Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

2

N A PLÖ

1959. FEBRTTAK A

Az SZKP XXI. kongresszusa

<

(Folytaid» az 1. oldalról.)

a párt taggyűléseken, amelyeken e kérdésben felszólaltam.

Pervuhin kijelentette, hogy teljesen egyetért azzal az értékeléssel, amelyet Hruscsov a kongresszuson és a Központ* Bizottság decemberi teljes ülésén mondott beszámolóiban a pártel'enes csoport tevékenységéről adott.

Pervuhin ezután megmagyarázta a kongresszusnak, hogyan tért hibás útra. Kijelentette. hogy bár annakidején kétségeit hangoztatta az ipar és az építőipar igazgatásának átszervezésével kapcsolatban és támogatta a Hruscsov elleni támadásokat, de nem értett egyet a pártellenes csoportnak azzal a javaslatával, hogy váltsák le a Központi Bizottság vezetőségét.

Pervuhin elmondotta, hogy egyet értett a Központi Bizottsággal abban, hogy szükséges. a szűz- és parlagföldek hasznosítása, egyetértett a nemzetközi élet olyan kérdésében, mint a Jugoszláviához

való viszony.

— Amióta nagyköveti minőségben dolgozom az NDK-ban, mind jobban látom — mondotta —, milyen kárt okozott a Szovjetunió politikájának a pártellenes frakciós csoport.

Pervuhin beszéde további részében ismét hangsúlyozta:

az egész párttal és a szovjet néppel egyetemben abszolút helyesnek tartja mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a párt Központi Bizottsága az utóbbi években foganatosított.

Köszönetét mondott a Központi Bizottságnak azért, hogy lehetővé tette számára a párttal szemben elkövetett bűnének jóvátételét és kijelentette, hogy igyekszik rászolgálni a bizalomra. ígérem, hogy mindig szem előtt tartom a párt ügyét, harcolni fogok a párt fő irányvonalának megvalósításáért, a béke ügyéért, a kommunizmusért — mondotta.

mondotta. — E megrögzött bürokraták mindentől idegenkedtek, ami új. Érezték: nem maradhatnak meg vezető beosztásukban, ha a- párt és a nép nekigyürkőzlk az új feladatoknak. Meggyőződésem, bogy a kongresszusunkon egyetlen ember sincs, aki el ne ítélné a párteilenes csoport tagjait — jelentette ki Otto Kuusinen a küldöttek tapsa közepette.

A szónok a továbbiakban hangsúlyozna a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének és az erők összefogásának fontosságát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban. Maga a XXI. kongresz- szus ékesszólóan bizonyítja ezen erők összeforrottságát. Kifejeződött ez a földkerekség minden kontinenséről itt lévő testvérpártok képviselőinek felszólalásaiban.

Turszunbaj Uldzsabajev, a Tadzsik Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára emelkedett ezután szólásra, majd Ivan Gyadik, a sztalinoi gazdasági kerület (Ukrajna) népgazdasági tanácsának elnöke beszélt. A délelőtti ülés utolsó felszólalója Igor Kurcsatov akadémikus, a hires fizikus volt.

Igor Kurcsatov:

Sikeresen folynak a kísérletek a termonukleáris reakció gazdaságos felhasználására

Vjacsesztav Jelfulyin:

A hétéves terv idején 2300000 szakembert képezünk ki

A következő felszólaló Vja- cseszlav Jeljutyin, a Szovjetunió felsőoktatási minisztere volt. Kijelentette, hogy a szovjet főiskolák professzorai, előadói és hallgatói hatalmas lelkesedéssel fogadták a hétéves tervet, a kommunizmus építésének a kongresszuson megvitatásra kerülő programját.

Jeljutyin beszélt arról, hogy a Szovjetunió előtt álló feladatok megoldásában milyen kiemelkedő szerepe lesz a jól képzett kádereknek. A Kommunista Párt mindig nagy figyelmet fordított a káderek kiképzésére és ezen a téren nagy sikereket ért el. A Szovjetunióban a munkások és parasztok soraiból új értelmiség született. A miniszter beszélt a káderképzés más országokhoz viszonyítva egyre növekvő arányairól;

A szovjet főiskolák 1940- b«ai 30 040, 1958-ban pedig 94 000 mérnököt képestek ki Az Egyesült Államokban 1957-ben mindSsme 31000 mérnökhallgató végzett, Angliában pedig 1964-ben 43 000 mérnököt szándékoznak kiképezni. A Szovjetunióban viszont 1964-ben 100 006 főié emelkedik az akkor végző mérnökhallgatók száma.

Jeljutyin felszólalásában érintette a tudományos kutatás és főiskolák munkájának további fejlesztését. Beszélt azokról a beláthatatlan lehetőségekről, amelyeket a Szovjetunióban a tudósok alkotómunkájához teremtettek, beszélt a tudomány és a népgazdaság mind szorosabb kapcsolatáról.

A szovjet felsőoktatási miniszter hangsúlyozta, hogy a kommunizmus építése szempontjából óriási jelentőségű az ifjúság kommunista szellemű nevelése. Az oktatás és a termelő munka összekapcsolásáról szóló párt- és kormányhatározatok végrehajtása elő fogja mozdítani ezt,

A hétéves terv — mondotta Jeljutyin — feladatként Jelöli meg 2 300 000 szakember kiképzését. Ezt a feladatot tel- jesítjük. A főiskolák dolgozói minden erejükkel azon vannak, hogy kivegyék részüket a kommunizmus építéséből.

Ezt követően Mohammed Rrvnafá, a Tunéziai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára üdvözölte a kongresszust;

A kedd délelőtti ülés második felében Szabir Kamalov

(Uzbekisztán) elnökölt, A szünet után elsőnek Otto Kuusd- nennek, az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége tagjának adták meg a szót

Kurcsatov akadémikus felszólalásában főként a szabályozható termonukleáris reakció problémájával foglalkozott, amelyen szovjet tudósok dolgoznak. Kurcsatov rámutatott, milyen nagy a jelentősége, hogy az utóbbi időben ezen a kutatási területen bővült a tudományos kapcsolat a Szovjetunió és más országok fizikusai között, s kifejezte azt az Óhaját, hogy tovább kellene bővíteni a nemzetközi tudományos cserét

A Szovjetunióban berendezések készültek a termonukleáris reakció tanulmányozására.

E berendezések mindegyike rendkívül bonyolult műszaki komplexum, amelynek értéke több-tízmillió rubel. A kutatások — mint Kurcsatov megjegyezte — sikeresen folynak e berendezés ok segítségével.

A kísérletek sajátos technikai vonatkozásait érintve,

Kurcsatov közölte, hogy a termonukleáris reakciónál lezajló folyamatok továbbterjedését korlátozó falakként bonyolult elektromágneses tereket szándékoznak felhasználni.

Nem tudom megjósolni — mondotta befejezésül Kurcsatov — a tanulmányozás alatt álló probléma megoldásának időpontját, de kijelenthetem, hogy a szovjet tudósok minden tőlük telhetőt elkövetnek megoldására;

Moszkva (TASZSZ). Kedden az SZKP XXI kongresszusának délutáni ülése Kirill Mazurov (Belorusszia) elnökletével nyílt meg. Antanasz Sznyecskusz, Litvánia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárának, Dzsuma Durdl Karajev, Türk- ménia Kommunista Pártja első titkárának felszólalása után Joszif Kuzmln, az Állami Terv bizottság elnöke, a Szovjetunió Hinisztertanácsának elnökhelyettese emelkedett szólásra,

Joszif Kuzmin:

Hét év alatt teremtjük meg*, amihez évtizedekre, süt év« századokra Tolt szükség1

Otto Kuusinen:

A párt új programjának tervezetét az SZKP kévét kezd kongresszusára el kell készíteni

Kongresszusunk — mondotta Kuusinen — a kommunista építésnek olyan programját fogadja el, amely nagyszerű tettekre mozgósítja az egész szovjet népet. A hétéves terv és az azt követő távlati terv történelmi feladatot állít elénk: kivívni a szocialista termelési rendszer teljes gazdasági győzelmét a kapitalista rendszer fölött.

Ma különösen szembetűnő — mondta — mennyire tart- hatatlanok azok az állítások, hogy a mai kapitalizmus vál- ságmentes szakaszba lépett.

A kapitalista országokban egyre gyakrabban üti fel fejét a válság, s ma már nem váltakozik a termelés általános fellendülésével.

A szocializmus fokozódó gazdasági hatalma többek kö- . zott erősíti azoknak a józanul gondolkodó kapitalista személyiségeknek az álláspontját is, akik látják, mennyire végzetesek az imperialisták háborús előkészületei. Sikereink elősegítik azt is, hogy egyes szocialisták szeméről lehulljon az antikommunizmus hályoga, s biztosak vagyunk benne — hangsúlyozta Kuusinen —-, hogy megtaláljuk velük a közös nyelvet. De csak a becsületre szocialistákkal-, s nem-az

olyanokkal, mint Spaak, áld

az imperializmus mellé állt — tette hozzá; *

A népgazdaság fejlesztésének hétéves terve hosszabb

időszakra szabja meg a feladatokat — folytatta Kuusinen. — A hétéves terv és a távlati tervek politikai vonatkozásban sokűépcsős rakétának számítanak. Ez a rakéta teljes biztonsággal felemeli hazánkat a kommunizmus pályájára.

Kuusinen hangsúlyozta, mennyire fontosak a Hruscsov beszámolójában foglalt elméleti tételek. Pártunknak már régen szüksége van új programra, amelynek tervezetét az SZKP következő kongresszusára el kell készíteni — mondotta. — Reális ez a feladat, mivel ma minden, alapunk megvan rá, hogy a programot a hétéves és a távlati tervekre építsük. Ha Hruscsov beszámolóját vesszük az SZKP programjának alapjául, úgy a pártnak jó programja le^ — jelentette ki. «,

Kuusinen elítélte Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulga- nyin és Sepilov párteilenes csoportját. E csoport mindennapi gyakorlati tevékenysége lényegében a marxizmus- lenini arm» revíziója

Elmondotta, a szovjet nép

joggal büszke rá, hogy elsőnek lépett a kommunista társadalom építésének útjára. A hét- évre terv ellenőrző számait taglalva egyebek között megállapította, hogy míg a Szovjetunió területén a kőolajtermelés több mint 100 év alatt érte el a 113 millió tonnát, a hétéves terv időszakában 127 millió tonnával növekszik;

Rét év alatt teremtjük meg,

amihez évtizedekre, sőt évszázadokra volt szükség — mondott* — s éppen ez különbözteti meg leginkább a hétéves tervet a> előző tervektől.

Majd arról beszélt, hogy a szovjet tervek több fejlődési szakaszon mentek át. :

A hétéves terv jellegzetessé-; ge — folytatta Kuzmin—,hogy: közvetlenül a gyárakban kezd-: lék kidolgozni, s a munka az] egyes népgazdasági tanácsokban folytatódott. A hétéves; terv összeállításában tévéké-; nyen köarem üköd lek a tudó-: sok. a közgazdászok, az ipari] és mezőgazdasági szakemberek. A kohászati tervek kidől-] gozásában például több mint; ezer szakember vett részt. ;

Kuzmin a szovjet gazdaság- ] tudomány feladatairól szólva ; hangsúlyozta, hogy tudomá-; nyos gazdaságkutató intézete- ] kiét kell létesíteni.

Kuzmin bírálta Pervuhin \ felszólalását. Pervuhin valójában egy szót sem szólt saját párteilenes tevékenységéről — mondotta. — Nyilván arra szá- ; mított, hogy közreműködése a í párteilenes csoportban és e csoport leleplezésnél tanúsított tétlensége észrevétlen marad. • Kuzmin tényeket sorolt fel, \ amelyek bizonyították, hogy Pervuhin támogatta a párt- ellenes csoport álláspontját, s hogy magatartása negatív volt • Központi Bizottságnak az

ipari és az építési igazgatásának átszervezésére kidolgozott javaslatával szemben.

Utána India, Ausztrália, Görögország és Mexikó kommunista pártjainak képviselői üdvözölték a kongresszust.

Befejezésül a kongresszus megválasztotta a bizottságot, amely előkészíti a határozati javaslatot Hruscsovnak „A Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének 1959—1965. évi ellenőrző számai”-ról,tartott beszámolója alapján,

Pécsi muzsikusok Pesten

E megjelölés: „vidéki zenekar“, vagy „vidéki művész“, valamikor régen gúnyos fintort, vagy legföljebb jóindulatú mosolyt váltott ki a pesti hangversenylátogatókból. A vidéki művész, ha keserves küzdelmek árán, abba a megtisztelő helyzetbe került, hogy a pesti közönség elé állhatott, már eleve le kellett mondania arról, hogy megértésre számítson. A pesti emberek bizalmatlansága a vidéki művészet iránt olykor nem is volt egészen indokolatlan, hiszen, még, ha akadtak is rendkívüli tehetségek, — s szép számmal akadtak, — azok nem részesülhettek a megfelelő oktatásban, s csak, ha felkerültek Pestre, láthattak komolyan a tanuláshoz.

Ma más a helyzet. Nemcsak

tehetségek teremnek meg az ország minden táján, de ott, ahol teremnek, meg is művelik őket, úgy, ahogy kell, a zenei óvodáktól kezdve az oklevélig. Kész művészek, meg lepő egyéniségek kerülnek a magyar vidéki városokból a Zene akadémia hangversenydobogójára, s olykor kardcsapás nélkül győzik le a fővárosban nevelkedett, tanáraik és közönségük által dédelgetett virtuózokat.

Mint ahogy vannak az országban például jó bortermő vidékek, ugyanúgy vannak jó muzsdkustermő városok is. Ezek között Pécs viszi el a pálmát. Tudják ezt a pestiek is, ezért, ha pécsi zenész, vagy zenekar szereplését hirdeti a műsor, elkelnek a jegyek. A Pécsi Filharmonikus Zenekar pesti szereplése alkalmából érdekes volt megfigyelni a közönség magatartását. Az arcokon a hajdani fölényeskedés, az elnéző mosoly helyét kíváncsiság, várakozó együttérzés, majd komoly elismerés kifejezése váltotta fel. Már az első szám. Liszt Tassoja tapsvihart váltott ki. Ha a nagy zeneszerzőket egyetlen szóba sűrítve akarnánk jellemezni, Liszt zenéjére ez a jelző illenék: diadalmas. Liszt zenéjének ez a jellemző főtulajdonsága érvényesült maradéktalanul ebben a tolmácsolásban. Talán, mert a zenekar tagjainak túlnyomó többsége húsz éven aluli muzsikus, s a többiek kitűnő, rutinos szakemberek.

Paulusz Elemér, aki úgylát- szik nemcsak jó karmester, hanem zenekart nevelő jó pedagógus is, kitűnően tudta egybehangolnj e két ellentétes, de egymást nem zavaró, hanem inkább támogató tulajdonságot, a szakmai rutint és a fiatalos lelkesedést. E szerencsés szintézis eredménye a pesti siker, mely e hangversenyen a Bartók zongora- versenyben kulminált. Borsay Pálnak, a III. zongoraverseny szólistájának nehéz dolga volt, mert ugyanez a közönség, ugyanebben a teremben ugyanezt a művet világ- viszonylatban is elsőrangú művészektől hallotta. De Bor- say ebben az erős mezőnyben is megállta helyét. Különösen az Adagio religioso tétel sikerült szépen zenekarnak, szólistának egyaránt.

A műsor második felében Brahms IV. szimfóniáját játszotta a zenekar. Régi pesti szokás, hogy ha a hangverseny-műsor első felében játsszák a versenyművel, a szünetben elmegy a közönség nagy része, s félház marad a nézőtéren. Itt most nem ment el senki. Pedig a pesti közönség nem nagyon szereti Brahmsot és nagyon szereti Bartók III. zongoraversenyét. Félő volt tehát, hogy a rendkívül népszerű Bartók-mű után sokan elmennek. De ezúttal mindenki helyén maradt. Nem Brahms, hanem a pécsi muzsikusok kedvéért, akik meghódították a pestieket;

Székely Júlia.

* « ■» ■^rirrtr^nnnnnru'xrvv*

' >or

lXépfroní-est Mágocson

A Hazafias Népfront mágocsi bizottsága szombaton Népfront-estet rendezett. Az estre a környékbeli községek termelőszövetkezeti tagjait, egyénileg dolgozó parasztjait, valamint a népfrontbizottságok tagjait hívták meg. Az est célja:

a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok közös beszélgetése. A cél érdekében a társadalmi összefogás nagyszerű példáját látjuk. A pártszervezet, a helyi tanács és a Béke Termelő- szövetkezet nagy segítséget nyújtotta

szervezésben. A mű sóiban úttörők, valamint a földművesszövetkezet ének kara szerepelt, A jólsikerült est Sztergár János elvtársnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának beszámolójával ért végét;

Molnár Károly

A megszokott mederben

Három hétre elnök nélkül maradt a majsi Táncsics Tsz. Erdélyi András, az „öreg“, — ahogy maguk között nevezik a tagok, — a szent- lőrinci továbbképző iskolán vesz részt. Egy kicsit hiányzik is az örökké sürgőforgó, mindenre személyesen ügyelő ember, de azért a munka fennakadás nélkül halad. Most meg, hogy két hónapja Bazsinka Gyula személyében új agronó- must is kapott a tsz, egyáltalán nem kell semmi bajtól tartania Erdélyi Andrásnak, végzik a tervbevett munkákat. — Szántanak, hordják a silókukorica alá a trágyát. Javában folyik egy 40 holdas rét telkesítése is. Ide ebben az évben már kender kerül. Az irodában írják a kertimag megrendelést — egyszóval minden a megszokott mederben folyik.

Sajnos, az istállóépítés is! Azért sajnos, mert ennek az istállóépítésnek a „megszokott medre“ bizony nem sok örömet okozott a tsz- nek. Pedig milyen szép tervek megvalósulását lassítja le!

A Táncsics már régebben elhatározta, hogy fokozatosan áttér az állattenyésztésire. Méghozzá nem is akármilyen állat- tenyésztésre. Törzsállatokat akarnak nevelni Kisebb helyre szorították a kertészetet, növelték a takarmányterületet. Jelenlegi sertés- és

szarvasmarhaállo- mányuikban már van egy olyan mag, amelyből egy kiváló törzsállományt lehet Wtenyészteni. Úgy tervezték, hogy a meglevő állományhoz Bonyhád környékén vásárolnak törzsállatokat s néhány éven belül már ők láthatják el a környező tsz-eket törzskönyvezett sertésekkel és szarvasmarhákkal.

A terv mindenféleképpen szép is, hasznos is. Már csak istálló kellett. Tavaly májusban mintegy kétmillió forintos ráfordítással meg is kezdték a két 50— 50 férőhelyes istálló építését. A tervező vállalat azonban egy egészen lehetetlen helyen jelölte meg a felépítendő istállók helyét. A vezetőség hiába tiltakozott, a kivitelező azon a helyen kezdte meg az istállók építését. Méghozzá nem is akárhogyan — rendkívül lassan. Az átadás első határidejeként 1958 december 20-át jelölte meg a vállalat. Tavaly december 20-án aztán gyors ütemben áttolták a határidőt ez év májusára folytatták az épftke zést, de ezt megint csak lassú ütémben. A tsz fejlődő állat- állományát meg nem lehetett elhelyezni, kénytelenek voltak 20 törzskönyvezett előhasi üszőjüket eladni.

és

S ez még nem is

minden, hogy nem készült el időben a két istálló. Mert a tiltakozások ellenére egy domboldalba építették és most a tsz, ha azt akarja, hogy ne folyjon be az istállókba az esővíz, mintegy 1500 köbméter földet kell elhor- datnia. Ezt már „terven felül“, mert nem kellett volna más, mint az egyébként rendkívül modem, a ma állattenyésztésének minden követelményét kielégítő két istállót pár méterre] arrébb építeni.

Az ésszerű tervezésről már sok szó esett. Ebben az esetben a tények magukért beszélnek. A tervezés alapvető hibája és a kivitelezés lassúsága hónapokkal vetette vissza t> tsz munkáját. Most már késő a bánat, de a jövőre nézve figyelmeztetés, hogy pontosabban, sokkai több szempontot figyelembe véve kel! a munkákat végezni.