sertések­kel függ össze és azt mutatja, egy elnöknek kis igazságért is mennyit kell küzdenie. Volt nyolcvan sertésük. Volt köztük anyakoca is. Kimiskároltatták őket, mert hízóba fogták az egész falkát. Aztán vettek még negyvennyolc darabot, szintén hízóba. (Eddig úgy vették a hízónak valót, ezentúl magúik, állítják majd elő.) Volt ezek között is anyakoca. — Vágassátok ki ezeket is! — hagyta meg Czakó Lajosnak, a brigádvezetőnek, mielőtt elment értekezletre. Czafkó hozzá is látott. Kimentek az ólhoz. — Mit akarnak? — jöttek a tagok. — Kivágatni ezeket a góbékét! Lett erre nagy szócsata: „Kivágatni, ilyen hidegben? Kivághatják, de a maga felelős­ségére.“ Nem vágták ki. Egy hét múlva aztán odahívta az elnök a leghangosab ba kát. — Búgnak az anyakocák. Most -mát csinál­junk velük, hogyan lesz ezekből hízó április­ra? Az emberek hümmögtek. Egyikük meg is jegyezte: — Mi csak a jogunkkal éltünk: Jogunk van kritizálni! — Joguk van, de csak akkor, ha okosai mondanak. Hallgatnak rá az emberek, mert nemcsak beszélni, tenni is tud. Most is nyolcvan forin­tot terveztek be munkaegységenként és a havi negyven forint előleget rendületlenül tovább fizetik. Van olyan tag, aki 1 600 forintot visz haza havonta előlegként. Mindent megfognak, amiből csak pénzt lehet csinálni. Drávafokon lennének belépők, középparasz­tok, de az elnök is, meg mások is azt mond­ják nekik: — Nincs belépési nyilatkozatunk. Viccből persze, mert elmondják ők komo­lyan is, miért nem tudnak új tagokat fel­venni. Kevés a gazdasági épületük. Nem tud­ják olyan mértékben fejleszteni az állatte­nyésztést, mint amilyen mértékben a tsz-be lépnének az emberek, ök pedig azt vallják: ha felveszünk egy új tagot, annak ugyanazt a jövedelmet kell biztosítani, mint a régeb­bieknek. Ehhez persze feltételek is kellenek. Már tavaly kértek hitelt egy huszonöt férő­helyes tehénistállóra, de nem került rájuk a sor. Idén is szívesen belevágnának az építke­zésbe, ha kapnak támogatást, mert teljesen saját erőből nem megy. A községben hallani ilyeneket is a belépni szándékozóktól: —* Ha nem vesznek be, akkor külön tsz-t alakítunk. Azt mondta nekik az elnök: — Alakítsanak! Amiben tudok, segítek... — Nem úgy van az. Kellene is segítened, hisz a mi tsz-ünknek is te lennél az elnöke. aki a városból ismét megtalálta a faluba ve­zető utat. Néha még visszavágyik ugyan a városba, de segített ma­gán. Ha kedve szottyan és ideje engedi, ak­kor beül a saját Wartburgjába és behajt a városba. — Nagyon szeretem a földet! — mondja és hozzá teszi: — Tudja, mit szeretnék? Egy öt­ezer holdas Uz-gazdaságbam. gazdálkodni. Szálai Janói Megvolt a vizsga. Arra Vérem, magáról meséljen. A gazda gondolkodik egy kicsit. Ennyit az ebiBkrö’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents